BRETTER GYÖRGY FILOZÓFIÁJA - ProPhilosophiaBRETTER GYÖRGY FILOZÓFIÁJA Értelmezések, dokumentumok, visszaemlékezések A kötetet szerkesztette Egyed Péter. A monograﬁkus

BRETTER GYÖRGYFILOZÓFIÁJA

MUHELYXVI.

SOROZATSZERKESZTOKLaczkó SándorTonk Márton

BRETTER GYÖRGYFILOZÓFIÁJA

Értelmezések, dokumentumok,visszaemlékezések

A kötetet szerkesztette Egyed Péter.A monografikus fejezeteket írta Egyed Péter.

Bretter György disszertációjának rekonstrukciójaAngi István munkája.

A visszaemlékezések szerzoi Balázs Sándor, Bura László,Kántor Lajos, László Ferenc, Szabó Gyula

és Vajda Mihály.

Kolozsvár, 2007

A kiadvány megjelenését támogatta:

A kötet megjelenését az OTKA TO 49243 számú kutatási programjatámogatta

c© Pro Philosophia Kiadó, 2007

Kiadja a Pro Philosophia Kiadó (Kolozsvár)Felelos kiadó: Demeter M. Attila

Szaklektor: Mester BélaBorítóterv: Mostis Gergo Ede

A borítón Makara Lehel fotója látható Vetró András képzomuvészdombormuvérol.

Tipográfia: Könczey ElemérNyomdai elokészítés: Lineart Kft.

Korrektúra: Demeter ZsuzsaKészült a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájában,

KolozsvártFelelos vezeto : Tonk István

Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale a RomânieiBretter György filozófiája / ed. : Egyed Péter – Cluj-Napoca:Pro Philosophia, 2007.p. 368; 11×17,5Bibliogr.IndexISBN 978-973-87781-5-3

I. Egyed Péter (ed.)

14(439) Bretter,G.929 Bretter,G.

TARTALOM

I. EGYED PÉTER: TÉTELEK EGYMONOGRÁFIÁHOZ

1. Bretter György öröksége. Rendszeresösszefoglalás 11

2. Értelmezés- és újraértelmezés-kísérleteka közvetlen utókorból 36

Függelék 1. Egy vita története és utótörténete 123

Függelék 2. Bevezetés, amelyszükségszeruen korfestményi elemeket istartalmaz 140

Függelék 3. Bretter György: Az ideológus ésaz o nyelve 148

II. ANGI ISTVÁN: TORZÓBAKÉNYSZERÜLT FOMUVEK UTÓÉLETEI

Bretter György doktori értekezésérol 161

III. MOZAIKKOCKÁK EGY ARCKÉPHEZ

Balázs SándorEmlékeim Gyuriról 225

5

Tartalom

Bura LászlóDiákkori emlékeim Bretter Györgyrol 235

Kántor LajosJegyzokönyvek hiányában 242

László FerencBretter György – az újságíró 251

Szabó GyulaEgy régi haver 260

Vajda MihályBretterrol, Kolozsvárról (Válasz EgyedPéter kérdéseire) 266

Rigán Lóránd–Egyed PéterInterjú-triptichon (a levegoben B. Gy.angyalával) 269

IV. FÜGGELÉK

Önéletrajz 295

A kiadásról 297

Bretter György muvei és a róla szóló irodalom 299

Névmutató 363

6

I. RÉSZ

EGYED PÉTER: TÉTELEKEGY MONOGRÁFIÁHOZ

A világegyetemben levo bármely testbenmozgást csak úgy hozhatunk létre, haelobb eszközként tulajdon testünkethozzuk mozgásba. És gondolatot semhozhatunk létre bármely más személybenmásként, mint csupán a mibennünk levogondolat és mozgás által.

(Thomas Reid: Értekezések az ember aktíveroirol, 1788, in: Brit moralisták a XVIII.században, Gondolat Kiadó, Budapest.

Fordította Fehér Ferenc.)

BRETTER GYÖRGYÖRÖKSÉGE,1

RENDSZERES ÖSSZEFOGLALÁS

A Kolozsváron élt filozófus (1932–1977) alighanem a leg-eredetibb gondolkodó volt Erdélyben századunk másodikfelében. A marxista humanizmus2 és filozófiai antropoló-gia eszmerendszerébol indult, szoros szálak fuzték a Lu-kács-iskolához és maga is iskolát, szellemet teremtett, en-nél azonban még fontosabb az, hogy igen korán felismer-te: a totalitarista diktatúra és az elméleti antihumanizmuskörülményei között (amelyek rövid úton elvezetnek a fi-lozófia radikális önfelszámolásához is) a szellemi ellenál-lás számára megfelelo teoretikus eszközöket kell létrehoz-ni. Szókratészi iróniával jellemezheto alapmagatartása ki-indulópontként is tartalmazza az adottság kritikáját. Ám-

1 E rész összeállításában a következo írásaimra támaszkodtam:A demokratikus mondat szerelmese, in: Itt és mást, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1979, 5–37. o. ; Bretter György, in: Gondola-tok gondolatokról. Eloadások a magyarországi filozófia történetébol, Fel-somagyarország Könyvkiadó, Miskolc, 1994, 305–319. o. ; BretterGyörgy és a nyelv-kérdés. Kísérlet rekonstrukcióra, in: Veres Ildi-kó (szerk.) : Megidézett reneszánsz, Miskolc, 2006, 135–154. o.

2 „marxista humanizmus” – „elméleti antihumanizmus” . . . a kor-szak marxista vagy marxizáló nyelvi kifejezésformáit sem az ak-koriban írott tanulmányaimban nem nélkülözhettem és nem nél-külözhetem e tanulmány megírásának a pillanatában sem. Eznem jelenti azt, hogy akkor vagy most ezek túlzottan jelentésesnyelvi képzodmények lettek volna számomra.

11

Egyed Péter : Tételek egy monográfiához

bár a filozófus korai halála miatt itt csupán egy életmu el-so fejezetérol van szó, mégis állíthatjuk, hogy Bretter elértecélját : olyan eredeti organont dolgozott ki, amely analiti-kus eszközként nyilvánvalóvá tette, hogy az adottság nemszükségszeru.

1. Mit üzen a mítosz?

Bretter György a mítoszt racionális eszköznek tekintette,amely az alany, a tett és a cselekvés kérdéskörében a filozó-fia szükségszeruségével szemben a kontingencia elvét kép-viseli : ott is megmutatja a személyiség születésének a le-hetoségét, ahol a filozófia tehetetlennek bizonyul. Amintaz Ikarosz legendája címu esszében megfogalmazza, Ikaroszaz, aki az erkölcsi radikalizmusban ragadja meg a tett le-hetoségét, az erkölcsi radikalizmust pedig a cselekvés ab-szolút elvébol vezeti le, mindennek pedig az a következ-ménye, hogy maga alany lesz, minosége révén emiatt el-válik a tárgyától, arra valamiképpen vonatkozik, tehát ma-gát állítja. Az alany tételezésének legközvetlenebb módja:a (nem konform) etikai tételezés, az alany erkölcsi létreho-zása. Az alany keletkezése – Kierkegaardnak köszönhetjüke sajátságos megoldást – a viszony ad se ipsum. És azért le-het az önmagához való viszony kiindulópont, mert ez egy-ben másokhoz és a világhoz való viszony is. Az alany –írja errol Kierkegaard – „termékként bele van kényszerít-ve a valóság formáiba, a választásban rugalmassá teszi ön-magát, egész külsoségét belsoségessé változtatja. Megvana helye a világban, szabadon választja saját helyét, vagy-is ezt a helyet választja. Meghatározott egyén, a választás-ban meghatározott egyénné teszi önmagát, vagyis ugyan-

12

Bretter György öröksége. Rendszeres összefoglalás

azzá; mert önmagát választja.”3 Kierkegaard gondolatme-netének legfobb módszertani tanulsága szerint az egyénönmagára irányuló cselekvése (megismero tevékenysége,választása, kétségbeesése – ez utóbbit tekinti Lev Sesz-tov az egyén születése kardinális pontjának, és fontossá-gát a totalitarizmus körülményei között nem lehet eléggéhangsúlyozni) kettos : konkrét önmagára, de elvont önma-gára is mint célra irányul, a cél pedig önmagára mint álta-lánosság. A célt jelento ár pedig – a kantiánus hagyományértelmében – „nem csupán személyes én, hanem társadal-mi, polgári én is egyszersmind.”4

Ikarosz tehát „tettével elvetette az erkölcsi mércét,a kor etikai normáit, és maga vált mércévé.”5 (Hadd jelle-mezze a létezett szocializmus és pártállami keretek filozó-fiai hivatalosságát, a kort, amelyben élünk, hogy ez az egy-szeru mondat a maga etikai pátoszával kisebbfajta vihartkavart a lapok hasábjain. „Ikarosz” célszerunek látszott el-marasztaltatni.)

Erkölcsi cselekvésre csak a létezo alany képes, ennekegzisztenciája nélkül nincs semmi erkölcs, sem cselekvés,alany tehát kell. (A cselekvésben ugyanakkor a késobbibretteri elképzelések kardinális eleme is adott, nevezete-sen a történelmi ido szerkezetének a kérdése; Ikarosz „tettenem a jelené volt, hanem valami másé, talán a jövoé.”)6

3 Søren Kierkegaard: Vagy-vagy, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978,885. o. Fordította Dani Tivadar.

4 Uo, 889. o.

5 Bretter György: Ikarosz legendája, in: Itt és mást, Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1979, 40. o.

6 Uo., 101. o.

13


A tett keletkezéstörténetének felfogása itt mélysége-sen erkölcsi, következésképpen az egyén születése is az,ugyanis (az ikaroszi típusú) tett indítékaiban még nem vál-nak szét az érdek és kötelesség motívumai, itt nem a for-ma szerint is különvált erkölcsi és hasznos cselekvésrol vanszó, hanem az oscselekvésrol. Ennek választásával : „Ikarosza szabadságot választotta. A szabadság korlátokat szétzú-zó tett.”7

Bretter felfogását strukturálisan a fichtei kiindulópont-tal jellemezhetjük leginkább. Ezt az erdélyi filozófus hivat-kozásrendszerében néhol okkal, gyakran kötelességszeru-en hangsúlyozó citátumok jelzik. „De a szubjektumhoz, haminden léttol elvonatkoztatunk, ami elotte van, semmi semtartozik inkább hozzá, mint a cselekvés, az alany különös-képpen a léttel való vonatkozásában cselekvo. Cselekvésé-ben kell tehát az alanyt felfogni és ettol a ponttól indulna kia kettos sor.” „Az a cselekvés éppen az Én fogalma, annaka cselekvésnek a fogalma.”8

Az egyén–cselekvés–szabadság–radikális erkölcs szin-tetikus megragadásából számos következtetés adódik: ateljes, integráns személyiség tudás és tett, vagy ha ez nemlehetséges, akkor a jövobe vetett racionális hit. Ugyancsaka szintetikus mozzanatból ered a totalitás egy korai, sajá-tos meghatározása: „A totalitást az egyedek felépítik: az-zal, ami a világhoz kapcsolja oket. Az egyén felépíti bel-so autonómiáját, önmaga teljességét : ha cselekszik, és cse-

7 Uo., 103. o.

8 Johan Gottlieb Fichte: Elso és második bevezetés a tudománytanba.A tudománytan vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról, Leopold ny.,Debrecen–Gyula, 1941, Az újkori filozófia. Klasszikusok. A német ide-alizmus. (Dolgozatok a Debreceni Egyetem Filozófia Szemináriu-mából, I.) 32., 35. o. Fordította Kopasz Gyula.

14


lekvésében összekapcsolódik a haladást hordozó közösség-gel. A teljesség sohasem adottság, hanem mindig a változótett következménye és feltétele.”9 A személyiség ilyenfajtanyílt és dinamikus felfogását görög deru uralja, ez a struk-túra azonban csak akkor muködoképes, ha a végso tett le-hetosége feltételként eleve bele van építve. A végso tett :„A tehetetlenség lázadása – ez a végso emberi tett ; az el-kerülhetetlennel szembeállítani valamit, ami mások tetteittudatossággal tölti fel – ebben van az értelem; hiszen ön-maga már nem mehet át reális cselekvésbe, csak megne-vez, rámutat, hogy tovább élje már névtelen, de másokbanmeghosszabbított életét a lázadó ember.”10 Ha az etika in-kább a különálló tettek világa, a társadalomfilozófiára há-rul Bretter szerint a folyamatosság és a cselekvés tartalmá-nak a kérdése: „De a tettnek irányt kell szabni, különbena tett önmagát falja fel, saját lehetoségeit is elpusztítja. Lao-koón tudta, hogy a tett a cselekvés halála is lehet.”11 Tettés cselekvés között az ellentmondás és a tagadás viszo-nya is létezhet, a racionálisan megválasztott egyéni tettekazonban a közösség cselekvésének a folyamatosságát biz-tosítják. A cselekvésnek ez a mítoszi struktúrája kétségtele-nül érvényes parancsokat, a leírás módozatait tartalmazzaa kiszolgáltatott, határhelyzetben levo közösségek számá-ra, mint amilyen a totalitarizmus feltételei között élo erdé-lyi magyar társadalom is volt. A létezés folyamatosságánaka parancsa relativizálja a jelenlétet, a cselekvonek pedig eb-bol kell kiindulnia. Kronosz parabolájában Bretter arra fi-gyelmeztet, hogy a szabadságnak organikusan a felelosség

9 Bretter György: Laokoón, a néma, in: Itt és mást, Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1979, 100. o.

10 Bretter György: Laokoón, a néma, in: i. m. 106. o.

11 Uo., 133. o.

15


mozzanatát is tartalmaznia kell : „A jelenlét megszüntetia jövot ; a holnapot mává változtatja, mert az alkotásban,az önmagát újrateremto értékteremtésben a holnap is jelen-lét ; a holnapba nem vihet át más, csak a mában való jelen-lét. Az alkotás visz a holnapba, a felelosségteljes tett. Itt ésmost ma, és holnap is ma, és holnapután is ma, ez a jelen-lét.”12

2. Hogyan lehetséges az egyén?

A korszak uralkodó marxista érvelésmódjával szemben(amelynek egyik prominens képviseloje a kolozsvári Ko-runk foszerkesztoje, Gáll Erno) Bretter polemikusan fogal-mazza meg álláspontját : „A tudat legmagasabb ideológi-ai szintézisére, a mindent átfogó marxizmusra, valamintaz azt képviselo intézményre” – a pártállamra – való hivat-kozás nyomán válik lehetové a nagy fegyvertény, a min-denfajta totalitárius szervezodés alapjául szolgáló kiikta-tás, a princípium individuationis végso kivétele: „Az egyénmeghal – éljen az egyéniség. Ha az egyénnek nincs módjaarra, hogy létmozzanatként átélt helyzetét az egyéni cse-lekvésben adja meg, ha nincs mód arra, hogy a helyzetükethasonlóképpen létmozzanatként átélo emberek csoportoscselekvésben alakítsák a világot, akkor nyilván csak két le-hetoség marad – tér rá Bretter a dekonstrukcióra: – a cse-lekvésrol való lemondás, vagy az emberek reális érdekeittudatosító vezetoero által megtervezett–irányított csoport-cselekvés. Ebben a cselekvésben az egyén már nem vala-milyen empirikus világból indul ki, hanem a magasrendu

12 Bretter György: Kronosz, a kegyetlen, in: i. m. 116. o.

16


intézményekben megtestesült empíriából, s pontosan az-zal válik egyéniséggé, hogy maximálisan meghaladja egyé-niségét.”13 Ez kokemény kritika, de ugyanúgy vonatko-zik a gondolkodó saját alkotó marxizmusára is – nota be-ne, Bretter mindig az alkotó, vagy reformmarxizmus késoiképviselojének tartotta magát.

Melyek a fatális szerkezeti következmények?Az egyénnek a totalizációs törekvésekkel jellemezhe-

to társadalmi struktúrában a negatív viszonyokban lesznekmegragadhatóak a konstitutív elemei. A bretteri elemzés-ben ezek a következok; az egyén: 1. létmozzanatként át-éli helyzetét (egzisztencia-módusz); 2. cselekvoképes, te-hát rendelkezik a helyzetének transzcendálásához szüksé-ges eszközökkel – és tegyük hozzá, hogy ezek mint az osaját eszközei lehetségesek, tehát tulajdonos és autonóm;3. az egyén önazonossága egy azonossági kritériumrend-szer alapján muködo közösségben tárgyias és ez a viszonyjelenti cselekvésének valóságos feltételrendszerét. Ha ezekaz összetevok külön-külön és szerkezeti egységükben nemadottak, akkor elvész az empíria és a „magasrendu intéz-ményekben megtestesült empíria” – vö. például az össztár-sadalmi tapasztalatot hordozó élcsapat párt – történelmiméretu kollíziós pályára juttatja az eufemisztikusan társa-dalmi szubjektumnak elnevezett emberi közösséget.

Egy 1974-es írásában Bretter a Lukács-iskola két jelen-tos tagja, Fehér Ferenc és Heller Ágnes nézeteinek az ismer-tetésével foglalkozik, mai olvasatban elég lankadtan, egy-értelmu állásfoglalás nélkül. (A két méltán híres könyv: Azantinómiák költoje, Magveto Kiadó, Budapest, 1970, illetveA mindennapi élet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.) Már

13 Bretter György: Az ideológus és az o nyelve. Lásd e kötetben.

17


az írás elején kijelenti, hogy amennyiben a genetikus elvetérvényesítjük egyén és közösség viszonyának, a történelmimozgástendenciáknak vizsgálatában és magyarázatában,akkor „a társadalmi kisajátító bürokratikus szféra mindigaz általa tendenciáknak minosített oldalon áll adott struk-túra konkrét embereinek törekvéseivel szemben. Ebbol bi-zonyos ideologikus eloítélet támad a genetikus eljárássalszemben.”14Az egyén nembeli egyedként való szemléletevégül is (Lukács Györgyre vonatkoztatva) olyan rétegszer-kezeti modellben látja az egyént felépíthetonek, amely min-dig más determinációkkal tölt ki egy negativitást. Hossza-san idézhetnénk Bretter szomorkás összefoglalásának fobbrészleteit, amelybol kirajzolódik álláspontja is azzal a fajtaelmélettel szemben, amely – ha közvetve is – a szabadságteljes lehetetlenségét demonstrálja : az individuum „lényenem a pozitivitás, hanem a közösség pozitivitásának a hiá-nya. Az individuum a történelem szubjektumaként elfelej-tett megszületni : csak integrációkban mozgó egyedek van-nak, a szükségszeruségek rendjében élo egyének. . . ” „Em-beri egyedek vannak, történelmi szerepük az, hogy átfoly-jon rajtuk a történelmi ido, és hogy életük antinómikus vég-leteit szubjektumként átélve, azt cselekedjék, amit a kor,amelybe beleszülettek, lehetové tesz számukra. Az egyedéletének antinómiája az, hogy tudata átlép a determináci-ókon s ennek ellenkezojét mint szabadságot tételezi, majde »szabadság buvöletében« tragédiaként éli át a szükség-szeruségek rendszerét.” „A szabadság tiszta illúzió: a kö-zösség »szabadsága az egyének összességének illúziója«,amelynek ára a partikuláris én feladása, az egyén szabadsá-

14 Bretter György: Szavak – eloszavakról, in: Itt és mást, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1979, 364. skk.

18


ga a partikuláris én illúziója, amelynek ára a társadalmiság,a közösséghez kapcsolódó individualitás feladása. Nem le-hetséges szabadság sem a közösségben, sem azon kívül.Az egyén léte meghaladhatatlanul antinómikus. A deter-minációval szembeni sikeres fellépés hozza létre a szabad-ság tudatát, de egyetlen szabadságunk az egyik determi-náció felváltása a másikkal. . . ” Bretter elég világosan jelzi,hogy elfogadja ezt a társadalomelméleti perspektívát minta lehetséges végiggondolás egyik alternatíváját – és eny-nyi. Magáénak nem tekinti, a távolságtartásból az is kide-rül, hogy huvösen ellenszenvezik vele.

Mindezek alapján bizonyítottnak vélem, hogy Bretterelképzelésében nem az egyén kiiktatásával, hanem igenisaz egyén hiposztazálásával lehet és kell a racionális szabad-ságfelfogást megalapozni. A reformmarxizmus e válfaja te-hát igenis nagy szerepet vállalt ennek a ténynek az újbólitudatosításában és a szükségszeruség-elmélet dekonstruk-ciójában.

Mai szemmel és logikával – és posztkommunista kelet-európai perspektívánkra gondolok –, szinte hihetetlen,hogy valamilyen fontossága van egyáltalán annak a törté-netfilozófiai felvetésnek, hogy a változó egyén problema-tikájáról gondolkodni kell. A kollektivitás egykoron mindenttotalizált, és ez az irány megszüntette az individualitásról va-ló gondolkodásnak még az értelmét is. Én erre akkor jöttemrá, amikor szinte véletlenül John Stuart Mill A szabadság-ról címu muvére bukkantam, és azzal kezdtem el foglal-kozni. A perspektíva visszavétele még mai posztmodern ésposztliberális korunkban is állandóan végiggondolandó.15

15 „Amikor manapság individuumról, errol a liberális osdogmárólbeszélünk, ezt csakis úgy tehetjük meg – erre tanít a kommunis-ta diskurzus –, hogy nincs a szó liberális osdogmája értelmében

19


Michael Oakeshott egyik kapitális tanulmányában arra fi-gyelmeztetett, hogy az európai társadalomfejlodés és an-nak értelme azért jöhetett létre és azért alakulhatott ki, mertlétrejött az egyén, és (tömegessé vált) önmaga ellenére fennis tudott maradni. Ez biztosítja mindenfajta maradék racio-nális cselekvés lehetoségét.16

3. Nyelvi analitika és kritika

Az esszéíró filozófus gondolkodói pályájának igen ko-rai szakaszában már eljutott arra a következtetésre, hogyamennyiben a társadalmi tapasztalat megragadásának éskifejezésének a problematikájával foglalkozunk – mivel ezmindenfajta cselekvéselmélet premisszája –, szükségszeru-en szembe kell nézzünk a nyelvnek mint általánosító ésrendszertényezonek, mint normatív és intencionális moz-zanatokat tartalmazó organonnak a szerkezeti–tipológiaiproblémáival. A tapasztalat artikulációja függvény, amely-be a nyelvi empíriával kapcsolatos kritikai mozzanatotmódszertanilag be kell építeni. A nyelvkritika tehát szük-ségszeru : eredménye a filozófia nyelvezetének megtisztí-

vett egyén, hanem egy szoros kölcsönhatás van egyén és közös-sége között, amelynek tétje (és erre J. S. Mill másik nagy muve,A haszonelvuségrol tanít), a profit. Valami akkor muködik liberálismódon, ha mind az egyénnek, mind a közösségének a cselekvé-si szabadságát (fokát) megemeli, az igazi profit, ami nem látszik,a növekvo hatékonyság. De ez még mindig a liberális minimum.”Egyed Péter: A liberális : többlet avagy maradék? in: Korunk, 3.folyam 16/9. 2005. szept. 6. Ez a képlet ma természetesnek tunik,de létezhetetlen volt akkoriban.

16 A tömegek és a képviseleti demokrácia, in: Politikai racionalizmus,Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001, 411. o.

20


tása a mitológia, ideológia, utópia és teória jellemzo pre-dikátumtípusaitól, amelyekre a jelenlevo nyelvi markerekvezetnek rá leginkább.

Hogy tehát – terminológiai pontosítással – a szituatívtényezok vizsgálata egyben nyelvi vizsgálat is, ez a felisme-rés egy 1967-es tanulmányban bukkan fel eloször. (EugenIonescu: Tanuljunk könnyen, gyorsan angolul.)17

A tulajdonképpeni nyelvfilozófiai tanulmányok szer-ves rendszert alkotnak. Míg A nyelv és az erkölcs (1970) aztposztulálja, hogy a nyelvben a közlés (a közösség alapve-to erkölcsi motívuma, a „kell” alapján) egy és oszthatat-lan adottság, az ontológiai dualitás egyben erkölcsi kötelez-vény, addig a Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol (1973)címu tanulmány szemlélete a társadalom nyelvi gyakor-latában egy lényegi nyelvi megkettozodést érvényesít, eza kettosség pedig alapellentmondásban van az immanenserkölcsi normával. Az öröklött és kisközösségekben be-szélt (anya)nyelv, valamint a társadalmilag beszélt nyelv(amint Pierre Bourdieu fogalmaz: az intézményes–hatalminyelvi monopólium által alakított nyelv)18 viszonya tehátkonfliktusos. Az alaki forma nem önazonos, az azonos-ság törvénye nem érvényesül. Ebbol egyrészt a logikai–megismerésbeli konformizmus származik, másrészt pedigaz – és ez a legsajátosabb, jelszószeruen megfogalmazottbretteri gondolat –, hogy a konfliktus intézményesül magá-ban a nyelvben, amely az adottság szentesítésének ideolo-gikus funkcióját (itt és most) és az eszmény funkcióját (itt ésmást) a kritikai felszólítást egyaránt tartalmazza. A követ-

17 Korunk, 1967. 5. sz.

18 Pierre Bourdieu: Sur le pouvoir symbolique, in: Annales, 32/3.,1977, 5–6., 406. o.

21


kezmény az, hogy az etikai predikátumok meghatározatla-nok, illetve meghatározhatatlanul többértelmuekké válnak,és az etikai diskurzusra alkalmatlanná teszik a nyelvet.Az erkölcsi fogalmak szemantikai többértelmuségének fur-csa következménye, hogy – amint Charles Stevenson jelzi –hol engedelmeskednek az elemzésnek, hol pedig egysze-ruen megragadhatatlanok.19 Ha pedig – amint azt az 1971-ben született tanulmány (Adalék egy hely- és [egy] idohatáro-zó sajátosságaihoz) megállapítja, a köznapi nyelvi általános-ság egyetemesen elfogadott és elmarad a kritikai mozza-nat, ezzel szentesítodik egy látszat is, filozófiai értelembenpedig lehetetlenné válik a rekurzió a valóságos tényekre,a reális ontológiára. A kijelentés (mondat) azonban a való-ság nyelvi modellje kell hogy legyen. (Avagy képe – aminta viszonyt például Wittgenstein megfogalmazza a Logikai–filozófiai értekezésben.) A nyelv alanyának és állítmányánaklogikai viszonyában közvetlenül jelentkezik a szubjektum-nak (alany) az objektumhoz fuzodo viszonya (állítmány).A nyelv tárgyszerusége és a tárgy nyelvszerusége ugyan-azon tapasztalati tény két vonatkozása. Egy regény nyel-vi analízise kapcsán Bretter eljutott a tapasztalat megfogal-mazhatatlanságának fenomenológiájáig, addig a megálla-pításig, mely szerint a mindennapi tárgyiasságának meg-szunésével „a mondat ítéletekké szervezodése is megszu-nik.”20 Ha azonban nincs ítélet, lehetetlen a tapasztalat is.

A kérdéseket a modern nyelvfilozófia szemléletmód-jának szintjén bemutató rendszerkísérlet a Vázlat a kije-

19 Charles Stevenson: Ethics and language, Yale U. P., New-Havenand London, 1969, 35. o.

20 Bretter György: Szilágyi István bizonyára regényt írt, in: Itt ésmást, 469. o.

22


lento mondat filozófiájához (1975) címet viseli. (Korai halálamegakadályozta Brettert abban, hogy ennek alapján a ter-vezett nagyobb terjedelmu tanulmányt megalkossa.) Eb-ben a nyelvtudomány megközelítési módjának megfele-loen módszertanilag az egész–rész összefüggésébol indulki, a mondat jelentését kívánja vizsgálni, ennek létrejövé-sében, tehát a mondategységek jelentésviszonyainak alap-ján. A mondategységek jelentései egymást reflexíve meg-határozzák, jelentéseik tehát átalakulnak, függetlenedneka jelzett tárgyakról (és azok egzisztenciális lététol, ontoló-giai fennállásától.) A mondat jelentésében tehát benne vanaz egzisztenciális fennállótól való függetlenedés mozza-nata. Ugyanakkor a mondat alanyához (mint szubjektum-hoz) kapcsolódó, abból kiinduló cselekvésünk („intenció”)a mondat jelentését a létezok, a „fennállások” olyan rend-szerére vonatkoztatja, amely maga nem szenvedte el a ref-lexív viszonyt. A kijelento mondat sajátosságai révén teháteltéríti a cselekvést. Hogyan és merre? – ezeket a mozza-natokat vizsgálja a továbbiakban Bretter. (Gondolatmenetétfilozófiatörténetileg is elhelyezhetjük, méghozzá két neve-zetes, egymást kizáró nyelvfilozófiai irány metszéspontján:az ideális nyelv, a tiszta referencia módszertani kritériumaitkeresi, de nem szakít a metafizikai hipotézissel, mely szerinta szubjektum tárgyintencionált, a tárgy pedig maga a mon-dat jelentése. Az elobbi irányt B. Russell, L. Wittgenstein ésR. Carnap nevével jelezhetjük, míg az utóbbi képviseloi F.Brentano, E. Husserl és R. Ingarden.)

Bretter szerint a nyelvben a tárgy létezése imma-nens,21 függetlenül annak realitásától ; az állítmányok még

21 Ezekre az elemzésekre a kötetnek a nyelvfilozófiát rekonstruálórészében bovebben visszatérek.

23


az általános alanynak is empirikus meghatározásokat ad-nak, az alany empirikus konkrétként keletkezik. Ráadá-sul a nyelvi szerkezet nemcsak hogy létrehozza az empi-rikus konkrétat, hanem össze is keveri azt a reális konkrét-tal. Az alany egyre inkább az állítmányok határértékénekfunkciójával helyettesítodik. Kettos intencionalitás alakulki : a kijelento mondat az alany és állítmány létrehozásánakkétirányú célszerusége és feltételezettségként egzisztenciá-lis dilemmát fog tartalmazni: az általános alanyt helyette-síto hipotézis azt a tárgyat kényszerül megragadni, amelyethipotézisként tételez.

Hogyan kerülhetjük el tehát – az eredeti módszertanikérdés értelmében – mondatunk ideológiaivá válását? Eza kijelento mondat szerkezeti formájában érvényesített mu-veletet feltételez: nem szabad megváltoztatni az intenciókminoségi különbségét. Az intenciók különbségének megor-zése azonban nem lehetséges az egynemusíto kijelentésen–mondaton belül ; ismét a cselekvéshez, a cselekvés ereden-do pluralitásához kell nyúlni. Nem választanunk kell a le-hetséges állítmányokkal, hanem rendelkezni kell az ösz-szes lehetséges állítmánnyal.22 A nyelvfilozófia önmagá-ban csak hipotézisünk leghelyesebb formáját biztosíthat-ja, a tárgyat nem. Az elemzés e pillanatában Bretter isméta predikátumhoz, a cselekvéselmélethez fordult.

22 Tanulságos összevetési lehetoség kortárs megközelítésekkel : Já-nos Kelemen: Has „Good” a Meaning? in: Doxa, 14. évf. 1988.1–2. sz., 33.–49. A jónak van egy legáltalánosabb értékkategória-jellege – minden vonatkozás limeszeként – ugyanakkor a morálisdiskurzusban minden partikuláris esetben egyéni referenciák so-kaságával töltodik be, de a jelentések mozaikja sohasem ad egyszummatív jelentést.

24


4. A kultúra mint formatan és a cselekvéspremisszája

A tény szerkezeti elemzése, valamint a kelet-európai régióvészesen sokasodó „tényei”, az önkritikai reflexió és az el-képzeléseit éro bírálatok hatására Bretter további tanul-mányaiban ex hypothesi is fölülbírálta addigi szempontjaitaz újabb kiindulópontok és megoldási lehetoségek remé-nyében. Szemléleti horizontjába bekerülnek a régió törté-nelmi tapasztalataira vonatkozó teorémák és figyelménekközéppontjába a „közösségi modell” kerül. Apáczai CsereJánosról írott esszéjében némiképpen átértelmezi a cselek-vés, az elmélet és a társadalmi totalitás fogalmait : „De fur-csa módon, a tevékenység önmagában sohasem radikális,hiszen a dolgokat fogalmilag kell megragadni ahhoz, hogya tevékenység a toldozáson túl az átalakítás eszköze lehes-sen (. . . ) Fogalmilag megragadni a dolgokat pedig azt jelen-ti, hogy a dolgok funkcióit látjuk az egész struktúrán belül :a tény önmagában semmit sem mond, csak a muködésbenlevo tény beszél. A muködo–funkcionális tény viszont min-dig az egész része, az egészé, amely meghatározza részei-nek funkcionális egységét.”23

A kultúra instrumentizáló–operacionalizáló funkció-járól van szó, ez az egységmozzanat természetesen a fe-nyegetettség, a veszélyeztetettség pillanatában nyilvánva-ló, amikor problematikussá válik az egyedi tények kulturá-lis szerepének a mérhetosége, pontosan a magasabb egységfunkciózavarai miatt.

23 Bretter György: Írt és tanított, in: Itt és mást, 416. o.

25


Berzsenyirol szóló tanulmányában Bretter a cselekvés-individuáció elvének gyakorlati megvalósíthatóságát a lu-kácsi értelemben vett „nagy muvészet”-be mentette, né-miképp a fiatal Lukács muvészetfilozófiai koncepciójánakszellemében a forma történetfilozófiai és axiológiai megha-tározottságaira helyezve a hangsúlyt : „Az egyedit histori-kussá változtatni annyi, mint szimbólummá növelve a tör-ténelem reprezentatív eseményévé tenni. De mi teszi el-hihetové, hogy valóban egy folyamat szükségszeru lánc-szeme, hogy valóban szimbólum? A forma: pontosabbana forma szükségszerusége. A forma az esetlegest a kol-lektív szubjektivitásban szükségszeruvé változtatja, merta kollektív szubjektivitás nem egyéb, mint kulturális for-mák összessége. . . ”24

A kultúra kérdése – és ez a bretteri fejtegetések impli-kátuma – identitáskérdés, különösen így van ez egy nem-zetiségi entitás esetében. A historizáló szemléletmódban,amely a kultúra problémáját mindig életproblémának is te-kinti, a középpontban a fenntartó állam áll, ez az összefüg-gés „porosz modellje”. Azonban a jelen esetben a kultúra ésaz állam viszonya antagonisztikus, tehát az identitás kér-dése is másként merül fel, éspedig, szemben azzal a mo-dellel, amelyben például Dilthey a kérdést elgondolja („Ígyutalnak vissza azok a vonatkozások, melyekben a kultúrarendszerei és a társadalom külso szervezete a történelmi–társadalmi világ eleven célösszefüggésében egymáshoz vi-szonyítva állnak, egy olyan tényre – amelyik az egyesekminden következetes ténykedésének feltételét képezi, ésamelyikben még mindketto – a kultúra rendszerei és a tár-sadalom külso szervezete – elválasztás nélkül együtt van.

24 Bretter György: Berzsenyi, in: Itt és mást, 502. o.

26


Ez a tény a jog.”),25 és amelynek így tehát végso összefog-lalója egy dologi viszonyrendszer és a neki megfelelo tudat– itt a kultúra és az egyén nem közvetítok rendszeres vi-szonylatain, hanem közvetlenül, mint öröklött és állandó-an újrateremtett minták belso immanenciája van egymásrautalva. Egyiknek szoros és szigorú letéteményezettje a má-sik, és csak az; ez a forma élete. A szimbolikus agresszió,amint az a gyakorlatban is oly fényesen bebizonyosodott,mindig e viszony legfontosabb tárgyiasulásait veszi célba(„templomrombolás”).

A bretteri felfogás szociológiai szubsztrátumát már-most leginkább úgy jellemezhetjük, ahogyan Georg G. Ig-gers a fiatal Dilthey álláspontját : „A társadalmi valóságinkább a kultúrszervezetek hallatlan bonyolultságát jele-níti meg: minden egyén több ilyen organizációban veszrészt.”26

A kultúrának mint az egyén és a csoport sajátos ma-gáértvalóságának, közvetlenségének és immanenciájának –az egyedülinek – a felfogása mármost a hatalmi–jelentésesviszonyok összefüggésében nem kultúraspecifikus követ-kezményei vannak, és a továbbiakban ezeket következ-ményként fejti ki Bretter.

Mindig a „forma épül be a kollektív tudatba, s a kol-lektív tudat már beépült formában észleli a világot.” Eb-ben a perspektívában kap nem-specifikus funkciókat a kul-túra, amennyiben maga már elvonatkoztatás, de a nyel-vi elvonatkoztatás egyszeru általánosságaihoz képest több,

25 W. Dilthey: Bevezetés a szellemtudományba, in: Uo. : A történelmivilág felépítése a szellemtudományokban, Gondolat Kiadó, Budapest,1994, 150. o. Fordította Erdélyi Ágnes.

26 Georg G. Iggers: A német historizmus, Gondolat Kiadó, Budapest,1988, 212. o. Fordította Telegdy Bernát.

27


amennyiben a kultúra formák szummája, s a formák (eza Süto-esszé kiindulópontja) az élet formáival vannakstrukturális és történelmi kapcsolatban. A formák – mintaz élet formáinak a kulturális általánosításai – megmutat-ják, hogy hol van az a lehetséges mérték, melynek hatá-rain belül az élet formái önazonosnak maradhatnak. Eb-bol pedig az következik, hogy a formái révén már magaaz elméleti általánosítást jelento kultúra rámutat az adott-ban rejlo sajátos lehetoségekre, maga tehát ennek cselek-véselmélete, mégpedig nem transzcendens módon, hanemaz adottság alapján. A kultúra soha nem jelent transz-cenzust az adotthoz képest, a kultúrából fakadó változ-tatás nem lehet külso–idegen, szemben a kimondottanideologikus–hatalmi változtatással. Az adottban rejlo lehe-toségek kiaknázásából, a „meglévo struktúra továbbfejlesz-tésébol keletkezik, s nem bizonyos intézmények meghono-sításának eredménye”27 a demokratikus forma. A kultú-ra értékmegorzo szerepe – s ez jellemzi talán a leginkábbBretter kultúraértelmezését is – egyben sajátos történelmimuködését is lehetové teszi : „A kollektív tudatban mindignyoma marad a másiknak, az elszalasztottnak. A kultúraformákat ad a kollektív tudatnak, s ha a kollektív tudata „másik”-ra emlékezik, akkor felfedezi magában azokata nagy kezdeményezéseket, amelyeknek nem volt folytatá-sa.”28 (Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra az összefüggés-re, amely összekapcsolja a kultúrát a nem realizált történel-mi alternatívával – Bretter felfogásának legkarakterisztiku-sabb problémakomplexusával.)

27 Bretter György: Berzsenyi, in: i. m. 503. o.

28 Uo.

28


Végeredményben – a Süto-esszé tanúsága szerint –a formát sajátosan muködtetett ekvivalenciarelációnak te-kinti, amely ontológiai tényeket hoz létre: „. . . a forma csakkifejezés arra, amit másképp a totalizálás módjának nevez-hetünk, annak, ahogyan az író szavakból végigcsinálja a lé-tezo és a nemlétezo dolgok ekvivalenciáját. Ebben az ek-vivalenciában nincs megfelelés vagy meg nem felelés: ezmás. Lehet a létezore, lehet a nemlétezore vonatkozó, demindenképpen önálló, az emberi létbe beépülo ekvivalen-cia ez.”29

5. A történelem: az alternatívák logikája

Bretter utolsó írásainak központi gondolata a történelmialternatíva vagy az alternativikus történelem. A kezdetiproblémafölvetése már az Ikarosz-esszében megtalálható:ezek szerint a jelen több a jelennél, amennyiben számosmegkülönbözteto reflexe éppen a múlt megszüntetéséreirányul. Csakhogy a jelennek e reflexei mélységesen tör-ténetietlenek, ugyanis maga mindig bizonyos múltbeli al-ternatívák kiiktatásával tételezi magát jelenként. Az egyikalternatíva jelenként való gyozelemre jutása nem jelentia másik alternatíva megsemmisülését, mert az továbbra ismint nem-realizált lehetoség van jelen a történelmi kibon-takozást gátló egynemuségben. Bizonyos pillanatokban –az erkölcsi visszavétel pillanatai ezek! : – „A meg nemvalósult [. . . ] szembekerül a történelmileg kialakulttal, éséloként alakítja a jelent, amely kénytelen tudomásul ven-ni saját árát. Ahhoz, hogy épp ilyen legyen, valamikor el

29 Bretter György: A hegyen túl is hegy van, in: i. m. 474. o.

29


kell tipornia a másik alternatívát, s most újra viszonyul-nia kell ahhoz, ami régen halott ; alakját ez a viszony hatá-rozza meg, s nem saját logikája. Logikája – viszony a más-hoz. . . ”30

Doktori disszertációja, a Fichte-tanulmány tulajdon-képpen az alternatívák visszavételi módjának elemzése is ;azok a visszavételi módok: a teória, a cselekvés és a radi-kális mozgalmak. A teória maga egy alternatíva ésszerusí-tése, levezetése. Fichte errol így ír : „Aki azonban megszok-ta, hogy gondolataiban ne csak a valóban létezot másolja,hanem a gondolat segélyével szabadon alakítsa ki a lehet-ségeseket is, a dolgok egészen más kapcsolatára és viszo-nyára akad, mint aminok adottak, s ezek épp oly lehet-ségesek lesznek, mint a valóság, sot még lehetségesebbek,természetesebbek, ésszerubbek; az adott viszonyokat nemcsupán esetlegesnek látja, hanem gyakran érthetetlennekis.”31 „A cselekvésben – ahogyan Bretter a bukaresti egyko-ri pártlap, az Elore hasábjain közölt Szeminárium egyik írá-sában kifejti –, vagy lényegileg tagadjuk, vagy lényegilegelfogadjuk a kész viszonyokat, tehát maga a cselekvés teszialternativikusakká a viszonyokat.”32 „A nem realizált alter-natívákat szakadatlanul újrafogalmazza a radikális mozga-lom, de a történelem maga is.”33 Minden utópia eleve bí-rálható, hiszen egységes, preformált jövoképre hagyatko-zik, kizárván az alternatívákat, befagyasztja a történelmet.„A jövo [. . . ] plurális, vagy helyesebb jövorol beszélni, mint

30 Bretter György: Berzsenyi, in: Itt és mást, 505. o.

31 Johann Gotlieb Fichte: A tökéletes állam, Phonix, Budapest, 1943,76. o. Fordította Rózsahegyi Zoltán.

32 Bretter György: Kockázat, in: Elore, 1973. október 28.

33 Bretter György: Fichte eszményi állama, in: Itt és mást, 441. o.

30


az embereket kifelejtve egyetlen, preformált jövorol érte-kezni.”34 A plurális jövo lehetosége magának a történelem-nek a szerkezetében rejlik, az alternatívák között ugyanissajátos minoségi összefüggés van: „A rendszerként mukö-do történelemben a spontánul megnyilvánuló törvényekmellett a spontaneitás forrása a nem realizált alternatíva,amely a realizált lehetoség formáit és tartalmát is meghatá-rozza.”35 A történelem egysége tehát az alternativikus lehe-toségeit önmagában visszavevo történelemben; ez a szem-lélet lényegében különbözik a történelem egységét dogma-tikusan észelvekre hagyó szemlélettol.

Például a hegeli típusúaktól. Hegel ugyanis nem isme-ri az alternatívákat, csak földrajzilag; a világtörténelem fej-lodésmenete nélkülözi az alternatívákat, mivel a világszel-lem tévedhetetlen: „Az, hogy a népek eseményeiben egyvégso cél az uralkodó, hogy van ész a világtörténelemben –nem egy különös szubjektum esze, hanem isteni, az abszo-lút ész –, oly igazság, amelyet felteszünk; bizonyítéka ma-ga a világtörténetnek a letárgyalása: a világtörténet az észképe és tette.”36

Ha szigorúan a hegeli értelemben vett történelembolindulunk ki, akkor közvetlenül adódik az a következtetés,hogy a világtörténelem irányában mutató egyéni cseleke-detek csak a szükségszeruség, mégpedig a történelmi szük-ségszeruség – és nem a szabadság – meghatározottságaittotalizáló cselekedetek. Ehhez már nagyon közel van az avégzetes lépés, amely dogmatikusan azonosítja a történel-

34 Bretter György: Francis Bacon (1561–1626), in: Igaz Szó, 1976, 4.

35 Bretter György: Fichte eszményi állama, in: Itt és mást, 440. o.

36 G. W. F. Hegel : Eloadások a világtörténet filozófiájáról, Akadémiai Ki-adó, Budapest, 1966, 113. o. Fordította Szemere Samu.

31


mi szükségszeruséget az egyéni cselekedetekben megmu-tatkozó szükségszeruséggel. De már a két Hegel-kritikus,Marx és Kierkegaard egyaránt vázolta a hegeli problémamegoldásának kereteit. Idézzük ezúttal a történelmi szük-ségszeruség kérdésében a Marxéhoz rendkívül hasonlító,de a történelem és szükségszeruség-felfogás – egyénre vo-natkoztatott – következményeiben messzemenoen eltérokierkegaardi álláspontot : „A történelem ugyanis több, mintaz individuumok szabad cselekedeteinek terméke. Az indi-viduum cselekszik, de ez a cselekedet a dolgok azon rend-jébe tartozik, amely az egész létezést hordozza. A cselek-vo tulajdonképpen nem tudja, hogy cselekedetébol mi kö-vetkezik. De a dolgoknak ez a magasabb rendje (kiemelés to-lem – E. P.), amely mintegy megemészti és örök törvénye-ibe beolvasztja a szabad cselekedetet, maga a szükségsze-ruség, és ez a szükségszeruség a világtörténelem mozgá-sa.” (. . . ) „A világtörténelmi folyamat számára nem létezikvagy-vagy, de hogy ez létezik a cselekvo individuum szá-mára, azt bizonyára egyetlen filozófus sem tagadná.”37

Kituno kiindulópont Bretter álláspontjának jellemzésé-hez: mindkét fentebb idézett nézettol eltéroen o azt állítja,hogy a történelmi folyamat számára is létezik vagy-vagy, ésez kapcsolatban van a cselekvo individuum alternatíváivalis, csakhogy nem közvetlen kapcsolatban. Az individuumkérdésében tehát a kierkegaardi következtetésbol indul ki.(Itt csak megemlíteném, hogy a fiatal Dilthey gondolatai fé-nyében ismét konkretizálható a bretteri elképzelések szo-ciológiai szubsztrátuma, alakilag a történelmi mozgás egycélösszefüggés lévén, amely két eszköz – a magáért valóindividuációs, valamint a hatalmi–akarati – által lesz ere-

37 Søren Kierkegaard i. m. 787. sk.

32


do. Azonban ez ontológiai–szerkezeti forma, az egyik nemlehet a másik, és ebbol messzemeno következtetések adód-nak a totalitarizmus vonatkozásában.)38

A Bevezetések és kísérletek recenziója címu tanulmányközponti gondolata szerint az európai történelem hegeliértelmu világtörténelemként való felfogása vezetett oda,hogy a mindenkor adott intézményrendszer, az uralkodóideológia segítségével kisajátította, önmagába szubsztanci-alizálta a történelmi szükségszeruség eszméjét, mivel ön-magát egy teleologikusan szemlélt történelem végpontja-ként fogta föl. E szubsztancializálás eredménye, hogy az in-tézményrendszer önmagát a szükségszeruség hordozója-ként hiposztazálja, védi, és mint eroszakszerv képes formátadni a történelemnek, szervei és szervezetei kello hatalom-mal rendelkeznek ahhoz, hogy „a világtörténelem irányábataszítsa a partikuláris történelmet építgeto, a mindennapiéletben elmerülo embereket.”39 Létrejön tehát a történelemeltérítése.

38 „Ám e nagy célösszefüggés mindenekelott két eszközzel rendelke-zik. Az egyik a különbözo individuumok egyes cselekvéseinekkövetkezetes egymásba kapcsolódása, melybol a kultúra rend-szerei származnak. A másik azon nagy akarati egységek hatal-ma a történelemben, amik a nekik alávetett egyes akaratokon ke-resztül a társadalmon belül következetes ténykedést fejtettek ki.Mindketto célösszefüggést szo, sot mindketto eleven célösszefüg-gés. Amaz ott azonban önálló, a dolog természete folytán tény-kedésükben egymáshoz alkalmazkodott individuumok tényke-désén keresztül valósul meg, emez itt viszont annak a hatalom-nak a révén, melyet egy akarati egység az általa megkötött indi-viduumokra gyakorol. Szabad ténykedés és a tevékenység sza-bályozása, a magáért valóság és a közösség állnak itt egymássalszemben.” Wilhelm Dilthey: Bevezetés a szellemtudományokba,in: Uo. : A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban, Gondo-lat Kiadó, Budapest, 1974, 149. sk. Fordította Erdélyi Ágnes.

33


A kolozsvári filozófus a nem-tulajdonképpeni, tehátalternatíváihoz nem viszonyuló történelem középponti té-nyezojét így jellemzi: „Ez a hatalom eros ideológia, amelyképes a mindennapi élet teljes ellenorzését megszervezni,a produkciót és reprodukciót egy teljesen deduktív elv-nek megfeleloen totalizálni, s képes továbbá a deduktív-vá tett világot egy koherens eszmerendszerben megfogal-mazni. Az ideológia ebben a rendszerben az igazság for-máját kapja, és filozófiává válik, az intézményi rendszer pe-dig az Igazság megvalósítójának feladatát mint az emberekvalódi érdekének megvalósítását kényszeríti rájuk, vagyisaz emberekre.”40

A társadalom nyelvi megkettozodésével párhuzamo-san tehát létrejött a történelem megkettozodése is : a nem-tulajdonképpeni történelemre az a jellemzo, hogy a nekiformát adó jelentéses–hatalmi rendszer szigorúan a jelenthiposztazálja idové, megsemmisíti a múltbeli, a jövoalter-natívák létébol adódó pluralizmust, tehát monolitikus tör-ténelmi formát hoz létre. Ezzel szemben a társadalom ésegyéneinek reális története más, ugyanis a tevékenységbenalternatívák születnek, ami ismét pluralizmust teremt.

A nem-tulajdonképpeni történelem tehát mint a hatal-mi–jelentéses viszonyok által fenntartott monolitikusság,és a cselekvés, valamint az individuációt ezen kívül megva-lósítani kényszerülo alternativikus pluralizmus kettosségeírható le. A történelem kettosségében a nyelvi kettosség a társa-dalom megkettozodésére mutat. Bretter szerint ebben a rend-szerben csak korlátozott értelemben beszélhetünk indivi-

39 Bretter György: Bevezetések és kísérletek recenziója, in: Itt ésmást, 536. o.

40 Uo.

34


duációról, amennyiben az ember legfobb cselekvése sajátkettosségének folyamatos és mindennapos leküzdése, ezlévén saját partikularitásának formája.

Az integráns ember – az alternatíva.Mint reformmarxista – nem véletlenül foglalkozott oly

kiemelten a gyilkossá lett Louis Althusser és az iszlám-ra konvertált Roger Garaudy nézeteivel – eszmetörténetiszempontból igen hathatósan képviselte az ideológia ön-felszámolásának vonalát. Ideológiakritikusként meglehe-tosen hatásos eszközöket dolgozott ki a fönti célkituzéshez.

Filozófusként pedig – ezt már nem élhette meg – olyas-valami történt vele, ami kevesekkel : igaza volt.

35

ÉRTELMEZÉS- ÉSÚJRAÉRTELMEZÉS-KÍSÉRLETEK

A KÖZVETLEN UTÓKORBÓL

1. A tanított gondolat1

Az újabb, halála óta a negyedik Bretter György-kötet2 rész-ben elmélyíti és kiegészíti ismereteinket a filozófusról éseszméirol, részben gondolatainak és építkezési módjánakismételt végiggondolására is késztet. Nem annyira az ed-digiekben nem közölt, valamint a hagyatékból elokerültújabb hat írásával, mint inkább az Elorében 1972–74 kö-zött megjeleno sorozatával, amely gondolati tartalmában ésformájával szervesen kapcsolódik Bretter pedagógiai tevé-kenységéhez. Eloadóként diákok százaival szerettette mega filozófiát, fejtegetéseinek stílusával a szellem szabad moz-gásának szépségét tudatosította, észcselek és ellencselekmuvészetét mutatta be hallgatóinak.

A Szeminárium teljes terjedelmében elég fárasztó olvas-mány, az egyes dialógusok vagy rövid kis értelmezések vi-szont önmagukban felébresztik a dialógus, a dialektikusfejtegetés szellemét, másrészt a tartalmazott velos megha-tározások okán szótárcímszavakként is használható. Egykis filozófiai szótár is el van rejtve tehát a Szemináriumban,ezt a szótárat azonban átrajzolja az ide-oda ágazó brette-

1 Utunk, 40. évfolyam, 1985. jan. 11.

2 A kortudat kritikája, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.

36

Értelmezés- és újraértelmezés-kísérletek a közvetlen utókorból

ri gondolatmenet; annak, aki eszközként akarja használni,érdemes tüzetesebben áttanulmányoznia és bejelölnie a de-finíciókat. A szerzo dicséretére legyen mondva, meghatá-rozásai világosak, logikusak és tartalmasak, ez pedig nagyerény – gondoljunk csak mindazokra az igen elterjedt defi-níciókra, amelyek túlburjánzó, tartalmasnak akart, de for-málissá vált összetevoikkel kimerítik a tökéletes szofizmafogalmát. (Találunk ebben a könyvben is szofizmát, pszeu-dologikus meghatározást, de ezek szerepe az, hogy vissza-utaljon a módszer elégtelenségére, a hibás kiindulópontra,vagy a gondolkodás zsákutcáira.)

A Szeminárium tehát szótárként is használható, és ép-pen ezért készítettem el a címek jegyzékét,3 amely a gon-dolatmenet egészérol is elmond valamit (a lapból kivágvaés a kötetbe illesztve akkoriban pedig a szótárszeru hasz-nálatot segítette elo).

3 A neveken túl ; Kétely, Vita?; Olvasunk; A példa I. ; A példa II. ; Mér-ték ; Keret?; Tanulság; Vágy; Költészet?; A jóról ; A jóról ; Nyári problé-ma?; Hasznos? Értékes? I. ; Hasznos? Értékes? II. ; Az én és a más; Me-ta. . . ; Egyértelmu I. ; Egyértelmu? II. ; Marx feljegyzéseibol 1857–1859-bol ; Szubjektív lényeg; Kiábrándulás ; Készenlét ; Módszertani „nem”;A mítosz halála?; Önzetlen cél ; Egyszeru beszéd; Újév táján; Több-nyire ; Egzakt tudomány; Józan ész; Anyag? Tudat?; Ellentmondás;Pragma?; Marx, a radikális ; Értelmes beszéd; A tények súlya; Irány-zatok?; Fogalom-botanika; Részesedés ; Filozofikus élet?; Mi áll a vitánfelül?; Az ez és más; Értelmezni kell ; Még egy ok?; Sors?; Öntörvény;A filozófia természete ; Mindenki belátja. . . ; Van; Egyetemes 1. ; Egye-temes 2. ; Ismeret?; Kettosség; Egyszerubb; Ki kell mondani. . . ; Osz ;Könyvek; Szférák; Vigasz?; Tartalmas; Kockázat ; Életvitel ; Nem meta-fora ; Kifejezések; Rejtvény vagy rejtély?; Érzelmek nyelve ; SzociológiaI. ; Szociológia II. ; Újévi intermezzo; Szociológia III. Ismertetés ; Szocio-lógia IV. Ismertetés ; Szociológia V. Ígéret ; Szociológia VI. Tömegkultú-ra; Túláltalánosítás ; A zene élete ; Lényeges? Fontos? A megjelenésiadatokat lásd a kötet végén a bibliográfiában.

37


A hetvenes évek közepén Brettert komolyan foglalkoz-tatta egy filozófiai kislexikon (szótár?) elkészítésének terve,s e célból a szakma számos képviselojétol kért címszójavas-latokat. Ebbe a lexikonba fel kívánta venni a század má-sodik felében látványos eredményeket felmutató egyes tu-dományok alapkategóriáit is, abból az interdiszciplináris,valamint egzakt filozófia iránti igénybol, amely nélkülöz-hetetlen tartozéka a korszeru világnézetnek. E reneszánsztudósi igény és vágy be nem vallott célkituzése a filozofá-lás spekulatív alapjainak a bovítése is. Ez a tervezett mukészülhetett el, de már a szándék is nagy hordereju volt, sa Szemináriumban összefoglalt gondolatmenetek és megha-tározások jelzik, hogy Bretter megfeleloképpen kimunkál-ta a szótár szemléleti kereteit és filozófiai alapjait. Amelyeka marxi ismeretelmélet és episztemológia, társadalom- éscselekvéselmélet kategóriarendszerére épülnek (s nem vé-letlenül hangsúlyozzuk éppen ezeket a tendenciákat, eb-ben a sorrendben), de azokat a sajátos elméleti beállítódá-sára jellemzo nyelvfilozófiai–analitikai, pragmatikai és eti-kai irányokba arányosítva. Amennyiben pedig az „értel-mezés” meglehetosen gyakran és hangsúlyosan felbukka-nó kategóriájára gondolunk, észre kell vennünk e gondol-kodás hermeneutikai célkituzéseit is ; jelen esetben a her-meneutika fo iránya az adott kultúrában muködo (részbenfilozófiailag muködo) fogalmak rendszere.

Ez a filozofálás, kategóriarendszerét tekintve, magaa kor szülötte és édesgyermeke. Akik ismerik a hatvanasés a hetvenes évek elterjedt filozófiai terminológiáját (vagymég emlékeznek rá), bizonyára felfedezik a megnevezetle-nül is uralkodó muveket és kategóriákat ebben a gondolko-dásban, együtt azzal az erofeszítéssel, amely a kategóriák-nak helyi és helyzeti értéket kívánt adni. És nyilván a termi-nológiai rendszer immanens kritikája a bretteri szövegek-

38


nek és megfontolásoknak az a része, amelyet múlhatatlanula korénak tartunk már. Nem hiába foglalta könyvterveze-tébe az illúzió fogalmának elemzését, nem hiába tekintettefo ideológiakritikusi céljának az illuzív alanyiság természe-tének kutatását. Ha nem is fejtette ki pontosan, valószínu-leg munkált a sejtés azirányban, hogy nemcsak a helyünkés helyzetünk megszabta szubjektivitás (kettos szubjektivi-tás), hanem kategóriarendszereink egyik része is messze-menoen illúziószerkezetu.

A legterjedelmesebb (körülbelül a Szeminárium egyhar-madát kitevo) rész az általános ontológia logikai szkémájá-ul szolgáló kategóriarendszer leírása, amely ismeretelmé-leti és módszertani fejtegetéseket, megállapításokat is tar-talmaz. Törvény, öntörvény, okság, szükségszeruség és vélet-len olyan sajátos irányt (kedvenc kifejezésével : perdületet)kapnak e gondolkodásban, amely a változó állandó dia-lektikában önálló álláspontot rajzol ki. Zárójelben jegyez-zük meg, hogy mint egyéb írásaiban is, a Szeminárium kis-esszéiben is gyakoribb a „lét”, a „van” inkább parmeni-dészi, mint platóni sugallatú kategóriája, de a marxi- érv-és értékrendszeren nevelkedett filozófus természetesebbenhasználja, illeszti gondolkodásába a hérakleitoszi változást.

A kategóriák deduktív rendszerben muködnek, deaz így felfogott filozófia építo mozzanatot is tartalmaz,amennyiben „az empirikus meghatározásokba mindig be-lefoglalja az egészre utalót.” A kategória filozófiai jelenté-se szerinte az empirikus tartalom kapcsolata az egésszel,az egyetemessel. Ezért a filozófiai gondolat mindig kettosirányban épül: a tényfelfogás és megértés, valamint a tényegyetemes rekonstrukciója irányába. A filozófiai gondolata ketto közötti szerves kapcsolat.

Sajátos ellentmondás és feszültség jellemzi a filozófiaszükségességérol vallott felfogását, egyrészt „ha tény az,

39


amit mondasz, vagyis az általános fogalmak háttérbe szo-rulása, akkor ezt nem lehet undorral, értelmetlenséggel, in-formációrobbanással magyarázni. Valamilyen létbeli deter-mináció van itt, a létnek nincs szüksége arra, hogy általánosfogalmakban lássa magát.”; másrészt a diszkurzív folya-mat igazolása szerint : „szeretnénk tanulságosak lenni, sze-retnénk a filozófiai kérdésfelvetés jogosságáról meggyoz-ni szemináriumunk tagjait.” Bretter nézete szerint az ön-tudatos lét szükségszeruen létrehozza a filozófiát, „ben-ne a beszélo lények osztálya saját specifikumát határoz-za meg.” Ugyanakkor – noha kategóriái formálisak, fogal-mai elvontak és általánosak, tautologikusak, a filozófiánakkoronként változó beállítódása, státusa, konkrét feladataivannak. Legáltalánosabb módszertani célkituzése a kérde-zés, a helyes, a logikus kérdésföltevési aktus, mert ennekalapján igazságkritériumokhoz juthatunk. Lehetové válhata tények megragadása – s ha a helyes elméleti feltételek-kel rendelkezünk – és értelmezése. Ezt a módszertani elvetBretter megismétli, és a filozófia egyetemes jellemzojénektartja. (Napjainkra, foleg J. Hintikka munkássága nyomán,létrejött a dialógus és a kérdezés, az interaktivitás speciá-lis logikai elmélete is, mintegy a Bretter általános filozófiaiszempontjain túlmeno szakdiszciplína.) Semmilyen elmé-leti konstrukció nem muködik elvontan, Bretter gyakrankitért arra, hogy a társadalom és a politika különbözo ér-tékrendszereiben és kommunikációs struktúráiban a szub-jektum helye megváltozik, emiatt a filozófia ideológiakéntfunkcionál (s ekképpen más igazságkritériumok, megvál-tozott rendszerjellemzok vonatkoztatandók rá) –, de a gon-dolkodási aktusban a kettot kritikusan el kell választa-ni. Legsajátosabb tevékenységének a fenti módon felfogottideológiakritikát tekintette.

40


A mi körülményeinkre vonatkoztatva írta Bretter :„A kultúra számára minden bizonnyal elkerülhetetlen a fi-lozófia. Voltaképpen az elemzés, a társadalomkritika ésaz értékelés elképzelhetetlen filozófia nélkül.” A filozó-fia ezt a feladatát természetesen csak az önmaga szellemirendjét öntudatosan tartalmazó kultúrában képes megva-lósítani, létrehozva a reflexív viszonyt: „A kultúra mintegész, mint a közösség létmegnyilvánulása csak akkor ké-pes az összetartozás kifejezésére, ha a szellem valameny-nyi megnyilvánulását szervesen magába tudja olvasztani.”Amennyiben pedig a filozófia kidolgozza a kultúra elmé-letét, aktív rendezoelvvé válhat, a kultúra strukturáló ele-mévé. Végül a maga számára Bretter sajátos célt állít fel :„Az illúziók szerkezetének pontos leírásában látom a filo-zófia sajátos feladatát. A filozófia történelmileg változó tár-gya csak azt mutatja, koronként eltéro lehetoségek, más ésmás eszközök állnak rendelkezésre az illúziók szerkezeté-nek feltárására, szerepük leírására.”

A filozófia saját eszközeinek és módszereinek összegeis, de annál több is – hangsúlyozza Bretter. „A filozófia, haakarod, a fogalmakon túl, a költészet pedig az információ-kon innen sugallatos” – írja Madách sorai kapcsán. Megál-lapítása egybevág a Pilinszky Jánoséval, aki szerint „a köl-tészet is a gondolkodás egyik formája, csak ellenkezo elo-jellel, mint a filozófusok esetében. Tehát visszafelé forgatjaa dolgokat, újra és újra semmit nem akar tudni, hogy a cse-csemo szemével nézzen erre a világra és ne összefüggései-ben lássa a dolgokat, hanem keletkezésükben.”

Amint látjuk, ez hierarchikusan felépített elképzelés,amelynek Bretter igyekezett sokoldalú tartalmat adni, be-leértve filozofikus életparancsát is. A filozofikus életbenaz élet „homogén közeg”-ét kritikusan kell lefordítaniaz egyén autonóm nyelvére, a tudatnak állandóan ön-

41


meghatározónak kell lennie a csoportnyelvekkel, intézmé-nyekkel, ideológiával való viszonyában, s olyan „filozofi-kus életvitelt” kell megvalósítania, amelynek céltételezett-sége „az emberiesült társadalmi viszonyok” radikális mar-xi eszménye. (A radikális cselekvés szempontjából értelme-zi az Utószó szerzoje, Molnár Gusztáv, Bretter György örök-ségét.)

Végeredményben tehát Bretter az ontológiailag szük-ségszeru, módszereiben és eszközeiben racionális, koron-ként változó tartalmú és sajátos feladatokkal rendelkezo,struktúrájában egzakt felépítésu és igényu filozófia mellettérvelt, s ezen az alapon igyekezett kidolgozni saját kategó-riarendszerét, amelynek rendszeres összefoglalása Az illú-zió szerkezete címu tanulmánya lett volna. (Terve 1974-bol.)Korai halála miatt ennek csak rövid vázlatát készítette el.

Az illúzió szerkezetének vizsgálatához a legkomo-lyabb elotanulmány a Vázlat a „kijelento mondat filozófiájá-hoz” (1975) címu munkája. (Ezt részletesebben elemzeme kötetnek a Bretter nyelvfilozófiáját illeto rekonstrukciósrészben.) A Szeminárium dialógusainak körülbelül egyti-zede újabb adalékokat szolgáltat annak a nyelvfilozófiai–analitikai rendszernek a megértéséhez, amelynek közpon-ti eleme a „demokratikus mondat”, s amelynek logikai ésszemantikai struktúrája meggátolja az illuzív alany és állí-tás létrejöttét egyrészt, másrészt lehetové teszi a nem ato-mizálódott, hanem társadalmi értékességképzeteket hor-dozni képes, következésképpen a dilemmák, alternatívákmegjelenítésére alkalmas nyelvet. (Személyes meggyozo-désem az, hogy az erre vonatkozó gondolataiban közelítet-te meg Bretter leginkább saját egzakt filozófiai eszményét,s ez olyan hordereju autonóm gondolata, melynek jelento-ségét még nem tudatosítottuk eléggé.)

42


A gondolatmenetet vázlatosan így lehet felépíteni :ténytudatunk és ismeretünk nyelvi kifejezésformájábanimmanens „vágy- és óhajformák” vannak, ezek hozzá-adódnak a saját helyünkre és szerepünkre vonatkozó, „elo-feltevés” nyelvi immanenciához. A magányelv tehát illu-zív–elofeltevéses, kettos szubjektivitásformát tartalmaz, sezekben a lélektanilag indokolt racionalizáló létezéskifeje-zésekben véljük a racionális létet, létezést megvalósítani.A „pontos nyelv” eszménye a Szeminárium írásaiban kriti-kai mozzanatot tartalmaz: minden rekurzív eljárásban megkell vizsgálni a mondat hasznosságát („a társadalom nevé-ben megfogalmazott mondatban az alany egy olyan tárgy,amely a fejlodésfogalom ideológiáját képviseli, és léte csakannyiban kívánatos, amennyiben a társadalmat kifejezotestület ezt hasznosnak minosíti”), másrészt rá kell mutatniazokra az érdekességképzetekre, amelyek a magánnyelv-ben és a társadalmi nyelvhasználatban megmutatkoznak.Ezeknek vizsgálatát konkrétan az alany és a tárgy viszo-nyában képzelte el, saját alanykoncepciója – amint a dialó-gusok mondatstruktúrája és stílusa bizonyítja –, az alanyi-ság teljes kifejezését és elhatárolását valósítja meg. „A tuda-tos nyelvi érintkezés” nem puszta kifejezés nála, alapja ka-tegoriális értéku filozoféma: „. . . az emberek közötti való-di kapcsolat kritériuma az egyértelmuség, az egyéniség ésa tudatosság.” Ezen alapszik a nyelv logikájának ismerete,a metanyelv és annak tudatos használata. A pontos nyelveszménye magatartáseszmény is, s ezt a mindennapi élet-ben képviselni filozófiai álláspontot jelent, mivel a nyelviinterakciók tudatossága és a világmodell között értékössze-függés van. Értékösszefüggéseket létrehozni nyelvi kifeje-zések között társadalmilag muködtetett vagy szankcionáltértékválasztást jelent, kritikát.

43


A Szeminárium második dialógusában (Kétely?) Brettercsak látszólag utal a kétnyelvu filozófiákra. „Szó és való-ság közötti összhang”-ról beszél, összhangról, nem isme-retelméleti megfelelésrol. „A hármas alakzatban bennün-ket körülvevo világ” kifejezése („barátságos, ellenséges ésközömbös tárgyak/az élolény is tárgy: ösztönök és reflexektárgya”) JEL-helyzetet posztulál. Szemináriuma a tárgyat, je-lentését és (filozófiai) értelmét végig együtt láttatja. A szók-ratészi dialógusok mintája szerint orzi meg a vitatkozókat,de a hagyománnyal ellentétben muködteti a „teljesen értet-len”, tabula rasa-lénységet, jelhelyzetet posztulál számára,beírja, óvja a „fogalom-botanikától”, az olyan szellemi tevé-kenységtol, amelynek már nincs kapcsolata a gondolkodásempirikus szükségleteivel és valóságával, s emiatt ezektolidegen célokat hordozhat, testesíthet meg.

A tanítás gesztusának fo célkituzése: új jel- és gon-dolkodási helyzetekben létrehozni az alanyt, megtanítania résztvevot az alany–állítás készségére és tudásalapjára.

A tanítás ritka képesség: idové változtatja az amorfidotlenséget. Tartalma mellett A kortudat kritikája azért be-cses könyv számunkra, mert az eleven filozófiai gondola-tot annak nélkülözhetetlen formájában, tanításában mutat-ja meg.

2. Az eretnekség fölöttébb szükséges voltáról4

1992 volt az az esztendo, amely alkalmat adott volna né-hány Bretter Györgyrol szóló írásra, hiszen születésénekhatvanadik, halálának tizenötödik évfordulójára emlékez-

4 Megjelent a Korunk 1993. 2-es számában

44


tünk volna. Szász Jánosnak A Hétben közölt rövid memen-tóján kívül azonban a romániai magyar sajtóban – melyrolnem mondhatni, hogy egyéb tekintélyek kapcsán ne hasz-nálná fölöslegesen az ilyen alkalmat – nem jelent meg sem-mi. Tempora mutantur et nos mutamur in illis! – jut eszünkbea filozófus kedves szállóigéje, I. Lothár császár és szerzetesbölcsmondása. Na de ennyire?

Ámde azt nem mondhatnánk, hogy a dolgok nem ke-verednek. Sükösd Mihály, a budapesti Valóság szerkesztojeígy nyilatkozott Kónya Sándornak: „Akirol viszont megha-tódva kell beszélnem, hát az Bretter György. Én nem mon-danám, hogy o olyan fontos szerepet játszott az erdélyi ma-gyar szellemiség történetében, mint Kántor Lajos, mint GállErno. Más volt az o szerepe, de ahogy írásaiból és példasze-ru magatartásából kiolvasható, Bretter egy legjobb értelem-ben vett, és nagyon komolyan hitt reformmarxizmusból,mindenesetre egy legkevésbé sem ortodox marxizmusbólátállította önmagát független, szkeptikus, racionális filozó-fussá.” „Ha nem írt volna élete utolsó szakaszában olyankiváló tanulmányokat, mint amilyeneket írt, akkor az isko-lájával marad fenn. Világító szellem volt Bretter György,nem tudok mást mondani. És így kell szemléletet válta-ni.”5 Nos, ha Bretter György mint önmaga átállítója (egy-ben a váltó és a kezelo) világító szellem volt, akkor GállErno és Kántor Lajos legalábbis világítótornyok. . . Élokroltalán ne ily sokat! Ámde ez a bukdácsoló értékelés, félre-értelmezés a kérdezonél is megtalálható: „S mert BretterGyörgyrol beszélgetünk, talán jó elmondani, hogy fáj és sa-jog a köztudatban, hogy pont a Bretter-iskola tanítványa-inak legjelesebbjei vallották egy ido után: »ahogyan élek

5 Az erdélyiségtudat változásai, in: Korunk, 1991, 10. o.

45


az a hazám«. És következett a kivándorlás, a menekülésstb. Ma már ott tart nem egy erdélyi magyar filozófusjelölt,nemhogy Erdélyben, de sehol sem akar magyar lenni. . . ”Azonban Balla Zsófia a következoket írja Ahogyan élek cí-mu versében: „Újra, csak újra megtérek, / nem akarok máslenni, / (Félek) / mint ami lenni szeretnék. // Ahogyanélek, az a hazám.”6 A létezett szocializmus honi cenzorai,hatalmasai viszont nagyon is tudták, hogy mire vonatko-zik ez a sor, mert ahogyan élünk, meg aztán egyre inkábbnem éltünk, az pontosan minosítette a hazát, és a fönti megezekhez hasonló felismerései miatt elég jól el is számoltat-ták Balla Zsófiát. A második, idézett mondattal azonbana kérdezonek majd még – elsosorban a saját lelkiismereteelott – el kell számolnia, amint, remélem, az alábbiakból iskiderül.

Verofényes tavaszi nap van, valamikor a hetvenesévek közepén, hetyke felöltojében, arcán azzal a mosoly-lyal, amely jelzi, hogy aznapra is kifundált valamit, Bret-ter György elindul az egyetem felé. Másodéves egyetemis-taként gyakran csatlakoztam hozzá a lengedezo, jó melegszelloben, a Fürdo utcán, az út hátralevo részére. Akkorvolt alkotó életének a csúcsán, és ez az 1975-ös év még mu-tatta Kolozsvárnak azt a jó szellemét, amelyért ezt az az-óta annyira meggyalázott várost könnyedén lehetett sze-retni. Abba a lakásba bárki tanítvány beköszönhetett, haérzéseit meg tudta fogalmazni, vagy a személyére, a lelké-re, a környezetére, szellemi természetu problémáira adha-tó válaszok artikulációs lehetoségeire volt kíváncsi. Termé-szetesen, filozófiai jellegu kérdésekrol és válaszokról vanszó, ami azzal egyenértéku, hogy amint Hérakleitosz meg-

6 Apokrif ének, Kriterion, Bukarest, 1971.

46


fogalmazza: „van a látszólagosság, és van a rejtezo való-ság”. Ha valaki elfogadja azt a hipotézist, hogy van egy rej-tezo valóság is, és abban a látszóhoz képest egyéb össze-függések vannak, akkor ez az ember filozófiai kérdéseketakar megfogalmazni, vagy ebbol a szempontból is kíván-csi mindarra, ami vele, a környezetében történik. Ez a hi-potézis rendeli a személyhez a filozófus alkati jegyeit. Per-sze, van, aki nagyon hamar rádöbben arra, hogy a hipotézisszámára jelentésnélküli, hogy a valóság a számára csupán,csak és kizárólagosan a tapasztalatának a formája. Másokpedig hosszas stúdiumok után és nyomán ébrednek rá ar-ra, hogy számukra nem értelmes ama kérdés, amely sze-rint a létezo valóság a létösszefüggéseknek csupán egyikformája. És akkor, mivel szereztek immár valamelyes filo-zófiai muveltséget, levonják a következtetést, és elhagyjáka pályát, leginkább hajóra szállnak. (De az sem érdektelen,hogy ezek az emberek mindig hajózni kívánnak.)

De amikor megidézzük a filozófust, meg kell idéznünkazt a szellemi terrénumot is, amelynek a fontosságát és tu-datosságát a Bretter szempontjából nem lehet eléggé hang-súlyozni. Az erdélyi magyar filozófiai hagyomány rendkí-vüliségérol van szó, arról, hogy a kartezianizmus, kantia-nizmus, Fichte filozófiája, a hegelianizmus erdélyi szellemijelenség is, és a mi szempontunkból nem is csak követo je-lenségekrol, hanem bizonyos esetekben szinkrón szellemifolyamatokról van szó. A filozófiai munkák, enciklopédi-ák rendre elérkeznek ide, elhozzák, fordítják, magyarítjákoket, a látható könyvtári rész mellett igen fontos a láthatat-lan rész, a szó legnemesebb értelmében vett anomimátus.A másolás, a terjesztés, a tanulás mély kulturális folyama-taira és fontosságára, a szociabilitás kialakításában játszottszerepére mutatott rá az utóbbi idoben a kiváló francia tör-ténész, Aiguillon. A tudás – latin és magyar szócikkekben –

47


a 18. századtól hozzáférheto letétemény, a gondolkodás ke-nyere. Brettert elsosorban a fichteanizmus foglalkoztatta –lévén e kérdéskör doktori disszertációjának tárgya is –, an-nak erdélyi jelenléte, Sipos Pál református lelkész és szász-városi rektorprofesszor, Kazinczy levelezopartnere révén.Erdélyi János szerint „Erdély, hol a gondolkodás, mert köl-toi alig voltak Erdélynek – oly régidok óta lel kedves ta-nyát, valamint Cartes korában Apáczai Cserével, úgy Fich-tében is megelozte Magyarországot Sipos Pál és ArankaGyörgy bölcsészeivel. Fichte mély forrongású elmélkedése-it amaz elobbinek munkáiból érzékeli a magyar tudós világmég szászvárosi tanársága idejében már. . . ”7

Bretter ezt a hagyományt tekintette döntonek és köte-lezonek, amikor enciklopédiát, filozófiai szótárat akart ki-adni. És megszervezte a dolgot! Címszójavaslatokat kért bea szakma alkalmasnak ítélt képviseloitol (tolem a szemi-otika és nyelvfilozófia alapfogalmait). A másik nagy tervaz erdélyi filozófiai örökség kiadására vonatkozott. . . Haén mostanság körülnézek ebben a városban, és arra gondo-lok, hogy miként is lehetne ezt megvalósítani, akkor a het-venes évek közepének bretteri elképzeléseihez viszonyítvamég sokkal nehezebb helyzetben levonek látom magunkat,hiszen azok, akik erre a feladatra képesek és hivatottak let-tek volna, akiket o alkalmasaknak tartott, már régen nincse-nek Kolozsvárott és ebben az országban, máshol, más jelle-gu feladatokat vállaltak. (Bocsásson meg nekem Hajós Jó-zsef, Nagy György és Kiss Mihály és a többi ittmaradottak.)

