Bibliatanulmányok

Efézusi levél –az em

beri kapcsolatokevangélium

a

Írta: John M. Fow

ler

2005. október, november, decem

ber

TA

RT

ALO

M

Előszó

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

1. tanulmány: A

z efézusi gyülekezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

2. tanulmány: E

mberi kapcsolatok E

fézusban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

3. tanulmány: M

it tett értünk Isten?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

4. tanulmány: D

icséret és imádság

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

5. tanulmány: A

z egyház Isten alkotása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

6. tanulmány: Válaszfalak nélküli egyház

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

7. tanulmány: Isten titka: az egyetem

es közösség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

8. tanulmány: A

sokszínűség egysége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

9. tanulmány: Ú

j életet élni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

10. tanulmány: A

keresztény élet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

11. tanulmány: A

keresztény kapcsolatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

12. tanulmány: H

arc a gonoszság erőivel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

13. tanulmány: A

keresztény fegyvertára. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

14. tanulmány: K

eresztény életmód

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

Reggeli dicséret. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

Felelős kiadó: Dr. Szilvási A

ndrás

Felelős szerkesztő: Zarkáné Teremy K

risztina, Gyetvai G

ellért

Fordította: Zarkáné Teremy K

risztina

Korrektor: D

ankó Erika

Borítóterv: Gyetvai G

ellért

Kiadja a H

etednapi Adventista E

gyház és azÉ

let és Egészség K

önyvkiadó Kft.

1171 Budapest, Borsfa u. 55.Tel./fax: (06-1) 256-5205

E-m

ail: eek.kiado@invitel.hu

Felelős vezető: Tóth Józsefügyvezető igazgató

ISBN 963 9577 34 0

3

zött áthatolhatatlan gátakat képező falak az ő életében is leomoljanak. M

elyiket vá-lassza: a falakat vagy Jézust? N

em tarthatta m

eg mindkettőt, hiszen Jézus azért jött,

hogy a válaszfalakat ledöntse, azokat a falakat, amelyek oly sok gyűlöletet, félreér-

tést és szenvedést zúdítottak és zúdítanak még m

ost is a világra. R

avi Jézust és nem a korábban őt is büszkeséggel eltöltő falakat választotta. M

ilett az eredm

énye? Megérintette az érinthetetlent!

Az efféle újdonság, K

risztusban való felszabadító egység teszi az efézusi levelet am

egújult emberi kapcsolatok evangélium

ává. Ez volt K

álvin János kedvenc levele.W

illiam Barclay „a levelek királynőjének” nevezi, C

harles Dodd pedig „a páli írások

koronájának”. E. J. G

oodspeed meghatározása szerint „ez a keresztény üdvösség

nagy rapszódiája”. Tanulm

ányozhatjuk a levél teológiáját, az egyházra vonatkozó tanítását vagy akeresztények együttélését szabályozó előírásait, ám

egy gondolatot semm

iképp semkerülhetünk ki: Pál m

élyen hitt a Krisztusban való új terem

tésben és Isten végső di-adalában a nagy küzdelem

lezárulásakor. Pál apostol levelét teljes egészében áthat-ja a kegyelem

, az ima és a hit ereje, am

ikor arról szól, hogy Isten „kiválasztott minket

Őbenne a világ terem

tése előtt”(E

f 1:4); majd ír a küzdelem

ről, amelyet „a gonoszság

erői ellen”(6:12) folytatunk, és m

egígéri: Jézus „véghetetlen bőséggel mindeneket m

eg-cselekedhetik, feljebb hogynem

mint kérjük vagy elgondoljuk, a m

ibennünk munkálkodó

erő szerint”(3:20).

Ilyen imádkozó lelkülettel, szeretettel és hittel kezdjünk hozzá a Biblia egyik leg-

nagyszerűbb, szeretetről szóló levelének, az efézusi levél tanulmányozásához! A

djaaz Ú

r, hogy a tanulmány végére érve ne csak azt értsük m

eg, hogy mi késztette R

avitegy olyan em

ber elfogadására, akit korábban ő is érinthetetlennek tartott: imádkoz-

zunk, hogy mi m

agunk is tapasztaljuk az evangélium életet átform

áló erejét!John M

. Fowler, a negyedévi tanulm

ányunk szerzője a Generál K

onferencia ne-velési osztályának helyettes vezetője. Indiából szárm

azik, és hosszú évekig Dél-Á

zsiá-ban állt az egyház szolgálatában, m

ielőtt a Generál K

onferenciához jött. Itt először aM

inistry folyóiratnál dolgozott, majd onnan m

ent át a nevelési osztályhoz. Nős, két

gyermeke és két unokája van.

Clifford R

. Goldstein

ELŐSZ

Ó

Az em

beri kapcsolatok evangélium

a

„Most pedig a lábm

osás szertartása következik” – jelentette be a lelkész. A gyüleke-

zet felállt, és megindultak külön a nők, külön a férfiak, hogy a m

egszokott módon

részt vegyenek az alázat szertartásában. Menet közben választottak párt m

aguknak.A

terem végében egy em

ber csendben várakozott. Késve érkezett az istentiszte-

letre, majd leült a padlóra és figyelte a prédikációt. K

omolyan vette, hogy bárki, aki

elfogadta Jézust, részt vehet az úrvacsora nyílt szertartásában. Akkor járt először a

gyülekezetben, senkit nem ism

ert, és őt sem ism

erte senki. Várta, majd csak odalép

hozzá is valaki, és megkérdezi, hogy m

osna-e vele lábat. Öltözete szegényes volt. Lát-

szott a férfin, hogy nincsenek ott barátai, nem illett a gyülekezet közösségébe. A

zidegen egyre rosszabbul érezte m

agát, a kisváros gyülekezetének tagjai pedig zavar-ba jöttek, hiszen abban az országban a lakosság életét m

a is nagyban befolyásolja akasztrendszer.

Vajon melyik gyülekezeti tag vállalkozik arra, hogy egy m

agányos idegennelm

osson lábat? Ki tud ennyire m

egalázkodni? A gyülekezeti vének szorgalm

asan vé-gezték dolgukat a szertartás alatt. A

diakónusok csendben szorgoskodtak, hordtáka vizet a gyülekezet épülete előtti csaptól. É

s a többiek…? A

történelem tanúsága sze-

rint a papok és a léviták roppant elfoglalt emberek, akiket ilyen aprósággal nem

le-het zavarni!

Ravi A

nandan odalépett a vendég mellé, és javasolta, hogy m

ossanak együtt lá-bat. R

avi letérdelt a betonpadlóra, szeretettel megm

osta az idegen poros lábát a hűs,tiszta vízben, am

i azonnal sáros lett. A

lig egy hónappal korábban Ravi nem

tett volna ilyet. Még az idegen árnyékától

is iszonyodott volna, hiszen ez azt jelentette, hogy kapcsolatba került egy érinthetet-lennel. E

zt vallási értelemben tisztátalannak, a társadalom

körében pedig undorító-nak tekintették. M

ost mégis ennek az em

bernek a lábát mossa!

Mi történhetett? M

i okozta ezt az óriási változást Ravi szívében? M

i adott nekierőt arra, hogy a választófalat ledöntve m

egölelje az idegent? A következő bibliaszö-

vegben találhatjuk a választ: „Hogy ti, m

ondom, abban az időben K

risztus nélkül valókvoltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, rem

énységeteknem

vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a K

risztus Jézusban ti, kikegykor távol valátok, közelvalókká lettetek a K

risztus vére által. Mert Ő

a mi békességünk,

ki eggyé tette mind a két nem

zetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellensé-geskedést az Ő

testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogyam

a kettőt egy új emberré terem

tse Ő m

agában, békességet szerezvén; és hogy megbékél-

tesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, m

egölvén ezen az ellenséges-kedést”

(Ef 2:12-16).

Egy hónappal korábban R

avi elfogadta Jézust, mint U

rát és Megváltóját. A

z Új-

szövetséget tanulmányozva m

élyen meghatotta az efézusi levélben szereplő ledön-

tött falak képe. Ha keresztény akar lenni, akkor engednie kell, hogy az em

berek kö-

54

Vasárnap szeptem

ber 25.

JÉZU

S VAG

Y D

IAN

A (A

postolok cselekedetei 19:24–29)

A K

is-Ázsia nyugati szélén, az É

gei-tenger partvidékén elterülő Efézus K

r. u.az I. és II. században ért dicsősége csúcsára. E

fézus, a Róm

ai Birodalom ne-

gyedik legnagyobb városa, Kis-Á

zsia fővárosa, a jómód, a filozófia és a róm

aitörvények gazdag örökségével büszkélkedhetett.

A város talán legnagyobb nevezetessége az a tem

plom volt, am

elyet Dia-

nának, a termékenység istennőjének szenteltek, „kit az egész Á

zsia és a világtisztel”

(ApC

sel 19:27). A görögök A

rtemisnek, a róm

aiak Dianának nevez-

ték. Hívei buzgón gyakorolták a varázslást és a csillagjóslást. A

bálványszo-bor tiszteletére hívők és utazók áradata özönlött a városba. M

árványból épí-tett, arannyal borított tem

plomának alapm

érete kb. 130 méterszer 70 m

étervolt, és szentélyének közepén állt D

iana szobra. Pál idejében a világ hét cso-dája között tartották szám

on. A város kereskedelm

ét, iparát és gazdaságáterősen befolyásolta a bálvány tiszteletére odasereglő em

berek sokasága.Pál ebben a term

ékenységi kultuszba merült városban kezdte hirdetni,

hogy „nem istenek azok, am

elyek kézzel csináltattak”(ApC

sel 19:26). Üzenete

mindenben ellentm

ondott annak, amit az ottani em

berek fontosnak tartottak.

Olvassuk el A

pCsel 19:24–28 verseit! M

i késztette az embereket arra,

hogy szem

beszálljanak az igazsággal?

A K

risztus és Diana közötti küzdelem

éppen olyan régóta folyik, mint a

Krisztus és Sátán között dúló háború. A

harc nem m

indig akörül forog, mi

helyes, vagy ki kínál jobb életet. A pillanatnyi áll szem

ben az örökérvényű-vel, az érzelem

a lelkiekkel, az élet örömei a bűntől való m

egváltással. E

fézusban e kettő került szembe egym

ással. Pál képviselte az egyik ol-dalt, D

emeter pedig a m

ásikat, és mindketten hitük védelm

ében fordultakaz em

berekhez. Veszélyes elfeledkezni arról, hogy minden sarkon – beleért-

ve saját szívünket is – mintha E

fézussal állnánk szemben!

Olvassuk el m

ég egyszer, milyen

érveket sorakoztattak fel az efézusi-ak P

ál és az általa hirdetett h

it ellen! Figyeljük m

eg, mikén

t igyekez-tek igazoln

i magukat az apostol ellen

felei azt a látszatot keltve, hogy

nem

a saját megélh

etésük miatt aggódn

ak, han

em egy n

áluk hatal-

masabb erő védelm

ében járn

ak el! Előfordulhat velün

k is, hogy lát-

szólag egy nem

es cél érdekében teszün

k bizonyos dolgokat, pedig

csak saját, közvetlen érdekein

ket képviseljük?

1. tanulmány

szeptember 24–30.

Az efézusi gyülekezet

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: A

postolok cselekedetei 19; 20:17–38

„Ekképpen az Ú

rnak igéje erősen

nevekedik, és h

atalmat vesz vala”

(ApC

sel 19:20).

Az efézusi gyülekezet igen szerencsés volt, hiszen Pál apostol közöttük szol-

gált. El tudjuk képzelni, m

ilyen lenne, ha Pál volna a gyülekezetünk lelké-sze? N

agy kiváltságban részesültek az efézusiak.Szükségük is volt Pálra a sok ellenség m

iatt, akik közül néhányan vér-szom

jas fenevadként támadtak rájuk (1K

or 15:32). Ennek fényében m

égérthetőbb, m

iért is alakult ki olyan szoros kapcsolat az apostol és az efézusigyülekezet között. N

em csoda, hogy hosszan és sok fáradsággal m

unkálko-dott közöttük, ám

elégedetten távozhatott, hiszen bármelyik lelkész m

egiri-gyelhette volna eredm

ényeit: „Nem

vonogattam m

agamat, hogy hirdessem

nék-tek az Istennek teljes akaratát”

(ApC

sel 20:27). A

gyülekezettel kapcsolatban állt többek között Akvila és Priscilla, A

pol-lós, T

imóteus és János apostol is. M

indegyiküknek szerepe volt abban, hogylétrejött az első század egyik legkiválóbb gyülekezete.

Mit tanulhatunk, ha visszatekintünk az őskeresztény történelem

nek er-re a nagyszerű és tanulságos korszakára?

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen volt Efézus kulturális környezete Pál apos-

tol idejében? Mi váltotta ki a Pál elleni tám

adások nagy részét? Mit tudunk

Akviláról és Priscilláról? M

i volt Apollós erejének titka? M

iről szólt Pál bú-csúbeszéde, am

it az efézusiaknak mondott el?

76

Kedd

szeptember 27.

APO

LLÓS EFÉZU

SBA

N (A

postolok cselekedetei 18:24–28)

Apollós zsidó volt, aki egy

görög istenről kapta a n

evét. Milyen rejtett,

mégis fontos üzenetre figyelhetünk fel itt (lásd m

ég Dán 1:7)?

Mielőtt Pál elkezdett volna m

unkálkodni Efézusban, a gyülekezet m

ár hall-hatta A

pollóst. A kiváló szónok a R

ómai Birodalom

második legfontosabb

városából, Alekszandriából szárm

azott. A görög m

űveltség egyik fellegvárá-ban tanult, a filozófia és a retorika terén jól képzett volt, em

ellett kitűnőenism

erte a Szentírást is (ApC

sel 18:24). De m

it számít a kultúra m

eggyőző-dés nélkül? M

i haszna a meggyőződésnek, ha nem

párosul a szenvedéllyel,am

ely másoknak is el akarja m

ondani azt, amiről ő m

ár megbizonyosodott?

Olvassuk el az A

pollósról szóló beszámolót A

pCsel 18:24–28 versei-

ben! M

i lehet a m

agyarázata ann

ak, hogy A

pollós olyan kiválóan

hir-

dette az evangélium

ot?

Akvila és Priscilla hiányosságot talált A

pollós beszédében, annak ellenére,hogy a szónok kiváló képességekkel rendelkezett. Látták, hogy „csak

a Jánoskeresztségét tudja”

(ApC

sel 18:25), Jézus keresztségéről azonban nemhallott.

Keresztelő János is állította, hogy a két keresztség között nagy különbség

van: míg az egyik vízzel, a m

ásik „Szentlélekkel és tűzzel”keresztel (M

t 3:11).N

em elég csak átesni a keresztségen, m

ert ez a szertartás önmagában nem

üdvözíthet, csupán egy sokkal mélyebb és nagyszerűbb dolog szim

bóluma.

János beszélt a bűnbánatról is, ami azonban csak az első lépés. A

z egészevangélium

arra szólít, hogy térjünk meg, higgyünk Jézusban, halálában,

feltámadásában, és változzunk át a Szentlélek keresztsége által. E

rről azon-ban A

pollós még nem

hallott. Ezért történt, hogy „A

kvila és Priscilla magok

mellé vevék őt, nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát”

(ApC

sel 18:26). Így tehát elm

ondhatjuk: az efézusi gyülekezetnek már a kezdet kezdetén

része volt abban, hogy egy nagy tudós magyarázta közöttük az Írásokat, és

éppen a gyülekezetben érett ez a nagy tudós Krisztus igaz tanítványává.

Apollós jó tulajdon

ságai közé tartozott, hogy kész volt elfogadn

i a ta-n

ítást és a helyreigazítást is. M

iért olyan fon

tos min

den keresztén

y-n

ek ugyanez? M

ikor fordult elő utoljára, hogy valaki fel akarta h

ívni

a figyelmün

ket egy hián

yosságunkra? H

ogyan fogadtuk? H

ogyan ta-

nulh

atjuk meg jobban

fogadni a szükséges h

elyesbítést?

Hétfő

szeptember 26.

EFÉZU

S: AK

VILA

ÉS PR

ISCILLA

Pál először csak rövid időre látogatott el Efézusba a m

ásodik misszióútja vé-

gén,

amikor

Korin

tusból A

ntiókh

iát érin

tve Jeruzsálem

be tartott.

Korintusban ism

erkedett meg A

kvilával és Priscillával. Sok közös vonás voltbennük: zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, m

int Messiást. Sokat utaztak;

Pál missziós küldetésben, A

kvila és Priscilla pedig üzleti ügyekben. Mene-

kültek voltak – a házaspárt Róm

ából üldözték el, Pált pedig több városbólis elkergették. M

indhárman jól ism

erték a sátorkészítés mesterségét.

A szükséghelyzet a Jézus iránti szeretet és az evangélium

hirdetésénekvágya rem

ek csapattá kovácsolta őket. Krisztusról beszéltek K

orintusban,m

ajd elindultak Efézusba (A

pCsel 18:19). Pál szokásához híven elm

ent azsinagógába, és ott a zsidóknak m

ondta el első prédikációját. Az em

berek-re nagy hatást gyakoroltak szavai, ezért kérlelték, hogy m

aradjon tovább ná-luk. N

em m

aradhatott, azt azonban megígérte: „ism

ét megjövök hozzátok, ha

Isten akarja”(21. vers). A

z apostol minden bizonnyal m

egérezte, hogyE

fézus erős keresztény központtá válhat. Ezért m

egkérte Akvilát és Pris-

cillát, hogy maradjanak m

ég a városban. E két hűséges gyülekezeti m

unkássokat fáradozott az első efézusi hívőkért. K

ésőbb, Kr. u. 57 körül, am

ikorPál az 1korintusi levelet írta E

fézusból, Akvila, Priscilla és a házukban ösz-

szejövő csoport üdvözletét is továbbította a korintusi gyülekezetnek (1Kor

16:19). A házaspár az efézusi gyülekezettel együtt nagyszerű példát m

uta-tott a csoportos m

issziómunkára.

Olvassuk el az A

kvilára és Priscillára von

atkozó szövegeket: ApC

sel18:2–3, 18–19; R

óm 16:3–4; 1K

or 16:19! Mit tan

ulhatun

k e részekbőla keresztén

y élettel és szolgálattal kapcsolatban?

Akvila és Priscilla nem

csak az efézusi gyülekezet számára jelentett áldást,

hanem összességében az őskeresztény m

issziós mozgalom

nak is, mivel ők

ismertették m

eg Apollóst a teljes igazsággal (A

pCsel 18:26). M

unkájuk nyo-m

án az őskeresztény egyház egy kulturált, ékesen szóló és félelmet nem

is-m

erő igehirdetőt nyert Apollós szem

élyében.

Olvassuk el újból R

óm 16:3–4 verseit! H

ány em

berért kockáztatnán

kaz életün

ket? Milyen

ügyért vállalnán

k akár az életveszélyt is? Gon

-dolkozzun

k, mielőtt felelün

k ezekre a kérdésekre! Milyen

következte-tést von

hatun

k le önm

agunkról a válaszun

k alapján?

98

Csütörtök

szeptember 29.

PÁL SZ

OLG

ÁLA

TÁ

NA

K H

AT

ÁSA

(Apostolok cselekedetei

20:17–38)

Pál apostol három évet töltött E

fézusban, majd onnan m

isszióútra indultM

acedóniába, Görögországba és Tróásba. Ú

gy tervezte, hogy visszatér Jeru-zsálem

be. A hajó útitervében szerepelt, hogy m

egállnak Milétoszban. E

z aváros E

fézustól körülbelül 50 kilométerre fekszik. Pál m

egkérte az efézusigyülekezet vezetőit, látogassák m

eg, hogy búcsút vehessen tőlük. Ehhez a

gyülekezethez mindig is különösen szoros kapcsolat fűzte az apostolt. Sze-

retetének, ragaszkodásának mélységét jól tükrözi az is, am

it búcsúbeszédé-ben m

ondott (ApC

sel 20:18–35).Figyeljük m

eg Pál életével kapcsolatban a következőket, majd indokol-

juk meg, m

iért nélkülözhetetlenek a szolgálatban! 1.

Élete nyitott könyv volt, éppen úgy, m

int szolgálata (18. vers)2.

Őszinte szívvel szolgált (19. vers).

3. A

z igazságot hirdette a nyilvánosság előtt, és barátai körében is (20. vers).4.

Zsidóknak és görögöknek egyaránt beszélt a Jézusba vetett hitről (21. vers).

5. A

szolgálatot fontosabbnak tartotta saját érdekeinél (24–26. vers).6.

Hirdette Istennek az élet m

inden részére vonatkozó tanácsait (27. vers).7.

A nyáj pásztorolásának feladatát m

ásokra bízta, és figyelmeztetett a szolgálattal

járó veszélyekre (28–31. vers).8.

Hitte, hogy K

risztus saját vérén váltotta meg az egyházat (28. vers).

9. H

itt abban, hogy önfenntartónak kell lennie (33–35. vers).Pál az efézusi hívőket hozzáértő gyülekezeti vezetők gondjaira bízta (17. vers).A

mikor m

egbízta Timóteust a lelkészi szolgálattal, különösen a lelkére kötöt-

te, hogy az efézusiak „ne tanítsanak más tudom

ányt, se mesékkel és végehossza

nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, am

elyek inkább versengé-seket tám

asztanak, mint Istenben való épülést a hit által”

(1Tim 1:3–4).