Ha pedig arra gondolok, hogy ha ma végigpillanta-na a tanítványai során, vélhetoleg azt mondaná, hogy ez

7 A hazai bölcsészet jelene, in: Filozófiai és esztétikai írások, Akadémi-ai Kiadó, Bp., 1981, 86. o.

48


csak így lehetett. És valószínunek tartom, hogy büszke len-ne rájuk: Ágoston Vilmos független író, szerkeszto ; HuszárVilmos egyetemi tanár Németországban, Molnár Gusztávjeles politológus, Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár, füg-getlen politikus és író Kolozsvárt ; Tamás Gáspár Miklósközéleti személyiség és író ( az MTA Filozófiai Intézeténekigazgatója, a Magyar Országgyulés képviseloje, az SZDSZországos választmányának elnöke is volt), és ezek melletttovábbra is igen termékeny szerzo maradt. Ok a szerzoia Szövegek és körülmények címu, 1974-ben megjelent anto-lógiának, és oket tartják a szó szuk értelmében tanítványok-nak. Mindenki más, a kulturális konszenzusban a Bretter-iskolához tartozik, és mindenki úgy sorolhatja magát ide,ahogy akarja. Ez egy szabad választási aktus, amit a vállalthatás, a szellemi aura elismerése igazol, a valamikori kér-désekre adott megismételhetetlenül egyszeri válaszok, fió-kokban és sublótokban melengetett kurzusok. Az elmen-tek, az el nem mentek és a visszatértek a Bretter György-höz való viszonyukban továbbra is szellemi közösséget al-kotnak. Vitáik és nézeteltéréseik ellenére ott szerepelnekazon a csoportképen, amely 1993. január 15-én délelott ké-szült Brassóban, az RMDSZ III. Kongresszusán: ÁgostonVilmos, Molnár Gusztáv, Tamás Gáspár Miklós és alulírott.(De ha épp kijön a terembol, Szilágyi N. Sándor is rajtalenne.)

Az iskolateremtés ritka jelenség a magyar filozófiautóbbi fél évszázadában. Ennek nyilván vannak titkai éstalányai, a legfontosabb viszont a gondolatnak és a tanítóformának a közössége. A tanított gondolat mint egységfor-ma. Ha ennek a létrejövésére vagyunk kíváncsiak, akkor kikell bontanunk bizonyos személyiségjegyeket, tehát a sze-mélyhez vezeto kulcsot kell megtalálni.

49


Az egykori beszélgetésekre visszaemlékezve, rendkí-vülinek tunik, hogy a filozófus, aki a szótár köré csoportosí-totta volna a tanítványokat és a szakma képviseloit (és gon-doljunk most a szótárra Borges módján), alkalmasnak tar-totta oket a feladatra. Az alkalmatosság rendkívüli dolog,a korai platóni dialógusok szellemében azt jelenti, hogy va-laki érvényes, becsületes és technikai képességekkel ren-delkezik. Tehát képességeit, tudását feltételezik róla. Eza fajta feltételezés Bretternek olyan személyiségjegye volt,amely az átvitel révén szárnyakat adott az embernek. (Egyolyan szellemi környezetben, amelyben igen gyakori volta tekintély szárnytépo, szaggató megnyilvánulása.) A fel-tételezés pillanatától kezdve viszont a partnerek képesek isvoltak arra, hogy a dolgot megcsinálják, vállalt kötelezett-ségüket teljesítsék, ezáltal szabadabbak lettek, cselekvésükszabadságfoka növekedett. Ily módon volt Bretter transz-cendáló tekintély, pedagógus a kifejezés eredeti szókratészimódján, kilátván az emberbol, hogy mire képes, és az esz-közöket is a kezébe adván. Mindehhez hozzá szeretnémtenni, hogy azokban az években már fél vesével és beteg tü-dovel élt, nyilvánvaló lehetett számára, hogy évei, hónap-jai, hetei és napjai nem számosak. Akkor tehát olyan fel-adatra kellett vállalkoznia, amely rendkívül nagy kihívásvolt egész környezete számára. Következésképpen azt is elkellett döntenie, hogy saját tevékenységében milyen fon-tossági sorrendet érvényesít : visszavonul és megírja muve-it, vagy értékvilágosságot teremt abban a közegben, amely-ben élt. És az utóbbi mellett döntött.

Kello súlyt kell adni ennek a kijelentésnek. A létezettszocializmusba visszahelyezvén magunkat próbáljuk megújra érezni, hogy mit jelent egy rendkívül tehetséges, erede-ti filozófusnak kihívni a hivatalos filozófia és ideológia kép-viseloit. (Herbert Marcuse írja egy tanulmányában, hogy

50


a filozófus per definitionem rejtozködo ember). Bretter tízol-dalas kritikában foglalkozott Gáll Erno Tegnapi és mai önis-meret címu, 1975-ös tanulmánykötetével (lásd e kötetben),és ez volt az a bomba, amely heves polémiában választot-ta végképp szét a hivatalosságot és a kiszorulókat. (Per-sze, a hivatalosságból kiszorulni egyet jelentett egy másiklistára való önkéntes feliratkozással.) A Gáll Erno–BretterGyörgy polémiának megvoltak az elozményei, és elsosor-ban a Korunk foszerkesztojének az iskolához fuzodo vi-szonyában keresendo. A Szövegek és körülmények eloszavá-ra utalva Bretter már jelzi a késobbi kibontakozást („GállErno nem elég rossz ahhoz, hogy jó lehessen”), kritikájá-ban viszont már a nyelvi analízis teljes eszköztárát beve-ti annak jellemzésére, amit címbe is foglal : Az ideológus ésaz o nyelve. (Ezt a kérdéskört részletesen elemzem e kö-tet 1-es számú Függelékében.) Bretter pamfletértéku kriti-kájában vannak viszont olyan megfogalmazások, amelyekkulcsfontosságúak a saját filozófiájának és önmeghaladá-sának a szempontjából is. A legfontosabb ezek közül két-ségtelenül az egyén problémakomplexusa, amellyel egyébírásaiban kiemelten nem foglakozik.

„A tudat legmagasabb ideológiai szintézisére, a min-dent átfogó marxizmusra, valamint az azt képviselo intéz-ményre” – pártállam – való hivatkozás nyomán válik le-hetové a nagy fegyvertény, a mindenfajta totalitárius szer-zodés alapjául szolgáló kiiktatás: „Az egyén meghal – él-jen az egyéniség. Ha az egyénnek nincs módja arra, hogylétmozzanatként átélt helyzetét az egyéni cselekvésben ha-ladja meg, ha nincs mód arra, hogy a helyzetüket hason-lóképpen létmozzanatként átélo emberek csoportos cselek-vésben alakítsák a világot, akkor nyilván csak két leheto-ség marad: a cselekvésrol való lemondás vagy az emberekreális érdekeit tudatosító vezeto ero által megszervezett–

51


irányított csoportcselekvés. Ebben a cselekvésben az egyénmár nem valamilyen empirikus világból indul ki, hanema magasrendu intézményekben megtestesült empíriából, spontosan azzal válik egyéniséggé, hogy maximálisan meg-haladja egyéniségét.” Az egyénnek a totalizációs törek-vésekkel jellemezheto társadalmi struktúrában negatív vi-szonyokban lesznek megragadhatók a konstitutív elemei.A bretteri elemzésben ezek a következok: az egyén: 1. lét-mozzanatként átéli helyzetét (egzisztencia-módusz); 2. cse-lekvoképes, tehát rendelkezik a helyzetének transzcenzu-sához szükséges eszközökkel – és tegyük hozzá, hogy ezekmint az o saját eszközei lehetségesek, tehát tulajdonos ésautonóm; 3. az egyén önazonossága egy azonossági kri-tériumrendszer alapján muködo közösségben tárgyias, ésez a viszony jelenti cselekvésének valóságos feltételrend-szerét. Ha ezek az összetevok nem adottak, akkor elvészaz empíria, és „a magasrendu intézményekben megteste-sült empíria” történelmi méretu kollíziós pályára juttatjaaz eufemisztikusan társadalmi szubjektumnak elnevezettemberi közösséget. Valamilyen restitutióra van tehát szük-ség, és a leghelyesebb, ha azokkal az ideológiai képzodmé-nyekkel kezdjük, amelyek a társadalmi kommunikáció mó-dozataként a valóságos empíria helyett az artefaktumot te-szik meg a társadalom kommunikációs mechanizmusává.Ez ideológiakritika kérdése, a hozzá szükséges eszköztá-rat azonban a nyelvfilozófia szolgáltatja. Sajátos nyelvi ana-litikájában – és talán ebben a legeredetibb – Bretter tehátnem doktrinerakadémikus foglatosságot, hanem praktikuseszközt lát. Ezzel a kérdéskörrel e tanulmány elso fejezeté-ben foglalkoztam részletesen, ezért itt most nem kívánok rávisszatérni.

A nyelv analízisnek („dekonstrukciónak”) a végered-ményeként több dologhoz jutunk el : a kérdésfelvetés sa-

52


játosan bretteri formájában választ kapunk arra az impli-kátumra, hogy valaki miért mond valamit éppen úgy. Te-hát a kijelentés formájában immanens egy oksági össze-függés és egy intencionáltság, az állítmány lévén az alanyegy határérték-funkciója. További rekurzus szükséges te-hát annak érdekében, hogy reális kijelentéseket tegyünkaz alanyról mint potenciális cselekvorol, a reális empíriáról(tehát a társadalmi tényrol és annak lehetséges tapasztala-ti formáiról), valamint a többé nem az alany függvényébenmegfogalmazódó, hanem tartalmas állítmányról. Ez a fo-lyamat írná le a tárgynyelvet, mely nélkül lehetetlen a va-lóságos, tehát az egyén céljait megfogalmazni képes cselek-vés. A bretteri pálya vége felé született gondolatok azon-ban további alapvetéseket igényeltek volna. Az alany kér-dését fölvetni lehetetlen az egyénre vonatkozó érvényes el-képzelés nélkül, ez pedig – a mítoszok korának parabolafo-galmazásait kivéve – hiányzik a bretteri filozófiából, illetveúgy látszik, hogy megvan bizonyos átvételek és beépítésekformájában.

Demonstrációm koherenciája érdekében vissza kellutalnom az elso fejezet egyik megállapítására–gondolatme-netére:

Egy 1974-es írásában a Lukács-iskola két jelentos tag-ja, Fehér Ferenc és Heller Ágnes nézeteinek az ismerteté-sével foglalkozik, mai olvasatban elég lankadtan, egyértel-mu állásfoglalás nélkül.8 Sot, már az írás elején kijelenti,hogy amennyiben a genetikus elvet érvényesítjük egyén ésközösség viszonyának, a történelmi mozgástendenciáknaka magyarázatában, akkor „a társadalmi kisajátító bürokra-

8 A két méltán híres könyv: Az antinómiák költoje, Magveto, Bp., il-letve A mindennapi élet, Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.

53


tikus szféra mindig az általa tendenciáknak minosített ol-dalon áll adott struktúra konkrét embereinek törekvéseivelszemben. Ebbol bizonyos ideologikus eloítélet támad a ge-netikus eljárással szemben.”) Az egyén nembeli egyedkéntvaló szemlélete – amit végül is (Lukács Györgyre vonatkoz-tatva erosen bírál) olyan rétegszerkezeti modellben látjaaz egyént felépíthetonek, amely mindig más determináci-ókkal tölt ki egy negativitást. Hosszasan idézhetnénk Bret-ter szomorkás összefoglalásának fobb észrevételeit, ezek-bol, úgy vélem, kirajzolódott álláspontja is azzal a fajta el-mélettel szemben, amely, ha közvetve is, a szabadság teljeslehetetlenségét demonstrálja : az individuum „lénye nema pozitivitás, hanem a közösség pozitivitásának a hiánya.Az individuum a történelem szubjektumaként elfelejtettmegszületni : csak integrációkban mozgó egyedek vannak,a szükségszeruségek rendjében élo egyének. . . ” „Emberiegyedek vannak, történelmi szerepük az, hogy életük anti-nómikus végleteit szubjektumként átélve, azt cselekedjék,amit a kor, amelybe beleszülettek, lehetové tesz számuk-ra. Az egyedek életének antinómiája az, hogy tudata átlépa determinációkon s ennek ellenkezojét mint szabadságottételezi, majd e »szabadság buvöletében« tragédiaként éliát a szükségszeruségek rendszerét.” „A szabadság tiszta il-lúzió: a közösség szabadsága az egyének összességének il-lúziója, amelynek ára a társadalmiság, a közösséghez kap-csolódó individualitás feloldása. Nem lehetséges szabad-ság sem a közösségben, sem azon kívül. Az egyén léte meg-haladhatatlanul antinómikus. A determinációval szembenisikeres fellépés hozza létre a szabadság tudatát, de egyetlenszabadságunk az egyik determináció felváltása a másik-kal. . . ” Szerintem Bretter elég világosan jelzi, hogy elfogad-ja ezt a társadalomelméleti perspektívát mint a lehetséges

54


végiggondolás egy alternatíváját – és ennyi. A szövegekbolazt is kiolvashatjuk, hogy huvösen ellenszenvezik vele.

Anélkül, hogy a szabadságfilozófiák megalapozásánakmódszertani problematikájába belemennék, most csupánjelezni szeretném, hogy természetesen lehetséges és szük-séges az egyén–társadalom, egyén–állam, egyén–csoportviszonyrendszerének a végiggondolása, azonban nem sza-bad megfeledkezni a racionális filozófia alapvetoen Des-cartes-hoz fuzodo kiindulópontjáról, amely a szabadságotaz észképességek alapján eredendoen az egyén–egyén ön-reflexiós viszonyrendszerében alapozta meg, hiszen az iskétségtelen tény számunkra, hogy szabadságunk tudatátegyénileg megéljük, és ez reflexiós adottság, mint ilyen pe-dig a filozófiai végiggondolás számára kiindulópont. Va-lószínuleg opciós forma, de ilyen nem egy van a filozófiatörténetében, és a filozófiai konstrukció szerkezetével állalapveto összefüggésben. Ebbol a szempontból a legszebbpéldát Lev Sesztovnál találom, aki – ez alkalommal egy ok-sági összefüggés kapcsán védi John Stuart Millt, „lelkiis-meretlen bírálóitól”, Wheweltol és Langétól. A dolog vi-szont nem véletlen, hiszen a metafizikai ortodoxiából, a Jóés Rossz mint a történelemben egyedüli magyarázati elvbolkiinduló Sesztov közvetett módon ugyanúgy az egyénbehelyezi a szabadság lehetoségét, mint a maga politikai–jogiarchitektonikus rendszerében az egyéni szabadság mellettliberális okfejtéssel érvelo Mill. A hetvenes években az ér-veknek ez az ideje nem adatott meg a Bretter számára.

Furcsa módon azonban – hát’iszen racionális társada-lomelméletrol lett volna szó – a spinozizmus szempont-jai sem férnek össze a nembeliség-elmélettel. Most anélkül,hogy a szabadságkérdést az egyén–transzcendencia össze-függésben felvetnok, csak arra gondoljunk, hogy az em-ber szellemi lényként nemcsak létmozzanatainak összes-

55


sége, hanem a lét egészére utalt, ebben pedig implikátumaz egyes véges létezokkel való kapcsolata, amit személykéntél át. Hiszen a személy az egyén és az o arca, a proszopón,a magáé, de részben mástól is van. Szubjektumszeru, te-hát a magánál lévo és szabad, konkrét szellemi természetu,tehát szubzisztens. Hogy ebbol mi következik a hüposzta-ziszban, hogy az isteni jegyben lesz-e a természet legköz-vetlenebbül önmagáé, vagy valamilyen e világi cselekvés-ben – abban eltér a keresztény filozófia és a racionalizmus.(Azért nem annyira. Voltaire híres kijelentése, mely szerintnem volt szüksége arra a hipotézisre, egyáltalán nem tartal-mazza, hogy e hipotézis nem is lenne.)

Sajnálhatjuk, hogy bár az egzisztencializmus eljutottErdélybe, és jelentos muveloi voltak, sajátos francia válfaja,a perszonalizmus már nem.

Végül pedig, mi kötelesek vagyunk a kérdéseket egymás összefüggésben is végiggondolni : a totalitarizmus bu-kása személyekhez fuzodik, a kiválókhoz és nevesekhez,a számtalanokhoz és névtelenekhez. A nagyobb csoportok-ban, közösségekben a szerepek szükségszeruen megoszla-nak, de arra a fajta „harcos” szerepre, amely nélkül nin-csen ellenállás, csak a személy képes. Sesztovnak igaza van,amikor azt mondja, hogy a kétségbeesés olyan fajta szabad-ságélmény, amely csak az egyénnek adatik meg – alapjábanvéve kommunikálhatatlan.

A politikai átok érvényes cselekvési elv.

56


3. Bretter György – lexikonszócikként9

Bretter György még kortársunk. Ez azt jelenti, hogy a velekapcsolatos emlékek még nem tokosodtak be, eszméi, cél-kituzései, gesztusai, hivatkozásai itt vannak közöttünk, ta-nítványai és egykori munkatársai igyekeznek az egyik leg-eredetibb 20. századi magyar gondolkodót továbbra is tá-vol tartani az enyészettol. Hogyan lehetséges ez?

Elsosorban úgy, hogy a tájainkon megszokott ünnep-lési gesztusok helyett sokkal nehezebb szellemi ébrentar-tás, illetve folytatás, továbbgondolás formájában ismét ésmegint elhelyezzük gondolatait szellemi – és politikai –összefüggéseikben. Ez nemcsak vele kapcsolatos felada-tunk, hanem erdélyi kultúránkkal is : ez ugyanis a fenyege-tettség, és ami ezzel kapcsolatos, pótláskényszer miatt fo-lyamatosan felejt (Bretter gyakran hangsúlyozta az eszmé-letvesztésnek ezt a paradoxonát). Identitásválsága jórészta Léthé vizének folyamatos kortyolgatásából fakad: a fel-idézés elevensége nélkül sincs jelenlét, a Mester jóváhagyó-lag venné például tudomásul, hogy a posztmodern Derri-dát sokkalta többen vélik ismerni, mint ot, de keseru mo-sollyal térne napirendre afölött, hogy például a nyelvfilo-zófus és –tudós, a pécsi (erdélyi filozófusunk szülováro-sa!) Janus Pannonius Tudományegyetem díszdoktorának,Jacques Derridának azt a kapitális tudományt, amely ép-penséggel filozófia, nemzetiség és nemzeti nyelv összefüg-gésével kapcsolatosan sorakoztat fel dönto érveket (A filo-zófia. . . s az országhatárok), nos, pontosan azt, amely a magyar(nyelven muvelt) filozófia karakterének megítélésében len-

9 Megjelent az Erdélyi Panteon. Muvelodéstörténeti vázlatok, MentorKiadó, Marosvásárhely, 2001.

57


ne oly fontos – s amely kérdés végére valóságos viták kö-zéppontjában állhat – , nyilván nem olvassa, idézi stb. sen-ki, mivelhogy diadalmaskodni látszik a POM, azaz a poszt-modern sznob. De hát felfigyelt ez a töredezett individua-litású kultúrafogyasztó az erdélyi kultúra egyik legjelento-sebb alkotójának, Székely Jánosnak – aki, Lengyel Balázsszerint egyben-másban lángész volt – a filozófiai hagyaté-kára? Nem!

Nos mindezzel csak azt kívántam bizonyítani, hogyBretternek ebben is igaza volt.

A „tanítványok” azonban nem lettek hutlenek hozzá.Molnár Gusztáv például gyakran idézi – mostanság

éppen geopolitikai összefüggésekben – Bretter felfogását atörténelmi alternatívákról. (Az itt és mást tartalma.) Idézzükfel eredeti gondolatait egyik híres esszéjébol : „. . . az al-ternatívák keresése mindig fellazítja a kollektív tudat el-fojtó reflexeit, s akkor felbukkan a mélybol mindaz, ami»lehetett volna«, de nem valósult meg. A meg nem való-sult ilyenkor szembekerül a történelmileg kialakulttal, éselsoként alakítja a jelent, amely kénytelen tudomásul vennisaját árát : ahhoz, hogy épp ilyen legyen, valamikor el kel-lett tipornia a másik alternatívát, s most újra viszonyulniakell ahhoz, ami régen halott ; alakját ez a viszony határozzameg s nem saját logikája. Logikája – viszonya a »más«-hoz,a meg nem valósulthoz.” (Berzsenyi) Ez Bretternek az úgy-nevezett Atlantisz-tézise, nyíltan tagadja a marxi fejlodés-törvényt, a totális immanenciát, közli velünk, hogy nemaz osztályharc, a munkásosztály és a párt vezeto szerepea történelem fejlodéstörvénye, nem a Szovjetunió és a szoci-alista tábor népeinek megbonthatatlan egysége a jelen, ha-nem az a viszony, ami a reális immanenciával ezt összekap-csolja (magántulajdon, szabad társadalom és intézményei,valóságos állami viszonyok). Nem idézik azonban éppily

58


gyakran Bretternek azt az elképzelését, amelyet mintegyfeltételül szabott e gondolatnak, hogy a reális immanenciaismerete a jelennel kapcsolatos reflexióból származik egy-részt, másrészt hogy eredeti nyelvezetben jelentkezik. „Ittés most ma, és holnap is ma, és holnapután is ma, ez a jelen-lét.”10 „. . . a másfajta beszéd lehetoségének felmutatásávala másfajta élet lehetoségének a felmutatása.” Volt Brettermítoszhoz fordulásának egy szerves oka tehát: ebben o va-lóban osformát, a kollektív tudat osmintáját megtestesítonyelvezetet látott, amit – ahogyan Kerényi Károly megfo-galmazta – ki lehet hallgatni. A kihallgatás eszköze pedigBretter számára egy roppant eleven és finoman érzékeny,ugyanakkor karteziánusan pontos és eroteljes esszéformavolt, utánozhatatlan probléma- és argumentációs szerve-zet.

De térjünk vissza a kontextushoz, a kemény hatalmi–politikai összefüggésekhez, amelyekben Bretter Györgymuködött. Gondolom, a fenti demonstráció után nyilván-való: a hatalom képviseloi – a magyar apparatcsikok legin-kább – nagyon is megorrontották a bretteri szabadgondolatkénkoszagát, amely természetesen a konfraternitáshoz tar-tozó tanítványokat és híveket is belengte, azonban e gon-dolatok nem-marxista jellegét nehéz lett volna bizonyítani,hiszen Mesterünk – marxista volt ! (Azaz a maga késobbiideológiakritikájának nevezett módszertanával menetelt –akárcsak Althusser és Garaudy – ezen filozófia, tudomány,ideológia és utópia – partjai felé.)

Végül még egyszer visszatérve az alternatívák kérdé-sére: sokáig nagyon kíváncsi voltam ennek a problémá-nak a történetfilozófiai megjelenítésére. Végül találtam va-

10 Kronosz, a kegyetlen, in: Itt és mást, 116. o.

59


lami hasonlót, ismétlem, hasonlót csupán, és végül is eztudatosította bennem, hogy a bretteri alternatívagondolategy olyan alapveto radikalizmust feltételez, amely képesa transzcenzusra a történelemmel szemben, s képes fun-damentális kijelentéseket megfogalmazni azzal a történe-ti képzodménnyel kapcsolatban, amit éppen jelennek ne-vezünk. Íme tehát a minta: „Az alternatíva nem csak egya ketto közül: vagy-vagy. Választás is. Az alternatíva vá-lasztás nélkül üres szó. És mit jelent maga a választás,hogy ne legyen megint csak üres szó? Legyen hieroglifa,melyet az események, cselekedetek segítségével, sot illúzi-ók felszámolásával még meg kell fejteni. . . sarkalatos kér-dés. Volt-e választás 1917-ben? Mint olyan ember, aki sokatgondolkodott ezen, határozottan állítom: nem volt válasz-tás. Ami akkor történt, az volt az egyetlen, ami a mérhe-tetlenül nagy, véres kavarodással, az értelmetlen széthul-lással szemben állt. Választás késobb volt – nem a társa-dalmi rendszer, nem a történelmi út megválasztása, hanemválasztás »az úton belül«. Több mint változatok, más, minta lépcsofokok, melyek az elsotol maguktól vezetnek. Útle-ágazás. Útleágazások. . . Az »egyszer s mindenkorra« elvenemcsak behódolás a dogmának, hanem a Sztálin öröksé-ge is.” M. J. Geftyer, a jeles orosz történész és ellenálló ezt1988-ben mondta, de mi lenne a véleménye ma? (Perszea mai filozófiai diskurzusban magáról a történelemrol be-szélni nem valami exportképes dolog. De ez a mai véleke-désmód nagyon távol áll attól a radikális reflexiótól, amiBretter eredetiségének kulcsa: mintha valaki tematizálná,programálná ezt a diskurzust : posztszocializmus, naciona-lizmus, multikulturalizmus, a történelem vége, globalizá-ció – az elmék megírják aktuális fogalmazványaikat –, az-tán nincs tovább, egyetlen eredeti gondolatocska sincs.)

60


Az a véleményem, hogy amikor egy adott történelmihelyzetben alternatívát, vagy alternatívákat fogalmaznakmeg, akkor ez arra a helyzetre vonatkozik, és nem sok kö-ze van az új helyzet tartalmához. Az szükségszeruen máslesz, mint amit el lehetett gondolni. Nem is errol van szó,inkább arról, hogy önmagában a helyzetben kell megtalálniaz elgondolhatóság lehetoségét. És ez sikerült Bretternek,amennyiben világosan átlátta, hogy a kommunista utópiá-val – és szánalmas „megvalósulásával”, a totalitarizmus-sal szemben – nem ellenutópiát kell megfogalmazni, ha-nem a hiány fenomenológiájából kell kiindulni. (Ezt a kér-dést a Bretter-recepció kérdésével kapcsolatban fejtettem kirészletesebben.)

E kérdéskör lezárásában hangsúlyoznunk kell, hogyaz alternatívák mindig a cselekvésben léteznek in actu –a gondolatrendszer szerves részét képezo cselekvéselméletkifejtésére azonban itt nincs terünk.

Bretter egy sajátos, ámbár sajnos ki nem dolgozottnyelvfilozófiát is hátrahagyott. Mindig is meg voltamgyozodve nyelvi koncepciójának abszolút eredetiségérol,de hát nem árt ebbéli hipotéziseinket ellenorizni is. Ígyhát eljuttattuk az esszék olasz változatát Ferruccio Rossi-Landinak, századunk kiemelkedo – azóta sajnos elhunyt– szemiotikusának–nyelvfilozófusának, aki azt nyilatkoz-ta, jóllehet semmit sem tud a szerzorol, kétségtelen, hogyhosszú pályafutása során ennél eredetibb kortárs kérdésfel-vetéssel nem találkozott. Részletesebben kell ismertetnünkBretter nyelvvel kapcsolatos nézeteit, mivel – jóllehet a kor-társ referencia- és jelentéselméletek hasonló törekvéseivelmély belso rokonságban vannak – nem válhattak még csakszakmai körökben sem ismertekké.

Gondolkodói pályájának igen korai szakaszában elju-tott arra a következtetésre, hogy amennyiben a társadalmi

61


tapasztalat megmaradásának és kifejezésének a problema-tikájával foglalkozunk – mivel ez mindenfajta cselekvésel-mélet premisszája –, szükségszeruen szembe kell néznünka nyelvnek mint általánosító és rendszertényezonek, mintnormatív és intencionális mozzanatokat tartalmazó orga-nonnak a szerkezeti–tipológiai problémáival. A tapasztalatartikulációja függvény, amelybe a nyelvi empíriával kap-csolatos kritikai mozzanatot módszertanilag be kell építeni.A nyelvkritika tehát szükségszeru : eredménye a filozófianyelvezetének megtisztítása a mitológia, teória, ideológiaés utópia jellemzo predikátumtípusaitól. Hogy tehát – ter-minológiai pontosítással – a szituatív tényezok vizsgálataegyben nyelvi vizsgálat is, ez a felismerés egy 1967-es ta-nulmányban bukkan fel eloször. (Eugen Ionescu: Tanuljunkkönnyen, gyorsan angolul.)

A tulajdonképpeni nyelvfilozófiai tanulmányok szer-ves rendszert alkotnak: míg A nyelv és erkölcs (1970) aztposztulálja, hogy a nyelvben a közlés (a közösség) alap-veto erkölcsi motívum („kell”), egy és oszthatatlan adott-ság, az ontológiai dualitás egyben erkölcsi kötelezvény, ad-dig a Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol (1973) címutanulmány szemlélete a társadalom nyelvi gyakorlatábanegy lényegi nyelvi megkettozodést érvényesít, ez a kettos-ség pedig alapveto ellentmondásban van az immanens er-kölcsi normával. (A nemzedékek kettos nyelve hatalmi–politikai kérdés, az egyik fél gyozelmének a jele az egyiknyelvezet eltunése.) Az öröklött és kisközösségekben be-szélt (anya)nyelv, valamint a társadalmilag beszélt nyelv(amint Pierre Bourdieu fogalmaz: az intézményes–hatalminyelvi monopólium által alakított nyelv) viszonya tehátkonfliktusos. Az alaki forma nem önazonos, az azonos-ság törvénye nem érvényesül. Ebbol egyrészt a logikai–megismerésbeli konformizmus származik (lemondás az én,

62


a szabadság, az eredetiség primér nyelvérol), másrészt pe-dig az – és ez a legsajátosabb, jelszószeruen is megfogal-mazott bretteri gondolat –, hogy a konfliktus intézménye-sül magában a nyelvben, amely az adottság szentesítésénekideologikus funkcióját (itt és most) és az eszmény funkci-óját (itt és mást), a kritikai felszólítást egyaránt tartalmaz-za. A következmény az, hogy az etikai predikátumok meg-határozatlanok, illetve meghatározhatatlanul többértelmu-ekké válnak, és az etikai diskurzusra alkalmatlanná teszika nyelvet. Az erkölcsi fogalmak szemantikai többértelmu-ségének furcsa következménye, hogy hol engedelmesked-nek az elemzésnek, hol pedig megragadhatatlanok. Ha pe-dig – amint azt az 1971-ben született tanulmány (Adalékegy hely- és idohatározó sajátosságaihoz) megállapítja, a köz-napi nyelvi általánosság egyetemesen elfogadott és elma-rad a kritikai mozzanat, ezzel szentesítodik egy látszatis, filozófiai értelemben pedig lehetetlenné válik a rekur-zió a valóságos tényekre, a reális ontológiára. A kijelentés(mondat) azonban a valóság nyelvi modellje kell hogy le-gyen. (Avagy képe – amint a viszonyt például Wittgensteinmegfogalmazza a Logikai–filozófiai értekezésben.) A nyelvalanyának és állítmányának logikai viszonyában közvet-lenül jelentkezik a szubjektumnak (alany) az objektumok-hoz fuzodo viszonya (állítmány). A nyelv tárgyszeruségeés a tárgy nyelvszerusége ugyanazon tapasztalati tény kétvonatkozása. Szilágyi István regényének nyelvi analízisekapcsán Bretter eljut a tapasztalat megfogalmazhatatlan-ságának fenomenológiájáig, addig a megállapításig, melyszerint a mindennapi nyelv tárgyiasságának megszunésé-vel „a mondat ítéletekké-szervezodése is megszunik.” Haazonban nincs ítélet, lehetetlen a tapasztalat is. Itt termé-szetesen azt a mozzanatot kell fontosnak tartanunk, ami le-írja az egyik lehetoségét annak, hogy nyelvünk ne váljon

63


ideológiaivá: a valóságos referenciák, jelentések „megke-resését” egyfelol, másfelol pedig biztosítani a nyelvi köz-lés társadalmi valóságosságát, a partner reális részvételéta kommunikációban.

A kérdéseket a modern nyelvfilozófia szemléletmódjá-nak szintjén bemutató rendszerkísérlet a Vázlat a kijelentomondat filozófiájához (1975). (Nekem errol késobb azt mond-ta, hogy eredetileg mintegy nyolcvanoldalasra tervezett ta-nulmány alapvetése; nos, ezt kellene megírni!) E vázlatá-ban – egy elterjedt nyelvtudományos álláspont módszerta-nának megfeleloen – Bretter az egész–rész összefüggésébolindult ki, a mondatjelentés létrejöttét vizsgálta, a mondat-egységek jelentésviszonyainak alapján. A mondategységekjelentései egymást reflexíve meghatározzák, tehát átalakul-nak, függetlenednek a jelzett tárgyaktól (és azok egzisz-tenciális lététol, ontológiai fennállásától). A mondat jelen-tésében tehát strukturálisan benne van az, hogy függetle-nedik a létezoktol, ugyanakkor a mondat alanyához (mintszubjektumhoz) kapcsolódó, abból kiinduló cselekvésünk(intenció) a mondat jelentését a létezok, a „fennállások”olyan rendszerére vonatkoztatja, amely maga nem szen-vedte el a reflexív viszonyt. A „szemantikai tárgyak” révéna kijelento mondat képes eltéríteni a cselekvést. Mivel te-hát a nyelvben a tárgy létezése immanens, függetlenül an-nak realitásától, az állítmányok még az általános alanynakis empirikus meghatározásokat adnak, az alany konkrét-ként keletkezik. Ráadásul a nyelvi szerkezet nemcsak hogylétrehozza az empirikus konkrétat, hanem össze is keveriazt a reális konkréttal. Az alany egyre inkább az állítmá-nyok határértékének a funkciójával helyettesítodik. Kettosintencionalitás alakul ki : a kijelento mondat az alany ésállítmány létrehozásának kétirányú célszerusége és felté-telezettségeként egzisztenciális dilemmát fog tartalmazni:

64


az általános alanyt helyettesíto hipotézis azt a tárgyat kény-szerül megragadni, amelyet hipotézisként tételez.

Kétségtelenül hasonlít ez a fejtegetés Immanuel Kantama híres gondolatmenetére, amelyben o az a posterioriszintetikus ítéletek ismeretelméleti (elhanyagolható) szere-pével foglalkozik. Bretternél azonban messze nemcsak is-meretelméleti kérdésrol van szó, hanem sokkal inkább ar-ról, hogy az állíthatóság logikai funkciójának mi felel megaz egzisztencia síkján.

Hogyan kerülhetjük el tehát – az eredeti módszerta-ni kérdés értelmében – mondatunk ideológiaivá válását?Ez a kijelento mondat szerkezeti formájában érvényesítettmuveletet feltételez: nem szabad megváltoztatni az inten-ciók minoségi különbségét. Az intenciók különbségéneka megorzése azonban nem lehetséges az egynemusíto kije-lentésen–mondaton belül ; ismét a cselekvéshez, a cselekvéseredendo pluralitásához kell nyúlni. Nem választanunkkell a lehetséges állítmányokkal, hanem rendelkeznünkkell az összes lehetséges állítmányokkal. Az ideológia- ésnyelvkritika után a nyelvfilozófia önmagában csak hipo-tézisünk leghelyesebb formáját biztosítja, a tárgyat nem.Az elemzés e pillanatában Bretter ismét a predikátumhoz,a cselekvéselmélethez fordult.

Ezek a voltaképpen nagyon nehéz demonstrációk le-bilincseloen könnyedek, elegánsak, feszesek; szinte elfedikBretter önmagával szembeni hihetetlen igényességét.

Sokszor gondolok arra, hogy a szatmárnémeti isko-lából elszármazott „csapat”, nemzedék – Bretter melletta pszichológus Fodor Katalin, az irodalomkritikus LángGusztáv, az író Panek Zoltán és Páskándi Géza – gondol-kodásában volt valami megragadhatóan azonos könnyedero, áthatóság, perszeverencia. Stílus.

65


Itt alighanem illik megjegyezni, hogy írt o egy szép-séges esszét Szatmárról is (A kegyes város).11 Hétköznapitörténetnek tunne, ha nem lenne allegóriája egy tehetségesnemzedék kiválásának, egy piarista gimnázium nagyszerutanári karának állított emlék, s nem lenne ugyanakkor alle-góriája a diktátor kiválásának is. Milyen baljóslatú szó és sej-tetés ez egy – a maga normális, hétköznapi életét élo és épít-kezo – városról szóló nyelvi közegben, egy zárt nyelviség-ben, amelyben a kenyér mindenki számára ugyanazt és ugyan-úgy jelenti. (Ez a nyelvfilozófiai írások tézise is). Ugyanak-kor egyik esszéjében (A,B. . . Z )12 Bretter György egy önarc-képet is megrajzolt, ez a portré a kritikusról szól – gondol-juk csak meg: el kellett határolnia magát a kor szabadalma-zott hivatásos kritikusaitól –, aki vállalja, hogy lemond ben-soségességérol, abban az értelemben, ahogyan a kor azt va-lamilyen fájdalmas–lírai magánalanyiságként értelmezte.

Nem mondhatjuk, hogy egészen eltuntek volna a gon-dolatai – amelyekben, végkifejletként a marxizmus egészenfelszámolta magát –, itt-ott felbukkannak. A magyarországiMester Béla doktori disszertációjának címe: Bretter Györgyfilozófiája. Megjelent egy újabb válogatás is munkáiból : Afelorlodés logikája13.

Mindig csak azzal a magam elé állított feltétellel írokróla, hogy – az elméleten túl – hátha ismét sikerül az emlé-kezetembol valamit elohívnom, amit addig még nem, hogybevillanjon az arc. Emlékszem, 1977 oszén valamikor énis meglátogattam Budapesten a Korányiban; éppen Bodor

11 Ef-Lapok, 1986. 11–12. sz.

12 Utunk, 1973. 15.

13 Esszék, értelmezések, jegyzetek, Enciklopédia–Ister Kiadó, Buda-pest, 1998.

66


Ádámék voltak nála. Váltottunk néhány szót, majd azzala visszahúzó lassúsággal én is elballagtam. A kórház fo-lyosóján az alkonyatban aztán világossá lett bennem, hogyutoljára láttam. Máig is hihetetlen számomra, hogy amikorelment, 45 éves volt ; 1932-ben született, 1977-ben halt meg.

4. A tiszta kijelentés filozófusa14

Bretter György második magyarországi gyujteményes kö-tetén (A felorlodés logikája, Encikopédia Kiadó–Ister Kiadó,Budapest, 1998.) a külso címlap magyarázó alcíme: Esszék,tanulmányok, a belso címlapon pedig ezt találjuk: Esszék, ér-telmezések, jegyzetek – kis következetlenségével ez így együttadja ki a kötet tartalmát, amint azt a kiadást szorgalmazóés az Utószót jegyzo Tóth László írja : e válogatás jellemzo-je, hogy mellozi a szerzo ideológiakritikáinak minosített írá-sait, a mítoszról szóló esszéket pedig a budapesti váloga-tás egyik ciklusát követve közli, egyébként itt ismét együttvannak az életmu legpregnánsabbnak ítélt darabjai. TóthLászló írása méltatja Bretter hetvenes évekbeli könyveinek,esszéinek, stílusának hatását – foleg a nem magyarországimagyar irodalom és filozófiai esszéírás fiatalabb nemzedé-keinek a körében.

Ez a gesztus is utal arra – magam is minden leheto al-kalommal igyekszem megfogalmazni, tudatosítani –, hogyBretter György még kortársunk. Ez azt jelenti, hogy a velekapcsolatos emlékek még nem tokosodtak be, eszméi, cél-kituzései, gesztusai, hivatkozásai itt vannak közöttünk, ta-nítványai és egykori munkatársai igyekeznek a legerede-

14 Kortárs, 44. évf. 2000. 3. 110–113. o.

67


tibb 20. századi magyar gondolkodók egyikét továbbra istávol tartani az enyészettol.15 Hogyan lehetséges ez?

A kérdésnek más a kontextusa Magyarországon és másErdélyben. Hogy Erdélyben milyen volt és milyen, arrólezen írás 3. fejezete szól a leginkább, de ebben és a töb-bi fejezetekben azt is jelzem, és ez már „vad” kortörténe-ti adalék, hogy a magyarországi recepció és a kultúrpoli-tika milyen pitiáner rafinériával igyekezett megakadályoz-ni, hogy Bretter azzá váljon, amire tehetsége predesztinál-ta: szellemi értelemben vett „elöljáróvá” – hogy egy csábí-tó szinonima kontextusait elkerüljem. De az ignorancia to-vább muködik: A nemzedékváltás szerepe a kultúrában16 címu

15 Ez nemcsak erkölcsi kötelesség és szakmai feladat, hanem a ma-gyar vagy magyar nyelven muvelt filozófia morfológiai kérdéseis. A magyar kultúra bizonyos tekintetben tud nagyon kicsinyes,ignoráns és hálátlan lenni, így is csorbítván esélyeit. Legnagyobb-jait idorol idore vagy teljesen elfelejti, a memóriafunkció (Mnémo-szüné) nem kielégítoen muködik, a felejtésé (Lészmoszüné) annálinkább. Nemrégiben sikerült kiadnom Sipos Pál (1759–1817) er-délyi felvilágosító és nemzetközi híru matematikus munkáját : Akeresztyén vallásnak és a világosodásnak együtt való terjedésérol (1809)(Bretter György is nagyon szerette Sipost, fiától, Zoltántól kaptammeg az apa halála után a Makkai Erno által készített kis köny-vecskét.) A következo dologra jöttem rá kutatás közben: ha Si-pos munkái idoben megjelennek – írójuk matematikushoz méltókristálytiszta gondolatai és argumentációja messze meghaladjákkorának minden magyar teljesítményét –, akkor más lett volnaa magyar filozófia sorsa. Kazinczy Ferenc hiába akarta a kiadástmegvalósítani, a cenzúra miatt ez nem volt lehetséges. A magyarfilozófiát, annak történetét tehát a cenzúra (is?) írta fenemód, saz már csak másodlagos érdekességu dolog, hogy Erdélyi Jánosmagyar filozófiatörténeti összefoglalása megemlíti ugyan Siposnevét, de semmit nem mond róla. Aztán végig ez volt a gyakorlat :150 évig úgy beszéltek Sipos Pál kiválóságáról és jelentoségérol,hogy – egyáltalán nem ismerték a munkáit.

68


monografikus munkájában Veress Károly meg sem említia Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol íróját, mint ahogya Bretter-kérdés és -hatás kimaradt az erdélyi tudományos-ság tizenkét évét felméro tanulmányból is (Demeter M. At-tila–Tonk Márton–Veress Károly: Az erdélyi magyar filozófiaa XX. század utolsó évtizedében).17 Hogy nehogy valaki félre-értse a szándékomat, én ezzel nem egy értékelés és szemlé-let kritikáját képviselem, hanem látleletet adok arról, hogymiképpen lehet a magyar kultúra egyik jeles alkotóját kor-társilag elfelejteni. Így. Az említett kiadvány szerkesztoiazonban biztosították számomra azt, hogy egy opponensivélemény formájában képviseljem álláspontomat. A dolgo-zat szemléleti problémájának azt tartom – és ez részben ab-ból származik, hogy tizenkét év a filozófiában nagyon rö-vid perspektíva, különösképpen, ha (mint honi körülmé-nyeink között) szinte a semmibol kell újjászerveznie ma-gát –, hogy a dolgozat szerzoi nem hivatkoznak BretterGyörgyre, a muveit sem említik meg a tanulmány végénfeltüntetett szakirodalomban. Márpedig o volt Erdélybena legeredetibb filozófus-gondolkodó, aki iskolát teremtett.Mérhetetlenül sokat köszönhetnek neki az úgynevezett ta-nítványok: Ágoston Vilmos, Molnár Gusztáv, Szilágyi N.Sándor, Tamás Gáspár Miklós – a mai magyar gondolko-dás és filozófia immár mérvadó szereploi, és e sorok írója –akit a hagyaték örökösének tartanak –, de a legtöbbet az a

16 Veress Károly: A nemzedékváltás szerepe a kultúrában, Pro Philo-sophia–Polis, Kolozsvár, 1999.

17 Tánczos Vilmos–Tokés Gyöngyvér (szerk.) : Összefoglaló tanulmá-nyok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti ered-ményeirol, III. kötet, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2002, 97–105. o. Vé-leményezés Demeter M. Attila–Tonk Márton–Veress Károly: Az erdélyimagyar filozófia a XX. század utolsó évtizedében címu összefoglalásáról.

69


közönség köszönhet neki, akit fogékonnyá tett a filozófiá-ra, s ez nem csak diákjainak a szukebb körét jelenti. Bretterösszegyujtött írásai Romániában ugyan 1979-ben jelentekmeg – a sorok írója által eloszavazva –, de elobbi kötetei,valamint a Magyarországon megjelentek igenis nemzedé-kek kedvelt olvasmányai voltak.

Mindezt azért is látom célszerunek megjegyezni, mertminden társadalomtudomány esetében a filozófia a leg-inkább idotlen, avagy idoigényes, és egy problémarend-szer nem egy évtized alatt épül ki, hanem az egy gondo-lati muveltség centrális része, nem is lehet évtizedben, ha-nem legalább egy nemzedékben kell ezt elgondolni. Szem-léleti kérdés az is, hogy oktatás–kutatás–fejlesztés lehetet-len anélkül, hogy mindenikünk fel ne építené a maga fi-lozófiai problémarendszerét, amely munkásságát hitelesí-ti – s ezt tartom a 90-es éveknek a mi szempontunkbóllegjelentosebb tényének –, de az is igaz, hogy egy ilyenépítkezés lehetetlen az elodök gondolatai nélkül. Ha akar-juk, ha nem (meg sem merem kockáztatni : ha ismerjük,ha nem), mi mindannyian Bretter György örökösei va-gyunk. A kommunizmus öröksége gondolkodástörténetiszempontból nemcsak azt jelenti, hogy valamit el kell felej-teni, vagy valami nem történt meg, hanem leginkább azt,hogy olyan gondolkodóknak a recepciós problémája ke-rült elotérbe, amelyet a magyar nyelviségben zajló filozófiaszinte már megoldani látszott – Edmund Husserlre, Mar-tin Heidegerre és másokra gondolok, valamint arra, hogymég ami elérkezni látszott ide – a francia egzisztencializ-mus egy része, strukturalizmus –, az is eltorzult : még a leg-jobb szándékú marxista olvasatban is. Ebben sajátos hely-zetben volt a szemiotika: eléggé hermetikus gondolkodásiágazat volt ahhoz, hogy nyelvén – akár mint egy értelmisé-gi lingua francan igen sok mindent el lehessen mondani. E

70


sorok írója – Bretter által is igen fontosnak tartott módon –1975-tol publikálta szemiotikai tanulmányait.

Amikor a dolgozat 3. részének a megállapításait ol-vasom,18 ismét vissza kell kanyarodnom Bretter Györgynevéhez. Közismerten, Bretter György igen jó kapcsola-tokat ápolt az ún. Lukács-iskola tagjaival (Heller Ágnes,Fehér Ferenc, Vajda Mihály), olyannyira jókat, hogy Bret-

18 Ennek a résznek a címe: Szellemi folyamatok a 90-es években. „A 90-es évek filozófiai tevékenységére mindenekelott az útkeresés éshelykeresés volt a jellemzo” – írják a szerzok. Nem mondok el-lent kategorikusan ennek a megállapításnak, de a magam részé-rol hangsúlyozni kívánom, hogy azt is folytatni szerettem volna,amiért ezt az erdélyi filozófiai gondolkodásmódot eredetinek tar-tották és megbecsülték – akik ismerték. És ebben a vonatkozásbanemlítettem Bretter Györgynek és azoknak a nevét, akik mesterük-nek vallották. Filozófia, mégoly receptív sem születhet a semmi-bol. Szó van továbbá egy „középnemzedékrol”, amelybol kike-rült oktatók és alkotók menet közben kellett hogy felzárkózzanak„a másfelé már széles körben muvelt filozófiai irányzatokhoz ésa filozófiai problematizálás új módozataihoz”. Az, hogy a filozó-fiai irányzatokat széles körben muvelik, lehet bocsánatosan elna-gyolt fogalmazás, nem muvelnek „széles körben” sehol a világonsemmiféle filozófiai irányzatot. Itt arról lehet szó, hogy ha a társa-dalomkutatás vagy a társadalomszemlélet elbizonytalanodik, fi-lozófiai érvekhez nyúl, s ekkor keletkezik a filozófia extenziójánaka látszata. De ez azon társadalomtudományok rossz reflexeibol fa-kad, amelyek nem tudják a maguk tudományfilozófiai vagy me-tatudományos kérdéseit megoldani. Folyamatos önmuvelés, tájé-kozódás, muhelymunka természetesen van, de az ilyenfajta „fel-zárkózási” kampánykifejezés engem inkább egy olyan szemlélet-re emlékeztet, amelytol mindig is elzárkózni akartam. Végül pe-dig nem találok választ arra az alapveto kérdésre, hogy mikéntkellene az Erdélyben magyar nyelven muvelt filozófiának – egyeredendoen ismerethiányos és filozófiai szempontból igénytelen,nem fogékony közegben – helyet kapnia, hacsak nem a filozófiamuveloinek a társadalmi vitáiban?!

71


tert – jóllehet pécsi születésu volt – kitiltották Magyar-országról, mint ahogy a Lukács-iskola tagjait is kitiltot-ták Romániából. Azonban éppen ennek a Brettertol örö-költ kapcsolatrendszernek köszönhettük, hogy a fent ne-vezett filozófusok 1992-tol eloadásokat és eloadássoroza-tokat tartottak Kolozsváron, eroteljesen képviselték a miérdekeinket a magyarországi egyetemeken és muhelyek-ben, tisztában voltak problémáinkkal és nehézségeinkkel,és segítettek, ahol tudtak. Ezzel kezdodött a kapcsolatte-remtés. A pedagógus és az iskolateremto Bretter György,íme milyen elképeszto erovel sugárzott tovább a térben ésaz idoben!

Igen fontos az a látlelet, amelyet Tóth László a brette-ri hatástörténet pillanatnyi állásáról nyújt, ebben ugyanisegy fenomenológiai kiindulópont lehetoségét véljük felfe-dezni. Olyan értelemben, hogy mivel a térség gondolko-dói valójában még nem néztek szembe – a teória eszköze-ivel persze – azzal, hogy milyen lét az átmenet, tranzíció,posztfreudizmus és – kommunizmus, ezért nehéz, ha neméppen azokat a gondolatokat recipiálni, amelyek – Brettermódján – a lehetetlent is mindig a lehetséges hiposztazáció-jában tartják. „. . . bár író- és filozófuskörökben neve, egy-egy gondolata, munkája idonként még mindig hivatkozá-sok tárgyát képezi, ezek közt olyan írása is akad, amelynyomtatásban máig nem jelen(hetet)t meg, születésének, il-letve elhalálozásának elmúlt évi (kerek) évfordulóit mélycsend kísérte; bár a magyar irodalom és muvelodés (újbólvisszaállított) egysége lassan egy-másfél évtizede szeren-csére kezd egyre inkább evidencia lenni (ha nem is min-den területen és vonatkozásban), ebbol az egységbol Bret-ter – igaz, nem csak o – mintha rendre kimaradna, s to-vábbra is jobbára csak a romániai magyar irodalom, ro-

72


mániai magyar író idézné ot (elég megnézni eddigi recep-cióját).”19

Bármennyire is igaza van Tóth Lászlónak, még sincsteljesen és árnyaltan igaza – gondolom, eléggé bretteres stí-lusfordulat ez. Én ugyanis éppen azt látom, hogy legke-vésbé Romániában hivatkoznak Bretterre (a szónak abbanaz értelmében, hogy gondolatait használnák). Magyaror-szágon azonban igen: nemrégiben napvilágot láttak Hel-ler Ágnes naplójegyzetei, Vajda Mihály is megírta a ma-ga visszaemlékezéseit, Kardos András Bretter-kritikái ismegjelentek – szándékunkban áll többeket is összegyujteni.Nyíregyházán bejegyzett Bretter György Egyesület létezett,melynek animátoraival – Mester Bélával és Papp Tiborral –együtt szerveztünk egy-két érdekesebb rendezvényt. (Ko-lozsváron viszont az egykori híres Gaál Gábor Kör BretterGyörgy Kör néven muködik.) A tanítványok sem marad-tak hutlenek hozzá. Egyik interjújában Tamás Gáspár Mik-lós a következo rajzát adja a Kolozsváron kialakult szelle-mi alakzatnak: „. . . azzal próbálkoztunk néhány barátom-mal, Ágoston Vilmossal és Molnár Gusztávval együtt, ho-gyan lehetne a modern nyugati kultúrák, az én esetembenaz új francia kritika módszerét meghonosítani Erdélyben.Szövetség alakult ki néhányunk között – Bretter Györgyötkell említenem –, kihasználtuk azt az átmeneti szituációtRomániában, amikor 68 után Ceausescu paktumot kelletthogy kössön a román nemzeti értelmiséggel, amelynek ér-telmében a Ceausescu-féle különutas politika támogatásafejében szabad utat adtak a nacionalizmusnak. Ez – átme-netileg – megszüntette a marxista–leninista ideológiai or-

19 Tóth László: Utószó, in: Bretter György: A felorlodés logikája, Encik-lopédia Kiadó–Ister Kiadó, Budapest, 1998, 291. o.

73


todoxia uralmát. Ebbe a résbe lehetett akkor befurakodni.Ennek köszönheto, hogy olyan nem marxista filozófiai mu-veket írhattunk és jelentethettünk meg Erdélyben magyarnyelven, amelyek megjelentetésére abban az idoben Ma-gyarországon nem volt lehetoség, s azóta sem tettek rá kü-lönösebben sokan kísérletet.”20

„Folytatni” Brettert és megérteni a kort azonban egy-ugyanazon súlyos probléma két oldala. A folyamatok meg-értésével kapcsolatban Tamás Gáspár Miklós ilyen érte-lemben hívja fel egy másik igen fontos hermeneutikai kér-désre a figyelmet: „Az egyetlen komoly elméleti muveta kelet-európai átmenetrol Michel Heury írta: Du commu-nisme au capitalisme. Theorie d’une catastrophe, Paris, OdileJacob, 1990.”21 Ugyanez a véleménye Claude Karnoouh-nak is, aki szerint annak megértéséhez, ami van, sem a szo-cializmus, sem a kapitalizmus létezo elméletei nem szol-gáltatnak semmilyen kiindulópontot, az örökség elemei –félelem, hiány, nacionalizmus, hazugság, eroszak (amely-hez most már hozzátehetjük a proletár akaratot és kollekti-vizmust) – inkább csak a tiszta, parttalan negativitás. Mol-nár Gusztáv gyakran idézi – mostanság éppen geopoliti-kai összefüggésekben – Bretter felfogását a történelmi al-ternatívákról. (Ez a híres tétel : az itt és mást egyik jelenté-se.) Idézzük fel Bretter eredeti gondolatait egyik híres esz-széjébol : „ az alternatívák keresése mindig fellazítja a kol-lektív tudat elfojtó reflexeit, s akkor felbukkan a mélybolmindaz, ami lehetett volna, de nem valósult meg. A meg-

20 Tamás Gáspár Miklós: Másvilág, Új Mandátum Könyvkiadó, Bu-dapest, 1994, 82. o.

21 Ez lábjegyzet a Szocializmus, kapitalizmus és modernség címutanulmányhoz. in: Törzsi fogalmak, Atlantisz, Budapest, 1999, II.442. o.

74


nem-valósult ilyenkor szembekerül a történelmileg kiala-kulttal, s éloként alakítja a jelent, amely kénytelen tudo-másul venni saját árát : ahhoz, hogy épp ilyen legyen, va-lamikor el kellett tipornia a másik alternatívát, s most újraviszonyulnia kell ahhoz, ami régen halott : alakját ez a vi-szony határozza meg s nem saját logikája. Logikája – vi-szonya a máshoz, a meg nem valósulthoz.”22 A filozófus-nak ez az úgynevezett Atlantisz-tézise a különbözo kon-textusokban mindig más és más jelentését tárhatja fel. Ezalkalommal figyelmeztessünk arra, hogy meg nem szuno-en keresni kell az alternatívákat, s a megtalált alternatívabizonyítja, hogy mi nem szükségszeru a jelenben. Jelenté-se a korban viszont a marxi fejlodéstörvénynek, a totálisimmanenciának a nyílt tagadása volt. Ezért lehetett nyil-vánvalóan nem-marxista tanulmányokat írni – tegyük hoz-zá a kor szépséges lehetetlenségeire–lehetoségeire, parado-xonaira utalva – Marx nyelvén, és a marxi filológia teljesvértezetében. Az Atlantisz-tézis mint proklamáció tehát ar-ról szól, hogy nem a termeloeszközök társadalmi tulajdo-na (államosítás), nem az osztályharc, nem a munkásosztályés kommunista pártja vezeto szerepe a történelem fejlodés-törvénye, nem a Szovjetunió és a szocialista tábor népei-nek megbonthatatlan egysége a jelen, hanem az a viszony,amely ezt a reális immanenciával összekapcsolja (magán-tulajdon, a szabad társadalom és intézményei, a valóságosállami viszonyok), azaz a „szerzodést” nem lehet kihagy-ni, mert ha kihagyják, az egyszer a fennálló hatalom kizá-rásával újraköttetik. Természetes, hogy ez az alternatíva-gondolat a hetvenes–nyolcvanas években igen eroteljesenfigyelmeztetett a fennálló efemer voltára, ez volt konkrétan

22 Berzsenyi, in: Itt és mást, 505. o.

75


a korban kontextuális jelentése. Nem idézik azonban épp-ily gyakran Bretternek azt az elképzelését, amelyet mintegyfeltételéül szabott e gondolatnak, nevezetesen, hogy a reá-lis immanencia a jelennel kapcsolatos reflexióból származikegyrészt, másrészt, hogy eredeti nyelvezetben jelentkezik.

De térjünk vissza a kontextushoz, a kemény hatalmi–politikai összefüggésekhez (Mester Béla, A felorlodés logi-kája bevezetojének szerzoje – Menekülés az ideologikus mon-dat labirintusából – is figyelmeztet arra, hogy a Bretter-esz-szék, -tanulmányok olvasatának hermeneutikájához nemelég csupáncsak a szöveg).

Gondolom, már maga az alternatívagondolat is felté-telezi (tegyük sietve hozzá: Bretter nagyon népszeru elo-adó volt, debatter, gyakorlatilag vitaklubot vezetett a la-kásán, vagyis szellemi központ volt), hogy a hatalom he-lyi képviseloi – minden szinten – nagyon is orrontottáka bretteri szabadgondolat kénkoszagát, amely természete-sen a konfraternitáshoz tartozó híveket és tanítványokat isbelengte, azonban e gondolatok nem-marxista jellegét ne-héz lett volna biztosítani, hiszen Mesterünk – marxista volt,ha ezen kritikai társadalomtudományt értünk. Azaz, aminterre maga is utalt, és késobb Molnár Gusztáv sokszor ígydefiniálta, ideológiakritikusként menetelt – akárcsak a sok-szor hivatkozott Althusser és Garaudy – az ezen veteté-su filozófia, tudomány, ideológia és utópia végso határaifelé.

Bizonyos védettséget biztosított neki a múltja : éppena hagyatékának rendezgetése közben (ma az Országos Szé-chényi Könyvtárban), a kolozsvári napilapba, az Igazságbaírott cikkeit olvasgatva (ugyanis itt dolgozott 1954–1958 kö-zött) jöttem rá arra, hogy szabályos leninista ifjúkommu-nista volt ekkoriban (a cselekvés éve!), hangsúlyozom, a mikörülményeink között. (Kortárs visszaemlékezésekben fel-

76


tunik ifjú alakja az Ifjúmunkás Szövetség valamelyik elszá-moltató bizottságának tagjaként, meg a tejhozam növeléseérdekében is írt valamilyen novellafélét.) De Bretter a het-venes években – hogy úgy mondjam – aktívan hárítottais környezetének legveszélyesebb elemeit. Egy alkalommalkikísértem a kolozsvári állomásra. Talán 1975-ben, éppena Budapesti Iskola, a Lukács-tanítványok valamelyikénekaz érkezését várta. (Közismerten baráti viszonyban voltHeller Ágnessel, Vajda Mihállyal és az azóta elhunyt Fe-hér Ferenccel. Ok azután is jártak Kolozsvárra, hogy 1973-ban az MSZMP grémiuma párthatározatban ítélte el oket„a marxizmus pluralizálásáért” – lám, a magyar elvtársakegyütt haladtak a korral : nem revizionizmus avagy dog-matizmus, hanem pluralizálás. Késobb azért – felteheto-leg a magyar belügy kérésére – Bretter barátainak egyikét-másikát csak kitiltották Románia Szocialista Köztársaság-ból, Bretter meg – vélhetoleg román–magyar belügyi kon-szenzus alapján – nem utazhatott Magyarországra. A het-venes éveknek e történeteit tisztázgatva – mino véletlen!– mesélte el nekem apám, Egyed Ákos történész, némi-leg elképedve, hogy egy alkalommal együtt utaztak BretterGyörggyel a magyar határig, ahonnan – az o legnagyobbmegdöbbenésére – Bretter, jellegzetes ironikus mosolyával. . . már indult is vissza Kolozsvárra. Ugyanis visszatiltot-ták Romániába.)

De vissza az állomásra . . . Mesterünk közismerten ésköz-meg-nem-értetten jó viszonyt ápolt Kolozsvár akko-ri két veszélyes apparatcsikjával, Rácz Gyozovel és SzabóSándorral. Megkérdeztem, hogy miért teszi?! Erre a kér-désre aztán furfangos mosolyával csak annyit válaszolt : ja,kedves P., ha uralni akarod, némileg kézben is kell tartanodSátánt. Mindehhez azonban még azt is hozzá kell tennünk,hogy Bretter nem érte meg a nyolcvanas évtizedet, a tel-

77


jes sötétséget, a „hadifogságot”, sot lényegében a cenzúra-viszonyok alapveto megváltozását sem (ugyanis a hagyo-mányos állami cenzúrát 1977 júliusától kezdve váltotta fela párt -, azaz a közvetett belügyi cenzúra). Ez után nyilvánmég inkább muködött az öncenzúra is – meg mindaz, amia társadalmi nyilvánosságból még megmaradt. Az írásmódbelso deruje és bretteri kedélye elképzelhetetlen lett volnae korszakhatár után, amikor is – pontos cenzúrautasításokhíján – az apparatcsikoknak a közvetlen „megelozo” önké-nyeskedés útját kellett választaniuk, mely út kétségtelenülmeg is felelt „sátáni” alaptermészetüknek. Bretter György„valami elol” is meghalt.

E sorok írója sokat gondolkodott azon, hogy vajon ér-telmes célkijelölés-e az: a bretteri gondolatokat valamilyenmódon „tovább”-gondolni?! Hogy van-e a torzóban ma-radt életmu „folytatásának” valamilyen esélye? Hajlunkarra, figyelembe véve stiláris eredetiségét, fordulatosságát,elevenségét –, hogy e gondolatforma be van zárva a csil-logóan egyedi szubjektivitásba – végképp. Valamilyen for-mában azonban mégis él a bretterizmus – ámbár nem szí-vesen írom le e szót. Ha meg kellene határozni mibenlétét,azt mondhatnánk, hogy ez kérdezo gondolkodási stílus, ésolyasfajta premisszákat tartalmaz, mint a miért mondja így?milyen az állítás hogyanja? – végeredményben pedig csakoda jutunk, hogy leginkább a nyelvfilozófiájában tartalma-zott intenció–felfogás oldaláról közelítsük meg a bretteri fi-lozófia kemény magját. Úgy gondolom, hogy Bretter nyelv-filozófiai rendszere rekonstruálható, s hogy ezt a munkát ellehet végezni. (Én magam folyamatosan, több mint húszéve, az 1979-ben Bukarestben az Itt és mást címmel meg-jelentetett gyujteményes kötet elé írott eloszavam felisme-rései óta kísérletezem vele.) Hogy itt is megismételjük, a lé-nyeg tehát az volt, hogy Bretter szerint egy kijelentés kon-

78


cipiálása (az alany–állítmány viszony létrehozása) az állít-mányban olyan intenciómozzanatokat tartalmaz, amelyek:1. nem engedik meg az alany létmódját (X mint X van); 2.nem engedik meg az állító szabadságát arra, hogy az inten-ciótól független állítmányt hozzon létre (amelyben tehát oszabad: etikailag szabad, és szabad mint cselekvo). A kor-rekció támadópontja tehát a következo : az intenciónak egykvázi nyelvfüggetlen, azaz a mondatjelentésben létrejövoállítástól független állítmányt kell tartalmaznia (tárgyias im-manencia), meg kell teremteni az állítás illokúciós valósá-gát, azaz, hogy kivel beszél a kommunikátor és kivel nem.Az intenció tehát többszörösen rétegzett és korántsem mo-nolitikus kérdés. Gondolom, a fenomenológiában is párat-lan értéku felfedezések ezek. A kérdés csak az, hogy mikéntlehet érvényesíteni. Nem kétséges számomra, hogy mikéntlehet formalizálni, hanem olyan fajta nyelvjátékokat kelllétrehozni, amelyekben létrejön a tárgy és létrejön a másik.Ezek íráskérdések, valamint az írás kontextualizációjánakkérdései. Ebbol nem értettek semmit mindazok, akik an-nak idején az erdélyi kultúrában a szövegírók nemzedé-kének a jelentkezése kapcsán metanyelvi kérdést láttak, ésnem látták meg azt a nagyon is gyakorlati és elszánt törek-vést, hogy itt egy olyan nyelv(i valóság) felépítése folyik,amelyben bizonyos aktorok már nem lehetnek partnerek.A hatalom elveszíti azt a lehetoségét, hogy a kényszerenkívül más nyelvi eszközökkel is kommunikáljon. A tét te-hát igenis nagy volt, s az egykori szereplok közül aligha-nem csak Gáll Erno sejtette meg ezt a tétet. Az meg mármás kérdés volt, hogy végül is nem értette meg, hogy sze-mélyes jó szándéka és törekvései miért zúzódtak szét egynyelvi–teoretikus konstrukció szikláján.23 (Le kell szögez-

79


nünk, hogy Bretter 1973 és 1975 között dolgozta ki a nemze-dékek kettos nyelvérol, illetve az ideologikus mondat szer-kezetérol alkotott koncepcióját, úgyhogy az erdélyi filozó-fusnemzedéki vitát már egy elméleti koncepció biztonsá-gos pozíciójából receptálhatta és értékelhette.)

Nyelvi autonómia és autonóm (etikai) cselekvés – va-lószínuleg ilyen irányban értelmezte az elképzelést MesterBéla is, amikor nyelvfilozófiával párhuzamos cselekvésfilo-zófiáról–elméletrol beszélt. Az én olvasatomban a dolog vi-szont bonyolultabb, a szubjektum fenomenológiájával kap-csolatos, a roppant gazdag 20. századi irodalmat is invol-válja és ismeretelméleti következményekhez is vezet. Per-sze azt is jelzi, és ezt soha nem lehet eléggé hangsúlyoz-ni, hogy a nyelvi jelentés–elfedés köznyelvi konszenzusaa tettcselekvés, egy megtörténés jelenségrajza maga a jelen-tés – a nyelvben megtörténni azonban nem nyelvi automa-tizmus. E ponton úgy látom, hogy Bretter a nyelvi kijelen-tés szerkezeti elemzésében egy nagyon sok tényezot tartal-mazó összefüggés felé indult el, és ilyen értelemben tudomolvasni az Újabb- és Még újabb adalékok a konvenciók lélek-tanához címu kísérletét, amely a mátrixalgebra szigorávaltárja fel a reális kijelentés (folyamat) belso rendszerviszo-nyait, s mintegy az állíthatóság empirikus terjedelmét vizs-gálja. A föntiekkel azonban nem állítom, hogy a cselekvés-,a történelem-, a mítoszelméletek, a hermeneutika és a me-takritika irányába ne lehetne ugyanilyen érvénnyel továbbgondolni.

Tóth László szerint Bretter szépíró (vagy az is) volt.Hát igen, sokak számára, joggal, Bretter egyszer s min-denkorra s örökké a Temetés Zsögödön szerzoje. Azonban

23 A vita felidézése e kötet 2. sz. Függelékében.

80


ez a csodálatos írás – mely esztétikai stilizáltságánál fog-va szuperjelként muködik – mégis, antológiadarab, filozó-fiai esszé. Ez is. Maga a stiláris alakzat is megdöbbento, hi-szen – gondoljuk csak végig – mi lesz, mi lehet a zsögö-di temetés gyászoló gyülekezetébol Jackson Pollock vász-nára vetítve?! Avagy: vetítsük csak rá-ki Pollock „homá-lyos formáit”, melyet csak „rémült önkereséseinek lázá-ban” pillantott meg, a (székely) gyászoló gyülekezet szi-gorú proxemikája és emez elobbi mit ad ki? Két látvány-forma kollíziója olyan feszültségmezot hoz létre, amelya személyes részvétel kihívásával valamely döntés felé so-dor, vagy egyszeruen: valamilyen szigorú észrevétel felé –a szó apperceptív fegyelmének értelmében. Vegyük tehátészre, hogy amaz Egy – Isten – a szó mítoszi megközelí-tésmódjának értelmében le lett rögzítve : nyilván örök idok-re építették: Istenre bízták, hogy a tiszteletére épített haj-lékot megóvja a veszedelmektol : gyengeségükben rendkí-vül erosnek tetszenek, mikor vár helyett annak építenektemplomot, aki már utolsó reményük. És az építkezésbenvan talán egy kis furfang is: az Isten most már nem búj-hat ki a felelosség alól, kénytelen nyáját védelembe ven-ni, ha az emberek ot tették utolsó bizalmuk letéteménye-sévé.” Hogy az Isten elszenvedhet bizonyos attribúciókataz embertol, azaz meghívható, megnevezheto, ez a lehe-toség a patrisztika, Nagy Bazileiosz számára mero kép-telenség volt, a késo-schellingi filozófia számára azonbanmár elképzelheto. A régi szabadság értelmében Isten ve-lünk van, az ember felé tartó kommunikációban Isten meg-engedoleges, ha szeretetével porig is foszthat bennünket,mégis hagy egy kis pihenot, egy kis esélyt a közösség-nek, amint azt Keresztes Szent János sugalmazza. Ezeka kis templomok tehát valamiféle megélheto kis pihenés,és persze a szerzodés eredményei is a (székely) ember és

81


az o Istene között. (Etnoszról persze itt nem illik beszél-ni, de végül is azt se feledjük el, hogy a dolog – hogy úgymondjuk, dramaturgiailag – mégiscsak Csík-Zsögödön tör-ténik.)

A „dolog” második felvonásában aztán bekövetkezikaz igazi furfang, belép a tempó, azaz az Ido : „Éppen ezértvan ezeknek a templomoknak valami bájosan (a „bájos”a legszemélyesebb Bretter-szó –, de figyeljük meg a követoalliterációkat is !) játékos jellegük is: becsapják Istent, elhi-tetik vele, hogy legalább a reménytelenségben hisznek: no-ha metafizikai igényt fejeznek ki, attól a néptol, amely idehordotta bánatát, mi sem áll távolabb, mint a fájdalombanvaló tehetetlen elmerülés. Ez a nép minden bizonnyal több-re becsüli az életet, mintsem a metafizikai kínokat: az ur,a Semmi érzése, úgy tetszik, elkerülte a múltban is, a jelen-ben is. Az élethez való ragaszkodás oly eros, hogy ez az év-százados vidék, amely gyakorlatilag elkerülte a jobbágy-sors mélységeit is, szinte nem rendelkezik muemlékekkeltemplomain kívül. A jelen érzése mindig kiszorította a jö-vobe vetett esztelen bizalmat.”24

A permanenciában aztán növények meg élolények van-nak, ámde azt a fajta megjelenést, amelyben „levelekre csil-lanna a fény”, avagy „fenyotüskék meresztenék karmocs-káikat” – ilyesmiket nem találunk. Azonban sziklákat, fe-nyoket, Hargitát – igen; meg egyvalakit, aki a gödrök fö-lé görnyedo látványából tanul valamit. Hogy ez a tanul-ság az o számára a reménnyel kezdodik és a szolidaritássalvégzodik, az itt mindegy – a tanulás gesztusáról van szó,mely kifejezést Bretter György mindig egy szinkópás ütem-ben használta.

24 Temetés Zsögödön, in: Itt és mást, 90. sk.

82


„. . . az életben elgyötrodött öregek mágikusnak tetszokövetkezetességével tarisznyával felszerelve bolyonganaka havasokban, asszonyok kilométereket gyalogolnak bor-vízért, mindenütt a természet törvényét keresik önmaguk-ban.” Törvényt, amellyel nem lehet azonosulni, amelyet vi-szont fel kell lelni a világban – kell valamilyen perspektívamindehhez. A kis templomok törvénymementók, s Bretterszerint ezek az emberek megtalálják a törvényt, amelyet az-tán hangtalanul hordoznak magukban és visznek el a sír-ba. Jeleként annak, hogy az itt maradók pedig találják megmaguk.

83


5. A nyelvi kérdés. Kísérlet rekonstrukcióra25

A kolozsvári gondolkodó – abszolút meggyozodésem sze-rint – fogalomalkotásának, argumentációs eljárásainak ab-szolút módszertani középpontjába állította a nyelvet, anyelvi kérdést, a nyelvfilozófiát – ez utóbbi kifejezésselazonban nagyon visszafogottan kell bánni. A o nyelvfilo-zófiája nem egy hagyományos értelemben felfogott akadé-mikus nyelvfilozófia volt, hanem az ember társadalmi lété-vel kölcsönösen egyértelmu összefüggésben álló objektivá-ciós rendszer. Ezt azonban így látta Wilhelm Dilthey, ErnstCassirer, Lukács György és mások is. A sajátos az, ahogyanBretter a nyelvet valamilyen problémamegnyilvánító ösz-szefüggésrendszerként láttatta, és a nyelvi jelenségeket en-nek megfeleloen elemezte. A nyelv egyféle tapasztalatisága társadalommal kapcsolatban, s ebben a felfogásban egyszabályos fenomenológiai elképzelés él és munkál. Ilyenjellegu írásai összefüggo egészet képeznek, s e hipotézisdemonstrációjául elégségesnek vélem az egyes írásokbanmegtalálható azonos érvek létét, természetesen ezek másés más rendszerösszefüggésekben tunnek fel.26 Az elem-zésben nyilván figyelembe kell vennem a kronologikus vi-szonyokat, ezek azonban eloképezik a koncepció terjedel-

25 Ehhez a részhez lásd: Bretter György nyelvfilozófiája, in: Kellék,2003, 23, 73–91. o. Bretter György és a nyelv-kérdés, in: Arról, amiállítható, Editura Presa Universitara Clujeana, 115–141. o.

26 A nyelvfilozófiai korpuszba sorolom a következoket : Adalékoka konvenciók lélektanához (1970), Újabb adalékok a konvenciók lélekta-nához (1971), Még újabb adalékok a konvenciók lélektanához (1971), Anyelv és az erkölcs ( 1971), Adalék egy hely- és idohatározó sajátossága-ihoz (1972), Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol (1973), A „sello”mint alany (1975). Az 1979-es Kriterion-kiadványban ez a tanul-mány a Vázlat a „kijelento mondat” filozófiájához címmel jelent meg.

84


mesebb tartalmi struktúráját. Ugyanakkor annak is tudatá-ban kell lennünk, hogy a korszak terminológiáját – amelypersze egy gondolkodási rendszer is –, nem lehet „felül-vizsgálni” még más nyelvi elképzelések felol sem – és fur-csa értelmezo helyzetben van az, aki „úgy volt benne, hogynem volt benne” (gondolatilag, persze) most meg már tel-jesen másként látja a nyelvi kérdést. Némi könnyebbségetpersze jelent az, hogy mindig is a szemiotikai instrumentá-rium biztosította számára az alapveto perspektívát.

A korszak uralkodó szemléletmódja a nyelvben, nyel-viségben felépítményi elemet látott, ezen túl persze sokkalalkalmasabb – ámde üresebb, tisztán formális – szemlélet-mód volt az, amelyik abból indult ki, hogy a nyelv a mítosz-hoz, hagyományhoz, kultúrához hasonlatosan – társadal-mi objektiváció. Bretter számára a társadalmiság (közege),következmény, ugyanakkor eredet. Egy individuális gesz-tusban keletkezik, egy ez típusú rámutatásban – mely rá-mutatás a modern empirizmus (Bertrand Russell) szerintaz egyetlen valósággarancia. Ugyanakkor önmagunknakez a per se definíciója megnevez egy másikat (Te), ugyan-akkor kijelöli a viszonymóduszt is, az azt, ahogyan – ebbenpedig benne kell lennie a Másik akarásának is. Ennélfogvanincs társadalmiság erkölcsi önmeghatározás nélkül. Meg-lehetosen kantiánus jellegu összefüggés ez, azonban azona módon, ahogy Bretter mindig is felvezette a demonst-rációit : soha nem idézetekkel, dogmatikusan, hanem min-dig egy autonóm gondolkodási alakzatban, mert számára– akár ismert gondolati összefüggések is – csak így vol-tak érvényesek. Erosen platonizáló gondolati megformá-lásban jön létre ez a társadalmiság: „ 9. A megkülönböz-tetés: szükséglet. Egy viszony kifejezése: ez a viszony tár-sadalmi. Benne van a fennmaradásnak a célszeru tevékeny-ségben kifejezett szükséglete. Ám a megkülönböztetés: er-

85


kölcsi mozzanat. Én és Te között egy viszony van. Ez a har-madik: a Harmadik. A társadalmiság. Nyelvi formában eza viszony csak akkor jön létre, ha magamra mutatok. Gesz-tusomban erkölcsi tény van: ebben a viszonyban kell len-nem.”27

A társadalom konkrét totalitás, amelyben az erkölcsszámára normákat állapít meg Bretter – ez az a „totali-záló” fogalomhasználat, amelyben a leginkább felfedez-hetjük a hegeliánus–marxista örökséget és fogalomhasz-nálatot. Ez a totalizációs mozgás azonban végeredmény,amely objektivációként valóban egy absztrakt viszony-rendszerként szembesül a módszertanilag elvont egyénnel,amely aztán megfogalmazza benne tartalmait. Ezek a tar-talmak – ha az erkölcsi szféra realitását tekintjük, valóbana nem és igen, szabályok elutasítása és elfogadása formá-jában fogalmazódnak meg, és valóban a nyelvben. A fi-lozófiában ez egy nagyon régi hagyományra visszavezet-heto álláspont, amelynek valóságosságát és jogosultságátvoltaképpen csak Friedrich Nietzsche vonta kétségbe. OA minden érték átértékelésének számos helyén azt fogalmaz-ta meg, hogy ami a voltaképpeni állítás az emberi folya-matról, az az egynemusíto és kiegyenlíto nyelven kívül van(mint amilyen például a morál nyelve), valamilyen, az ala-nyi bensoségességet hangosító valóság, ami állítmányokrakényszerít, a maga boségét azonban nem merítheti ki, ezértaz állítások nem szükségszeruen hamisak, hanem sokkalinkább elégtelenek. A filozófiának az a régebbi hagyománya,amelyre céloztunk, azonban azt mondja, hogy minden lé-tezés (VAN-ás) nyelvi kérdés, és a retorizáltság összefüg-gésében szembesülünk, találkozunk vele. Ez a hagyomány

27 A nyelv és az erkölcs, in: Itt és mást, 185. o.

86


Arisztotelésztol származik, aki elsosorban a sok szempont-ból igen talányos Retorikában fogalmazza meg.28 A Metafi-zika és az Organon bizonyos helyein is azzal az elképzelésé-vel találkozunk, hogy az ontológiai kérdések bizonyos mér-tékben nyelvi kérdések, a szubzisztencia lévén kijelentés-függvény. Ezeket a megállapításokat szemmel kell tartaniA „sello” mint alany sokkal bonyolultabb elemzéseinél is.

A társadalom önmagában is egy normatív viszonyt lé-tesít, „tartalmasítja” az embert, aki profiljával „visszaírja”magát a társadalomba. Ennek a viszonynak mértékszeru-en beszabályozott összefüggésnek kell lennie, és ez a nor-ma. Evidencia, hogy e normatív viszonynak nyelvi realitá-sa van, a szubjektivitás a nyelvi realitás. Teljes mértékbena megnevezésem (nevem) vagyok. A szubjektum egy sza-bályrendszerben, normatív összefüggésben találja fel ma-gát, ennek a szabályozórendszernek alaki formát a „nem”ad, ez világítja át és ez emeli ki, mutatja fel az „igen”-t. „17.Az erkölcsi perspektíva nyelvi tény. Negatív: mert nincs lé-tezése, de mint nyelvi tény mégis létezik, és ebben a léte-zésben az egyetlen tartalmi elem: a tiltakozás.” „18. A nor-mákra mondott nem: az elvont erkölcsi mozzanat pozitívtartalma. De ez a pozitivitás nyelvi eredetu.”29 Itt kell meg-jegyeznünk, hogy más – a következendokben idézendo ta-nulmányaiban, nyelvi elemzéseiben Bretter konkretizálta isezeket az elképzeléseit, elemzései azonban nem esetiek, ha-nem morfologikusan illeszkednek ezekhez az elképzelései-

28 „Ige nélkül pedig nincsen sem állítás, sem tagadás; hiszen a van,a lesz, a volt, a létrejön és más hasonlók a megállapítottak értelmé-ben igék – ugyanis az idot is kifejezik.” Arisztotelész: Hermeneuti-ka, Kossuth Könyvkiadó, 1994, 35. o. Fordította Rónafalvi Ödön.

29 A nyelv és az erkölcs, in: Itt és mást, 186. o.

87


hez. Csupán csak arra a furcsa tényre figyelmeztetek, hogyezekre az összefüggésekre sem figyelt fel soha senki.

„A »nem« csak úgy mondható ki, ahogy egy meg-határozott nyelvi közlés megfogalmazható” – írja Bretter,és a nyelvben többféle kimondandó belso elkülönbözo-dés van, például a nemzedéki, avagy éppen a nemzetisé-gi. A nemzedéki nyelv például a stratégiai önmegfogalma-zás nyelve, s ilyen értelemben – mint tartalmas eszmény– erkölcsi mozzanatot érvényesít a nyelvben, ha a szabad-ság reális korlátait–határait fogalmazza meg – hangsúlyoz-za a Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol címu tanulmá-nyában. Persze lehetséges megmaradni a primer nyelvnél,nem eljutni a második nyelvhez, amely – s itt jön a kulcs– a szabadság nyelve, a valódiság, a lényeg, az autenti-citás nyelve. Ennek a nyelvnek a használata természete-sen szembesül a társadalmi intézmények állásfoglalásával– persze van ennek valamelyes köze a hetvenes évek ro-mániai nemzedéki realitásaihoz, azonban ez vitathatatla-nul az európai modernitás sajátos problematikája, s talána német romantika nyelvi eszményei fejezik ki a legjob-ban, a Junge Deutschland mozgalma, a Sturm und Drangnyelvi programja. A klasszikus humanista nyelveszmény-nyel szemben, amelyik a nép–nemzet evolúciójához kap-csolja a nyelv fejlodését, s amelynek olyan garanciái van-nak, mint a néplelket harmonikusan képviselo folklór, ezutóbbi elképzelés szerint a nyelv evolúciója kemény belsoellentmondásossággal írható le, amely a maga során a tár-sadalom belso kollízióival függ össze. Bretter bizonyos em-pirikus kutatásokat is végzett, amelynek nyelvszociológiaitényszeruségét a következoképpen írta le: „A társadalmi-ság nyelve a kisközösségben a közvetlen tagadás nyelvévéválik s mint ilyen fellazítja az elso nyelvet is. A fellazulásazt jelenti, hogy a negativitás értelmetlenné teszi a kiskö-

88


zösségek hagyományos szókészletének azokat az elemeit,amelyek pozitív–pragmatikus tartalomra fordítják le a má-sodik nyelv általános kifejezéseit. Az eredmény? Az el-so nyelv tartalmatlanságaitól való elszakadás, és törekvésa második nyelv pozitív megalapozására, vagyis tartalmaskifejezések bevezetésére ebbe a második nyelvbe.”30 Azaz:a nyelv a nyelvfilozófia hagyományos egységes–totalizálóértelmében immár elméletileg kezelhetetlen fikcióvá válto-zott, annak idején ezt leginkább Dell Hymesnak a beszé-lés néprajzával, valamint Dennis Lawtonnak a Basil Bern-stein nézeteit is kommentáló és bíráló, a nyelvi kompetenci-ák eredendo társadalmi megosztottságával kapcsolatos vé-leményei fejezték ki a leginkább. (A nyelv rétegzettségé-nek ez a fajta modellezése azonban mégsem bizonyulhatottnagyon idotállónak, mert akkoriban már muködtek azoka médiák, amelyek e folyamattal ellentétesen igenis egyegységes és egységesen kezdetleges össztársadalmi mére-tekben használt szimbolikus–nyelvi struktúra létrehozásátvégezték.) Ebben a tanulmányában Bretter azt is hangsú-lyozta, hogy a hatalmi szféra esetleg képes annak a felisme-résére, hogy egy új nemzedéki nyelvezet van kialakulóban,amely teoretikus formában fogalmazza meg a kellés etikaiparancsait, amelyek aztán képesek átmenni a cselekvés reá-lis parancsaiba, azazhogy a kell igenné válhat. Ez az az elkép-zelés, amelynek teoretikus leírása a legteljesebb mértékbensikerült. S ezen a ponton Bretter a marxi terminológiávalle is írta azt a folyamatot, ahogyan a hatalom a társadal-miságot kifejezo totalizáló nyelvi formába rejti saját érde-keit, az ilyen módon felfogott társadalmiság „felbontása”– nos ez az ideológiakritikus tulajdonképpeni feladata: „

30 Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol, in: Itt és mást, 340. o.

89


. . . a probléma az, hogy a hatalmi szféra képes-e átengednia reálist a reálisnak, vagyis a lehetséges változásnak, vál-toztatásnak.” (Ez az egyik módja lenne a reális immanencialétrejövésének, azaz az immár elsajátított, az egyesbe, a sa-játosba, a kisközösségbe visszavett és eredetileg formális,üres társadalmiságnak.) A 2.1.1. paragrafus megállapítja :„Az átengedés nem óhaj vagy vágy kérdése, hanem a társa-dalom osztályszerkezetének, a társadalmi érdekek dialek-tikájának problémája. Az uralkodó osztály s hatalmi intéz-ményei érdekeiket mint az össztársadalom érdekeit fogal-mazzák meg (Marx) ezért a társadalmiságot kifejezo nyelveleve misztifikált nyelv. A kijelento mondatokat közvetlennormaként fogalmazza meg: a misztifikált nyelv közérdek-nek tünteti fel egy csoport érdekeit.”31 Ennek persze meg-vannak a „kemény,” jól bejáratott hatalmi eszközei : cenzú-ra és az ezzel együtt járó öncenzúra. A romániai magyarirodalomban például notóriussá vált a ló szavunk betiltása,annak következtében, hogy a kollektivizálás a gép- és trak-torállomások kiépítésével, a „traktorosítással” járt, s a lóál-lományt el kellett pusztítani. E sorok írójának emlékei sze-rint a hetvenes évek közepén például a „gáz” szót irtottáka cenzorok, hogy miért, azt ma sem tudom. De tiltottak beverseket a nyolcvanas években azért, mert a „hús” szó sze-repelt benne. Számos regény Arthur Koestler : Sötétség dél-ben, Anatolij Ribakov: Az Arbat gyermekei és persze mások– ha csak nyomokban is – azt a folyamatot írja le, ahogyana hatalmi–intézményi szféra szereploi immár semmit nemmondtak, a nyelvhasználat fiktívvé vált, a nyelv ilyen érte-lemben megszunt.

31 Uo., 340–341. o.

90


Az átmenet a „van”-ról a „kell”-re klasszikus filozó-fiai probléma. A felvilágosodás filozófusai ezt nem láttákmegvalósíthatatlannak, azazhogy az emberiség általánosfogalma alapján elképzelhetonek tartottak egy egyetemesetikát. A 20. század végének filozófiai szemlélete azon-ban megszuntnek vélte a kantiánus szubjektumot és mind-azt, ami belole származott, azaz az egyetemes etika lehe-toségét, a szubjektivitáskritika (Axel Honneth), a szemé-lyiség disszolúciójának különbözo fenomenológiái (külö-nösen a Jacques Lacan „iskolájából” származó Félix Guat-tari és Gilles Deleuze), valamint végül elsosorban RichardRorty (aki a nyelv általános fogalmából vélte leszármazta-tottnak a kantiánus szubjektumot) mind azon az álláspon-ton voltak, hogy bizonyos preskriptív szabályok és az azo-kat leíró konszenzuális mondatok alapján ugyan létre lehethozni (ágazati) etikákat, az emberiség fogalmának és rea-litásának a megszunte azonban olyan világtörténelmi tény,amellyel nem számolni durva filozófiai hiba. Vége a felvilá-gosodásnak.32 Ezek a következmények még szembetunob-ben jelennek meg az analitikus filozófiák leíró nyelvezeté-ben. Alasdair McIntyre nagyszeru elemzéseiben a hagyo-mányos kérdésfeltevés mindenekelott egy teleológiai elvfeltételezésén nyugodott : „E teleologikus rendszeren be-lül (amelynek alapstruktúráját eloször Arisztotelész írta lea Nikomakhoszi Etikában, de amely Hume és részben Kant

32 Ezekrol a kérdésekrol én is több tanulmányt írtam. Így: A szabad-ság és a szubjektivitás, in: Filozófia az ezredfordulón, Áron Kiadó,Budapest, 2000. ; Az emberiség „szentsége” és a szubjektivitáskri-tika, in: A kereszténység és az európai tradíció, Osiris Kiadó, Buda-pest, 2001. ; A filozófia szabadságprogramja és a szubjektivitás-kritika – a posztmodern után, in: „Párbeszédben a világ sorsával”.Filozófia a globalizálódó világban, EKF Líceum Kiadó, Eger, 2001.

91


számára is változatlanul érvényes – E.P.) fundamentális el-lentét van »az ember-ahogyan-éppen-van« és »az ember-amivé-lehetne-ha-megvalósítaná-lényegi-természetét« kö-zött. Az etika az a tudomány, melynek képessé kell tennieaz embert annak megértésére, hogyan hajthatja végre az át-menetet az egyik állapotból a másikba. E nézet szerint ezértaz etika elofeltételez valamilyen leírást a potencialitásról ésaz aktualitásról ; az ember mint racionális élolény lényegé-rol ; de mindenekelott az emberi téloszról. A különbözo eré-nyeket megkövetelo és hozzájuk rendre kapcsolódó vétke-ket tiltó eloírások irányítanak bennünket, hogyan jussunkel a potencialitástól az aktualitásig, azaz, hogyan valósít-suk meg igazi természetünket és érjünk el igazi célunk-hoz. Ha ezeket elvetjük, próbálkozásaink kudarcba fullad-nak. Nem jutunk el a teljességig, nem érjük el azt a racio-nális boldogsággal járó jót, amelyre törekedni speciálisanaz emberfajnak adatott meg.”33 Alasdair McIntyre mód-szertanilag is példás problémaszintézise tökéletesen érvé-nyesítheto a bretteri kiindulópontra. Azzal a megkötéssel,hogy a kolozsvári filozófus számára a télosz nem a föl-dön racionálisan kikombinálható és elérheto legfobb jó voltaz emberiség létének közös alapján, hanem a társadalmi-ság – és ez egy marxi társadalomfilozófiai alapokon építke-zo gondolkodó számára nem is lehetett másként. Ez azon-ban meg is változtatja a kérdéseket, és áthelyezi ama össze-függésrendszerbe, amely a középponti kérdést – természe-tesen a szabadság elgondolását – ismét a filozófiában olyrégen meggyökeresedett és John Rawls, valamint Norber-to Bobbio által is egyedüli lehetoségnek vélt igazságossági–

33 Alasdair McIntyre: Az erény nyomában, Osiris Kiadó, Budapest,1999, 79. o. Fordította Bíróné Kaszás Éva.

92


egyenloségi problémacsomag végiggondolásához kapcsolja.Itt az erkölcs persze nem autonóm, hanem jogi garanci-ák függvénye, helyesebben egy olyan etikai evolúciós fo-lyamatról van szó, amelyben a jó mozaikszeru elemei fo-lyamatosan jogi összefüggéseket involválnak, a racionálisgondolkodás pedig leginkább arra hivatott, hogy formá-lis jogi eszköztárban foglalja össze mindazt, amit az állam-polgári engedetlenség amúgy is kivitelez. Kétségtelennekvélem, hogy Bretter gondolatainak ez volt a formája,34 shogy az összehasonlítási lehetoséget biztosítsam, idekap-csolom mindazt, amit a kérdésrol Joel Feinberg gondol,utalva Patrick Devlin és H. L. A. Hart híres vitájára: „A kö-zös erkölcsi törvénykönyv Devlin szerint elengedhetetlenfeltétele egy közösség létezésének. Rendezett társadalom-ban a közös erkölcsi meggyozodések »láthatatlan kötelé-kekként« kötik össze az embereket. Sot, az egyéneket alap-vetoen egyesíto erkölcs (másik hasonlattal élve) valamiféle»egyetlen fonálból font háló«, amit elég egy ponton felsér-teni, hogy felbomoljon.”35 Kétségtelen, hogy elemzésem e

34 „7. Az erkölcsi mozzanat célja az, hogy erkölcsi mozzanat legyen.Csak annyiban van erkölcsi mozzanat, amennyiben a célja az,hogy erkölcsi legyen. Nem azért van, mert van. Ez nem lennemeghatározás. Az erkölcs meghatározása a »kell«: a »kell« eleveéletet, mozgást tartalmaz; a mozgás, mint emberi levés, célt tar-talmaz. Az erkölcs célja már a nyelv tényében is benne van: a kellnem külso elem.” A nyelv és az erkölcs, in: Itt és mást, 184. o.

35 Feinberg azonban igen fontosnak tekinti H. L. A. Hartnak a Pat-rick Devlin fölött gyakorolt bírálatának azt a részét, amely az er-kölcs szükségszeru változásának folyamata mellett érvel és enneka formáját mutatja be. Pontosan ez az az argumentáció, amelyneka Bretter-magyarázatainkban revelatív ereje van: „Az erkölcs bí-rálata egyáltalán nem zárja ki, hogy elismerjük, a társadalom nemlétezhet valamilyen erkölcs nélkül, miközben azt állítjuk, hogy na-gyon is jól meglenne e nélkül az erkölcs nélkül (ha ezt helyettesíte-

93


pontján pontosan arra kell utalnom, hogy a Bretter elemzé-seinek céltársadalma egyáltalán nem demokratikus társa-dalom volt, hanem a totalitarizmus felé haladó szocialistaszínezetu diktatúra, s ezért az erkölcsi tényezo nem a ko-héziós, hanem a felbomlási aspektusaival volt jelen. Bretteralapveto felismerése pedig az volt, hogy ezek a szimptó-mák leginkább a nyelvi összefüggésekben ragadhatók meg,hogy a nyelv ilyen körülmények között az erkölcs fenomenológi-ája. Persze igen nehézkes dolog ezt valamilyen rendszer-kapcsolat formájában megragadni és olyan analízist végez-ni – végül is az analízis, nem a konstrukció mellett döntött–, amely az összefüggés mindkét pólusát figyelembe veszi.Itt még csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a nemzedékikonfliktus tehát nem azért jött létre, mert valakik feltétlenülakarták. Ez bele volt kódolva a társadalom önmozgásába,evolúciós tényezo volt, az eltérés a nyilvánosság bevett ér-tékeitol elobb „törvénysérto” magatartás, majd bevett gya-korlat kellett hogy legyen. Itt azonban elhagyjuk a proble-matika erkölcsi dimenzióit és a nyelvi kérdésre koncentrá-lunk, annak a módszertani elképzelésnek a felidézésével,hogy az erkölcsi konfliktus mindig mint fogalmi konfliktusjelentkezik, s a fogalmi konfliktus mindig a megfogalma-zott fogalmak konfliktusa.

A nyelvi formát Bretter invariánsnak tartotta, amely-hez képest a változatok az egyéni akarat kijelentését tar-

né egy jobb).” Joel Feinberg: Társadalomfilozófia, Osiris Kiadó, Bu-dapest, 1999, 60. o. Fordította Krokovay Zsolt. Patrick Devlin hi-vatkozott munkája: The Enforcement of Morals, London, 1965, Ox-ford University Press, a H. L. A. Harté pedig: Jog, szabadság, er-kölcs, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. A vita monografikus feldolgo-zását magyarul lásd: Bretter Zoltán: Politika a határon, A Devlin–Hart-vita, Kalligram, Pozsony, 2004.

94


talmazzák. Minden kijelento mondatot dilemmatikusnaktartott, az állítmányban pedig a hitszeru elemet konsti-tuálta, azazhogy azon a véleményen volt, hogy az állít-mány mindig „hozzátesz” valamit a tárgyhoz, hozzáte-szi az alany meggyozodéseit. Másképpen soha nem len-ne változás. Nyelvfilozófiai meggyozodéseiben alapvetoenBertrand Russellnek a kijelento mondatról írott elképzelé-sébol indult ki, aki kiemelte, hogy az állításhoz kapcsolódómeggyozodés, hitszeru elem nélkül az igazság–hamisságelválasztása lehetetlen. A késobbi nyelvfilozófia sokkal in-kább a beszéd fizikai dimenzióinak elemzése felé ment el,és az ilyenszeru tényezoket illokúciónak (John Searle) vagyperformatív eronek (John L. Austin) tekintette. A nyelvfilo-zófia evolúciójának ez az iránya azonban azt is bebizonyí-totta, hogy a lokális aktusok elemzésével végül is eltávo-lodunk a nyelv muködésének a megértésétol. Ebben az ér-telemben Bretter álláspontja az volt, hogy a nyelvi szerke-zetek mindig is társas viszonyokat modellálnak, a fogal-mak és a szintaxis a társadalom praktikus és erkölcsi éle-tének instrumentumai és fenoménjei, filozófiai értelembena nyelvrol beszélni azt jelenti, hogy a társadalom cselek-vési és erkölcsi dimenzióját értjük meg, a fogalmak pedigezeknek a dimenzióknak a létesülései – pontosan ahogyanHegel gondolta A szellem fenomenológiájában.

A hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol alapjában vé-ve az elsodleges–másodlagosnyelv paradigmáját használ-ja. Az elsodleges nyelv mindaz, amibe beleszületünk: mintemberek, mint természetes primér közösségek (nemzet,nemzetiség, biológiai értelemben vett nemzedék) tagjai.A társadalmiságot, a politikai mimikrit – jóllehet a politi-kai (tehát a cselekvési intenciókat nyíltan kifejezo) attribú-tumtól Bretter nyilvánvaló okokból tartózkodik – a máso-dik nyelv fejezi ki. „1.5. A második nyelv a hatalmi struk-

95


túrához való alkalmazkodás nyelve. Ebben fogalmazódikmeg, hogy az emberek miképpen látják vagy miképpenkívánják látni helyüket és viszonyukat ebben a struktú-rában, illetve az, hogy miképpen kívánják láttatni önma-gukat e struktúra képviseloivel. Vagyis e második nemcsupán aktuális társadalmiságuk kifejezoje (a), hanem il-lúziók, (b) és az illúziók valóságának láttatása (c) is ezena nyelven történik.”36 A második nyelv egyben az alkal-mazkodás és a cél nyelve, ebben valósul meg a politikai–társadalmi–kulturális értelemben vett nemzedék. Persze eza nemzedékfogalom Bretternél soha nemcsak egy csoportot,kisközösséget jelöl, hanem a folyamatosságot, amely min-dig diszkontinuus. A nemzedék autoreflexív valóság, s en-nek az önmagához vett viszonynak három formáját külön-bözteti meg Bretter, amely végül is egy egységes nyelve-zet formájában fejezheti ki az érvényes társadalmiságot,ami alatt értsük azt, hogy van egy értékhordozó nyelv,amely nem az intézményeké, és az alkalmazkodásé, amelya meglévo nyelv analízise révén jöhet csak létre. Egy új,autentikus kultúrahordozó nyelv persze totalizáló mozgás-ba kezd, útmutatás a cselekvésre, antitézis, új objektivitás.Nyelvi formája mindennek: új állítások, ezek után meg kellvizsgálni azt, hogy mi az alanya és mi a tárgya az állítmá-nyoknak.

Az Adalék egy hely- és [egy] idohatározó sajátosságaihoz cí-mu tanulmány 1971-ben született, tehát a Hipotézist meg-elozoen. Ebben rövidebb és összefogottabb formában mármegvannak a nyelvvel, erkölccsel, társadalomontológiávalkapcsolatos rendszergondolatok, de egy sajátos, „alkalma-zott” fekvésben. Közismert, hogy Bretter Györgynek, a pe-

36 Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol, in: Itt és mást, 335. o.

96


dagógusnak egyik szemlélteto eszköze, példája a hagymavolt, az Allium cepa, amely mint vad- és kultúrnövény el-képesztoen komplex szimmetrikus-aszimmetrikus szerke-zetben mutatja meg a biológiai világ rendszerességét : a ré-tegzettség gondolatának és evolúciójának a hordozója, egyolyan organikus lény, amely a létezés szépséges bonyolult-ságához áll közel. Amikor a jelzett tanulmányban Bretterismét csak az ez mutatószó poliszémiájával fejezi ki a hagy-ma birtoklójának és a hagyma különbözo megjelenítésimódjainak a viszonyát, akkor azt jelzi, hogy valamit állíta-ni olyasmi, ami az alanyiság bensoséges értelmezését jelen-ti, heideggeri nyelvezetben egyféle Dasein-Analyse, s hogytehát minden állítmányt, amennyiben egy reális állítást fo-galmaz meg, meg kell eloznie a szubjektivitás valamiféleanalízisének. Ha van filozófiai értelme az „itt” idohatáro-zónak, akkor az az „itt” vonatkozás-összefüggésként valófelfogása, amelyben tehát világossá válnak az alany disz-pozicionális tulajdonságai. Ez tehát az idohatározó „jó” ér-telme. (A hic et nunc itt és most kifejezés értelme: az itteni ésjelenlegi helyzetnek megfeleloen; az adott helyzetben; azon-nal. A filozófiában az adott egyszeri, konkrét esetet jelen-ti.37 Más szótárak a helyben, azonnal hozott döntések kö-rülményeire vonatkoztatják.) Bretternek nagyon rossz vé-leménye volt e kifejezés filozófiai jelentésérol, taktikai von-zatairól – feltételezem, hogy ezt ama reflektálatlan másod-lagos nyelvnek a puszta alkalmazkodást elosegíto intéz-ményének tartotta. Az intuitív magyarázat ez esetben ta-lán segít valamit, azazhogy egy személyes élmény. A Bret-ter György által is igen nagyra becsült tanárunk, Tóth Sán-dor Gaál Gáborról készített nagymonográfiáját ünnepeltük

37 Gyori Gyula: Nota bene! Ariadné Könyvek, Budapest, 1988, 69. o.

97


a Korunk szerkesztoségében, valamikor a hetvenes évek-ben.38 A könyvet muvelodési életünk egyik köztisztelet-ben álló kutatója mutatta be – a személy itt egyáltalánnem lényeges. Mondandóját az itt és most „halhatatlan” ki-fejezéssel fejezte be és öklével, nyomatékul irgalmatlanulaz asztalra csapott. Nem ezért töltött el megmagyarázhatat-lan rossz érzés, hanem mert e hic et nunc nyomán betöltöttaz az érzés, hogy nyilvánvalóan semmi sem fog történni. „3.5.„Az »itt és most« ideologikus értelemben a konzervativiz-mus eszköze: a látszatok kodifikálására késztet. Maga a va-lóság ugyanis mindig más, mint az, amit most nyelvileg ki-fejeztünk, ha viszont a kifejezett valóságot tekintjük való-ságnak, akkor a »más«, a változás, az alakulás mozzanataeleve kimarad, és ami még rosszabb: erkölcsi anatéma aláesik. A »most«, mint láttuk, »az elmúlt most« irányában ero-síti a szubjektivizált »itt« helyhatározót. A megnyilvánulókonzervativizmust tehát ebben a nyelvileg abszurd formá-ban fogalmazhatnók meg: »Az én ittem a valamikor voltmost.«” Persze a kimondáson messze túl van a valóság, ezaz analitikus végeredmény tunhetne esetleges jelentéstulaj-donításnak, ha nem volna mögötte az az elképzelés, amelya szubjektum és a kijelentés között fennáll, azaz, hogy a ki-jelentés modálisan minosíti a szubjektumot, retroaktíve he-lyezi bele egy összefüggésbe, amelyet talán o sem intenci-onált. Híres tanulmányában – amelynek kijelentéskoncep-ciójára a Vázlat a kijelento mondat filozófiájáról gondolatme-nete is épül – Bertrand Russell a következoképpen fogal-mazta meg ezt az összefüggést : „Ítéletünk igazi szubjek-tuma tehát egy kijelentésfüggvény, azaz egy olyan komp-lexus, mely egy meghatározatlan összetevot tartalmaz, és

38 Lásd a könyvben közölt kis életrajzot.

98


amely kijelentéssé válik, mihelyt meghatároztuk ezt az ösz-szetevot.”39 Egy olyan szubjektumban, alanyban és tárgy-ban kell gondolkodni, amely tehát „az itt és mást” elvénekmegfeleloen valamilyen intenció- és jelentésexcedenst kép-visel, ez a fajta jelentéstöbblet azonban meghaladja a pusz-tán nyelvi kontextus kereteit. „3.8. E következmények –amelyek a nyelv és a valóság metszéspontján helyezked-nek el – nem befolyásolhatók pusztán a nyelv segítségével :a köznapi nyelv megváltozása nem jelenti a valóság meg-változtatását is. De a köznapi nyelv is alkalmas arra, hogypontosabban fejezze ki a valóságot, a valóság pontosabbkifejezése pedig lehetové teszi annak pontosabb megraga-dását.”40 A 20. századi filozófiáknak a diskurzuskoncep-ciói, amelyek végül is Nietzsche elképzelésére vezethetokvissza, ide értve a pszichoanalitikus genealógiáknak – Fre-ud, Lacan, Gilles Deleuze – a problematizálásait is, mindaz volt a központi problémája, hogy egy adott nyelveze-ten szólaltassanak meg valami olyasmit, ami az adott nyel-vezeten elmondhatatlan. Bretter álláspontja az volt, hogyúj jelentések kimondottan csak a társadalmi – és nyilvánpolitikai – cselekvési mezoben keletkeznek, ezek képezikaz alanyoknak azt a jelentéstöbbletét, amirol már mást lehetállítani – ha az asszertáció tautologikus jellegét figyelem-be véve, az S est P forma „szentségét” meghaladva mégisazt akarjuk, hogy a predikátum többet állítson, mint amiaz alanyban eleve megvolt. Ha nem ezt az utat választjuk– azazhogy nem képviseljük a nyelvfilozófia és cselekvés-

39 Tudás ismeretség révén és tudás leírás révén, in: Miszticizmus éslogika, Magyar Helikon, 1976, 372. o. Fordította Márkus György.

40 Adalék- egy hely- és idohatározó sajátosságaihoz, in: Itt és mást,268. o.

99


elmélet morfológiai összefüggésének az elvét –, akkor ju-tunk ahhoz a konzervativizmushoz, amely filozófiai érte-lemben azt jelenti, hogy minden mozdulatlan és „megállaz ész”. „3.6. „A konzervativizmus – esetünkben – nem je-lent pusztán avult (vagy annak minosített) tényekhez va-ló ragaszkodást, hanem inkább lemondást a reális változ-tatás igényérol. A csupán formai módosítások lépnek elo-térbe; a látszatigény ezekben teljesen kielégül. A cselekvés,amely eleve átalakítás, megsérti az »itt és most« elvont spe-kulatív kritériumait, marad tehát a már megvolt cselekvésújra-cselekvése eddig nem volt formákban. A konzervati-vizmus a liberalitás formáját ölti : új formákat követel, de eztett-ellenességén mit sem változtat.”41 A központi gondo-lat szerint tehát meg kell szabadulni az „itt és most” nyel-vi ballasztjától, az „itt és mást” újfajta nyelvi és cselekvésimagatartásminta, mi több ezzel Bretter hozzá kívánt járulniazoknak a tevékenységéhez, akik a meglévok kritikájábancselekedtek.

A Vázlat a „kijelento mondat” filozófiájához – A „SEL-LO” mint alany42 immár a legszigorúbban nyelvfilozófi-ai eszközökkel igyekszik az eddigi tanulmányok argu-mentációját leszukíteni.43 Az alany az adottságok, a reá-

41 Uo.

42 A továbbiakban sello-tanulmányként hivatkozom rá. Itt kell jelez-nem – Angi István, a kiváló zeneesztéta, filozófus, Bretter Györgybarátja és szellemi örökségének hu ore hívta fel rá a figyelmemet:a különbözo kiadásokon végigvonul egy makacs és igen zavarósajtóhiba. A felorlodés logikájában közölt változatban (278. oldal) :„A dolog többé nem lehet MAG” helyett „A dolog többé nem le-het MAGA” olvasandó.

43 A kiindulópont: két klasszikus nyelvfilozófiai irány alapkérdései ;ha Bretter a szó szuk értelmében (szak) nyelvfilozófus lett volna,ezzel a kezdet kezdetén szembe kellett volna néznie. Nevezzük

100


lis egzisztenciák jele, intencionális entitás. Ebben a kiindu-lópontban egyaránt találunk fenomenológiai és szemioti-kai szempontokat, ugyanakkor Bretter arra is figyelmez-tet, hogy az alany latensen értékmozzanatokat is tartalmaz-

az egyik irányt intencióvonalnak. A pszichológus Brentano, a fe-nomenológus Husserl és az esztéta Ingarden nyelvi reflexiójábanközös elem, hogy az alany szerepérol kettos értelemben szólnak:az alanyról mint mondatfunkcióról és arról a szubjektumról, akiaz alany metafizikai alapjaként a mondat jelentéséhez mint tárgy-hoz viszonyul. Ez a tárgy (kijelentés) „intencionálisan benne lé-tezhet a szubjektumban” (Brentano), „a tudat számára intencio-nálisan objektivált lehet” (Husserl) vagy „a mondat tisztán inten-cionális korrelátuma lehet” (Ingarden). Ez a nyelvfilozófiai iránynem szakít az ontológiával : a mondaton belül ugyanolyan (in-tencionális) viszonyok létezhetnek, mondat és tárgy között. Ezzelszemben a másik irány – amelyet leginkább Russell–Wittgenstein-korai Carnap-vonalnak nevezhetünk – szakít az alany és me-tafizikai szubjektum összekapcsolásával ; itt az a kérdés, hogylehetséges-e antinómiáktól mentes nyelv, ideális nyelv, amelybena minden reálisan létezo leírására alkalmas mondatok létrehoz-hatók. Az intencióvonal szempontjából lesz a kérdés elsosorbantechnikai, míg a második vonal szempontjából az intencionálisvonal elvetendoen metafizikus. (Egyébként a probléma természe-tét illetoen a két irány között – amint azt a kutatás azóta kimu-tatta – igenis vannak párhuzamok.) Bretter nem akarta a nyelv-filozófiát az ontológiától és a cselekvéselmélettol elválasztani, te-hát arra kényszerült, hogy az ideális nyelv kérdését fogalmazza megaz intencióvonal kérdésfelvetésének az alapján. A feladat nehézségeóriási, és Bretter nem is közeledett volna hozzá így, ha – ismé-teljük – csak a nyelvfilozófia alapján kísérelte volna meg a fentiirányokat integrálni. A kísérlet azonban a szukebben vett nyelv-filozófia szempontjából is értékelheto, illetve mindenesetre jogosbizonyos kérdések (például az ideális nyelv problémája, azaz etanulmány sajátos átfordítása szerint : az ideologikus nyelv szin-taxisa) kutatásánál a nyelvfilozófiai reflexió korábbi stádiuma-it módszertani szempontból feleleveníteni. Ebbol a szempontbólmesszemenoen érdekes lenne annak a sok meglepo párhuzamnakaz elemzése, amely Ingarden híres muvének, Az irodalmi mualko-

101


hat, ez pedig a köznyelvi szemléletben gyökerezo világ-képbol, mítoszból származik. Amikor tehát egy kijelentés-ben az alanyról állítunk valamit, mindenekelott az alanyegzisztenciájának módjával kell tisztában lennünk, az eg-zisztenciának vannak típusai és fokozatai. A sellorol pél-dául csak azután állíthatunk akármit, miután tisztáztuk,hogy empirikus tapasztalataink milyen állításokat tesz-nek ezzel kapcsolatban lehetové. A másik példa a béke :az ezzel kapcsolatos állítások történelmi tapasztalatokatinvolválnak, ugyanakkor a háború jelentéseit is.44 Bret-

tásnak a 19–20. paragrafusaiban foglalt gondolatai és a Vázlat. . .gondolatmenete között kimutatható. Ez azonban bovebb kifejtéstigényelne. Érdemes külön kiemelni azt, hogy Bretter nyelvfilo-zófiai gondolatmenetei is eroteljesen kritikaiak; a kortárs meta-fizikák számára ugyanis a „fennállás”, az „érvény”, a „létezés”,a „szükségszeruség”, valamint a „jelentés” kategoriális egyezte-tése nem probléma. Ha kutatásainkban dogmatikus módon kiin-dulópontnak tekintenénk a világ lét/jelentés dichotómiáját, ak-kor számos bretteri probléma fel sem vetodne. Példa egy ilyennem-kritikai fogalom-összekapcsolásra: „Számunkra minden lé-tezési mód (Seinweise) a jelentés módja, de egyben szükségszerujelentés-mód”. (Karl Jaspers: A világ, in: Egzisztencializmus, Bu-dapest, 1972, 126. o.) Mivel a szükségszeruség egyetemes állítá-sa mindig dogmatizmust jelent, e mondat kritikai megfogalma-zása így hangzana: „minden létezési mód egyben szükségszerujelentés-mód”. Bretter szempontjából még hozzá kéne tenni eh-hez, hogy éppen az alany cselekvése nyújtja e mondat kimond-hatósági kritériumát. Bretternél a dogmatikus lét/jelentés dicho-tómiával szemben a hangsúly éppen a kritikai jelleget is biztosítópraktikus–szintetikus mozzanaton van, az egyébként oly veszé-lyes totalitás itt a kritikai perspektíva lehetosége.

44 Nem térhetek ki itt egy történelmi epizód felidézése elol, amelyrávilágít arra, hogy milyen abszurd kontextusba lehet helyez-ni látszatra nagyon is egyértelmu fogalmakat: az elmúlt századnyolcvanas éveinek végén népünk legagyonlottebb fia megszavaz-tatta a békét. Románia lakosságának 99,999%-a megszavazta a bé-

102


ter itt azzal a problémával szembesül, amit Reinhart Ko-selleck az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti–politikaiszemantikájának nevezett. Azonban, figyelmeztet Bretter,a mindennapi nyelvhasználatban nem tisztázzuk az alanyontológiai státusát, ehhez teoretikus megfontolások szük-ségesek, amelyben elvégezzük az egzisztenciák metafizikaicsoportosítását : „a reális és nem reális egzisztencia csupánaz állítmányban rá vonatkoztatott tulajdonságokban kü-lönbözik egymástól”.45 A kijelentések megfogalmazásábannem az intenciók döntik el az alany metafizikai státusáravonatkozó kérdéseinket, hanem a különbözo állítmányok-kal való kísérletezésünk, amelyben cselekvési célok fogal-mazódnak meg. A mindennapi nyelvhasználatban nem vi-lágos az intencionalitás, az intencionalitás tisztázására tör-ténelmi spekulációt kell segítségül hívnunk – hangsúlyoz-za Bretter. (Módszertani megjegyzéseiben Koselleck a kö-vetkezoképpen fogalmazott : „ . . . a nyelvi és a politikai–társadalmi tények történetileg más módon kapcsolódnakössze, illetve felelnek meg egymásnak, mint ahogyan a be-szélok maguk észlelni képesek.”46)

Bretter felfogása szerint minden alany eleve kétféleegzisztenciális meghatározottságban lép be a kijelentésbe,az egyik részesülés az egyetemes egzisztenciából, amelyettotalitás és realitás jellemez, s ez fejezodik ki a VAN-ban,ami egyetemes totalitásszimbólum. A létezok („sello”) am-bivalenciája abból fakad, hogy az egyetemes létezésbol va-

két. Ebbol az alkalomból valóban el kellett gondolkodnunk azon,hogy mi baj is van a békével! És mi van a háborúval?

45 Vázlat. . . , in: Itt és mást, 481. o.

46 Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti–politi-kai szemantikája, Jószöveg Muhely Kiadó, 1997, 10. o. FordítottaSzabó Márton.

103


ló részesülése nem igazít el reális egzisztenciáját illetoen,s ezt csak bonyolítja az a nyelvi lehetoség, hogy egy onto-lógiailag ambivalens státusú létezovel kapcsolatban újabbállításokat tegyünk, s ezzel ismét a „VAN”-ságban részesít-sük. Bretter az empirikus valóság kritériumának a kérdé-sében a Bertrand Russell által képviselt álláspontot idézomódon érvel, amely szerint végül is egyetlen eszközünkvan arra, hogy valaminek empirikus értelemben vett lé-tezést tulajdonítsunk, hogy bejelöljünk valamit a konkrétvalóságban, ez pedig a rámutatási gesztus, az ez. „A re-ális konkrétban a rámutatás az empíria formája. Perszeszó sincs arról, hogy a rámutatásnak feltétlenül ott kelllennie a kijelento mondatban: a reálissal való emberi vi-szony minden esetben tartalmaz mondat-kiegészíto hang-súlyokat, és az már teljesen mindegy, hogy ezek a hang-súlyok érzelmiek-e, avagy az elozo tapasztalatok megnyil-vánulásai.”47 A további problematika két irányban bomlikki : az egyik a mondatjelentés igen bonyolult kérdésköre.A második irány egy tipologikus elválasztás.

A mondatjelentés mindig más és több, mint a szin-taktikai forma lehetoségei, a szemantikai és a pragmatikaiforma is csak egy lehetoség a többlet létrehozásában. En-nek a kérdésnek a megközelítésében – a jelentéstan felol –célszerunek látom a nagyszeru magyar nyelvtudós, ZsilkaJános következtetéseit olyan módszertani elvekként idéz-ni, amelyek megvilágítják a Bretter által elemzett kérdé-sek szigorúan mondatjelentéstani aspektusait : 1. „A nyelvrendszer; a nyelvben az elemek feltételezik egymást, egy-máshoz képest azok, amik. Pontosabban: a nyelv nem egy-mástól független elemekbol indul ki, és utólag szervezo-

47 Vázlat. . . 483. o.

104


dik rendszerré – a már készen adott elemekbol. A rend-szer az elsodleges; az elemek csak mint a rendszer elemeiléteznek. A nyelvnek mint rendszernek a leglényegesebbkérdése a rész és az egész összefüggése.”48 2. „A formákrendszerében a szintaxis kitágulása valósul meg. Ez a fo-lyamat mindenekelott a tárgyi viszony fejlodésébol olvas-ható le. A tárgy prototípusa eleve egy általánosulás ered-ménye: a nyelv képessé válik eredetileg különbözo termé-szetu lokális viszonyokat mint azonos viszonyt felfogni. Ezaz általánosulás ugyanakkor a valóság tágabb összefüggé-seinek a megragadásával (a háromtagú szintaktikai szer-kezetek kialakulásával) halad párhuzamosan. [Nos, pon-tosan ez Bretter problémája – jelentéstani megfogalmazás-ban! E.P.] A formák további fejlodését is az – eredendoenáltalánosuláson alapuló – tárgyi viszony további általáno-sulása jellemzi, amely ugyanakkor a tükrözött valóság ter-jedelmének kiszélesedésével halad párhuzamosan. Vagyisa tárgy tartalmának általánossága a tárgyat tartalmazó so-rok valóság-összefüggéseinek a terjedelme feltételezik egy-mást.”49 3. „A generatív koncepció alapproblémája: a szin-taktikai elemzés egy üres általános formát von el : ebbe a le-xikai elemeket helyettesítve be valóságos mondatokat kap.Kérdés, hogyan lehetséges ez – vajon a mondatok jelenté-se pusztán az oket alkotó elemek jelentéseibol levezethetovolna: hogyan képesek az elemek egy üres általános formá-ra épülve rá értelmes mondatokat eredményezni. A megol-dás – a fentiek értelmében: a szintaktikai sorok összefüg-gései szemantikai síkra tevodnek át; az elemek szemanti-

48 Zsilka János: Nyelvi rendszer és valóság, Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 1971, 26. o.

49 Uo., 154. o.

105


kai struktúrája egy sajátos módon – szemantikai formában– mintegy magában hordozza azokat a konkrét szintaktikaiösszefüggéseket, amelyekhez a maguk valóságos nyelvi lé-tezésében a szemantikai tartalmak kötöttek.”50

Bretter az empirikus konkrétnak igen sajátos megha-tározását adja: „a kijelento mondat állítmánya az empiri-kus konkrét esetében nem terjedhet túl a konkrét alany kö-rén.”51 A következo lépés az, hogy a konkrét alanyt konkrétállítmánnyal jellemezzük, ez pedig olyasmi, ami nem az ál-talános tapasztalat derivátuma, elso, egyedi és sohasemvolt (tapasztalatot) kifejezo állítmány, ezt nevezi Bretterkonkrét állítmánynak. A következokben az általános alanytjellemzi mint olyat, amely egyre entrópikusabb mondato-kat hoz létre, azáltal hogy egyre absztraktabbá válik, mi-vel egyre általánosabb állítmányokat kér, azért, hogy logi-kai értelemben mégis határozmány legyen. Itt pedig egyolyan gondolatot találunk, amely az elrejtettség kérdésével– a posztmodernizált Heidegger, ugyebár – operálnak: „Haviszont újabb általánosítások forrása, akkor az alany (az ál-talános alany) befejezetlenségét sugallja, azt, hogy az általá-nos alany olyan rejtett tulajdonságokkal rendelkezik, ame-lyek a dolog lényegét fejeznék ki, ha ismernénk oket.”52 Ezta folyamatot azonban megállíthatjuk. Ennek az egyik esz-köze az, ha elméletet hozunk létre, azazhogy az általánosállítmányok összegébol olyan alanyt alakítsunk ki, amelybizonyos tárgyra vonatkozó koherens kijelentésekbol áll.A másik eszköze – és ez Bretternek egyik legnagyobb hor-dereju gondolata –, részben az analitikus filozófia megoldá-

50 Zsilka János: A jelentés szerkezete, Akadémiai Kiadó, Budapest,1975, 262. o.

51 Vázlat. . . 484. o.

52 Uo.

106


saira emlékeztet : „A mind általánosabbá váló állítmányokáradását csak akkor állíthatjuk meg, ha a képzelt alanyt hi-potézissé alakítjuk át, vagyis megszüntetjük empirikus vol-tának még a látszatát is, és képzeletbeli tárgyként az ál-lítmányok limeseként, határértékként kezeljük”.53 A hipo-tézis az általános állítmányoknak határt szab, visszaállítjaa tárgyi vonatkozás konkrét jellegét. Ez a folyamat játszó-dott le a modern fizikában, és ez játszódik le a mindennapiéletben, valahányszor az alanyban összpontosított intenci-ók konkretizálják az (antropomorf) állítmányt, azaz konk-rét formát mutatnak a cselekvésnek. A limesfunkció – ez a ki-váló bretteri szakterminus – arra hivatott, hogy megkülön-böztethetové tegye az állítás reális vagy hipotetikus inten-cionáltságát. Hogy tehát, amirol állítunk valamit, az csaka mondatjelentés értelmében jelentéses dolog, avagy van-eempirikus jelentése?

Jeleztem, hogy a megfontolásokban fontos szerepet ját-szik egy bizonyos tipológia, ennek értelmében kimutathatóegy empirikus, de jelentéssel nem rendelkezo mondat. Eb-ben képzelt–hipotetikus tárgyak jönnek létre, amelyek egy-részt metafizikai megfontolásokat kérnek, másrészt nemirányulhat rá cselekvésintenció. Minden kijelento mondat-ban megvan ez a kettosség, azazhogy az állítmány létre-hozza az alanyt, míg a képzelt–hipotetikus alany meghatá-rozza azt, amit állítani lehet róla. A reális cselekvés azon-ban csak olyan nyelvi kijelentésformákhoz kapcsolódik,amelyekben egy adott típusú állítmány saját intencionali-tása jön létre az alanyban. Amikor tehát a kijelento mon-dat analitikájával foglalkozunk – amely nélkül tehát nincskonkrét–empirikus alany és cselekvési tárgyszeruség, ak-

53 Uo., 485. o.

107


kor a következo szerkezeti kérdéseket „mozzanatokat” kellfigyelembe vennünk: a) az állítmány mint intenció, b) az ál-lítmány mint az alanyt létrehozó nyelvi elem, c) az alanymint az állítmányok intencióinak összessége, d) az alanymint az állítmányt meghatározó nyelvi elem.

A gondolatmenetnek van egy parmenidészi fordulata:„Az alany intencionalitása – metafizikai nyelvre fordítva– nem egyéb, mint az alany állítmányokkal való telített-sége, az a helyzet, amelyben az alany mint tárgy konsti-tuálódott. A legáltalánosabb állítmány (amely az alanyrólegyáltalán mondható) viszont fellazítja ezt a telítettséget,és az alanyt tágabb köru alanyrendszer részeként a töb-bi (lehetséges) alany irányába perdíti.”54 Azazhogy ezentúla létezok lesznek a lét állítmányai, a vanás egy köztes állít-mány, az alanyról csak ezek után állítható olyasvalami, amikonkrét–empirikus létét meghatározza. Ezek után azonbanBretter meredeken eltér a parmenidészi elképzeléstol, ésmegnevez egy bizonyos „nem van”-t mint a VAN-ban lét-rehozott „urt”, amely a létezok ontológiai differenciáját hi-vatott a létezok határozmányaként használni. Ez azonbanmár tiszta metafizika, és a továbbiakban Bretter amellettérvel, hogy a cselekvésképtelenség egy bizonyos ismeretel-méleti restségnek és a hibás premisszáknak az eredménye,a hibás premisszák legelsobbike pedig az, hogy adottság-nak tekintik az alanyt.

Mindez azonban korántsem egy elegáns nyelvfilozó-fiai–metafizikai–cselekvéselméleti demonstráció, ellenke-zoleg. Mint ideológiakritikust Brettert nagyon is az érde-kelte, hogy miként lehet megakadályozni mondatunk ideo-lógiai mondattá válását, ehhez kellett nagyon is konkrét

54 Vázlat. . . 491. o.

108


instrumentáriumot találni. A kijelento mondat szerkeze-ti elemzésébol közvetlenül adódik az ideologikus mon-dat szerkezetének sajátosságaira vonatkozó észrevétel : haa mellérendelheto állítmányokat mindig az alanyban ki-fejezodo alapopció értelmében válogatjuk meg – azazaz alanyt csak a közvetlenül adott állítmányokkal „telít-jük” –, akkor tulajdonképpen semmit sem mondunk, ak-kor a nyelvi forma különössége mögött nincs tulajdonkép-peni (a tárgy lényegébol következo) állítás, csak azt ismé-teljük, ami a hipotézisalanyban eleve adott. Ez az ideolo-gikus nyelv „metafizikája” a szent elrejtés, ilyen az ideo-lógiai mondat szerkezete. Ebben a kérdésben Bretter egytradicionális nyelv-analitikai irányhoz is kapcsolható, haddutaljunk itt az olasz hagyományra, amely Pareto elemzése-ivel kezdodik. 1975-ös nagy összefoglalásában (Trattato disemiotica generale) Umberto Eco foglalkozott az ideologikusmondat szemantikai szerkezetével, bemutatván, hogy egytermodinamikai összefüggés is „ideológiaivá” – az o sajá-tos értelmezésében: egy akármilyen bizonyítás részévé –válik, ha szemantikai struktúrájában bizonyos olyan elemitranszformációkat hajtunk végre, amelyek a mondat jelen-tését önmagában nem változtatnák meg, a bizonyítás kon-textusában azonban már igen. Ferruccio Rossi-Landi egykituno könyvet szentelt az ideologikus mondat szerkezeteszemiotikai elemzésének.55

Mondatunk ideológiaivá válását tehát csak úgy kerül-hetjük el, ha biztosítjuk az alany tulajdonképpeni intencio-nalitását (legyen az alany továbbra is a reális egzisztenciákjele). Ez azonban a kijelento mondaton belül csak elméle-tileg érheto el, akkor, ha állítmányaink intenciói (a cselek-

55 Semiotica e Ideologia, Valentino Bompiani, Milano, 1972.

109


vés tárgyainak intenciói) kimerítik az alanyt. Természete-sen, ebben az esetben a kölcsönös egymásra vonatkozásnak(a kijelento mondat szerkezetének) nem szabad megvál-toztatnia az intenciók minoségi különbségét. Az intenciók kü-lönbségének megorzése azonban nem lehetséges az egyne-musíto kijelentésen–mondaton belül ; ismét a cselekvéshez,a cselekvés eredendo pluralitásához kell nyúlni. Nem vá-lasztanunk kell a lehetséges állítmányok között, hanem ren-delkeznünk kell az összes lehetséges állítmányokkal (egé-szében kell megismernünk, megragadnunk tárgyunkat), haa tárgyra és nem rá vonatkozó hipotézisünkre van szük-ségünk. „. . . csak az egészben megragadott tárgy totalizáljaa lehetséges cselekvéseket, és csak az egészben megraga-dott tárgy válik „értünk valóvá” (csakis a lehetséges állít-mányok összessége biztosítja az alany intencionalitását).56

Szintén Bertrand Russell figyelmeztetett arra, hogy az em-píria kérdését nem lehet denotatív eljárásokkal megoldani,a denotáció nem összetevoje a kijelentésnek – csak abbanaz esetben, ha tulajdonnevekrol van szó.

Ámde mit lehet itt gyakorlatilag tenni? Hiszen nemtét nélküli kérdésekrol van szó. „A mondatok demokra-tizmusa – mindannyiunk vágyálma /. . . / A jelzos szer-kezetek feláldozása, a metafora kiküszöbölése, a teoreti-kus nyelv analitikus lehetoségeinek kiaknázása, az alanymetafizikájának helyettesítése az alany struktúrájának le-írásával, az absztrakt helyett konkrét állítmányok, a köz-nyelv megtisztítása, vagyis a mindennapi élet nyelvi kriti-kája, a frázis leleplezése – mindahány demokratikus köve-telmény, a társadalmi élet teoretikusának elvi célja.”57

56 Vázlat. . . 491. o.

57 A mindenesek kálváriája, in: Itt és mást, 464. o.

110


Bretter György töredékességében is nagyon nagy érté-ku elméleti eszköztárat dolgozott ki : a nyelvfilozófia, cse-lekvéselmélet és metafizika egyugyanazon kérdés háromvetülete nála és nagyon dinamikus összefüggésrendszer.Az is kétségtelen, hogy ennek a fajta hegeli-marxi fogalmielemzésnek briliáns muveloje volt, azt hiszem, hogy ebbena mufajban az utolsó. De itt egyáltalán nem arra gondolok,hogy a klasszikus filozófiai fogalmi elemzésnek vége, egy-általán nem. Egyrészt : igencsak feledésbe merült A szellemfenomenológiájának az az üzenete, hogy a fogalom a meg-határozások legnagyobb boségét teszi lehetové, kvázitotali-tás. A másik probléma abból származik, hogy a fogalomrólalkotott elképzeléseink – elsosorban George Lakoff nagy-szeru munkáinak nyomán – alapvetoen megváltoztak, s eza fogalom a fogalomról sokkal kevésbé operacionalizálha-tó, másfelol a kognitív tudományok napról napra továbbmódosítják elképzeléseinket.

Az egyes fejezetek vége lenne e monografikus írás-vázlat zárlata. De semmi értelmét nem látom valamilyenbombasztikus frázissal lezárni mondanivalómat. Két meg-jegyzés kívánkozik ide: a) úgy látom, hogy a Bretterrolmint kimondottan esszéista alkatról alkotott képet árnyal-ni kell. Ezeknek az esszéknek a tudományos súlya olyan,hogy az esszé mufaji meghatározása helyett inkább aztmondanám, hogy valamilyen explorációs tanulmányfor-máról van inkább szó. b) Továbbra is úgy vélem, hogy efilozófia – amely egyébként mélyen és szervesen kapcsoló-dik az erdélyi gondolkodáshagyományba – szerkezetébenés tartalmában egy olyan problematikát formáz, amely na-gyon is megfelel nekünk – a marxi szemléletmódból és ter-minológiából azt lehet megtartani, ami egy társadalomfi-lozófiához nélkülözhetetlen. Ez a filozófia eredeti, értékes,ma is igen érvényes. Egyszóval : Bretter György a miénk.

111


Utóirat : A sötétség kritikája58

A nyolcvanas évek voltak a legsötétebbek. . . Szelle-mi szempontból azonban mégis a legvilágosabbak voltaka számunkra, mert tudni lehetett : a marxizmus, marxizá-lás, marxológia – amelyben az elozo nemzedékek még úgy-ahogy feltalálták magukat –, sem a társadalomtudomány-ban, sem az elméletben, és legfoképpen a filozófiában nemjelentett már semmit. Doktrínáról, utópiáról és ideológiá-ról végképpen ne is essék szó. Ez a felismerés, ennek a tu-datosítása kétségtelenül a Bretter György nevéhez fuzodik.Persze nem a marxizmus halálának a kijelentésén múlnaka dolgok, hanem azon a teoretikus és filozófiai tevékeny-ségen, amelyet Bretter György következetesen végigvitt,és amellyel közvetlen környezetét, tanítványait, diákjait éseszmetársait határokon innen és túl befolyásolta, valóság-gal megszabván teoretikus kibontakozásukat. Március 21-én lenne 75 éves. Legfontosabb elméleti felismerése az volt,hogy az utópiát nem lehet negatív utópiák alapján dekonst-ruálni és bírálni, hanem csakis a hiány fenomenológiájának ésanalitikájának az alapján. Tehát a társadalomban immanen-sen megmutatkozó léthiánynak feleltetheto meg az a filo-zófia, amelyet ki kell dolgozni. Kortárs magyarországi is-meroi, barátai és kritikusai közül Kardos András, TordaiZádor és Vajda Mihály voltak azok, akik kétségtelenül fel-ismerték a bretteri mu radikális újdonságát és fontosságát!

2004-ben jelent meg Kardos András összegyujtött kriti-káit tartalmazó könyve, A véletlen tekintet (Gond-Cura Ala-

58 Megjegyzés: e kötet elozeteseként megjelent a Korunk 3. folyam18. évf. 2007. 2. sz., 70–80. Egyben tisztelgés a filozófus elott halá-lának 75. évfordulóján.

112


pítvány). Ez tartalmazza azt a Bretter Györgyrol írott elem-zést, amely arról tanúskodik, hogy a szerzo már a hetve-nes évek végén is tisztában volt a bretteri fomuvek abszolútszemléleti újdonságával és fontosságával. Ennek a tanul-mánynak a címe Az ur fenomenológiája, amelynek datálása1980-as, s amelyben a szerzo jelzi álláspontja megváltozá-sát az elozoekben megjelent tanulmányaihoz viszonyítva.Ez az írás elso ízben a kötetben látott napvilágot.

Szerintem Kardosnak ez a tanulmánya inkább össze-foglal és általánosít egy Bretter által megfogalmazott látle-letet a korszellemrol, illetve annak negativitásáról.

Hatástörténetileg azonban annak van értelme, hogyaz eredeti szövegekkel foglalkozzunk, annál is inkább, mi-vel Kardos rendkívül analitikusan és árnyaltan bontja kia Bretter-szövegek mélyebb értelmét is.

Az eredetileg a Híd 1979. 3. számában megjelent írás-ban elsosorban a bretteri esszé immanenciájával foglalko-zott, leszögezvén, hogy itt egyáltalán nem egy külsodle-gesen megválasztott mufajról van szó, hanem arról, hogyaz esszé egy helyesen felismert és artikulált problematikaszerves megjelenése. Kardos Heideggerre hivatkozott Bret-ter kapcsán, de hivatkozhatunk a keresztény teológia amarégebbi tantételére, amely szerint az ember filozofikussága,filozófiája végso soron soha nem a skolasztikus könyvek-bol származik, hanem létben állásának, Isten alatt állásá-nak a metafizikai titok adottságából. Filozófiára kényszerí-tett az ember, esszére („önkifejtésre”) kényszerített a filozó-fus. Az esszé tragikus forma a következo elméleti összefüggé-sekben és keretben szemlélteti a bretteri alapállást : „BretterGyörgy két és fél oldalas tanulmányt szentelt az esszé el-méletének. »Mert a ráció tiszta eszközeibol az életet leve-zetni lehet, ám a mi életünk nem deduktív élet, nem az el-méleti rendszer következménye, hanem maga az önmagát

113


termelo és pusztító, az önmagát teremto élet.«”59 Bretter :„Az esszéírás kiindulást jelent abból, ami van, bármilyenlegyen is a létezok formája.” A létezo birodalma: „a fák,a kövek, a házak és a hagymák.” A kritika mind Lukács,mind Bretter számára „állásfoglalás a telítettség nevében.”A kritika – „magatartás”.60

A filozófia totalitásmodell-szeruségének bretteri gon-dolatát is kiemelte Kardos, azaz a teljes magyarázat elvét,mint a léthez kapcsoltság szükségszeru perspektívájáét.

A harmadik elemzo mozzanat a Sinkó-mu fontosságá-nak és a belole fakadó tanulságoknak a felismerése volt :„Az Egy regény regénye esszé, kísérlet, melyben a sorsot adóforma a szubjektum sorstörténete. S az eredményrol joggalmondja Bretter, a gondolkodó–fenomenológus teljesítményeez. Az esszé valóban fenomenológiai látásmód: a gazdasá-gi itt »zárójelbe« kerül, s ami marad, a mindennapok érzés-és érzékelésvilágának döbbenetes ereju láttatása.”

A fentebbiekben a filozófiai probléma az antinómikusvilág antinómiáinak egyesítése – ami mindig az emberi tra-gikumot exponálja. „Bretter így foglalja össze a huszadikszázadi »örök« dilemmát: »A filozófiai rendszer valahányteoretikus problémája háttérbe szorul : a dönto az, hogyaz „én” abban a világban, amelyben él, egyesítheti-e az an-tinómiákat, vagy erre éppen világa miatt képtelen.«”61

59 Az idézett írás, Elöljáróban az esszérol, eredetileg az 1973-as Pár-beszéd a jelennel címu kötet bevezetojeként jelent meg. Fajsúlyosa könyv címe is.

60 Kardos András: Az esszé tragikus forma, 345. o.

61 Az idézet forrása: Sinkó Ervin, avagy a csodálatos illúzió történe-te, in: Bretter György: Itt és mást, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1979, 405. o. Eredetileg ez az esszé a Sinkó Ervin: Don Quijote útjai1975-ös TÉKA-sorozatban megjelent kötetének az eloszava volt.

114


Végül Kardos kiemeli Bretter módszertani iróniáját,mint egy olyan alapviszonyt, amelybol a hiteles szókraté-szi magatartás is származhatott : „Bretter nem volt gogösember. Ironikus volt. A gogös ember demokráciája, hogyszemben áll az élettel. Sem Sinkó, sem Bretter nem volt er-re képes. Eljutottak a mechanizmus embertorzító struktú-rájának visszavételéig: az elkülönült hitig. Ebbol lett nálunkaz esszé”.62 Valamint a szókratészi életforma.

Bretter mítoszfelfogása az immanenciának az az osko-ra volt, amelynek a megélése nélkül nincs elkülönült ésvisszavett eredetiség és érvényesség. Ez a szubjektivitás-nak sikeres kísérleti terepe lehetett.

Ugyanebben az érvelési rendszerben Kardos aztán an-nak a bemutatására tért ki, hogy miként lett a nyelvfilo-zófia az a közeg, amelyben az autentikus erkölcs elnyer-hette körvonalait és kibontakozhatott mint a szubjektumválasztott erkölcsisége. Azazhogy: a nyelvfilozófia ismétnemcsak egy a priori külsodlegesen választott skolasztikusdiszciplína volt, hanem egy ontológiai lehetoség.

Kardos megfogalmazásában: „A filozófus választhata nagy filozófia és az új filozófia között. Bretter írt a nagyfilozófiáról, és új filozófiát csinált. Bretter Györgynek vannyelvfilozófiája. A nyelv ismét csak az erkölcsi autonómiakimondásának a lehetosége lett, amely szemben áll a tömegáltal elfogadott erkölcsi heteronómiával, amely egy társa-dalmilag beszélt nyelvbe való eleve-helyezkedésbol szár-mazik. Csak jelzésszeruen emelem ki a Kardos András ál-tal is fontosnak tartott csomópontokat, ugyanis értelmezé-se szinte minden ponton megegyezik az enyémmel, azzala különbséggel, hogy én egy fenomenológiai nyelvi sze-

62 Kardos András i. m. 349. o.

115


mantika sajátos szempontjait is érintettem: „A norma az er-kölcs külso nyelvi teste, számomra mint dilemma vetodikfel, s erkölcsi csak akkor lesz, ha a saját nyelvben megmére-tett. »A nyelv erkölcsi léte az, ahogy a nemet kimondjuk.«A nem – a norma általam megítélt nyelvi tagadása – vál-toztatja autonóm erkölcsiséggé az elvont erkölcsit. »A nemkimondásában realizálódik az erkölcsi autonómia.«”63 Netévedjünk azonban: mind a nyelv, mind az erkölcs meg-vannak nagy társadalmi objektivációkként ante, de csak el-vont lehetoségekként határolják az individuációt.

A másik, kelloképpen nem hangsúlyozható mozzanatazzal kapcsolatos, hogy ez az individuáció, az autonómiaválasztása mindig erkölcsi tett, s mint ilyen, kritika. „Az újfilozófia a tett kritikája. A tett-szó.” – emeli ki Kardos a sa-játos bretteri gondolatot.

Ugyanakkor tudomásul kell vennünk azt a tényt is,hogy az ember nyelvi létezését egyrészt mindennapi kis-közösségeiben éli meg, másrészt el kell sajátítani a hata-lom grammatikáját. Kettosség keletkezik, ugyanakkor egyolyan folyamat is, amelyben a hatalom mintegy kölcsön-adja a kisközösségeknek saját látszatnyelvét, amely alkal-matlan lesz a sajátos megfogalmazására. Az uralmi nyelve-zetben, a totalitárius nyelvezetben, a kisközösségekben lát-szatként, hiányként élik meg saját magukat is, ezért ebbola léthiány fenomenológiája fog származni, amely a kritikamegképzését hozza.

Hogyan jön létre az antitézis?„Az uralkodás nyelve a megvalósulás mozdulatlan-

ságát nyújtja. Az intézményi rendszer saját normáit »köl-

63 Kardos András: „Van valami, más mint ez a törvény”, in: Híd,1979, 5. 621. o.

116


csönadja« a »partikuláris« helyzet megfogalmazására. Ez-zel »a kisközösségek nyelve nem autentikussá« válik, a ha-talom szintakszisa a látszat valóságát állítja, ám a hiánytnem tudja megszüntetni. A »kettos vereség« problemati-kussá teszi a nyelvet, s a »partikuláris« elfordul a hatalom-tól. A hiány nyelve csak mint a hatalmi nyelv antitézise lép-het fel, ha jelenlevové óhajt válni. A nem az adott norma-rendszer elleni védekezés, mely, ha kritikává válik, egy újkultúrát fogalmaz meg. A nyelv kritikáját csak a kritika újnyelve teremti meg.”64

A hiány fenomenológiája mellett a legeredetibb szem-léleti mód az analízis lett Bretternél, elemzéseim e pontonis egybevágnak a Kardoséival : „»A radikális analízis pon-tosan a premisszákig jut el, és ezeket tudatosan használjaa konstrukcióban.«65 A nagy filozófia a konstrukcióra he-lyezte a hangsúlyt, Bretter új filozófiája az analízisre. Jelen ta-nulmánya módszertanát tekintve is fomu. A nyelvformula(„itt és most”) elemzése kapcsán a következo szembefordí-tási modellt alkalmazza Kardos: „A nyelv alkalmazása so-rán lényegek (szubsztanciák) állanak egymással szemben.Az itt helyhatározóban a tárgy (ami épp itt van) és az én(aki a tárgy ittlevoségét megállapítom) lényege mint egy-más lényegei jelennek meg. Az én és a tárgy csak mint egy-másra vonatkoztatott szubsztancialitás létezik. Az itt-bena tárgy csak az én által és az én csak a tárgy által határozta-tik meg. A vizsgálat elso végeredménye: »konvenciói révéna helyhatározó itt a szubjektum és az objektum egybeesésétproblémamentes és kváziszükségszeru viszonynak mutatja

64 i. m. 622. o.

65 Vö. Bretter György: Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol, in:Itt és mást, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, 345. o.

117


meg.«”66 A helyhatározó konvencionális rögzültségeit csakfelerosíti a most idohatározó, kauzális kapcsolatot feltéte-lez ott, ahol csak esetlegesség, látszat van. Ebbol a nyelviállapotból elmozdulni, amely a tettcselekvés felé mozdulásfeltétele, csak úgy lehetséges, ha az ITT és MÁST imperatí-vuszát fogadjuk el, amely rámutat a hiányra és egyben kijelentia megfogalmazás és a lehetséges felszámolás parancsát. A feno-menológia és analízis után következhet a reális konstruk-ció.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Kardos And-rás aprólékos és minden tekintetben érto elemzései Bretterteredetiségének teljes dimenziójában mutatták meg, sajnos,akkoriban csak egy korlátozott nyilvánosságban.

A Bretter-kérdés és ismertség – ismét csak sajnos – mais sajátos hiátusokkal küszködik. Íme, miként fogalmazotta Kardos-könyv recenzense: „A Lukács-hagyomány mel-lett Bretter György gondolkodói teljesítménye is motívum-szeruen többször felbukkan. Bretterrol manapság alig hal-lani (vagy csak a recenzens nem hall róla), így Kardos írása-iból valamelyest megismerheto a kolozsvári filozófus élet-muve is. /. . . / Bretter „irodalmi esszéizmusa” (VágvölgyiB. András) eltér a lukácsista Lukácstól. De a fiatal Lukácsesszéfilozófiája remekül beszélget Bretter esszéisztikájával,amely egyben kritikaelmélet is. „A kritika mind Lukács,mind Bretter számára »állásfoglalás a telítettség nevében«.A kritika – magatartás.”67 Most itt tartunk Bretter ismert-ségét, olvasottságát tekintve. S ha itt mégis tartunk, az nemkis mértékben Kardos András érdeme.

66 Kardos András i. m. 623. o.

67 Szego János: Mukritikák léteznek, in: Holmi, 2006. február.

118


Természetesen a Vajda Mihályé is, aki egykori ba-rátként – és itt megint nemes fényében írhatjuk le ezta szegény, kifosztott szót –, eszmetársként is tisztában volta bretteri felfogás eredetiségével. Így gondolta át a kérdésta Kardos-könyv megjelenésekor:68 „A fogalmi apparátust,amely a hiányt állítja szembe az eszményekkel és értékek-kel, valamint a „nem”-et a számonkéro „igen”-nel, BretterGyurinál találtad meg, o volt talán az elso a kortárs „teo-retikusok” között, aki már nem atyai jó barátnak, hanemidosebb apagyilkos testvérnek tunt. Tole merítetted talána másfajta kritika szükségességébe vetett hited biztonsá-gát.69 Láthatóan fontos szerepet játszott pályád alakulásá-ban. Nem tudom, ismerted-e ot még személyesen is, mireTe meg én megismerkedtünk egymással, Gyuri már nemélt. S nem tudom, hogy neve és személye valaha is szóbakerült-e közöttünk. De hogy az olvasó is értse, mirol be-szélgetünk, megpróbálom összefoglalni azt, amit róla írtál,

68 Vajda Mihály: Levél a hiányról, in: Alföld, 2005. 5.

69 Tisztában vagyok vele, hogy a Bretterrol szóló írásaid valami-vel késobbiek, mint mondjuk a Pilinszky-kritikák, melyekben mármegjelenik az „új kritika” legfontosabb alapszava, a „hiány”. „Pi-linszky párbeszédében az objektivációs teret a hiány jelenti. . . ” –ez még 1977-ben íródott. A Bretterrol szóló tanulmány követke-zo mondata: „A hiány nyelve csak mint a hatalmi nyelv antité-zise léphet fel. . . ” pedig két évvel késobbi fogalmazás. A másfaj-ta kritika korábban megjelenik tehát, mint Bretter, s persze nem-csak nálad, hanem barátaid körében is. 1999-ben írod Angyalosi-ról szólván: „Nem kell mondani, hogy húsz évvel ezelott, a nem-beliség, a szubsztanciális szubjektum stb. divatja idején [a nembe-liség, a szubsztanciális szubjektum – ez az apák–anyák nyelve!]milyen üdíto volt egy mégoly töredékes kísérlet a szubjektum –ma így mondanánk – decentralizálására.” S mégis, mintha Bretterúj – „költoien teoretikus” – nyelve adta volna meg a biztonságotteremto megalapozást. [Vajda Mihály jegyzete.]

119


annál is inkább, mert Gyurit idonként tényleg elo kell ka-parni a felejtés homályából.

Ahogy már említettem, kedves olvasó, Kardos két írá-sa is szól Bretterrol, pontosabban az elso, amely megje-lent a második nyilvánosság valamely „orgánumában”,nemcsak róla szól, de Bretter György mindenképp a fo-szerepet játssza benne, a második pedig, Az ur fenomeno-lógiája, meg csakis róla, de ez 24 évet várt Kardos kam-rájában a megjelenésre.70 Bretter „muve kísérlet a hata-lom nyelvével szemben a szolidaritás nyelvének (újbóli?)megteremtésére–rekonstrukciójára.” „Pályáját [. . . ] egészé-ben így foglalhatjuk össze: az ur fenomenológusa. Urrol ésértékrol71 beszélni lehet, a kérdést megoldani nem. Amitviszont lehet, tehát kell is : az esélyt tudatosítani. Elvilegadott a filozófus számára a másik út: az érték fenomeno-lógiája. És mintha ez lenne számunkra a hozzánk köze-lebb álló, az ismertebb. Fentebb ismertettük a Bretter szá-mára készen talált filozófiai szituációt.72 Ha Bretter ebbena helyzetben az érték fenomenológiai leírását választja, so-ha nem lett volna lehetosége arra, hogy a kritikához mint

70 Megint az olvasó kedvéért : Kardos minden írása után megtalál-ható megírásának éve. Ha az évszám mellett * áll, az azt jelenti,hogy az írás a második nyilvánosságban, az illegális sajtóban je-lent meg, vagy csak úgy gépiratban be lett dobva a forgalomba.Ha pedig **, az azt jelenti, hogy a szöveg e kötetben jelent megeloször.

71 Vajon nem „hiánynak” kellene itt állnia?

72 Kardos ezt az ismertetést Tordai Zádornak Bretter posthumus Pár-beszéd a vágyakkal címu kötetéhez írott Eloszavának mondataivalfoglalja össze: „. . . mindennél fontosabbnak a mondanivalót tar-tották, az elvet, az elméleti–eszmei tartalmat. [. . . ] Az elv, amelya lényeget és a tartalmat emeli mindenek fölé, és tagadja az eset-legest meg az egyszerit : az egyedit, az embert tagadja.”

120


az esély tudatosításának legfontosabb feltételéhez eljusson.A dialektika filozófiai kalandja számára éppen azt jelen-tette : a hiány, az ur fenomenológiai leírásának az a vég-so fogalma, amelynek a ’viszonylagos’ ismeretén keresz-tül el lehet jutni az esélyig.” [Elnézést, Andrisom, hogy sa-ját szövegeddel ilyen hosszan untattalak. De ha egyszer nekedilyen remekül sikerült összefoglalnod, hogy mi is az, ami Bret-terben, Bretter által feltárult a számodra, hogy miben is állt az amásfajta kritika, ami az apagyilkosság után elindított téged uta-don (elindított benneteket utatokon?)!] Most már csak néhánymondat, melyek nélkül a kép azért nem lenne teljes. „Bret-ter [. . . ] feladata: az elleplezett, a maga tiszta formájábansehol meg nem ragadható hiány leleplezése.” „Bretter ob-jektivációkban mutatja ki a hiány létezését és írja le termé-szetrajzát.” „Nem határozza meg a hiányt, hanem felfedezi.[. . . ] életmuvének egész tapasztalata azt bizonyította, hogyaz egzisztencia csak a hiány fényében világosulhat meg.” EnnyiBretterbol. Azt azonban nem hagyhatom említetlenül, hogyKardos már ekkor, 1980-ban észreveszi Bretter heideggeriihletettségét. „A hasonlóság abból következik, hogy mind-két filozófus számára a hiány megtapasztalása a filozófiaivizsgálódások elotti ’ostény’. S ez az ostény egyikük szá-mára sem zárójelbe teendo rossz, hanem leírandó és meg-értendo.”

Bizonyára igazad van, Andrásom, amikor úgy ítéled,hogy a hiány bretteri fenomenológiája megalapozza a hiányesztétikáját is, hogy ezen az alapon jut el Bretter oda, hogy„számára a költészet a másfajta beszéd lehetoségének a fel-mutatásával a másfajta élet felmutatása.”73

73 Vajda Mihály: Levél a hiányról, in: Alföld, 2005. 5.

121


Itt is tartunk: mégiscsak biztató, hogy a kérdéseketkorunk egyik legjelentosebb magyar filozófusa, a Bretter-barát és kortárs Vajda Mihály továbbra is így gondolja.

Nem a közvetlen Bretter-recepcióhoz, hanem inkábba hatástörténethez tartozik Mester Bélának a tevékeny-sége, aki a kilencvenes évek elejétol számos tanulmány-ban foglalkozott a kolozsvári filozófusnak foleg a nyelvi–antropológiai, mitológiai–kulturális referenciájú gondola-tainak az értelmezésével, érvényesítésével a magyarorszá-gi gondolati közegben. Egyetemi bölcsészdoktori tanulmá-nyát Bretter György filozófiája címmel 1996-ban védte meg.Ennek rövidített szövege Menekülés az ideologikus mondat la-birintusából. Bevezetés Bretter György olvasásába címmel jelentmeg.74 Bretter bibliográfusaként is jelentos munkát végzett.

Itt kell megköszönnöm e könyv önzetlen korrektúráját,szerkesztoi hozzájárulását, valamint értékes észrevételeit,amelyeket beépítettem szövegem végso formájába.

74 Mester Béla: Magyar philosophia. A szenvedelmes dinnyésztol a lázadóIkaroszig, Pro Philosophia, Kolozsvár–Szeged, 2006, 249–267. o.