János, a szeretett tanítvány is az efézusi gyülekezetben szolgált, és taná-csaival erősítette azt (lásd: E

. G. W

hite: Jézus élete, 153. old.). Ireneus, az ős-keresztény egyházatya (kb. K

r. u. 130–200.) arról számolt be, hogy János

efézusi tartózkodása idején írta le evangéliumát (A

gainst Heresies, 2.22.5;

3.1.1). Az idős apostol efézusi tartózkodása m

ár önmagában is nagy erő és

öröm forrása lehetett a gyülekezet tagjai szám

ára.

Olvassuk el újra P

ál ApC

sel 20:18–35 verseiben feljegyzett búcsúbe-

szédét, és imádkozzun

k! Mely része h

at ránk legjobban

, és mit tan

ul-tun

k belőle! Gon

dolkozzunk el azon

, hogyan

javíthatn

ak életünkön

Pál tan

ácsai, és hogyan

erősíthetik az Ú

rral való kapcsolatunkat!

Szerdaszeptem

ber 28.

PÁL EFÉZ

USB

AN

(Apostolok cselekedetei 19:1–20)

Harm

adik misszióútja során Pál betartotta efézusi barátainak tett ígéretét

(ApC

sel 18:21). Visszatért a híres városba, ahol azután közel három

éven áthirdette Isten üzenetét, és igen erős gyülekezetet alapított. „M

indazok, akiklakoznak vala Á

zsiában, mind zsidók, m

ind görögök, hallgatták az Úr Jézus igé-

jét”(A

pCsel 19:10). É

rdemes m

egfigyelnünk a zsidók és görögök kifejezést.A

z efézusi gyülekezet vegyes közösség volt, ahol az egység és a jó kapcsola-tok öröm

ét élvezhették a tagok. Erről Pál többször is említést tesz a levélben.

Pál szolgálata a városban már az elején jól kezdődött: az igazság teljes-

ségével ismertette m

eg a gyülekezethez tartozó hívőket. Apollóshoz hason-

lóan ezek az emberek is részesültek János keresztségében. Jézus keresztsé-

gét még nem

ismerték, sőt m

ég azt sem hallották, „hogy ha vagyon-é Szentlé-

lek”(A

pCsel 19:2). Pál pedig m

int nagyszerű tanítójuk, csakhamar m

égtöbb igazságot m

egvilágított előttük az efézusiak őszinte örömére.

Pál efézusi szolgálata azon

ban kiváltotta n

éhán

y ember ellen

állását.B

ármilyen

kiváló igehirdető volt, m

égsem tudott m

inden

kit meggyőz-

ni. H

ogyan fogadta az ellen

állást az apostol? Vajon m

iért?

Ném

elyek ugyan ellenálltak, de mégis elm

ondhatjuk, hogy egész Ázsia tar-

tományában zsidók és görögök egyaránt m

eghallották az Úr üzenetét. T

öbbm

int két éven át tanított és prédikált Pál Efézusban, Isten pedig „nem

közön-séges csodákat”

tett általa (ApC

sel 19:11). A

z apostol igehirdetésének és gyógyításainak eredménye teljesen lenyű-

gözte az embereket. Sokan hittek szavára, m

egvallották bűneiket, és elfor-dultak a m

ágiától meg a varázslástól. A

z okkultizmusnak hátat fordító

efézusiak hatalmas m

áglyát építettek, és elégettek mindenféle ördögi m

es-terséggel kapcsolatos könyvet, m

ai áron kifejezve több millió dollár érték-

ben (ApC

sel 19:18–19). A legfontosabb m

égis az volt, hogy „az Úrnak igéje

erősen nevekedik és hatalmat vesz”

(20. vers). Miközben azonban „m

agasztal-tatik vala az Ú

r Jézusnak neve”(17. vers), m

ások a város lakói közül attól tar-tottak, hogy „a nagy istenasszonynak, D

ianának templom

a is semm

ibe vétetik,és el is vész az ő nagysága”

(27. vers).

Olvassuk el A

pCsel 19:18–19 verseit! G

ondolkodjun

k arról, mibe ke-

rült ezeknek az em

bereknek, h

ogy elfogadták az új hitet! Fon

toljukm

eg, vajon n

ekünk m

it kellene „m

áglyán elégetn

i”?

1110

Péntekszeptem

ber 30.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: O

lvassuk el Jel 2:1–7 verseit! Figyeljükm

eg, mit üzen Isten az efézusi gyülekezetnek elism

erésként és figyelmezte-

tésként! Vonatkozhat ez az üzenet saját gyülekezetünkre? O

lvassuk el Az apostolok története 27-28. fejezetét (186–196. old.)! Fi-

gyeljük meg azt is, m

ilyen problémákkal kellett szem

benézni az Efézusban

végzett evangélizáció során!A

pollós Akvila és Priscilla „tanítása nyom

án jobban megértette a Szent-

írás üzenetét, és így vált a keresztény hit egyik legtehetségesebb védelmező-

jévé. Más szóval tehát, a m

agasan képzett tudós és lebilincselő szónok a sá-torkészítés szerény m

unkájában foglalatos keresztény pár tanításaiból is-m

erte meg m

ég tökéletesebben az Úr útját” – (E

llen G. W

hite megjegyzései,

Seventh-day Adventist Bible C

omm

entary, 6. köt. 1063. old.).„N

apjainkban a spiritiszta médium

ok, látnokok és jövendőmondók ha-

sonmásai a pogány idők varázslóinak…

Ha a fátylat szem

ünkről fellebbent-hetnénk, láthatnánk a gonosz angyalokat, hogy m

inden furfangjukat csalás-ra és pusztításra használják” – (E

llen G. W

hite: Az apostolok története,

191–192. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. M

inden korszaknak és minden em

bernek meg kell vívnia ugyanazt a

harcot: választania kell Diana és K

risztus között. Mi vette át a m

ai ember

életében Diana szerepét? M

it tehet a gyülekezet azért, hogy az emberek

igazán értsék döntésük fontosságát? Mit tehet szom

batiskolai csopor-tunk, nehogy gyülekezetünk tagjai lassacskán belesodródjanak D

ianatiszteletébe, bárm

ilyen formában jelentkezzen is az?

2. O

lvassa fel valaki Pál apostolnak az efézusi hívőkhöz szóló búcsúbeszé-dét A

pCsel 20:18–35-ben! Beszéljük m

eg, mi jut eszünkbe Pál szavairól!

Olvassunk ism

ét azokról, akik elégették könyveiket (lásd: a szerdai tanul-m

ány)! Nem

túlzás azért ez mégis, hiszen könyvekről volt szó? M

ilyen ta-nulságot vonhatunk le tettükből? Beszélgessünk arról a csoportban, hogytapasztalt-e m

ár valaki hasonlót, amikor is az Ú

rért el kellett égetnie vala-m

it! Mi volt az? M

i késztette őket erre a döntésre? Örülnek, hogy m

egtettékvagy inkább bánkódnak?

1312

Eg

y érd

ek

lõd

õ e

mb

er

Budapesten a K

odály köröndön járva elmerengtem

, látva a rügyezõ fákat anapsütésben. É

ppen hazafelé tartottam, m

iután meglátogattam

az egyikkedves ism

erõsömet. K

aptam tõle egy könyvet, E

rnest W. M

arter: Prófécia

és történelem cím

mel. A

könyv túl nagy volt ahhoz, hogy táskámba tegyem

,ezért a hónom

alá vettem, és úgy m

entem le a kis földalattihoz a lépcsõn.

Velem szem

ben jött felfelé egy hölgy, majd m

egfordult és utánam szólt:

„Bocsánat! M

egengedné, hogy egy pillanatra belenézzek a könyvébe?”„Term

észetesen!” – válaszoltam, és átnyújtottam

neki a könyvet. „Igen, hallottam

már errõl az írásról!” – m

ondta. „Tudja, csak egy alényeg, egy dolog fontos igazán, hogy jók legyünk. H

a ezt megtesszük, m

in-dent m

egtettünk!”M

eglepett ez az álláspont. „Igen – feleltem –, nagyon fontos, hogy jó

emberek legyünk, de ez m

ég nem elég.”

„Mégis, m

ire volna még szükség?” – kérdezte a hölgy.

„Hinni Istenben és ism

erni üzenetét, a Szentírást, a parancsolatait m

eg-tartani” – válaszoltam

. „Igen, igen, de az nagyon nehéz!”„N

em nehéz annak, aki Jézust m

egismerte, hiszen Õ

segít!” – bátorítot-tam

. A hölgy letért az útjáról, és egy darabig együtt folytattuk az utat. Olyan

jól elbeszélgettünk a hit mélységeirõl, hogy szinte észre sem

vettük, már

eltelt egy óra. Úgy éreztem

, a hit szikrája lángra lobbant szívében. A Terem

tõhozzánk küldi az evangélium

ra éhezõ embereket.

Vasárnapoktóber 2.

A SZ

ERZ

Ő: PÁ

L

„Pál, Jézus K

risztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban

lévő ésK

risztus Jézusban h

ívő szentekn

ek” (Ef 1:1).

Pál már levele kezdetén apostolnak nevezte m

agát. Az ókori görög nyelvben

a szó jelentése követ, nagykövet, hírnök. Ezek a szavak pontosan illenek Pál

életére és szolgálatára, hiszen valóban fontos üzenetet közvetített. A

z evangéliumok az apostol szót szinte kizárólag a tizenkét tanítványra

használják, akiket Jézus elhívott, és elküldött a szolgálatra (lásd: Mt 10:2–4;

Mk 3:14–19; Lk 6:13–16). A

nnak ellenére, hogy Pál nem tartozott a tizen-

kettő közé, mégis ezzel a kifejezéssel utal m

agára az efézusi levélben és még

számos m

ás helyen. Ez is azt jelzi, hogy biztos volt elhivatásában.

Miért és h

ogyan érvelt apostoli tekin

télye mellett P

ál?

Gal 1:1________________________________________________________

Gal 1:11–17 ___________________________________________________

1Kor 9:1–2 ____________________________________________________

ApC

sel 26:9–19 ________________________________________________

Pál számára sosem

volt kérdéses, hogy Isten apostolnak hívta el. A D

amasz-

kusz felé vezető úton történtek erősen emlékezetébe vésődtek. O

tt hívta elJézus, hogy Isten eszköze legyen a pogányok elérésére (A

pCsel 9:15; 22:21).

Attól a pillanattól kezdve nem

a saját útját járta, hanem Jézus szolgája lett.

Isten akarta, hogy apostol, követ, küldött legyen, aki Jézus Krisztus hírnö-

ke. Pál teljes szívvel elfogadta a hívást, és attól kezdve élete egészen megvál-

tozott. De nem

csak az ő élete, hanem az egyház és a világ is m

egváltozottezután.

Pál drámai m

egtérési élményen esett át a dam

aszkuszi úton, amelyhez ha-

sonlót nem sokan éltek át m

ég azok közül sem, akiket Isten elhívott. Isten

ma is választ m

agának hírnököket.

Hogyan

hívott el Isten

? Mit válaszoln

ánk, h

a valaki megkérdezn

é, mi-

lyen feladatot szán

t nekün

k az Úr?

2. tanulmány

október 1–7.

Emberi kapcsolatok

Efézusban

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: É

saiás 14:12; Apostolok cselekedetei 26:9–19;

Róm

a 1:7; 1Korinthus 1:3; G

alata 1:11–17; Efézus 3:11–12; Kolossé 1:20–21;

Jelenések 12:7

„Áldott legyen

az Isten, és a m

i Urun

knak, Jézus K

risztusnak A

tyja,aki m

egáldott min

ket min

den lelki áldással a m

enn

yekben a K

risz-tusban

” (Ef 1:3).

Hála a gyülekezet közösségéért. A

mint az elm

últ héten is említettük: Pál a

harmadik m

isszióútja végéhez közeledve, amikor Jeruzsálem

felé tartott, el-m

ondta efézusi barátainak, hogy „nem látjátok többé az én orcám

at” (ApC

sel20:25). Igaza is lett, hiszen ham

arosan letartóztatták, majd bebörtönözték

Róm

ában. A pogányok apostolának a m

isszió frontvonalától távolabb kerül-ve, a császár fogságában volt ideje visszaem

lékezni életére (Ef 3:8).

A börtön m

agányában írta meg leveleit Filippi, K

olossé gyülekezeténekvalam

int Filemonnak és az efézusi gyülekezetnek, m

iközben örömm

el gon-dolt arra, m

ilyen nagyszerű a Jézusban való közösség. A

z efézusi gyülekezetnek szóló levélben sem a tantételekkel, sem

a tár-sadalm

i problémákkal nem

foglalkozott, kizárólag a Krisztusban való kö-

zösség, az emberi kapcsolatok és az egység m

iatti örömét fejezte ki. N

agy-szerűen m

egfogalmazta háláját, dicsőítette Istent m

indazért, amit K

risztus-ban tett az egyház létrehozásával.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

iért volt annyira biztos Pál abban, hogy Istenhívta el? H

ogy határozhatnánk meg, ki az apostol? M

it jelent szentnek len-ni? M

it jelent a Bibliában a béke fogalma? M

it értett Pál a Krisztusban kife-

jezés alatt?

1514

Kedd

október 4.

KEG

YELEM

ÉS BÉK

ESSÉG

„Kegyelem

néktek és békesség Isten

től, a mi A

tyánktól és az Ú

r JézusK

risztustól” (Ef 1:2).

Pál legtöbb levelét szokás szerint a „kegyelem…

és békesség”üdvözlettel kezd-

te (Róm

1:7; 1Kor 1:3; 2K

or 1:2; Gal 1:3;

Fil 1:2; Kol 1:2 stb). A

görög szó,am

it itt a kegyelemre használt m

ás, mint a m

egszokott köszöntés. Nem

egyáltalános jókívánság a m

ásik ember egészségére és jólétére vonatkozóan.

Ahelyett, hogy olvasóinak jó egészséget és m

inden jót kívánt volna, Pál a ke-gyelem

re egy olyan görög kifejezést használt, ami a keresztény szóhaszná-

latban új jelentést kapott. Utalás volt arra, hogy az érdem

telen bűnösöketIsten jóindulatával veszi körül. E

gyedül Isten szeretete által és az Ő kezde-

ményezésére m

enekülhet meg bárki is a bűntől. E

zt a gondolatot Pál ké-sőbb is hangsúlyozta: „M

ert kegyelemből tartattatok m

eg, hit által; és ez nemtőletek van: Isten ajándéka ez”

(Ef 2:8). A

kegyelem m

ellett Pál még békessé-

get is kívánt olvasóinak.

Krisztus h

alála és feltámadása új jelen

tést adott a békesség fogalmá-

nak. A

z Isten és em

ber, valamin

t az ember és em

ber kapcsolatának

kapuit szélesre tárva új tapasztalatokhoz vezet. O

lvassuk el a követ-kező szövegeket: Jn

14:27; Róm

5:1; Ef 2:14–15; 6:15! Hogyan

értel-m

ezhetjük a békesség fogalm

át az itt felsorolt részekben?

A kegyelem

és a békesség egyaránt „a mi A

tyánktól és az Úr Jézus K

risztus-tól”

(Ef 1:2) ered. E

bben a versben is az látszik, hogy Krisztus egyenrangú

az Atyával, tehát a Szentírásban itt is Jézus istenségéről olvashatunk. Jézus

nélkül Isten kegyelme nem

nyilvánulhatott volna meg az em

berek között,sőt az Isten és a bűnösök közötti békesség sem

válhatott volna lehetővé. Eb-

ből eredően az efézusi levélben az a leghangsúlyosabb, hogy mit tett értünk

Isten Krisztusban. Ő

a váltságunk, Krisztus kegyelm

e miatt üdvözülhetünk.

Ő a békességünk, hiszen általa kerülhetünk új kapcsolatba az Ú

rral.

Hogyan

tapasztalhatjuk Isten

békességét? Miben

különbözik ez a vi-

lág nyújtotta békességtől? M

it kellene ten

nün

k azért, hogy jobban

megism

erjük és átéljük azt a békességet, amit Isten

kínál?

Hétfő

október 3.

A C

ÍMZ

ETT

EK: A

Z EFÉZ

USI SZ

ENT

EK

A levél „az Efézusban lévő és K

risztus Jézusban hívő szenteknek”(E

f 1:1) szól.A

z őskeresztény egyházban általánosan elfogadták, hogy az efézusi gyüleke-zetnek szólt ez a levél, noha néhány fontosabb régi kódexből kim

aradt azE

fézusban szó. Em

iatt vált néhány kutató számára kérdésessé, hogy erede-

tileg valóban az efézusiaknak írta-e levelét Pál. A konzervatív teológusok ál-

talánosságban elfogadják, hogy a címzettek az efézusiak voltak, m

ajd azüzenetet továbbküldték m

ás ázsiai gyülekezeteknek is. Ez m

agyarázatot adarra, hogy m

iért hagyott ki Pál minden szem

élyes utalást a helyi emberekre

vagy problémákra vonatkozóan. H

elyette Krisztus tettének kozm

ikus hatá-sát m

éltatta, beleértve Isten munkáját a m

ennyekben, Krisztus kereszthalá-

lát valamint az egyház tusakodását „fejedelem

ségek ellen, a hatalmasságok el-

len”(E

f 6:12).

Pál a leveleiben

elég gyakran h

asználja a „szen

tek” kifejezést. Az Ú

j-szövetségben

összesen 61 alkalom

mal fordul elő ez a szó, és ebből

39-szer Pál írásaiban

. Az alábbiakban

felsoroltunk öt ilyen

esetet. Ta-n

ulmán

yozzuk min

degyiket, és vizsgáljuk meg, m

ilyen von

atkozás-ban

utal a szentségre! Jel 14:12; 1K

or 1:2; Ef 4:12; Ef 5:3; Kol 1:26

A szent szó nem

valamiféle lelki elitre utal, hanem

minden hívőre vonatko-

zik. Szó szerint annyit jelent, mint elkülönített, itt pedig: K

risztus Jézusbanelkülönített a belé vetett hitre. A

z újszövetségi szóhasználattól idegen az agondolat, m

iszerint a szentek bűntelenek vagy erkölcsileg tökéletesek vol-nának. Fontos, hogy a szentek „m

egtartják az Isten parancsolatait és Jézushitét” (Jel 14:12), a hangsúly m

égsem az erkölcsi tökéletességre, hanem

a Jé-zushoz való hűségre kerül. K

risztus kegyelme által m

egváltást nyert ember

a szent. Az efézusi szentek K

risztus Jézusban vannak. Kettős állam

polgár,aki elfogadta K

risztust: Efézusban és K

risztusban él. Otthona ez a világ, de

az eljövendőnek is polgára. „E

gy kislány az istentiszteleten látta az ólomüveg ablakokat a tem

plom-

ban. Am

ikor megkérdezték tőle, ki a szent, így válaszolt: ‘az a szent, akin

átsugárzik a fény’. Az a szent, akinek Jézusra m

utat egész élete: beszéde, tet-tei,

magatartása

és em

beri kapcsolatai

is” –

(Life

Application

Bible

Com

mentary, E

phesians, [Wheaton, Ill.: Tyndale H

ouse, 1996.] 4. old.).M

ennyire mutattak Jézusra tegnapi tetteink és szavaink? Van valam

i, amit

másképp csinálnánk?

1716

Csütörtök

október 6.

A K

ULC

SSZÓ

: KR

ISZT

USB

AN

Pál írásaiban közel 200 alkalomm

al fordul elő a Krisztusban kifejezés, illet-

ve ennek valamilyen változata. A

z efézusi levélben ez egy olyan kulcsszó,am

i annak mélységét érzékelteti, hogy Pál m

egértette, milyen sokat tett Is-

ten értünk és az elbukott világért Krisztus élete, halála és feltám

adása által.A

levélben harmincnál is többször fordulnak elő a K

risztusban, az őbennevagy az akiben szavak. E

zeknek többsége arra utal, hogy Krisztus által va-

lósította meg Isten eredeti szándékait a terem

tésben, a történelemben, a

megváltásban és a helyreállításban.

Pál tehát nemcsak K

risztus emberi testben végzett küldetésének jelentő-

ségét ismeri el, hanem

nagy bátorsággal jelenti ki azt is, hogy Krisztus nél-

kül nem juthatnánk üdvösségre, nem

válhatnánk Isten gyermekeivé. N

élkü-le nem

nyerhetnénk bűnbocsánatot, nem fordulhatnánk Istenhez, nem

mu-

tatkozhatott volna meg Isten szeretete, nem

lenne egyház, nem következhet-

ne be az egész világegyetem helyreállítása és nem

lenne jövő sem. Így tehát az

efézusi levél minden tekintetben K

risztus-központú irat. Jézust dicsőítő ének,hiszen nélküle csak „idegenek”

és „távolvalók”volnánk (Ef 2:12).

Mi történ

t értünk K

risztusban a következő versek tan

úsága szerint?

Kol 1:13-14; Ef 3:11-12; Ef 1:7; Ef 1:10-11; 2K

or 5:19; Kol 2:10

Keresztényként egyedül K

risztusban kaphatunk meg m

indent, amink csak

van vagy amire vágyunk. K

risztus megtette értünk, am

it semm

iképp sem te-

hettünk volna meg önm

agunkért. Ezért tartozunk neki olyan sokkal, ezért

illeti meg őt az első hely életünkben, és em

iatt kell alárendelnünk az akara-tunkat neki. N

incs bocsánat arra, ha az ember visszautasítja K

risztust ésm

indazt, amit Ő

jelent. Ha elvetjük Jézust, az életet vetjük el!

Krisztusé a fő hely életünkben, aki kim

ondhatatlanul fontos számunk-

ra, hatása mindenre kiterjed. E

lengedhetetlen, hogy Ő álljon otthonunk,

munkánk, értékrendünk és istentiszteletünk középpontjában. K

risztusbanm

indent lehetővé tett Isten.