122

FÜGGELÉK 1.EGY VITA TÖRTÉNETE

ÉS UTÓTÖRTÉNETE

Idézzük fel a vitát, hiszen súlyos és típusos fejezet eza nemzetiség eszmetörténetében is, szervesen hozzátarto-zik ahhoz az ideológiai, eszmetörténeti mezohöz, amely-ben a Bretter-írások valamilyen – furcsa kijelentés ez a filo-zófia esetében – gyakorlati célszeruséget nyertek, azazhogyegy jelenséget értékelni lehetett a segítségükkel. A jelenség-rol hosszan beszél Gáll Erno Számvetés címu könyve Kísér-letek a nemzedéki párbeszédre címu fejezetében (Komp-Press.Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1995, 177–189. o.) Ebbolidézünk, a fobb összefüggéseket kibontandó. „. . . 1976-banNélkülözhetetlen elmélet (Egy nemzedéki jelentkezés fenomenoló-giájához) címmel – ugyancsak a párbeszéd jegyében igénye-sebb szemlét írtam a fiatal elméleti írókról (12.), akik akkor-tájt tuntek fel. Ehhez alkalmat kínált Molnár Gusztáv Az el-mélet küszöbén (Buk. 1976.) címu kötetének a megjelenése,de bemutatásával azt a mulasztást is jóvá szerettem volnatenni, hogy Tamás Gáspár Miklós elobb piacra került köte-térol (A teória esélyei, Buk. 1975.) a kritika jószerével alig kö-zölt valami érdemlegeset. [Engedtessék megjegyezni, hogye sorok írója viszont közölt kritikát Filozofémáktól a kritika el-méletéig címmel. Echinox, 1977. 1.] E két egyéni munka mel-lett tekintetbe kellett vennem a Szövegek és körülmények cí-mu antológiában (Buk. 1974.) történt csoportos jelentkezéstis, úgyhogy már írásom elején megállapítottam: »ezekbenaz egyéni és kollektív jellegu antológiákban valami olyasmi

123


jelentkezik, ami csak egész muvelodésünk összefüggései-ben elemezheto.« [. . . ] Rámutattam a szellemi életünkbenbekövetkezett örvendetes eseményre: eloször fordult elo a ro-mániai magyar muvelodésben, hogy szinte egyidejuleg több tehet-séges, reményekre jogosító filozófus és társadalomkutató startol.Egyed Péter a csoport jelentkezését »együttes haditettként«értékelte,75 de számomra is nyilvánvaló volt, hogy mero-ben újszeru, az adott kereteket meghaladó nemzedéki sta-fétával van dolgunk. A stafétaváltás azonban – értelmezé-sem szerint – egy nemzetiségi, tehát diszkriminált muvelo-dés esetében nem zárja ki a nemzedékek közötti együttmu-ködést. Siettem azonnal leszögezni : együttmuködésen nemvalamino kényszeredett hasonulást, hanem olyan szintézist ér-tek, amely a különbözo korosztályok érvényes tapasztalatainak ésképességeinek felfokozott summázását teszi lehetové. [Gáll Ernosincs már közöttünk. Könyvében talán túlságosan is sokathivatkozik rám. Azonban most mégsem kegyeleti és sze-mélyes okok miatt sietek leszögezni, hogy Gáll Erno szelle-mi ember volt, aki tudta, hogy foleg egy kis kultúra számá-ra létkérdés teljesítményeinek – nyilván kritikai – számon-tartása, egyfajta autokommunikáció, belso öntudat. Furcsaparadoxon, hogy ez ma nem létezik. Azonban Gáll Erno-nek azt is tudnia kellett volna, hogy ez a baljóslatú Hegel-bol Leninbe mentett kifejezés – a szintézis – éppen a nem-zedéki sajátosságról való lemondatást jelenthette a nemze-dék számára, besorolást a homogén közegbe. E. P.] Számol-tam a Bretter György eloszavában jelzett nyomatékosítottmássággal s azzal, hogy – szerinte – a »szövegírók«-ra váróegyedi, radikális feladatokból, a kultúra demitizálásából,

75 A Gáll Erno által hivatkozott írásom az Echinox 1974. 4-5. számá-ban jelent meg, Szövegek és szövegírók címmel.

124

Függelék 1. Egy vita története és utótörténete

az elottük járó nemzedékek »nyelvi monolitásának« meg-szüntetésébol polémia támadhat, de bíztam a párbeszédhatékonyságában. Tekintettel voltam arra is, hogy a cso-portot nem annyira valamilyen közösen elfogadott hitval-lás, mint inkább a bírálat, a kontesztáció buzgalma kötötteössze, s e belso pluralizmusban szintén a különféle együtt-muködések lehetoségét szerettem volna felfedezni. Rosszulmértem fel ezeket az esélyeket. Pontosabban: nem érzékel-tem kello mértékben annak a radikalizálódásnak a mélysé-gét, amelyet a számomra sokszor ezoterikusnak tuno szö-vegek rejtetten tolmácsoltak. Azt hittem, hogy a néhányfenntartás és kritikai észrevétel kíséretében megfogalma-zott – alapjában pozitív kicsengésu – ismertetésem kedvezofogadtatásra talál. Tévedtem. Cikkemet nem a várt párbe-széd kibontakozása, hanem az elutasítás követte. Értésem-re adták, hogy a felkínált dialógusra nincs szükség. [Gon-dolom, hogy fenti elemzéseim fényében nyilvánvaló az Ol-vasó számára, hogy Gáll Erno elméletileg tévedett egy jelen-ség megítélésében, s tévedésének személyes konzekvenciáisúlyosak voltak. E.P.] Fél évvel késobb Bretter György a kö-vetkezoképpen reflektált a történtekre: »Ez az írás (a Nél-külözhetetlen elmélet – G. E.) intencióiban tiszta, állásfoglalá-saiban rugalmas, sot szerzojének önkritikája sem hiányzikbelole, és mégis részint visszautasítják azok, akikrol annyijóindulattal beszél. A visszautasítás oka (az most közöm-bös, hogy a visszautasítás érvei milyenek, hiszen lényegielutasításról van szó) az írás típusa: Gáll Erno férfivá avat-ja a fiatal szerzoket, vagyis befogadja oket, felnott tagoknakminosíti az írástudókat életkoruktól függetlenül, de nincstekintettel a sokféleségben a reális különbségekre. Gáll Er-no nem elég rossz ahhoz, hogy jó lehessen.« A magyarázat,noha egyet-mást érthetobbé tett számomra, nem nyugtatottmeg. Az elutasítás okozta traumát sem oldotta fel. A to-

125


vábbi kapcsolatkeresésben nyilván gátlásosabbá váltam, dealapveto – nem paternalista beállítottságú – törekvéseimetnem adtam fel.” Értékelésembol tehát az következik, hogyBretter világosan átlátta, itt nem egyszeruen deklarált, ha-nem elméleti radikalizmusról van szó, és persze az azt ki-fejezo nyelvi autonómiáról is – amelynek létrehozásábanmaga is közremuködött.

Tegnapi és mai önismeret címmel tette közzé a foleg anemzetiség-, értelmiség- és erkölcsszociológia tárgyköré-be tartozó könyvét Gáll Erno. (Kriterion, Bukarest, 1975.)E könyv és szerzoje szemléleti módjának teljes elutasítá-saként született meg Bretter György pamfletje, amely kö-ré, illetve nem-közlésének körülményei köré egész legen-dárium szövodött. (Molnár Gusztáv reflektál erre hossza-san Törzsök Erikával folytatott beszélgetésében.)76 A ke-mény személyes támadást megfogalmazó pamflet közlésé-rol végül is lebeszélték Brettert. Egy 1997. november 20-i naplójegyzetében Gáll Erno rezignáltan idézi azt a Mes-ter Bélától származó hírt, hogy egy újabb Bretter-kötetben,a Tóth László szerkesztette A felorlodés logikájában az inkri-minált szöveg megjelenik.77 Nem jelent meg,78 csak a Kellék

76 Törzsök Erika: Bretter György (1932–1977) emlékezete, in: Janus,1987. osz. 4., 2-es füzet, 1–19. o.

77 Gáll Erno Naplója, 2. köt, 386. o.

78 Mester Béla emlékezete szerint arról volt szó, hogy az összes, mégkiadatlan Bretter-kézirat között kerülne sor a szóban forgó szövegpublikálására. Errol kérte M. B. a Gáll Erno véleményét, tulajdon-képpen engedélyét a publikáláshoz, felajánlva a reagálás, a kom-mentár lehetoségét is. A naplóbejegyzésbol úgy tunik, hogy GállErno egy pillanatig sem hitte el, hogy M. B. a maga, legföljebb a ki-adó nevében beszél. Tapasztalatai alapján számára az volt a ter-mészetes, hogy politikai akció készül ellene a szöveg publikálásánkeresztül, és M. B.-t is politikai megfontolásból küldötte hozzá va-

126


Bretter-számában. Nincs olyan megfontolás, amely indo-kolhatná, hogy ennek az intranzigens írásnak az érvrend-szerét post festa bekapcsoljam a Gáll Erno és a Bretter kö-zött zajló polémiába. Viszont sok általam érintett kérdés,tematikus csomópont megértetésében abszolút fontosságú.Ezért nem tehetek mást, teljes terjedelmében újraközlöm,amit az is indokol, hogy ismertsége csekély.

2003-ban jelent meg Gáll Erno Napló I–II., 1977–1990címu 1100 oldalnyi munkája (Polis Könyvkiadó). Ebben –lévén a napló jóval szubjektívebb mufaj, mint a visszaem-lékezés, más fénytörésben jelennek meg a fenti tények. Né-ha nehéz nyomon követni a szerzonek azt a lelki mecha-nizmusát, ahogyan ideológiai összefüggésekbe vetíti beleés azokból olvassa ki a saját szerepének a nyilvánosságbe-li, közéleti megítélését, amelyet aggályos – és ez egy na-gyon enyhe kifejezés – figyelemmel követ. Az ideológi-ai és személyes kérdések túlexponálása azonban ismétel-ten arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen iszonya-tos, torzító nyomás nehezedett egy immár a kulturális ge-nocídium állapotába kényszerített kisebbségre. Arra is fi-gyelmeztet, hogy az ideológia önmagában is életveszélyesvolt, mert elfedte a hatalmi kényszerítettség brutális való-ságát. De szemlézzük a hivatkozásokat: a bibliográfiai mu-tatókkal együtt harmincötször bukkan fel a Bretter neve– és itt a kontextusokra nem is térhetünk ki. A botrány-ko itt is a Bevezetések és kísérletek recenziója, amelyet a Ko-runk 1977. 5–6. száma közölt. Itt most már nem tekinthe-tünk el a részletes idézéstol, ha az indulatok természetétmeg akarjuk érteni : „Hogy mennyire ilyen az elhelyezé-

laki. A nem létezo „megbízót” és a nagypolitikai hátteret azutánhosszan próbálta rekonstruálni, mint az a késobbi visszaemléke-zésekbol kiderül.

127


sek típusa, azt igazolja Gáll Ernonek a Korunk 1976. évi 12.számában megjelent írásának (Nélkülözhetetlen elmélet) sor-sa is. Ez az írás intencióiban tiszta, állásfoglalásaiban ru-galmas, sot szerzojének önkritikája sem hiányzik belole, ésmégis, részint visszautasítják azok, akikrol annyi jóindulat-tal beszél. A visszautasítás oka (az most közömbös, hogya visszautasítás érvei milyenek, hiszen lényegi elutasítás-ról van szó) az írás típusa: Gáll Erno férfivá avatja a fiatalszerzoket, vagyis befogadja oket, felnott tagoknak minosítiaz írástudókat, életkoruktól függetlenül, de nincs tekintet-tel a sokféleségben a reális különbségekre. Gáll Erno nemelég »rossz« ahhoz, hogy jó lehessen. Kezdodik mindez az-zal, hogy a hatvanas években kibontakozó, az »alkotó mar-xizmus szellemétol gerjesztett kutatást« mindenki számá-ra közös kiindulópontnak tekinti, holott ifjú szerzoink ak-kor még jobbára 10–12 évesek voltak, s elméleti gerjedel-meik a lehetoségek szférájába tartoztak, rövidnadrágbankoptatván az iskolapadot. Gáll Erno a Szövegek és körülmé-nyek (Bukarest, 1974.) címu kötetben kollektíven jelentkezofiatalokkal kapcsolatban elozményként említi meg a Látó-határ címu antológiában (Kolozsvár, 1973.) szintén kollek-tíve jelentkezo ideológusok csoportját (és noha a váloga-tás ebbol »nem szurte ki teljesen a régi megközelítésekreemlékezteto dolgozatokat, a kötet egésze azonban [nemze-dékek együttmuködését is példázva] kétségtelenül a jó irá-nyú változás felé mutat«), s nem veszi észre azt, hogy kétalapvetoen különbözo dologról van szó: a Látóhatár szer-zoi túlnyomó többségükben görcsös antidogmatizmusbanszenvednek, a Szövegek. . . szerzoi viszont már nem tartjákellenfélnek a dogmatizmust.” Következik itt aztán egy ki-tuno elemzés arról, hogy a Látóhatár szerzoi sem attól let-tek ideológusok, mert malgré leurs azok lettek. . . Bretter kö-vetkeztetése a fiatal nemzedék radikalizmusával kapcso-

128


latban az, hogy „az újabb generáció a struktúrából indulki, és nem a struktúráról alkotott tudatból, a tapasztala-tok vizsgálatát fontosabbnak tartja, mint a tapasztalatok-ról alkotott illúziókat.” (Aki megérte az akkori idoket, tud-hatja : valóban fontosabb volt az, amit a – legjobb eset-ben Marxtól – származó szövegek egy társadalmi fenomén-nel kapcsolatban mondtak. Késobb ezt a szerepet a Ro-mán Kommunista Párt konferenciáinak és kongresszusa-inak direktívái, valamint határozatai, majd pedig kizáró-lagos érvénnyel a fotitkár beszédeinek „vonatkozó” rész-letei. Az olyan empirikus társadalomtudományokat, minta szociológia majd meg a pszichológia 1977-ben – betil-tották. Gondolom, kétségtelen az, hogy Bretter Gáll Ernotnem társadalomtudósként, személyében, hanem ideológu-si alkata miatt marasztalta el. Az utóbbi ezt viszont sze-mélyes elmarasztalásként, sértésként értelmezte, annak el-lenére, hogy – amint a Napló I. 1977. szept. 4–5-i bejegy-zése tanúsítja, Kallós Miklós nem találta vérre menoneka Bretter-cikket. Bretter György 1977. november 17-én haltmeg. Ezzel kapcsolatban a naplóíró azt jegyezte meg, hogykíváncsi, milyen hatással lesz az esszéírókra Bretter halá-la. „Nem tudom, milyen reális volt a vezeto szerepe, ho-gyan alakult ez az utóbbi idoben külön-külön mindegyik-nél. Valószínu, hogy tovább fog mélyülni a differenciáló-dás, az elozo Sturm und Drang generációknál is megfigyel-heto atomizálódás. Tény azonban, s ez érdeme marad, bá-torította, ösztökélte a másképpen gondolkodást. Hogy »is-kolája« miben áll, milyen tartós, milyen lényeges mutációtjelent, ez majd elválik. A nekrológok alapján jelentos sze-mélyiség volt, csak tudnám megérteni, mi dolgozott ben-ne, hogy úgy viselkedett velem szemben.” (21. o.) Ha márezt a személyes vetületet G. E. nem tudta itt sem felolda-ni, azt tuzte ki a maga elé célul, hogy egy jobban megvá-

129


logatott ifjú gárdával egy Korunk-évkönyvet szerkesszen,programatikusan az „aggiornamento” és a nemzetiségi ku-tatás köré szervezve. Egy 1980. április 20-i feljegyzés ar-ra utal, hogy a Bretter-kapcsolat kudarca tartós hatássalvolt Gáll Ernonek arra a kísérletére, folyamatosan munkálóigényére, hogy a viták és frontok konfigurációjában vala-hogyan elhelyezze magát. A legjobb megoldást választot-ta, írt egy tanulmányt, és abban próbált meg „leszámolni”a kérdéssel. (Az „itt és mást” ethosza. I–II., in: A Hét, 1980,17–18. o.)

Bretter György válogatott írásainak gyujteménye kap-csán Gáll Erno megjegyzi, hogy „az lenyugözi az olvasóteszmegazdagságával, sokértelmu üzenetével és kiemelke-do nyelvi–stiláris erényeivel” – ennél egyértelmubb, abszo-lúte értékpozitív ítélet meg sem fogalmazható. Ez fohajtásis a halott pályatárs emléke elott. A szerzo igen alapos ana-litikus olvasat, értelmezés alapján fogalmazza meg értéke-léseit és kritikai észrevételeit. Az egyik elemzési szempontlenne: „megvizsgálni viszonyát a magyarsághoz és a kelet-európai sorskérdésekhez”. Erre azonban nem tér vissza,hanem az ethosz problémáit a középpontba helyezve leszö-gezi, hogy – a bretteri radikalizmusról szóló elképzelések-kel szemben –, a radikalizmust a marxi radikalizmus értel-mében kell venni. Ez a megállapítása helytálló, de meginta bretteri perdület perspektívájában „Radikálisnak lenni –Marx szerint – annyi, mint a dolgot a gyökerénél megfogni.Az ember gyökere azonban maga az ember.” Ennek alap-ján vállalta Bretter az úgynevezett alkotó humanizmus ne-vében a különbözo etikai paradigmák kidolgozását, ebbenlátta az althusseri elméleti antihumanizmus leküzdésénekesélyét. Heller Ágnesnek a baloldali radikalizmust jellemzomátrixát idézve, Gáll Erno megállapítja, hogy igenis, Bret-ter megfelelt ezeknek a kritériumoknak. Nem tapasztalható

130


elvi eltérés a szokványos baloldali radikalizmusoktól. Mol-nár Gusztáv és e sorok írójának álláspontját idézve a szer-zo végül is a Rácz Gyozo által megfogalmazott szempon-tot idézi egyetértoleg, aki a história követésre méltó erköl-csi tanulságaként megfogalmazta a realizmus igényét, az-az a lehetoségeknek, valamint azok határainak a fontossá-gát, az alkotó számára pedig ezek tudatosítását jelölte mega legfobb feladatként. Nos, mi sem állt távolabb Bretter fel-fogásától, aki szerint az alternatíva felismerése és az annakmegfelelo (radikális) cselekvés jelenti a valóságos feladatot.Gáll Erno itt tévedett, az alternativitás és a radikális etikaugyanis nem jelent semmiféle hosies cselekvésre, hoslétrevaló felhívást. Ikarosz maga volt a tette – ez egy történet-filozófiai perspektíva. Az elemzés szerzoje ezen a pontonígy fogalmazott : „A marxizmus sohasem azonosította ma-gát a blanquizmussal, az egyéni terror, a biztos pusztulás-sal járó, a gyakran mély hatás nélkül maradt hosi gesztusokelutasítása a modern munkásmozgalom máig érvényes ha-gyományai közé tartozik.”

De mit jelenthetett „a modern munkásmozgalom má-ig érvényes hagyományaira” hivatkozni 1981-ben?! Érthe-tetlen. De ugyanígy hivatkozik a tömegekre, a tömegeketalkotó egyénekre, azoknak kevésbé látványos küzdelmé-re, a céltudatos aprómunka fontosságára, hogy végül RáczGyozovel értsen egyet, aki szerint a napba röpülésrol lehettudni, de azt viaszszárnyakkal nem lehet elérni. A jövobevetett ésszeru remény jelenti az alternatívát, a cselekvésiirányt. Ez egybe is esik Gáll Ernonek az értelmes reményméltóságáról és fontosságáról alkotott közismert elképze-léseivel.79 Végül azonban mégis helyet biztosít ama brette-

131


ri paradigmának, amely szerint igenis, vannak a racionálisutópia jegyében imperatív tettcselekvések.

Következik egy kísérlet az elméleti psziché megjelení-tésére, amely a teoretikus választásokat is indokolja majd:„Ami viszont a jelzett új szakaszt s a benne feszülo szenve-délyeket illeti, kétségtelen, hogy kiváltó tényezoiben azok-ra a frusztrációs élményekre bukkanunk, amelyeken éppena magáénak érzett irányzat viszontagságaival kapcsolatbankellett átesnie. Talán a várakozásaiban csalódott, társaivalés önmagával mélységesen elégedetlen gondolkodó lélek-tana felol közelítheto meg a legjobban az eszkaláció irányaés a fokozódó türelmetlenség [!], amely több vonatkozás-ban eluralkodott rajta. Az elhatárolódás dilemmáival küsz-ködo Bretter György – mintegy önmagát sarkantyúzva –egyre inkább a szakítás követelményeinek engedett, ami-kor kritikáit kihegyezte.” Gáll Erno eme megállapítását he-lyesnek is tekinthetnok, ha megjelenítené az irányt, ame-lyet Bretter immár igen jól látott : a hiány fenomenológiájá-ét, illetve az ideológiakritikáét. Ez pedig nyilván több min-denféle szakításnál, valamint elhatárolódásnál.

79 Egy vita ismertetésekor alighanem mindkét fél álláspontját szim-metrikusan be kellene mutatni. Itt azonban Bretter kapcsán térekki erre a vitára. Mégis utalnom kell arra, hogy Gáll Ernonek A sa-játosság méltósága címmel A Hét, 1978. 10. számában közölt tanul-mánya sok erdélyi értelmiséginek, így Süto Andrásnak is hivat-kozott ideologémájává vált. Gáll Erno úgy gondolta, hogy a Ven-czel József-féle önismereti alapokon, valamint az erdélyi bölcse-leti iskola gondolkodói által körvonalazott kisebbségi etika nyo-mán létrehozható egy olyan nemzetiségi tudat, amely a moderntársadalomtudományokból is merít. Fogalmilag akarta kidolgoz-ni a sajátosság méltóságát.Vitapartnerei között Panek Zoltán azzalérvelt, tipikusan, hogy az emberi méltóság (kanti) etikai fogalmaután semmiféle partikuláris etikára nem lehet szükség.

132


Ennek a folyamatnak több következménye is volt : 1. újkezdeményezések és állásfoglalások születtek; 2. korosztá-lyából talán o vonta le a legmesszebb meno következte-téseket ; 3. felismerte, hogy az összes fanatizmusok közülaz ideológiai a legveszedelmesebb – tehát igazolható vá-lasztása az ideológiakritika mellett. Mindezeknek a válasz-tásainak, az engesztelhetetlen kritika iránti elkötelezettsé-gében köszönhetoen Bretter „nemegyszer került önmagá-val is ellentmondásba”, nem tudott . . . önmagánál is radi-kálisabb lenni, amiért aztán nem egyszer bírálták ot eszme-társai is. Azt is helyesen véli Gáll Erno, hogy mindennekhatására fordult a nyelvkritika felé, amelyhez meg kellettteremtenie sajátos apparátusát, itt tehát két dologról vanszó. Ebben a nyelvi paradigmában igazolódik az itt és mástimperatívusza – ebben azonban Gáll Erno megint visszatérama elvi álláspontjához, mely szerint a tömeges aprómun-kában is létrejönnek azok a feltételek, amelyek az itt meg-kerülhetetlen téridoi koordinátái felol a mást felé mutatnak.

Pontosan kifejezodik az elemzésben az a folyamat is,amely a nemzedéki kérdés elemzéséhez vezetett – az elmé-leti elofeltételek megteremtése után. Gáll Erno értelmezé-sében Bretter azt hangsúlyozta, hogy – Mannheim Károlyegyik megállapítását idézve – az új nemzedékek az antité-zist képviselik az elodök meghasadt nyelvének egészévelkapcsolatban, és hagyni kell oket abban, hogy ezt az anti-tézist érvényesítsék az erkölcsi habitus megteremtésének,valamint a társadalmi cselekvésnek a síkján. Az értelme-zo egy másik Mannheim-tézisre hivatkozva megállapítja :„Mintha Bretter lemondana a társadalmi emlékezetnek ép-pen a nemzedékek közötti érintkezésben s egy bizonyos jel-legu folyamatosságban észlelheto funkciójáról.” Nos, pon-tosan ennek az érintkezésnek és a folyamatosságnak a sze-

133


repképviseletét kívánta Gáll Erno vállalni, és ennek a lehe-tetlenítését látta meg a bretteri álláspontban.

Ezek után az értelmezo a „Bretter-iskola” jellemzésé-be bocsátkozik, annak önmeghatározási móduszait jellem-zi, végül pedig megállapítja : „Sajátos közösség bontako-zott ki tehát, amely azonban, különbözo okokból kifolyó-lag, döntoen pedig Bretter György halála miatt szétesett,s ily módon egy ígéretes, dinamizáló tényezotol fosztottameg az elvi viták pezsdíto légkörére oly rászoruló muvelo-désünket.” A teljesítmény elismerésével találkozunk tehátitt is post festa, az elmaradt elviséggel kapcsolatos fenntar-tások jelzése mellett.

A további fenntartás típusosan ismét a generációs kö-zösségre vonatkozik, arra tehát, hogy Bretter éppen a gene-rációs öntételezés kritikáját nem végezte el, jóllehet éppenez a generáció végezte az egynemusítés buvös kategóriájávalmegnevezett társadalmi gyakorlatot. Itt Gáll Erno megjegy-zi, hogy „Sokan közülünk a történelem törvényeinek tudó-iként ítélkeztünk és irányt szabtunk.” Az erkölcsi ítélkezéstehát indokolt. A szerzo legszélsoségesebb következtetése– hangsúlyozom, hogy paradoxalitásában is indokoltnaktartom ezt a konklúziót –: „Megkockáztatható az a felte-vés, hogy a Bretter Györgynél tapasztalható indulatosságazokkal szemben, akikhez bizonyos mértékben kötodött,tulajdonképpen saját maga »ellen« is irányult. Még pon-tosabban: neki magának is szüksége volt ezekre a »tetem-re hívásokra«, hogy a saját múltjának visszahúzó eroit le-gyozze, és emancipálódjék minden olyan hatás alól, amely-tol fejlodésének új szakaszában gyökeresen meg akart sza-badulni”. Ez az ennedszer megismételt gondolat egyetlentényt hangsúlyoz mindig: az ideológiai tudat kettosségét,kettos természetét, amelynek értelmében a vélt, dogmati-kus igazságok mellett létezheto (tudományos) igazságok

134


eleve terméketlen ellentmondást generálnak. Ez az ideo-logikus »skizofrénia« típusos esete. Gáll Erno jogosultnaktartotta az elméleti cezúrát, azért, hogy valóban rá lehes-sen térni a taktikamentes teória nyelvére, de nem tartottaindokoltnak, sot, emberileg megbocsáthatatlannak tartotta,hogy Bretter a korszak jó szándékú képviseloitol – magáttermészetesen ezek közé sorolta – is elhatárolta magát. En-nek ellenére, tanulmányának következtetésében megfogal-mazta, hogy a bretteri bírálatokból származó ösztökéléseket átkívánja venni. Koncedálta azt is, hogy a fiataloknak mintegyelméleti elojoguk a tagadás, amennyiben hangjukat hallat-va a történelembe be kívánnak lépni.80 Bevezette – sajnos,immár csak egy felvetés szintjén – a megelozo generációkerkölcsileg pozitíve minosítheto tetteivel való felelosségvál-lalás, valamilyen felelosség retroaktivitásának a lehetosé-gét. Ezt valamilyen többtényezos szemléletmód érvényesíté-sével kívánta figyelembe venni.

Nem hiszem, hogy azt kívánta volna megértetni : a re-ális kompromisszumoknak van logikája. Egy ilyenfajta kö-vetkeztetés végképp nem illene egyik legelmélyültebb kri-tikai elemzésének következtetéseibe. „A rejtett kollektívfelelotlenséggel szembeforduló vállalkozásnak tekintetbekell venni a maga egészében és fejlodésében felfogott szemé-lyiség felelosségét megszabó körülményeket és tényezo-

80 Gáll Erno azonban semmilyen megértésre nem találhatott a Bret-ter körül csoportosult fiatalok részérol. Ugyanis, amint azt egy-kori írásában Tamás Gáspár Miklós megfogalmazta, a kulturáliselfogadás gesztusa mögött még csak kísérletet sem tett arra, hogyaz elméleti álláspontokkal reálisan szembesüljön. Ez volt a leg-inkább elfogadhatatlan, ami miatt aztán a gesztust sem lehetettkomolyan venni. Tamás Gáspár Miklós: Pár hálátlan szó. VálaszGáll Ernonek, in: Kellék, 23. sz., 65–71. o.

135


ket. Nem biztosíthat elsobbséget a következményeknek,miközben a szándékot teljesen figyelmen kívül hagyja. Szá-moljon viszont a különbözo determináltságokkal, s határol-ja el egymástól a történelmileg »szükségszeru« tudatlansá-got a nem szükségszeru tájékozatlanságtól. Árnyaltan kellítélnie az egyéni és a csoportos felelosség összefüggéseirol,különös tekintettel egy erosen központosított, katonai fe-gyelmet megkövetelo s a földalatti szervezkedés konspirá-ciós szabályait meghonosító mozgalom valóságára.”

A kommunista mozgalom „erkölcsiségével” kapcsola-tos perspektívát meg lehetett fogalmazni és még meg lehe-tett fogalmazni 1981-ben. A filozófiai nagy tradíció szem-pontjából azonban ezek nem értelmezheto mondatok, ér-telmezhetoek azonban a politikus („taktikus”) szempontjá-ból, akinek a cselekvését a szándék és a végeredmény kö-zötti kalkulált meg nem felelés irányítja.

Kétségtelen, hogy ebben a kiváló kritikai tanulmányá-ban Gáll Erno makulátlan intellektuális tisztességgel olvas-ta és kommentálta egykori vitapartnere nézeteit és . . . ma-ga is lezárta a vitát.

A kollégáin–kortársain lemérheto hatással azonbannem volt megelégedve. 1984. július 7-rol származik egynaplójegyzet, amelyben Vekerdi László egyik írása kapcsán(Tiszatáj, 7. sz.) arról ír, hogy a cikkíró pozitívan elemzia Bretterhez fuzodo konfliktusos viszonyát. Érzelmileg te-hát még mindig nem sikerült G. E.-nek ezt a konfliktust fel-oldania, pedig lehetett volna ennek feloldása, hiszen Bret-ter önmagát ideológiakritikusnak tartotta, ha nem is ideo-lógusnak, de attól függonek. Megjelenik egy új motívum,a mellozöttségé: a 60 éves Korunk kapcsán nyilatkozó LángGusztáv nem említi G. E. szerepét és tevékenységét, említiviszont Bretter hatását a fiatalokra. (Naplóbejegyzés 1986.június 29-én.) Az egyik „legfacsaratosabb” tematikus tömb

136


központi kérdése Gáll Ernonek a Bretter szellemi fejlodésé-ben játszott szerepével kapcsolatos. Bejegyzés július 21-én:„[Szilágyi] Julika arra is emlékezett, hogy Bretter ellenemirányuló indulatait és igazságtalan kritikáját az önismere-ti könyvem ellen azzal indokolta neki, hogy az én libera-lizmusom és jovialitásom a sztálinizmus idején elfogadha-tóvá, turhetové tette számára a turhetetlent, s így én aka-dálya voltam korábbi radikalizálódásának. Furcsa logika,mert ha dúvadként viselkedtem volna, akkor tettem vol-na neki igazán jó szolgálatot.”(Eme motívum még kétszer,1991-ben és 1993-ban is feltunik, annak jeleképpen, hogyalaposan rögeszmésedett.) Ehhez kapcsolódik a Napló el-so kötetének 34. számú lábjegyzete, amelyet akár a fentiálláspont megerosítésének tekinthetünk, mivelhogy annakmondanivalójával teljesen egybevágó, ugyanakkor jellem-zi az ideológiai közösségbol, az egykoriból adódó valóbanskizofrén állapotot : „Bretter Györgynek a Tegnapi és mai ön-ismeretrol írott »megsemmisíto kritikáját« a Korunk annakidején nem hozta le. Egy másik, az Idealul prometeic c. Gáll-tanulmánykötetrol szintén írt Bretter (Dialógus a humá-numról, in: Korunk, 1972/8.). Ennek végén így summázzaviszonyát Gáll Ernohöz: »ha a recenzensnek egyáltalán jo-ga van erre, engedtessék meg számára egy szubjektív val-lomás: ha Gáll Erno ideológiai lelkiismeretérol mer beszél-ni, az azért van, mert közben saját lelkiismeretét vizsgálja.Gáll Erno tanítványaként, ideológiai osztályosaként magais kénytelen szembenézni azzal, amit dogmatikus múltjá-ból magával hozott. A recenzens tudja, hogy a marxizmus-nak azt az útját, amelyen ma jár, igen kevesek között éppenGáll Erno mutatta meg neki, és ha most problémákat vetfel, akkor ezt azért teheti, mert a könyv, amelyrol beszélniigyekszik, saját álláspontjának tisztázása felé vezette« (Itt

137


és mást, 242–243. o.) Ennél világosabban nem lehetett volnaa közös ideológiai torol, eredetrol beszélni, és annak elha-gyásáról sem. Gáll Erno könyve volt az egyik köszöruköveaz ideológiakritikusi álláspont kialakításának, következés-képpen a reális és áthidalhatatlan, elvi különbségek megje-lenítésének. Nos, csak az tudja, aki a marxi filozófián belülvolt, hogy semmi sem lehet rémisztobb, mint a különbségdeklarálása, mert ebben az esetben valaki automatikusanelhajlónak minosül, kizárja magát az eszmei közösségbol, éspersze fel is iratkozik az eretneklistára. Abból pedig harckövetkezik, küzdelem, leküzdés. Persze ezek egy kisebb-ségi kultúrában pusztító dimenziók, és voltak olyanok is,akik vállalták a leküzdés kivitelezését. A leginkább éppenRácz Gyozo tette ezt, Bretter egykori eszmetársa és társz-szerzoje. Gáll Erno számára a legnagyobb baj és személyeséletének áthidalhatatlan dilemmája is az lett, hogy a fentihiposztazáció értelmében megszunt az a szerep(lehetoség),amelyben önmagát látta, láttatta és hasznosnak vélte: hogyközvetíto, összerendezo, integrátor.

A Napló két testes kötetében Bretterre természetesenennél jóval több hivatkozás van. Ez azonban inkább GállErno személyes–lelkiismereti kérdéseirol szól, nem az érin-tettrol. Mindez azonban a kor pszichéjére is jellemzo olvas-mány. Eredetileg nem is állt szándékomban egy lábjegy-zetben összefoglalhatónál többet érinteni a vitából. Ami-kor viszont újraolvastam az anyagokat, és elkezdtem is-mét szembenézni a gubanccal, két dologra gondoltam: 1.a vita voltaképpen fenoménje az ideológiailag strukturáltlét/mondat lehetetlenségének, és végül is ezért kell fog-lalkozni vele, 2. hogy módszertani értéke is lehet minden-nek, akár azok számára is, akik egy korszak eszmetörté-neti kérdéseinek tanulmányozásában nem kívánják a meg-

138


érto szociológia szempontjait alkalmazni. Különösen a fiata-labb magyarországi kutatók nem tudják, vagy nem akarjáka vizsgált korszak azon pszichikus vonatkozásait érinteni,amelyek múlhatatlanul szükségesek a közösség megértésé-nél. Annak megértésében, ami az embereket elválasztottaés összekötötte. Ami legfoképpen a vitákban és mögöttese-ikben érheto tetten.

139

FÜGGELÉK 2.BEVEZETÉS, AMELYSZÜKSÉGSZERUEN

KORFESTMÉNYI ELEMEKETIS TARTALMAZ

E sorok írója 1974 és 1978 között volt a Babes–Bolyai Tudo-mányegyetem filozófia–szociológia, utóbb – kényszeruen– filozófia–történelem szakos hallgatója, a Gaál Gábor-Körés a Diotima-vitakör résztvevoje. A Kellék összeállításábanmegjeleno szerzok ismerosei, majd barátai lévén megpró-bál a kor tanújaként és mégis elfogulatlanul visszatekintenia jelenségre, majd némiképpen értelmezni is egyet s mást.

A hetvenes évek Kolozsvárja: az ideológiai frontot1971-tol immár „bekeményítették”, de a látszat még meg-van. Ha megállunk Kolozsvár foterének legnagyobb újsá-gos standjánál, még nagyon sokféle lapot vásárolhatunkmeg, például a reformmarxizmus lapjait. Innen szárma-zik a nyugati információ (látszata). Itt van a L’ Humanité– kulturális mellékletével! (L’Hebdo) –, a L’ Unita, az El País,a The Morning Star – és hát természetesen a régi jó pártla-pok, a Pravda, a Trybuna Ludu (nagyon ritkán), a Rudé Prá-vo, a Neues Deutschland, a kubai pártlap, a Granma, a Nép-szabadság. . . Persze a „népszabi” már csak mutatóban, egyreinkább pult alatt, majd végképp eltunik. . . Azért fontos dol-gok ezek, van információ (?), lehet a sorok között olvasni –

140

Függelék 2. Bevezetés, amely szükségszeruen korfestményi elemeket. . .

ez egy nagy tudomány! – lehet viszonyulni a pártvonalak-hoz, meg a marxista ideológiához.81

De hát miért kell viszonyulni az ideológiához, a mar-xista ideológiához?! (A leninizmussal azért már csínjánkellett bánni, azt már nem idézték, csak a magyar nemze-tiségi foideológusok, és akkor, ha a nemzetiségi kérdés le-nini megoldásának tézisével akartak reflektálni a Ceauses-cu-féle „nemzetiségi politika” valamely újabb baljós húzá-sára.) Ma már nehéz megérteni, hogy az ideológia átszottea társadalom politikai gondolkodását, és ha valaki politi-kus módon akart gondolkodni – már pedig hogyan lehetegy társadalomban nem politikus módon gondolkodni? –akkor viszonyulnia kellett az ideológiához. A RKP lévén a ha-talom, feltételezett értelmiségink csak akkor tudott a hata-lom húzásaihoz viszonyulni, ha ismerte a marxista ideoló-gia megfelelo válaszait. És amikor ezt mondom, szeretnémazt hangsúlyozni, hogy nem Karl Marx gazdasági, politi-kai és egyéb nézeteirol volt szó, hanem mindarról, ami eb-bol ideológia lett. (Karl Marx filozófiai nézeteirol az én vé-leményem szerint sem akkor, sem ma nem lehet beszélni,hanem csak arról, ahogy valahogyan Arisztotelész, az an-gol haszonelvuek és G. W. F. Hegel egy s más elképzelé-seit összekapcsolta egy Friedrich Engels által kínosan ésnéha tévesen kiszámolt algebrával – saját törvényfogalma,minden társadalomfilozófia központi eleme – teljesen téveslévén és maradván.) A dolog szépségét azonban fokozta,hogy amikor valaki „elozni” akarta a marxista ideológiát,azazhogy hallatni kívánta a szavát, akkor Marx tanaival –

81 Persze a radikális társadalomtudomány közkézen forgó lapja, aTELOS, már akkoriban is igen érdekes tanulmányokat közölt, pél-dául Lyotard tollából, az egyik címe: Adorno mint ördög.

141


akár „balról” (hogy aztán a trockista elhajlókról végképpne beszéljünk), vagy „középrol” – a marxi szövegek filoló-giailag pontos, tudósi ismeretében – kellett hogy „leelozze”az apparátus(ok) ideológusait. És a végén, persze, LukácsGyörgy – minden olvasatban és fordításban.

(Lukács György a 20. század egyik legelismertebb ma-gyar gondolkodója, 1918-as kommunista, a Tanácsköztár-saság népbiztosa, majd „a budapesti iskola” elismert filo-zófusa volt, nem egy muve okán igaz értékkel és joggal ; –a Mester abszolút legitimitását azonban az is tette, hogy otmár Vlagyimir Iljics Uljanov, Lenin is „megintette” – és ezmég inkább bonyolította a képet. Bonyolult lett az helyilegis. Miután Bretter Györgyöt kitiltották a Magyar Népköztár-saságból. (Abból az Magyarországból, ahonnan egyébként,Pécsrol, a családja származott. Tehát betiltották Romániá-ba, ahol, Kolozsváron, a Lukács-iskola „tagjai”, Fehér Fe-renc, Heller Ágnes és Vajda Mihály még meglátogathattákbarátjukat. Aztán nekik is el kellett hagyniuk Kelet-Európát,mivelhogy tulajdonképpen kitiltották oket Magyarország-ról. Gondolom, a reálisan megvalósult szocializmus, azaztotalitarizmus kulturális geomorfológiáját mi sem jellemzijobban. Nyugat-európai teoretikus barátaimmal szemben,ma is azt gondolom, hogy a tan megértésében ezek mégisnélkülözhetetlen elemek.)

Ilyen dolog volt egy ideológiailag megszervezett társa-dalomban élni. És még ilyenebb volt, ha e társadalombanvalaki „értelmiségi” akart lenni, ami azt jelentette, hogymegjelenik a nyilvánosságban, elit lesz. Persze a kommu-nista pártoknak szükségük volt elitekre, ok az az áttétel,a „transzmissziós szíj”, ami igazán, azaz szavahihetoen„betölti” a társadalmat az ideológiával. Tehát aki egy ilyentársadalomban például „író” akart lenni, annak abszolútreflexei – nem állítom, hogy ismeretei – kellett hogy le-

142


gyenek az ideológiával kapcsolatban. (E reflexeket olyanmuvészeti ágak dolgozói, mint amilyenek a zenészek vagya képzomuvészek, írástudó barátaiktól is beszerezhették.)

Itt azonban a hatalmi struktúrában való részvétel nemért véget : kezdetét és szerepét vette a cenzúra – amely Ro-mániában 1977-ig a rendes állami cenzúra volt, konkrétvégrehajtási és büntetojogi felelosséggel – a cenzorok részé-rol is –, aztán meg többszörös (helyi- és központi) pártcen-zúra – egyre kevesebb ideológiai látszattal, és semmilyenállami meg büntetojogi felelosséggel.

Nos, ebben a szerkesztményben egyszer csak jelentke-zett néhány fiatal alkotó, felismervén azt – ösztönösen éselvileg is –, hogy az ideológiai viszonyokból, valamint ab-ból az egészbol való kilépés szükséges és lehetséges, mert ezígy nem mehet tovább – és kilépésük móduszául az elméletet,a teóriát választották. Helyi erdélyi magyar viszonyaink kö-zött eleinte senki nem értette, hogy mit is jelent ez. Nevükaz lett, hogy ezek a köz által meg nem érthetoen – és a közvolt itt egyelore a legfelsobb instancia – azaz köz-meg-nem-érthetetlenül, közérthetetlenül írnak. Akár mirol is írnak, ak-kor is közérthetetlenül írnak. Aztán majd mások is , így. . .(E dolgot a végtelenségig képviselte Balogh Edgár.) Nosza,fordítsuk tehát oket le a köz nyelvére, vessünk be írásaik ér-telmezésébe helyi- és ideológiai nyelvi jelzoket – markereket–, mi által érthetokké, közölhetokké, a mieinkké válnak. Ezttette – emberi szempontból teljes jó szándékkal – Gáll Erno,a Korunk akkori foszerkesztoje, amikor a Szövegek és körül-mények(rol) szóló elfogadó, közérthetosíto, intézményesítobírálatát megírta, és ezt az elfogadást, befogadást, közért-hetosítést, intézményesítést, akcepciót utasította el TamásGáspár Miklós – írása manifesztum e tekintetben – és nyo-mában implicite a késobb elméleti nemzedéknek elnevezettkis társaság. Ekkor azonban már a „szervek” is felfigyeltek

143


a dologra, a helyzet élesbe fordult. (Az elmélet persze min-dig a gondolkodással – cogitatio – függ össze. Aradi József,Korunk-szerkeszto és az elitek méltán legendás szervezojeaz akkori helyi kolozsvári néplap, az Igazság mellékleténekhasábjain kögítés kulcsszóval írta le a folyamatot, szatiriku-san, tragikomikusan. Azt aztán végképp és még ennyiresem értette senki. Imígyen beteljesítette és lezárta a közért-hetetlenséget.)

Bretter György szerintem tudatában volt ennek a hely-zetnek és a helyzetben levo csapdáknak. Neki valóban voltideológusi és a marxi teoretizáláshoz kapcsolódó muvelt-sége – és illúziói a reformmarxizmussal kapcsolatban. Sze-rintem kemény politikai gesztusokkal szólt egyfelol mind-azoknak a fiatal alkotóknak, akik a Szövegek és körülményekcímu antológiában (1974) megjelentek – a barátság itt egymás kérdés –, másrészt pedig szólt Gáll Ernonek, mint el-méleti szerzonek, aki a nemzetiségi kérdést továbbra is teo-retikusan megjeleníthetonek vélte könyvében. És természe-tesen szólt Gáll Ernonek, a Korunk foszerkesztojének, akimégiscsak és nem malgré lui továbbra is a Korunk foszerkesz-toje volt. Az ellentmondásos helyzeteknek ezt a tömkele-gét immár gubancnak szokás és kell nevezni, gubancnak,sot mi több, csomónak, amelyben nincs megoldás. Csakkemény és végso elkülönbözodések és elvi álláspontok(a haragok, dühök, emberi érzelmek csak festményei ennekaz elkülönbözodésnek, végso különbségnek).82 Azonban

82 A Gáll Ernovel való többszörös levélváltásomnak az egyik tét-je éppen ez a differendum lévén, és e tetemes levélváltás anyagátutólag újraolvasva vált nyilvánvalóvá a számomra három dolog.Az egyik, hogy Bretter György álláspontja radikális. A másik az,hogy Gáll Erno ezt nagyon is jól érti. A harmadik az, hogy kizá-ró álláspontokról van szó. Naivitás arra gondolni, hogy két ilyen

144


a résztvevok emberségére és becsületére legyen mondva,tiszteletet adva annak, túl kemény lett volna ennek az elkü-lönbözodésnek a megjelenítése, azaz Tamás Gáspár Miklósés Bretter György következo elméleti pamfletjeinek a megje-lentetése az akkori viszonyok között. Végül is megvalósultaz elvtelen magyar egység – mely fobenjáró vád-kifejezésbenaz egyik legfontosabb itteni nacionalista ideologéma mindigis megjelent.

A mi erdélyi helyzetünknek az az érdekessége, hogyezeket az egykori vitákat akár dokumentumformában ismeg kell jelentetni, mert a viták és az egykori – erkölcsiformában is megjeleno – kérdések befejezetlenek, olyan ér-telemben, hogy ez a félmúltunk. (Befejezetlen múlt, tökélet-lenség, imperfectum). Amelynek a megjelenítése hozzátar-tozik a tisztánlátásunkhoz. Arról aztán végképp nem be-szélve, hogy valamiben részt venni, vagy valamiben résztnem venni végül is azzal járt, vagy járhatott, hogy az em-ber vagy Moldovába vagy Havasalföldre kellett hogy men-jen, vagy – a végtelen és embertelen megaláztatások során,lásd: nyomtatványok megszerzése, sorállások, kihallgatá-sok – áttelepülhetett az akkori kádárista–szocialista Ma-gyar Népköztársaságba.)

Végeredményben azonban – és ez a mai egyetemesmagyar muvelodés, politika mindenkori nyeresége – létre-jött az a teoretikus nemzedék itt Erdélyben, amelynek a telje-sítménye kétségbevonhatatlan. ( Persze, egy pillanatra semkérdojelezném meg, hogy ez mindegyikük istenadta tehet-sége folytán is pontosan így ne lett volna.) Az összefüggé-

fajta eltökéltséget egy asztalnál össze lehet békíteni (mint ahogya nyolcvanas években ezt nosztalgikusan elgondoltam volt és leve-leztem is ilyen értelemben Gáll Ernovel).

145


sek azonban tanulságosak és tanulmányozhatók, tanulmá-nyozandók.

Az elméletíró nemzedék kivált az ideológiai és hatal-mi „munkakörbol”. Már akkor könyvek sorával igazoltaezt.83 A Szövegek és körülményekrol (1974) szóló Echinox-beliesszémtol kezdodoen mindegyikük minden egyes akkorikönyvérol külön-külön is, majd összefoglalóan is – a hivat-kozásaikat is tolem telhetoen végigolvasva – , írtam, a kri-tikai esszétanulmány mufajában. Rendkívül nagy megtisz-teltetésnek és feladatnak éreztem, hogy Molnár Gusztáv –akkori Kriterion-szerkesztoként – rám, az akkori temesvá-ri középiskolai tanárra bízta Bretter György gyujteményeskötetének, az Itt és mást Bevezetojének a megírását.

Az akkori olvasatomban alakult ki az az álláspontom,hogy Bretter György mégsem csak-, nemcsak ideológiakri-tikus (ahogyan végül is definiálta magát – Molnár Gusztávhívta fel erre a figyelmemet a Bretter Györgyrol írott nekro-lógjában), nem is csak filozófiai iniciátor, hanem a szó leg-keményebb értelmében szakfilozófus is, aki egy olyan ir-galmatlan szofista logikai szerkezetben gondolkodott (disz-szoi logoi), hogy nyelvfilozófiai elképzeléseivel (amelyeka társadalomról alkotott platóni ideákkal mindig összefüg-genek) csak hosszas tanulmányok után kezdtem el mernifoglalkozni – egyébként azok abszolút eredetiségére kül-földi kutatók is felhívták a figyelmemet. (Ezzel persze AngiIstván, a kiváló professzor–kolléga és barát mindig is tisztá-ban volt, aki a bretteri állíthatósági határértékben – általános

83 Tamás Gáspár Miklós: A teória esélyei, Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1975. ; Molnár Gusztáv: Az elmélet küszöbén, Kriteri-on Könyvkiadó, Bukarest, 1976. ; Ágoston Vilmos: Humanizmus:ettol–eddig? Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. ; Szilágyi N.Sándor: Világunk a nyelv, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.

146


szubjektum – megjeleno parmenidészi létfogalmat, illetvea ketto összefüggését elemezte egyik alapveto tanulmányá-ban.)84

Szakmai, kollegiális, baráti, emberi kapcsolatban len-ni az akkori szerzokkel, szerkesztokkel, vitapartnerekkel,tanáregyéniségekkel – felért egy egyetemmel. Ez az én szá-momra a tanulság. Gáll Erno és Bretter György – az utóbbikórházi ágyánál, tanúsíthatom, mivel én is ott voltam – bé-kében váltak el egymástól.

(Kellék/23. (2003). 7–11.)

84 Angi István: Parmenidész igézetében, in: Értéktol jelentésig, ProPhilosophia, Kolozsvár, 2004, 304–326. o.

147

FÜGGELÉK 3.BRETTER GYÖRGY:

AZ IDEOLÓGUS ÉS AZ O NYELVE

Eddigi munkáiból, beleértve ez utóbbit is,85 ma már kide-rül, hogy Gáll Erno nem csupán politikai eszméit, de ideo-lógiájának egészét is az államhoz való viszonyban alakítot-ta ki. Ideológiája – a marxi–lenini ideológia, illetve ennekerovonalain elhelyezkedo gondolatok, információk, poli-tikai tények – természetes módon állt szembe a polgári–földesúri társadalom felépítményével, s pontosan ennyi-re természetesen találta meg eszményét a nálunk 1947 vé-gén létrejött államban. Ez a hatalom – és Gáll Erno gyak-ran hangsúlyozza ezt – képes önkorrekciókra, mert mar-xista párt vezeti, és a marxizmus lényegéhez tartozik a hi-bák felismerése, illetve – és ez bizonyos szempontból mégfontosabb – képes a különbözo, egymást követo fejlodésiszakaszoknak megfeleloen alakítani politikáját. A marxistapárt képes erre, mert, amint ezt Gáll Erno aláhúzza, a párta munkásosztály érdekeit képviseli, a munkásosztály pe-dig objektíve érdekelt lévén a haladásban, tulajdonképpenaz emberiség ügyét valósítja meg.

Nyilván az állami keretekben élo emberiségét, azét,amelynek közösségi viszonyait az állam képviseli, amely-nek érdekeit a marxista párt fogalmazza meg és politiká-

85 Tegnapi és mai önismeret, Kriterion, Bukarest, 1975. Az idézetek errea kiadásra vonatkoznak.

148

Függelék 3. Bretter György: Az ideológus és az o nyelve

ja révén ez a párt tudatosítja a tömegekben. A gyakorlatezek szerint a párt politikájának végrehajtása, a szervezettés tervszerusített cselekvés, a társadalomra vonatkozó teo-retikus gyakorlat pedig a huség jegyében végzett ideológu-si munka. Az ideológus terjeszti a marxizmus–leninizmuselveit, népszerusíti a pártpolitikát, és felhívja a figyelmetaz életben felvetodo új jelenségekre, illetve az esetleges hi-ányosságokra. A huség és a fegyelem dialektikus viszonyá-ban az ideológus végso soron a huség nevében fegyelme-zett ; tudja, hogy igaz ügyet szolgál, tudja, hogy a valóságmegváltoztatása szervezett és öntudatos tevékenység, tud-ja, hogy ezt a tevékenységet irányítani csak a párt képes,tehát vállalja a fegyelmet.

Az intézményekben való gondolkodás – nevezzük eztetatisztikus gondolkodásnak – orientálja tehát Gáll Ernoeszmevilágát. Az intézmények, a párt és az állam értéketjelentenek számára: tapasztalatai a legfobb erkölcsi (maga-tartásbeli) jó és a legfobb társadalmi igazság letéteménye-seként mutatják a pártot és az államot. Ha konkrét esetek-ben a történelmileg egyáltalán megvalósítható jó és igaznem találja meg a kibontakozás megfelelo formáit, akkoraz ideológus éppen ezekért a formákért lép be az eszmékszorítójába. Küzdelmeinek másik területe a nem megfele-lo (vagy éppen ellenséges) ideológiák világa: ezek tévedé-sét elsosorban nem logikai eszközökkel kell kimutatni, ha-nem azoknak az értékeknek a felmutatásával, amelyeketaz ideológus képvisel, illetve annak kimutatásával, hogyaz ellenfél értékpremisszái az értékhierarchia alsóbb szint-jein helyezkednek el, mint az egész emberiség ügyét képvi-selo pártideológus értékei.

A formák keresése, az értékek felmutatása egy meg-határozott területen – a nemzeti kérdés területén –, te-gyük hozzá: az össztársadalmi mozgás részeként értelme-

149


zett nemzeti problematika területén: ez Gáll Erno könyvé-nek tartalma. E tartalomról szólva óhatatlanul eszünkbe jutaz a régi tétel is – hiszen szerzonk gyakran említi –, hogynincs tartalom forma nélkül. Gáll Erno gondolatai a politi-kai nyelv formájában születnek meg. A marxi–lenini párt-politika nyelvén beszél, tehát eleve visszautasít mindent,ami más nyelven kerül kifejezésre. Ha pozitív mozzanato-kat fedez fel mondjuk az ellenfélnek tekintett szerzo gon-dolataiban, akkor ezt is átfogalmazza a maga nyelvére, nemtörodve azzal, hogy így némi egyszínuség jön létre. Néhaaz a benyomásunk, mintha mindenki azonos nyelven be-szélne.

Gáll Erno óriási toleranciával közelít a nézeteitol elté-ro, de jó szándékúnak tekintett álláspontok felé. Toleran-ciája ideológiai megalapozottságú nyelvi tény: azzal tole-ráns, hogy a maga nyelvére fogalmazza át, vagyis nyelvilegintegrálja e másoknál pozitívnak tekintheto álláspontokat.Csak egy példát erre az átfogalmazásra: Gáll Erno, az értékés érdek viszonyát taglalva, Gunnar Myrdal álláspontját is-merteti : „Gunnar Myrdal – haladó nyugati társadalomtu-dós és közéleti személyiség – fontos helyet biztosít a kuta-tásban az értékpremisszáknak. A társadalomtudományok– szerinte – akkor tesznek eleget megismero és társadalom-átalakító szerepüknek, ha az alkalmazott értékpremisszá-kat nyíltan kifejezik. A kiválasztás azonban nem lehet ön-kényes. Relevánsnak és szignifikánsnak kell lennie.” Ez-után idézi Myrdalt : „Ez annyit jelent, hogy meg kell felel-nie a társadalomban létezo csoportok valóságos értékelé-seinek, méghozzá olyan csoportokénak, amelyek elég na-gyok, vagy egyéb okok miatt elegendo hatalommal ren-delkeznek ahhoz, hogy értékpremisszájukat realisztikussátegyék.” Majd ismét Gáll Erno következik: „A relevanciacsoport érdekei és eredményei szabják meg az értékek ki-

150


választását.” (24. o.) Látjuk, hogy a szöveg három részboláll : 1. Myrdal bemutatása, az idézet hitelesebbé tétele az-zal, hogy haladó tudósként és közéleti személyiségként jel-lemzi, ideológiai szalonképességét igazolja, továbbá GállErno mindig jelen levo pedagógiai szándékait figyelhetjükitt meg; 2. a Myrdal-idézet ; 3. az idézethez fuzött reflexió.

És éppen a reflexió esetén válik gondolkodói stílusatartalmivá. Ugyanis nem arról beszél, nem azt gondolja to-vább, amit az idézetben olvasott, hanem, amint azt az iga-zi ideológusok teszik, csak a maga meggyozodéseit mond-ja. Tehát nem azért, mert Gáll Erno sajátos módon csinál-ja az ideológiát, hanem mert egyetlen nyelvben tud csakgondolkodni, mert minden egyéb nyelvbol csak annyit ért,amennyire szüksége van, hogy érveit súlyosabbá tegye.Azzal, hogy elfogad, és azzal, hogy elutasít, illetve kritika-ilag teszi ezt. A fenti idézet második részében szó sem voltarról, hogy valamely társadalmi csoport érdekei és eredmé-nyei szabnák meg az értékek kiválasztását, hiszen Myrdala társadalomtudományokról beszél, s csupán annyit mond,hogy ezek kénytelenek tudomásul venni a társadalmi cso-portok valóságos értékpreferenciáit, de egy szót sem ejt –legalábbis ebben az idézetben – az érdekek és az értékekviszonyáról. Az értékeknek érdekekre való ilyetén redukci-ója amúgy sem védheto álláspont: ellentmond a tapaszta-latoknak, de egy (elméletileg) középszintu kategóriarend-szernek is.

De ez a tolerancia mást is jelent ; Gáll Erno a szakiro-dalom felhasználásával nagymértékben nagyította a nem-zetiségi probléma megközelítésének elméleti és szociológi-ai kereteit. Nem kétséges, hogy most számos kérdést más-képp látunk, mint ezelott, hogy a reális problémák felveté-sének módjában is másképp járunk majd el, mint ezelott.

151


Gáll Erno persze nem tud kibújni ideológusborébol, ésnem tudja – nem is akarja – megtagadni saját értékprefe-renciáit. És ez az értékpreferencia a humanitás általánosanelfogadott értékei mellé felveszi a marxizmus–leninizmusnemzeti–nemzetiségi teóriáját és azokat az intézményeket,amelyek az ideológiát az empirikus világban megvalósít-ják. Értékpreferenciái természetesen elfogulttá teszik, de ovállalja ezt az elfogultságot, sot : azzal, hogy az intézmé-nyeket az értékek színvonalán tárgyalja, tulajdonképpenezeknek is idealitást tulajdonít : lehetséges tökéletességük-bol részesül az empirikus intézmény, amely a tökéletesedésimmanens útját járja.

Ideológiai álláspontján belül éppen a lehetséges (ide-ális) és a megvalósult ellentmondás izgatja, és éppen ittválik problémaérzékennyé. Szilárd ideológiai talapzatokrólbeszélhetnénk tehát. A megvalósult, noha hátrányban vanaz értékhez (eszményhez, ideálishoz) képest, mégis hala-dást jelenthet a lehetséges tökéletesség útján: a praktikuscélkituzések éppen ezt a haladást szolgálják. A maga nemé-ben valami tökéletes lehet anélkül, hogy abszolút értelem-ben az volna: a feladat éppen az, hogy gyakorlatilag meg-valósítsuk mindazt, ami megvalósítható az adott korban.

Adott kor: Gáll Ernot nem hozza zavarba az, hogyaz önmaga lehetoségeit megvalósító kor és az ideális–eszményi között elméletileg nehéz dolog átmenetet talál-ni ; az ideális (eszményi) megfogalmazói és adott szintenvaló (lehetoség szerint való) megvalósítói is mi vagyunk,sot mi vagyunk az intézmény is, amely mozgósít erre, deegyúttal a megvalósulás ideális kerete is. Az intézményesí-tett cselekvés ideológiája ez, amely kiküszöböli az egyénit,és a partikulárisból is csak az egyetemeshez közelítot orzimeg. Így válik reprezentatívvá a múlt minden – intézmé-nyek nevében és intézmények által végrehajtott –, haladó

152


tendenciát képviselo mozgalma, s mivel könyvének témájaa nemzeti mozgalom, illetve a mozgalmak révén megvaló-suló nemzeti önismeret, így válik a nemzeti haladásért ví-vott intézményesített küzdelem az újabb kor eszményeinekhordozójává, releváns és jobbára reprezentatív történelmiténnyé, releváns, de nem reprezentatív intézményen kívülimozgalmak példaképévé.

Szerzonk azonban nem foglalkozik magával a mozga-lommal, azzal, ahogyan a tömegek gyakorlatában a nemze-tiségi lét nemzetiségi mozgalommá szervezodött, ahogyana spontán mozgalom létrehozta a maga intézményi kerete-it. A kész kereteket kapjuk csupán, a már kialakult intéz-ményeket, az intézményiesített cselekvést, roppant kevesetmond a létként átélt nemzetiségrol, noha tudjuk: a nemze-tiségi intézmény puszta keret, ha nem a reális nemzetiségimozgalom létérdekeit képviseli.

Ezen gondolatkörön belül Gáll Erno rendkívül izgal-mas dolgokról ír, illetve vitális problémákról ebbol a kér-désfelvetésbol kiindulva elmélkedik. Idézzük könyvéneknéhány reprezentatív sorát : „E szempontok alapján [a mu-velodési eszmény és a társadalmi ideál dialektikus viszo-nyáról volt szó az elobbiekben] nem csupán a romániaimagyar muvelodést munkáló kultúrpolitika idoszeruségét,hanem e feladat bonyolultságát is tudatosíthatjuk. Hagyo-mánynak és modernségnek, romániai létparancsoknak ésvilágigényeknek, a humaniórák és a tudományos musza-ki forradalom követelményeinek kell ugyanis oly módonmegfelelnie, illetve eleget tennie, hogy maximálisan bizto-sítsa az itteni magyarság alkotó eroinek kibontakozását.”(99. o.) Egy oldallal elébb a nemzetiségi mikrokultúrávalkapcsolatban ezt írja : „E mikrokultúrák kibontakozása, ön-állósulása az ösztönösség és tudatosság kölcsönhatásábanalakul, ám az adminisztratív beavatkozástól és manipulá-

153


ciótól mentes irányítás ez esetben (tekintettel a muvelodésfokozott jelentoségére a nemzetiség életében) hatványozot-tan nélkülözhetetlennek, jótékonynak bizonyulhat. [. . . ] Ekultúrpolitika feladatát alkotja továbbá azoknak a keretek-nek a megteremtése, amelyek [. . . ] a korszeru, szocialistatartalom fejlodését serkentik.”

Az idézetek áttetszo logikai szerkezete feleslegessétesz minden kommentárt. Eszmény és intézmény, ideoló-gia és haladás, feladat és megvalósítás lehetosége a szavak-ban rendre felsorakozik: a szavak között a jobbítás vágya,az érzelem, a csatlakozás kohéziós ereje. Persze ez is kettos-ség: a felsorolások, ezek az önmagukat racionálisnak tekin-to kijelentések, ha azok, racionálisan érzik magukat, az ér-zelmek pedig a ráció szavaként ünneplik realitásukat. Nemcsoda, hogy így van: Gáll Erno mint nemzetiségi ideoló-gus fogalmaz, de nemzetiségi mivoltában létéhez tartozikaz is, ahogyan átéli nemzetiségi mivoltát. A nemzetiség-tudomány muvelojeként saját illuzórikus tudatát – hiszennincs illuzórikumtól mentes, érték nélkül való tudat – teo-retizálja meg, s mivel tudja, hogy a tudat eme csalfaságárólazért illik tudni, sot a tudományban illik ennek kereteit iskijelölni, Gáll Erno a tudat legmagasabb ideológiai szinté-zisére, a mindent átfogó marxizmusra és az ezt képviselointézményre apellál.

Az egyén meghal – éljen az egyéniség. Ha az egyén-nek nincs módja arra, hogy létmozzanatként átélt helyze-tét az egyéni cselekvésben haladja meg, ha nincs mód ar-ra, hogy a helyzetüket hasonlóképpen létmozzanatként át-élo emberek csoportos cselekvésben alakítsák a világot, ak-kor nyilván csak két lehetoség marad: a cselekvésrol valólemondás, vagy az emberek reális érdekeit tudatosító ve-zeto ero által megtervezett–irányított csoportcselekvés. Eb-ben a cselekvésben az egyén már nem valamilyen empiri-

154


kus világból indul ki, hanem a magasrendu intézmények-ben megtestesült empíriából, s pontosan azzal válik egyé-niséggé, hogy maximálisan meghaladja egyéniségét.

Gáll Erno gondolkodásmódjának logikáját vázolva ke-veset, sot hamisat mondanánk, ha nem ismertetnok köze-lebbrol is azt az anyagot, amelyet ez a logika egységessémunkál. Könyvének fejezetei mutatják azt a világot, ame-lyet ismer, s amelyet vele kell bejárnunk, ha mi is közelebbitakarunk megtudni róla. Szerzonk ugyanis olyan kérdések-kel is foglalkozik, amelyekkel nálunk senki más rajta kívül.S bizonyos értelemben másutt sem: tipikusan hazai jelen-ség o, írásai, gondolatvilága általában azt a helyzetet és po-litikát tükrözi, amely a nemzetiségi probléma sajátosan ro-mániai vonatkozásait jellemzi. És ez rendkívül fontos: havalakit most vagy majdan az érdekel, hogy a nemzetiségétvállaló értelmiségi hogyan látja a nemzetiségi lét problémá-it akkor, ha az össztársadalminak tekintett érdekbol indulki, ha valakit most vagy majdan az érdekel, hogy az össz-társadalmit képviselo nemzeti érdekbol hogyan lehet leve-zetni a nemzetiséget mint nyelvi és kulturális jelenlétet, ak-kor Gáll Erno munkájában becses adalékokat találhat.

Tulajdonképpen arról van szó, amit Marx az egyéniés társadalmi viszonyaként elemzett, arról, amelynek pro-totípusa a kapitalizmus körülményei között a burzsoá ésa citoyen viszonya volt. A nemzetiségi állampolgárkéntdolgozó ember munkája révén – amelyben társadalmiságamegnyilvánul – a nemzeti érdekek megvalósulásaként épí-tett szocializmust szolgálja ; egyébként nemzetiségi. Vagy-is nemzetisége az állam alkotmányában is garantált ma-gánügy. A nemzetiségi kultúrát azért támogatja az állam,mert ez egy nagyobb csoport magánügye, amely szükség-let formájában jelentkezik, tehát támogatása állami érdek.E szükséglet kielégítésén túl minden az össztársadalmi–

155


nemzeti érdekeket szolgálja : az ember társadalmiságát ki-fejezo munka, a munkára felkészíto szakképzés egyértel-muen a nagy közösség körébe tartozik.

A nemzetiségi létet Gáll Erno a csoportok – szubkul-túrák – kategóriájában értelmezi, vagyis partikularitáskéntaz általánoshoz viszonyítva. Ez az álláspont, hogy úgymondjuk: irodalmi (szakirodalmi) ; ám idonként kevéssépontos. Ha a kultúrát mint intézmények rendszerét értel-mezzük, akkor ez a megközelítés kielégíto, ha azonban a te-vékenységek történelmileg is, az aktuális által is meghatá-rozott rendszereként értelmezzük, akkor nem az. A nemze-tiségi aktuálisan, nálunk, az egyén viszonya a kulturális in-tézményekhez, illetve az egyén viszonya önmagához: tár-sadalmiságát, mint láttuk, nem mint nemzetiségi, hanemmint szocializmust építo állampolgár éli át.

Gáll Erno mégis termékeny szempontot visz be a nem-zetiségrol való elmélkedés egyébként oly unalmasan egy-hangú publicisztikájába, amikor felveti a csoport, a szub-kultúra fogalmát, amikor programatikusan közelít egy le-hetséges nemzetiségtudomány fogalomköre felé. Itt válikfontossá didakticizmusa is : ismerteti azokat az elmélete-ket, kutatásokat, amelyek nélkül fogalmunk sem lehetnearról, hogy miképp kellene elképzelnünk a nemzetiségtu-dománynak tekintheto gondolatrendszert. Persze ma mégnem lehet megmondani, hogy itt valóban tudományrólbeszélhetünk-e, avagy csupán a nemzetiségi helyzet szo-ciológiai tanulmányozásának szükségességérol. Szerzonkfelvet jó néhány szociológiai fogalmat, amelynek fontosszerepe lehetne az utóbbi lehetoség megvalósításában, dekeveset törodik a nemzetiségi lét elméleti értelmezésével,ami viszont megakadályozza abban, hogy a felvetett szo-ciológiai fogalmakat operacionális fogalmakként alkalmaz-za. Így aztán ezek az írások nem az empirikus kutatást

156


szorgalmazzák, hanem – paradox módon – valamilyennemzetiségi elmélet külsoségeit öltik.

De ebben is huséges kifejezoje a realitásnak; vagyisúgy kell felfognunk ezt a sajátosságot is, mint a reális hely-zet kifejezodését. Nem gyozzük hangsúlyozni; Gáll Ernoa realitás rögzítoje, akit mindenben a kommunista pártos-ság vezet, vagyis az adott szituációt „elfogultan” értelmez-ve is biztos abban, hogy álláspontja egybeesik az igazság-gal. Ez az o stratégiája; taktikái is ezt a stratégiát szolgálják,azt a hitet, hogy a partikuláris végso célja az általános ügyszolgálata, az általános pedig azonos az igazzal.

Az igaz megvalósulásához vezeto rögös út bárkit ismoralizálásra késztethet. Persze még inkább, ha értelmisé-gi az illeto, ha nem kapcsolódik elég szorosan a termelés,illetve a termelésirányítás politikai szférájához, vagyis haezt a rögös utat nem a konkrét tevékenység szférájában, ha-nem pusztán tudatában egyengeti. Ez a tudat ugyanis min-dent bekapcsol az erkölcsi kérdések, a meggondolások ésértékelések körébe, s az értelmiségi ilyenkor a prospektívlátásnak a meggondolásokat félrevezeto „pozitivitása” he-lyett a tettek erkölcsi következményeit latolgatja. Gáll Er-no igazi humanistaként moralizál, sot könyvének jelentosfejezete (Éthosz és ethosz) foként morális kérdésekkel fog-lalkozik. De jobbára ez a tartalma a könyv utolsó fejezeté-be foglalt írásoknak is (Muhely). Ha ezt a tényt egybevet-jük az eddig elmondottakkal, akkor kiderül szerzonk intel-lektuális arculatának összetettsége is : gondolkodóként mo-ralizál, moralistaként gondolkodik; reálpolitikusként takti-kázik, taktikusként a stratégiát keresi ; teoretikusként em-píriához nyúl, az empíriák körében teoretikusként nyilvá-nul meg.

Éppen ezért képes a legpontosabban követni a leheto-ségeket, a munkája éppen ezért válik kordokumentummá;

157


kifejezi a kort, a viszonyoknak azt a rendszerét, amelybenélünk. S ez az, ami jelentossé teszi. Két dolog tesz tehátjelentossé egy ilyen munkát: az egyik az, ha a mu értel-mezi a világot, ha fogalmi apparátusa képes az interpre-tálandó tényanyagot a kor „leleplezésére” felhasználni, haolyan reprezentatív tényanyagot „dob” fel, amely a fogal-mi apparátust radikális következtetések megfogalmazásá-ra készteti. Az ilyen típusú munka elsosorban elméleti jel-legu. Nyilván jelentossé teszi a társadalomtudományi írástaz is, hogy a „dolgok állását” rögzíti azzal a fogalmi appa-rátussal, amely a tények eloidézoinek nyelvén fogalmazzameg a reális helyzetet úgy, ahogy ez a realitás az általánosérdeket megfogalmazó párt politikájában jelentkezik. GállErno, e két lehetoséget látva, végül is az utóbbit választ-ja, s ez a választás tudatos: könyvének eloszava bizonyít-ja, hogy szerzonk dokumentumot akart írni koráról, tük-re kívánt lenni annak az álláspontnak, amely az általánostrészesíti elonyben, s ez a törekvés jószerint sikerrel is járt,hiszen szerzonk mindazt leírja, ami választott nyelvén leír-ható, és végiggondol mindent, ami választott álláspontjárólvégiggondolható.

(Kellék/23. (2003). 57–65. o.)

158

II. RÉSZ

ANGI ISTVÁN: TORZÓBAKÉNYSZERÜLT

FOMUVEK UTÓÉLETEI

BRETTER GYÖRGYDOKTORI ÉRTEKEZÉSÉROL

Bretter Fichte-kutatását és e kutatás mozzanatait fobb vo-natkozásaikban több rétegre kell felosztani. Beszélhetünkközvetlen, közvetett, diszkurzív–elemzo és történeti–élet-rajzi rétegekrol egyaránt.

Az elemzések közvetlen rétege a tézis alaptémájáhozidomul: A marxi antropológia fichtei elemei.1 A fiatal Marx írá-sait, a Feurbach-tézisek alapgondolatait2 jól ismero Bretterszámára Garaudy Fichte-elemzése ösztönzoleg hatott egy

1 Egyed Péter írja : „Említésre méltó, hogy Bretter már a hatva-nas évek közepén megismerkedett R. Garaudy Marx-könyvével(A gondolat forradalma), amelyben Garaudy elso ízben helyezia hangsúlyt eroteljesen a fichtei elemekre. Az Ikarosz-esszé meg-írásának idején [1965–66 – A. I.] választotta disszertációja témáját(végleges címe: A marxi antropológia fichtei elemei)”. Lásd: EgyedPéter: A demokratikus mondat szerelmese. Bevezetés az Itt és mástcímu Bretter-kötethez, Kriterion, Bukarest, 1979.

2 Minden eddigi materializmusnak – Feuerbach materializmusátis beleértve – az a fo fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valósá-got, az érzéki világot csak az objektum vagy a szemlélet alakjá-ban fogja fel ; nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gya-korlatot : nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a tevékeny ol-dalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki – decsak elvont módon, mert az idealizmus természetesen nem ismeria valóságos, érzéki tevékenységet mint olyant (Marx Feuerbach-tézisei).11. A filozófusok a világot csak különbözoképpen magya-rázták; de a feladat az, hogy megváltoztassuk. in: Engels : L. Feur-bach és a német klasszikus filozófia felbomlása, Szikra, Budapest, 1949,51., 53. o.

161

Angi István: Torzóba kényszerült fomuvek utóéletei

olyan nagyobb lélegzetvételu munka megírásához, mintamilyen egy doktori tézis. Hiszen a korabeli filozófia ki-indulópontjait gondolhatta benne újra és tovább, erköl-csi motivációt, a gondolat alkotó erejét, az elmélet mega gyakorlat kölcsönös feltételezettségét, s nem utolsósor-ban Marx mellett és elotte a kanti és hegeli rendszerekidevágó reflexiói révén a 17–19. századi radikális filozófi-ai gondolkodás visszhangkeltését a 20. század második fe-lében.

A közvetett rétegek Bretter egyetemes, átfogó filozófi-ai érdeklodésének fényében világíthatók meg. Mint isme-retes, különösen vonzották a strukturalizmus, az antropo-lógia,3 a humanizmus és tudományfilozófia, illetve a szo-ciológia4 huszadik századi vonulatai, amelyeknek a kri-tikai át- és továbbgondolása eredményezte számos esz-széjét, mítoszparaboláját és esztétikai elemzését. Különö-sen igézetes volt számára a nyelvfilozófia korabeli re-neszánsza; e reneszánsz jegyében született a már megnem írt fomu elozetese, a Vázlat a kijelento mondat filozó-fiájához.5

Nem lényegtelen megemlíteni a Fichtérol szóló disz-szertáció történetének életrajzi rétegét sem. Már a hatvanasévekben is követelmény volt a doktori diploma és cím meg-szerzése az egyetemi oktatásban. Így a címekkel nem sokat

3 Althusser, Lévi-Strauss.

4 Myrdal

5 Ezen a címen közölte a Korunk 1978/10. számában és ugyanúgyaz Itt és mást kötet (Kriterion, Bukarest, 1979.) ; teljes címmel –A „Sello” mint alany. (Kísérlet az alany–állítmány viszony elem-zésére; Sellonek lenni nem szégyen, csak kellemetlen) – a Párbe-széd a vágyakkal címu kötetben (Budapest, Magveto, 1979.) jelentmeg.

162

Bretter György doktori értekezésérol

törodo Bretter is rákényszerült eme diploma megszerzésé-re. Kérésére Rózsa Jeno6 professzor el is fogadta a dokto-ri tanulmányok irányítását. Mivel pedig kutatói és eloadóikompetenciája és ebbol fakadó szakirányítása a filozófia-történet tárgykörére összpontosult, Bretter témaválasztásais filozófiatörténeti vonatkozású kellett hogy legyen. Ámszakmai–egyetemi beosztása a marxista filozófia oktatásátírta elo. Ily módon a vezeto és doktoráns kapcsolatát az el-mélet és történet viszonyában lehetett megvalósítani. Ezenaz alapon történt a tárgyválasztás a marxi elmélet történe-tébol, Fichte és Marx gondolati relációjában.7 Professzorahalála után Grigore Drondoe egyetemi tanár vállalta el a té-zis további irányítását és a megvédésre való elokészítését.Erre azonban már nem kerülhetett sor Bretter súlyos beteg-sége és korai halála miatt.

6 Rózsa Jeno (Nyíregyháza, 1906. okt. 6.–1971. szept. 6. Kolozsvár)— filozófiai író. ∼ Ágnes férje. Középiskoláit Kolozsváron, egye-temi tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte (1924–28), okle-velét a Sorbonne-on kapta. 1931–49 között középiskolai tanár Ko-lozsváron és Nagyváradon, 1949-tol egyetemi tanár, a filozófia-történet és logika tanszék vezetoje a Bolyai, majd a Babes–BolyaiEgyetemen, doktorképzéssel megbízott docensdoktor. in: Romá-niai magyar irodalmi lexikon, Szépirodalom, közírás, tudományosirodalom, muvelodés IV. N–R, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Ko-lozsvár, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár, 2002, 554. o.(A Korunk 2000/9. számában jelent meg Bretter György nekrológ-ja Rózsa Jenorol.)

7 Tézisének román címét tömören csak így emlegette: „Fichte asup-ra lui Marx”, magyarítva Fichte hatása Marxra.

163


A szerkezet

A kézirat – továbbiakban K – három fejezetre tagolódik.I. Bevezetés helyett. Fichte filozófiájának szerkezetvázlata.