Ha K

risztus benn

ünk lakozik, m

indez valósággá válik. M

it kell meg-

változtatnun

k az életünkben

ahh

oz, hogy valóban

Isten m

aradjon a

középpontban

?

Szerdaoktóber 5.

EGYSÉG

„Megism

ertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő

jó kedve szerint, melyet

eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism

ét egybe-szerkeszt m

agának mindeneket a K

risztusban, mind am

elyek a mennyekben

vannak, mind am

elyek e földön vannak”(E

f 1:9–10).

Figyeljük meg, hogy a versek fő tém

ája az egység. Milyen egységet akar

az Úr? Jobban fel tudjuk m

érni az egység fontosságát, ha ismerjük a

nagy küzdelem gondolatkörét, am

elyhez hozzátartozik Lucifer bukásá-nak története is? (Lásd m

ég: Jel 12:7; Ésa 14:12; Kol 1:20–21!)

Pál e két versben levele központi témájaként em

líti az egység gondolatát.„Levelét olyan gyülekezetnek írta, am

elynek tagjai zsidók és görögök, ázsi-aiak és európaiak, rabszolgák és szabadok voltak. E

z is azt példázta, hogy adarabjaira hullott világ K

risztusban válik majd újból teljes egésszé. E

nnekm

egvalósulásához elengedhetetlen az emberek, a családok, a gyülekezetek

és…Isten egész világegyetem

ének egysége” – (Ellen G

. White m

egjegyzései,Seventh-day A

dventist Bible Com

mentary, 6. köt. 995. old.).

Pál szerint kétféleképpen értelmezhető az egység gondolata. A

z egyik azegyházzal kapcsolatos, ahol zsidók és pogányok egy testület tagjaivá váltak.A

másik értelm

ezés egyetemes, am

ely szerint mennyen és földön m

inden aK

risztusban való végső egység felé halad. A

z emberek közötti ill. a világegyetem

et összefogó egység forrása, indí-tóoka és kiváltó eszköze nem

lehet emberi igény, képesség, és nem

találha-tó a term

észet semm

iféle evolúciós, történelmi vagy gépiesen m

űködő fo-lyam

atában. Az efézusbelieknek írt levélben Pál nem

esebb, biztosabb útrautalt. A

z apostol kifejtette, hogy Isten gondolata és akarata biztosítja a világ-egyetem

igazi egységének megvalósulását. M

inden előre halad „az Ő jó ked-

ve szerint, melyet eleve elrendelt m

agában”(E

f 1:9).Pál azt is elm

ondta az efézusi híveknek, hogy az egyetemes egységnek a

keresztény egyházon belül már itt és m

ost létre kell jönnie.

Miért olyan

fontos az egyh

áz egysége? Mi történ

ik, ha m

egoszlás, el-len

tét és széthúzás üti fel a fejét a közösség sorai között? K

i sérülilyen

kor? Milyen

hatása lesz a széth

úzásnak? M

ilyen kon

krét tettek-kel segíth

etjük elő mi m

agunk is az egység légkörén

ek kialakulását agyülekezetün

kben?

1918

Péntek október 7.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: Pál apostoli küldetéséről: „Pál ügyesen

igényt tartott tisztségére, mint K

risztus apostola. Kijelentette, hogy apostol-

sága ’nem em

berektől, nem is em

berek által kapta elhivatását, hanem Jézus

Krisztus által, és az A

tya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak kö-

zül’ (Gal 1:1). N

em em

berektől, hanem a m

enny legmagasabb tekintélyétől

kapta megbízatását. E

zt a tisztséget a jeruzsálemi gyűlés is elism

erte, amely

döntésnek Pál eleget tett a pogányok közötti munkájában” – (E

llen G.

White: A

z apostolok története, 255. old.). A

z egységről: „Mikor az em

bereket nem a kényszer vagy önérdek köti

egymáshoz, hanem

a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvénye-sül, am

ely felette áll minden em

beri befolyásnak. Ahol ez az egység m

egvan,az annak bizonyítéka, hogy ott Isten képm

ása helyre lett állítva az ember-

ben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. E

z azután abban is megm

u-tatkozik, hogy az isteni term

észet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmassá-

goknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az em

ber szívében lakozó önzést”– (E

llen G. W

hite: Jézus élete, 585-586. old.).K

risztus munkájáról: „K

risztus megváltói m

unkája igazságot szolgáltatIsten uralm

ának. Megtudja a világ, hogy a M

indenható a szeretet Istene. Sá-tán vádjai alaptalannak bizonyulnak; jellem

éről lehull a lepel. A lázadás so-

ha többé nem ism

étlődhet meg. Bűn soha többé nem

hatolhat be a világ-egyetem

be. A hitehagyás ellen m

indenki örökre biztosítva van. Az önfelál-

dozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a föld és a menny lakóit Te-

remtőjükkel” – (i. m

. 18. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. M

it felelhetnénk, ha valaki ezt mondaná: „Á

tadtam szívem

Krisztusnak.

Hiszem

, hogy meghalt bűneim

ért, és képességeim szerint m

indent meg

is teszek, hogy engedelmeskedjem

akaratának. Vajon miért nincs béke

mégsem

a szívemben”?

2. Van olyan problém

a a gyülekezetünkben, ami m

egosztja a tagokat? Mit

tehet szombatiskolai csoportunk az egységért?

3. Beszélgessünk a csütörtöki részben felsorolt bibliaszövegekről, am

elyekarról szólnak, hogy Isten m

i mindent tett értünk K

risztusban! Válasz-szunk egy gondolatot, am

i a legtöbbet jelenti számunkra, és m

ondjuk elazt is, m

iért tartjuk olyan fontosnak a kiemelt szöveget!

2120

Pa

pírzs

eb

ke

nd

õre

írt te

lefo

nszá

m

A röntgenosztályon várakoztam

, amikor elhaladt elõttem

egy tolószékbenülõ hölgy, nehezen forgatva széke kerekeit. Felálltam

és elsegítettem oda,

ahová igyekezett. Miután végzett, visszasegítettem

. Kért, hogy m

ellém ül-

hessen. Nehézkesen kiszállt a tolószékbõl és leült a padra. „M

ilyen vizsgá-latra vár?” – kérdezte.

„Gyom

orröntgenre – válaszoltam –. A

gipszkása miatt nem

lesz kellemes

dolog!” „Ó

, nem kell félni! N

ekem m

ár többször is csinálták.” „N

em félek! – válaszoltam

. Hívõ em

ber vagyok, tudom, hogy a Terem

tõm

egsegít.” „É

n is az vagyok – mondja –, olvasom

is a Bibliát, csak nehezen értem

.Fõleg a jövendölések nehezen érthetõk.”

Beszélgetni kezdtünk, m

ajd megkérdeztem

: Megengedi, hogy elm

ond-jam

, hogyan kell értelmezni pl. D

ániel könyvébõl egy próféciát? „Ö

rülnék neki!” – válaszolta. E

lmondtam

nagyon röviden a következõket: Nabukodonozor babiloni

király álmában egy hatalm

as álló szobrot látott, amelynek arany feje, ezüst

melle, réz hasa, lábszára vasból, lábujjai részint cserépbõl voltak. M

ajd egykõ leszakad, a szobor elé repül, és darabokra zúzza azt, a kõ pedig betöltia földet. A

megfejtés pedig így szól: az arany fej te vagy, ó, király, B

abilon.A

z ezüst mell M

édo-Perzsia, a réz has G

örögország, majd következik a

Róm

ai Birodalom

. Ezek m

ind-mind beteljesedtek. A

vas és cserép korsza-kában vagyunk, jön m

ajd a kõ, az Úr Jézus K

risztus, betölti az egész földet,és igazságot hoz.

„Ó, ezt nekem

így még soha senki nem

mondta el!” – m

ondta leplezetlenlelkesedéssel az asszony. E

kkor nyílt az ajtó, és éppen õt szólították.E

lindult, de visszalépett, és hangosan egy telefonszámot m

ondott nekem,

amit én azonnal a kezem

ben lévõ papírzsebkendõre írtam. A

bemutatkozás

akkor történt, amikor felhívtam

a hölgyet telefonon. A fenti tém

át lefénymá-

soltattam bõvebb m

agyarázattal együtt, és elküldtem neki. B

aráti kapcsolatalakult ki köztünk. A

z Úr ism

ét küldött hozzám valakit, aki keresi az igazsá-

got.

N. N

.

Vasárnapoktóber 9.

A K

IVÁLA

SZT

OT

T

„Aszerin

t, amin

t magán

ak kiválasztott min

ket Őben

ne a világ terem

-tetése előtt, h

ogy legyünk m

i szentek és feddh

etetlenek Ő

előtte szere-tet által” (Ef 1:4).

Pál kifejtette: Isten határozta el már eleve, hogy létrehívja az egyházat (E

f1:4–5). Isten m

egváltási terve és a megváltottakkal való szándéka nem

a vé-letlen m

űve. Már az idők kezdete és a terem

tés előtt készen állt tervével.G

ondolatban megfogalm

azta célját, hogy kiválasztja az embert K

risztusban.Isten m

ár akkor látott minket a K

risztussal való kapcsolat által, amikor m

égnem

is léteztünk, és ezért fogadhatott gyermekeivé. E

bből következik, hogynem

az biztosítja üdvösségünket, amik vagyunk vagy am

it teszünk. Nem

befolyásolhatjuk Istent, nem juthatunk el Istenhez saját erőfeszítéseink ál-

tal. Valójában amikor m

ég nem is léteztünk, Istennek m

ár akkor is szándé-kában állt üdvösségre juttatni m

inket. Azt akarta, hogy am

ikor megszüle-

tünk, ne kelljen mást tennünk, csak elfogadni, am

it Krisztus felkínál.

Hogyan világítják m

eg a predesztináció, azaz az eleve elrendelés kérdé-sét a következő szövegek? 1K

or 2:7; Ef 1:4–5; Ef 3:11; 1Pt 1:20; Jel 13:8

Sokakat összezavar az a gondolat, hogy Isten előre kiválasztotta az embert

az üdvösségre, mivel ebből arra következtetnek, hogy akkor m

ásokat bizo-nyára a kárhozatra szánt. D

e a Bibliából nem ezt a tanítást ism

erhetjük meg.

Valójában az Isten szándéka szerint előre elkészítette a megváltási tervet

azért, hogy mindenki üdvösségre jusson (1T

im 2:6; 2Pt 3:9). M

ár a világkezdete előtt elhatározta a m

inden emberre kiterjedő m

egváltási tervet. Azt

azonban nem döntötte el, ki-ki egyénileg hogyan fogadja m

ajd tervét. Istenelőre tudja, m

i lesz a sorsunk, ám ez nem

ugyanaz, mintha Ő

határoznám

eg azt, hogyan döntsünk. Krisztus értünk hozott áldozata következtében

ajánlja fel Isten az üdvösséget nekünk, és ezt a tervét már a terem

tés előttm

egalkotta az Úr. E

gyedül az a kérdéses, mi hogyan fogadjuk ajánlatát.

Isten m

ár a teremtés előtt azt akarta, h

ogy üdvösségre jussunk, azaz

eredeti terve szerint örökké vele legyün

k a men

nyben

és az újjáterem-

tett földön. Gondolkodjunk el azon, m

it jelent személy szerint nekünk

ez az áldott remén

ység! Adjun

k hálát Isten

nek a m

egváltás ajándéká-

ért! Beszélgessün

k erről is a szombatiskolai csoportun

kban!

3. tanulmány

október 8–14.

Mit tett értün

k Isten?

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: 1K

orinthus 2:7; Róm

a 8:15–16; Efézus 1:3–14;

1Péter 1:20; Jelenések 13:8

„Akiben

van a m

i váltságunk az Ő

vére által, a bűnökn

ek bocsánata

az Ő kegyelm

ének gazdagsága szerin

t” (Ef 1:7).

Hála és könyörgés. A

görög eredetiben Ef 1:3–14 egyetlen hosszú m

ondat,am

elyben az apostol a keresztény teológia fő gondolatait említi m

eg; többekközött azt is, hogy a Szenthárom

ság is részt vett az egyház, azaz Isten földicsaládja m

egalapításában. Az A

tya Isten „magának kiválasztott m

inket Őben-

ne [Krisztusban] a világ terem

tetése előtt”(4. vers). Jézusban „van a m

i váltsá-gunk az Ő

vére által”(7. vers). A

Szentlélek pedig biztonságot ad, gondosko-dik arról, hogy elnyerhessük hervadhatatlan örökségünket (13–14. vers).

Pál kifejtette, hogy Isten ugyan cselekszik az emberiség történelm

énekés idejének keretein belül, de „a m

ennyekben” lakozik. Ez a kifejezés öt alka-

lomm

al fordul elő az efézusi levélben azzal kapcsolatban, hogy honnan jönaz áldás (3. vers), hol tartózkodik a feltám

adott Krisztus (20. vers), hol le-

szünk majd m

i is (2:6), hol nyilatkoztatja ki Isten szándékait az egyháznak(3:10) és honnan szárm

aznak a sötétség erői, amelyekkel tusakodnunk kell

(6:12).

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

it jelent az eleve elrendelés a bibliai nyelvhasz-nálatban? A

z efézusi levél szerint mit tett értünk Isten K

risztusban? Mit ért

Pál azon, hogy Isten gyermekeivé fogad m

inket? Hogyan váltotta m

eg Krisz-

tus az embert?

2322

Kedd

október 11.

MEG

VÁLT

ÁS K

RISZ

TU

SBA

N (Efézus 1:7–8)

Hogyan

részesülhetün

k a megváltásban

Ef 1:7–8 versei szerint? N

yer-h

et-e üdvösséget bárki is véráldozat nélkül (lásd m

ég: Zsid 9:22)?

A m

egváltás azt jelenti, hogy a szolga felszabadul, ha valaki kifizeti érte aváltságdíjat. A

Szentírásban a megváltás azt jelenti, hogy Isten K

risztusbanm

egváltotta az embert a bűn rabságából. K

risztuskereszten kiontott vére

nemcsak a bűnbocsánatot, de a m

egváltást is lehetővé tette a bűnös számá-

ra, és azt, hogy Isten befogadja családjába (Gal 4:4–6; E

f 1:7–8). Krisztus

nélkül ezek közül egyik sem történhetne m

eg.A

bűnbocsánat nekünk semm

ibe sem kerül, hiszen nem

is határozhat-nánk m

eg az árát, és meg sem

tudnánk fizetni. Isten azonban igen sokat áldo-zott azért, hogy m

egbocsássa bűneinket – Jézus vérével fizetett érte. A bűn ter-

mészetéből fakad, hogy halált hoz. A

bűnösnek kellene meghalnia, de helyet-

te valaki más halt m

eg. Az ószövetségi áldozati rendszerben Isten akkor adott

bűnbocsánatot, ha a bűnös kiontotta egy állat vérét. Az áldozati rendszer elő-

remutatott arra a napra, am

ikor Krisztus, az Isten báránya „elveszi a világ bű-

neit”(Jn 1:29). A

kereszten Jézus a mi bűneinkért fizette ki a váltságot. K

ion-tott vére szerezte m

eg a bűnbocsánatot (Róm

5:8–9; Ef 2:13; Kol 1:20).

A kereszt tette lehetővé m

egváltásunkat és azt is, hogy Isten gyermekei-

vé fogadjon „az Ő kegyelm

ének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött

velünk”(E

f 1:7–8). Pál hatszor használta a „gazdagsága”szót az E

fézusi le-vélben (E

f 1:7 18; 2:4, 7; 3:8, 16). Lehet, hogy sok tekintetben szegények va-gyunk és nyom

orgunk, de bővölködünk Isten kegyelmében! M

egszabadul-tunk a bűntehertől!

Egyszer valaki megkérdezett egy gazdag gyárost, m

ennyi pénzzel lenne elé-gedett. „Akkor, ha m

indig egy kicsivel több van, mint am

ennyi volt”– felelte a m

ul-tim

illiomos. H

a egy kereszténynek tesszük fel ugyanezt a kérdést, ezt a választkapjuk: „Az én Istenem

pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő

gazdagsá-ga szerint dicsőségesen a K

risztus Jézusban”(Fil 4:19).

„A kegyelem

meg nem

érdemelt jóindulat. A

hívő nem a saját érdem

eirevaló tekintettel igazul m

eg, hiszen nem adhat sem

mit az Ú

rnak. Isten am

egváltás által igazítja meg az em

bert, és ezt a mennyei törvényszéken a bű-

nös helyetteseként és kezeseként álló Krisztus Jézusban nyerhetjük el” –

(Ellen G

. White: Selected M

essages, 1. köt. 398. old.). Tanuljuk meg ezt az

idézetet! Segítségünkre lehet, különösen akkor, ha üdvösségünk miatt aggó-

dunk, ha elcsüggedünk vagy ha kétségek gyötörnek.

Kedd

október 10.

AD

JUN

K H

ÁLÁ

T IST

ENN

EK, M

ERT

GY

ERM

EKEIV

É FO-

GA

DO

TT

(Efézus 1:4–6)!

Olvassuk el Ef 1:4–6 verseit! E versek szerin

t mi az a h

árom dolog,

amit Isten

megtesz értün

k? 4. vers; 5. vers; 6. vers

Am

ikor Isten már a világ terem

tése előtt megalkotta a m

egváltási tervet,gondolt az egyházra is. D

e kikből áll majd az egyház? Isten családjának kik

lesznek tagjai? Ef 1:4-ben Pál részben m

egadta már a választ: azok, akiket

Isten kiválasztott Krisztusban, hogy „szentek és feddhetetlenek” legyenek,

és szeretetben járjanak. A K

risztusban való kiválasztás nem jelenti Isten ön-

kényes döntését, hanem azt fejezi ki, hogy Isten m

egteremtette a lehetősé-

get, és elérhetővé tette az üdvösséget az egész világ számára. E

zt azonbancsak azok nyerik el, akik igényt tartanak rá.

Az üdvösség és az örök élet Isten ajándékaként m

inden ember szám

áraelérhetővé vált Jézusban (Jn 3:16; E

f 2:8–9), de csak az üdvözül, aki „hiszenŐ

benne”. Isten előre elhatározta, hogy az ajándékot mindenki m

egkaphatja.A

döntés viszont a mienk, hogy igényt tartunk-e Isten felajánlására.

Ehhez Pál m

ég hozzáfűz egy gondolatot. Isten eleve elhatározta, hogy Jé-zus K

risztus által gyermekeivé fogadja azokat, akik elfogadják a felkínált üd-

vösséget Jézusban (Ef 1:5). Tehát nem

mondhatjuk, hogy Isten kiválasztott

némelyeket, m

ásokat pedig kárhozatra rendelt. Akik elfogadják, am

it Krisz-

tus értük tett, egyszerűen beteljesítik, amit Isten m

ár kezdettől fogva elter-vezett velük kapcsolatban.

Figyeljük meg, m

enn

yire han

gsúlyos a gyermekké fogadás gon

dolata(5. vers)! M

iért ezzel a kifejezéssel akarta érzékeltetni P

ál, hogy m

ittett értün

k Isten (lásd m

ég: Róm

8:15–16; Gal 3:26–29; 4:5)?

Isten gyermekei alkotják az egyházat. A

kik nem lettek Isten gyerm

ekei, azokárvák és tékozlók. Bűneik m

iatt nem tagjai Isten családjának és azért, m

ert el-döntötték, hogy m

egmaradnak az Isten elleni lázadás útján. A

mikor azonban

elfogadják Isten eleve elrendelt ajándékát, az Úr őket is befogadja családjába.

Ettől kezdve velük is létrejön a szereteten alapuló családi kapcsolat.

Mi m

otiválja tetteinket az általunk szeretett emberek irányába? M

ilyenlegyen kapcsolatunk Istennel, aki gyerm

ekeivé fogadott? Segítenek em-

beri kapcsolataink abban, hogy jobban megérthessük ezt?

2524

Csütörtök

október 13.

ZSID

ÓK

ÉS PO

GÁ

NYO

K (Efézus 1:11–14)

Ef 1:11–13-ban Pál m

egemlít egy példát az új egységgel kapcsolatban,

amely a zsidók és pogányok között alakult ki K

risztusban. Különbséget tesz

a mi és a ti között: „vettük is az örökséget”

(11. vers); „mi, akik m

ár korábbanis K

risztusba vetettük reménységünket”

(12. vers, katolikus fordítás); „akibenti is, m

inekutána hallottátok az igazságnak beszédét… hittetek is”

(13. vers). A„m

i” itt a zsidókból lett keresztényekre utal, mert Pál is közülük való volt, a

„ti” pedig a pogányokból lett keresztényekre vonatkozik.

Milyen

értelemben

jöttek előbb a zsidók? Isten először őket választot-

ta népén

ek (5Móz 4:20; 9:29; Z

ak 2:12). „...reájok bízta az Ő beszéde-

it” (Róm

3:2). Nekik h

irdettetett először az evangélium

(Róm

1:16), ésígy először ők h

ittek Jézusban (Jn

1:11; 8:31; ApC

sel 1:8; 3:26).

Pál nem a zsidó keresztények felsőbbrendűségére gondolt, am

ikor megje-

gyezte, hogy előbb tértek hitre a zsidók. Ef 1:13-ban azt írta a pogányokbóllett keresztényekkel kapcsolatban, hogy

„ti is…hittetek”, és a Szentlélek lett a

záloga „a mi [a zsidóból és pogányból lett keresztényeknek egyaránt] örökségünk-

nek”(14. vers). Isten országában senki nem

juthat kiemelt helyhez azáltal,

hogy előbb ismerte m

eg vagy fogadta el Krisztust. N

em az a lényeg, m

ikor fo-gadjuk el az evangélium

ot, inkább az, hogy hűségesen kitartunk-e mellette!