Majd maga a tulajdonképpeni fejezet : A társadalmi fejlo-dés német vonala, a politikum és filozofikum viszonya Fich-ténél.

A második fejezet Fichte–Kant-párhuzamokra épül,összevetései egyidejuek; Fichte hol azonosuló, hol felülbí-ráló kapcsolatait elemzik a kanti filozófiával (K. 48–114.).

A harmadik pedig Hegelnek a Fichte-elemzéseit vizs-gálja, Hegel utólagos kritikáit bírálja felül (K. 115–140.).

Negyedik fejezet ebben a gépiratban nincs, így a ter-vezett fiatal Marx–Fichte-kapcsolatok rendszeres elemzé-se hiányzik. Vagy nem fordította le román nyelvre a szer-zo, vagy megírására már nem került sor. De tegyük hoz-zá, mindhárom fejezeten átvonul a fogondolat jelenlé-te és a számos benne rejlo megjegyzések, elolegezésekkörvonalazzák ennek az utolsó fejezetnek a tartalmát is.Például a második fejezet zárógondolatai. (Lásd majdalább.)

A fejezetekre taglaláson (I., II., III.) kívül a kézirat a márjelzett címek mellett még egyetlen egyet tüntet fel a har-madik fejezet elso oldalain, a Fichte filozófiájának hegeli bírá-latát.8

8 Critica adusa filosofiei lui Fichte de catre Hegel (K. 117.).

164


A források

A felhasznált dokumentumok nagy részét magyarul olvas-hatta a szerzo. Fichte muvei,9 Heine10 írásai a korabeli,majd Garaudy,11 Myrdal12 szövegei a jelenkori irodalom-ból egyaránt rendelkezésére álltak. A könyvészet másik ré-sze román fordításokban megjelent dokmentumokból álltössze, Kant,13 Hegel,14 Marx írásaiból,15 mellettük D. D.Rosca-szövegek16 saját kezu fordításaiból. Persze találko-zunk idegen, elsosorban francia nyelven követett bibliográ-fiával is.

9 Fichte: Elso és második bevezetés a tudománytanba. A Tudomány-tan vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról, Leopold ny., Debrecen–Gyula, 1941. Az újkori filozófia. Klasszikusok. A német idealizmus.(Dolgozatok a Debreceni Egyetem Filozófiai Szemináriumából, I.)Fordította Endreffy Zoltán és Kis János. Fichte: A tökéletes állam,Phonix, Budapest, 1943.

10 Heinrich Heine: Vallás és filozófia, Magyar Helikon, Budapest,1967.

11 Roger Garaudy: A gondolat forradalma, Karl Marx, Kossuth, Buda-pest, 1965.

12 Gunnar Myrdal : Érték a társadalomtudományban, Közgazdasági ésjogi, Budapest, 1972.

13 Immanuel Kant: Critica ratiunii pure, Ed. Stiintifica. Bucuresti,1969. ; Immanuel Kant: Întemeierea metafizicii moravurilor. Criticaratiunii practice, Ed. Siintifica, Bucuresti, 1972.

14 Hegel : Studii filosofice, Ed. Academiei, 1967.

15 Marx–Engels : Scrieri din tinerete, Ed. Politica, Bucuresti, 1968.

16 D. D. Rosca: Existenta tragica, Ed. Stiintfiica, Bucuresti, 1968.

165


A gépelt szöveg hermeneutikája

A disszertáció román nyelvu változatából gépelt formábanaz elso három fejezet készült el. A család kitelepülésekorMagyarországra felesége ezt a változatot nálam hagyta. 140oldalas gépelt anyag, amely három példányban készült el,de aminek az átjavítását szerzoje már nem végezhette el.A magyar nyelvu eredeti nem került elo, úgyszintén a ro-mán fordítás kézirata sem. Mai ismereteink szerint a bret-teri Fichte-kutatás két dokumentumáról tudunk, magyarnyelvu, megjelentetett tanulmányáról – Fichte eszményi ál-lama17 – és a fent említett félkész tézis román nyelvu részle-térol.

A két dokumentum ugyanakkor a kutatás két mozza-natára vet fényt: a késobbi, magyarul, románul kötetbenis megjelent, kiérlelt tanulmányéra és a korábbi disszertá-ció torzójára. A két munka ugyanakkor egymásra is tevo-dik, hiszen a tézis végigkíséri az utolsó évek kutatásait, mi-közben egy részlet, a leközölt tanulmány, egyéb írásai mel-lett meg is jelent. (Feltételezheto, hogy eredetileg az úgy-nevezett doktorandusi vizsgák valamelyikének a referátu-ma lehetetett). Az egyéb írások ötletei, motívumai pedig ja-varészt a tézisírás szenvedelmeinek ellenszolgáltatásakéntugrottak elo, egészen a fogalom és kategória-rendjeinekmegszületéséig és kidolgozásáig. A fichtei Én – nem-Én al-ternatívája nagymértékben befolyásolja terminológiája je-lentéskörének kialakulását Fichtétol elore és vissza, Parme-nidésztol Lévi-Straussig.

17 Fichte eszményi állama, in: Bretter György: Itt és mást, Kriterion,Bukarest, 1979, 438–457. o.

166


A gépelésre szánt román nyelvu kézirat nem voltnyomdakész állapotban. A ránk maradt gépiratot senkisem javította át ; az indigóval készült három példány szétsem volt szedve, és a kézirat kiolvasásának nehézségeiboleredo kihagyások – (. . . ) – utólag sem voltak kitöltve, szá-mos lábjegyzet hiányosan vagy egyáltalán nem volt beírva,vagy puszta számozás maradt.

A fordítást maga Bretter végezhette. Erre enged követ-keztetni a román nyelvu terminus technicusok alkalmazá-sa és az idézet–fordítások kezelése. Valószínuleg a tézis le-adásának sürgeto határideje, valamint súlyosodó betegségejátszottak közre abban, hogy az eredetileg minden bizony-nyal magyarul alkalmazott idézeteket egyszeruen átfordí-totta románra. Német nyelvu szövegek szakszeru fordítá-sával eredetibol csak a román nyelvu kötetében – Crez si is-torie18 – találkozunk fordítója, Fancisc Grünberg révén. Fel-tételezheto, hogy az akkoron magyar nyelvre még le nemfordított fiatalkori Hegel-tanulmányokat direkte alkalmaz-ta D. D. Rosca veretes fordításában, s nehezen hiheto, hogya magyar kéziratban ezek az idézetek átfordításokban jelenlettek volna. Ugyanez áll a kanti szövegek, illetve Marx fia-talkori kézirataira vonatkozólag is. Ám a kényszerhelyzet –a tudományos irányító változása miatt gyorsan átírni a kéz-iratot saját erobol, szakavatott fordító hiányában – bizo-nyos elonyökkel is járt : megóvta szerzojét az esetleges „fer-dítések” veszélyétol. Sokkal szerényebb eszközökkel annál,amit kicsiszolt, utolérhetetlen magyar esszéstílusa biztosít-hatott volna számára, ám szikár pontossággal közölte sa-ját gondolatait. A készséges gépíróno olyannyira vigyázott

18 Statul ideal al lui Fichte, in: Bretter György: Crez si istorie. Studii,Kriterion, Bucuresti, 1979, 211–239. o.

167


az eredeti hamvasság megorzésére, hogy még a legszembe-szökobb helyesírási, grammatikai avagy szórendi hibákatsem javította gépelés közben. A lapalji jegyzetek, forrásokbeírása mindvégig ezt igazolja, az átírásra szánt magyarfordítók feltüntetésével bezáróan. Elemzéseink során mi iscsak az értelemzavaró elírásokat javítottuk, még a régi orto-gráfiát sem módosítottuk. Közbe-közbe furcsa (meg)érzésvett birtokba: egyáltalán, létezett-e magyar változata a té-zisnek a fennmaradt három fejezet román gépiratát meg-elozoen? A fent említett okok mellett e furcsa érzésben mégközrejátszhatott a „visszafordítás” ódiumával járó szoron-gásom is. Mert a román szöveg, szukszavúsága ellenére isúgy tunik, hogy Bretter közvetlenül románul gondolt fogal-mazása. Hiszen a magyarítása éppen elég gonddal járt. . .

Szemtol szemben a kézirattal

A továbbiakban saját fordításunkra támaszkodva, nagyobbszemelvényeket mutatunk be a tézis mindhárom fejeze-tébol. Az összeköto szöveg a bretteri gondolatstruktúrafolytonosságát és a tézis legjelentosebb kérdésfeltevéseit,valamint ezeknek a kérdésfeltevéseknek megválaszolásaitigyekszik megorizni.

Elso fejezet

Az elso fejezetet a Bevezetés helyett. Fichte filozófiájának szer-kezetvázlata indítja.19 Majd ezt követi A társadalmi fejlodés

19 CAPITOLUL I, În loc de introducere: Schema structurii filozofieilui Fichte, a kézirat (ezután K.) 2. oldalán

168


német vonala, a politikum és filozofikum viszonya Fichténél.20

(K. 2–47.)A Bevezetésben a fichtei filozófia alternatív szerkeze-

tét az egyes és kettes szám jelképes kontrasztjában írja le.Kulcsfogalmai teljesség, zártság, belso végtelenség, önvezérelt-ség. Már itt megmutatkozik a viszonyrendekben történogondolkodás–elemzés kettos, egyfelol történeti–diakrón,másfelol szerkezeti–szinkrón igénye.

Fichte filozófiájának szerkezetét 1-es és 2-es szimbólu-mokkal írhatjuk le, amelyek közül az abszolút kezdetaz 1-es; de ez a kezdet nem létezhet a 2-es szimbólumnélkül, mert lennie kell legalább még egy terminusnak,amellyel összefüggésben a kezdet meghatározhatja ön-magát mint kezdetet.

. . . az 1-es szimbólum számára szükséges a 2-es, defeltételez még egy egész sor szimbólumot, másképpennem tudja meghatározni önmagát mint kezdetet, mintabszolút tevékenységet. Az 1-es szimbólum szerkezetielemzésben mint teljesség21 mutatkozik meg. A teljes-ség szerepe abban áll, hogy átalakítja az 1-es szimbó-lumba zárt rendszert egy belso összefüggésekben vég-telen rendszerré, amely önkiigazításra képes.

Az abszolút tevékenység elve, amely önkiigazítás-ra képes, megköveteli, hogy a rendszer legyen zárt :az önkiigazítás funkciója viszonyfunkció a többi önki-igazító rendszerekkel szemben. Így az 1-es szimbólum-ba zárt princípium, az abszolút, maga a zárt rendszer

20 I. Linia germana a dezvoltarii sociale, corelatia dintre politic si fi-lozofic la Fichte (K. 4.).

21 Kiemelések mindvégig tolem, ellenkezo esetben a szerzojét különfeltüntetem.

169


által lehatárolt vég nélküli cselekvés, amelynek a kez-dete az 1-es szimbólum. A 2-es szimbólum, amely ré-vén az 1-es meghatározta önmagát a teljesség elvénekszimbólumává válik, és a cselekvés elvének generatívképessége (1) egy vég nélküli generáló cselekvés sorá-ra korlátozódik anélkül, hogy végtelenné váljék” (K. 1–2.).22

22 Structura filozofiei lui Fichte poate fi descrisa prin corelatia sim-bolurilor l si 2, dintre care începutul absolut este l, dar acest înce-put nu poate exista fara celalalt simbol (2), pentru ca pentru a fiun început absolut, trebuie sa existe cel putin înca un termen încorelatia caruia începutul poate sa se autodefineasca ca început.Autodefinirea simbolului l ca început absolut include calitatea deînceput, o capacitate de generare absoluta sau altfel spus includeun principiu al autodefinitiei. La Fichte acesta este principiul ac-tivitatii, într-o forma abstracta, adica în forma activitatii, ca atare.Principiul activitatii este conceput ca fiind absolut, adica fara saaiba granite, obstacole, fara sa aiba un sfîrsit.

Astfel, simbolul l necesita un alt simbol (2) dar presupune unsir întreg de simboluri, altfel nu poate sa se autodefineasca ca în-ceput, ca activitate absoluta. Simbolul l, într-o analiza de structurase prezinta ca o totalitate. Functia totalitatii este de a transformasistemul inclus în simbolul l într-un sistem infinit în relatii inter-ne, în posibilitati de autoreglari. l este astfel principul activitatiiabsolute, capabil de autoreglare.

Principiul activitatii absolute, capabil de autoreglare, cere casistemul sa fie închis : functia de autoreglare este o functie de co-relatie fata de celelalte sisteme de autoreglare. Astfel principiulinclus în simbolul l, activitatea absoluta, nesfîrsita, este limitataînsusi de sistemul închis a carui început este simbolul l. Simbolul2, prin care s-a autodefinit simbolul l, devine astfel un simbol alprincipiului totalitatii închise, iar capacitatea generica a principi-ului activitatii (l) se limiteaza la un sir nesfîrsit de acte de genezafara sa devina infinita (K. 1–2.).

170


A tulajdonképpeni elemzés az elso fejezetben kezdo-dik el a fichtei alapgondolat megérto keresésével Fichte fi-lozófiája és kora társadalmának viszonyaira alapozva.

Fichte filozófiai következtetései értelmének a megfej-tése szorosan összefügg kora tartalmának a megfejté-sével. Nem az, ami a filozófust emészti, hanem rálátá-sának lényege [kora] kérdéseire az, ami magyarázatotnyer a valóságos történelemben. Véleményünk szerintFichte filozófiája kimagasló a következo két értelemben: egy-felol az elvont gondolkodás mozgásának láncszeme, másfelola valós történelem mozgásának tükre (K. 3–4.).23

Az elemzés indítása a fichtei gondolatrendszer kiala-kulásával párhuzamos, s a már vázolt posztulátum bemu-tatása mellett arra is figyelmeztet, hogy a fichtei filozófiakezdeteitol fogva in nuce tartalmazza az elkövetkezo gon-dolati fejlodés legfontosabb premisszáit, amelyeket a kö-vetkezo hét episztémé foglal össze:

Fichte már a karrierje elején felveti azokat a kérdé-seket amelyeket késobb is kezdeti elgondolásai sze-rint fog megoldani: 1. a tudományelmélet kidolgozását(Wissenschaftslehre) ; 2. amely elmélet a megismerés-hez kapcsolódik és a tudományos megismerés elméle-te; 3. ugyanakkor azonban spekulatív elmélet („a világ

23 Dezlegarea sensului concluziilor lui Fichte în filozofie este înstrînsa legatura cu dezlegarea sensului epocii. Nu problema ca-re îl framînta pe filozof, ci esenta opticii sale asupra problemelorîsi gaseste explicatii în istoria reala. Parerea noastra este ca filozo-fia lui Fichte este reprezentativa în urmatoarele doua sensuri : pede o parte este o veriga în miscarea gîndirii abstracte, pe de altaparte este o oglinda a miscarii realului al istoriei (K. 3–4.).

171


és a humanitás megismerésének” az alapja), tehát tu-lajdonképpen bölcseleti elmélet ; 4. mint a tudományokbölcseleti elmélete, metateóriaként jelenik meg szem-ben a tudományos elméletekkel ; 5. ez a metateória –paradox módon – ideológiaelmélet ; 6. mint ideológiaszerzojének a világ átalakítására irányuló vágyát fejeziki ; 7. ez a vágy tiszta jellemu ember vágya, aki elítélikora társadalmi helyzetét, vágya azonban, épp helyze-ténél fogva, tiszta illúzió marad.

Majd ráillesztve az episztémék jelentésköreit a társa-dalmi lét rendjeire megállapítja :

Ezt az illúziót maga a korszak keltette, amelyben Fichteelméleti alkotását kidolgozta. A feszültség és a szaka-dék a politikus és a filozofikus, a lehetséges és a való-ságos, a tudományos és az ideológiai között azoknakaz ellentmondásoknak a sajátosságában találja megmagyarázatát, amelyek a modern korszak küszöbén ál-ló Németország helyzetét jellemezték (K. 15.).24

24 Fichte, înca de la începutul carierei sale, îsi pune probleme pe carele va rezolva în sensul idealurilor initiale : (l) el va elabora o teoriea stiintei (Wissenschaftslehre), (2) care este legata de cunoastere,este o teorie a cunoasterii stiintifice; (3) fiind însa, în acelasi timpo teorie speculativa (construita pe baza „cunoasterii lumii si uma-nitatii”), ea este ca atare o teorie filozofica ; (4) ca teorie filozoficaa stiintelor ea este o metateorie fata de teoriile stiintifice; (5) ace-asta metateorie a lui Fichte – în mod paradoxal – este ideologica ;(6) ca ideologie ea exprima dorinta autorului de a transforma lu-mea; (7) aceasta dorinta este emanatia unui om de un caracter pur,care deplînge situatia sociala a epocii, dar pozitia lui se dovedestepur si simplu o iluzie. Era o iluzie generata de însasi epoca în ca-re Fichte si-a elaborat opera sa teoretica. Încordarea si discrepantadintre politic si filozofic, dintre posibil si real, dintre stiintific si

172


A fejezet második fele a fichtei filozófia – korabeli társada-lom viszonyrendjének ívén talál rá Fichte cselekvéselvére, segyben sejteti azt is, hogy ezzel Marx késobbi gondolatfor-radalmát Fichte alapjaiban megelolegezi.

Az eszmék erejébe vetett hit és az eszme arról, hogya forradalmat az ember gondolkodásában is meg kellvalósítani, Marxra jellemzo, ám ez a meggyozodésemélyen Fichtéhez köti (K. 24–25.).25

Majd az aktivitás princípiumát egyszerre érzékeltetia filozófus gondolatainak cselekvésigényuvé alakulásával,röviden, dramatizálódásával, illetve nonkonformizmusá-val. Mindezt a filozofikum, etikum és politikum eroterei-nek egybeolvasztásával kívánja elérni. Késobb majd az iskiderül Bretter elemzései nyomán, hogy ebbol a triászbóla filozofikum a dinamikus elem. Etikája kezdeteitol fogvakonstans struktúra marad, míg bölcseletét számos változat-ban újra és újra kidolgozza, sot végül – talán nem a leg-szerencsésebb elgondolástól hajtva – túlvezérelten népsze-rusíti.

Anélkül, hogy itt Fichte Etikájának jellemvonásait vizs-gálnók, joggal jelenthetjük ki, hogy ez az etika a politi-ka és a filozófia egyesülése, s ezáltal jelentos helyet fog-lal el muvében. Különben, a forradalmi cselekvés lehe-toségeinek és a tudat határozott átformálásának a hiá-nyában az átalakító tevékenységet Fichte az ész tevé-

ideologic, îsi gaseste explicatia în specificitatea contradictiilor cecaracterizeaza situatia Germaniei în pragul epocii moderne.

25 Încrederea în forta ideilor si ideea ca revolutia trebuie sa fiesavîrsita si în gîndirea omului este o caracteristica a lui Marx, darîn aceasta convingere el ramîne adînc legat de Fichte (K. 24–25.).

173


kenységével mint erkölcsi akarattal azonosítja. Perszevan ebben az azonosításban egy utópikus elem: az esz-ményt (az átalakított társadalmat) valós létezoként ke-zeli, és annak érdekében, hogy ezt a létezot mint való-ságot el is fogadják, felszámolódik az Én-ben a valós,hogy aztán az Én egy nem-Ént tételezzen, mint olyanvalamit, ami egzisztenciálisan tole függ (K. 28–29.).26

Innen a rendszer rejtett kettossége is. Ennek mai elem-zésfeltételeit a szerzo így látja :

A fichtei elmélet eszerint két alakban jelenik meg: mintelméleti kifejezodése egy „ésszerutlen” korszaknak, ésmásodsorban, mint utópikus, hamis, ideológiai tudatkorának lehetoségeirol. Az elso jellemvonás teszi, hogymuve egész sor érvényes elméleti elemet tartalmaz-zon, a második azonban elvárja muve kutatóitól az el-mélet ideológiafosztását (ideológiátlanítását), kritikaimagatartást a fichtei elmélet ideológiai következmé-nyeivel szemben. És Hegel elgondolásaiból kiindulva,egy ilyen kritika megalapozott lehet elsosorban elmé-

26 Fara sa staruim aici asupra caracterului Eticii lui Fichte, suntemîndreptatiti sa afirmam, ca aceasta etica este unificarea politicu-lui cu filosofia, astfel încît ea ocupa un loc destul de importantîn opera lui. De fapt, în conditiile lipsei posibilitatilor de actiunerevolutionara si a constiintei necesitatii transformarilor hotarîtoa-re, activitatea transformatoare este identificata de Fichte cu acti-vitatea ratiunii perceputa ca vointa morala. Desigur, exista în ace-asta identificare un element utopic: idealul (societatea transfor-mata) este tratat ca un real existent, iar pentru ca aceasta existentasa fie acceptata ca reala, se desfiinteaza realitatea în Eu, ca apoiEul sa puna Non-Eul ca ceva ce depinde de el în mod existential(K. 28–29.).

174


leti szempontból, de szükségel egy világos álláspontota gyakorlati kérdésekben is (K. 30.).27

Ugyanakkor, Bretter elemzésigénye nemcsak kritikai,hanem hermeneutikusan megérto igény is; ezáltal pedigkutatásainak filozófiatörténeti jelentoségét jelenidejuvé te-szi. Különben is, tézise pusztán az elvárások akkori igényé-nek fejet hajtva vált történeti fogantatásúvá, analíziseinekeroiránya, következtetéseinek távlatai azonban végig, Mar-xon túl is, saját kora filozófiájának condition humaine-jét ok-nyomozzák. Analíziseinek origója persze a fichtei Én:

Az Én fichtei elmélete a filozófia tehetetlenségét bizo-nyítja a valósággal szemben, annak a kornak a tansá-ga, amelyben a filozófus képtelen arra, hogy felfedezzeaz objektív társadalmi törvényeket. De ne feledjük: ezta képtelenséget ellensúlyozza egy rendkívül szigorúkonstrukció, egy rendszer, amely szubjektív, amennyi-ben az objektivitás homályos, éretlen még egy olyanfilozófia számára, amely a gyakorlat kérdését veti fel.A Tudományelmélet elso változatában írja : Mondjukki ezek szerint, hogy a Tudománytan az emberi szel-lem azon határozott cselekvéseit tartalmazza, amelye-ket mind – akár feltételesen, akár feltétlenül – kényszer

27 Teoria fichteana apare astfel în doua ipostaze: este o exprimareteoretica a unei epoci „nerationale” si în al doilea rînd, ea este oconstiinta utopica, falsa, ideologica asupra posibilitatilor epocii.Prima trasatura face ca opera sa contina o serie de elemente teo-retice viabile, cea de a doua însa cere de la cercetatorii operei sale„dezideologizarea” teoriei, cere o atitudine critica fata de conse-cintele ideologice ale teoriei fichteene. Ori, pornind de la conside-ratiile lui Hegel, o astfel de critica poate fi fundamentata în primulrînd din punct de vedere teoretic, dar ea necesita si o pozitie claraîn probleme practice (K. 30.).

175


alatt és szükségszeruen visz végbe; de egyszersmindállítja, ama szükségszeru cselekvések magyarázó alap-jául azt a képességét, hogy magát teljesen kényszer éskényszerítés nélkül határozza el a cselekvésre általá-ban; így a Tudománytan egy szükségszeru, azaz sza-bad cselekvést állapítana meg28 (K. 39.).29

És a kezdeti körképbe foglalt, átfogó méltatás újra a di-namikus akcióelv hangsúlyozására, és a politikum–vallásrégióiból a filozófiába való átmentésére épül:

Ebbol a szempontból Fichte a tagadás kezdetét való-sítja meg, a következetes tagadás lehetoségét feltárvaelméleti utat nyit a filozófia tagadása felé. Fichte fo ér-deme, hogy az Én filozófiájában megsemmisítette azta meggyökeresedett babonát, amely évszázadokon átkísértett a filozófiában: Fichtéig a gyakorlati tevékeny-séget tabunak tekintették, a filozófia számára és egé-szében a vallásra hagyakozták (K. 42.).30

28 Fichte: A tudománytan, vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról,in: Elso és második bevezetés a tudománytanba. A tudománytan, vagyaz úgynevezett filozófia fogalmáról. Leopold ny., Debrecen–Gyula,1941. (Dolgozatok a Debreceni Egyetem Filozófiai Szemináriumá-ból, I., Az újkori filozófia klasszikusaiból : A német idealizmus)5§, 106–107. o. Fordította Endreffy Zoltán és Kis János.

29 A Bretter- kézirat jelölése: G. Fichte: Sämmtliche Werke, ed. cit.vol. I. Grundlage der gesammten Wissenschaftslehre, paragra-ful 5.

30 Din acest punct de vedere Fichte realizeaza începutul negarii,initiind un drum teoretic spre negarea filozofiei, aratînd posibi-litatea unei negari consecvente. Meritul principal al lui Fichte es-te ca în filozofia Eului el a nimicit o superstitie înradacinata carea dainuit de veacuri în filozofie: activitatea practica era conside-

176


Az elso fejezet vége sejteti már az etikum és filozofi-kum fichtei szilárddá ötvözött kapcsolatrendszerének tör-ténelmi–strukturális tárgyalását ismeretelmélet- és lételmé-let-, valamint erkölcsközpontúságában az elkövetkezo má-sodik és harmadik fejezet keretén belül – Kanttól Hegelig,Marx irányában:

Fichte szerint az empirikus Én az elvont sémájá-ból újjászületett ember, a konkrét cselekvések embe-re, az erkölcs pedig a konkrét emberek közötti kap-csolat. Az egzisztenciális kép hirtelen megváltozik.Az episztemológia körébol kiemelt lételmélet átadjahelyét az etikának, amely a konkrét lét princípiumáválesz, az élet maga átalakul az erkölcs világává, a világetikaivá válik.31

Második fejezet

Az elso fejezet végén Bretter már elore jelzi a további elem-zés irányát.

A következo fejezetben arra vállalkozunk, hogy Fichte[erkölcstanának, a] Das System der Sittenlehre-nek alap-elveit összevessük Kant etikájával, s egyben arra is,

rata ca un tabu pentru filozofia de pîna la el, practic abandonatareligiei (K. 42.).

31 Dupa Fichte Eul empiric este omul renascut din propriul sau sche-let abstract, este omul concret în actiune, iar morala este legaturaprincipala dintre oameni concreti. Tabloul existential se schimbabrusc: Teoria ontologica ridicata dinspre sfere epistemologice îsicedeaza locul, nascîndu-se o etica ce se pretinde un principiu al vi-etii concrete, viata însasi se transforma într-o lume a eticii, lumeaeste una eticizata (K. 47.).

177


hogy rátaláljunk azokra az elemekre, amelyek elvezet-nek a késobbi marxista etika kialakulásához. Persze vi-lágos számunkra, hogy Hegel filozófiáját nem kerül-hetjük ki, és hogy a Fichte és Marx közötti kapcsolatbármiféle kutatása tekintetbe kell vegye a nagy hege-li filozófiát. Ebbol következik, hogy elemeznünk kellHegel filozófiájának kapcsolatát a fichtei rendszerrel,hogy megvizsgáljuk Hegelnek [a fichtei] Én-nel szem-beni álláspontját. Kérdésfeltevésünk ily módon dol-gozatunknak a következo logikai levezetést írja elo :a fichtei és a kanti etikák összehasonlítása, majd Fichteés Hegel filozófiájának viszonya, s végül a fiatal Marxkapcsolata a fichtei etikával (K. 26–27.).32

Az elemzés fonalát, e fonal továbbvezetését ezúttal isaz elméleti és a gyakorlati filozófia konfrontációira, ponto-sabban a közöttük tátongó szakadék mélységének a felmé-résére bízza:

32 Ne propunem, ca în capitolul ce urmeaza, sa evidentiem trasa-turile de baza ale operei lui Fichte Das System der Sittenlehre încomparatia cu etica lui Kant si, totodata sa gasim acele elementecare vor duce spre formarea, mai tîrzie, a eticii marxiste. Desigur,ne dam seama de faptul ca între Fichte si Marx nu poate fi ocolitafilozofia lui Hegel si ca orice investigatie referitoare la legaturileteoretice dintre Fichte si Marx trebuie sa tina cont de marea filozo-fie hegeliana. Din aceasta cauza suntem nevoiti sa analizam lega-tura filozofiei lui Hegel cu sistemul fichtean, sa analizam pozitialui Hegel în legatura cu Eul lui. Astfel pusa problema, lucrareanoastra va avea în cele ce urmeaza urmatoarea logica de desfasu-rare: etica lui Fichte în comparatia cu etica lui Kant, apoi relatiafilozofica dintre Fichte si Hegel, si în sfîrsit, relatia tînarului Marxcu etica fichteana” (K. 26–27.).

178


Ebben a társadalmi kontextusban az elméleti filozófiaelveszíti esélyét arra, hogy a muvelodés központjáváváljék, ugyanakkor a gyakorlati filozófia képtelen úgymegnyilvánulni, mint a társadalmi gyakorlat filozófi-ája. Így megjelenik a német klasszikus filozófia para-doxona: egy elmélet, amely a gyakorlati filozófia va-lóságos alapja akar lenni, és egy elvont logikai együtt-muködés a gyakorlati filozófia részérol ; az elmélet vé-gül is a gyakorlat szándéka, de a gyakorlat csupán egya reális lényegtol megfosztott másik elvont mozzanat.Az elmélet a létezo általános elmélete, ám a gyakorlatifilozófia csupán az elmélet származékában mutatkozikmeg. A filozófiába bevonul az, amit a létezo és a valósközötti szakadéknak nevezhetünk, és amelyet már En-gels is észrevett Hegellel kapcsolatban (K. 48.).33

A menetközben felvett fogalmak kategóriákká erosöd-nek, sot, a szabadság fogalma központi kategóriává, a cse-lekvés–kötelesség céljává emelkedik; ugyanakkor a koráb-ban kiemelt episztéméjét, Fichte filozófiatörténeti jellem-zésére, miszerint e filozófia cselekvésfilozófia – az elvont

33 In acest context social filozofia teoretica îsi pierde sansa de a deve-ni un centru al culturii, iar filozofia practica nu poate sa se mani-feste ca filozofia praxisului real. Astfel, apare paradoxul filozofieiclasice germane: o teorie care se vrea un fundament adevarat alfilozofiei practice si o colaborare logic abstracta al filozofiei prac-tice, teoreticul este de fapt intentia practicului, dar practicul estenumai un oarecare moment abstract, lipsit de o esenta reala. Teo-ria este o teorie generala al existentului, filozofia practica însa semanifesta într-o derivatie a teoreticului. Se instaleaza în filozofieceea ce poate fi denumita ruptura dintre existent si real, rupturasesizata si de Engels, în legatura cu Hegel (K. 48.).

179


gondolkodás mozgásának láncszeme, másfelol a valós történelemmozgásának tükre – most a források feltárása egészíti ki :

. . . a szabadság Fichte filozófiájának legfontosabb fogal-mává válik, és a Tudományelmélet (Wissenschaftsleh-re) különféle formái mindmegannyi kísérlet arra, hogyegyesíteni lehessen a szabadságot a determinizmus-sal, nyilván a szabadság égisze alatt. Itt a Fichte ál-láspontjának két fontos forrásával találkozunk: egyfelolegy plebejusi szellemmel, amely a német romantika meg-nyilvánulása, másfelol a protestantizmus eszméivel. Egy-felol a plebejusi szellem (amely nem mint tudatos osz-tálypozícióra helyezkedés nyilvánul meg, hanem in-kább úgy, mint az értelmiségi–plebejusi szellem elfo-gadása), amely Goethe ítéletének elemzését feltételezi,amely szerint „bármennyire is szorgalmasan hallgat-nánk kételyeinkre és ellentmondásainkra, természe-tünk arra szomjazik, hogy megragadja azt, ami ösz-szhangban van azzal a móddal, ahogy mi látjuk a vilá-got. (Lásd Lichtenbergnek írott levelét, in: Muvei, Cottkiadása, Levelek c. kötet) (K. 55.).34 [. . . ] Másfelol : a pro-

34 . . . libertatea devine conceptul cel mai important al filozofiei luiFichte, iar diferitele forme ale Teoriei stiintei (Wissenschaftslehre)sunt tot atîtea încercari de a uni libertatea cu determinismul, desi-gur sub imperiul libertatii. Observam aici doua izvoare importan-te ale pozitiei lui Fichte: el este influentat, pe de-o parte, de un spi-rit plebeian, care se manifesta în romantismul german; pe de altaparte de ideile protestantismului. Pe de-o parte spiritualitatea deplebeu (ceea-ce se manifesta nu ca o situare constienta pe pozitiide clasa, ci, mai degraba, în acceptarea spiritualitatii intelectual-plebeiene manifestate în romantism), care presupune cercetareasentintei lui Goethe conform caruia: „oricît de sîrguincios ne-amasculta la îndoielile noastre si la contradictii, natura noastra înc-lina sa prinda cu sete ceea ce e în concordanta cu modul nostru de

180


testantizmus, amely elfogadja az ember küldetését ar-ra, hogy Isten akaratát megvalósítsa a földön. Az em-ber munkára, cselekvésre született, tehát olyan világa,világdarabkája kell legyen, amelyben szabadon fejthetiki magát meghatározó tevékenységét. Különben nemlenne semmi esélye arra, hogy teremto lénnyé váljék(K. 56.).35

Az elso fejezetben még rejtetten exponált kétely –„Nem az, ami a filozófust emészti, hanem rálátásának lé-nyege [kora] kérdéseire az, ami magyarázatot nyer a va-lóságos történelemben” – itt most visszacsatolódik magáraa gondolkodó Fichtére, s végül is elvezet a Tudománytanversus Erkölcstan alternatív összevetéséhez:

Fichte kételyei egy mély meggyozodésbol következ-nek: a természet egészében meghatározott, és az em-ber, akinek feladata ezt a természetet átalakítani, nemlehet, hogy ne rendelkezzék szabadsággal : rendelkez-nie kell vele. A filozófia: tudomány, amely megmutat-ja, körülírja, rögzíti a szabadság világát. Persze az aka-rat szabadsága még nem old meg semmit: a szabadságnem valami véletlen, avagy valami lelki : a szabadság-nak megvannak a saját törvényei. Csakhogy ezek nemhatározhatóak meg a szabadság világán kívül, hanemönmaguk a szabadság szükségszeruségei. Kanti ter-

a vedea lumea”. (Vezi scrisoarea catre Lichtenberg, în Opera, ed.Cott, vol. Scrisori) (K. 55.).

35 Pe de alta: protestantismul, care admite ca omul are menirea dea realiza vointa Dumnezeului, lumea dumnezeiasca, pe pamînt.Omul este nascut pentru munca, pentru activitate, deci trebuie saaiba o lume, o particica de lume în care el sa-si desfasoare liberactivitatea prin care se defineste. Altfel nu are nici-o sansa de a fiun demiurg (K. 56.).

181


minológiával : a szabadság autonóm, a természet tör-vényei heteronóm törvények. A szabadság törvényeiazok, amelyek minden más beavatkozás nélkül meg-teremtik a szabadságot. A szabadság maga a szabad-ság törvénye. Innen a fichtei etika problematikussága.Meg kell valósítani az elméleti filozófia szempontjábóla szabadság lehetoségét, amely csak saját maga általmeghatározott. Tehát Wissenschaftslehre és nem Sitten-lehre. Fichte kidolgoz egy sor tudományelméletet, visz-szatér, ismétel, de etikája mindvégig változatlan ma-rad, az, amelyet fiatal korában kidolgozott ; egy argu-mentációiban elég „futólagos etika”, szemben a tudo-mánytan impozáns elméleti konstrukcióival (ez a pa-radoxon Kantnál is megjelenik; a három kritika közüllegkevésbé konzisztens a Gyakorlati ész kritikája, amíga másik két kritika kiformálásán átzeng az etikai kidol-gozás.

Különösen jelentoségteljes Fichte erkölcsi álláspontjá-nak konfrontációja a kantival :

Látjuk tehát, hogy Kant erkölcsközpontúsága csakmint a filozófus vágya jelenik meg, amíg Fichte meg-gyozodése, aki a világ integrális racionalitásából ésegy Ur-Sollenbol indul ki, eleve erkölcsi meggyozodés:a világ való egészében nincs meghatározva, a világnakrendelkeznie kell egy meghatározó tényezovel, minta szabadság, különben az embernek nem volna kül-detése e világon, és egyszeru, természeti feltételek ál-tal meghatározott lény maradna, amely önmagán kívüllétezik és nincs semmiféle emberi felelossége. Tudjukazonban, hogy az ember felelos lény, ami – ezt igazol-ja morális érzéke – nyilvánvaló: erkölcsi tudattal ren-

182


delkezünk, tehát erkölcsi lények vagyunk. Ez a fichteikonstrukció kiindulópontja (K. 56.).36

Innen a noematikus világossággal fogalmazott követ-keztetés:

36 Framîntarile lui Fichte izvorasc dintr-o convingere adînca, intima:natura este în întregime determinata, si omul care are menirea dea o transforma, nu poate sa nu aiba libertate; trebuie sa aiba. Filo-zofia este stiinta care arata, contureaza, stabileste lumea libertatii.Singur, libertatea vointei nu rezolva nimic: libertatea nu este ce-va întîmplator sau ceva psihologic: libertatea îsi are propriile salelegi. Numai ca acestea nu se determina din afara lumii libertatii,ci sunt necesitatile libertatii însesi. Cu termeni kantieni : liberta-tea este autonoma, natura legilor naturale este eteronoma. Legilelibertatii sunt acelea care produc, fara nici un alt amestec – liber-tatea. Libertatea este însasi legea libertatii.

De aici problematica eticii fichteene: ea trebuie sa rezolve dinpunctul de vedere al filozofiei teoretice posibilitatea unei libertaticare este determinata numai si numai de ea însasi. Deci Wis-senschaftslehre si nu Sittenlehre. Fichte elaboreaza o multime deTeorii ale stiintei, revine, repeta, dar Etica lui ramîne una neschim-bata, elaborata în tinerete ; o Etica destul de „fugitiva” în argu-mentarea ei fata de constructia teoretica impunatoare din Wis-senschaftslehre (Acest paradox apare si la Kant; dintre cele treiCritici cea mai inconsistenta e „Critica ratiunii practice”, pîna cînddezvoltarile din celelalte doua critici misuna în elaborari etice).Observam deci : ca eticocentrismul lui Kant apare numai ca o do-rinta a filozofului în timp ce Fichte, pornind de la postularea rati-onalitatii integrale a lumii si de la un Ur-Sollen, o convingere eticaprimara : lumea nu este în adevar determinata în întregime, lumeatrebuie sa aiba însa un factor determinant ca cea a libertatii, altfelomul nu poate sa aiba o menire în lume, el ramîne astfel o fiintapur determinata de factori naturali ce se afla în afara lui, devenindo fiinta lipsita de o responsabilitate umana. Dar stim ca omul e ofiinta responsabila, ceea ce – ne dovedeste acest lucru simtul saumoral – e o evidenta : avem o constiinta etica, suntem deci fiintemorale. Aceasta este punctul de plecare al constructiei fichteene(K. 56–57.).

183


Fichte posztulátuma: a világ etikus, mert a világ sza-badságra ítélt (K. 62.).37

A következokben a fichtei gondolatrendszer eredeté-nek részletesebb kifejtésére kerül sor, foleg az ismertebbbevezetések alapján38 (a kiemelt viszonyrend-mutácóikramég külön is kitérünk):

Ez a bevezetés [az elso] (együtt a második bevezetés-sel) módszertani obszervációkban nagyon gazdag éslehetové teszi, hogy megtaláljuk benne a fichtei rend-szer eredetének a magyarázatát. Így tudjuk megragad-ni az említett gesztust : átmenetet a gnoszeológiából az on-tológiába, a szubjektum és az objektum közötti sorompó fel-számolását a nuomenon megszüntetése révén a fenomenonazonosítását a lényeggel egy strukturális elvben, pontosab-ban a cselekvés elvében. Az o Én-je „vizsgáld önmagadat,fordítsd tekintetedet mindarra, ami körülvesz magadfelé. Ez az elso imperatívusz, amelyet minden filozófia

37 Postulatul lui Fichte: lumea este etica, pentru ca lumea e destinatalibertatii (K. 62.).

38 Fichte: Elso és második bevezetés a tudománytanba. A Tudomány-tan vagy az úgynevezett filozófia fogalmáról, Leopold ny., Debrecen–Gyula, 1941. Az újkori filozófia. Klasszikusok: A német idealizmus.(Dolgozatok a Debreceni Egyetem Filozófiai Szemináriumából, I.) For-dította Endreffy Zoltán és Kis János. Jelen dolgozatunkban az idé-zeteket Johann Gottlieb Fichte: Válogatott filozófiai írások (Gondo-lat Kiadó, 1981.) c. kötetébol vettük, amit már Bretter nem olvas-hatott. Az elozo forrást pedig azért említettük, mert a tézisbe át-fordított idézetek, a német eredeti jelölése ellenére, valószínuleginnen kerülhettek be (legalábbis a lapalji oldaljelzés erre utal, jól-lehet többször is egy-két számmal eltér ettol).

184


állít. Semmi nincs, ami önmagán kívül lenne, csak sajátmagadról van szó”39 (K. 67–68.).40

Ezt követi a fichtei tiszta Én elemzése a cselekvés prin-cípiumához kötve:

A fichtei Én csak ezen az alkotó aktuson keresztül léte-zik; Fichte maga mutat rá arra, hogy a tiszta Én absz-trakció, mert princípiuma, a cselekvés, meg kell nyil-vánuljon, különben nem létezik. Fichte a hangsúly át-helyezésével egyszer s mindenkorra megalkotja a kan-ti ész számára megoldhatatlan ellentétek problémáját.Az Én tehát csak egy alkotó aktus révén létezik, amelygenerálja, létrehozza annak a lényegét, ami megalkot-ta, pontosabban, ellentéte lényegét, ugyanakkor az el-lentét, a nem-Én megalkotja azáltal, hogy az Én lénye-gét hordozza. Szintézisük az egységük: tehát a cse-lekvés megnyilvánulása az objektivitás princípiumá-vá válik (K. 70.).41 [. . . ] Az empíriából kiindulva Fichte

39 Fichte i. m. 22. o.

40 Aceasta Introducere este (împreuna cu cea de a Doua introduce-re) cea mai bogata în observatii metodologice, ceea ce face posibilsa gasim explicatia originii sistemului fichtean. Aici surprindemgestul amintit : trecerea de la gnoseologic la ontologic, desfiintareabarierei subiect-obiect cu pretul desfiintarii nuomenonului, iden-tificarea fenomenului cu esenta într-un principiu structural, adicaîn principiul activitatii Eului : „Observa-te pe tine însuti : întoarcetiprivirea de la toate ce te înconjoara si priveste-te în sine – aceastaeste primul imperativ pe care-l impune filozofia tuturora care ostudiaza. Nu este vorba de nimic ce ar fi în afara de sine, e vorbanumai despre tine însuti” – scrie (K. 67–68.).

41 Eul fichtean exista numai prin acest act creator; chiar Fichte arataca Eul pur este o abstractie, pentru ca principiul sau, activitatea,trebuie sa se manifeste, altfel nu exista. Fichte, prin transmutarea

185


az objektum és szubjektum közös és viszonylag szilárdmagjára talál abban, amit Én-nek nevez. Számára nemaz a kérdés, hogy a létezo világot rajtunk kívül ítéljemeg, az objektív létezés kérdése fel sem merül; [hanemaz, hogy] mi van benned, hogyan létezel mint egyesítomag – ez számára a kérdés. Mi az Én tartalma – ímeaz igazi kérdés Fichte, a filozófus számára (K. 73.).42

A következo elemzo összefoglalás a Bretter-stílus ludi-kus zsenialitására vall, amelyben Fichte gondolati struktú-ráját in nuce, episztéméláncban mutatja be, és a tézis Beveze-tésével teljes összhangban, mind történetileg, mind szerke-zetileg surítetten adja nemcsak e filozófia elméleti kereszt-metszetét, de a belole fakadó távlatok lehetoségeit is :

1. Az Én, aki tudja, hogy egy Én;2. az Én, amely tartalmazza alapelvét, a tevékeny-

séget, eltekint empirikus formájától ;

accentului, rezolva definitiv pentru filozofia lui, problema antino-miilor de nerezolvat pentru ratiunea kantiana. Eul existînd numaisi numai printr-un act de creatie, de generare devine esenta celuicreat, adica esenta contrariului lui, iar contrariul, Non-Eul realize-aza, purtînd ca esenta lui pe Eul. Sinteza lor este unitatea lor: de-ci activitatea manifestata, devenita din principiu în obiectivitate(K. 70.).

42 Pornind de la empiric, Fichte gaseste un nucleu comun si relativstabil al obiectului si subiectului, iar acest nucleu se numeste Eu.Problema ce se pune pentru el nu este acela de a judeca lumeaexistenta în afara de noi, nici macar nu se pune problema exis-tentei obiective; ce este în tine, cum existi ca nucleul unificator –asta-i problema. Ce este continutul Eului – iata problema adeva-rata pentru Fichte, filozoful (K. 73.).

Innen következnek az idézetek az Elso, majd a Második Beve-zetésbol.

186


3. és ennek a tudatosításnak és elvonatkoztatás-nak eredményeként felmagasodik az emberi nem mi-noségi Én-jére.

Ezzel a három mozzanattal az egyed empirikusÉn-je, Fichte szerint a szubjektív én, megsemmisül.Szubjektivitása átalakul egy objektív Én-né, amely alegfelsobb értéket biztosítja az emberi lényeg megtes-tesítésére: a cselekvésre (tevékenységre). Fichte konst-rukciójában az empirikus Én megsemmisítése magaa cselekvésprincípium állítása. Ezután ez a tézis át-megy egy antitézisbe:

4. az objektív Én (az említett értelemben, amelyetFichte ad ennek a terminusnak) tudja, hogy o az Éncselekvésének a célja.

5. Azonosul céljával. Ilyen értelemben a cselekvésimmáron nem egy absztrakt elv, de az elvont azonos-ság átalakul egy konkrét azonosságba, az önmozgásforrásaként hiányában szenvedové teszi, ezért az azo-nosság precíz formákat kell nyerjen. O tehát azt akarja,hogy visszaáradjon a világba a számára lehetetlen éselfogadhatatlan világból, egy, a lényege számára adek-vát világot alakítson. Ily módon a szintetikus mozza-nat úgy jelenik meg, mint az Én önmozgásának a szük-ségszerusége,

6. az Én elégedetlen önmagával : a konkrét azo-nosság ugyanis a konkrét cselekvés lenne.

A szintézis maga az aktív Én átalakulása egy szub-jektív, önmagáért való Én-né egy nem-Én tudatos meg-alkotásának az értelmében, amely egy magasabb szin-ten helyezkedik el.

7. A konkrét Én a nem-Én-ben valósul meg, a kör-nyezo világban, ily módon hozza létre konkrét létezé-sének imperatívuszát.

187


Mindenesetre Fichte megengedi a gyakorlat, a cse-lekvés elsodlegességét – mint egyetemes emberi gya-korlatot az elmélettel szemben. Ebbol az álláspontbólkövetkezik filozófusunk gondolkodásának belso anti-nómiája, aki jóllehet egyetemes elméletet alkot, még-is a gyakorlat elsodlegességét szorgalmazza, a konkrétcselekvését, szemben egy filozófiai rendszer spekula-tív elvével. Ezáltal Fichte etikája nemcsak eredményeés következtetése az elméletnek, hanem azt megelo-zi és meghatározza: az egész elmélet etikailag meg-határozott és a szabadság védelmezoje. Az Eszmé-nyi államban [Die Geschlossene Handelsstaat] ez a vé-delem egy konkrét utópia körvonalait veszi fel. Ittaz Én fenomenológiája átalakul a társadalmi nem-Én elméleti–konkrét fenomenológiájává (a következomondat homályos: Annak a bemutatására onnan tör-ténik az Én átalakulása egy utópisztikus társadalom-má, amely meghatározza a kutatás típusát – itt a típushelyett idot gépelt – tip helyett timp-et), akkor az elmé-letet helyettesíteni kell egy olyannal, amely egy adek-vátabb megfelelést ígér (in: Value in social Theory Rout-ledge and Kegan Paul, London, l968, 373–374. o.).

8. Így az Én átalakul célból eszközzé, a cél, a világ,az Én cselekvésévé, amely a világ önmegvalósulásánakaz eszköze.

9. Az Én asszimilálódva a világgal, erejének egytudatos valóságává válik, de ez az ero szabaddá te-szi, ezért az Én szabadsága egy abszolút szabadság:Én = Én, tehát a világ egységessé válik szabadságában,az etika jegyében” (K. 90–91–92.).43

43 Recapitulam structura acestuia:

188


Az elemzés fo láncszemeit, most már a Kant–Fichtepárhuzamra ráhangolva, a szabadság–cselekvés–erkölcs–gya-korlat tetramere alkotja.

1. Eul care se stie, ca este un Eu;2. Eul continînd principiul sau, activitatea, face abstractie de

forma sa empirica ;3. si ca rezultatul acestei constiinte si al abstractiei efectuate el

se ridica la Eul calitativ al speciei umane.Cu aceste trei momente a fost distrus Eul empiric al individu-lui, deci, dupa parerea lui Fichte, Eul subiectiv. Subiectivitatea setransforma într-un Eu obiectiv, care este valoarea suprema pent-ru ca întruchipeaza esenta umana: activitatea. În constructia luiFichte distrugerea Eului empiric este însusi afirmarea principiu-lui activitatii. Apoi aceasta teza trece într-o antiteza :

4. Eul obiectiv (în sensul amintit, atribuit acestui termen deFichte) stie ca el este scopul activitatii Eului.

5. Se identifica cu scopul sau. În acest fel activitatea nu mai esteun principiu abstract iar identitatea abstracta se transforma într-oidentitate concreta, în sursa (izvor) al automiscarii ;

6. Eul devine nemultumit de sine: identitatea concreta îl facesuferind din cauza lipsei activitatii concrete, prin care identitateatrebuie sa capete forme precise. El vrea deci sa se reverse în lume,transformînd-o dintr-o lume imposibila, ne-acceptabila pentru el,într-o lume adecvata esentei sale. Astfel, momentul sintetic apareca o necesitate pentru automiscarea Eului.Sinteza este însasi transformarea Eului activ (obiectiv) într-un Eupentru sine subiectiv în sensul crearii constiente a unui non-Eu încare se regaseste pe un plan superior.

7. Eul concret se realizeaza în non-Eu, în lumea înconjuratoare,realizînd imperativul fiintarii sale concrete.În orice caz Fichte admite primordialitatea experientei, activita-tea ca Experienta general umana fata de teorie. Din aceasta po-zitie reiese antinomia interna a gîndirii filozofului care cu toate caconstruieste o teorie unitara, admite totusi primordialitatea expe-rientei, a activitatii concrete fata de activitatea ca principiu specu-lativ al unui sistem filozofic. În acest fel etica lui Fichte va fi nunumai rezultatul, concluzia teoreticului, ci îl premerge, îl deter-mina : întreaga Teorie este etic determinata, este o pledoarie pent-

189


Az ideális társadalom igenlése úgy jelenik meg nála,mint az egyéni racionalitások összessége: a társadal-mi struktúrát magába fogadja az egyén struktúrája olymódon, hogy a társadalom mint ennek a struktúránaka természetes objektivációja jelentkezzék.

Körvonalazódik nála – potenciálisan – az egyénkrízisének az elmélete: mivel nem talál lehetoségeket,kapcsolatokat az egyén társadalmisága felé, önmagá-ba tér vissza és igyekszik mint társadalmi megjelen-ni. Az egyén, Fichte nézetei szerint, optimista módonjelentkezik, mint aki tudomásul veszi a társadalomésszerutlenségét és igazságtalanságát, amelyben él ésnem lát egyetlen motívumot sem, hogy lemondjon ar-ról a hitrol, mely szerint a társadalom lépésrol lépés-re át tud majd formálódni egy racionális társadalom-má. Ebben a vonatkozásban beszédes a különbségtételKant „gyökeres rossza” és a Fichte-féle „tökéletes bun-telenség” korszakai között. Kant minden szigorúságamellett, minden etikai erossége mellett, amely ot jel-

ru libertate. În Die Geschlossene Handelstaadt aceasta pledoariecapata contururile unei utopii concrete. Aici fenomenologia Euluise transforma în fenomenologia teoretic–concreta a non-Eului so-cial. Pentru a vedea cum se petrece transformarea Eului într-o so-cietate utopica care realizeaza timpul cercetarii, atunci Teoria tre-buie înlocuita cu una care promite o concordanta mai adecvata”(in: Value in social Theory Rotledge and Kegan Paul, London, l968,373–374. o.).

8. Astfel Eul se transforma din scop în mijloc; scopul fiind lu-mea, activitatea Eului este mijlocul autorealizarii lumii.

9. Eul, asimilîndu-se cu lumea, devine o realitate constienta deputerea lui, iar aceasta putere îl face liber. Libertatea Eului esteastfel absoluta : Eu = Eu, deci lumea devine unitara în libertate,sub egida eticului (K. 90–92.).

190


lemzi, mégis hisz abban a lehetoségben, hogy az em-berek a kategorikus imperatívusz értelmében fognakviselkedni: „A jó és rossz ellenben mindig az akaratravaló vonatkozást jelentenek, amennyiben az ész törvé-nye dönt afelett, hogy mino tárgya legyen az akarat-nak. Minthogy pedig valamely tárgy vagy annak kép-zete sosem határozhatják meg közvetlenül az akaratot,akkor mondhatjuk, hogy ez olyan képességünk, amelyténykedésünk (ez valami dolgot valósít meg) indokáulaz ész valamelyik szabályát vesszük; a jó vagy rossztehát mindig cselekvésre vonatkozik és nem a személyérzelmi állapotára.”44 A cselekvés azonban elvezethetaz erkölcsnek a szétzúzásához, az erkölcsi alapvetomaximák romba döntésével, vagyis az erkölcsrol szólógyakorlati nézetek felszámolásával. „Das radikale Bö-se” – a gyökeres rossz – állandó fenyegetés az erköl-csi törvények irányában, és nincs semmiféle biztosíté-kunk arra, hogy ez a rossz nem gyoz majd, azonbanarra sincs semmilyen okunk, hogy higgyünk a gyozel-mében. A fenyegetés elvont, amennyiben az emberekáltalában elfogadják a maximákat, amelyek a jó létezé-séhez vezetnek. Fichte azáltal, hogy kizárja az ellent-mondást a noumenon-ember és a fenomenon-emberközött, megpróbálja a jót megalapozni, ezért a gyöke-res rosszat úgy mutatja be, mint valami létezot, uralko-dót a tökéletes buntelenség korszakában. Így azonbana hangsúly áttevodik a külso viszonyokra, a cselekvésés az akarat már nem úgy jelentkeznek, mint szubjek-

44 Kant: A gyakorlati ész kritikája, Budapest, Franklin, 63. o. FordítottaMolnár Jeno.

191


tív egyediségek, hanem mint minden ember akarata éscselekvése (K. 96–98.).45

45 Afirmarea unei societati ideale apare la el drept suma rationalitati-lor individuale: structura sociala este asimilata cu structura indi-vidului, asa încît societatea pare a fi o obiectivare fireasca a acesteistructuri.

Se contureaza la el – potential – o teorie a crizei individului :negasind posibilitati, punti spre socialul individual, se reîntoar-ce spre el însusi si încearca sa se manifeste ca social. Individul,în viziunea lui Fichte apare optimist, care si-a dat seama de ned-reptatea si irationalitatea societatii în care traieste, dar nu vedenici un motiv sa renunte la credinta sa ca societatea va putea sase transforme treptat într-o societate rationala. In aceasta privintaeste graitoare diferenta între „raul radical” a lui Kant si „epocavinovatiei desavîrsite” a lui Fichte.

Kant, cu toata rigoarea si cu toata severitatea sa etica care îl ca-racterizeaza este totusi încrezator în privinta posibilitatii oameni-lor de a se comporta în consens cu imperativul categoric : „Binelesau raul moral – scrie – înseamna totdeauna o raportare la vointa,întrucît aceasta este determinata de legea ratiunii sa-si faca din ce-va obiectul ei ; caci ea nu este niciodata determinata nemijlocit deobiect sau de reprezentarea lui, ci este facultatea de a-si face dintr-o regula a ratiunii cauza unei actiuni (prin care poate fi realizatun obiect). Binele sau raul moral se raporteaza deci, propriu-zis,la actiuni si nu la starea de simtire a persoanei.” Actiunea însapoate sa duca la distrugerea însasi a moralei prin ruinarea fun-damentului maximelor morale, adica a opiniilor practice despremoral. „Das radikale Böse” – raul radical – este o amenintare con-tinua pentru existenta legilor morale si nu avem nici o certitudineca acest rau nu va fi victorios, dar nu avem nici un motiv sa cre-dem ca va învinge. Amenintarea este abstracta pentru ca oame-nii accepta în general maxime care duc la fiintarea binelui. Fich-te, excluzînd antinomia dintre omul nuomenon si omul fenome-non, încearca fundamentarea binelui prin prezentarea raului ra-dical ca ceva existent, dominant în „epoca vinovatiei desavîrsite”.Astfel însa accentul se muta la relatiile existente si actiunea si vo-inta nu sunt considerate ca subiective – individuale, ci ca vointa siactiunea tuturor oamenilor (K. 96–98.).

192


Néhány oldallal késobb:

Tehát a valóság alárendelodik a moralitásnak. Elméletiszempontból Fichte a felvilágosodás fogalmi rendjei-vel dolgozik, melyeket radikálisan megújít a történel-mi gyakorlat általánosítása révén. Ezeket a fogalmakattehát restrukturálja (K. 103.).46

Most a fenti összefoglalás szemantikai kiegészítésekövetkezik, a fichtei gondolatrendszer jelentéskörének –„a szabadság elso rendszere” – elemzo bemérése, a belsoparadoxon kimutatása felé:

Ennek a felfogásnak közvetlen következményekéntszükségessé válik a fichtei struktúra jelentésének meg-határozása. Fichte több rendben arra törekszik, hogyrendszere valóban „a szabadság elso rendszere”-kéntjelenjék meg. De ezek a törekvések rendkívüli komp-likációkat követelnek, és nincs mit csodálkozni: a célegy abszolút szabadság konstruálása. A teremto Én lét-re kell hozzon egy világot, amely megfelel lényegének,tehát egy teljesen ésszeru világot, ám ugyanakkor ön-magát is meg kell alkossa önmagában mint valamit,ami teljes egészében racionális. Ennek érdekében min-den konkrét tartalmát meg kell semmisítse, el kell érniea tiszta aktivitásba, amelyet semmi sem szennyez, amiempirikus vagy szenzoriális (K. 108.).47 [. . . ]

46 Astfel realitatea este supusa moralitatii. Din punct de vedere teo-retic, Fichte lucreaza cu concepte elaborate de iluminism, radicalreînnoite de el prin generalizarea experientei istorice. Aceste con-cepte sunt restructurate de el.

193


A fichtei paradoxon – racionalitás contra irracionalitás– kissé túldetermináltan „ál-paradoxon”, amit Bretter úgytár fel, mint egy megsemmisíthetetlen ellentmondás hordo-zóját :

És ez a kiküszöbölhetetlen paradoxon oka. Egy meg-semmisíthetetlen antinómiáé a fichtei filozófia kereté-ben: egyfelol a teljes racionalitás követelménye, más-felol irracionalitás, amely a konkrét Én tudatára irá-nyuló végtelen redukciójából következik. Ám a reduk-ció nem fejezodik itt be: és a tudat önmagának va-ló tudattá kell leszuküljön, amit már nem lehet fogal-makba foglalni. Íme azonban a szöveg, amelyekbol ki-derülnek a fenti ellentmondások: Minden tudat (Be-wusstsein) az önmagért való tudatra alapoz (Selbstbe-wusstsein), de az öntudat önmagába való visszatérése,Fichte szerint, a szubjektum legeredetibb tevékenysé-ge, amely oly valamit valósít meg, ami „nem függhetmástól” és nem is vezetheto le másból (K. 108–109.).48

47 Ca o consecinta directa a acestei conceptii, apare necesitatea defi-nirii semnificatiei structurii fichteene. Fichte va face eforturi repe-tate, pentru ca sistemul sau sa apara într-adevar „primul sistem allibertatii”. Dar aceste eforturi cer speculatii enorm de complicate.Si nu-i de mirare: scopul este constructia unei libertati absolute.Eul demiurg va trebui sa construiasca nu numai o lume conformaesentei lui, deci o lume complet rationala, dar trebuie sa-si const-ruiasca si pe sine însusi ca ceva de-a întregul rational. Pentru ace-asta va trebui sa nimiceasca orice continut concret al lui, sa ajungala activitatea pura, necontaminata de nimic, ceea ce este empiricsau senzorial (K. 108.).

48 Si, aceasta este cauza paradoxului inevitabil, al unei antinomiiindestructibile din cadrul filozofiei lui Fichte: pe de o parte cerintaunei rationalitati integrale, pe de alta, irationalitatea provenita din

194


A nagy fordulat pedig:

A megvalósított fordulat elvezet a gyakorlat filozó-fiájához, az erkölcsi szabadság értelmezéséhez. Fich-te azáltal, hogy kidolgozza a szabadság elméletét,nagy eredményt ér el a szabadság fogalmának, az eti-kum jelentéskörén kívüli általánosításában azért, hogya teljes racionalizálás átalakulhasson teljes eticizálássá.Az Univerzum emberi birtokbavétele ennek az univer-zumnak önmagában valóságát átalakítja – és ez az érte-lem esélye – önmagáért valósággá. Tehát a racionalitásjelentése az etikum, az etikumé pedig egy és ugyanazaz emberi világgal, és megfelel az emberi vágyaknak.Egy felso érték uralja az egész konstrukciót : az Egyen-loség (110–111.).49

reductia infinita al Eului concret la constiinta. Dar reductia nu setermina aici : si constiinta trebuie redusa la constiinta de sine, ca-re însa nu poate fi deja cuprinsa în notiuni. Iata însa textele, dincare reiese aceasta contradictie : orice constiinta (Bewusstsein) sebazeaza pe constiinta de sine (Selstbewusstsein), iar reîntoarce-rea în sine a constiintei de sine este, dupa parerea lui Fichte celmai original act al subiectului, care realizeaza ceva, ceea ce „nupoate depinde de altceva”, nici nu poate fi dedus din altceva (K.108–109.).

49 Cotitura realizata duce la filozofia practica, la explicarea libertatiietice. Fichte, realizînd o teorie a libertatii va face eforturi consi-derabile pentru generalizarea conceptului libertatii pentru a lar-gi sfera acestuia si în afara eticului, ca rationalizarea integrala sase transforme în eticizare integrala. Omul asimileaza universultransformîndu-l dintr-unul în sine, într-unul – si aceasta este san-sa rationalitatii – pentru sine. Deci semnificatia rationalitatii esteeticul, iar eticul este unul si acelasi cu o lume umana, care cores-punde nazuintelor umane. O valoare suprema domina întreagaconstructie : Egalitatea.

195


A záró konklúzió egyben a harmadik fejezet bevezeto-je is.

Fichte a cselekvés elméletének a bevezetése révén visz-szaadja a filozófiának elveszett paradicsomát: a hasz-nosság totalizálását. Hegel az, aki fiatalkori írásaiban,amelyek a filozófia státusát vizsgáló koncepcióit meg-határozzák, teljes mértékben felhasználja a Fichte általleírt utat, azonban reakcióként egy objektív princípiu-mot fog kidolgozni: az abszolút eszmét” (K. 113.).50

Harmadik fejezet

Hasonlóan az elso fejezet záró gondolataihoz, a másodikfejezet végén is: Bretter következtetései egyben nyitások.Itt kulcsfogalomként kezeli a hasznosság fichtei totalitását.Visszatekintve, így zárja Fichte elemzéseit Kant filozófiá-járól :

Kantról szóló kifogásaiból világosan kiderül Fichteszándéka: integrálni a tudat formáját saját tartalmával,a Kant által megbontott egység visszaállítása a terem-to, világalkotó ember céljai szerint. [Mert] ha Kant Atiszta ész kritikájában a tudat elméleti lehetoségeit olymódon magyarázza, hogy A gyakorlati ész kritikájábantartalomként jelenjék meg, amely nélkülözve mindenmozgást, maga is elméletté válik, akkor az integráció

50 Fichte, prin introducerea principiului activitatii, reda filozofiei pa-radisul pierdut: utilitatea totalizanta. Hegel, care se va folosi dinplin – în scrierile din tinerete, hotarîtoare pentru formarea con-ceptiilor sale asupra statutului filozofiei – de drumul deschis deFichte dar el va elabora ca reactie un principiu obiectiv: ideea ab-soluta (K. 113.).

196


lehetetlen, és Az ítélo ero kritikája, nem lesz a harma-dik [kritika], a rég áhított szintézis. Ebben az értelem-ben jellegzetes a teljesség víziójának feláldozása Kant-nál azért, hogy szilárd teret nyerjen az elemzés szá-mára. A tiszta ész kritikájának kategóriái a megismeréslehetoségeinek elemzésébol következnek, ám a megis-merés, egy reális tartalom hiányában, kénytelen átala-kulni elvont formái tartalmává. A tartalmak csodávalhatáros átmenetei formákká, majd a második szakasz-ban a tartalmi elemek áthasonítása egyszeru formákkálehetetlenné teszi a teljesség megvalósítását, a kijutásta konkrét, az élet felé ; A gyakorlati ész kritikájának sor-sa ugyanaz, innen is hiányzik a totalizáló ero. Fichtea cselekvés elméletének a bevezetés révén visszaadjaa filozófiának elveszett paradicsomát: a hasznosság to-talizálását.

Majd nyitásként Hegel és Marx felé így folytatja :

Hegel, aki fiatalkori írásaiban, amelyek a filozófia stá-tusát vizsgáló koncepcióit meghatározzák, teljes mér-tékben felhasználja a Fichte által leírt utat, azonban, re-akcióként, egy objektív princípiumot fog kidolgozni:az abszolút eszmét. Mégis, a teljesség csak Marxnál vá-lik konkréttá; de ebbol a távlatból a marxizmus két vo-nalat szintetizál az ot megelozo filozófiákból: Fichte ésHegel bölcseletét. Tehát ez a szintézis nem csupán He-gelbol indul ki, hanem, bizonyos tekintetben, inkábbFichtébol, a fiatal Marx abbéli meggyozodése szerint,hogy a szubjektivitásnak önmagának is világtörténel-mi jelentosége van. Ha tehát elméleti szempontokbólMarx szintézise mélyen Hegel filozófiájában gyökere-

197


zik, a intim világ kialakításában, a teremto ember esz-mélésében Fichte szerepe a dönto (K. 113–114.).51

Hegel Fichtérol szóló elemzéseit, bírálatait Bretter iskét szakaszban vizsgálja, a hegeli periodizálás szerint.

51 Reprosurile adresate lui Kant arata cît se poate de clar intentiile luiFichte: integrarea formei constiintei cu continutul sau real, resta-bilirea unitatii destramate de Kant, în scopul omului demiurgic,creator de lume. Daca în Critica ratiunii pure Kant analizeaza po-sibilitatea teoretica a constiintei, ca în Critica ratiunii practice saprezinte un continut care, neavînd nici o posibilitate de miscare,devine si el teoretic, adica se transforma în propria-i forma, atunciintegrarea nu mai este posibila, si Critica puterii de judecata nu es-te cel de-al treilea, nu este sinteza mult rîvnita de el. În acest senseste caracteristic jertfirea viziunii totalizatoare de catre Kant, pent-ru a avea un teren stabil în analiza. Categoriile ratiunii pure re-zulta din analiza posibilitatii de cunoastere, dar cunoasterea faraun continut real, trebuie sa se transforme în continutul formelorsale abstracte. Miraculoasa trecere a continuturilor în forma, apoiîn cea de a doua faza, asimilarea de catre forma obisnuita a ele-mentelor de continut face imposibila totalizarea, iesirea la conc-ret, la viata ; soarta ratiunii practice are acelasi destin, lipseste siaici forta totalizatoare. Fichte, prin introducerea principiului acti-vitatii reda filozofiei paradisul pierdut: utilitatea totalizanta. He-gel, care se va folosi din plin – în scrierile din tinerete, hotarîtoarepentru formarea conceptiilor sale asupra statutului filozofiei – dedrumul deschis de Fichte dar el va elabora ca reactie un principiuobiectiv: ideea absoluta. Totusi totalitatea numai la Marx va fi unaconcreta ; iar din aceasta perspectiva, marxismul va sintetiza do-ua linii din filozofia premergatoare lui : filozofia reprezentata deFichte si cea a lui Hegel. Dar aceasta sinteza nu porneste numaide la Hegel, ci în anumite privinte mai degraba din filozofia luiFichte, din convingerea tînarului Marx, ca subiectivitatea are si eao importanta de istorie universala. Daca din punctul de vedere te-oretic sinteza lui Marx este adînc legata de filozofia lui Hegel, înconvingerea lui, în formarea resortului intim, în perceperea omu-lui demiurgic, rolul lui Fichte este precumpanitor” (K. 113–114.).

198


„Abban, amit fichtei filozófiának neveznek – idézi He-gelt –, különbséget kell tenni egyrészt tulajdonképpenispekulatív filozófiája között, amely szigorú következe-tességgel halad tovább – ezt kevésbe ismerik –, s más-részt népszeru filozófiája között (. . . ) ezekre a filozó-fia története nem lehet figyelemmel, bár tartalmuknálfogva a legértékesebbek lehetnek; a tartalmat azonbanspekulatív módon kell kifejteni, ez pedig csak korai fi-lozófiai muveiben történik meg”.52 És hozzáteszi : „En-nek a különbségtételnek a jegyében Hegel Fichte filo-zófiájának elemzését két különálló alfejezetre tagolja :1. Fichte kezdeti filozófiája; és 2. Fichte átalakult rend-szere. Az elsoben, minden ellenkezo megállapítás elle-nére, Fichte filozófiájának eredetiségérol Hegel kimu-tatja a fo azonosságot Kant és Fichte bölcselete között”.[Majd újra Hegelt idézi :] „Filozófiájának a formánakmagában való kiképzése (az ész szintetizálja magát ön-magában, a fogalom és a valóság szintézise), s különö-sen a kanti filozófiának következetesebb kifejtése53 (K.130–131.).54

52 Magyarul : Hegel : Eloadások. . . III., 433.

53 Uo., 433. o.

54 „Cînd este vorba de ceea ce se numeste filozofie a lui Fichte, trebu-ie sa se faca deosebire între filozofia lui, propriu-zis, speculativa,care înainteaza Eu riguroasa consecventa. . . si filozofia lui popu-lara. Aceste scrieri (de filozofie „populara” - nn.) nu pot fi luate înconsiderare în istoria filozofiei, chiar daca prin continutul lor eleau cea mai mare valoare. Insa continutul trebuie sa fie dezvoltatîn chip speculativ; acesta este cazul muncii cît priveste scrierilefilozofice mai vechi ale lui Fichte” (K. 130–131.), az idézet forrása:Hegel : Prelegeri. . . II. . . 633. ; Si adauga : Conform acestei distinctii,Hegel trateaza filozofia lui Fichte în doua subcapitole distincte:l. „filozofia initiala a lui Fichte” si 2. „Sistemul transformat al lui

199


Kritikusabbá válik Bretter elemzéseinek hangja a má-sodik szakaszt elemzo hegeli megállapítások irányában. Jo-gosan érez ki belolük ironikus felhangokat:

A fichtei filozófia bírálatának második szakaszában –ez a szakasz is nagyon fontos elemzésünk számára –Hegel azáltal, hogy szenvedélyesen támadja Fichte cse-lekvéselvének „átfordítását” „profán” követoi részé-rol egy gyakorlati tevékenységbe – a szubjektivitás fi-lozófiáját a filozófia egyetemes történetébe sorolja, ésaz Eloadásokban55 úgy mutatja be, mint az ész kialaku-lásának történetét (K. 130.).56

A bretteri bírálat a következo Hegel-elemzés nyománerosödik:

Fichte”. În primul subcapitol, cu toate declaratiile contrare despreoriginalitatea filozofiei lui Fichte, Hegel demonstreaza identitateaprincipiala a filozofiei lui Kant si Fichte: „Filozofia lui Fichte esteelaborare a formei în sine. . . si e îndeosebi o expunere mai consec-venta a filozofiei kantiene.” (Hegel : Op. cit., 633. o.) (K. 130–131.)

55 Prelegeri de istorie a filozofiei, Edit. Academiei R.P.R., l964, vol. II.Toate trimiterile se fac la aceasta editie ; magyarul : Hegel : Eloadá-sok a filozófia történetébol, harmadik kötet, Akadémiai, Budapest,1960, hasonlóan a kézirat utalásaihoz, a fordítások is mind innenvalók.

56 În cea de a doua faza a criticii aduse filozofiei lui Fichte – faza ca-re este si ea foarte importanta pentru analiza noastra prin faptulca Hegel ataca vehement „traducerea” principiului activitatii luiFichte într-o activitate practica de catre „profanii” adepti ai acesteifilozofii – Hegel încadreaza filozofia subiectivitatii în istoria gene-rala a filozofiei, prezentata în Prelegeri ca istoria devenirii ratiunii(K. 130).

200


Hegelnek nincs semmi kétsége afelol, hogy a fichteikérdésfelvetés a filozófia premisszája („A saját szabadcselekvés eme abszolút aktusa a bölcseleti megisme-rés feltétele, ám még nem maga a filozófia”,57 azon-ban tudja, hogy a filozófia teljességének megszünteté-sével elveszíti létrejöttének tudománystátuszát, a filo-zófiai megismerés pedig annak lehetoségét, hogy a tel-jesség önmegismerése lehessen. „Az Én egyszer szub-jektum – írja Fichte filozófiájáról –, másodjára objek-tum, az azonban, ami az Én-nel szemben áll, maga isÉn; az ellentétek azonosak.”58 Az Én elnyelte a világot,Fichte cselekvés[elve] kiaszott, üres, elvont mezo[n je-lentkezik]59 (129–130.).

Ám bíráló hangvétele nem akadályozza meg szerzon-ket, hogy a hegeli tételek jelentoségét mélységesen elis-merje :

57 Hegel : Studii filozofice, Ed. Academiei, Bucuresti, 1967, 163. o.Az általunk ismert magyar kiadás: Hegel : Ifjúkori írások. Válogatás,Gondolat, Budapest, 1982, sajnos, nem tartalmazza a fichtei rend-szer bemutatását, megelégszik az Eloszó közlésével. Ennek a kö-tetnek a megjelenését Bretter már nem élte meg. Itt saját fordítá-sunkban közöljük.

58 Uo., 164. o.

59 Hegel nu are nici o îndoiala, ca felul fichtean de a pune problemaeste o premisa a filozofiei („Acest act absolut al liberei activitatiproprii este conditia cunoasterii filozofice, dar el înca nu este filo-zofia însasi”), dar stie ca fiind astfel suprimata totalitatea filozofieiîsi pierde statutul de stiinta a devenirii, iar cunoasterea filozoficapierde posibilitatea de a fi autocunoasterea totalitatii. „Eul este odata subiect – scrie despre filozofia lui Fichte – a doua oara obiect,însa ceea ce este opus Eului este tot Eul; opusii sunt identici.” Eula absorbit viata, activitatea lui Fichte este un cîmp arid, gol, abst-ract (K. 129.).

201


Ennek a bizonyításnak kétségtelen elméleti tartóssá-ga nem ment fel az alól, hogy kritikailag viszonyul-junk Hegel álláspontjához, azokhoz a megállapítások-hoz, amelyek a filozófiai szöveg helyét és szerepét ál-talában vizsgálják. Elsosorban meg kell állapítanunk,hogy az ellentétek egysége Hegel számára az észben je-lent konkrét egységet, tehát az átmenetek eszmei térenvalósulnak meg, amelyet o igazi életnek tekint. („A ref-lexió mint intellektus önmagában és önmagáért képte-len arra, hogy megértse a transzcendentális intuíciót ;és annak ellenére, hogy az ész eljutott egészen az ön-megismerésig, a reflexió ott, ahol számára helyet biz-tosítanak, visszaalakítja az értelemet újból valamilyenellentétébe.”)60 Ez az álláspont olyan következményekkeljár a filozófia státuszára vonatkozólag, amelyeket mindmá-ig nem nagyon kutattak: a filozófiának nincs saját története,a filozófiatörténet tárgya az ész története!61 (K. 129.)

60 „Reflexia, ca intelect, este incapabila în sine si pentru sine sa înte-leaga intuitia transcendentala ; si cu toate ca ratiunea a patrunspîna la autocunoastere, reflexia, acolo unde i se acorda loc, con-verteste rationalul în ceva opus”. Hegel : Studii. . . 164. (K. 130.)

61 Consistenta teoretica incontestabila a acestei argumentari nu nescuteste de o privire critica asupra pozitiei lui Hegel, de uneleconstatari generale privind rolul si locul textului filozofic în ge-nere. În primul rînd trebuie observat ca unitatea opuselor însem-neaza pentru Hegel o unitate concreta în ratiune, deci trecerile sepetrec pe un plan ideal, considerat de el viata adevarata. („Refle-xia, ca intelect, este incapabila în sine si pentru sine sa înteleagaintuitia transcendentala ; si cu toate ca ratiunea a patruns pîna laautocunoastere, reflexia, acolo unde i se acorda loc, convertesterationalul în ceva opus.”) Aceasta pozitia are implicatii pîna acumnu prea cercetate asupra statutului filozofiei însasi : filozofia nuare o istorie proprie, istoria ratiunii este obiectul istoriei filozofiei!(K. 129.)