Pál a Szentlélek munkájára utalva hangsúlyozta, hogy biztos az öröksé-

günk. A Szentlélekkel kapcsolatban három

meghatározást m

ondott el. Elő-

ször: az ígéretnek Lelke. Isten Jézus által mindenkinek m

egígérte a Szentlélekajándékát, aki m

egtér és hisz (Lk 24:49; Gal 3:14, 16). M

ásodszor: a Lélek Is-ten pecsétje. A

pecsét a tulajdonjogot és hitelességet fejezi ki. Ha a Szentlélek

bennünk lakozik, ez annak jele, hogy Istenhez tartozunk (lásd még: R

óm8:14–17; 2K

or 1:22). Harm

adszor: a Lélek Isten záloga. A zálog szót fordíthat-

juk még „foglalónak”, „biztosítéknak” is. A

Lélek által Isten zálogot, foglalótadott, am

ivel jelzi, hogy úgy a zsidóknak, mint a pogányoknak tett m

indenígéretét beteljesíti „az Ő

dicsőségének magasztalására”

(Ef 1:14).

Az Ef 1:13–14 verseiben m

egismerkedhetünk az üdvösségre jutás há-

rom alapvető lépésével. O

lvassuk el ezt az igeszakaszt, majd írjuk le a

folyamatot! M

iben különböznek az olvasottak attól, amit m

i éltünk át? Teh

etnén

k, esetleg változtathatn

ánk valam

it azért, hogy elm

élyít-sük és gazdagítsuk ezt az élm

ényt? H

a igen, akkor m

i volna az?

Szerdaoktóber 12.

A T

ITO

K (Efézus 1:9–12)

Olvassuk el Ef 1:9–12 verseit! Figyeljük m

eg, hán

yszor említi P

ál eb-ben

a néh

ány versben

, hogy Isten

akarata vagy célja megvalósul! Ez a

gondolat fordul elő a fejezet első n

yolc versében is! H

ogyan erősíti bi-

zalmun

kat, hogy Isten

valóra váltja velünk kapcsolatos szán

dékait?

Isten népének bőven van oka dicsérni az Urat: a kiválasztásért, az Isten csa-

ládjába való befogadásért, a megváltásért, a bűnbocsánatért és azért, hogy

elfogad minket. A

mai tanulm

ányunk még egy dolgot em

lít: Isten megism

er-tette velünk akaratának „titkát az Ő

jó kedve szerint”(9. vers).

A titok szót hatszor használja Pál az efézusi levélben. A

görög szónakkétféle jelentése is van. A

z első: valami titkos dolog, am

it csak néhányan is-m

ernek; a második: valam

i korábban titok volt, de Isten mostanra felfedte.

Pál a második értelem

ben használja a szót.

Mi „az Ő

akaratjának titka”, am

iről Pál Ef 1:9–12 verseiben

beszél?

Az efézusi levél 3. fejezetében Pál kifejti, hogy Isten terve volt a zsidók és po-

gányok egy közösségbe forrasztása. Más szóval úgy is m

ondhatnánk, hogyegységessé akarta tenni az em

beriséget, megosztottságtól m

entessé, elvá-lasztó falak nélküli gyülekezetté. Á

m ennek a titoknak létezik egy m

ásik ol-dala is. A

mit K

risztus elvégzett a kereszten, tehát hogy a zsidókat és pogá-nyokat egy közösségbe vonta, m

ég csak az előíze annak, amit Isten „eleve el-

rendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism

ét egybeszerkesztm

agának mindeneket a K

risztusban, mind am

elyek a mennyekben vannak, m

indam

elyek e földön vannak”(E

f 1:9–10). Ahogyan az időnek teljességében (G

al4:4) Isten elküldte Fiát egyesíteni a zsidókat és a pogányokat, az is szerepela tervében, hogy m

indent egységbe forrasszon Krisztusban (E

f 1:10). „Isten szándéka, hogy visszaállítsa a felbom

lott egységet, aminek szük-

ségképpen Krisztusban kell m

egtörténnie, mert Ő

a központja minden-

nek… A

bűn megtörte a világegyetem

egységét. Isten akaratának titka Istenterve arra nézve, hogy a m

egfelelő időben helyreállítsa az egységet, mégpe-

dig Krisztusban. A

kkor ér csúcspontjára ez a titok, amikor a nagy küzdelem

lezárul, és Krisztusban egységre jut m

ennyen és földön minden. E

kkor min-

denki elismeri, hogy tökéletes az Istenség jellem

e” – (Ellen G

. White m

agya-rázatai, Seventh-day A

dventist Bible Com

mentary, 6. köt. 1000. old.).

2726

Péntekoktóber 14.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: „A

világ alapítása óta”(Jel 13:8): „M

egvál-tásunk terve nem

Ádám

bukása után – mint utólagos m

egoldás – jött létre.A

megváltás terve »am

a titoknak kijelentése’ volt ‘mely örök időtől fogva el

volt hallgatva« (Róm

16:25). A m

egváltás terve azokat az elveket tárta fel,am

elyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva… N

em Isten akar-

ta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes ve-szedelem

nek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy el-

kötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, »hogy valaki hiszen őbenne, el

ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Jn 3:16)” – E

llen G. W

hite: Jézus éle-te, 13–14. old).

Az eleve elrendelés: „A

mennyei tanácsban Isten m

egtalálta a módját an-

nak, hogy még ha törvényszegővé is lettek az em

berek, ne kelljen elveszni-ük engedetlenségük m

iatt, hanem K

risztusba, mint helyettesükbe és zálo-

gukba vetett hit által Isten gyermekei lehessenek, akiket akarata jótet-

széséből előre kiválasztott magának Jézus K

risztusban. Isten azt akarja,hogy m

inden ember üdvözüljön. […

] Akik elvesznek, azért vesznek el, m

ertnem

engedik, hogy Isten gyermekeivé fogadja őket K

risztus Jézus által” –(E

llen G. W

hite magyarázatai, Seventh-day A

dventist Bible Com

mentary, 6.

köt. 1114. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. A

vasárnapi tanulmány alapján beszéljük m

eg, ki miért ad hálát, és m

i-ért dicsőíti Istent leginkább! M

it tanulhatunk egymástól?

2. K

épzeljük el, hogyan érezheti magát az az árva gyerm

ek, akit egy szere-tő, gondoskodó család befogad, és épp olyan szeretettel veszi körül,m

int a család többi gyermekét! M

it tudhatunk meg ebből az Isten irán-

tunk való szeretetéről és arról, hogy hogyan kell bánnunk „testvéreink-kel”?

3. Beszéljük m

eg, hogyan segíthetünk valakinek a gyülekezetben – talánegy új gyülekezeti tagnak, esetleg valakinek, aki elcsüggedt vagy a fiata-loknak – m

egérteni, mit jelent Isten családja tagjának lenni!

2928

A „katonaszökevény”Isaszegen történt 1944-ben, 18 éves korom

ban. Özvegy édesanyám

mal és három

kiskorú testvéremm

el laktunk együtt, amikor a m

ásodik világháború hullámai

hozzánk is elértek. A

kisbíró kidobolta, hogy 18–60 éves korig minden férfi jelentkezzen a

községháza elõtt, és hozzon magával három

napi hideg élelmet. É

desanyámim

ádkozó szívvel és azzal a megjegyzéssel indított útnak, hogy az Ú

r Jézusvelem

lesz.M

ielõtt ötös és tízes sorokban felállítottak bennünket, egy magas rangú ro-

mán tiszt a következõket jelentette ki: „E

mberek, vegyék tudom

ásul, hogy havalaki szökni próbál, azt katonaszökevényként kezeljük.”

Ezután gyalog hajtottak el m

inket Kókára. E

zen az éjszakán egy ablak és ajtónélküli istállóban húztam

meg m

agam, és a ló friss alm

án aludtam. É

jjel az egyikló fejen rúgott; m

ég jó, hogy nem volt patkó a patáján.

Ezután Ú

ri község következett, ahol két hetet töltöttünk, házaknál elszállásol-va. A

hazai élelem m

ár elfogyott, így közös konyhán fõzött egy bácsi, amit én m

intadventista nem

ehettem m

eg. Elm

ondtam problém

ámat a bácsinak, és kértem

,hogy legyen segítségem

re. Megértéssel fogadta kérésem

, és adott egy pár szemburgonyát, m

eg babot és sót, és mondta, hogy fõzzem

meg m

agamnak. B

ol-dogan fõztem

meg, m

iközben tanulságos dolgokról beszélgettünk.A

harmadik héten Ú

ri községbõl visszatértünk Isaszegre. Ekkor én m

inden-képpen haza szerettem

volna menni, hogy m

eglátogassam édesanyám

at éstestvéreim

et. Ebben segített nekem

egy román katona, aki m

agyar származású

volt. Azt tanácsolta, hogy vegyek a kezem

be egy vödröt, és ha valamelyik rom

ánkatona kérdi, hová m

egyek,feleljem

azt, hogy a lovaknak viszek vizet. Azt is

mondta, hogy õt ne nevezzem

meg, m

ert abból neki is, nekem is nagy bajom

lehet. A

baj be is következett. A m

ásodik háznál már m

eg is állított egy román

katona, aki nem fogadta el a lódítást. Fülön fogott, és odavitt egy rom

án tiszthez,aki elõvette a pisztolyát, és le akart lõni a helyszínen. K

érdezte, hogy emlékszem

-e,m

it jelentettek ki, hogy mi lesz azzal, aki szökni akar. A

zt mondtam

, igen, emlék-

szem. M

ivel a katona is elõkerült, aki nekem a tippet adta, a tiszt õt is kérdõre

vonta. Õ bevallott m

indent. Elm

ondta románul, hogy én neki m

egígértem, hogy

visszamegyek, csak három

hete nem tisztálkodtam

és nem láthattam

családo-m

at, akik a közelben laknak. A tiszt csak forgatta a pisztolyát, és m

ár ki is biztosí-totta, m

intha lõni akart volna. Erre a kis rom

án katona letérdelt elé, és úgy kérte,hogy ne lõjön le. N

agy nehezen eltette a fegyverét, de azt mondta, ha m

égegyszer ez elõfordul, nem

lesz irgalom.

Nem

tudom, m

i lett a kis román katonával, de azt tudom

, hogy Isten bevál-totta szavát, am

i szerint még az ellenséget is jó akaratúvá teszi, s am

it számta-

lanszor megtapasztaltam

a háború idején. Áldassék az Õ

szent és nagy neve!

E. E

.

Vasárnapoktóber 16.