202


Majd a tudományelmélet totalitáselvének hegeli elem-zését kommentálja :

Felszámolva Fichte aktivitásnézetét Hegel arra a kö-vetkeztetésre jut, hogy egyetlen elv sem, vagy egyetlenelvre alapozott rendszer sem képes a teljesség megva-lósítására, tehát képtelen egy élo rendszert bemutat-ni, amely önkiigazításra és önmegvalósulásra képes.A filozófia, a teljesség tudománya, élo rendszer ké-pe, amely képtelen arra, hogy más elvvel rendelkez-zék, mint a rendszer muködésének az elve, és ily mó-don eltunik a filozófia számára oly lényeges megkü-lönböztetés: a különbségtétel tárgy és kép, valóság ésannak képe között. Maximálisan általánosítva az észazonosítását mindennel, ami élo, és azt a felfogást,hogy a filozófia az ész tudománya, Hegel megszabadula konkrét valóságtól, a társadalmi gyakorlattól, a va-lóság nyomásától, ám az eszme mozgásának quasi tel-jes kutatása, a dolgok erejénél fogva, ennek a mindentátfogó tartalomnak tagadásküszöbévé válik (K. 129–130.).62

62 Desfiintînd conceptul de activitate al lui Fichte, Hegel ajunge laconcluzia ca niciun principiu, sau niciun sistem bazat pe un prin-cipiu, nu poate sa reprezinte totalitatea, deci nu poate reprezentaun sistem viu, capabil de autoreglare si devenire. Filozofia, sti-inta totalitatii, este imaginea sistemului viu, care astfel nu poatesa aiba alt principiu decît principiul de functionare al sistemului,asa încît dispare o distinctie esentiala pentru filozofie: distinctiadintre obiect si imagine, dintre realitate si imaginea ei în filozo-fie. Împingînd pîna la generalitatea maxima, identitatea ratiuniicu tot ce este viu si considerarea filozofiei ca stiinta a ratiunii, He-gel scapa de realitatea concreta, de practica sociala, de apasarearealitatii, dar investigatia qvasi-completa al miscarii idei, devine

203


A következo részt kétszer kell idéznünk; itt, a bírálatbírálatának jegyében, Hegeltol Bretterig, majd másodszor,a kicsengések és áthallások jegyében, a „Sello” motívum-mal kapcsolatosan (a szöveg fordításában igyekeztünk ezutóbbi írás terminológiáját már elore sejteto stílusjegyeketvisszaadni) :

Fichte azt mondja – írja Hegel – az Én végtelen, gon-dolkodó, de nem-énnel találja magát szemben; ez el-lentmondás. (. . . ) A követelmény, hogy ezt az ellent-mondást fel kell oldani, Fichténél azt jelenti, hogy kö-vetelt feloldás csupán, hogy a korlátot folyton-folyvástmeg kell szüntetnem, a határon mindig túl kell men-nem a végtelenségig, a rossz végtelenségig, s mindigúj határt találok. Egy határ megszüntetésével mindigúj határ mutatkozik.63

Majd így folytatja :

Ezt az ellentétet – így Hegel – egy jó végtelennel kellmegoldani, amely az önkifejlodés lényege. Ez utóbbivégtelen jelenti a határtalan átmenetet Valamibol egyMásvalamibe. Ez a valami a Maga más valamije, vagy-is az átmenet, a Maga átalakulása Másságába [Sello !],és az átmenet eredménye az Valami, ami a Mást mintMagát az o Másságában jelenti. Nincsenek valódi kor-látok, csak az értelem korlátja, nehogy ésszé váljon.Íme, egy sarkalatos kérdése a filozófiának: elfogadnivagy visszautasítani a korlátokat, elfogadni a végte-

– prin forta lucrurilor – pragul negarii acestui continut devenitexhaustiv (K. 129–130.).

63 Hegel : Prelegeri. . . 646. o. ; Hegel : Eloadások. . . 444. o.

204


lent a dolgokban és tényekben, mint minoségük szük-ségszeruen változó lényegét, vagy lemondani a korlá-tokról a mozgás, a kialakulás folytonosságáért. [Vagy]a korlátok elfogadása, abszolutizálásuk ellentétezésükrévén, vagy az ellentétek elfogadása mint a mozgás,a kialakulás csomópontjai64 (K. 137–138.).

És Bretter kritikai következtetése teljes egészében:

Ebbol a szempontból nézve Hegel hiábavaló dialek-tikája egy lépés vissza Fichtével szemben: a korlá-tot az önfejleszto rendszer oltárán feláldozza, vagy-is az együttélo minoségeket hordozó tapasztalat át-alakul, ismétlodik anélkül, hogy elorelépést jelenteneegyik vagy másik irányba. Az tapasztalat valami rossz:

64 „Fichte spune – scria Hegel – ca Eul este infinit, gîndeste, însa else întâlneste cu un non-Eu; aceasta este o contradictie (. . . ) Exi-genta de a rezolva aceasta contradictie are la Fichte o pozitie pot-rivit careia rezolvarea este numai ceruta, în sensul ca Eu trebuie sasuprim mereu la infinit, sa înaintez în reaua infinitate, dând me-reu peste o noua limita. O data cu suprimarea unei limite, aparemereu alta”. (Ed. cit. 646. o.)

Aceasta contradictie – crede Hegel – trebuie rezolvata cu aju-torul unui infinit bun, care este esenta autodesfasurarii. Acest dinurma infinit reprezinta trecerea nelimitata din Ceva în Altceva,deci continuitatea nestramutata a devenirii. Acest Ceva este de a-sa-Altceva, deci trecerea este transformarea a Ceva în al sau. Alt-ceva, iar rezultatul trecerii este Ceva ceea ce reprezinta Altcevaca Ceva în-al-sau Altceva. Nu exista limite adevarate, numai li-mita intelectului de a fi ratiune. Iata o problema cardinala în filo-zofie: acceptarea sau respingerea limitelor, acceptarea infinituluiîn lucruri si fapte, ca esenta calitatii lor necesar schimbatoare, orirenuntarea la limite pentru continuitatea miscarii, a devenirii. Ac-ceptarea limitarilor, absolutizarea lor prin antinomii, sau accepta-rea antinomiilor ca puncte nodale în continua miscare, devenire(K. 136–137.).

205


a maga létezésében ellentmond az észnek. Hegel a ta-pasztalathoz szükségszeruen dedukció révén jut el, desoha sem tud elméletet kidolgozni róla. Nem rendelke-zik a mindennapi lét, a valóság érzékével, amely a va-lóság egy adott rendszerének meghatározó funkcióithordozza, és a valóságot a tapasztalatba burkolt észrendszereként fogja fel. Innen meg nem értése Fichteelgondolása felé, amely teljes mértékben jogosult bírá-latának forrása lesz a fichtei konstrukciók muviségévelés szubjektív álláspontjával szemben.

Fichte kijelenti : „Minden ellentmondást egyesítaz ellentmondó tételek közelebbi meghatározása. Másértelemben kellene az énnek tételezodnie, mint vég-telennek, más értelemben, mint végesnek. Ha egy ésugyanabban az értelemben volna tételezve, mint vég-telen és mint véges, akkor az ellentmondás feloldha-tatlan volna; az én nem egy volna, hanem ketto.”65 ÉsHegel így kommentálja : Így Fichte megmarad az el-lentéteknél.”66 Valóban, Fichte az ellentéteknél marad;azonban az általa felfedezett korlátok akadályok ma-radnak a teleologikus integráló ész számára a valós ha-tárok minden elemének eltörlésében.

Az ellentétek meghaladása persze Fichte óhaja is,a fichtei rendszer a vágyak rendszere, és nemcsak azÉn- és nem-Én-ellentétek feloldása tekintetében, ha-nem a hegeli szempontok szerint is : „az én tevékeny-sége sóvárgás, törekvés – ugyanaz, mint a kanti kellés(Sollen).”67 Az Én–nem-Én ellentétére Fichte nem talál

65 Hegel : Prelegeri. . . 646. o. ; Hegel : Eloadások, 446. o.

66 Uo.

67 Hegel : Eloadások. . . 447. o. ; (Fichte-idézet Hegelbol)

206


megoldást, mert az általa tételezett cselekvés egyedi–egyes cselekvés, o pedig nem engedhet meg magánakegy szolipszista kalandot azért, hogy a szubjektivitástúgy mutassa be, mint amely teljes mértékben asszi-milálja mindazt, ami kívüle van, s egyben világot te-remt. Ám olyan ellentétet írt le, amelyet Kant nem érzé-kelt, s Hegel sem értett meg – az ember és környezete,az egyén és a társadalom ellentétét. A megoldhatatlanellentét olyan antinómiát szül, amellyel Fichte nem értegyet. Mégis az o Én-je „meghatározza a nem-Ént, demarad egy túlsó – olyan túlsó, amelyet mint nem-Éntaz öntudat nem tud magáévá tenni”68 [írja Hegel, ésBretter hozzáteszi], és ami egy valódi antinómia.

A vágy az eszmény felé kívánkozik, és Fichte a Diegeschlossene Handelsstaat címu munkájában egy társa-dalmi és egy vallásos eszményt körvonalaz. „Másfelol– írja Hegel – a vágynak saját morális szerkezete van,a vallás pedig gyakorlati hit a világ erkölcsi rendjé-ben.” Ez a rend tulajdonképpen Istenbol árad ki, vagyjobban mondva, Istenben oldódik meg az Én és nem-Én ellentéte. „Ezt a hitt egyesülést megtalálja az Isteniránti szeretetben is. Mint hit, érzés, ez a forma a val-láshoz tartozik, nem a filozófiához.”69

Eléggé tragikus, ám mégis jellegzetes, hogy a jako-binus Fichtét, az emberi szabadságért lángoló beszé-dek szónokát, az ellehetetlenült radikális változásokfogják és igázzák le, és arra kényszerítik, hogy feleba-rátai szeretetét valamilyen isteni–transzcendens szere-tetbe szublimálja. Nem véletlen, hogy fiatalkori, rend-

68 Uo., 447. o. (Prelegeri. . . 650. o.)

69 Uo., 448. o. (Prelegeri. . . , 651. o.)

207


kívüli, s mégis csodöt mondó erofeszítésekkel megírt[Tudomány]elmélet, számos változat után, szeretetrol,hitrol stb. szóló „népszeru” írásokra hígult, és gyak-ran adott olcsó iróniára alkalmat Hegelnek. Mindezekellenére Fichte erkölcsi rendje mégis valami fontosatjelez: az erkölcs fogyatékosságait egy olyan társada-lomban, amelyben az egyén állandóan a jó és a rosszközé szorul, s képtelen arra, hogy erofeszítéseit másegyének erofeszítéseivel egyesítse, végig bizonytalantetteinek következményeivel szemben. A kikerülhetet-len Sollen Fichte Erkölcstanában szerzoje óhaját feje-zi ki, hogy olyan méltányos világot lásson, amelybenaz ember pozitív tettei révén biztosítani képes méltó-ságát az egyenlo egyénekbol álló társadalom számára.Mint minden Sollen Fichte „kellése” is az álmok vilá-gából való. De mit rejtenek ezek az álmok? Csak és ki-zárólag egy néha szokatlan rendszer valóságát, amelymégis valóság, és amit [egyaránt] ábrázolnak létezési[formái] és fogyatékosságai Fichte hangsúlyozta a léte-zorol valami másra, egy új erkölcsi rendre való átme-net szükségességét, és ez az óhaj kárpótolja a valós vál-tozások megoldhatatlanságát. Fichte filozófiája feléb-resztette kortársai vágyát életük megváltoztatására. Ésez tagadhatatlan érdeme a filozófusnak70 (K. 137–140.).

70 Din acest punct de vedere superflua dialectica a lui Hegel esteun pas înapoi fata de Fichte: pe altarul sistemului autogeneratoreste sacrificata limita, adica empiricul, constînd din calitati careconvietuiesc, se transforma, se repeta, fara sa reprezinte un pasîntr-o directie sau în alta. Empiricul este ceva rau: el se opune rati-unii prin însasi felul existentei. Hegel va ajunge în mod necesar laempiric prin deductie, dar niciodata nu va putea elabora o teoriea empiricului. Îi lipseste simtul cotidianului, al realului ca purta-tor a unor functiuni determinate de un sistem dat al realitatii, si

208


va percepe lumea ca un sistem al ratiunii încorporata în empiric.De aici neîntelegerea manifestata fata de ideea lui Fichte neîntele-gerea ce este însa sursa unor critici întru totul justificate privindartificialitatile constructiei fichteene si al pozitiei subiective mani-festat de el.

Fichte afirma: „Toate contradictiile sunt rezolvate prin deter-minarea mai precisa a principiilor de a se contrazice. În alt sens,Eul ar trebui afirmat, ca infinit, iar în altul ca finit. Daca el ar fiafirmat în unul si acelasi sens ca infinit si finit contradictia ar fiinsolubila ; Eul n-ar fi unul, ci doi. Întrucît Eul se afirma pe sineca infinit, activitatea lui se exercita asupra Eului însusi si asup-ra a nimic altceva decît Eul” (Az idézet Hegel szövegébol való[magyarul Eloadások. . . 446. o.] Bretter az eredeti forrást idézi bea hegeli szöveg lábjegyzete szerint : „Grundlage der gesamibtenWissenschaftslehre” Leipzig, l794, 233. o.) Iar Hegel comenteaza :„Astfel, Fichte ramîne la opozitie. . . ” (Hegel, op. cit. 649. o.) Siîntr-adevar, Fichte ramîne la opozitie ; limitele descoperite de elramîn însa obstacole în stergerea granitelor reale, cu ajutorul rati-onalizarii integrale, teleologice în toate elementele sale.

Sigur, depasirea opozitiei este o dorinta a lui Fichte, sistemulfichtean este un sistem al nazuintelor, si nu numai în privinta re-zolvarii opozitiei dintre Eu si non-Eu, ci si în privinta aratata deHegel : „activitatea Eului este dorinta, nazuinta, este acelasi luc-ru ca si „trebuie” al lui Kant”. (magyarul : Eloadások. . . 447. o.). Înprivinta opozitiei Eu-non-Eu Fichte nu gaseste solutia, pentru caactivitatea perceputa de el este o activitate singular-individuala sipentru ca el nu-si putea permite o aventura solipsista de a prezen-ta subiectivitatea care îsi asimileaza complet ceea ce este în afaralui, totodata plamadind-o lumea. El a descris însa o opozitie ne-observata nici de Kant – opozitia dintre omul si mediul în caretraieste, dintre individul si societatea – si neînteles nici de Hegel.Opozitia nerezolvabila se transforma în antinomie, neacceptata deFichte. Totusi Eul sau „determinata non-Eul, dar aceasta ramîneun ’dincolo’ – un ’dincolo’ pe care, non-Eu fiind, constiinta de si-ne nu stie sa-l transforme în ceva, ce e al sau propriu” (Hegel op.cit., 650. o.) , ceea ce este o antinomie adevarata (K. 137–139.).

Nazuinta se cere îndreptata spre un ideal – si Fichte în lucra-rea sa Die geschlossene Handelsstaat contureaza un ideal social siun ideal religios. „Pe de alta parte – observa Hegel – nazuinta îsi

209


Ezekkel az oldalakkal zárul a tézis gépirata. A felté-telezheto negyedik fejezet kézirata még lappang valahol.Ebben lehetett volna a marxi elmélet és a fichtei ráhatásrészletesebb tárgyalása, dokumentált idézetekkel, párhuza-

are structura morala proprie: unitatea dintre opusi este o unitatemanifestata în ordinea morala a lumii, iar religia este o credintapractica în ordinea morala a lumii”. Aceasta ordine este de faptemanata de Dumnezeu, sau mai bine zis, în Dumnezeu se rezolvaopozitia dintre Eu si non-Eu. „Aceasta unire crezuta este gasita deFichte – scrie Hegel – în iubirea lui Dumnezeu ca fiind crezuta,simtita, aceasta forma apartine ca atare religiei si nu filozofiei”.(Ibidem, 651. o.) .

Este destul de tragic, dar totusi semnificativ, ca iacobinul Fichte,omul înflacaratelor discursuri pentru libertatea umana, este cap-tat si subjugat de imposibilitatea unor schimbari radicale, fiindnevoit a sublima iubirea semenilor sai într-o iubire transcedental-dumnezeiasca. Nu-i de mirare ca Teoria, dupa multe variante, sedisperseaza în scrieri „populare” despre iubire, credinta, etc. scri-se dupa efortul teoretic enorm dar totusi falimentar din tinerete,dîndu-i lui Hegel posibilitatea unor ironii cîteodata destul de ief-tine. Si, cu toate acestea, ordinea morala a lui Fichte desemneazaceva important: carentele unei moralitati într-o societate în careindividul este mereu pus pe panta dintre bine si rau, fiindca ne-putînd unifica efortul sau cu a altor indivizi, el este totdeauna înnesiguranta în ceea ce priveste consecintele activitatii sale. Sollen-ul inevitabil continut de Teoria etica a lui Fichte exprima dorintalui de a vedea o lume echitabila în care omul îsi asigura demnita-tea prin fapte pozitive pentru colectivitatea compusa din indiviziegali. Ca orice Sollen, si „trebuie sa fie” a lui Fichte, face parte dinlumea visurilor. Dar ce continut au visurile? Numai si numai rea-litatea, într-o orînduire neobisnuita cîteodata, dar totusi realitateareprezentata de existentele si de carentele sale. Fichte a accentu-at necesitatea trecerii de la existent la altceva, la o noua ordinemorala, si aceasta dorinta explicabila prin compensarea imposibi-litatii schimbarilor reale. Filozofia lui a trezit dorinta contempo-ranilor lui Fichte de a-si schimba viata lor: Si asta este un meritincontestabil al filozofului (K. 137–140.).

210


mokkal és összehasonlításokkal. Legalábbis erre következ-tethetünk a kézirat sorozatos elorejelzéseibol, a fejezetekelejérol, illetve végérol. Ám ha még torzó lenne ez a ránkmaradt forma, még akkor is beszél az egész helyett, merta fichtei filozófia elemzésének erovonala, a cselekvéselv ki-tüntetett szorgalmazása elolegezi a kanti és hegeli konfron-tációkon keresztül a fiatal Marx nonkonformista, radikálisgondolatainak generatív elemzését, különösen a fiatalko-ri munkák szövegeinek összevetése révén Fichte életmu-vének legfontosabb tételeivel a Tudományelméletbol, az Er-kölcstanból és Az eszményi államból.

Ám a tézis öröksége elorejelzéseiben még ennél a me-net közben javarészt felsejlo folytatásnál is gazdagabb ki-csengéseiben és áthallásaiban. Feltárja Bretter újításra készgondolatait is a jelenkori filozófia legfontosabb mozzana-tainak elemzésében. Ránk maradt esszéi, tanulmányai ar-ról tudósítanak, hogy cselekvo érdeklodése több síkon istovábbgondolásokra késztette a jelenkori filozófia eroteré-ben. Példaként említjük az objektum–szubjektum jelenkoriértelmezése, a strukturalizmus, és mindenekelott a nyelv-filozófia radikális alkalmazhatósága felé irányuló gondola-tait, amelyek itt, a sorok között-mögött oly gyakran tettenérhetok.

Kicsengések – áthallások

1. Az objektum–szubjektum dichotómiafelszámolásának irányába (az elso és a második

fejezetbol)

A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején felerosödötta fenomenológia iránti érdeklodés, s azon belül a természet

211


és a szellem dualizmusának felszámolása. Bretter jól ismer-te például Vajda Mihály Zárójelbe tett tudomány címu tanul-mányát.71 Ott olvashatjuk: „A szervetlen természet világa –amelyet a fizikának vizsgálnia kell – ugyanis valóban nemtartalmaz szubjektív mozzanatokat. A pszichikum natura-lista megközelítése azonban nem egyedül azon a módonküzdheto le, ha – amint ezt Husserl teszi – a természe-tet is a szubjektumból, a szellembol kiindulva interpretál-juk. Ahhoz, hogy természet és szellem dualizmusát felszá-moljuk, nem kell megtagadnunk a természet »objektivista«szemléletét. Ennek lehetosége azonban csak úgy valósul-hat meg, ha a szellemet nem a valóság önálló létszférája-ként kezeljük, ha felismerjük azt, hogy a »szellem«, amely-nek egyedüli létformája az emberi tudat, csak egy sajátoslétmód, az ember társadalmi létmódjának mozzanatakéntjöhetett létre és funkcionálhat.”72

A doktori értekezés elso fejezete, és a második is, eh-hez a gondolatkörhöz csatlakozik, elobb általánosan, majdkülönösen a kanti konstrukcióhoz kötve a fichtei állásponthasonlóságát–különbségét :

Fichte az objektivitást és a szubjektivitást nem az on-tológiában egyesíti, hanem egy ismeretelméletben,amely egy, az objektum–szubjektum dilemmájátólmentes új lételmélet szeretne lenni (K. 26.).73

71 Vajda Mihály: Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológiatudományfelfogásának bírálatához, Akadémiai, Budapest, 1968.

72 Uo., 28. o.

73 Fichte unifica obiectivitatea cu subiectivitatea nu în ontologie ciîntr-o epistemologie ce se vrea numai o noua ontologie, scapatade dilema obiectiv-subiectiv (K. 26.).

212


Az ember és világa összebékítéséért Kant elméletikonstrukciójában teljesen új posztulátumból indul ki :nem az ember ismeretei tükröznek egy, az ismerettolfüggetlen tárgyat, hanem éppen ellenkezoleg, a meg-ismerés tárgya kell megfeleljen a megismerésnek. Ittaz elhíresült kanti Sollen intim eredetével találkozunk:a világ nem ilyen vagy másmilyen, hanem olyan kelllegyen, hogy megfeleljen a megismerésnek Ez pedigteljes megfordítása a szubjektum és az objektum ha-gyományos kapcsolatának, azzal a céllal, hogy szilárdhidat létesítsen elmélet és gyakorlat, a világ és a tevé-keny ember között (K. 53.).74

És néhány oldallal lejjebb, Fichte erkölcsközpontú ma-gatartására térve, a szubjektív oldal hangsúlyozásával foly-tatja :

Látjuk tehát, hogy Kant erkölcsközpontúsága csakmint a filozófus vágya jelenik meg, amíg Fichte meg-gyozodése, aki a világ integrális racionalitásából ésegy Ur-Sollenbol indul ki, eleve erkölcsi meggyozodés:a világ való egészében nincs meghatározva, a világnakrendelkeznie kell egy meghatározó tényezovel, minta szabadság, különben az embernek nem volna kül-

74 Pentru a împaca lumea cu omul, Kant porneste, în constructia te-oretica, de la un postulat cu totul nou: nu cunostintele omului ref-lecta un obiect independent de cunoastere, ci, dimpotriva, obiec-tul cunoasterii trebuie sa corespunda cunoasterii. Aici ne întîlnimcu originea intima al vestitului Sollen kantian: lumea nu este ast-fel sau altfel, ci trebuie sa fie în asa fel încît sa corespunda cuno-asterii. Aceasta este o inversare compacta a traditionalei legaturidintre subiect si obiect, avînd ca scop de a introduce o punte so-lida între teoretic si practic, între lume si omul activ în ea (K. 53.).

213


detése e világon, és egyszeru, természeti feltételek ál-tal meghatározott lény maradna, amely önmagán kívüllétezik, és nincs semmiféle emberi felelossége. Tudjukazonban, hogy az ember felelos lény, ami – ezt igazol-ja morális érzéke – nyilvánvaló: erkölcsi tudattal ren-delkezünk, tehát erkölcsi lények vagyunk. Ez a fichteikonstrukció kiindulópontja (K. 56.).75

75 Framîntarile lui Fichte izvorasc dintr-o convingere adînca, intima:natura este în întregime determinata, si omul care are menirea dea o transforma, nu poate sa nu aiba libertate; trebuie sa aiba. Filo-zofia este stiinta care arata, contureaza, stabileste lumea libertatii.Singur, libertatea vointei nu rezolva nimic: libertatea nu este ce-va întîmplator sau ceva psihologic: libertatea îsi are propriile salelegi. Numai ca acestea nu se determina din afara lumii libertatii,ci sunt necesitatile libertatii însesi. Cu termeni kantieni : liberta-tea este autonoma, natura legilor naturale este eteronoma. Legilelibertatii sunt acelea care produc, fara nici un alt amestec - liberta-tea. Libertatea este însasi legea libertatii.

De aici problematica eticii fichteene: ea trebuie sa rezolvedin punctul de vedere al filozofiei teoretice posibilitatea unei li-bertati care e determinata numai si numai de ea însasi. DeciWissenschaftslehre si nu Sittenlehre. Fichte elaboreaza o multi-me de Teorii ale stiintei, revine, repeta, dar Etica lui ramîne unaneschimbata, elaborata în tinerete ; o Etica destul de „fugitiva”în argumentarea, fata de constructia teoretica impunatoare dinWissenschaftslehre (Acest paradox apare si la Kant; dintre celetrei Critici cea mai inconsistenta este „Critica ratiunii practice”,pîna cînd dezvoltarile din celelalte doua critici misuna în elabora-ri etice).

Observam deci : eticocentrismul lui Kant apare numai ca o do-rinta a filozofului pîna cînd Fichte, pornind de la postularea ratio-nalitatii integrale a lumii si de la un Ur-Sollen, o convingere eticaprimara : lumea nu este într-adevar determinata în întregime, lu-mea trebuie sa aiba însa un factor determinant ca cea a libertatii,altfel omul nu poate sa aiba o menire în lume, el ramîne astfel ofiinta pur determinata de factori naturali ce se afla în afara lui,devenind o fiinta lipsita de o responsabilitate umana. Dar stim ca

214


2. A strukturalizmus felé (második fejezet)

Az önszabályozó lényeg fichtei megsejtésében Bretter fel-ismeri a strukturalizmus elohangját. Íme, a gondolat útjaa szándéktól a következményig; elobb a szándékról :

Fichte filozófiája és a többi filozófia között a különb-ség lényegében az, hogy Fichte felismerésében az eg-zisztencia két különbözo területen jelentkezik: a filo-zófia és az én objektív területén. „A tudománytanbana szellemi cselekvésnek két nagyon különbözo soravan: az én sora, amelyet a filozófus megfigyel és a filo-zófus megfigyeléseinek sora. Az ellentétes filozófiák-ban, amelyekre az imént utaltam, a gondolkodásnakcsak egy sora van, a filozófus gondolatainak sora.”76

Ez a megállapítás rendkívül fontos a filozófia jövojé-re: ha Fichtéig a filozófiai tudat arról volt meggyozod-ve mindvégig, hogy a filozófia a hiteles valóság adek-vát leírását jelenti (annak, hogy mit értettek különbözogondolkodók hitelesen, ezúttal nincs semmi jelentosé-ge), mostantól azonban világos a különbség a „valós”és a valóság szubjektív tükrözodése között, egy aktívtükrözés között, amely nem elégszik meg a valósághuséges visszaadásával, hanem meggyozodve fontos-ságáról a tiszta cselekvés számára precíz célokat biz-tosít. Megjelenik tehát a teleologikus lény ideája, ámmég mindig eszmei téren: a célszeruség nem a mun-

omul este o fiinta responsabila, ceea ce – ne dovedeste acest lucrusimtul sau moral – e o evidenta : avem o constiinta etica, suntemdeci fiinte morale. Aceasta este punctul de plecare al constructieifichteene (K. 56–57).

76 J. G. Fichte: Válogatott filozófiai írások. . . id. kiad. 56. o.

215


ka járuléka, hanem az intellektusé. Nem azt jelenti,hogy a teleologikus a gyakorlati cselekvésbol követke-zik, hanem abból a legitim óhajból, miszerint az embe-ri lényeg, amelyet a cselekvés asszimilált, egy tudatosirányban nyilvánuljon meg az ember érdekében.77

Majd a következményrol :

Elmondhatjuk, hogy Fichte ebbol a szempontból a struktura-lizmusnak mint a szinkrón módszernek elofutára. Az, hogya tiszta cselekvés princípiuma – a következetes elvonáseredményeként – olyan feltevést nyilvánít meg, amely-ben o maga ön-megvalósul és a cselekvés irányítása,a szubjektum megnyilvánulása azzal az énnel szem-ben, amelyet objektívnek minosít, azt mutatja, hogyFichte az együtt élo terminusok közötti különbségek

77 Diferenta dintre filozofia lui si celelalte filozofii consta, în esenta,în recunoasterea de catre Fichte a existentei a doua sfere diferite :sfera filozofiei si sfera obiectiva al Eului. „În Teoria stiintei activi-tatea intelectuala are doua sfere diferite : al Eului, pe care filozo-ful o examineaza, si al filozofului care examineaza. În filozofiilecontrare gîndirea are o singura sfera : sfera intelectuala a filozofu-lui. . . ” (Ibidem, 93. o.) Aceasta constatare este deosebit de impor-tanta pentru viitorul filozofiei : daca pîna la Fichte constiinta filo-zofica era convinsa întotdeauna ca filozofia reprezinta o descriereadecvata a realitatii autentice (ca ce anume era considerat autenticde catre diferiti gînditori, de aceasta data nu are importanta), deacum este clar diferenta dintre „real” si oglindirea subiectiva a re-alitatii, o oglindire activa, care nu se multumeste cu redarea fidelaa unei realitati, ci fiind convinsa de importanta ei asigura scopu-ri precise activitatii pure. Apare deci ideea fiintei teleologice, darpe un plan totusi ideal : teleologicul nu este atributul muncii, ciatribut al intelectului, nu în sensul ca el (teleologicul) emana dinactivitatea practica, ci din dorinta legitima ca esenta umana asimi-lata cu activitate sa se manifeste într-o directie constient conturataspre favoarea omului.

216


problémáját azáltal oldja meg, hogy az önszabályozáslehetoségét biztosítja számukra. Fichte világa az ob-jektum és szubjektum egységes szerkezete, amelybenaz objektum szubjektivált, a szubjektum objektivált, ésezáltal a terminusok tökéletes egymásba váltása való-sul meg. E szerkezet számára nem vetodik fel az eredetkérdése egyetlen terminus irányában sem: a tárgycsak az alany által létezik és fordítva, ezért nincssemmi értelme annak, hogy persze fichtei álláspontrólfeltegyük a kérdést akármelyikük elsodlegességérevonatkozólag. Ha létezik egy világ, amely függetlenés kívülálló a tudattól, ez Fichte számára értelmetlenkérdés, mert a világ független létezését feltételezveazt mondaná ki, hogy ez magában a tudatban van;ha nem létezik, akkor nincs benne a tudatban sem,ám számunkra sem létezik. A létezés fogalmátólelvonások révén közeledünk a tudat tartalmaihoz.És az elvonásokat a végso konzekvenciáig elvezetvenem marad egyéb a tiszta kezdetnél, nem maradszámunkra csak a tiszta cselekvés, amely azután szük-ségszeruen a nem-én megalkotásához vezet az emberióhajoknak megfeleloen az ésszeruséggel tökéletesenazonosulva78 (K. 106–108.).

78 Putem spune, ca Fichte este din acest punct de vedere un predece-sor al structuralismului, al metodei sincronice. Faptul ca principi-ul activitatii pure – rezultatul abstractiei consecvente – presupuneo manifestare în care ea se autorealizeaza si ca directionarea acti-vitatii este o manifestare a subiectului fata de Eul socotit obiectiv,arata ca Fichte rezolva problema legaturilor esentiale dintre ter-menii coexistenti, asigurîndu-le posibilitatea de autoreglare. Lu-mea lui Fichte este o structura unitara a obiectului si subiectului,în care obiectul este subiectivizat, iar subiectul obiectivizat astfelîncît se realizeaza interpatrunderea perfecta a termenilor. Pentru

217


3. A maga és a más lényegcseréihez,a „Sello”-paradigma felé

Talán legidoszerubb kérdés akkoron (és nemcsak. . . ) az al-teritás jelentéskörének valóban aktív szemlélete volt ; ennélis több, ráébresztés ennek a szemléletnek az idoszeruségé-re, arra, hogy másságot nemcsak szemlélni lehet, hanem el-fogadása, tudomásulvéte, a mást megérto tudomásulvétele,elfogadása conditio sine qua non kell hogy legyen.

Ez ido tájt írja az Adalék egy hely- és [egy] idohatározó sa-játosságaihoz címu tanulmánya zárógondolataként

Pontosabban ragadjuk meg a valóságot, ha az „itt ésmost” elvébe a köznapi nyelv számára is elfogadhatómódon bevezetjük a cselekvés és a folyamatosság moz-zanatát, ha tehát ezt az elvet az ITT és MÁST formulá-jában megszabadítjuk a konvencionális nyelvi ballasz-tok egyikétol.

Az „itt és most” nyelvi–ideológiai kritikája hozzá-járulás kíván lenni azok tevékenységéhez, akik eddig is

aceasta structura nu se pune problema provenientei genezei vreu-nui termen: obiectul exista numai prin subiect si invers, încît – nuare nici un rost – de pe pozitii fichteene, desigur – întrebarea cuprivire la primordialitate vreunuia dintre ele. Daca exista o lumeîn afara si independent de constiinta, este o întrebare nefireascapentru Fichte, fiindca presupunînd existenta independenta a uneilumi presupunem ca ea este deja în constiinta ; daca nu exista,atunci nu o avem în constiinta dar nici nu exista pentru noi. Deconceptul de existenta ne apropiem prin abstractizarea continu-turilor constiintei. Si ducînd abstractizarea pîna la ultimele con-secvente, nu ramîne decît un început pur, nu ne ramîne decît ac-tivitatea pura directionata apoi în mod necesar spre construireanon-Eului adecvat dorintelor umane, perfect asimilate cu rationa-litatea. (K. 106–108.).

218


a meglévo kritikájában cselekedtek. Ebben a nyelvi for-dulatban sokan találnak pozitív ösztönzést, ám a tetthatékonysága csak növekedhet a kétértelmuségek le-küzdésével.79

Utolsó írása – a Vázlat a kijelento mondat filozófiájához –egyik alapgondolata a Maga és a Más nyelvfilozófiából ere-do viszonyrendjeinek cselekvo összevetése:

A dolgok (a viszonyok is dolgok, ha a cselekvés tár-gyai) mint adottságok minden lehetséges alakulás tár-gyai, s a dolgok átalakítása, vagyis a célszeruség meg-valósulása, a dolgok minden más – lehetséges – moz-gását megszünteti, ugyanakkor a másfajta célszerusé-gek megvalósulását is megakadályozza. Vagyis min-den konkrét dologra irányuló cselekvés meg-nem-valósultságokat [. . . ] hoz létre; a dolgok sajátos átala-kulásának megszüntetésével a cselekvés tárgyát abszo-lút módon azonossá teszi önmagával, mint egy hoz-zá képest külso mozzanat (céltudat) megvalósulásával.A dolgokból úgy lesz tárgy, hogy objektiválódik benneaz emberi „lényeg” [. . . ]. A dolog többé nem lehet ma-ga és ezért a meg-nem-valósultságából származik. Hatriviális módon akarnánk érzékeltetni a helyzetet, ak-kor azt mondhatnánk, hogy a sellorol semmiképp semállíthatjuk, hogy növekszik, de azt sem mondhatjuk,hogy kicsi vagy nagy sello, mert a sello egyszeruen sel-lo, s meglévo tulajdonságain kívül egyéb tulajdonságainincsenek.80

79 Vázlat a kijelento mondat filozófiájához, in: Bretter György: Itt ésmást, Kriterion, Bukarest, 1979, 269. o.

80 Bretter György: Itt és mást, Id. kiad. 495. o.

219


Erre rímelnek tanulmánya utolsó oldalairól a hegeli „jóvégtelen” határok nélküli átmenetéhez kapcsolódó gondo-latai :

Fichte azt mondja – írja Hegel –, az Én végtelen, gon-dolkodó, de nem-énnel találja magát szemben; Ez el-lentmondás. . . A követelmény, hogy ezt az ellentmon-dást fel kell oldani, Fichténél azt jelenti, hogy köve-telt feloldás csupán, hogy a korlátot folyton-folyvástmeg kell szüntetnem, a határon mindig túl kell men-nem a végtelenségig, a rossz végtelenségig, s mindigúj határt találok. Egy határ megszüntetésével mindigúj határ mutatkozik.

Ezt az ellentétet – így Hegel – egy jó végtelen-nel kell megoldani, amely az önkifejlodés lényege. Ezutóbbi végtelen jelenti a határtalan átmenetet Valami-bol egy Másvalamibe. Ez a valami a Maga más vala-mije vagyis az átmenet, a Maga átalakulása Másságá-ba [Sello !], és az átmenet eredménye az Valami, ami,a Mást mint Magát az o Másságában jelenti. Nincsenekvalódi korlátok, csak az értelem korlátja, nehogy ész-szé váljon. Íme, egy sarkalatos kérdése a filozófiának:elfogadni vagy visszautasítani a korlátokat, elfogadnia végtelent a dolgokban és tényekben, mint minosé-gük szükségszeruen változó lényegét, vagy lemonda-ni a korlátokról a mozgás, a kialakulás folytonosságá-ért. [Vagy] a korlátok elfogadása, abszolutizálásuk, el-lentétezésük révén, vagy az ellentétek mint a mozgás,a kialakulás csomópontjai elfogadása révén81 (K. 136–137.).

81 „Fichte spune – scria Hegel – ca Eul este infinit, gîndeste, însa else întîlneste cu un non-Eu; aceasta este o contradictie (. . . ) Exi-

220


Nem az út végén

Második esszékötetének – Párbeszéd a jelennel – címadásasorán felmerült a vesszofutás variánsa is. Talán ma, vissza-gondolva, életmuvét egészében nevezhetnok így. Hiszenkét fomuve a doktori disszertáció és a sello-motívumra ter-vezett késobbi tanulmány is vesszofutásuk kálváriájábannem érték el önmagukat. Ám, akármennyire nyugtalanító-an hangzik, mégis célt értek. Mert Bretter jellegzetesen in-teraktív, szeminarizáló, mondhatnók, peripatetikus stílusanemcsak a nyílt, de a nyitott gondolkodás példaképe voltés maradt. És azóta is megorizte a lessingi pillanat termé-kenységét. Sokan és nem eredménytelenül átlépték, és min-den bizonnyal még átlépik e nyitottság küszöbét, amelynekkapui várakozásra vannak tárva-ítélve.

Kolozsvár, 2006. október 31.

genta de a rezolva aceasta contradictie are la Fichte o pozitie pot-rivit careia rezolvarea este numai ceruta, în sensul ca Eu trebuie sasuprim mereu la infinit, sa înaintez în reaua infinitate, dînd mereupeste o noua limita. O data cu suprimarea unei limite, apare me-reu alta”. (Ed. cit. 646.)

Aceasta contradictie – crede Hegel – trebuie rezolvata cu aju-torul unui infinit bun, care este esenta autodesfasurarii. Acest dinurma infinit reprezinta trecerea nelimitata din Ceva în Altceva,deci continuitatea nestramutata a devenirii. Acest Ceva este de a-sa-Altceva, deci trecerea este transformarea a Ceva în al sau. Alt-ceva, iar rezultatul trecerii este Ceva ceea ce reprezinta Altcevaca Ceva în-al-sau Altceva. Nu exista limite adevarate, numai li-mita intelectului de a fi ratiune. Iata o problema cardinala în filo-zofie: acceptarea sau respingerea limitelor, acceptarea infinituluiîn lucruri si fapte, ca esenta calitatii lor necesar schimbatoare, orirenuntarea la limite pentru continuitatea miscarii, a devenirii. Ac-ceptarea limitarilor, absolutizarea lor prin antinomii, sau accepta-rea antinomiilor ca puncte nodale în continua miscare, devenire(K. 136–137.).

221

III. RÉSZ

MOZAIKKOCKÁK EGYARCKÉPHEZ

EMLÉKEIM GYURIRÓL

Balázs Sándor

Bretter Györgyöt 1951-ben ismertem meg. Kettos minosé-gemben. Egyfelol a Bolyai Egyetemen mindketten filozó-fia szakos hallgatók voltunk, másfelol ebben az évben –még diákként – kineveztek tanársegédnek a marxizmus–leninizmus tanszékre, s nekem jutott az a feladat, hogya szemináriumokat vezessem az o évfolyamán. Ez akkorbevett szokásnak számított, gyakran „egymást tanítottuk”,ismerek olyan esetet is, amikor egy harmadéves tanár-segéd a negyedévesek szemináriumvezetoje volt. A mar-xizmussal a legmesszebbmenoen azonosuló, igen érdeklo-do, éles eszu kollégának tartottam. Amikor Kovács And-rás, az Igazság foszerkesztoje és ugyanakkor az egyete-men eloadó tanár kérésére jellemeznem kellett Gyuri sze-mináriumi tevékenységét és magatartását, emlékezetemszerint azt mondtam, hogy „elkötelezett”. (Csak feltéte-lezés, hogy talán éppen azért került késobb a pártlap-hoz, mert a marxizmus–leninizmus elsajátításában jeleske-do hallgatóban a foszerkeszto felismerte ezt az „elkötele-zettséget”.)

Emlékszem rá, hogy egyszer igencsak zavarba ho-zott engem, aki csak a teremben voltam tanársegéd, a fo-lyosón mindketten egyszeru hallgatókként haverkodtunk,csevegtünk, viccelodtünk. Az egyik szemináriumon be-dobta megfigyelését : a központi pártlapban minket ismét„nemzeti kisebbségnek” neveznek. Magyarázatot kért to-lem erre. Mi ugyanis a frissensült ideológiapropagátorok –

225

Mozaikkockák egy arcképhez

akik igen sok zagyvasággal töltöttük meg a szegény hall-gatók fejét – addig azt papoltuk, hogy a „burzsoá földes-úri rendszerben” mennyire elnyomták a nemzeti kisebbsé-geket, bezzeg most, „a szocializmus építésének napfényesútján” nincs kisebbség, csak „együttélo nemzetiség”. Ak-kor nem tudtam megválaszolni a kérdését. Késobb perszemindannyian tapasztaltuk, hogy ez nem egyszeruen termi-nológiai probléma, odafent, ahol a párthatározatok szület-nek, a „kisebbség”-et a „jogokban kisebbségként” is értel-mezik. Mindenesetre megragadt bennem, hogy Gyuri fo-gékony a nemzeti (vagy nemzetiségi) kérdés iránt.

Az egyetem elvégzése után az Igazság újságírója lett.Ritkábban találkoztunk, de olvastam a cikkeit. Ugyanolyannaiv, blod, vonalas irományok voltak ezek, mint amilye-neket (nagy szégyenemre) akkor néha magam is írogat-tam. Az egyik találkozásunkkor kifejtette, milyen nehéz fir-kásznak lenni. Nem kis öngúnnyal elmesélte, hogy az elsomegbízatása egy glossza megírása volt. Az amolyan húsz-egynéhány soros szövege csak mintegy húsz javítással je-lenhetett meg. Késobb, amikor megcsillogtatta az Ikarosz-szárnyakon lebegni tudó veretes stílusát, arra gondoltam,vajon nem az Ikaroszt zuhanásra kényszeríto kezek nyúl-tak bele elso glosszájába?

Máskor érdekes riporteri élményét mesélte el. Az volta szokása, hogy a megszólított személy valósághu azono-sítása céljából megkérte a beszélgetopartnerét, írja le o egypapírlapra a család- és keresztnevét, így pontosan fog meg-jelenni az újságban. Egy alkalommal az egyik riportalanyezt megtagadta. Gyuri kikövetkeztette, miért. Az illetonekvalamilyen magyar hangzású neve volt – talán Szilágyi –,ám Silaghi-ként ismerte mindenki. Nem akarta „leleplezni”magát. Gyuri szégyentelennek nevezte ezt a magatartást,amikor is valaki nem meri bevallani nemzeti hovatartozá-

226

Emlékeim Gyuriról

sát. Ez a beszélgetés megerosített abban, hogy van benneegy jó adag nemzeti érzékenység.

Egészen közeli kapcsolatba akkor kerültem vele, ami-kor az újságtól átkerült a Bolyai Egyetem filozófia tanszé-kére, s ugyanakkor a Diákszövetség elnöke lett. Történt pe-dig, hogy a pártvezetés nem volt megelégedve a régi di-ákszövetségi elnökséggel – mindenki tudja, hogy 1956-banmilyen össztuz alatt állt a Bolyai, s az akkori hivatalos érté-kelések szerint a régi diákvezetoség nem állt a helyzet ma-gaslatán – , ezért (kevés kivétellel) a régiek helyébe újakatállítottak. Magam is így lettem a Diákszövetség kulturálisügyeivel foglalkozó alelnöke, Gyuri után talán a „máso-dik ember”. Abban az idoben sok mindent rebesgettek Ró-la. Suttogva amolyan „politruknak” nevezték, akit a párta mi ráncba szedésünk céljából küldött a nyakunkra. Má-sok heccelodtek: vajon ezt a Brettert kinevezték a tanszék-re, s így lett elnök, vagy elnöknek hívták ide, s ehhez kel-lett a tanársegédi kinevezés? Én, aki ebben az idoben gyu-lésrol gyulésre járva, szinte egész nap együtt voltam ve-le, merem állítani, hogy „politruk”-i ambíciói (s legkevésbéilyen megbízatása) nem volt. Vitatkozni már ekkor sokatvitatkoztunk, gyakran még akkor is, amikor együtt ebédel-tünk, de nem politikai témákról. Legfeljebb arról például,hogy én nem kedvelem a szószos ételeket, o pedig imádta,s ezt filozófiailag meg is indokolta nekem. Rendkívül élvez-tem a humorát, foleg az öngúnyt. Nem egyszer kifiguráz-ta magát. Többször elmondta, hogy o nem jóképu, hanemlóképu. Most, a fényképét nézve észreveszem, amit annakidején nem láttam meg: talán volt ebben igazság.

Egyszer groteszk esetet mesélt el nekem. Megkeresteot az egyetemért felelo szekuritátés tiszt, s elmondta neki,hogy a leváltott diákszövetségi vezetoségben volt egy gya-nús alak, jó volna megfigyelni az illetot. Megmondta a ne-

227


vét is : Baróti Pál. A kékszemunek nem volt tudomása ar-ról, hogy Baróti nem más, mint Gyuri bátyja. Megnyugtatóvolt, hogy azért a szekuritáté sem tud mindent.

A muvelodési élet – ez nem öndicséret – ebben az ido-ben igencsak fellendült a Bolyain. Három muvészeti ágbanmuködött együttesünk, létezett a színjátszó csoport a saj-nos már elhunyt Lakó Elemér hozzáérto vezetésével (si-kerük volt például egy Kolozsvári Grandpierre Emil ír-ta mesejátékkal), muködött a tánccsoport, az élok sorábólugyancsak eltávozott Mócsy Laci irányításával (aki nem-csak azzal ért el sikert, hogy rávette a lányokat: legyenrövidebb az alsószoknyájuk), meg aztán ott volt a ének-karunk, ezt Angi István – akkor még nem tudós-esztéta,hanem „csak” nemrég végzett zeneakadémista – vezényel-te, s gyakran kellett meghajlással fogadnia a tapsot. Bára „kultúrreszort” (ahogyan akkor mondták) az én vállam-ra nehezedett, Gyuri tevékenyen kivette részét ebbol a há-ládatos munkából is. Amikor vidéki városokba szálltunkki, mindig velünk jött. Az egyik kiszállásról fennmaradtegy, késobb sok hülyülésre okot adó eset. Zilahon, az elo-adás után igen szívélyesen megvendégeltek a házigazdák.Volt ott minden, ami zilahi. Szóval „az” is. Kissé kótya-gosan tértünk nyugovóra. Mócsy Laci a gyomorbántalmaimiatt nem „lagzizott” velünk. A mindig választékosan öl-tözködo jeles jogászunk – mielott lefeküdt – a frissen va-salt nadrágját a vízkagyló melletti törölközotartóra helyez-te el, akkurátusan. A vigasságról szállásunkra hazatérvenem akartuk felkölteni, ezért a félhomályban tértünk nyu-govóra. Csakhogy Gyurinak a muködo fél veséje úgy lát-szik, ingerkelto lett, s mivel a mellékhelyiség távol volt,o a vízkagylóban próbált eleget tenni e belsoszervi pa-rancsnak. Csak reggel vettük észre, hogy valami gikszertörtént. Mi úgy írtuk le az eseményt, hogy Gyuri a La-

228

Emlékeim Gyuriról

ci nadrágját villanyfának nézte. O maga hülyült leginkábbe felett.

A nadrág, úgy látszik, visszatéro motívum volt az éle-tében. Történt pedig, hogy felvették a pártba. Bár megle-po, hogy valaki egyetemi kinevezése elott egy pártlap szer-kesztoségében dolgozott, s nem lett párttag, de aki isme-ri a kort, az tudja: ez annak idején magától értetodo volt.Ugyanis a nagy párttag-verifikálások idején, de még azutánis sokáig nem vettek fel új tagokat a pártba. Magam is – akia kulákfeleség miatt sok viszontagságnak kitett „proletár-értelmiségi” voltam, ám az ügy rendezése után befoga-dott soraiba a „munkásosztály élcsapata” – ott voltam ezena pártgyulésen. Hozzá is szóltam Gyuri védelmében, bárlehet, hogy baromságokat mondtam. Ha a memóriám nemcsal, a már említett „nemzetiségi érzékenységére” utaltam,arra, hogy o tulajdonképpen „odaátról” jött, pécsi születé-su, élt Budapesten is (errol mesélt nekem, fuszerezve azzal,hogy abban az utcában lakott Pesten, ahol a mellettük le-vo kerthelyiségben a korabeli közkedvelt Kazal László éne-kelt), nos gyakorlatilag nemigen élte át a romániai viszo-nyokat, ennek ellenére mennyire fogékony az itteni helyzetiránt.

Nem is lett volna semmi baj a pártagfelvétele körül, haaz egyik neves professzor nem szólal fel, s nem provokáljaGyurit. Belekötött a nadrágjába. Kifejtette, hogy az a szukcsonadrág, amely a párttagjelöltön van (olyan, amilyent ak-kortájt a vasfüggönyön innen kiátkozott világhíru gomba-feju együttes tagjai viseltek) a Nyugat-majmoló, dekadens,kozmopolita mentalitásnak a mintapéldája. Gyuri a magablazírtságával felkérte az alapszervezet bíróját : jelöljenekki egy bizottságot, amely centiméterrel a kezében lemériés elemzi a nadrágszárának méreteit. A végén hozzátette,hogy ezt a ruhadarabot az állami áruházban vette.

229


Felvették a pártba. S o még dicsekedett is ezzel. Sokak-nak elmondta, hogy 1956. november negyedike után kértea felvételét. Ekkor még meggyozodéses forradalmár volt.Ezt egyébként más alkalommal is tapasztaltam. Tanszékün-kön az volt a szokás, hogy látogattuk egymás eloadása-it. Engem Gyurihoz osztottak be. Az eloadása színvonalasvolt, él emlékezetemben, amint apró papírlapokkal a kezé-ben fel-alá sétál a padok elott, stílusa, eloadói kvalitásai le-kötik a diákok figyelmét. Egy valamit azonban a szünetbenkritikailag kénytelen voltam közölni vele. Akkor, amikoregészen más filozófiai téma volt terítéken, hosszan Che Gu-evara forradalmi érdemeirol szónokolt. Szerintem ez nemide illo. Nem értett egyet velem. Állította, hogy forradalmi-ságra kell nevelni a fiatalokat.

Errol a forradalmiságáról van még egy, mindkettonkrenézve utólagos szégyenkezésre okot adó emlékem. Bár ké-sobb vitatkoztam a spekulációról írt szövegeivel – az voltaz érzésem, hogy a spekuláció pejoratív értelmébol kívánátmenteni elemeket a filozófiába –, volt eset, hogy ma-gam is spekuláltam, értve ezen azt, hogy egyes filozófiaiterminusok tartalmáról szabadjára engedtem a képzelete-met. Ilyen volt az ütem kategóriájának bölcseleti értelme.(Akkortájt a pártsajtóban hangzatos cikkek jelentek mega „gyorsütemu gazdasági fejlodésünkrol”.) Nos, az én teo-retikus megközelítésemben a fejlodés üteme és egy adott ido-egységben történt lényeges események száma között összefüg-gés van: akkor gyorsul az ütem, amikor mind rövidebb ésrövidebb idointervallumok alatt egyre több és lényegesebbesemény zajlik le. Gyurinak tetszett ez a csurés-csavarás, selmondta, hogy neki erre a megközelítésre van egy átfogóelmekonstrukciója. Ez pedig így fest : az egész emberiségtörténetét a gyorsuló fejlodési ütem jellemzi; ez kiolvasha-tó abból, hogy milyen idointervallumok szükségesek ah-

230

Emlékeim Gyuriról

hoz, hogy az egyik társadalmi rendszert a másik kövesse.Fel is rajzolta nekem grafikusan ábrázolva (persze az ak-kor belénk sulykolt öt, egymás követo társadalmi rendszersablonja szerint), hogy milyen hosszú ideig tartott az oskö-zösség, ennél rövidebb volt a rabszolgatartó rendszer, mégkevesebb idore volt szükség az ezt felváltó feudalizmus bu-kásához, s itt van most a kapitalizmus, ha a társadalmi fej-lodés üteme szükségképpen gyorsul, akkor igencsak közelia tokés társadalom vége. Ebben a gondolatrendben megír-tuk közösen a dolgozatunkat, az egyik egyetemi tudomá-nyos szesszión fel is olvastuk, majd elküldtük – románul –a bukaresti szaklapnak. Azt válaszolták, hogy nem közlik,mert az egész gondolatépítmény felületes analógiákra tá-maszkodik. Hát ekképpen nem sikerült nekünk rövid idonbelül megdöntenünk a kapitalizmust.

Útjaink fokozatosan szétváltak, ot ugyanis áthelyez-ték a muvészeti foiskolákra filozófiát tanítani. Ekképpennem lehettek túl közeli élményein arról a folyamatról, ame-lyen keresztül Gyuri a lenini értelemben vett forradalmielkötelezettségtol eljutott az „itt és mást” (tehát a nekünkszajkózottal szemben is mást) elvárásához. Írásait figyelem-mel kísértem, gyakran nyilvános vitába is keveredtem vele.Az egyik ilyen konfliktust ma is szánom-bánom, nemcsakazért, mert senki nem értette meg a szándékomat, hanemazért is, mert rám igen rossz fényt vetett : ennek alapján ki-álthattak ki dogmatikus marxistának. (Földes László dör-gedelmes pamfletet is írt rólam – jogosan!)

Történt pedig, hogy Gyuri téziseket fogalmazott megszellemi életünkrol, az irodalomról, bölcseletrol, ideológiá-ról. Engem bosszantott, hogy ezek között nem egy mély-ségesen ellentmond azoknak a mereven vonalas vélemé-nyeknek, amelyeket Gyuri évekkel azelott – foleg újságírókorában vagy magánvélekedésként – maga vallott. Ennek

231


jegyében megírtam a „saját” ellentéziseimet, amelyek tulaj-donképpen a „régi Brettert” akarták szembeállítani a „mos-tani Breterrel”. Ezt a szándékot azonban senki nem észlel-te, s ott maradtam megfürödve a „magam” dogmatikus el-lentéziseivel. Rosszul tettem. Ehelyett inkább örömmel üd-vözölnöm kellett volna a „bretterizmusban” bekövetkezettönmegtagadást. Valami affélét, ami bennem magamban isvégbement.

Eltávolodásunknak volt egy megkerülhetetlen motívu-ma: nem tudtam megérteni, hogy egy kifogástalan erköl-csi tartású személy, mint amilyennek Gyurit ismertem, ho-gyan képes szoros barátságot kötni olyan egyénnel (egyé-nekkel, persze tisztelet a kivételnek, hiszen ez nem vonat-kozik egész baráti körére), akikrol a leheto legrosszabb vé-leményem volt. S nem csak arról van szó, hogy a kártya-asztal mellé végül is miért ne ülhetne le bárki akárkivel, haaz egyedül csak mint kártyajátékos (egyébként nem) ked-vére való. Most olyan barátságról szólok, amelynek gyü-mölcse a közösen aláírt cikk, tanulmány, amikor az együtt-muködés a szellemi rokonságra enged következtetni. Mitköntörfalazzak: Rácz Gyozorol van szó. Ezt a két embert– saját értékrendem szerint – egyszeruen képtelen voltamegymás mellé helyezni. S mégis ennek lettem szomorú ta-núja.

Örök talány marad számomra, hogy a görög mitoló-gia erkölcsi tartását oly zseniálisan közvetíto, a bölcseletiesszében az etikumot olyan magas szinten sugárzó Brettermiként férhetett meg egyazon akolban Rácz Vikivel, a kar-rierizmus mintapéldájával, a szervilizmus erkölcsi gátlás-talanságát megtestesítovel.

Gyuri halála után többször eszembe jutott : hát ezzela magát professzorrá kikönyökölo alakkal tudott együtt-gondolkodni akkor, amikor a közösen írt szövegeket meg-

232

Emlékeim Gyuriról

fogalmazták? Lehet, hogy a most következok nem tartoz-nak közvetlenül a Gyurihoz kötodo emlékeimhez, de köz-vetve mégis idevág: utólagosan jól példázza, kinek a ba-ráti ráhatását kellett ellensúlyoznia ahhoz, hogy ne legyencimborájának mása. Az eset a következo : az egyetem filo-zófia tanszékén rég aktuális volt, hogy Tóth Sándort elo-léptessék professzornak. Igen ám, de pályázni csak akkorlehetett, ha több pályázó van. Kallós Miklós tanszékveze-to felkért engem, hogy „szekundáljak” Tóth Sanyinak, je-lentkezzek én is az egyetemi tanári posztra, bár elore tu-dom, hogy nem én fogom megkapni. Nyilván felvállaltam.Mit ad isten, egy nap megtudom, hogy mindenféle felkérésnélkül Rácz Gyozo is pályázott – nyilván nem szekundás-ként. A következo lépés az volt, hogy Rácz – a pártaktivis-ta – kijárta, hogy Tóth Sándort töröljék a jelentkezok közül.Maradtunk tehát ketten, s nekem – egy pártfunkcionárius-sal szemben – nyilván semmi esélyem nem maradt. Errevisszavontam a jelentkezésemet, ami – ellenjelölt hiányá-ban – azt jelentette, hogy nem lesz pályázatelbírálás. Vikiviszont azt is elintézte, hogy ne fogadják el a kérésemet.Az eredményt nem volt nehéz megjósolni : Rácz elvtársbólprofesszor lett. S amikor megmondtam neki, hogy kirúgtaa sámlit Sanyi alól, engem pedig felhasznált saját karrieris-ta ambícióinak kiélésére, még neki állt fennebb: szememrevetette, hogy meg akartam akadályozni az érvényesülését.Nos, ez az ember volt Gyuri kebelbarátja.

Ám ebbol az egész históriából talán azt is ki lehet há-mozni, hogy éppen ebben a képtelennek tuno emberi kap-csolatban kell keresni Gyuri nagyságát: megcáfolta a köz-helyállítást, mely szerint madarat tolláról . . . Olyannyiraegyéniség volt, hogy még egy testközeli rossz szellem semvolt képes ot megfertozni.

233


Egy rá visszaemlékezo gyulésen a nagy nyilvánosságelott kijelentettem, hogy Gyuri a filozófiai esszéírás zseni-je volt. Fenntartom ezt, bár a mostani visszaemlékezéseim-bol – foleg azért, mert hullámzó kapcsolattartásunk miattleginkább a „forradalmár életszakaszának” emléktárgyaittettem le az asztalra, s nem a termékeny alkotói munkájá-nak idoszakából emeltem be szuveníreket – inkább az ele-venedik meg, mihez viszonyítva vált zseniális parabolaíró-vá. Mert az újságíró, a diákszövetségi aktivista Bretter ésa Vágyak, emberek, istenek meg a Párbeszéd a jelennel szerzojeközött ég és föld a távolság. Korai halála megdöbbentett.Egyebek mellett azért, is, mert ritkuló találkozásainkkor is-mételten a szemére vetettem, hogy a szisztematikus, szak-filozófiai értekezés mufajában nem jutott el esszéírói ma-gaslataihoz. Sürgettem a Fichtérol készülo doktori disszer-tációjának megírását, sajnos, nem fejezhette be. Ha továbbél, talán a filozófiai szakírói szorgoskodását is ugyanolyanfelsofokban értékelhetnok, mint szépirodalmi fogantatásúremekmuveit.

(Helikon, 18. évf. 2007. 5. (475.) sz. 17–18.)

234

DIÁKKORI EMLÉKEIMBRETTER GYÖRGYROL

Bura László

A gimnáziumban – akkori neve: Szatmárnémeti MagyarKirályi Állami (Kir. Kat.) Gimnázium, a világháború befe-jezését követoen: Állami Magyar Fiúlíceum. Bretter Gyuri-val 1942-tol osztálytársak voltunk. Egy tanévben – azt hi-szem, hogy a harmadik gimnáziumi évünkben – távol volt,Budapesten. Az egyházi iskolák államosításakor, 1948-ban,a líceumhoz csatolták a Református Fogimnáziumot, ekkora felso tagozaton is párhuzamos osztályok létesültek, még-pedig úgy, hogy elovették mindkét líceum osztálynévsora-it, s egy ide, egy oda alapon alakították ki az A és a B osz-tályt. Így kerültem az A-ba, o a B-be, következésképp a kétutolsó osztályt más-más osztályban végeztük. Továbbra isszinte naponta találkoztunk, ugyanis a magas matematikafeladatait gyakorlatilag a két osztályból négyen – Figus Im-re, Lenkey Erno, Ponner János és én – többnyire együtt, il-letoleg egymást kisegítve – oldottuk meg, a barátaink az-tán átvették. Gyuri már a gimnáziumban is inkább filozófi-ai érdeklodésu volt, a megoldásainkat meg is kellett indo-kolnunk, illetoleg magyaráznunk. Délutáni találkozásaink-nak mindig kiemelkedo eseménye volt a gombfocibajnok-ság. Mindketten hódoltunk e „sportnak”. Iskolai változatát– tanáraink nagy „örömére” – minden óra elott a padon ját-szottuk (a láz mindkét osztály jelentos részét elkapta), a ka-puk a tintatartó helye (kerek lyuk a padon) volt.

235


*

Hatodikos gimnazisták (ma: X. osztály) voltunk, ami-kor 1948 tavaszán a Magyar Népi Szövetség iskolai színját-szó versenyt hirdetett. A Petofi-kupáért vetélkedo eloadá-sokat a városi színházban kellett bemutatni. Az Állami Ma-gyar Fiúlíceum diákjainak eloadását Antal Péter magyarta-nár rendezte, a szereplok, osztályának, az akkori nyolca-diknak (= XII.) a diákjai Victor Hugo: Hernani címu roman-tikus drámáját vitték színre. Ebbe az osztályba járt Gyuribátyja, Bretter Pál, s baráti kapcsolatunk volt Panek Zoltán-nal (íróvá lett), Fodor Kálmánnal (festomuvész lett), CzierAntallal (mezogazdasági szakíró) is. Az eloadás a diáktár-saknak is nagyon tetszett, de osztatlan elismerést aratotta színházlátogatók népes sokaságában is. A város közvé-leménye a legjobb eloadásnak minosítette.

A Petofi-kupát azonban a Református Gimnáziumkapta, a Varga Katalin, a mócok asszonya címu darab eloadá-sával. A helyi napilapban az eloadásokat értékelo, a Dolgo-zó Népben Jakab Antal aláírásával megjelent cikk alaposanelmarasztalta Victor Hugót és az Hernanit. A foszerkeszto –tisztségét utólagosan tudtuk meg – a drámai mu szerzojétantidemokratának, darabját dekadensnek minosítette. De-mokratikus társadalmunkban hogyan lehet ilyen daraboteloadni – tette fel a kérdést. Az optimista mondanivaló he-lyett a foszereplo meghal a színpadon, kardjába dol stb.

A cikk hangneme is, az egész eljárás is nagyon bántot-ta igazságérzetünket, s elhatároztuk, hogy írunk a szerzo-jének, megválaszoljuk. Annyi valóságérzékünk persze volt,hogy a diákcsíny, az ilyen levél nem lehet kézírásos, a szer-zok azonosítása nyilvánvalóan elkerülendo. Tehát írógé-pen kell megírnunk. Az írógépet Gyuri biztosította, ugyan-is édesapja munkahelyén, a Fotér nyugati oldalán, a köz-

236

Diákkori emlékeim Bretter Györgyrol

használatban Zsidókorzó nevu részén, az emeleten levobankban volt írógép, én pedig két ujjal már tudtam gépelni.Bementünk, és közös erovel hozzákezdtünk észrevételeinkformába öntéséhez.

Kedves Jakab Antal elvtárs! – kezdtük a levelet. Aztáncsodálkozásunkat fejeztük ki tájékozatlansága miatt. Meg-írtuk, hogy Victor Hugót tanítják az iskolában, márpedigdemokratikus államban aligha tennék ezt meg antidemok-ratikus költovel. Utaltunk a francia tankönyvre, amelybena vele kapcsolatos ismeretek megtalálhatók. Idéztünk isaz értékelésébol. Megmagyaráztuk, hogy milyen a roman-tikus dráma, utaltunk Victor Hugónak a klasszicizmus fö-lötti diadalára. És pontról pontra sorra vettük és cáfoltukcikke állításait. Azután megírtuk, hogy érezhetoen hiányosismeretei bovítésére mindez nyilván kevés, ezért ajánlot-tuk, hogy forduljon hozzáérto tanárokhoz, ilyenek Szat-márnémetiben is vannak, név szerint több tanárunkat so-roltuk, emlékezetem szerint franciából Dr. Koós Ferencet,magyarból Antal Pétert. A levél utolsó részében a szerzotbántó dolgokat is írtunk, ugyanis – a pontos szövegre mamár nem emlékszem – kértük, ezután ne írjon ilyeneket, hapedig ilyenre kísértést érez, inkább kezeltesse magát Má-ramarosszigeten (ott volt ideggyógyászat). S ha mégis foly-tatná, a magunk részérol a közmondással értünk egyet: Ku-tyaugatás nem hallatszik fel az égig!

Tisztelettel, két olvashatatlan aláírás.Postára adtuk, a diákcsínyhez illoen kevesebb értéku

bélyeggel : Fizessen portót!A levelünkrol természetesen hallgattunk, Gyuri közöl-

te, hogy Palinak sem mondja meg. Nagyon bizalmasan Fo-dor Kálmánnal beszéltünk róla.

Két nap múlva – ezt persze mi nem tudtuk – Jakab An-tal megjelent az igazgatónál, Murányi Endrénél, s a leve-

237


let lobogtatva számon kérte: Melyik pimasz tanár írta nekiezt a levelet? Több tanárt is behívtak, persze nyilvánvalóansenki sem tudott róla. Aztán Antal Péter talált valami hibátbenne, amelynek alapján állította: csak diák írhatta, tanárilyet nem követ el.

Az igazgató, az osztályfonök (s talán más is) vallatórafogták a nyolcadikosokat. Persze eredménytelenül. A kö-vetkezo szünetben Fodor Kálmán tudatta velünk: keresika levélírót. A következo órán a hetedikeseket kérdezték.Nyilvánvalóan eredménytelenül.

Gyurival összedugtuk a fejünket, mi is a teendo. Na-gyon jó viszonyban voltunk latintanárunkkal, Polányi Im-rével, majd vele megbeszéljük. Latin óra következett, le-mentünk a tanári elé, s vártuk.

Kilépett a tanáriból, naplóval a hóna alatt. Ránk nézett,a következo párbeszéd zajlott le :

– Na mi van, fiúk?– Várjuk a tanár urat.– Ugye, ti voltatok?– Igen (bólintottunk).– A fene egye meg a dolgotokat! Nem bírtatok többet

írni neki? – zárta le a megbeszélést.A szerzok személye utáni kutatás valószínuleg megre-

kedt, Polányi tanár úr biztosan nem mondta el a tanártár-sainak sem, mert a történetet Antal Péter is csak három év-tized múltán tudta meg tolem, amikor nála találkoztam Ja-kab Antallal. (Polányi tanár úr viszont emlékezett rá, ami-kor 80 éves korában Miskolcon meglátogattam.)

*

A líceum két utolsó évében párhuzamos osztálybanjártunk. A Diákszövetségben, illetoleg ennek az Ifjúmun-kás Szövetségbe való beolvadásakor az IMSZ-ben Gyuri

238


is, én is különféle tisztségeket is betöltöttünk. Nem tudompontosítani, hogy az érettségi elott milyen minoségben for-dult hozzám Gyuri a kéréssel/feladattal : osztálytársainkbeállítottságát kettonknek kellett minosítenünk. Senki nemkapott „jobboldali” minosítést.

A szatmárnémeti középiskolában önképzésre, tevé-keny közéletiségre neveltek. A filozófiai gondolkodásrahajló egyénisége ot a Bolyai Tudományegyetem FilozófiaKarára vitte. Ugyanazon épület más-más szárnyában hall-gattuk az eloadásokat, egyetlen közös kurzust hallgattunk,a marxizmus–leninizmust. Gyuri nyilván marxista felfogá-sú filozófus lett, viszont az egyetemen akkor a tanított té-ziseket a legcsekélyebb mértékben is megkérdojelezo be-szélgetés elképzelhetetlen volt, s a korabeli egyetemi körül-mények ismeretében ez teljesen értheto. Tudtunk viszontegymás munkájáról, az egyetemi közéletben az IMSZ-bentevékenykedtünk. Én a filológiai kar tanulmányi felelosevoltam.

*

1956-ban és utána mindössze két alkalommal találkoz-tunk. Az egyetem bevégzése után a nyelvészeti tanszékendolgoztam; 1955. március 26-án letartóztattak, hárman vol-tunk, egykor mindnyájan Szatmárnémetiben érettségizet-tek.

Nedelcu ezredes, a kolozsvári Securitáté parancsnokamegfogalmazása szerint önképzo, illetoleg önképzoköri te-vékenységünk kapcsán, „egy kicsit narodnyik és idealista”felfogásunk egyházi személyek befolyására alakult, ezérta koncepció szerint egyháziakat érinto, az ún. „jurisdik-ciós” perben kaptunk volna szerepet, mi képviseltük vol-na a megfertozött ifjúságot. Végül mégis külön tárgyalták

239


az ügyünket, államellenes szervezkedés, izgatás, tiltott ki-adványok olvasása vádjával.

Kolozsváron, 1956. február 11-én volt a zárt hadbí-rósági tárgyalás. Nagy meglepetésemre/meglepetésünkrehárom volt osztály-, illetoleg iskolatársunkat idézték megtanúként: Banner Zoltánt, Bretter Györgyöt és SzteklácsLászlót. Egyáltalán nem értettem, hogyan kerülnek a kép-be, ugyanis az ügyiratcsomóban vádként szereplo tények-rol, állításokról semmit sem tudtak/tudhattak. Gyurin lát-szott, hogy kényelmetlenül érzi magát. Nem tudnám pon-tosan idézni, mit is mondott, talán említette, hogy a közép-iskolában templomba/hittanra jártam, a tárgyról semmit.Az ítélet késobbi megsemmisítésekor számunkra haszno-sabb volt a Szteklács László szövege, o ugyanis minosítettis, így a hittanórához hozzáfuzte, hogy „az alakuló kollek-tív gazdaságok elleni izgatás volt” ( !?), a bentlakók számá-ra szervezett avasi kirándulást, amelyen sokan városi ta-nulók is részt vettünk „fegyveres logyakorlatnak” mondta.(Az ún. püspöki konviktusban bentlakók, „konviktorok”felügyeloje akkor neveloi gyakorlaton levo jezsuita, ’ma-giszter’ volt. Az egyik elem, egyházi személy tehát volt, defegyver?)

Érdekes volt az ítélet megindoklása: „Indirekt útonmegsértettük a munkásosztály önérzetét”.

A tanúvallomások a fellebbviteli tárgyaláson hasz-nunkra váltak: megállapították, hogy nem a tárgyról szól-nak.

*

Gyurival pár hónappal az események után találkoztama kolozsvári utcán. Beszéljük meg jelszóval meghívott a la-kására, ahol hosszasan elbeszélgettünk a világ dolgairól.Érzékelte a korszak problémáit, ellenmondásait. Elmondta,

240


hogy cseppent az ügybe: behívták a Securitátéra, kérdeztékrólam, nyilatkozatot írattak vele, a tartalmát hallottam. Az-tán közölték vele: én osztályellenség vagyok, tehát el kellítéljenek. Biztosítottam arról, hogy én egyáltalán nem ha-ragszom, különben nekem semmi rosszat nem tett. Beszél-getésünkkor Gyuri a Képzomuvészeti Foiskola eloadótaná-ra volt, idoben pedig túl voltunk az 1956-os eseményeken.Elmesélte, hogy ezek kapcsán egy kicsit o is bajban volt.A hallgatók bentlakásába rádiót/hangszórókat vezettek be,szereltek fel, o volt a felelose. Aztán a rádió rossz dolgokrólbeszélt. Mindjárt éjjel jöttek érte, nehezen vágta ki magát.Bizony megjárhatta volna.

Megmaradtunk régi baráti légkörünkben.

241

JEGYZOKÖNYVEKHIÁNYÁBAN

Kántor Lajos

Legteljesebben gólyakoromból (1954 oszérol) orzöm az em-léket : a Bolyaira bekerült magyar szakos gyerekek – énugyan éppen betöltöttem 17. évemet, de volt köztünk 16-ikat sem elért leány! – álltunk a Mariánum épületének föld-szintjén, a tantermünk elotti folyosósarokban (ahol mos-tanában, de már régebben is doktorandusok védik-védtékdolgozatukat – ezt tettem én is vagy harminc éve). Az el-so eloadás elso szünetében egy nálunk jóval idosebb ifjúember, az 1930-ban született, újságírói múlttal közénk ér-kezett Baróti Pál magyarázta, nyilvánvaló fölénnyel, hogyo majd miképpen fog doktorálni. A részletekre persze márnem emlékszem, de arra igen, hogy nekem nem imponált,engem nem nyert meg ez a határozott fellépés; ettol mégsajnáltam, hogy Pali végül is nem fejezte be a velünk (LángGusztival és velem egyszerre) kezdett doktori ciklust (amitermészetesen a hetvenes évekrol szólt).

Akkor még, 1954-ben, fogalmam sem volt arról, hogyBaróti Palinak van egy Bretter György nevu öccse (sokangondolták a bátyjának). Ez a bizonyos Bretter a kolozsvá-ri pártlap, az Igazság belso munkatársa volt, s egykori ol-vasatomban feledheto újságcikkeket írt ; ezek a penzum-cikkek nem sokban különböztek a lap egyéb közleménye-itol. 1958-ban (vagy már ’57-ben?) aztán a történelem úgyhozta, hogy hivatalból ismernünk kellett egymást BretterGyurival : áthozták az Igazságtól a Bolyaira tanársegédnek

242

Jegyzokönyvek hiányában

a dialektikus és történelmi materializmus tanszékre. Emlé-kezetem szerint – ez volt a hír – azért hozták az egyetemre,mert a Diákszövetség élére új, politikailag megbízható(bb)ember kellett. Addig – az elozo elnök(no) mellett – én tit-kárkodtam, az új felállásban eggyel-eggyel visszaléptünk,nekem jutott a tanulmányi felelos funkciója. Ha volnának –kézbe vehetok lennének – a korabeli jegyzokönyvek, a „hi-vatali” találkozásainkról alighanem többet mondhatnék –így viszont, sajnos, az elsüllyedt emlékek címkét ragaszt-hatom erre a maradék-mozgalmi évre, a bolyais Bretter-szereplésre.

Egy másik, máshol készült jegyzokönyv ugyancsak hi-ánylistán szerepel (nálam), pedig ez már közelebb hoznaahhoz, ami (aki) számomra – és meggyozodésem szerintaz erdélyi, a romániai magyar kultúra, közgondolkodásszámára – az igazi Bretter Györggyel, az „itt és mást” fi-lozófus hirdetojével azonosítható. A Korunk szerkesztoségigyuléseinek jegyzokönyvére gondolok, amelybol kiolvas-ható volna egy kemény vita – jóllehet az érvelés Bretterékmellett, a vezetoség állásfoglalásával szemben nem csupángyuléskeretben folyt –; a végül is eredményes küzdelema Bretter György és Rácz Gyozo által jegyzett, Termékenyspekuláció címu tanulmány közléséért a Korunkban sajáto-san osztotta meg a belso frontokat, és ez a késobbi sorsala-kulások felol nem könnyen értheto. Ha emlékezetem nemcsal, a közlés fo ellenzoje Balogh Edgár volt, és az o vélemé-nyétol nem állt nagyon távol, legalábbis bizonytalankodottGáll Erno. Mint rovatszerkeszto bizonyára Szabó Sándorterjesztette elo a kéziratot (ebben az idoben nemcsak szak-mai, hanem azon túli barátság is összekötötte a két szerzotés a Korunk még fiatal ideológiai–ideológus szerkesztojét),de a beajánlás „felso” ellenzését tapasztalva, magam is ki-álltam mellette. Irodalmi és muvészeti szerkesztoi státuso-

243


mat a hatvanas évek második felében erosítette, hogy a fo-lyóiraton is feltüntetett szerkesztobizottságnak hét éven áttagja voltam. (A Korunknál – a hivatalos gyakorlattal el-lenkezve – mindig is élt a szándék, legalábbis a Gáll Er-no–Balogh Edgár páros idejében, hogy nevesítve legyeneka szerkesztok, bár azok, akiknek ilyenszeru nyilvános sze-repeltetését a hatalom megengedte. 1964 és 1971 között si-került elérni, hogy ne a külso, a szerkesztésben részt nemvevo „nagy nevek” szerepeljenek szerkesztobizottságként,hanem olyanok, akik bent dolgoznak.) Az „ellenzék” gyo-zelmeként könyvelhettük el, hogy az 1968. márciusi Ko-runkba bekerült a Termékeny spekuláció, sot ( !) „A dialógusjegyében” jegyzett egyéni rovatában Gáll Erno még rea-gált is rá, figyelemre méltónak minosítve a tanulmányt,és reményét fejezve ki, hogy „élénk visszhangra lel majd,és hozzá fog járulni magyar nyelvu filozófiai irodalmunkgazdagodásához”. (A visszhang nem késett, Balázs Sándoraz augusztusi Korunkban szállt vitába a szerzokkel, amireBretter és Rácz éles hangon, ironikusan válaszolt a decem-beri számban.)

Hogy mi történt 1958 és 1968 között? Bretter Györgygondolkodásában, világszemléletében (?), nem utolsósor-ban írásmódjában lényeges változás történt. A folyamatotakár a Korunk-közlések alapján is érzékelhetjük. Az elidege-nedés és forrásai (1966. 3.), a Személyiség és humanizmus (nohautóbbi a „muhelytanulmány” alcímet viseli, 1966 júliusá-ban) nem nagyon üt el az „alkotó marxizmus” korabeli itt-honi megnyilvánulásaitól, az Ikarosz legendája viszont (Ko-runk, 1967. 3.) Bretter újszeru filozofikus esszéinek soroza-tát nyitja. És talán az is megjegyzésre érdemes, hogy lefor-dította románból Eugen Ionescu (Ionesco) „eredeti komé-diáját”, Tanuljunk könnyen, gyorsan angolul címmel, és for-dításához bevezeto szöveget is írt. (A Ionesco-darab fran-

244


cia változata, A kopasz énekesno lett világhíru – évtizedekkelkésobb, Tompa Gábor rendezésében, a kolozsvári magyarszínpadon is hatalmas siker; ezt Bretter már nem élte meg.)

Hogy mi történt 1958 és 1968 között a kettonk kapcso-latában? Ezt sajnos nem tudom dátumokhoz, akár évek-hez kötve nyomon követni. Jegyzokönyvelt adatok errolmiért is maradtak volna? Gondolom, (fel)jelentések semszülettek. De létezett egy füzet, nemrég ráakadtam egy fi-ók mélyén (most nem találom), amely preferanszpartiinkeredményét rögzítette. Néhány adósságigazoló cetli is ma-radt a füzetben (pár bani, pár lej nagyságrendben), lehet,hogy a Gyurié is köztük van – noha o nem tartozott álta-lában a veszítok közé. Többnyire óvatosan játszott (azértnem annyira, mint prózaírónk, Szabó Gyula), ritkán koc-káztatott. Ez ugyanúgy jellemzo volt a parti többi filozófiavégzettségu tagjára, Szabó Sándorra, Ráczra. Nem sokkalmaradt el tolük racionalitásban Láng Guszti. A preferansz-csaták eleinte eléggé surun, egy idoben hetente zajlottak,váltott helyszíneken, valamelyikünk lakásán (néha hajna-lig, amitol a feleségek nem voltak elragadtatva), nyáronakár a Szamos-parton is, persze, napvilágnál, fürdésselmeg-megszakítva. Boldog békeidok a diktatúrában, ideo-lógiai fegyvernyugvás. Bretter Gyuri a humanizmusánakazért hangot adott, partik közben. Én foképp a nekem cím-zett szövegeit orzöm, tévedhetetlen sztereotípiában; ami-kor rossz lapjárásom volt, és ezért nem csupán sóhajtoz-tam, hanem hangosan panaszkodtam is, o csak egyet ismé-telt :

– Nézz körül, ki sajnál. . . És volt még egy szokás, tud-tommal o vezette be: a körpasszban tízet vivo tagtárs beke-rült egy filozófiakötet (Janagida Kendzuro) utolsó lapjára.Mi, irodalmárok inkább Brehmet emlegettük.

245


Amíg a Korunk a Fotéren, majd a Vármegyeházán szé-kelt, Gyuri gyakran jött be hozzánk, Angi Pistával, 1971oszétol foképpen Rácz Gyozohöz (R. Gy. az 1971. 10. szám-ban jelenik meg foszerkeszto-helyettesként, a nyugdíjbaküldött Balogh Edgár helyén, majd ugyanígy avanzsál GállErno foszerkesztoi székébe, 1984 októberében). Útvona-lunk részben egyezvén, a városközpontban sokszor ösz-szetalálkoztunk, o így köszöntött : – Va salut din mers!Persze, az utcai, útmenti találkozóknál (a prefipartikon kí-vül) akadtak tartósabbak-tartalmasabbak is. Az egyiknekmegtalálható – végre! – a jegyzokönyve, pontosabban Li-geti László tanár úr (akkoriban még, hivatalosan: elvtárs)lejegyzése. A szatmári magyar Líceum meghívottjai vol-tunk, az irodalmi körben beszéltünk a diákoknak Madách-ról. Én nyilván igyekeztem irodalomtörténetileg precíz szö-veget eloadni – Gyuri továbbgondolta ezt, és provokált.Így: „A probléma az – Kántor itt elmondta –, hogy Madáchmicsoda nehéz körülmények között muködött. ’48 bukása,kiábrándultság, az egész ügy borzasztó szomorú, magán-élet, társadalmi élet, kiábrándultságok, hát kérem, abbana korban mindenki ki volt ábrándulva. Higgyék el nekem,a kor tele volt kiábrándultan rohangáló emberekkel. EgyMadách lett közülük. Egy darab. A probléma az, hogy mi-ért? Mi tette Madáchot Madách-csá? Miért lesz Madáchbólnagy író, miért nem lett számtalan más kiábrándult em-berbol, számtalan más meggyötört emberbol, szerencsétlenemberbol nagy alkotó?” A talány megfejtésére természete-sen nem vállalkozott, de a küzdelem, a tartalommal meg-töltött küzdelem szépségének a hangsúlyozásával, ennekszokatlan formájával sikerült a nagyszámú szatmári diák-ságot magával ragadnia.

Azt hiszem, a korán lezárult bretteri életmu ismereté-ben akár önjellemzésként is érdemes kiemelni ebbol a sza-

246


bad eloadásból néhány – a hetvenes évek elején nálunkmég renitensnek hangzó – mondatot. Például: „Madáchvégiggondolta azt, hogy nincs olyan társadalom, amely-ben ne kellene egy jobb társadalomért küzdeni. Ez a ma-dáchi végeredmény. Tehát a madáchi végeredmény nemegy ideális társadalom illúziója. Nem arról van szó, hogyhajrá, elore elvtársak, a kommunizmus felé, és akkor min-den rendben, mert a mi gondolkodónk megfogalmazhat-ja a kérdést : és azután mi lesz? Mi? Küzdelem, kérem.”És: „Hogy mi az állandóság a történelemben? A küzde-lem. A küzdelem a történelemmel, a feltételekkel, a min-ket körülvevo reális viszonyrendszerrel, az intézmények-kel, a politikai eszmékkel, az illúziókkal, az állandó küz-delem. Miért? Azért, mert valahogy le kell élni egy életet,és azt úgy kell leélni, hogy méltó legyen ahhoz, hogy élet-nek lehessen nevezni.” Közvetlenül is megszólította az if-jú hallgatóságot: „. . . Nagyon valószínu, hogy Madáchtólmegtanulhatjuk azt, hogy hogyan lehet. Azzal, hogy becsü-letesen végigküzdjük ezt az életet. Hogy ez nem egy hálásfeladat? Hogy emiatt rengeteg kellemetlenségünk is lehet?Hogy – valahol – nagyon kényelmetlen dolog? Így van.Nem muszáj vállalni. De szerintem nagyon sokan vállal-ják, s önök közül még többen fogják vállalni. Nyilván azért,mert önök között még több következetes gondolkodó lesz,mint amennyi a mi nemzedékeinkben volt. Ilyen szem-pontból óriási szerencséjük, hogy sokkal kevesebb az illú-ziójuk. Óriási pechjük, hogy sokkal kevesebb az eszmény-képük. A két oldal kiegyenlíti egymást; irigylem magukat,mert nincsen illúziójuk, önök is irigyelhetnek minket, mertmi még mindig tele vagyunk szép, nemes, fennkölt eszmé-nyekkel, amelyek közül mindenekelott eggyel vagyunk te-le : a madáchi eszménnyel, azzal, hogy méltó módon le le-het élni egy életet akkor, hogyha becsületesen végigküzdöt-

247


tük.” Ahogy visszaemlékszem, Bretter eloadásának hangu-lati csúcspontja az volt, amikor a küzdelem és siker fogal-mát szembesítette a diákok elott : „Van, aki megkérdezi,tisztán a küzdelem érzése boldogítaná az embert? Vannak,akik sikerélményre törekszenek, szeretik, ha sikeresen él-nek. Mi az, hogy sikeresen élni? Gazdagon, kérem, kitün-tetésekben. Társadalmi hierarchiában megfelelo szerephezjutni. Megkérdezik egymást az emberek, húsz évig nem ta-lálkoztak, és azt kérdezik egymástól : mit valósítottál meg?A válasz: Dacia 1300.”

Ez a Bretter György már nem az volt, akivel tizenöt év-vel korábban a Bolyain megismerkedtem. Ez az a Bretter,aki Az „itt és most” logikája és erkölcse gondolatmenetévelbotránkoztatta-figyelmeztette felnott közönségét, a Korunk1972. februári számában. (Párbeszéd a jelennel címu köteté-ben végleges címként ezt adta: Adalék egy hely- és egy ido-határozó sajátosságaihoz – amit véleményem szerint a válo-gatott írások 1979-es kötetében tévesen, a logikának ellent-mondva, lerövidítve-összevonva átalakították, így: Adalékegy hely- és idohatározó sajátosságaihoz ; mintha az itt és mostegyaránt volna hely- és idohatározó. . . ) Egyébként szat-mári meghívásunk elozménye a Korunk 1973. februári Ma-dách-száma – Madách Imre születésének 150. évfordulóján,ebben olvasható Bretter Madách-esszéje is : Ádám harca Lu-ciferrel, avagy ido és egzisztencia a Tragédiában.

Találkozásaink más írásokon, könyveken keresztül iskonkretizálódtak. Láng Gusztávval közös romániai ma-gyar irodalomtörténetünk hetvenes évek elején zajló hevesvitájában Bretter György is megszólalt, Kovács János 1972.februári, az Igaz szóban megjelent támadására reagált, ésreflexióit közölte a Párbeszéd a jelennel kötet végén, „függe-lék helyett” (Cím nélküli vitairat a taktikus kritikus ellen).Két passzust fölelevenítek ebbol a Bretter-írásból. Az elso :

248


„Vádaskodás: nem érv. Még akkor sem, ha meggyozodés-sel vagy meggyozodésbol teszik. Vádiratból még nem ala-kult ki sohasem egy elvileg–logikailag indokolható elmé-leti álláspont.” A másik idézet még egyértelmubben mu-tatja, hogy Gyuri barátunk nem minket akart védeni, bár-mi áron, hanem reális kritikára törekedett. Íme: „Ha Kán-tornak, Lángnak szemére vethetünk valamit, akkor fokéntkövetkezetlenségük az, amit vitatnunk kell. Hiszen ok isgyakran beleragadtak a tényekbe, a valóságos irodalmi fo-lyamatból azt a pillanatnyi végpontot igazolták, amely je-lenleg éppen a Forrás-nemzedék címkéjét viseli. A dogma-tizmus elleni fellépésük ezért következetlen. Nem tudták„fogalmilag megragadni” a kort : a kor reális mozgása ezérttöbbnyire egy irodalmi eseményhalmazt produkál iroda-lomtörténetükben.” (Más kérdés, hogy én ma sem adokteljesen igazat Bretternek ebben a vonatkozásban, jóllehetlátom irodalomtörténeti kézikönyvünk hibáit–hiányait. Denem eseményhalmaz az a könyv. . . ) Jobban jártam az Uta-zás a gyökerek körül bretteri bírálatával, A Hétben (1973-ban).Itt ma sem ellenkezem semmivel, és különösen örülök egymondatának: „Kántor vállalkozása tulajdonképpen tilta-kozás a provincia, saját belso-puszta-kisszeru provinciánkellen.”

Együttléteink, együtt-gondolkodásunk jelentos alkal-mainak tudom a Pezsgo-díj megbeszéléseit, 1976-ban és1977-ben. Ez a kolozsvári kritikusokból verbuválódott ön-kéntes Pezsgo-díjosztó társaság 1971-tol 1983-ig muködött.Haton kezdtük: Láng Gusztáv mint kezdeményezo, mel-lette Földes László, K. Jakab Antal, Marosi Péter, Szocs Ist-ván és én. Földes halálával, Szocs kilépésével négyen ma-radtunk az alapítók közül, s a fiatalabbakból már behívtuk(1974-ben) Tamási Gáspár Miklóst. Brettert akartuk most,1976-ban hatodiknak tudni (a kezdeti létszámhoz ragasz-

249


kodva), ám Marosi – „irodalompolitizálva” – Rácz Gyozomellett tudta-akarta tagként elképzelni Bretter Gyurit, ígylettünk heten. 1976-ban a díjazottunk Szilágyi István (Kohull apadó kútba), 1977-ben Lászlóffy Aladár (A hétfeju üze-net). (Errol fennmaradt a „jegyzokönyv”, az Utunkban.)

1978-ra pedig már Bretterrel lettünk kevesebben.Ez a veszteség sem – messze nem – csupán számbeli

volt.

(Tiszatáj, 60. évf. 2006. 7. sz. 63–67.)

250

BRETTER GYÖRGY– AZ ÚJSÁGÍRÓ

László Ferenc

Bretter Györgyöt több mint fél évszázada, 1952-ben ismer-tem meg. A hajdan volt, és egyetlen tollvonással durva ero-szakkal megszüntetett Bolyai Tudományegyetemnek a va-lamikori Ferenc József úti épületében, az eredetileg leány-gimnáziumnak épült Marianumban kerestem fel. Az egye-tem volt sportegyesülete, a BEAC (Bolyai Egyetemi Atlé-tikai Club) elnökétol, Janitsek Jeno orosz nyelvtanártól ka-pott útbaigazítás nyomán, nem mint történészt, netán filo-zófust, hanem mint sportolót kerestem. Ugyanis az egyete-mi karok kosárlabda-bajnoksága keretében, mint akkori II.éves vegyészhallgató – mellesleg már mint a helyi Igazságcímu napilap sportrovatszerkesztoje – kerestem vele a ta-lálkozást. A történelem kar csapatának megbízottjával, bi-zonyos Bretter Györggyel kellett megbeszélnem a közelgonagy házi rangadó, a Vegyészek–Történészek mérkozésselkapcsolatos utolsó részleteket. S ha volt is valaha példa ar-ra, hogy valakivel az elso találkozás, az elso kicserélt mon-datok után akarva-akaratlan azonos hullámhosszon beszél-gessek, úgy ez a találkozás mintegy rajtot jelentett a továbbibaráti viszony kialakulásához, megerosítéséhez.

Nemsokára találkoztunk az egyetem sétatéri épületé-ben, a volt De Gerando leánygimnázium tornateremmé át-alakított helyiségében, lejátszottuk mérkozésünket, s attólkezdve régi barátként üdvözöltük egymást, beszélgettünkmiegymásról. Nem tartott sokáig ez a kapcsolat. Miután én

251


már 1950 tavasza óta, a budapesti Népsport címu sportúj-ság pályázatán elnyertem a lap kolozsvári–erdélyi tudósí-tó posztját, rövid idore rá a kolozsvári Igazság sportrovat-vezetoje is lettem. Mivel e két beosztással régi, még gye-rekkorom óta táplált álmom vált valóra, a II. év után ab-bahagytam a vegyészképzést. Ezután csak nagy ritkán ta-lálkoztam Bretter barátommal. Otthagytam az egyetemet,1950. november 1-jétol az említett lap belso munkatársalettem.

Amikor bejelentettem foszerkesztomnek, hogy ott-hagytam a vegyészetet, gratulált, mert azért ottmaradni,csak hogy diplomám legyen, kár elfoglalni a helyet máselol. Én voltaképpen idegen nyelv szakra készültem, mintgimnazista, de a tanügyi reform megszüntette a remélt né-met és francia szakot. Oda készültem, mivelhogy a máso-dik elemit a Kismester utcai görög katolikus, francia nyelvuelemiben, a harmadikat és a negyediket pedig a KossuthLajos utcai híres német elemi iskolában végeztem. Végül,csak hogy teljes legyen a kép a továbbképzésrol : 1965-benkötelezové vált az egyetemi végzettség a sajtóban, felmen-tést csak a tíz évet már leszolgáltak kaptak. Nekem meg-volt a 15 évem, de ettol függetlenül 1967–1972 között elvé-geztem a marosvásárhelyi Pedagógiai Foiskolán a román–magyar szakot, az ott kapott oklevéllel felvételi vizsganélkül beiratkozhattam a Babes–Bolyai egyetem magyar–német szakára, ott államvizsgáztam 1975-ben, 45 évesen.Találkozásaink során Bretter György mindig érdeklodöttújabb „diákélményeim” felol, biztatott, bátorított a diplo-ma megszerzésére.

De hogy visszatérjek Bretterre. 1954 nyarán a szer-kesztoségbe igyekeztem, hát amikor a bejárathoz érkezem,kit látok a szerkesztoség kapujában, mint Bretter Gyurkát!Örömmel érdeklodtem tervei felol, s kiderült, hogy éppen

252

Bretter György – az újságíró

állásügyben jött az Igazsághoz. Oda irányították az egye-temrol, és foszerkesztonk is látott fantáziát az egyetemet ki-váló eredménnyel elvégzett fiatalemberben. B. Gy. 22 évesvolt akkor. Be is került a szerkesztoségbe, 1954–1957 kö-zött kollégák voltunk. Mindketten a tájékoztatási rovatbakerültünk a nyári nagy átszervezések során, o az ifjúságioldalt szerkesztette, jómagam maradtam a sportnál. Gyur-ka minden héten külön ifjúsági oldalt adott le, anyagai vál-tozatosak, érdekesek voltak. Új színt, új hangot jelentetteka lapban, de fokozatosan az látszott meg rajta, hogy nemelégíti ki ot az ifjúsági rovat. Többre, jobbra törekedett, ésa lapnál töltött három év után, mint én annak idején a ké-miát az újságírással, o 1957-ben az újságírást cserélte felaz o felkészültségének sokkal inkább megfelelo, az újság-írói átlagnál jóval magasabb szintu történész, filozófus tu-dásával megalapozott foiskolai tanársággal. Gyurkával na-gyon gyakran beszéltünk az elottünk álló útról, terveink-rol. Sokat köszönhetek neki, hiszen o ösztökélt, hogy mittekintsek iránymutatónak mindennapi munkámban, és netegyek le arról a szándékomról, hogy minél jobban felké-szült sportújságíró válhassék belolem. O is mesélt tervei-rol, miért szeretne más területen dolgozni. Tudatában voltannak, hogy a napilap színvonala jóval alatta maradt az oismereteinek. Bosszantotta ot, hogy olykor az olvasók pa-naszkodtak egy-egy – számukra – érthetetlenebbnek tekin-tett B. Gy.-cikk miatt. Végül amiatt is távozott viszonylagrövid, 3–4 éves újságírói gyakorlat után egyetemi, foiskolaitaneronek.

Miután munkahelyeink szétváltak egymástól, Gyurka– foleg az elso hónapokban – gyakran keresett fel a szer-kesztoségben. Jó ideig én örököltem tole az ifjúsági ol-dalt. Gyakran gyujtöttem anyagot a különféle karokon,sokszor találkoztam B. Gy.-tanítványokkal. Kivétel nélkül

253


valamennyien dicsérték eloadásait, szemináriumvezetése-it, közvetlenségét, magatartását, viselkedését, modorát. Er-rol foleg egykori diákjai, a késobbi zenészek, képzomuvé-szek tudnának sokat mesélni.

Azt tudtam megállapítani a hallottakból : foiskolai ta-nárként is kitunt szorgalmával, egy-egy kijelölt vita eloké-szítésével, a sablonos módszerek alkalmazásának mellozé-sével.

Számomra egész további pályafutásom szempontjábólmeghatározó szerepe volt a barátságunknak:

a) O tudatosította bennem, hogy a korábban szer-zett tapasztalatokkal, nyelvtudásommal, mindenerommel törekedjek a sportriportereskedés tökéle-tesítésére. Ne pazaroljam az energiámat olyan te-rületekre, melyekre nagyon kevés szükségem len-ne. Törekedjek a sportterminológia elsajátítására,használjam továbbra is a magyar kifejezéseket,folytassam sikerrel a sportszakszókincs magyaro-sítását, tökéletesítését. És feltétlenül figyelmem-be ajánlotta, hogy fejlesszem tovább idegennyelv-ismeretemet. Beszélgetéseink során gyakran em-legettem neki, hogy korábban, 1944-ben, amikorPluhár Istvánt, a magyar rádiós sportriporterekatyját megismertem, és elmondtam, hogy sportúj-ságíró és rádióriporter szeretnék lenni, Pista bácsiajánlotta nekem elsoként az idegen nyelvek isme-retének fejlesztését, elmélyítését.

b) Lehet, egyesek megmosolyogják, de Gyurkánaknagy szerepe volt abban is, hogy tízéves kihagyásután újból komolyan foglalkoztam a bélyeggyuj-téssel. O rendkívül sokoldalú filatelistának számí-tott. Tudta, hogy Édesapám is nagy gyujto volt –tole örököltem a bélyegek iránti figyelmet, szere-

254


tetet –, Gyurka olykor hosszú órákon át magya-rázta a bélyeggyujtés hasznát. Ezt Édesapámtól jó-magam is tudtam, ismertem, de Gyurka volt az,aki – jó tanárhoz híven! – nem hagyta tanítványátfélmunkát végezni. Irányításával és segítségévelegyetlen szakterületre: a sport és a bélyegek-re ösz-szpontosítottam. Mintegy két évtizedes tevékeny-séggel, nagymértékben külföldi cseretársak segít-ségével olyan sport tárgyú bélyeggyujteményt ál-lítottam össze, hogy annak – bár elég sok této-vázás utáni – értékesítésével az 1989-es változásután feleségemmel együtt kéthetes NSZK-beli tú-rán vettünk részt. És eljuthattam gyerekkori álma-im céljához: megismertem az 1936-os berlini olim-pia színhelyét, sportpályáit, amelyeken a magyarsportolók elso igazán kiemelkedo teljesítményü-ket nyújtották: Németország és az Egyesült Álla-mok mögött, az ötkarikás játékok történetében elo-ször tíz aranyérmükkel harmadikok voltak a nem-zetek rangsorában!

Végezetül megemlítek egy már-már anekdotikus ese-tet, amikor B. Gy. többünk helyzetén akart szorongatotthelyzetben javítani, de hirtelen elszólása miatt csaknemmindannyiunkra nagy bajt hozott. Nem kell óriási tragédi-ára gondolni, az egész történetre a „minden jó, ha a vége jó”mondás érvényes, de egyik kiváltója kétségtelenül a „nagygondolkodó” Bretter Gyurika volt. Tehát:

1952 nyarán, mint a Bolyai Tudományegyetem Di-ákszakszervezeti sportfelelose, eredményesnek mondotttevékenységemért kéthetes nyaralójeggyel jutalmaztak.Utazhattam Szovátára! Azaz Szovátafürdore! Ismertékmár újságírói, sportolói, sot idegenvezetoi jártasságomat,tehát kapcsolataimat a terepre járással, csoportok ellátásá-

255


val, elszállásolásával, rám bízták egy velem együtt nyara-ló, ötfos küldöttség vezetését, segítségét a csoport ellátá-sában. Két-két vegyész-, illetve történészhallgató volt tagjaaz általam, már távozásra készülodo vegyészdiák vezeté-sével megbízott küldöttségnek. A két történész Szatmárné-metibol, a másik ketto Brassóból jött Kolozsvárra. Utunkelott a szakszervezeti vezetok elmagyarázták, hogy meg-érkezésünk után menjünk az elosztó irodába, ott bizonyosZsiga bácsit kell majd keresni, o nagyon szereti a kolozs-vári bolyais diákokat, o gondoskodik majd a továbbiak-ban rólunk. Az ötfos csoport annak rendje és módja sze-rint el is utazott, a vonat sokat késett, Marosvásárhelyrol is-mét késéssel folytattuk utunkat a keskeny vágányú pályán,elobb vissza Nyárádtoig, s onnan Ákosfalván és Havadtontovább Szovátáig. Már-már féltünk, hogy senkit sem talá-lunk a megadott helyen, az elosztó irodában, s éppen, mi-után leszállván a vonatról, már gyalogosan kullogtunk cé-lunk felé, már messzirol szemünkbe ötlött a bejárat fölöttiELOSZTÓ feliratú tábla, azt láttuk, hogy egy idosebb férfia hatalmas ajtót készül bezárni, készítette a lakatokat. Zárta fogadóiroda. Szerencsénkre az utolsó óra hatvanadik má-sodpercében befutottunk, s ráadásul éppen a figyelmünkbeajánlott Zsiga bácsit találtuk ott.

Mint megbízott csoportvezeto, amolyan szóvivokéntén folytattam vele a beszélgetést. Valóban, ahogy elmond-tam, hogy kolozsvári bolyais diákok vagyunk az egyetem-rol, s miért jöttünk, kihangsúlyoztam: az otthoniak lel-künkre kötötték, hogy ot keressük, mindenki figyelmez-tetett, hogyan viselkedjünk, mert Zsiga bácsi külön szere-tettel fogadja a kolozsvári egyetemistákat, s részleteztem,mennyi jót hallottunk róla. Szemmel láthatóan jól esett ne-ki a dicséret.

256


– Szóval magik a Bolyairól jöttek? – kérdezte. Sajnos,én már lezártam a ma érkezettek jegyzokönyvét. . . De nembaj, egy füzetlapra felírom az önök neveit, csak a család-név érdekel, a bukaresti kollégám majd kiegészíti holnapaz adatokat. . . Kapnak két szép hálószobát, lássa a társam,milyen szép nevekre hallgatnak a kolozsvári fiúk! A szobá-juk már meglesz, úri módra lakhatnak majd két hétig. . .

Elo a papírt, gyors tájékoztatás a kollégának, hogy kikis érkeztek ide:

– Szóval, Uraim, csak a családneveket kérem, ábécészerint. . . Nos, melyik tisztelt úr kezdi el?

Ötünk közül elsonek Zoli lépett elore, és nemcsak minttörténész, de mint a diákszínkör jeles muvésze is, büszkénközölte: – Banner!

Zsiga bácsi kezében megállott a ceruza, felnézett Zol-tánra, látszott, nem éppen ilyen névre számított. Meg iskérdezte, s a csalódás valahogy meglátszott fizimiskáján:– Baner?

Zolinak erre szempillantás alatt eszébe jutott Zsiga bá-csi figyelmeztetése: ha van valami különös a nevekben,olyan két s ipszilon, vagy té-há-ipszilon, vagy bármi más,azt kéri elore bemondani, hogy hiba nélkül leírhassa, és ez-zel is bosszanthassa másnap reggel a bukaresti kollégáját.Banner Zoli, a kiváló színész és szavalómuvész büszkénfelemelte a fejét és javított : – Nem Baner, Banner, két n-nel!

Zsiga bácsi csak hümmögött, s csak ennyit mondott : –Hát igen, két n-nel. . . így már másképp hangzik. . . , majd:– Ki következik másodiknak?

Gyurka barátunk lépett elo, minden dobbantás nélkül,inkább szerényen szólva: – Bretter.

Zsiga bácsi kérdon nézett rá. De pillantásaik nem talál-koztak. Ugyanis Gyurka barátunk egyik szemgolyója betegvolt, kisiskolás korában iskolai hógolyócsata alkalmával ér-

257


te a végzetes sebesülés, nem nagyon lehetett tudni, melyikszemével merre néz. Zsiga bácsi már kissé feszengve kér-dezett rá: – Két t-vel, ugye?

De Gyurka már felkészült a válasszal : – Igen, de édes-apám, o Lehel.

– Jaj de jó! – így Zsiga bácsi – jó hogy nem Szuszog! –és már írta is az újabb nevet a megkezdett íven, és intézteegyben a harmadik kérdést, midon egy csaknem két métermagas, a rendkívüli méretueknek fenntartott katonai ala-kulatba illo mérettel állott elo : – Na, jól van. Ugye a magaédesapja is Lehel?!

Barátunk nyugodtan válaszolt : – Nem, kérem, o Ger-hard.

– És Ön? – de ez már kissé kiabálósan hangzott.– Én, Alfréd!Zsiga bácsinak nem a lábai, a kezei kezdtek toporzé-

kolni a kérdoív felett. Úgy kérdezte a negyediktol, alacsony,mokány kinézésu delikvensétol : – És az elvtárs?!

– Schwetzer!Zsiga bácsi már szinte üvöltött : – Persze, két c-vel,

ugye?Rudi barátunk nyugodtan válaszolt : – Nem, kérem.

Tz-vel.– Na, végre, van ilyen is!– Igen, de az elején s-c-h és dupla v-vel.Zsiga bácsi kifakadt: – Hát nem, vége! Vége!Mire jómagam is észbe kaptam, gondoltam, legalább

az utolsóként elhangzó család- és keresztnév mentsem va-lamit a helyzeten. Ugyanerre gondolt hirtelenjében BretterGyurka barátunk, a késobbi jeles filozófus, és még mielottbemondtam volna a nevem, megelozött s így szólt : – Te mi-ért nem mutatkozol be? Szólalj meg már te is, Fritz!

258


Ez aztán olaj volt a tuzre. Zsiga bácsi összepakoltaa papírokat, gyilkos szemekkel villogott felénk. Én pedigígy szóltam: – Nincs vége még, Zsiga bácsi ! Én László Fe-renc vagyok. A Fritz névvel csak gúnyolnak a barátaim. Eztmég az iskolában kaptam osztálytársaimtól.

– Az iskolában? Ugyan melyikben?– Hát a Református Kollégiumban.Ha látott valaki viharfelhoket egyetlen másodperc alatt

eloszlani valaki arcáról, hát most lehetett alkalma. Zsiga bá-csi egybol más arccal tekintett rám, de azért egy kissé bi-zonytalankodott : – Kollégiumban? Melyikben?

– A kolozsvári reformátusban.– Én a marosvásárhelyiben jártam négy évet – tromfolt

rám.Utána már enyhébben, kedvesebben beszélt velünk, de

lelkemre kötötte, hogy: – Ha ilyen bandával, ilyen Bakter,Bunker, Butter, vagy mi a szösz?, Suszter nevuekkel jöna Székelyföldre, elobb maga mutatkozzon be, hogy elke-rülje az ilyen helyzeteket!

Megígértem. Különösen, hogy székely oseimtol örö-költ családnevem jóvoltából Zsiga bácsi külön, egyágyasvendégszobát utalt ki nekem.

– Foszezonban ez aranyat ér Szovátán – kacsintott, mi-közben kezembe adta szobám kulcsát. Nem hazudott, ésezért szegény Bretter Gyurkát illette elismerés. Végül ishasznom volt a Fritz névbol. . .

259

EGY RÉGI HAVER

Szabó Gyula

De milyen régi! Testileg immár huszonöt éve el is enyé-szett. És elmúlása elott négy évvel is már „régi” volt. Ak-kor jelent meg a könyve, a Párbeszéd a jelennel, és akkor for-dult a tolla pillanatra arra, hogy egyik példányban rögzítseaz „egyszeru” tényt: „Szabó Gyulának szeretettel egy régihaver: Bretter György”. . . Évekkel méricskélve továbbra isaz idot : ami az 1973-as dedikálásban már „réginek” mino-sült, az önmagában körülbelül külön huszonhárom eszten-dot jelentett. Együtt jártuk az emeleteket a Bolyai Egyete-men a Mariánum épületében, s a haverség az elso kézintés-tol, egymásra pillantástól kezdve haverség volt, mint ami-kor két ember az elso találkozás pillanatától „szolidáris”,kissé rejtélyes módon, minden racionális „érv” nélkül.

Az ’50-es évek derekán huszonévesek voltunk: a pro-letárdiktatúra a mi nemzedékünket „telibe találta”. A leg-nehezebb próbatétel ebben a „telibe találásban” az volt,hogy amikor életünk „javát” éltük, alapjában véve nem le-hetett emberhez méltó módon élni. Ilyen tartósan „hátrá-nyos” helyzetben külön értéke volt az olyan „emberi dol-goknak”, mint a szerelem, a barátság, a haverség, netán egykártyázó társaság szuk-meghitt köre. Nekünk sikerült em-beri „minoségünknek” egy darabocskáját „beinkadrálni”egy kis preferanszkör „fészkébe”, valamikor a ’60-as évekmásodik és a ’70-es évek elso felében. Éveken át hosszúesték-éjszakák múlhatatlan emléku kártyapartijait játszot-tuk rendkívül hangulatosan, különösebb veszekedések nél-

260

Egy régi haver

kül, örökös rivalizálásokkal, de a leglovagiasabb szellem-ben és tisztességgel : természetes-emberi mód volt, hogya mindenkori játszmajátszóval szemben az ellenpartnereka legszolidárisabban összejátszottak a játszma megbukta-tása érdekében, adott esetben könyörtelenül „kontráztak”is, és mindez úgy folyt játszmáról játszmára, hogy a „vi-zes ing” sorra mindenkin rajta volt, miután mindenki elottnyitva állt a tér, hogy hol játszó, hol ellenpartner szerep-ben „verje a blattot”: vagy azért, hogy o egymaga nyer-je a játszmát a két „ádáz” ellenféllel szemben, vagy azért,hogy a partnerrel összefogva buktassa azt, aki a játszmátmagának „licitálta”.

Végül is volt ezekben a kártyacsatákban sok olyan„összetevo”, ami emlékeztetett az emberi történelem moz-zanataira, de egyébként talán a legjobb épp az volt ben-nük, hogy házaló játékunkkal – sorra járt az is, mint a lap-osztás, hogy a város különbözo pontjain levo lakásaink-ban volt „szerre” a színtér – sikerült órákra-estékre „kivon-nunk” magunkat a világból : a partik idején nem filozofál-tunk, nem politizáltunk, nem „osztottuk” az irodalmat, havoltak „fennforgó nevek”, az Tell Vilmos, Rudenz Ulrich,Gestler Henrik, Harras Rudolf, Fürst Walter, Reding Itell,meg Stüszi vadász és Kuoni pásztor volt, s jóllehet amúgy„szellemi emberek” lettünk volna – filozófus, költo, író, kri-tikus, esztéta –, elmeélünk ritkán járt magasabban annála sztereotípiánál, hogy ha „én nyertem”, az „a tudás ki-domborodását” jelentette, ha „te nyertél”, az „a szerencséskártyajárást”. Sokévi átlagban még ennek is tompult az éle,mivel sokévi átlagban a nyerések és vesztések jóformán ki-egyenlítodtek.

A partik körén kívül aztán ki-ki muvelte a magáét, sígy a „régi haver” többek közt muvelte azt is – például1971-ben –, hogy „röptében” összeszedve bizonyos bölcs

261


mottókat, szellemesen játszott el” azzal a gondolattal, hogyEmberhez méltó módon élni. Mindjárt az „élen” úgy kezd-te, hogy Euripidésztol kölcsönzött egy mottónyit : „Nyolc-szor gyoztek ezek Syrakúza fölött, amikor még / Mindkétfélt ugyanúgy védte az isteni kegy” – utána meg elfilozofál-ta: „Látszólag minden olyan egyszeru : nyolcszor gyoztekSyrakúza fölött, amikor az istenek még pártatlanul szem-lélték az emberek esztelen harcait. Hosök voltak az athéni-ak, mert nyolcszor gyoztek az ellenfél fölött, hosök voltaka syrakúzaiak, mert minden alkalommal erejük volt lázad-ni az athéniak ellen, hosök voltak az athéniak, mert telje-sítették kötelességüket, hosök voltak a syrakúzaiak, mertkötelességüket teljesítették, hosök voltak az athéniak, mertigaz ügyért estek el, hosök a syrakúzaiak, mert igaz ügyértestek el. Méltóan éltek az athéniak és a syrakúzaiak, mertméltó volt haláluk. Látszólag minden olyan egyszeru : kö-telesség, életcél, barátság, igazságosság, jó, rossz. Elég mostmár egy jól tájékozott idegenvezeto. . . Idegenvezetonknekvan egy elve és egy pálcája: az elvet mondogatja, hajtogatja,hogy szeressük egymást és legyünk jók, igazságosak, telje-sítsük kötelességünk, és közben kötelességbol, a szeretet ésigazságosság nevében megfenyíti azokat, akik rakoncátla-nul letérnek a kötelesség, a jóság, az igazságosság útjáról.”

Egyszer aztán megszuntek a preferanszesték, bár a kormind kisebbre zsugorította azt a kört, amelyben emberhezméltó módon lehetett élni. S mintha a partik végével ösz-szedolt volna egy kártyavár, amelyben addig némi kis me-nedék volt, nemcsak az ászok és királyok, de Tell Vilmo-sék lettek a fájdalmas romja a „paklinak”, hogy a „régi ha-ver”, a „sok kártyacsatában jó társ”, vagy „jó ellenfél” úgy„szállt ki a körbol”, mintha éppen a dedikált könyv utolsószavával szakadt volna meg a „párbeszéd”: „Ha költoinkvannak, ha vannak íróink, akkor lehet költészetünk, iro-

262

Egy régi haver

dalmunk is. Tiszta költészetünk és tiszta irodalmunk, vagyami ugyanaz: felelos költészetünk. Felelosséget vállalni : eza feladat. A játéknak vége: kezdodjön végre az eloadás.”

2003. január

Utóirat

Mint Bretter György hagyatékának egyik szellemi örö-köse és tovább bonyolítója az idoben, az évek és évtize-dek során Róla írott szövegeim alapján összeállítottam egyszakmonográfiát Erdély egyik legeredetibb gondolkodójá-ról. Arra is gondoltam azonban, hogy készítek egy „popu-lárisabb”, albumszeru változatot az erdélyi közönség szá-mára, afféle meghívást az együttolvasásra, amelyhez (csa-tolnám a kortársak, barátok és haverek, ismerosök – ellen-ségei nem voltak – rövid, kis, színes emlékeit, hadd adjunkegy kis esélyt a gondolatoknak a továbbélésre. Közönsé-günk ugyanis kicserélodik, felejt, mivelhogy igazi provin-cia vagyunk.

Így került sor arra, hogy Szabó Gyulát is megkérjem,írná meg emlékeit Bretter Györgyrol. Természetesen, a tolemegszokott pontossággal és empátiával – azonnal teljesí-tette, szállította ezt a kis emblémát.

Ide tartozik az is, hogy 1980–1990 között könyvei-nek szerkesztoje voltam a Kriterionnál. Hosszú órákat töl-töttünk A sátán labdái köteteinek szerkesztésével, Erdélyaranykorának és romlásának szemlézésével. És persze –mint minden „alapos” szerkeszto – támadgattam monda-tait, o pedig védte. Persze nem volt azokon „rés”: SzabóGyula mondatai támadhatatlanul feszesek, olyan frazeo-lógiát használt, amely a fogalmazásból, a nagyszeru, ré-

263


gi értelmu fogalmazásból származik, ami azt jelenti, hogyaz ember elott ott van a füzet, kezében a ceruza, o pediggondolkodik és ír, ír és gondolkodik. A ketto szigorú egy-ségben van, és maga tartalmazza a szabályt. A magas ma-gyar irodalmi nyelv és a Homoród menti idióma így szépenelegyedtek és öszveölelkeztek.

(Az 1982-es kiadói tervünkben – Kriterion – még sze-repelt A sátán labdáinak V. kötete, ámde a következo évbenmár hazafele kísértem Szabó Gyulát testes, megszerkesztettkéziratával a táskájában . . . komoran ballagtunk a Szamos-parton hazafelé. Persze, akkor is már azon kezdett morfon-dírozni : miként pótolja a hiányt. Ekkoriban fogamzott sze-retett kertjérol és annak szolovesszeirol, madarairól, a fog-lalatosságokról szóló hésziodoszi munkácskája, a Társaim.Akkor elvéreztünk a cenzorok és legfelsobb ideológusokkoncentrált támadásában.)

Még az is ide tartozik, hogy az utóbbi években na-gyon közel kerültem Szabó Gyulához, végso szinkronun-kat az adóhivatalban végzett munka, a közös, váltott sorál-lás alapozta meg. És folytatódott ez hosszú, illetve megbo-csáthatatlanul rövid beszélgetésekben. „Mindig rohansz” –mondta feddoleg. Megtanultam szeretni és nagyon nagy-ra becsülni ezt az embert, o pedig végül annyira megbízottbennem, hogy a Kutyaszorító kéziratait átadta elozetes lek-torálásra. Ennél nagyobb megbecsülés nem érhet szerkesz-tot és barátot. Íme a bizonyosság, amelyet én csak megren-düléssel tudok olvasni, az ajánlás az elso kötet címlapjáról,amelyben igen magas mércét állított számomra: „És akkorrendele az Úr nekem egy oszlopot, amihez támaszkodhat-nám, és ez az oszlop Egyed Péter vala . . . Baráti »oszlop«-öleléssel Szabó Gyula. Kolozsvár, 2002. dec. 15.” Valaminta III. kötet élén: „Egyed Péternek, hivatkozással elozo de-dikációra, baráti öleléssel Szabó Gyula. 2002. okt. 3.”

264

Egy régi haver

Nyilván e kötetnek–köteteknek az eloszerkesztése so-rán – kemény kövek, nagy csobbanások voltak ezek ki-csiny irodalmunk tavában – megtartotta nekem a politikaiés közéleti „szemináriumot”, az utólagos bevezetést a kor-szellembe. . . az eredeti dokumentumok alapján.

Végezetül mit mondhatnék – figyelmeztetek e mondatlezáró baljós csengésére. Vigyáznunk kell e lezárt, nagysze-ru életmure.

Elveszett „donáti” szomszédom és barátom – Bret-ter Györggyel együtt. Odaátról üzen. Ez a posztszkriptumüzenet és levél.

„Kezdodjék az Eloadás.”Kész a számla. Befejezodött az eloadás.Kolozsvár, 2005. febr. 5. (E. P.)

(Helikon, 16. évf. 2006. (428.) márc. 25. 2–3.)

265

BRETTERROL,KOLOZSVÁRRÓL

(VÁLASZ EGYED PÉTERKÉRDÉSEIRE)

Vajda Mihály

Életemben eloször 1972-ben voltam Kolozsvárt. A Heller–Fehér meg a Márkus házaspárral együtt. Ekkor ismerked-tünk meg Bretter Gyurival is, aki meghívott bennünketCsíkszeredába, ahol o és családja valami nagynéninél nya-raltak. A csíkszeredai napok során ismertem meg igazán ésszerettem meg Gyurit, aki legfoképpen abban különbözöttaz egyéb megismert kolozsváriaktól, hogy nem az állapoto-kon nyafogott, hanem próbálta a maga módján megismer-ni a világot. Iróniáját, humorát, distanciáltságát becsültema legtöbbre; de o egyszeruen szeretetre méltó volt, s hogyvalakit miért lehet vagy éppen muszáj szeretni, azt, mint jóltudjuk, nem lehet megmagyarázni. Jó volt együtt lenni ve-le. De sajnos, ez az 1972-es erdélyi utazás volt az utolsó,egyetlen felhotlen együttlétünk. Nem, tévedek. 1973-banmég meglátogattuk Kolozsvárt, együtt múlattuk az idotitt-ott, meg a Malom-árok melletti lakásában is. 1974-benvolt azután, hogy a klinikán kellett meglátogatni – kobalt-ágyúzták akkor szegényt. Ezután mindig csak (de már nemsokszor) kórházban láttam, Budapesten, a Tüdoszanatóri-umban. 1974 és 1977 között ugyanis nem volt útlevelem. Ois, én is tudtuk, hogy nincs remény. De nem errol beszél-tünk, hanem a világról.

266

Bretterrol, Kolozsvárról (Válasz Egyed Péter kérdéseire)

Amikor 1977 végén meghalt, én már Brémában tanítot-tam. Valószínuleg 1977 nyarán láttam utoljára.

Brémai tartózkodásom során, ha jól emlékszem, egy-szer voltam aztán Kolozsvárt, s 1980 után, ahogy hazatér-tem Brémából, talán még háromszor. Nem tudok róla, hogykitiltottak volna Romániából, bár nem egészen valószínut-len: itt-ott nyilatkoztam az ottani állapotokról, különösenNémetországban, ahol Ceausescut, állítólagos szovjetelle-nessége okán nagyra tartották. Hogy miért nem kísérletez-tem 1982 után az odautazással? Talán azért, mert az voltaz érzésem, hogy nem tudok szót érteni azokkal, akiketott szeretek és becsülök. Mert az emberek egyre kevésbéértettek bennünket, ellenzékieket. Mi a fene bajunk van?Azon a remek Magyarországon! S én szégyelltem ezerszerés ezerszer elismételni : tudom, öreg, hogy nektek ezerszerrosszabb. S nemcsak azért, mert a romániai közállapotok,a romániai mindennapok sokkal elviselhetetlenebbek a ma-gyarországinál, hanem ráadásul még az utált kisebbséghezis tartoztok. Ennek ellenére: a Ti helyzeteteken is csak az se-gíthet, ha eltunik a kommunista – mindenestül. Nálatokis, nálunk is. Így azután akkor voltam legközelebb Nála-tok, amikor a debreceni tanszék küldöttsége meglátogattaa kolozsvári tanszéket. Amikor már Kolozsvárt is fel lehe-tett szállni a buszra-villamosra, amikor ott is lehetett ka-ját kapni a boltokban, s megint remek pacallevest zabál-hattam a vendéglokben. Amikor már csak egyetlen szubsz-tanciális különbség maradt meg közöttünk. Hogy én mintmagyar (jóllehet nem mindenki szeretné tudomásul venni,hogy az vagyok, nem pedig büdös zsidó, ami persze szin-tén vagyok, ha tán nem is büdös) a többséghez, Ti mint ma-gyarok a nem-szeretem kisebbséghez tartoztok, méghozzáegy olyan városban, amely valaha a magyar kultúra egyikfontos központja volt. Ezekrol a dolgokról már tudunk be-

267


szélgetni, újabban a román kollégákkal is. Talán ez tette le-hetové, hogy sikerüljön átbokszolnod díszdoktorságomat.Mert nagy bajok ugyan vannak, de totális rendszer nincsentöbbé.

Elnézést, hogy kérdéseidre végülis egy miniesszévelválaszoltam. Így sikerült. Talán mert rossz volt a lelkem,hogy 1982 és 1993 között meg sem próbáltam Kolozsvárralátogatni.

(Korunk, 2007. 2. sz. 77–78. o.)

268

INTERJÚ-TRIPTICHON(A LEVEGOBEN

B. GY. ANGYALÁVAL)

Rigán Lóránd–Egyed Péter

Szeptember közepe, vasárnap délután. Egyed Péter laká-sán Rigán Lóránd faggatja ot Bretterrol és koráról. A sze-ánsz közben bealkonyodik, mígnem B. Gy. szelleme – meg-állapítását a riportalany késobb angyalra helyesbíti – többízben furcsa koppanások, majd öngyújtóláng (és talán gon-dolat) formájában is jelzi a jelenlétét. Újabb kattanás. Felvé-tel indul.

Néhány nemzedéki fenntartás és eloítélet –a napfényes jövo ontológiájától a nyelvkritikáig

R. L. : Mindenekelott egy olyan kérdést kívánnék meg-fogalmazni, mely általában véve saját generációmnak a hat-vanas–hetvenes évek filozófiai terminológiájához, nyelvé-hez való viszonyára vonatkozik. Arra, hogy ez a bizonyosnemzedék, amelynek persze magam is tagja volnék, lénye-gében semmiféle hiteles viszonyt nem alakított ki ahhoz.Vajon igaza van-e ebben ennek a nemzedéknek, vagy pedigtéved? Érdemes volna-e, azaz van-e még a jelenhez szóló„üzenete” vagy sem – és talán ezért is felejtik?

E. P. : Ebben a kérdésben is ketto van. Az egyik, álta-lánosabb kérdés az, hogy az egyik generációnak mennyirecélszeru megismernie és elolvasnia az elotte járó nemzedé-

269


keknek a könyveit. Válaszom az, hogy aki valamelyest isakar viszonyulni a korhoz, annak feltétlenül tisztában kelllennie a jelentosebb alkotókkal – mert ha nem, nem tud-ja megérteni a korszellemet. Pontosítanám továbbá azzal,hogy egy filológiai kérdésrol is szó van. Egyáltalán, aki tör-téneti kérdésekre kíváncsi, és ezen belül eszmetörténeti, no-ta bene filozófiatörténeti kérdésekre, annak számára a do-log megkerülhetetlen – filológiailag. Nem beszélnék a do-log önismereti vagy speciálisan erdélyi muvelodéstörténetifontosságáról.

A kérdésben lévo második kérdésre hadd válaszoljakBretternek az egyik alapveto és nagyon sokszor hangozta-tott elképzelésével, „ideologémájával”, mely a provinciávalkapcsolatos. Bretter a provinciáról szóló egy-két írásábanazt hangsúlyozza, hogy a provincia mindig hangos, vagy-is a provinciában mindig kiabálni kell ahhoz, hogy meg-halljanak. Mármost, a filozófia speciel az a mufaj, amely-ben nem kiabálnak. Míg a manifesztumoknak, a lírának ésegy-két irodalmi mufajnak kimondottan az a sajátossága,hogy hangos legyen. A filozófiáé sohasem az. Ami viszontmég súlyosabb – és hadd kerekítsem le itt –, az a provin-cia ama beállítódása (ez befogadáskérdés), amely szerintmindig mindent újra kell tanulni és újra kell írni. Nos, ép-pen ez teszi a provinciát. A provincia jelenségtana ugyanisaz, hogy elfelejti önmagát, jelentos alkotóit. Tehát természe-tesen azon az állásponton vagyok, hogy az elottünk járókszövegeivel igenis kihívó módon meg kell ismerkednünk, hogyigyekezzünk leküzdeni provincializmusunkat. Ami nem-csak helyi, erdélyi provincializmus, hanem a szó tágabb ér-telmében véve szellemi provincializmus.

R. L. : Mindezzel elvileg én is egyetértek: valóban lehe-tetlen volna kulturális értelemben oly módon élni, hogy fo-lyamatosan mindent újra kell kezdünk. Ez talán egyik leg-

270

Interjú-triptichon (a levegoben B. Gy. angyalával)

nagyobb csapdája annak a generációnak, amelyhez tarto-zom, hogy egy ilyesfajta kényszert érez – de talán kényte-len is érezni – az újrakezdésekre. Ellenben érteni vélem en-nek egy lehetséges okát is, amely a mi bizonyos fokú csa-lódottságunk. Néhányan meg is fogalmazták ezt, példáulazzal kapcsolatban, hogy, amikor a kilencvenes évek ele-jén már ki lehetett volna adni ezt-azt, mert nem muködötttöbbé a régebbi típusú cenzúra, azok a bizonyos fiókok,a kéziratok rejtekhelyei mégiscsak üresek voltak – hogy-ha ez egyáltalán igaz. Tehát még akkor is, ha azt „elnéz-nénk” most az elottünk járó generációnak, hogy a magukidejében kénytelenek voltak bizonyos keretek közé beszo-rítani gondolkodásukat, és hogy bizonyos, igen szuk ke-retek között kellett eljárniuk, esetleg megpróbálkozhattakvolna azzal, hogy egyszeruen nemet mondanak: nem al-kalmazkodnak a hivatalos követelményrendszerhez, illet-ve (bár nagy áldozat ez) eleve lemondanak írásaik közvet-len megjelentetésérol. Mégsem olvashattunk – vélik egye-sek – a kilencvenes évek elején a fiókokból elokerülo (nem-marxista) remekmuveket, tehát kérdésessé válik, mennyi-ben külso vagy belso cenzúra muködött egyáltalán, vagy-is, hogy ok önmagukat mennyiben cenzúrázták már jóvala kéziratok leadása elott, nagyon is készségesen alkalmaz-kodva a hivatalos követelményekhez.

E. P. : Az, hogy a kilencvenes években nem kerültekelo az asztalfiókokból nagy muvek, avagy „remekmuvek”,egyáltalán nem jelenti azt, hogy mind a mai napig ne volná-nak az asztalfiókokban szövegek. Én például – tanúk elottállíthatom – az egyik fiókomból három megszerkesztett kö-tetemet tudnám elovenni. Mármost, én nem ismerek a vilá-gon olyan írót vagy írásra szánt embert, akinek ne lennelételeme a nyilvánosságban való jelenlét. . .

271


R. L. : Vajon nem volt-e túl nagy az az ár, melyet az ér-telmiséginek fizetnie kellett, hogy ebben a lételemben –mert kétségtelenül az – mozoghasson?

E. P. : Az ár nagyon nagy volt. Nehogy azt higgyük,hogy a visszautasított muvek és az elutasított szerzok, azokcsaládjai és családi költségvetései ne sínylették volna megaz elutasításokat, és ne sínylették volna meg a korlátozá-sokat, amely elevenbe vágó szabadságkorlátozás volt. Ezvolt a hatalomnak az üzenete az értelmiséghez 1984-tol. Deén továbbra is azt hiszem, hogy a korszakról szóló nagyregények megvannak a túlélok fejében, és meg is fogják ír-ni azokat. Ami pedig a nyolcvankilenc–kilencvenes fordu-lat tágabb eszmei vonatkozásait illeti : mi azzal a kérdésselszembesültünk, hogy az új idoknek megfeleloen létre kellhozni egy új problémarendszert. Ez sokkal fontosabbnaktunt számomra, és szerintem tényszeruen is az volt, mint-sem hogy valami egyéb, a múlthoz tartozó dolgokkal fog-lalkozzunk. Egy új problémarendszernek a felépítése pe-dig azt jelenti, hogy valamilyen módon a korszak uralkodótársadalmi, politikai és személyes erovonalait felismerjük.Emellett azzal a gonddal is szembesültünk, hogy mindaztel kellett olvasni, amihez addig nem jutottunk hozzá – rö-vid ido alatt. Továbbmenoen új intézményeket kellett lét-rehoznunk – mármint azoknak, akik itt maradtunk. Ennekaz elszánásnak a végeredményeként jött létre egy bizonyosúj oktatási hálózat, újabb (jó vagy rossz) kulturális intézmé-nyek. Körülbelül tíz évig tehát a nagyon is konkrét jelenneka problematikájával voltunk elfoglalva. Továbbá: nehogyelfeledd azt, hogy a romániai magyar értelmiség összessé-gében megtizedelodött. Az újabb gondolatra rátérve: ami-kor te azt fogalmazod meg, hogy aki ebben a rendszerbenélt, az nem élhetett a rendszeren kívül, az számomra többdolgot jelent. . .

272


R. L. : Én tulajdonképpen a mi mai eloítéleteinket sze-retném megfogalmazni, ami nem feltétlenül a saját vélemé-nyem, de azt hiszem, hogy ez a fajta hozzáállás az, ami le-gátolja úgy a Bretterhez, mint ehhez a generációhoz és a tigenerációtokhoz való közeledést.

E. P. : Nézd, minden eloítélettel szemben talán a legjobbaz, ha rámegyünk a tényekre. Itt a rendszeren kívül – melyrendszer a korlátozott intellektuális mozgásszabadságot je-lenti –, senki nem lehetett. Ugyanis a különbözo értelmisé-gi pályákról való végso kicsúszás és alászállás – különbenugyanez vonatkozik a munkásosztályra is (bár a paraszt-ságra kevésbé) – stádiuma az volt, hogy az ember tejet hord.Ezt tette emigrációja elott szerkesztoink egyik mindenko-ri legjobbja, Aradi József, és ezt csinálta Palotás Dezso. Hapedig már a tejhordáshoz sem kaptál valamilyen módonengedélyt, akkor rád a munkakerülési paragrafus vonatko-zott, tehát gyakorlatilag átkerültél a büntetojog hatálya alá,potenciális bunözové váltál, ha nem voltál valahol alkal-mazásban. Azazhogy a rendszer valóban totalitarizált min-dent. Tényszeruen nem lehetett a rendszeren kívül lenni.

A másik dolog: Bretter György marxista alapképzett-ségu gondolkodó volt – bár az o marxizmusát természe-tesen mint hegeliánus, meggondolt marxizmust kell érteni(ne feledjük el, hogy doktori disszertációját Fichte Zárt ke-reskedelmi államából írta). Másfelol, életének egy bizonyosperiódusában az ún. reformmarxizmushoz tartozott, amiLouis Althusser, Roger Garaudy és mások marxizmusátjelentette – egy másodlagos, korportált marxizmust, amiaz ideológia felbomlási szakaszát képviselte. Végül pedig,munkásságának a legutolsó periódusában, miután MolnárGusztáv frontálisan kétségbe vonta Bretter György gondol-kodásának a fogalmi–kategoriális relevanciáját, kijelentet-te, hogy o ideológiakritikus, és nagyjából a hetvenes évek

273


közepétol egész filozófiai tevékenysége, és ezen belül külö-nösen nyelvfilozófiai vagy nyelvkritikai tevékenysége arrairányult, hogy az ideologikus mondat szerkezetét feltárja.

R. L. : Mit is értsünk ezen?E. P. : Hadd mondjak egy példát. A hétköznapi ideo-

lógiának ez egyik alapmondata az volt, hogy „Napfényesjövo van” (és nem az, hogy napfényes jövo vár). Ez a bi-zonyos napfényes jövo egyfajta plótinoszi emanációkéntbeburkolta azt a sötétséget, homályt, hazugságot, alultáp-láltságot, Csernobilt, amelyben éltünk. És egyáltalán nemolyan könnyu az embereket ráébreszteni arra, hogy napfé-nyes jövo vagy van, vagy nincs, azazhogy egyáltalán a nap-fényes jövo ontológiájával problémák vannak. Mert hogy-ha a napfényes jövo ontológiáját kijelento mondatot S–Ptípusú mondatformára hozzuk, akkor a diszjunkciós lehe-toségek legalábbis világosakká válnak. Tehát, hogy napfé-nyes jövo vagy van, vagy nincs.

R. L. : Vajon az történt-e hát Bretterrel, hogy marxi nyel-ven, „marxul” próbált nem-marxista módon gondolkodniés írni, vagy pedig egyszeruen csak egyfajta illúziót tápláltazon a körön belül, amelyre hatást gyakorolt, hogy a mar-xizmusnak igenis volna életképes, a jövore nézve is érvé-nyesítheto alternatívája – és ezáltal közvetve arra késztetettegy egész értelmiségi nemzedéket, azt, amely most elot-tünk áll, hogy élete java részét és szellemi energiáját a mar-xizmus élesztgetésére fecsérelje. Ahelyett, hogy egyszeru-en csak sutba dobták volna. Miért nem lehetett volna „csakúgy a sutba dobni”? Hogyha már a kereteket elkezdték fe-szegetni – ahelyett?

E. P. : Semmilyen gondolkodói rendszert nem lehet sut-ba dobni. Minden gondolkodó embernek van egy olyanalapveto élménye, ami valamilyen gondolkodóval, gondol-kodási rendszerrel vagy muvel kapcsolatos. Az enyém nem

274


Marx volt, hanem John Stuart Mill (és azt hiszem, soha éle-temben nem fogom tudni levetkozni azokat a probléma-csomagokat, amiket én ebbol az életmubol valamikor mintaz anyatejet, vettem magamhoz). . .

R. L. : Ez egy szerencsésebb eset.E. P. : Másodsorban: tévedés az, hogy Bretter György

marxista vagy marxizáló tanulmányokat kívánt volna írni.O filozófiai tanulmányokat írt. Ha jobban megnézed – ésitt különösen a nyelvfilozófiai corpusra gondolok –, ezekakár úgy is olvashatóak, mint a tiszta józan ész alapján,a Tom Paine-féle józan ész alapján megírt tanulmányok.Éppen a Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol vagy az aztmegelozo, az eloítéleteknek a logikájával, avagy élettanávalkapcsolatos írásai mutatják meg, hogy Bretter György, akiegy briliáns eszu ember volt, mindent félretéve egyszeruencsak végig akarta gondolni az általa megtalált problémát.Ha akkoriban a kezében lettek volna – mint ahogyan nemvoltak – az analitikus filozófia nagy muvei (Austin, Searle,késobb Strawson, és a Katz–Fodor féle elemzo eszközökrolnem is beszélve), akkor valószínuleg egy ilyenfajta hang-szerelésben állnak elénk azok a gondolatai, amelyek a kö-vetkezokre mutatnak rá – például a nemzedékek vonatko-zásában (olyan nemzedékek vonatkozásában, amelyek ki-jelentik önmagukról, hogy nemzedékek). Itt tulajdonkép-pen egy hatalmi kérdésrol van szó, amelyet – nagyon fino-man – a különbözo nemzedékek nyelvi formában vívnakmeg. Nem is ez a probléma, ez mindig is megvolt a muve-lodés történetében és minden kultúrában, a probléma csakaz – és Bretter György az idevágó tanulmányaiban ponto-san ezt mutatta meg –, hogy ez a fajta nyelvi praxis meg-szünteti a társadalmi nyelvhasználat kommunikációs ösz-szefüggéseit. Azazhogy olyanfajta nyelvi markerek tunnekfel az egyes nemzedékek nyelvhasználatában, amelyek ki-

275


zárják nemcsak a megértést, hanem magát a kommuniká-ciót is. Létrejön tehát egyfajta strukturális viszony, amelyszerint a nyelvhasználat különbözo szintjei egymás mellettélnek, és mi magunk egymás mellett élünk, találkozunk ésbeszélgetünk, de valójában nem tudunk, még ha akarunksem, eszmét cserélni.

Bretter és a monolitikus tömb – a diszjunkció mintmegváltás és az alternatívák logikája

R. L. : Hogy félre ne értsd, némileg (ön)ironikus mó-don is kérdezek – tehát szó sincs arról, hogy egyértelmuenmarxista gondolkodónak kívántam volna kinevezni Bret-tert. Csupán a leheto legélesebben megfogalmazni, és le-hetoség szerint lebontani szeretnék egy eloítéletet, hogymost kimondottan a bretteri gondolkodásra fókuszálhas-sunk: arra, hogy mi élo és mi halott ma ebbol a bizonyosproblémarendszerbol, filozófiai nyelvbol. Saját olvasatomalapján ugyanis kialakítottam egy erre vonatkozó sejtést.Amit ma is élonek érzek, ha tartalmilag, vagyis az általakifejtett gondolatoknak a szintjén maradéktalanul nem is,az egyfajta hozzáállás, vagyis az, amit a bretteri gesztus-nak és egyszersmind filozófiája alapproblémájának látnék.Éspedig: vajon hogyan is lehetséges szétverni, azaz plu-ralizálni egy hatalmas monolitikus tömböt – legyen az azideologikus nyelv, amellyel szembesülünk, legyen az a to-talizáló történelemszemlélet, vagy egyáltalán a totalitariz-mus. Általában egy olyan monolitikus tömb vagy össze-függésrendszer, amelyben persze mi magunk is benne ál-lunk. Az ezzel való szembefordulás lehetoségeinek a kere-sése mint filozofikus gesztus, avagy mint magának a filo-zófiának a gesztusa – mindezt élonek érzem. Nem érzem

276


azonban élonek és nem látom tanácsosnak azon elv fényé-ben eljárni eközben, mely szerint csak oly módon tudunkmegváltoztatni valamit, ha elobb mi magunk is részévé vá-lunk annak a bizonyos rendszernek, vállalva eközben azta hatalmas kockázatot is, hogy ugyanolyanokká válunk,mint azok és mint az, amin változtatni szeretnénk. Emi-att ez a bizonyos Bretter-féle jelenség az én számomra – fi-noman fogalmazva – kétértelmu. És ezzel összefüggésbena leghasznosabbnak a mi számunkra azt tartanám, ha betudnánk tájolni, hol is volna ennek gondolkodásnak a ma-ximális eltávolodási pontja a marxizmushoz képest. Mertnézetem szerint egyrészt a nyelvkritika kapcsán, amit te isemlítettél, illetoleg történelemfilozófiájában. Azáltal, hogyfel merte dobni a gondolatot, hogy a történelemben eset-leg lehetséges „mi lett volna, ha”, itt és mást, és lehetsége-sek alternatívák – ne adj’ isten a történelem maga alterna-tívák logikája – nos, ez már nyilvánvalóan felmutatta eb-ben a közegben a fennálló rend efemer mivoltát. Azt, hogyegyáltalán nem egy olyasfajta történelemrol van szó, ame-lyet az egyén automatikusan saját cselekvéstörténetekéntél meg. És ennek a bizonyos monolitikus tömbnek a szét-verési, pluralizálási kísérletét érzékelem az imént tárgyaltnyelvkritika kapcsán. Megközelítoleg azonossá válnak te-hát e helyzeti érték szempontjából történelem és nyelv:mindkét esetben szakítási kísérlet történik a prokruszté-szi módra, vagyis az egyén szabadságának megcsonkításaárán is harmonizáló szemléletekkel – ami a kor hivatalos fi-lozófiáját úgy gondolom, hogy jellemezte. Hiszen a nyelvetilletoen Bretter ugyanilyen határozott formában kimondja– azzal szemben, hogy az egyén automatikusan a sajátjánakérzi, anyanyelvének tekinti az ideologikus nyelvet, amely-lyel annak intézményes formájában is szembesül –, hogyez bizony nem így van, és hogy a viszony igenis antinómi-

277


kus, talán mindenfajta szintézislehetoség nélkül. Én itt lá-tom élonek, izgalmasnak és talán robbanékonynak is a bret-teri gondolakört, ezen a ponton.

E. P. : Ez egy teljesen jó problémafelvetés, hadd járjukkörül. Ami az Atlantisz-tézist illeti, hogy a történelem al-ternatívák logikája, hogy tehát van valami más – és ne fel-edd, hogy a Bretter jelszava az volt, itt és mást –, ez való-ban kimondja, hogy ami van, ami fennáll, az nem szükség-szeru, és ez meredeken ellentmond mindenféle ideológiá-nak. Mármost, ezt tovább folytatva Bretter mint marxistasoha nem mondott le és nem is akart lemondani arról, hogyo alapjában véve ennek a gondolatrendszernek a jól vagyrosszul sikerült terméke. Nem akart, és nem is tudott errollemondani – bár ismétlem, ez egy tág kontextusú marxiz-mus volt, illetve marxi filozófia, ha akarjuk, és ha van ilyen.Másrészt, ami a nyelvproblémát illeti – és ami szervesenkapcsolódik ehhez: nála a nyelvkritika immanens módontársadalomkritika. Tehát, ha mi megmutatjuk a mi filozó-fiai eszközeinkkel, hogy bizonyos társadalmilag elfogadottnyelvhasználat nem megfelelo, akkor legalábbis egy pers-pektívát adtunk, vagy egy filozófiai instrumentáriumot ar-ra, hogy hogyan lehetne másképpen beszélni, következés-képpen másképpen cselekedni. És itt aztán végképp a marxigondolatmenetnek ama locusára célzott – egyébként a Feu-erbach-tézisek között talán a tizenegyedik –, hogy a filozó-fusok a világot eddig csak magyarázták, a feladat az, hogymeg is változtassuk. Ez nála nagyon érdekesen – szinténegy nyelvfilozófiai fejtegetésben – úgy bukkan fel, hogy hami mindig csak ugyanazt mondjuk, iteráljuk, akkor való-jában nem mondtunk semmit, és kvázi nem is cseleked-tünk semmit. Azazhogy új állítmányokat létrehozni csaka társadalmi cselekvésmezoben – ha akarom folytatni, báro nem tette volna ezt meg, a politikai mezoben lehet. És ez

278


már messze túlmutat azon a szinguláris felismerésen, amitegyébként nem o talált ki, hogy alternatívák igenis vannak.Mármost, ha az 1990-es romániai társadalmat nézzük, aztmondhatjuk, hogy valóban voltak alternatívák. Ne feledjükel, hogy a Nemzeti Megmentési Frontnak, a FSN-nek Ilies-cu által képviselt elso nagy megnyilatkozása az volt, hogyemberarcú szocializmust kell csinálni. Amennyiben teháta világtörténelmi mozgásfolyamatok egy bizonyos feltétel-rendszert biztosítanak, akkor mi ma valamilyen emberarcúszocializmusban élünk.

Az alternatívák logikája kapcsán hadd divergáljakBrettertol egy másik csillogó ész, Bajor Andor felé. Oa nyolcvanas évek végét (és ne feledjük el, csillogó matema-tikus és logikus észrol van szó, akinek Pascal volt a világos-sága) egyfajta alternatívátlanságban élte meg, ami egyszer-smind intellektuális korlátozódást, beborulást is jelentett.És mindig azt hangsúlyozta: ez van és mi meg fogunk halni.Egy alkalommal, meglátogatva Bajort, én azt találtam nekimondani erre a kijelentésére, hogy ez van, nincs alternatí-va, és mi mindannyian meg fogunk halni, vagy mindany-nyiunkat meg fognak ölni, tehát én erre azt válaszoltam:vagy nem. Ebben a pillanatban Bajor felvidult és soha többeta szükségszeru pusztulásról, halálról és a többirol nem be-szélt. Mert a diszjunkció puszta felmutatása és tartalmasí-tása egy logikus ész számára maga a megváltás volt. Bretterezt a maga szuk körében abszolút módon képviselte, hogyaz alternatíva logikája szerint kell élnünk, s ha tudunk, cse-lekednünk!

R. L. : Én is ezt találom benne a legrelevánsabbnak a je-len számára, hogy egy bizonyos ponton, ahol történelem-kritika és nyelvkritika talán találkozik, talán nem, akár méga társadalomkritikával is, a világtörténelem mint totali-tás hirtelen pluralizálódik, egyéni élettörténetekké, cselek-

279


véstörténetekké alakul, és ugyanígy a nyelvrol is kiderül,hogy csak különbözo dialektusai vannak az egységes ideo-logikus diskurzus helyett. Történelem, nyelv – mindkettoalternatívákra épül, alternatívák logikája muködik benne.Ezt tekinteném tehát a legsajátabban bretteri gondolatnak,megkockáztatván, hogy a fennálló rend, egyáltalán a fenn-álló mint olyan apológiájával szemben éppen a potenciali-tás dicsérete, a lehetoségszeruség igazolása volna az, amijellemezte. Csakhogy, mennyire tartalmas ez az elképze-lés, mihez lehetne kezdeni vele? Persze ez roppantul ne-héz kérdés, jóval meghaladja talán még ma is a mi eronket,vagy általában az erdélyi értelmiség erejét, hogy egy ilyen-fajta alternatívát konkrét formában ki tudjon alakítani. Fo-galmam sincs, milyen irányban lehetne folytatni, tartalom-mal megtölteni annak a potencialitásnak a helyét, amelyetBretter számunkra megnyit és szabadon hagy – ha nem isfeltétlenül az o nyomdokain haladva, ugyanazon reform-marxista keretek között.

E. P. : Egy forradalmár számára, hogy változtassátokmeg a világot, ez a közvetlen cselekvés, és ilyen értelembeno mindig forradalmárnak vallotta magát – legalábbis az el-vek szintjén. Hát egy kisebbségi társadalomban igen illu-zórikus valami. A filozófus számára azonban nem. Hiszenegyrészt o azt mondta, hogy a kisebbségi léthelyzet sajátos-sága egyenesen rákényszerít bennünket arra, hogy filozófi-ai dimenzióban vessük fel a kérdést, mert mást nem tehe-tünk, nincs vesztenivalónk. Továbbá: a változtatással kap-csolatban általában véve több lehetoséget találunk a kultu-rális palettán. Változtasd meg az életedet, változtasd megönmagadat (ugye, mondja Rilke), de: változtasd meg a vilá-got – mondja Marx. Ennek az elvi fenntartása legalábbis egyolyan lehetoségmezot ad azoknak, akik ebben gondolkod-nak, amely felszabadító ereju. Hogyha a közvetlen társa-

280


dalmi cselekvésnek a lehetosége vagy a hatékonysága aligadott, hát gondolkodni mégiscsak lehetséges arról, hogy milehetne.

R. L. : Beszéltünk nyelvkritikáról, társadalomkritikárólés a nemzedékek kettos nyelvérol szóló bretteri hipotézis-rol is. Ezzel kapcsolatban most felötlik bennem az a bizo-nyos vita, ami Gáll Erno, a Korunk egykori szerkesztoje, il-letve Bretter György és köre között kialakult, és ami tippetadott az 2003/23-as Kellék-számnak, amit aztán a magamrészérol a Korunkban recenzáltam, és amivel kapcsolatbannéhány olvasói visszajelzést és kritikát is kaptam. Jelenlegez tehát legalább mint ürügy ismét visszahozta Brettert a fi-gyelmünk – és egy viszonylag tágabb olvasói kör, nemcsakszakfilozófusok érdeklodésének – középpontjába. Kiindul-va abból, hogy a nemzedékek kettos nyelvérol szóló hipo-tézisben is szó van két nemzedék nyelvének egymásra va-ló kölcsönös lefordíthatatlanságáról, és hogy a beszélgetéstindító kérdéseim is egy ilyesfajta helyzet alapján születtek,ezt a Gáll Erno-féle vitát szeretném felidézni. Rákérdezniarra, hogy tkp. nemzedéki természetu konfliktus volt-e ezakkor közöttük, vagy csak udvarias megfogalmazása egymélyebben gyökerezo, talán ideológiabeli vagy gondolko-dásbeli differenciának (amint azt recenziómról írt szemé-lyes levelében Müller Ádám véli). Arról volt-e szó, hogyGáll Erno éppenséggel egyfajta szintézisre törekedett vol-na, akár eroszakosan is, hogy a két nemzedék nyelvét in-tézményes formában egységesítse, és így egy saját magátújszeruen definiáló, másképpen beszélo generációt, illetveannak célkituzéseit összhangba hozza sajátjával. Hogyanértékelheto ez a bizonyos vita az azóta eltelt évek távla-tából?

E. P. : Természetesen jól látod ezt a kérdést. Abból in-dultunk ki, hogy egy totalitárius rendszernek az elemi ön-

281


szervezodési mozdulata, görcse a totalizálás. Senki nemmaradhat ki egy bizonyos – természetesen ideologikus –közbeszédbol. Ezen belül a Gáll Erno és Bretter György kö-zötti konfliktus oka – Bretter Gáll Erno könyvérol írott kriti-káján túl – abban állt, hogy akkoriban, a hetvenes évek kö-zepére már eldolt, hogy ezek a fiatalok (Tamás Gáspár Mik-lós, Molnár Gusztáv, Ágoston Vilmos) részben nem közöl-hettek a Korunkban, részben pedig ok döntötték el, hogynem is fognak közölni. Bretter akarva-akaratlanul – de in-kább akarva – elfogadta ezt az álláspontot. Azazhogy mindBretter, mind az úgynevezett tanítványok feliratkoztak egyolyan listára, amely a hatalmon kívüliséget jelentette. Ésitt van egy kulcsszó. Annak idején Lukács György hang-súlyozta többször, hogy o az életmuvét vagy annak késob-bi, utolsó részét a hatalom védte bensoségesség sáncain be-lül tudta megírni, teljesen tudatosan jelezve azt, hogy ezlehetetlen lett volna egy olyan tápláló, ideológiai és hatal-mi környezet nélkül, amelyet, ahogy te is hangsúlyoztad,a rendszer részeként vállalt, mert csak ennek a kompro-misszumnak a vállalásával volt lehetséges a nagy muvek-nek a megalkotása. Mármost, ebben a pillanatban, teháta hetvenes évek közepén Bretter már nem vállalta azt, hogya hatalom védte bensoségességnek az elképzelését átvigyeazokra a fiatalokra, akikrol úgy gondolta, hogy nem sza-bad közük legyen ahhoz a hatalomhoz. A konfliktus tehátorganikus volt és megkerülhetetlen, csak emberek kellettekahhoz, hogy ezt felvállalják.

Az, hogy végül ez a kérdéskör mint egy akkori vitánaka megjelenítése 2003-ban a Kellékben megjelent, csak aztjelenti, hogy a mi értelmiségi önismeretünkben ezek a kér-dések nyitott kérdések, amelyeknek elobb vagy utóbb megkell adni a maguk történeti formáját. Itt tehát most azzala Kellék-számmal, amelyre te is utalsz, kezdetét veheti egy

282


ilyenfajta tisztázódási folyamat. Persze nemcsak ez jelentegyfajta rekurziós lehetoséget az akkori kérdésekre, hanemaz is, hogy itt mi értékeljük-átértékeljük az értelmiségi sze-repvállalást a hetvenes-nyolcvanas években. És jelzem is-mét, hogy ez az értelmiség számát és súlyát tekintve na-gyon kis erot képvisel – nem intellektuális erore gondolok–, és egyre fogyatkozik. Tehát átmegy egy olyanfajta lebe-go stádiumba, amely a kulturális genocídium része. Én aztaz álláspontot képviselem, hogy itt ez az értelmiség végül isa kijelentett Endlösung árnyékában muködött, és akik ilyenerkölcsi normákhoz próbálják kötni annak fennmaradását,utólag maximalista elvárásokkal viszonyulva hozzájuk, hátlegalábbis nem ismerik a kontextust.

Különben, ami a nemzedéki problematikát illeti : hamost én körülnézek ebben a korosztályban, akkor azt kellmondanom, hogy én egyedül vagyok. Mindenki, aki a leg-szukebb körbe tartozott, vagy meghalt, vagy elment. Tehátén a legintimebb gondolataimat immár nem tudom meg-osztani senkivel Kolozsváron. És a legintimebb gondolata-im itt egy olyanfajta nyelvezetre vonatkoznának, amelyenmi beszéltünk, amely nyelvezet azt jelenti, hogy egy olyanpoénnál, amit más nem ért, mi nevetünk. Most már ilyenember az én környezetemben nincs. Ezzel csak azt akaromjelezni, hogy nagyon csínján kell bánnunk ismét – szám-beli, sokaságbeli kérdések ezek – a nemzedéki ügyekkel,mert hát a két kezemen megszámolhatom azokat, akik mégközelebb-távolabb felnevetnek ugyanannál a poénnál.

283


Itt nincs tovább – a józan ész szempontja ésa bretteri növekmény

R. L. : A nyár elején kölcsönkértem toled néhány Bret-ter-kötetet, és az egyikben, amelynek eloszavát is jegyzed,egy érdekes személyes bejegyzést találtam, ceruzával, amit– ha megengeded – most idézni szeretnék: „Bretter a szá-zadvég kétségtelenül legeredetibb erdélyi magyar gondol-kodója volt. A nagy kérdés – hogyan lehetett az ebbena közegben.” Megismételném a kérdést : túlélomuvészkéntvagy esetleg mint olyasvalaki, aki átlátta a határokat, és ez-zel a belátásával mesterien tudott zsonglorködni és bánni,a sorok között, célzásokban és kontextusokban? Hogyan le-hetett az egy olyan közegben, ahol a másként gondolkodó-kat oly módon szüntették meg, úgy bántak el velük, hogya fejeket vágták le?