HIT

ÉS SZER

ETET

„An

nakokáért én

is, hallván

a ti hiteteket az Ú

r Jézusban, és m

inden

szentekh

ez való szerelmeteket, n

em szűn

öm m

eg hálát adn

i tiérette-tek, em

lékezvén reátok az én

könyörgéseim

ben” (Ef 1:15–16).

Pálból feltört a hála „minden lelki áldás”

(Ef 1:3) m

iatt, amit Isten az efézusi

gyülekezetre árasztott. Am

int az elmúlt héten is láttuk, ezek közé tartozik a

kiválasztás, az Isten családjába való befogadás, a megváltás, a bűnbocsánat,

Krisztusban való egység, és hogy Isten végül m

indent helyreállít.A

keresztények hálája több, mint puszta érzés. A

hálaadásból olyan élet-vitel fakad, am

ely folyamatosan visszatükrözi és továbbadja Isten áldásait.

Az efézusi hívők élete m

aga is bizonyság volt. Pálhoz még a börtönbe is el-

jutott az Úrba vetett hitük „és m

inden szentekhez való”szeretetük (E

f1:15–16) híre. Szám

ukra a kereszténység nem csupán tantételek sora volt,

hanem úgy érezték, hogy Isten új életre és élettel teli kapcsolatra hívta el

őket. A hitnek cselekedetekben kell m

egnyilvánulnia. A hit szeretet által

munkálkodik (G

al 5:6), és „a hit cselekedetek nélkül megholt”

(Jak 2:20, 26).

Milyen

kapcsolat van a „m

inden

szentekh

ez való” szeretet és a „a hit

cselekedetek nélkül m

egholt” gon

dolatok között? Milyen

kapcsolat-ban

áll a hit a szeretettel?

Az efézusiak hite élő hit volt. A

hit azonban több, mint pusztán értelem

mel

elfogadni valamit. A

hűség lelki képességét is magában foglalja, az efézusi

gyülekezet pedig hűséges volt Krisztushoz. Jézusba vetett hitükből term

é-szetszerűen fakadt a „m

inden szentekhez való”szeretet (15. vers), legyenek

azok származásukat illetően akár zsidók, akár pogányok.

A hit, rem

ény és szeretet alapvető jellemzői a keresztény életének (1K

or13:13; K

ol 1:4–5). Bármennyire szigorúan ragaszkodunk hitelveinkhez,

vagy kifogástalan istentiszteletünk és bizonyságtételünk, bármilyen hűsége-

sen sáfárkodunk is, mégsem

vagyunk keresztények, ha életünket nem az Is-

ten és emberek iránti szeretet jellem

zi. Vajon nem ezt parancsolta Jézus (M

t22:37–39)? Lehetséges szeretni Istent, hogy közben nem

szeretjük népét(lásd: 1Jn 4:20–21)?

Keresztényként hogyan fejezhetjük ki szeretetünket? M

ivel tudnánk bizo-nyítani a következő napokban, hogy K

risztusba vetett hitünk őszinte?

4. tanulmány

október 15–21.

Dicséret és im

ádság

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: Lukács 1:37; K

olossé 4:5; Efézus 1:15–23; Ja-

kab 2:20, 26; 3:13, 17

„És min

deneket vetett az Ő

lábai alá, és Őt tette m

inden

eknek fölötte

az anyaszen

tegyházn

ak fejévé” (Ef 1:22).

DIC

SÉR

ET

ÉS IM

ÁD

SÁG

. Pál igen sok küzdelmet, m

egpróbáltatást és szo-m

orúságot élt át, de élete végéig imádságos lelkületű em

ber maradt, aki

mindenért hálát adott Istennek. M

iután az előző versekben újból számba

vette Isten nagyszerű tetteit, amelyeket K

risztusban vitt végbe értünk, hálátadott az efézusi gyülekezet hitéért. N

em csak a hitükről hallott, hanem

„minden szentekhez való”

szeretetükről is (Ef 1:15). H

ozzáfűzte még, hogy

nem felejt el im

ádkozni értük. H

ajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azokért kell im

ádkoz-nunk, akik bajokkal küzdenek. Itt viszont Pál azokért fohászkodik Isten-hez, akik nyilvánvalóan igen jól vannak. E

bből az a tanulság, hogy semm

itne vegyünk könnyelm

űen. Mindenkiért fontos im

ádkozni, függetlenül at-tól, hogy szilárdan állnak-e hitükben, vagy m

ár-már fogytán az erejük.

Pál közbenjárói imádsága révén jobban bepillanthatunk abba, hogy m

itis tett értünk Isten K

risztusban, és milyen nagyszerű rem

énységünk lehetem

iatt.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen volt az efézusi gyülekezet lelkiállapota?H

ogyan viszonyul egymáshoz a szeretet és a hit a keresztények között? H

o-gyan ism

erhetjük meg igazán Istent? M

ilyennek mutatja be az Ú

r hatalmát

Pál?

3130

Kedd

október 18.

REM

ÉNYSÉG

ÉS ÖR

ÖK

SÉG (Efézus 1:18)

Olvassuk el Ef 1:18 versét, m

ajd fogalmazzuk m

eg, mit akart közöln

iaz Ú

r ezzel a bibliaszöveggel!

A bölcsesség és ism

eret mellett Pál azt is kéri Istentől, hogy az efézusi gyü-

lekezet tagjai megérthessék „az Ő

elhívásának reménységé”-t és „az Ő

öröksé-ge dicsőségének a gazdagságá”-t (18. vers). Pál írásaiban az elhívás egyarántkiem

eli a keresztény jogait és kötelességeit. Isten arra hívott el, hogy Krisz-

tushoz tartozzunk (Róm

1:6), „az ő Fiával, a mi U

runk Jézus Krisztussal való

közösségre”(1K

or 1:9). Isten népének tagjai lettünk, akik korábban nem vol-

tunk azok (Róm

9:24). Az elhívottak szám

ára Krisztus lesz Isten hatalm

a ésbölcsessége (1K

or 1:24). Isten a hívőket örök életre hívta el (1Tim

6:12). Az

elhívás szabaddá és képessé tesz rá, hogy szeretettel szolgáljanak egymás-

nak (Gal 5:13). Biztosítja, hogy a faji és társadalm

i különbségek ellenére isbékés közösség alakuljon ki közöttünk. Isten azt kéri, hogy úgy éljünk,„m

int illik elhívatásotokhoz”(E

f 4:1). Isten tehát „szentségre hívott el minket”

(1Thessz 4:7) és békességes életre (K

ol 3:15), „hogy Istenhez méltóan viseljé-

tek magatokat, aki az ő országába és dicsősségébe hív titeket”

(1Thessz 2:12).

Ez az „Istennek a K

risztus Jézusban onnét felülről való elhívása”(Fil 3:14), és

ez késztessen arra, hogy a keresztény élet küzdelmét tovább folytassuk.

Az isteni elhívás eltakarja a m

últat (bűnbocsánat), felöleli a jelent (békésközösségi élet), és várja a jövendőt: „várván am

a boldog reménységet és a nagy

Istennek és megtartó Jézus K

risztusnak dicsősége megjelenését”

(Tit 2:13). E

z„az Ő

elhívásának a reménysége”

(Ef 1:18) – mondja Pál, és azt kéri Istentől, vi-

lágosítsa meg értelm

ünket, hogy felismerjük e rem

énység nagyszerű voltát. Az apostol hozzáfűzte m

ég, hogy reménykedünk „az Ő

öröksége dicsőségé-nek gazdagságá”-ban (Ef 1:18). Az örökséget kétféleképpen is érthetjük. Elő-ször: a hívők Isten örökösei: „örökösei Istennek, örököstársai pedig K

risztusnak”(R

óm 8:17). M

ásodszor: az örökséget a szentek Istentől kapják. Az utóbbi ma-

gyarázat alapján az örökség kiváltság itt és most, m

ivel már m

ost miénk a m

eg-váltás öröm

e, jövőbeli jutalom, am

elynek a biztosítéka a Szentlélek, aki meg is

pecsételte azt (Ef 1:13–14). Ez a végső ajándék „romolhatatlan, szeplőtelen és

hervadhatatlan… am

ely a mennyekben van fenntartva szám

unkra”(1Pt 1:4).

Olvasd el 1T

hessz 2:12-t! B

űnöskén

t méltatlan

ok vagyunk az üdvös-

ségre, mégis m

egnyertük azt, ezért m

ostantól „m

éltóan” akarun

k él-ni. M

it kell változtatnunk, hogy életünk igazán méltó legyen Istenhez?

Hétfő

október 17.

BÖ

LCSESSÉG

ÉS ISTEN

ISMER

ETE (Efézus 1:17)

Az előző részekben m

egfigyelhettük Pál imájának első részét, hálaadását a

hittel és szeretettel teljes életért. Most könyörgésének közbenjárói szakaszát

tanulmányozzuk (E

f 1:17–23). Gyakran előfordul, hogy im

ánkban csak sa-ját érdekeinkkel kapcsolatos kéréseinket soroljuk fel. A

z imádság nem

esebbváltozata a közbenjárói im

a, amikor m

ásokért fohászkodunk. Pál azt kéri Is-tentől: adja m

eg az efézusi híveknek a „bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét azŐ

megism

erésében”(E

f 1:17).

Olvassuk el az alábbi bibliaszövegeket! Vajon

a bölcsesség fogalma a

Bibliában

pusztán csak elm

életi ismeretet jelen

t? Zsolt 111:10; P

éld2:2; 4:5; 9:10; 11:12; K

ol 4:5; Jak 3:13, 17

A filozófia arra bátorít: Ism

erd meg önm

agad! A pszichológia állítja, hogy ha

az ember m

egismeri önm

agát és képességeit, felfedezheti az élet értelmét.

Isten ismereténél azonban nincs m

agasabb rendű tudás, és az a legtöbb,am

it megtudhatunk Istenről, am

it Ő m

aga nyilatkoztat ki.

Hogyan

nyilatkoztatta ki Isten

önm

agát?Z

solt 19:2 _____________________________________________________R

óm 1:19–21 __________________________________________________

Jn 5:39 _______________________________________________________

Jn 14:9–10 ____________________________________________________

Zsid 1:1–3 ____________________________________________________

Istent kinyilatkoztatásai által ismerhetjük m

eg (Ef 1:17), azonban „nem

tud-juk igazán m

egérteni vagy értékelni az isteni önkinyilatkoztatást a Lélek se-gítsége nélkül, aki által kaptuk az Igét is” – (E

llen G. W

hite: Testimonies for

the Church, 5. köt. 241. old.). E

zért kéri Pál imájában Istent, hogy „világosít-

sa meg értelm

etek szemeit” (18. vers). A

hívőknek nem elég a pusztán elm

é-leti tudás. Szükségük van lelki bepillantásra is, hogy értelm

ükkel jobban fel-ism

erhessenek négy nagy igazságot: Isten elhívásának reménységét, öröksége

dicsőségét (18. vers), az Úr hatalm

a erejé