E. P. : Két kulcsszó is elhangzott a felvezetésedben.Egy adott pillanatban Bretter valószínuleg felismerte pél-daértéku marxológusainak az olvasata, Garaudy, Althus-ser, Adam Schaff, Karl Korsch kapcsán, vagyis az úgyne-vezett reformmarxizmus kapcsán, hogy nincs tovább. Hogyez az elmélet, a marxi, avagy marxizáló filozófia felszámol-ja önmagát. O elméletileg nagyon pontosan belehelyeztemagát annak felszámolási folyamatába. Nagyon jól tudta,hogy itt nincs tovább – elméletileg. Mint ahogy nem is volttovább: ha emlékszel, a nagyobb, Garaudy áttért az iszlám-ra, kivált a rendbol, Althusser, akirol késobb bebizonyítot-ták, hogy tulajdonképpen el sem olvasta A tokének a háromkötetét, jóllehet két nagy könyvet írt róla, drámai módonfejezte be pályafutását, felesége meggyilkolása után egy ál-lamilag dotált elmegyógyintézetben. Tehát itt nem volt mártovább. És egyáltalán, a túléloperspektíva, amire utaltál,Bretter számára nem létezett. Gondolom, felismerte, hogy

284


– egészségügyi okok miatt – közel van a halála. Tehát egy-szeruen nem lehetett a túlélésre taktikázni. Itt azt az állás-pontot kellett választani, ami az igazság. Ha nem lehetsé-ges szókratészi módon a dialógusban létrehozni, elhelyeznivalahol a társadalmi mezoben azt, hogy az igazság megkö-zelítésének a perspektívájában hogyan lehet beszélni, ak-kor személyesen kell választani egy olyan pozíciót, amely-ben lehetségessé válik az, hogy az ember ne taktikázzék.Sem elméletileg, sem a személyes kapcsolataiban. Ez ter-mészetesen nem zárja ki azt – és ezt nagyon sokan a szemé-re hányják –, hogy továbbra is olyan emberek voltak a kör-nyezetében, akiket mindenki joggal utált. Nekem errol egy-szer azt mondta, hogy ha uralni akarod, akkor a szarvánálvagy valamely másik megfogható részénél fogva kell kéz-ben tartani a Sátánt.

R. L. : Szókratészt említetted – én Bretter kapcsán je-gyezném meg, hogy a nyelvkritika sem csupán logikaiinstrumentárium, hanem olyan magatartáseszmény, amelya pontossághoz, a tudatossághoz, az egyértelmuséghez,a tisztasághoz, vagy legalábbis ezeknek az igényéhez kap-csolódna. És ebbol egy olyasfajta imperatívusz is adódik,ami most már magára a filozófiára vonatkozhat. Hogy a fi-lozófia maga, annak bretteri koncepciójában egyfajta maga-tartáseszményként muködhetne, amit o, úgy érzem, meg-testesített. Vagyis, hogy nem pusztán egy spekulációs mód,hanem valóban cselekvés, a világ vagy önmagunk meg-változtatásának formája, és egy lehetséges formája az in-tellektuális tisztességnek is. Így tehát csak a mindennapiéletben, nem valamiféle elvont módon, hanem csak ezek-ben a hétköznapokban beszélhetünk filozófusról, szembenazzal a fogalom-botanikával, ahogyan talán Bretter neve-zi, amelynek nincs semmiféle kapcsolata a valósággal és

285


a gondolatnak a valóságra töro tendenciáival. Én ezt tar-tom ma relevánsnak Bretterbol, ezt a hozzáállást.

E. P. : Nézd, én továbbra sem hiszem, hogy a filozófiá-nak manapság a mi kultúránkban és a mi muvelodésünk-ben meglenne az szerepe, amelyet egy nagykorú, nem-provinciális muvelodés megkíván. Nincs meg az az úgyne-vezett kritikus tömeg, amelyik filozófiával élne, vagy ame-lyik úgy gondolná, hogy a köznapok aforisztikus filozofé-mái mellett neki gondolkodnia kellene és ehhez bizonyosfilozófiai instrumentumokat kellene használnia. Ezt talánÁgoston Vilmos fogalmazta meg a legszebben, a Bretter-életmu kapcsán. Éspedig oly módon, hogy filozófiával él-ni, és, amennyire lehet a mi körülményeink között, filozofi-kusan élni, nem azt jelenti, hogy bizonyos beszélgetések-ben vagy mondatcseréink között egyszer csak élünk egykimondással, egy aforizmával, hogy: „hát ez így jó”, vagyhogy: „keletrol jött a fény”. Ezek azok a legrémesebb mon-dathelyzetek, beszélgetési helyzetek, amelyekben egy gon-dolkodó ember meghal. Tudja, hogy az, aki egy ilyenfaj-ta aforizmát használ, az lezárja a maga gondolkodását, ésbezár téged is. Ellenkezoleg, pontosan arról van szó, hogya beszélgetok találjanak egy olyanfajta mondatot, amelymindkettojük számára fontos.

R. L. : Nos, én is érzek Bretterben egy ilyesfajta, ógörö-gösen-szókratikus vonulatot, és olvasván ot néha Szókra-tésznek az a bögölyhasonlata jutott eszembe, amely a filo-zófia kultúrkritikai opcióira vonatkozik: mint bögöly csip-kedi a városállamot, a poliszt, ezt a nagy, lusta és kövér,önelégült lovat, ami persze hálátlan, szükségképpen illú-zióromboló feladat, és maga az elmélet mint olyan hálátlanmufaj a maga mártírjaival, kudarcaival. . .

E. P. : És cenzoraival!R. L. : És talán mégis ez az a mufaj, amiben utazunk.

286


E. P. : Most itt eljutottunk ahhoz a pillanathoz, ahol be-szélgetéseinkben is megjelenik egy cenzor, aki nem a bö-göly, hanem egy idegen gondolat. Amelyet használva úgyvéljük, hogy valamilyen igazsághoz jutottunk el, holottilyenkor repültünk el széles ívben attól, amit igazságnakszeretnénk tartani. Térjünk hát vissza Bretterhez, akinekkét mitológiai állata, lénye a sello volt, illetve a hagyma.A különbözo, a mondatról szóló fejtegetéseiben mindig ar-ra intett, hogy menjünk vissza „A sello van” típusú kije-lentéseknek az igazságára. Nos, „A sello van” kijelentés-ben már a szofisták is azt látták, hogy ez kétfelé osztható:sello valóban van, illetve sello nincs. A modernebb logi-ka errol azt tartja, hogy ez egy ún. szemantikai érvényes-ségrés. Vagyis, hogyha valakinek azt mondom, hogy sellovan, talán elkezd gondolkodni azon, hogy sello vajon van-e, és amennyiben van, annyiban mi a valósága. És akkorfelbukkan az a filozófiai szó vagy kategória, amivel a leg-többet küzdünk. Mármost, a sellonek a valósága minketmindig afelé vezet, hogy amennyiben olyan kijelentéseketteszünk róla, hogy van egy olyan lény, amelynek halfar-ka van, az a halfarok pikkelyes, és a sellonek esetleg keb-lei is vannak, ezek mind hozzárendelt, úgynevezett anali-tikus szubszidiáris ítéletek, és ezeknek az ítéleteknek a so-kaságával, amennyiben talányként fogalmazzuk meg vala-ki számára, egyszer csak azt mondja, hogy „de hiszen eza sello !”. A másik pedig a hagyma. A bretteri fogalmakvagy gondolatok egy úgynevezett növekmény szerint van-nak elrendezve, mint ahogy a hagyma, az allium cepa is egyolyanfajta lény, egy olyanfajta növekmény, amelynek holszára van, hol teste, hol csorog belole valami fehéres dolog,hol gyökere, és amely a talajból is növekszik. Amennyibenezeket a szubszidiáris analitikus ítéleteket melléhelyezzük,egyszer csak eljutunk annak a kijelentéséig, hogy ez a hagy-

287


ma. És rámutatunk valamire, ami ez. Így jön létre a valósága kijelentésben. Azt hiszem, hogy akik a bretteri gondolko-dásmódot csupán az esszéire vagy a tanulmányaira rögzí-tik, nem gondolták végig azt, hogy azok a fogalmak, sza-vak, kategóriák, amelyeket használ, az egyébként aránylagkisszámú írását ilyen módon szövik át. Meg merem tehátkockáztatni azt az elképzelésemet – és életem jelentos ré-szét arra fordítottam, hogy ezt megpróbáljam konkretizálni–, hogy ezekben a tanulmányokban van valami excedens,valami többlet – azazhogy Bretternek a gondolkodása ön-magában képviselt egy fejlodményt, egy bizonyos növek-ményt (szeretném kiküszöbölni a fejlodés szót).

R. L. : Végül gyakorlatiasabb kérdésekre terelném aszót, Bretter „közösséghez” való viszonyára. Tudjuk, hogya Lukács-iskola tagjaival jó kapcsolatai voltak, és hogy a mimai, még fennálló kapcsolatainkat, Heller Ágneshez, Vaj-da Mihályhoz, Márkus Györgyhöz, akik talán még számontartanak, köszönhetjük az o idoben átsugárzó hatásának ésbefolyásának is. Annak az iskolaszervezo teljesítménynek,ami lehet, hogy már csak anekdoták szintjén érheto tetten,de akkor is fontos, mert meghatározónak bizonyult helyze-tünk alakulására nézve.

E. P. : Mind életében, mind halála után rendkívüli mó-don segítette a közösséget – de nem úgy, ahogy ezt nekifeladatul szabták meg. Például volt olyan helyzetben, hogyegy adott pillanatban Balogh Edgár, nemzetiségi politizá-lásunknak avagy muvelodésünknek akkori korifeusa aztmondta neki, hogy: „Gyurikám, csodálatosak az esszéid,de ideje lenne valami magyart is írni !” És akkor BretterGyörgy hazament, elovett egy lexikont és megnézte, hogyaznap éppen kinek van évfordulója. Vörösmartyt találtameg benne – és írt egy Vörösmarty-esszét. Nem mondhat-nám tehát, hogy ily módon is nem kívánt megfelelni a helyi

288


kívánalmaknak. Azt mondottuk továbbá, hogy mind éle-tében, mind halálában. Közismert módon személyes kap-csolatai révén Bretter igen jó, baráti viszonyban volt a máremlítettekkel, a Lukács-iskola tagjaival, akik gyakran lá-togattak Kolozsvárra. Mi ennek köszönhetjük mint filozó-fusok, vagy mint olyan emberek, akik hozzá közel álltak,hogy a kilencvenes években egyáltalán fel tudtuk mutat-ni magunkat – olyanokként, akik egykor Kolozsváron él-tek, írtak, gondolkodtak. És Bretter György eme barátainakköszönhetoen rendkívül nagy támogatást kaptunk abban,hogy a kolozsvári egyetemen létrehozzuk a filozófuskép-zést, rendkívül nagy és a halálon átnyúló támogatást, hogya csírázó kolozsvári filozófiaoktatást akceptálták, bennün-ket elfogadtak a magyarországi szakmai nyilvánosságban– hamarabb, mint akárki mást. Ez még akkor is így volt,hogyha Brettert életének utolsó esztendejében Magyaror-szágról kitiltották, illetve Romániában betiltották. Gondo-lom, hogy ennél abszurdabb helyzetet nem tudunk elkép-zelni. Azt a Brettert, aki pécsi születésu volt, és aki bármi-kor kérhette volna, hogy alanyi jogon, mint magyar állam-polgár, hazamehessen Pécsre.

R. L. : Végül az úgynevezett Bretter-iskoláról, amely-hez talán te magad is hozzászámítod önmagad. . .

E. P. : Nézd, természetesen létezik Bretter-iskola. ABretter-tanítványok ezt mindig büszkén vállalják. Én nemvagyok a Bretter-iskola tagja, én Bretter egyik jó barátja vol-tam, aki néha hosszasan elbeszélgettem vele, akivel gyak-ran sétáltunk, és akinek ott ültem a betegágya mellett. Na-gyon sok érdekes elképzelése volt, sok mindent testált rám,például azt, hogy az erdélyi magyar filozófiai múltat ki kelladni, és egy szép könyvsorozatot kell belole csinálni. Eztma Tonk Márton és a Pro Philosophia Alapítvány, valamintkiadó meg is teszi, azt is rám testálta, hogy kell írni egy sze-

289


miotikai szótárt – ha az angyal segít, azt is meg fogjuk tenni–, és így tovább. Van.

R. L. : Szép lassan eljutottunk abból az alapállásból,amikor egy olyan generáció „képviselojeként”, amely néhaoly módon próbál saját magának babérokat szerezni, hogymások fejérol cseni le azt, felismerhetnénk, hogy közvet-ve az o iskolateremtoi, oktatói és egyéb tevékenységénekis eredményei vagyunk. Itt pedig már nem az a kérdés,hogy vajon érdemes-e Brettert olvasni vagy sem, és nem iscsak könyvekkel szeretnénk társalogni, hanem személyek-kel. Milyen volt hát o mint „magánember” – és ez nem esz-metörténeti pletykálkodásra vonatkozó felhívás –, milyenvolt alkotói módszere, milyen volt a hallgatóihoz való vi-szonya, hogyan írt, és egyáltalán hogyan fogalmazott megönmaga számára filozófiai problémákat?

E. P. : Gondolom, beszélgetésünkbol eddig is kiderült,hogy a szó legszigorúbban mufaji értelmében vett esszéketés tanulmányokat írt. Magánemberi viszonyaiban is abszo-lút szigorúság jellemezte. Ami nem azt jelentette, hogy nemvolt egy – ahogy a hölgyek megfogalmaznák – ennivaló,vagy éppenséggel falnivaló ember, mert az volt. Bretterneksármja volt. És ez a bizonyos sárm számomra azt jelentet-te, hogy reggelente, amikor én az egyetemre mentem, éstalálkoztunk a Fürdo utcában, o pedig bevárta a központfelé igyekvo kis csapatot, kezében az aznapi eloadásáhozelokészített jegyzetekkel, illetve, amikor mi elkezdtünk be-szélgetni. . . számomra az ilyen napokon élmény volt a bel-város felé menni. Az alkotói módszere pedig a következovolt : hatalmas és naprakész könyvtárából o mindent elol-vasott – nem tudom, hogy mikor és hogyan csinálta. (Kü-lönben, ez a könyvtár tényleg hatalmas volt. Ha valaki pél-dául Kun Béla életrajzát akarta elolvasni, vagy Roger Gara-udy egyik füzetét, azt nála megtalálta, de csak akkor adta

290


kölcsön, ha az ember azzal ment hozzá, hogy körülbelül ezés ez a problémája, és errol kívánna gondolkodni. Akkora legnagyobb örömmel kölcsönadta.) Alkotói módszerérevisszatérve, ez az volt, hogy – amint te is láthattad, amikorolvastad a szövegeit – itt nincs hivatkozás. Bretter Györgynem úgynevezett bélyeggyujto típusú alkotó volt – jóllehetkülönben nagy filatelista. O nem úgy írt tanulmányt, hogymindenkitol a megfelelo mondatot kipreparálja, és tanul-mányának a zárómondata egy félgondolat legyen. Nem. O,amikor számára kristálytisztán megfogalmazódott a prob-léma, és amint leült írni, akkor teljes magányban – ami ne-ki nem tudom, mit jelentett, szobájában, sétálva vagy bará-tai között – végiggondolta az esszét vagy tanulmányt úgy,ahogy azt Bretter György végiggondolja és megírja. Ha aka-rod, a józan ész szempontjából, amelyhez a marxizmusnakvagy volt köze, vagy nem volt köze.

(Helikon, 15. évf. 2004. 18. (414.), 19. (415.), 20. (416.),szept. 25., okt. 10., okt. 25. számok)

291

IV. RÉSZ

FÜGGELÉK

ÖNÉLETRAJZ

Pécsett születtem, 1932. március 21-én. Szatmáron 1950-benérettségiztem, majd 1954-ben a Bolyai Tudományegyetem filozó-fia szakán államvizsgáztam. 1957-ig az Igazságnál újságíróskod-tam, azután tanítok, elobb az egyetemen, majd 1960-tól mindmá-ig a két kolozsvári muvészeti foiskolán filozófiát.

Az egyetemen szinte semmit sem tanultam meg annyira,hogy 10 év alatt ne sikerült volna, sokszor kínosan, fáradságo-san, de mégis elfelejtenem. Közben, a lapnál megtanítottak arra,hogy az írásban a legfontosabb a frappáns kezdomondat, és hogya kisállattenyésztok kiállítása vagy a sáros utca is halálosan ko-moly dolog.

Esszéket írok etikai-antropológiai kérdésekrol, mert hiszem:az ember problémája a legkomolyabb dolog. Nem vagyok biztosabban, hogy filozófia az, amit csinálok, de az igen elvont szak-tanulmányok mellett és közben szükségét érzem a kötetlenebb éstalán közérthetobb formának és az önkifejezésnek is.

Lehet, a muvészhallgatók között végzett tanári munkám in-dít arra, hogy a kimondott igazságok szikár burkát felrepesztveérzéki töltést csempésszek az elvontságba, és sugallni próbáljakvalamit a világról, amit helyesnek érzek, de másképp elmondaninem tudok.

Vajon eljutok-e az emberekig? – nem tudom. De célom még-iscsak ez. Mert az illúziórombolás korában felmagasodott egy il-lúzióm: hiszek a társadalmi szolidaritás eszményében. Ezért vanhivatástudatom. Ennek kialakításában a dönto lökést Tóth Sán-dortól, tanáromtól és barátomtól kaptam.

295

Függelék

Meg a folyóiratoktól, mindenekelott a Korunktól, és szer-kesztoktol, akik írást kérnek tolem, és hallgatóimtól, akik elfo-gadnak.

Remélem, hogy nemzedékem, a filozófiával foglalkozók nem-zedéke mögött felzárkózik az ifjú filozófusok csapata, amely képeslesz elfogulatlanabbul, muveltebben és tisztábban új gondolato-kat nyújtani azoknak, akik a világot nem csak élni, de érteni isakarják.

(Forrás: Korunk, 2000. 9. 44–45. Közzéteszi Mester Béla.)

296

A KIADÁSRÓL

Az eltelt negyed század alatt többször írtam Bretter Györgymuveirol, filozófiájáról, ama saját magam által meghatáro-zott elvnek megfeleloen, hogy csak akkor írok Róla, ha mégmindig van lehetséges mondanivalóm. Az idoben egymás-ra épülo írásaimnak a formáját lehetetlen lett volna felbon-tani és azokat összemontírozni egy szabályos monográfia-formába. A mufaji dilemmát úgy döntöttem el, hogy az írá-sokat kronológiai sorrendben összekapcsoltam, és egyikét-másikát természetesen át- és egybedolgoztam. Úgy vélem,hogy az így létrejött füzér tekintheto – igen sajátos for-májú – monográfiának, tekintettel arra, hogy a Bretter fi-lozófiájában felmerült kérdéseket – vissza-visszatérve rá-juk, az elemzéseket árnyalva és elmélyítve, „ondulatori-kus” formában, ahogy a Platón-dialógusokról mondja a fi-lológia – mind érintettem. Az egyes fejezetek elején, a láb-jegyzetek élén közlöm az alapul szolgáló egykori tanulmá-nyok lelohelyét.

Meg kell jegyeznem, hogy két ízben is kényszerültem– gondolatmeneteim koherenciájának fenntartása okán –egy-egy bekezdésnyi részt saját írásomból ismételni.

Bretter György kortársaival és barátaival beszélgetvénarról, hogy tulajdonképpen még egy „rendes” életrajzasincs – foleg, ami az ötvenes évek zivataros történéseit ille-ti -, támadt az az elképzelésünk, hogy érdemes lenne a Velekapcsolatos emlékeket összegyujteni, annál is inkább, mertsugárzó egyéniség volt, mindenki kapott tole valamilyenéletre szóló villanást. Így hát megszülettek a mozaikkoc-

297

Függelék

kák: Balázs Sándor, Bura László, Kántor Lajos, a sportúj-ságíró László Ferenc, Szabó Gyula (nyugodjék békében),valamint Vajda Mihály készségesen illesztették a magukemlékeit a lehetséges portréhoz. És így közelebb kerülünkaz emberhez, aki – mellesleg – annyi minden mást is csináltröpke életében.

Eredetileg Angi István, a hu barát is egy ilyenfajta mo-zaik megírásával kecsegtetett, aztán mekkora volt megle-petésem, amikor a Professzor Úr asztalunkra tette BretterGyörgy doktori disszertációjának nagyszabású értelmezés-kísérletét, egy kontextuális bevezetést.

Mindannyiukat illesse köszönet és hála. Végül egy kö-zös kötet született, amellyel március 21-én a 75 éve születettFilozófusra emlékezhetünk.

Szerkesztoként is, most már valóban elmondhatom,hogy ez az utolsó szavam.

298

BRETTER GYÖRGY MUVEIÉS A RÓLA SZÓLÓ IRODALOM1

A könyvészet tárgyidoszaka a kezdetektol e kötet szerkesz-tésének lezárásáig tartó idoszak. Bibliográfiánk két rész-re oszlik. Az elso részben Bretter György írásainak lehe-toség szerint teljes bibliográfiáját közlöm, néhány kivétel-tol eltekintve kézbevétel alapján. A könyvészet e részénekcélja kettos : föltárni Bretter György valamennyi, életében,vagy poszthumusz megjelent, illetve máig kéziratban ma-radt írását, illetve lehetoség szerint érzékeltetni a szövegekkülönbözo közléseinek kontextusát, helyét a nyilvánosság-ban. E célok érdekében vállaltam az adatok részleges ismét-lodését, és így a bovebb terjedelmet is.

A részen belül eloször Bretter György önálló kötetei-nek analitikus leírását közlöm idorendben, ami a szerzo,illetve poszthumusz kötetek esetében az összeállító szer-kesztési elveirol, az egyes írások csoportosításának módjá-ról is tájékoztat. A kötetek címleírásakor bevezetem azok-nak késobbiekben használt rövidítését, például: Vágyak,emberek, istenek [VEI].

Ezt követoen közlöm egyenként Bretter György szö-vegeinek leírását az elso megjelenés szerint, a folyóira-tok beturendjében, azon belül idorendben, a címleírás utánmindig megadva a késobbi megjelenések helyét is. A csakkötetben megjelent szövegek a folyóiratokban publikál-

1 Egyed Péter jegyzeteinek, kiegészítéseinek felhasználásával ösz-szeállította Mester Béla

299

Függelék

tak után, idorendben következnek, függetlenül attól, hogyBretter saját kötetében, vagy másutt jelentek-e meg; eztkövetik a ma is kéziratban lévo szövegek; végül BretterGyörgy fordításai és szerkesztoi tevékenységének doku-mentumai. (Utóbbiakra szintén rövidítést vezetek be az ön-álló köteteknél megszokott módon, a rövidítésekkel azon-ban az olvasó a könyvészetben elobb találkozik majd, mintfeloldásukkal. A kéziratok mindegyike az Országos Szé-chenyi Könyvtár Kézirattárának 362. sz. fondjában találha-tó.) Bretter muveinek fordításait, illetve a más címen, vagymás szöveggel összevonva, közös címen való megjelenéstugyanazon szöveg újabb megjelenésének tekintettem, ab-ban a néhány esetben viszont, ahol nem tudtam összevetnia címük alapján hasonló szövegeket, külön tételként szere-peltettem azokat. A Bretter önálló köteteiben való másodikmegjelenés esetében az elozo részben, az általa szerkesz-tett kötetek esetében pedig az ebben a részben, de hátrébbbevezetett rövidítéseket alkalmaztam. A folyóiratok szerin-ti, némileg szokatlan csoportosítás arra is módot ad, hogyáttekinthetové váljék a szerzo publikációinak megoszlásaidoben, terjedelemben és tematikában a különbözo lapokközött, így például jól elválnak az Igazságban közölt ko-rai újságcikkek a késobbi filozófiai írásoktól, illetve egymásmellé kerülnek az Elorében közölt Szeminárium címu soro-zat darabjai.

A második részben a szerzok beturendjében, ezen be-lül idorendben közlöm a Bretter Györgyrol szóló irodal-mat teljességre törekedve, beleértve az újraközléseket is,néhány kivételtol eltekintve kézbevétel alapján.

300

Bretter György muvei és a róla szóló irodalom

Bretter György muvei

Önálló kötetek (aprónyomtatványok a felsorolás végén)

Vágyak, emberek, istenek. Tanulmányok, esszék. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1970, 271. o. [VEI.]

Személyiség és humanizmus 5–95. o.Szükségletünk, a filozófia (1966) 7–14. o.

A filozófus: Marx (1968) 15–25. o.

Muveltség és filozófia (1966) 26–32. o.

Személyiség és humanizmus (1966) 33–53. o.

Humanizmus és struktúra (1967) 54–62. o.

Az elidegenedés és forrásai (1965) 63–78. o.

Az ember filozófiai tudománya 79–86. o.

Eszményeink és a világ (1968) 87–95. o.Parabolák 97–151. o.

Ikarosz legendája 99–110. o.

Kentaurok dilemmája 111–123. o.

Laokoón, a néma 124–138. o.

Kronosz, a kegyetlen 139–151. o.Emberek, muvek 153–270. o.

Vörösmarty utolsó versei 155–180. o.

A forradalom megidézoje 181–187. o.

Az Ido A kastélyban, avagy adalék Kafkához, akiígy jellemezte magát: Semmim se hiányzik, csakönmagam” 188–205. o.

Jean-Paul Sartre útjai 206–218. o.

Élet és gondolat 219–232. o.

301

Függelék

Paradoxon és alkotás 233–249. o.

A tisztaság útvesztoin. Bodor Ádám novelláiról250–263. o.

Milyen is az angol esszé? 264–270. o.

Párbeszéd a jelennel. Esszék, tanulmányok. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1973, 320. o. [PJ.]

Elöljáróban az esszérol 5–7. o.Arcot kereso istenek és az emberek 9–46. o.

Apollón, nimfa, szerelem 11–23. o.

Valamikor Silenus orizte a forrásokat 24–34. o.

Hérakleitosz, a filozófus, Hermodorosz barátja35–46. o.

Itt és mást 47–143. o.Lenin, avagy a teljes magyarázat elve 49–61. o.

Egy cikk elozményei és következményei 62–73. o.

A dialektika Hegeltol Marxig 74–79. o.

Gondolatok a humanizmusról 80–94. o.

A nyelv és az erkölcs 95–106. o.

Adalék egy hely- és egy idohatározósajátosságaihoz 107–127. o.

Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol128–143. o.

Arcok 145–293. o.A felorlodés logikája 147–152. o.

Ádám harca Luciferrel, avagy ido és egzisztenciaa Tragédiában 153–167. o.

Adalékok Lukács György életmuvénekértelmezéséhez 168–196. o.

302


A gondolkodó következetessége, avagy D. D.Rosca filozófiájának egysége 197–225. o.

Dialógus a humanizmusról 226–249. o.

Furcsa, történik velünk valami, s mi önmagunktörténünk 250–262. o.

„Mit akarok én megérteni? Az ido jelentoségét ésbelso mivoltát . . . ” (Ágoston) 263–273. o.

Esszék és életek 274–293. o.Függelék helyett 295–318. o.

Cím nélküli vitairat a taktikus kritikus ellen297–309. o.

Ideiglenes manifesztum a líra provincializmusaellen 310–318. o.

Itt és mást. Válogatott írások. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1979, 575.o. [IM.]

Ikarosz legendája (1966) 39–47. o.Humanizmus és struktúra (1967) 48–54. o.A filozófus: Marx (1968) 55–62. o.Néhány észrevétel Louis Althusser elméletifelfogásáról (1968) 63–66. o.Az Ido A kastélyban, avagy adalék Kafkához, aki ígyjellemezte magát: „Semmim se hiányzik, csakönmagam” (1968) 67–80. o.Eszményeink és a világ (1968) 81–87. o.Temetés Zsögödön (1968) 88–98. o.Laokoón, a néma (1968) 99–110. o.Kronosz, a kegyetlen (1969) 111–120. o.Kentaurok dilemmája (1969) 121–130. o.Élet és gondolat (1969) 131–141. o.

303

Függelék

Vörösmarty utolsó versei (1969) 142–161. o.Lenin, avagy a teljes magyarázat elve (1970)162–171. o.Ideológia és kritika (1970) 172–175. o.Az erkölcstan közelében (1970) 176–179. o.Mítosz? Filozófia? (1970) 180–183. o.A nyelv és az erkölcs (1970) 184–192. o.Emberhez méltó módon élni (1971) 193–197. o.A béke posztulátuma (1971) 198–202. o.Nagy László: Asszonyfeju felleg (1971) 203–206. o.Apollón, nimfa, szerelem (1971) 207–216. o.Hérakleitosz, a filozófus, Hermodorosz barátja (1971)217–225. o.Dialógus a humanizmusról (1971–1972) 226–243. o.Furcsa: történik velünk valami, s mi önmagunktörténünk (1971) 244–253. o.Adalék egy hely- és idohatározó sajátosságaihoz(1971) 254–269. o.Valamikor Silenus orizte a forrásokat (1972)270–277. o.A felorlodés logikája (1972) 278–281. o.Ádám harca Luciferrel, avagy ido és egzisztencia aTragédiában (1972) 282–293. o.„Mit akarok én megérteni? Az ido jelentoségét ésbelso mivoltát. . . ” (Ágoston) (1973) 294–301. o.Tény és elmélet (1973) 302–307. o.Ki? Mi? (1973) 308–311. o.Adalékok Lukács György életmuvénekértelmezéséhez (1973) 312–333. o.

304


Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol (1973)334–345. o.Minek a nevében (1973) 346–349. o.A szövegek elott (1974) 350–357. o.És hová érkezett? (1973) 358–363. o.Szavak – eloszavakról (1974) 364–378. o.Csodálkoznak? Miért? Miért? (1974) 379–384. o.Kant, avagy a filozófus becsülete (1974) 385–389. o.Sinkó Ervin, avagy a csodálatos illúzió története(1974) 390–409. o.Írt és tanított. . . (1975) 410–418. o.Apáczai-film (1975) 419–424. o.A filozófiára vonatkozó kijelentések filozófiája, avagymiért mondja éppen így? (1975) 425–437. o.Fichte eszményi állama (1975) 438–457. o.A mindenesek kálváriája (1975) 458–464. o.Szilágyi István bizonyára regényt írt (1975) 465–471. o.A hegyen túl is hegy van (1975) 472–479. o.Vázlat a „kijelento mondat” filozófiájához (1975)480–499. o.Berzsenyi (1976) 500–516. o.Mi is az a konkrétum, avagy mire képes aszerszámlakatos, ha végiggondolja a világot (1977)517–527. o.Bevezetések és kísérletek recenziója (1977) 528–552. o.Függelék 553–566. o.

1. [A madáchi végeredmény] (1973) 553–560. o.

2. [Az új hullámról] (1977) 560–566. o.

305

Függelék

Párbeszéd a vágyakkal. Esszék. Magveto Könyvkiadó,Budapest, 1979, 451. o. (Elvek és utak) [PV.]

Parabolák 17–107. o.Ikarosz legendája 19–30. o.

Kentaurok dilemmája 31–43. o.

Laokoón, a néma 44–58. o.

Kronosz, a kegyetlen 59–71. o.

Apollón, nimfa, szerelem 72–84. o.

Valamikor Silenus orizte a forrásokat 85–95. o.

Hérakleitosz, a filozófus, Hermodorosz barátja96–107. o.

Itt és mást 109–231. o.Lenin, avagy a teljes magyarázat elve 111–123. o.

A nyelv és az erkölcs 124–135. o.

Adalék egy hely- és egy idohatározósajátosságaihoz 136–156. o.

Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol157–172. o.

A, B . . . Z. 173–181. o.

Kant, avagy a filozófus becsülete 182–187. o.

Fichte eszményi állama 188–214. o.

A filozófiára vonatkozó kijelentések filozófiája,avagy miért mondja éppen így? 215–231. o.

Arcok 233–400. o.Az ido A kastély-ban, avagy adalék Kafkához, akiígy jellemezte magát: „Semmim se hiányzik, csakönmagam” 235–253. o.

Paradoxon és alkotás 254–271. o.

306


Ádám harca Luciferrel, avagy ido és egzisztenciaa Tragédiában 272–286. o.

Gondolatok Berzsenyirol 287–309. o.

Sinkó Ervin, avagy a csodálatos illúzió története310–336. o.

Csodálkoznak? Miért? Miért ! 337–343. o.

Szilágyi István bizonyára regényt írt 344–352. o.

Mi is az a konkrétum, avagy mire képes aszerszámlakatos, ha végiggondolja a világot353–366. o.

Bevezetések és kísérletek recenziója 367–400. o.Búcsú 401–451. o.

Temetés Zsögödön 403–416. o.

Apátzai-film 417–424. o.

A „sello” mint alany (Kísérlet az alany–állítmányviszony elemzésére; Sellonek lenni nem szégyen,csak kellemetlen) 425–451. o.

Crez si istorie. Editura Kriterion, Bucuresti, 1979, 335. o.(román nyelven, ford. Francisc Grünberg) [CI.]

Partea I : Mituri? 11–111. o.Legenda lui Icar 13–25. o.

Dilema centaurilor 26–40. o.

Laocoon cel mut 41–57. o.

Cronos cel neîndurator 58–72. o.

Apolo, nimfa, dragoste 73–86. o.

Odinioara Silen pazea izvoarele 87–98. o.

Filosoful Heraclit, prienul lui Hermodor99–111. o.

307

Függelék

Partea a II-a Limba si literatura 113–207. o.Contributie la particularitatile unui complementcircumstantial de loc si timp 115–137. o.

Limba si morala 138–151. o.

Ipoteza despre limba dubla a generatiilor152–169. o.

Timpul în Castelul, sau Addenda la Kafka, celcare s-a caracterizat astfel : „Nu-mi lipseste nimic,decît eu însumi” 170–190. o.

Lupta lui Adam cu Lucifer, sau Timp si existentaîn „Tragedia omului” 191–207. o.

Partea a III-a Traiectorii filosofice 209–333. o.Statul ideal al lui Fichte 211–239. o.

Lenin, sau Principiul explicatiei complete240–253. o.

Antecedentele si consecintele unui articol254–267. o.

Sinkó Ervin, sau Povestea mirabilei iluzii268–299. o.

Contributii la interpretarea operei lui LukácsGyörgy 300–332. o.

Consecventa cugetatorului, sau Unitatea filosofieilui D. D. Rosca 333–363. o.

A kortudat kritikája. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984,204. o. [KK.]

Szeminárium 5–149. o.Az örök béke (1970) 150–152. o.Újabb adalékok a konvenciók lélektanához (1971)153–160. o.

308


Még újabb adalékok a konvenciók lélektanához (1971)161–168. o.A, B . . . Z (1973) 169–173. o.„Fesz és pöf” ellen (1974) 174–177. o.Francis Bacon, aki Angliában élt (1976) 178–181. o.Az illúzió szerkezete (200–220 flekk, leadási határido1975. 3. 30.) 182. o.

A felorlodés logikája (Esszék, értelmezések, jegyzetek).Enciklopédia Kiadó—Ister Kiadó, Budapest, 1998, 318. o.[FL.]

I 19–22. o.Mítosz? Filozófia? (1970) 19–22. o.

II 23–97. o.Ikarosz legendája (1967) 23–32. o.

Kentaurok dilemmája (1969) 33–43. o.

Laokoón, a néma (1969) 44–56. o.

Kronosz, a kegyetlen (1969) 57–67. o.

Apollón, nimfa, szerelem (1971) 68–78. o.

Valamikor Silenus orizte a forrásokat (1972)79–87. o.

Hérakleitosz, a filozófus, Hermodorosz barátja(1971) 88–97. o.

III 99–163. o.Milyen is az angol esszé? (1968) 99–105. o.

Az ido A kastélyban, avagy adalék Kafkához, akiígy jellemezte magát: „Semmim se hiányzik, csakönmagam” (1968) 106–121. o.

Ki? Mi? (1973) 122–126. o.

A felorlodés logikája (1972) 127–131. o.

309

Függelék

Ádám harca Luciferrel, avagy ido és egzisztenciaa Tragédiában (1973) 132–144. o.

Gondolatok Berzsenyirol (1976) 145–163. o.IV 165–283. o.

A nyelv és az erkölcs (1971) 165–174. o.

Adalék egy hely- és egy idohatározósajátosságaihoz (1972) 175–192. o.

Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol (1973)193–206. o.

Adalékok a konvenciók lélektanához (1970)207–215. o.

Újabb adalékok a konvenciók lélektanához (1971)216–224. o.

Még újabb adalékok a konvenciók lélektanához(1971) 225–233. o.

A, B . . . Z (1973) 234–238. o.

Temetés Zsögödön (1968) 239–250. o.

A kegyes város 251–260. o.

A „SELLO” mint alany (Kísérlet azalany–állítmány viszony elemzésére; Selloneklenni nem szégyen, csak kellemetlen) (1975)261–283. o.

V 285–288. o.Az erkölcstan közelében (1970) 285–288. o.

MKKE Rajk László Szakkollégium. Szakkollégiumi Füzetek 1.Bretter György sírjánál. Válogatta Zsolnai László. Budapest,1983, 15. o. Szemelvények muveibol, Tamás Gáspármegemlékezése (lásd ott is), rövid bibliográfia. [RL.]

Kiállítási katalógusok a Korunk Galéria számára

310


1976. március 6. Nemes László kiállítására1976. március 20. Szilágyi Zoltán kiállítására

Újraközölve in Kántor Lajos (szerk.) : Találkozások.Korunk Galéria. Kolozsvár, 1997, 33. o.

1977. április 2. Kádár T. Tibor kiállítására[lásd még Kádár T. Tibor – saját útján. Utunk, 32.évf. 31. (1501.) sz. 7. o.]

Szövegek

Echinox

Megemlékezés után. [Hegel születésének évfordulójakapcsán]. Echinox [Kolozsvár], 2. évf. 1970. 12. sz. 17. o.

Újraközlés in Bábel tornyán. Válogatás az Echinoxmunkatársainak írásaiból. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1983, 165–167. o.

Ef-Lapok

A kegyes város. Ef-Lapok. 2. évf. 1986. 11–12. sz. 24–25. o.Újraközlés in FL. 251–260. o.

3. [. . . , Üvegszemuek a lovak. . . , Istenem. . . ,] Ef-Lapok. 2. évf.1986. 11–12. sz. 26. o. [három vers]

Elore

Muveltség és filozófia. Elore, 20. évf. 5942. sz. 1966.december 10., 1, 5. o.

Újraközlés in VEI. 26–32. o.

311

Függelék

Szeminárium. Bretter György rovata 1972. február 6. és1974. március 24. között az Elore vasárnapi számaiban,összegyujtött újraközlésük az egykori rovat címe alatt aKortudat kritikájában [KK.]

A neveken túl. Elore, 26. évf. 7541. sz. 1972. február 6., 3. o.Újraközlés in: KK. 5–6. o.

Kétely? Elore, 26. évf. 7566. sz. 1972. március 5., 3. o.Újraközlés in: KK. 6–8. o.

Vita. Elore, 26. évf. 7572. sz. 1972. március 12., 3. o.Újraközlés in: KK. 8–10. o.

Olvasunk. Elore, 26. évf. 7584. sz. 1972. március 26., 4. o.Újraközlés in: KK. 10–12. o.

A példa I. Elore, 26. évf. 7596. sz. 1972. április 9., 3. o.Újraközlés in: KK. 12–14. o.

A példa II. Elore, 26. évf. 7602. sz. 1972. április 16., 3. o.Újraközlés in: KK. 14–15. o.

Mérték. Elore, 26. évf. 7625. sz. 1972. május 14., 5. o.Újraközlés in: KK. 15–17. o.

Keret? Elore, 26. évf. 7643. sz. 1972. június 4., 3. o.Újraközlés in: KK. 17–19. o.

Tanulság. Elore, 26. évf. 7649. sz. 1972. június 11., 3. o.Újraközlés in: KK. 19–20. o.

Vágy. Elore, 26. évf. 7655. sz. 1972. június 18., 3. o.Újraközlés in: KK. 20–22. o.

Költészet? Elore, 26. évf. 7667. sz. 1972. július 2., 4. o.Újraközlés in: KK. 22–24. o.

A jóról. Elore, 26. évf. 7679. sz. 1972. július 16., 4. o.Újraközlés in: KK. 24–25. o.

312


A jóról. Elore, 26. évf. 7692. sz. 1972. július 30., 3. o.[az elozovel azonos címu, de különbözo szövegu írás]Újraközlés in: KK. 25–27. o.

Nyári probléma? Elore, 26. évf. 7698. sz. 1972. augusztus 6.,3. o.

Újraközlés in: KK. 27–29. o.

Hasznos? Értékes? I. Elore, 26. évf. 7710. sz. 1972.augusztus 20., 3. o.


Hasznos? Értékes? II. Elore, 26. évf. 7715. sz. 1972.augusztus 27., 3. o.


Az én és a más. Elore, 26. évf. 7721. sz. 1972. szeptember 3.,3. o.


Meta. . . Elore, 26. évf. 7739. sz. 1972. szeptember 24., 3. o.Újraközlés in: KK. 34–35. o.

Egyértelmu? I. Elore, 26. évf. 7751. sz. 1972. október 8., 3. o.Újraközlés in: KK. 35–37. o.

Egyértelmu? II. Elore, 26. évf. 7757. sz. 1972. október 15.,3. o.


Marx in: Marx, Karl feljegyzéseibol 1857–1859-bol. Elore, 26.évf. 7763. sz. 1972. október 22., 3. o.


Szubjektív lényeg. Elore, 26. évf. 7775. sz. 1972. november 5.,3. o.


313

Függelék

Kiábrándulás. Elore, 26. évf. 7781. sz. 1972. november 12.,4. o.


Készenlét. Elore, 26. évf. 7787. sz. 1972. november 19., 3. o.Újraközlés in: KK. 44–46. o.

Módszertani „nem”. Elore, 26. évf. 7799. sz. 1972. december3., 3. o.


A mítosz halála? Elore, 26. évf. 7805. sz. 1972. december 10.,3. o.


Önzetlen cél. Elore, 26. évf. 7811. sz. 1972. december 17.,3. o.


Egyszeru beszéd. Elore, 26. évf. 7817. sz. 1972. december 24.,3. o.


Újév táján. Elore, 27. évf. 7827. sz. 1973. január 7., 4. o.Újraközlés in: KK. 54–56. o.

Többnyire. Elore, 27. évf.7839. sz. 1973. január 21., 4. o.Újraközlés in: KK. 56–58. o.

Egzakt tudomány. Elore, 27. évf. 7845. sz. 1973. január 28.,6. o.


Józan ész. Elore, 27. évf. 7851. sz. 1973. február 4., 3. o.Újraközlés in: KK. 60–62. o.

Anyag? Tudat? Elore, 27. évf. 7857. sz. 1973. február 11.,3. o.


314


Ellentmondás. Elore, 27. évf. 7863. sz. 1973. február 18., 3. o.Újraközlés in: KK. 64–65. o.

Pragma? Elore, 27. évf. 7869. sz. 1973. február 25., 3. o.Újraközlés in: KK. 65–67. o.

Marx, a radikális. Elore, 27. évf. 7881. sz. 1973. március 11.,3. o.


Értelmes beszéd. Elore, 27. évf. 7887. sz. 1973. március 18.,3. o.


A tények súlya. Elore, 27. évf. 7893. sz. 1973. március 25.,4. o.


Nyelvek. Elore, 27. évf. 7899. sz. 1973. április 1., 5. o.Újraközlés in: KK. 73–75. o.

Feszültség. Elore, 27. évf. 7905. sz. 1973. április 8., 3. o.Újraközlés in: KK. 75–77. o.

Kérdezés. Elore, 27. évf. 7911. sz. 1973. április 15., 3. o.Újraközlés in: KK. 77–78. o.

Irányzatok? Elore, 27. évf. 7917. sz. 1973. április 22., 3. o.Újraközlés in: KK. 78–80. o.

Fogalom-botanika. Elore, 27. évf. 7929. sz. 1973. május 6.,5. o.


Részesedés. Elore, 27. évf. 7935. sz. 1973. május 13., 3. o.Újraközlés in: KK. 82–84. o.

Filozofikus élet? Elore, 27. évf. 7941. sz. 1973. május 20., 3. o.Újraközlés in: KK. 84–86. o.

315

Függelék

Mi áll vitán felül? Elore, 27. évf. 7947. sz. 1973. május 27.,5. o.


Az ez és a más. Elore, 27. évf. 7953. sz. 1973. június 3., 3. o.Újraközlés in: KK. 88–90.

Értelmezni kell. Elore, 27. évf. 7959. sz. 1973. június 10., 4. o.Újraközlés in: KK. 90–92. o.

Még egy ok? Elore, 27. évf. 7965. sz. 1973. június 17., 3. o.Újraközlés in: KK. 92–93. o.

Sors? Elore, 27. évf. 7971. sz. 1973. június 24., 4. o.Újraközlés in: KK. 93–95. o.

Öntörvény. Elore, 27. évf. 7977. sz. 1973. július 1., 5. o.Újraközlés in: KK. 95–97.

A filozófia természete. Elore, 27. évf. 7983. sz. 1973. július 8.,3. o.


Mindenki belátja. . . Elore, 27. évf. 7995. sz. július 22., 3. o.Újraközlés in: KK. 99–101. o.

Van. Elore, 27. évf. 8001. sz. 1973. július 29., 4. o.Újraközlés in: KK. 101–103. o.

Egyetemes 1. Elore, 27. évf. 8007. sz. 1973. augusztus 5., 3. o.Újraközlés in: KK. 103–105. o.

Egyetemes 2. Elore, 27. évf. 8013. sz. 1973. augusztus 12.,3. o.


Ismeret? Elore, 27. évf. 8019. sz. 1973. augusztus 19., 3. o.Újraközlés in: KK. 106–108. o.

Kettosség. Elore, 27. évf. 8024. sz. 1973. augusztus 26., 3. o.

316



Egyszerubb. Elore, 27. évf. 8030. sz. 1973. szeptember 2.,4. o.


Ki kell mondani. . . Elore, 27. évf. 8036. sz. 1973. szeptember9., 4. o.


Osz. Elore, 27. évf. 8048. sz. 1973. szeptember 23., 4. o.Újraközlés in: KK. 114–115. o.

Könyvek. Elore, 27. évf. 8054. 1973. szeptember 30., 3. o.Újraközlés in: KK. 115–117. o.

Szférák. Elore, 27. évf. 8060. 1973. október 7., 4. o.Újraközlés in: KK. 117–118. o.

Vigasz? Elore, 27. évf. 8066. sz. 1973. október 14., 4. o.Újraközlés in: KK. 118–120. o.

Tartalmas. Elore, 27. évf. 8071. sz. 1973. október 21., 3. o.Újraközlés in: KK. 120–121. o.

Kockázat. Elore, 27. évf. 8078. sz. 1973. október 28., 3. o.Újraközlés in: KK. 121–123. o.

Életvitel. Elore, 27. évf. 8084. sz. 1973. november 4., 3. o.Újraközlés in: KK. 123–125. o.

Nem metafora. Elore, 27. évf. 8090. sz. 1973. november 11.,3. o.


Kifejezések. Elore, 27. évf. 8096. sz. 1973. november 18., 5. o.Újraközlés in: KK. 126–128. o.

Rejtvény vagy rejtély? Elore, 27. évf. 8102. sz. 1973.november 25., 3. o.

317

Függelék


Érzelmek nyelve. Elore, 27. évf. 8114. sz. 1973. december 9.,5. o.


Szociológia I. Elore, 27. évf. 8120. sz. 1973. december 16.,5. o.


Szociológia II. Elore, 27. évf. 8126. sz. 1973. december 23.,3. o.


Újévi intermezzo. Elore, 28. évf. 8136. sz. 1974. január 6., 3. o.Újraközlés in: KK. 135–137. o.

Szociológia III. Ismertetés. Elore, 28. évf. 8142. sz. 1974.január 13., 3. o.


Szociológia IV. Ismertetés. Elore, 28. évf. 8148. sz. 1974.január 20., 3. o.


Szociológia V. Ígéret. Elore, 28. évf. 8154. sz. 1974. január 27.,3. o.


Szociológia VI. Tömegkultúra. Elore, 28. évf. 8166. sz. 1974.február 10., 3. o.

[Más változat kéziratban: Szeminárium. OSZKK 362;lásd ott]Újraközlés in: KK. 142–144. o.

Túláltalánosítás. Elore, 28. évf. 8178. sz. 1974. február 24.,4. o.


318


A zene élete. Elore, 28. évf. 8196. sz. 1973. március 17., 3. o.Újraközlés in: KK. 146–148. o.

Lényeges? Fontos? Elore, 28. évf. 8202. sz. 1974. március 24.,3. o.


A Hét

Az erkölcstan közelében. A Hét, 1. évf. 1970. 1. sz. 17. o.Újraközlések in: IM. 176–179. o., FL. 285–288. o.

Mítosz? Filozófia? A Hét, 1. évf. 1970. 5. sz. 17. o.Újraközlések in: IM. 180–183. o., FL. 19–22. o.

Emberhez méltó módon élni. A Hét, 2. évf. 1971. 5. sz. 17. o.[Tadeusz Kotarbinski könyvének román fordításakapcsán: Meditatii despre viata demna. EdituraStiintifica, Bucuresti, 1970.]Újraközlés in: IM. 193–197. o.

Esszé és állásfoglalás. A Hét, 2. évf. 1971. 22. sz. 16. o.[A Diotima kör alapításakor elmondottmegnyitóbeszéd szövege]

A fiatalok „elobb vagy utóbb leeshetnek a lábukról” (avagyhogyan éljünk, hogy ne essünk le róla). A Hét, 3. évf. 1972. 9.sz. 17. o.

[recenzió: Ion Biberi Az élet muvészete, EnciklopédiaKiadó, Bukarest, 1971.]

A felorlodés logikája. A Hét, 3. évf. 1972. 50. sz. 16. o.[Bolyairól]

Újraközlések in: PJ. 147–152. o. ; Természet világa, 109.évf. 1978. 2. sz. 92–93. o.

319

Függelék

[PJ alapján a Bolyai János születésének 175. évfordulójáracímu összeállítás részeként] ; IM. 278–281. o. ; FL.127–131. o.

Eszmény és célszeruség. A Hét, 4. évf. 1973. 10. sz. 16–17. o.[recenzió: Rácz Gyozo : Értelem és szépség. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1970.]

Újraközlések [„Mit akarok én megérteni? Az idojelentoségét és belso mivoltát. . . ” (Ágoston) címen] in: PJ.263–273. o. ; IM. 294–301. o.

Tény és elmélet. A Hét, 4. évf. 1973. 11. sz. 1. o., 16., 17.Újraközlések in: IM. 302–307. o. ; Eszmélet/34. (1997).117–122. o. [Mester Béla Bretter György, a filozófus címueloszavával]

Adalékok Lukács György életmuvének értelmezéséhez. A Hét, 4.évf. 1973. I. rész: 23. sz. 6. o. II. rész: 24. sz. 5–6. o. III. rész:25. sz. 4. o. IV. rész: 26. sz. 6. o.

Újraközlések in: LGy. 5–41. o. ; PJ. 168–196. o. ; IM.312–333. o. ; [Contributii la Interpretarea operei lui LukácsGyörgy] CI. 300–332. o.

És hová érkezett? A Hét, 4. évf. 1973. 27. sz. 4. o. [recenzió:Kántor Lajos Utazás a gyökerek körül. Dacia Könyvkiadó,Kolozsvár, 1972.]

Újraközlés in: IM. 358–363. o.

„Helyzetünk bizonyos értelemben világtörténelmi jelentoségu”A Hét, 6. évf. 1975. 15. sz. 2. o.

[Beke Györgynek az 1973-as akadémiai díjasokkalkészített interjú-összeállításán belül, abból azalkalomból, hogy a PJ. Vasile Conta-díjat kapott aRomán Akadémiától]

Gondolatok Berzsenyirol. A Hét, 7. évf. 1976. I. rész: 30. sz.4. o., 5 ; II. rész: 31 sz. 4. o. III. rész: 32. sz. 6. o.

320


Újraközlések [Berzsenyi címmel] in: IM. 500–516. o. ;[az eredeti címen] PV. 287–309. o. ;[az eredeti címen] FL. 145–163. o.

Mi is az a konkrétum, avagy mire képes a szerszámlakatos, havégiggondolja a világot. A Hét, 8. évf. 1977. I. rész: 14. sz.6. o. II. rész: 15. sz. 6. o.

Újraközlések in: Pusztai János: Zsé birtoka. Regény.Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1979, 366. o.Bretter György bevezetojével.[Pusztai üzenete címmel] 5–15. o. ; IM. 517–527. o. ; PV.353–366. o.

Holmi

Helyzetek Holmi, 6. évf. 1994. 5. sz. 773–778. o.[recenzió: Páskándi Géza: A vegytisztító becsülete.Novellák, párbeszédek. Kriterion Könyvkiadó, 1973;Mester Béla Bretter György kiadatlan kritikája címueloszavával]

Ifjúmunkás

Egyén és társadalom. Ifjúmunkás, 4. sorozat, 13. évf. 1969.13. (625.) sz. 1., 2. o.

Igaz Szó

Levél a szerkesztoséghez. Igaz Szó, 17. évf. 1969. 11. sz.864–867. o.

[A szerkesztoség felkérésére írott hozzászólás,amellyel a lapban folyó vitát kívánták lezárni ;elozményei :

321

Függelék

Botos Imre: Kísérlet – kérdojelekkel. Igaz Szó, 17. évf.1969. 6. sz. 899–902. o.Robotos írása recenzió Balázs Sándor munkájáról :Humor és filozófia. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest,1969.Balázs Sándor válasza: Humor és komikum. Igaz Szó,17. évf. 1969. 10. sz. 711–714. o.Robotos válaszát Bretternek lásd Robotos nevénél]

Költészet és felelosség. Igaz Szó, 17. évf. 1969. 12. sz.923–928. o.

Újraközlés [Ideiglenes manifesztum a líraprovincializmusa ellen címmel] in: PJ. 310–318. o.

Egy cikk elozményei és következményei. Igaz Szó, 18. évf.1970. 4. sz. 532–537. o.

Újraközlések in: PJ. 62–73. o. ; [Antecedentele siconsecintele unui articol] CI. 254–267. o.

Adalékok a konvenciók lélektanához. Igaz Szó, 18. évf. 1970.12. sz. 842–847. o.

Újraközlés in: FL. 207–215. o.

Búcsú Lukács Györgytol. (A kommunista gondolategyetemessége).

Igaz Szó, 19. évf. 1971. 7. sz. 134–136. o.

Furcsa: történik velünk valami, s mi önmagunk történünk. IgazSzó, 20. évf. 1972. 1. sz. 101–106. o. [1971-es kézirat,recenzió: Méliusz József Az illúziók kávéháza. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1971.]

Újraközlés in: PJ. 250–262. o. ; IM. 244–253. o.

Földes László köszöntése. Igaz Szó, 20. évf. 1972. 6. sz.936–938. o.

Túl a gesztuson. Igaz Szó, 21. évf. 1973. 8. sz. 325–329. o.

322


[recenzió: K. Jakab Antal A névmás éjszakája. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1972; a recenzió másikváltozata A nyelvi illúzió logikája címmel kéziratban]

Francis Bacon (1561–1626). Igaz Szó, 24. évf. 1976. 4. sz.357–359. o.

Újraközlés in: KK. 178–181. o. [Francis Bacon, akiAngliában élt címmel]

Bajor-koktél. Igaz Szó, 25. évf. 1977. 4. sz. 353–355. o.[Bajor Andor Az éjjelior nem tud aludni címu kötetérol]

Igazság

Fontos egészségvédelmi intézmény. Igazság, 2. sorozat, 16.évf. 227. sz. 1954. szeptember 26., 2. o. [Bretter Györgynéven, beszámoló a kolozsvári véradó-központlétrejöttérol]

Az ARLUS-kör elnöke. Igazság, 2. sorozat, 16. évf. 251. sz.1954. október 24., 2. o. [Bretter György néven]

A mosolygó brigád. Igazság, 2. sorozat, 16. évf. 265. sz. 1954.november 10., 4. o. [Bretter György néven]

A Bolyai Tudományegyetem románszakos hallgatói között.Igazság, 2. sorozat, 16. évf. 294. sz. 1954. december 14., 3. o.[Baróti Görgy néven]

Arcul de triumf. Igazság, 2. sorozat. 16. évf. 298. sz. 1954.december 18., 3. o. [színházi kritika Baróti György néven]

Vizsgázó diákok között. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 5. sz.1955. január 8., 3. o. [Baróti György néven]

Vasárnap délután falusi kultúrotthonokban. Igazság, 2.sorozat, 17. évf. 16. sz. 1955. január 21., 1. o. [Szattai Júlia ésBaróti György aláírással]

323

Függelék

Élénkebb kulturális életet Zilahon. Igazság, 2. sorozat, 17. évf.32. sz. 1955. február 9., 3. o. [Baróti György néven]

Az 1945-ös események sodrában. Igazság, 2. sorozat, 17. évf.52. sz. 1955. március 4., 3. o. [Baróti György néven, Egyévforduló elott felcímmel]

Miért választották meg Kiss Józsefet. Igazság, 2. sorozat, 17.évf. 58. sz. 1955. március 11., 3. o. [Baróti György néven]

A pártalapszervezet és a faliújság. Igazság, 2. sorozat, 17. évf.67. sz. 1955. március 22., 3. o. [Baróti György néven,Amkraut Józseffel közösen a Pártélet rovatban]

Fordítsunk figyelmet a kommunisták javaslataira. Igazság, 2.sorozat, 17. évf. 68. sz. 1955. március 23., 3. o. [BarótiGyörgy néven, a Pártélet rovatban]

A sovinizmus – a nép ellenségeinek mérgezett fegyvere.Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 69. sz. 1955. március 24., 3. o.[Baróti György néven Konzultáció felcímmel]

A sámsondi alapszervezet a vetési csatában. Igazság, 2.sorozat, 17. évf. 76. sz. 1955. április 1., 3. o. [Baróti Györgynéven]

A vörös zászló történetébol. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 101.sz. 1955. április 30., 3. o. [Baróti György néven]

Új párttaggal bovült az alapszervezet. Igazság, 2. sorozat, 17.évf. 143. sz. 1955. június 19., 3. o. [Baróti György néven, aPártélet rovatban]

A gazda szemével. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 151. sz. 1955.június 29., 3. o. [Baróti György néven]

Anglia 110 éve. Egy mu, amelynek megállapításai ma istökéletesen helytállóak. Igazság, 17. évf. 155. sz. 1955. július3., 3. o. [Engels A munkásosztály helyzete Angliában címukötetérol, Baróti György néven]

324


A konyhában – és azon túl. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 210.sz. 1955. szeptember 7., 2. o. [riport Baróti György néven]

Lebukott a piaci üzér. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 242. sz.1955. október 14., 2. o. [Baróti György néven]

A rend, a köztisztaság ore. Igazság, 2. sorozat, 17. évf. 272. sz.1955. november 18., 2. o. [Baróti György néven]

Szemtol szemben a kulákkal. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 25.sz. 1956. január 31., 2. o. [Baróti György néven]

Történet a múltból. Így választottak ok. Igazság, 2. sorozat, 18.évf. 42. sz. 1956. február 19., 2. o. [Baróti György néven]

Cselekvo munkára ösztönözni minden párttagot. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 51. sz. 1956. március 1., 3. o. [BarótiGyörgy néven a Pártélet rovatban]

Egy héttel a választás elott. Érdekes szeminárium. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 54. sz. 1956. március 4., 3. o. [BarótiGyörgy néven]

Egy régi fénykép margójára. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 55.sz. 1956. március 6., 3. o. [A kolozsvári Írisz-teleprolkészült régi fénykép kapcsán, Baróti György néven; a Régiés új külvárosok címu összeállítás részeként]

Az elvtársi bírálat még segíthet. Igazság, 2. sorozat, 18. évf.75. sz. 1956. március 29., 1. o. [Baróti György néven]

A propagandista segítése – sokoldalú feladat. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 92. sz. 1956. április 18., 3. o. [Baróti Györgynéven]

Ritka Lenin-kiadványok. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 96. sz.1956. április 22., 3. o. [tudósítás a kolozsvári egyetemikönyvtár kiállításáról]

325

Függelék

Ördögi kör. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 156. sz. 1956. július3., 3. o. [filmkritika a Filmkrónika rovatban Baróti Györgynéven]

Jegyzet Lorincréve politikai öntudati térképéhez. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 163. sz. 1956. július 11., 3. o. [BretterGyörgy néven a Pártélet rovatban]

Vasárnapi levél ifj. Tóth József kommunistához. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 171. sz. 1956. július 20., 3. o. [BretterGyörgy néven a Vasárnapi levél rovatban]

Bízni a pártonkívüliekben. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 173. sz.1956. július 22., 3. o. [Bretter György néven a Pártéletrovatban]

Az elsok között egész földdel. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 193.sz. 1956. augusztus 15., 3. o. [riport a kollektivizálásról aPártélet rovatban, Bretter György néven]

Kicsiny, de összeforrott közösség. Igazság, 2. sorozat, 18. évf.198. sz. 1956. augusztus 21., 3. o. [Bretter György néven aPártélet rovatban, riport a kollektivizálásról]

Dolgos hétköznapok. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 199. sz.1956. augusztus 22., 2. o. [Bretter György néven a Pártéletrovatban]

Miért kell és miért érdemes tanulni? Igazság, 2. sorozat, 18.évf. 233. sz. 1956. október 3., 3. o. [riport Propagandisták,hallgatók – munkahelyükön felcímmel, Bretter Györgynéven]

Párttagok a termelésben. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 266. sz.1956. november 11., 3. o. [Bretter György néven a Pártéletrovatban]

326


Egy kommunista harcos emlékezete. Nicolae Cristea. Igazság, 2.sorozat, 18. évf. 178. sz. 1956. november 25., 3. o. [BretterGyörgy néven]

Julis. Igazság, 2. sorozat, 18. évf. 297. sz. 1956. december16., 2. o. [Bretter György néven az Irodalom – Muvészetrovatban; a szöveg közepébe illesztve keretben Bodor PálA néprol címu verse]

Minden gyermek értse a gépek lelkét. Igazság, 2. sorozat, 19.évf. 34. sz. 1957. február 9., 3. o. [Bretter György néven]

Négy szoba kiadó. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 38. sz. 1957.február 14., 3. o.

Harcban született. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 67. sz. 1957.március 20., 2. o. [Bretter György néven]

Az élet küszöbén. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 120. sz. 1957.május 23., 2. o. [Riport érettségizo fiatalokkal az Ifjúságioldalon, Bretter György és László Ferenc aláírással]

A rossz és a rosszabb. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 127. sz.1957. május 31., 3. o. [karikatúrával illusztrálthúsbegyujtési körkép Miriszlóról és Felvincrol a lapösszeállításának részeként, Bretter György néven]

Hetedikesek. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 132. sz. 1957. június6., 2. o. [riport a szamosújvári magyar középiskolavégzoseivel, Bretter György és László Ferenc fényképes riportjafelcímmel]

Cseresznyeszüreten. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 148. sz.1957. június 25., 1. o. [fényképes riport Magyardécsérol,Bretter György néven]

Testvéri egyetértésben. Igazság, 2. sorozat, 19. évf. 156. sz.1957. július 4., 2. o. [fényképes riport a beszterceigyümölcstermesztési kísérleti állomásról, B. Gy. szignóval]

327

Függelék

Miért öregesen – húsz évesek? Igazság, 2. sorozat, 19. évf.214. sz. 1957. szeptember 12., 2. o. [Bretter György néven]

Cél nélkül valóban nem megy. Igazság, 2. sorozat, 19. évf.220. sz. 1957. szeptember 19., 2. o. [fényképes üzemi riportaz IMSZ-élet – Ifjúság rovatban, Bretter György névvel]

A segítséget kérni lehet és kell is. Igazság, új sorozat, 19. évf.226. sz. 1957. szeptember 26., 2. o. [az IMSZ-élet – Ifjúságioldal rovatban, Bretter György néven]

A harcosok nem öregszenek. Boldog élet. Igazság, új sorozat,19. évf. 231. sz. 1957. október 2., 1., 3. o. [Bretter Györgynéven]

Kellék

Az ideológus és az o nyelve. Kellék/23. (2003). 57–65.[Kritika Gáll Erno : Tegnapi és mai önismeret címukötetérol (Bukarest, 1975.), az Egyed Péter általrendelkezésre bocsátott szöveget közli Mester Béla. AKézirattárban megtalálható egy másik, ezzelmegegyezo szövegu gépirata is a szövegnek,Nemzetiség és ideológia címmel.]

Korunk

A IV. nemzetközi szociológiai kongresszus. Korunk, 18. évf.1959. 12. sz. 1821–1823.

A szociáldemokrácia válsága. Korunk, 19. évf. 1960. 4. sz.472–476.

A magyar filozófusok folyóirata. Korunk, 19. évf. 1960. 6. sz.755–757. o.

328


[Ismertetés a Magyar Filozófiai Szemle legutóbbiszámáról]

Biztató szociológiai kísérlet. Korunk, 21. évf. 1962. 11. sz.1396–1399. o.

[A Cercetari filosofice legutóbbi számának ismertetése]

Egy klasszikus kiadvány margójára. Korunk, 23. évf. 1964. 2.sz. 268–270. o.

[recenzió: Diogenes Laertios: Despre vietile si doctrinelefilozofilor. Editura Academiei R. P. R. 1963.]

Marx esztétikai nézetei. Korunk, 23. évf. 1964. 10. sz.1444–1445. o.

[A Revista de Filosofie Marx gazdasági-filozófiaikéziratait elemzo tanulmányának ismertetése B. Gy.szignóval, kéziratban lévo korabeli munkahelyipublikációs listán sajátnak feltüntetve]

Tudomány – termeloero. Korunk, 24. évf. 1965. 1. sz.125–126. o.

[recenzió: Stiinta – forta de productie. Bucuresti, EdituraPolitica, 1964.]

Modellek a tudományban. Korunk, 24. évf. 1965. 11. sz.1591–1593.

[recenzió: Materialismul dialectic si stiintele naturii.Volumul X. Rolul modelului în cunoasterea stiintifica.Editura Politica, Bucuresti, 1965.]

Az alkotó gondolkodás olasz jelképe : Gramsci. Korunk, 24. évf.1965. 12. sz. 1732–1735. o.

[Az abban az évben megjelent magyar nyelvuGramsci-válogatás apropóján jelent meg: Gramsci,Antonio: Marxizmus – kultúra – muvészet. Válogatottírások. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1965. Vál.Rózsa Zoltán, bevez. Sallay Géza]

329

Függelék

Az elidegenedés és forrásai. Korunk, 25. évf. 1966. 3. sz.371–377. o. [1965-ös kézirat]

Újraközlés in: VEI. 63–78. o.

Dimitrie Gusti aktualitása. Korunk, 25. évf. 1966. 4. sz.639–643. o.

[recenzió: Gusti, Dimitrie : Pagini alese. EdituraStiintifica, Bucuresti, 1965. Vál. Ovidiu Bandiana,Octavian Neamtu]

Személyiség és humanizmus (Muhelytanulmány). Korunk, 25.évf. 1966. 7. sz. 968–972. o.


Ikarosz legendája. Korunk, 26. évf. 1967. 3. sz. 364–370. o.[1966-os kézirat]

Újraközlések in: VEI. 99–110. o. ; IM. 39–47. o. ; PV.19–30. o. ;[Legenda lui Icar] CI. 13–25. o. ; FL. 23–32. o.

A fordító megjegyzése. Korunk, 26. évf. 1967. 4. sz. 465. o.[Bevezeto Dumitru D. Rosca: A kölo-filozófus Hegelcímu írásának általa készített fordításához. Ugyanott,459–465. o.]

Bevezeto. Korunk, 26. évf. 1967. 5. sz. 651–652. o. [EugenIonescu: Tanuljunk könnyen, gyorsan angolul címudrámájának általa készített fordításához. Ugyanott,653–659. o.]

Termékeny spekuláció. Korunk, 27. évf. 1968. 3. sz.387–393. o. [Rácz Gyozovel közösen]

Újraközlés in: [Spéculation et connaissance címmel,francia nyelven, jegyzetekkel bovítve] StudiaUniversitatis Babes–Bolyai. Series Philosophia, 13. évf.1968. 45–58. o. ; Korunk Évkönyv, 1981. 22–28. o. [A

330


Két évtizedes hagyományainkból alcímmel megjelentÉvkönyv válogatást közöl a Korunk addigi írásaiból aszerzoknek az Évkönyv számára írott, késobbikommentárjával ; Bretter halála miatt csak Rácz Gyozonyilatkozott : Egy írás sorsa. ugyanott, 28–29. o.]

Terméketlen spekuláció. Korunk, 27. évf. 1968. 12. sz.1861–1864. o.

[Rácz Gyozovel közösen]

Paradoxon és alkotás. Korunk, 28. évf. 1969. 5. sz. 708–715. o.[recenzió: Tóth Imre: Achile – paradoxele eleate înfenomenologia spiritului. Editura Stiintifica, Bucuresti,1969.]Újraközlések in: VEI. 233–249. o. ; PV. 254–271. o.

Élet és gondolat. Egy könyv margójára. Korunk, 28. évf. 1969.9. sz. 1329–1335. o.

[recenzió: Dumitru D. Rosca: Existenta tragica :Încercare de sinteza filozofica. Editura Stiintifica,Bucuresti, 1968.]Újraközlések in: VEI. 219–232. o. ; IM. 131–141. o.

Vörösmarty filozofikuma. Korunk, 29. évf. 1970. 1. sz.13–23. o. [1969-es kézirat]

Újraközlések [Vörösmarty utolsó versei címmel] in: VEI.155–180. o. ; IM. 142–161. o.

Tézisek irodalomról, bölcseletrol és ideológiáról. Korunk, 29.évf. 1970. 3. sz. 428–429.

[Hozzászólás az úgynevezett„irodalomközpontúság-vitához”]

A dialektika Hegeltol Marxig. Korunk, 29. évf. 1970. 8. sz.1204–1207. o.

[A Hegel-bicentenáriumra készült összeállítás része]

331

Függelék

Újraközlés in: PJ. 74–79. o.

A nyelv és az erkölcs. Korunk, 30. évf. 1971. 2. sz. 201–206. o.[1970-es kézirat]

Újraközlések in: PJ. 95–106. o. ; IM. 184–192. o. ; PV.124–135. o. ;[Limba si morala] CI. 138–151. o.

Vita a tézisrol és az antitézisrol. Korunk, 30. évf. 1971. 5. sz.783–787. o.

[Válasz Balázs Sándornak a Tézisek irodalomról,bölcseletrol és ideológiáról címu, e bibliográfiában 126.tételszámú Bretter-írással vitatkozó Antitézisek azirodalomról, bölcseletrol és ideológiáról címu írására, lásdaz o nevénél is]

Az itt és most logikája és erkölcse. Korunk, 31. évf. 1972. 2. sz.200–208. o.

[1971-es kézirat, a cím Rácz Gyozo 1986-osvisszaemlékezése szerint az o szerkesztoi javaslatavolt, melytol Bretter a késobbi közlésekkor eltekintett ;a visszaemlékezést lásd Rácz Gyozonél]Újraközlések [Adalék egy hely- és egy idohatározósajátosságaihoz címmel] in: PJ. 107–127. o. ;[Adalék egy hely- és idohatározó sajátosságaihoz címmel]in: IM. 254–269. o. ;[Adalék egy hely- és egy idohatározó sajátosságaihozcímmel] PV. 136–156. o. ;[Contributie la particularitatile unui complementcircumstantial de loc si timp] CI. 115–137. o. ;[Adalék egy hely- és egy idohatározó sajátosságaihozcímmel] FL. 175–192. o.

Könyv Brassairól. Korunk, 31. évf. 1972. 3. sz. 465–473. o.

332


[Mikó Imre: Az utolsó erdélyi polihisztor. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1971.]Újraközlés [Az Esszék és életek. Utunk, 23. évf. 1968. 13.(1013.) sz. 2. o. szövegével együtt, Esszék és életekcímmel] in: PJ. 274–293. o.

A szatmári holdutas. Korunk, 31. évf. 1972. 4. sz. 631–634. o.[recenzió:

Panek Zoltán Hiúzszemet fogok viselni. DaciaKönyvkiadó, Kolozsvár, 1971.]

Dialógus a humanizmusról. Korunk, 31. évf. 1972. 8. sz.1167–1177. o. [1971–1972-es kézirat, recenzió: Gáll ErnoIdealul prometeic. Editura Politica, Bucuresti, 1970.]

Újraközlés in: PJ. 226–249. o. ; IM. 226–243. o.

Ádám harca Luciferrel, avagy ido és egzisztencia a Tragédiában.Korunk, 32. évf. 1973. 2. sz. 161–169. o. [1972-es kézirat, alap Madách-összeállításának része]

Újraközlések in: PJ. 153–167. o. ; IM. 282–293. o. ; PV.272–286. o. ;[Lupta lui Adam cu Lucifer, sau Timp si existenta în„Tragedia omului”] CI. 191–207. o. ; FL. 132–144. o.

Hipotézis a nemzedékek kettos nyelvérol. Korunk, 32. évf.1973. 6. sz. 878–886. o.

Újraközlések in: PJ. 128–143. o. ; IM. 334–345. o. ; PV.157–172. o. ;[Ipoteza despre limba dubla a generatiilor] CI. 152–169. o. ;FL. 193–206. o.

Szavak – eloszavakról. Korunk, 33 évf. 1974. 3. sz. 410–419. o.[Fehér Ferenc Az antinómiák költoje. MagvetoKönyvkiadó, Budapest, 1972 és Heller Ágnes Amindennapi élet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970címu köteteirol]

333

Függelék

Újraközlés in: IM. 364–378. o.

Milyen volt a régi metafizika. Korunk, 34. évf. 1975. 1–2. sz.126–129. o.

[recenzió: Mentovich Ferenc: Az új világnézlet.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. (Téka) Vál.,bevez. Hajós József]

Írt és tanított. . . Korunk, 34. évf. 1975. 5. sz. 346–350. o.[Apáczairól a lap évfordulós összeállításánakrészeként]Újraközlés in: IM. 410–418. o.

A mindenesek kálváriája. Korunk, 34. évf. 1975. 12. sz.900–902. o.

[recenzió: Angi István Zene és esztétika. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1975.]Újraközlés in: IM. 458–464. o.

Szilágyi István bizonyára regényt írt. Korunk, 35. évf. 1976.1–2. sz. 54–56. o.

[1975-ös kézirat, recenzió: Szilágyi István: Ko hullapadó kútba. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975.]Újraközlés in: IM. 465–471. o. ; PV. 344–352. o.

A hegyen túl is hegy van. Korunk, 35. évf. 1976. 3. sz.225–228. o.

[1975-ös kézirat, Süto Andrásról]Újraközlés in: IM. 472–479. o.

Bevezetések és kísérletek recenziója. Korunk, 36. évf. 1977. Irész: 5. sz. 390–395. o. II. rész: 6. sz. 485–491. o.

[recenzió: Molnár Gusztáv: Az elmélet küszöbén. Esszék.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976.]Újraközlések in: IM. 528–552. o. ; PV. 367–400. o.

334


Vázlat a „kijelento mondat” filozófiájához. Korunk, 37. évf.1978. 10. sz. 816–825. o.

[Molnár Gusztáv gondozásában, 1975-ös kézirat]Újraközlés in: IM. 480–499. o. ; [más szövegváltozattal,A „sello” mint alany (Kísérlet az alany-állítmány viszonyelemzésére ; Sellonek lenni nem szégyen, csak kellemetlen)címmel, Tamás Gáspár Miklós gondozásában] in: PV.425–451. o. ;[PV szövegváltozata alapján] FL. 261–283. o.

Ki volt Nagy Albert? Korunk, 39. évf. 1980. 3. sz. 189–196. o.[Magnóról lejegyzett 1975-ös kerekasztal-beszélgetés aKorunk Galériában Balázs Péter, Bölöni Sándor,Bretter György, Murádin Jeno és Palotás Dezsorészvételével ; Jakobovics Miklós és Gazda Józsefírásban elküldött hozzászólásával ; ez az elso írásosmegjelenése]Újraközlés in: Kántor Lajos (vál. és bevez.tanulmánnyal ellátta) : Fehér volt a világ. TordátólRómáig, Pesttol Kolozsvárig. Levelek, vallomások, cikkek,tanulmányok, Nagy Alberttol és Nagy Albertrol.Bukarest–Kolozsvár, 1997, 352–367. o.

[Önéletrajz] Korunk, 3. folyam, 11. évf. 2000. 9. sz. 44–45. o.[kézirat alapján jegyzetekkel és bevezetovel közliMester Béla; a Bretter György két írása címu összeállításrésze; részleteit korábban lásd mint FL. fülszövegét]

Bemutatjuk Rózsa Jenot. Korunk, 3. folyam, 11. évf. 2000. 9.sz. 45–46. o.

[kézirat alapján jegyzetekkel és bevezetovel közliMester Béla; a Bretter György két írása címu összeállításrésze]

335

Függelék

Korunk Évkönyv

Gondolatok a humanizmusról. Korunk Évkönyv, 1973.53–60. o. [Különlenyomatban is]

Újraközlés in: PJ. 80–94. o.

Fichte eszményi állama. Korunk Évkönyv, 1976, 249–260. o.[1975-ös kézirat]

Újraközlések in: IM. 438–457. o. ; PV. 188–214. o.[Statul ideal al lui Fichte] CI. 211–239. o.

Lucrari de Muzicologie

Dilema unei definitii : conceptul de cultura de masa. Lucrari deMuzicologie [Zeneakadémia, Kolozsvár], 10–11. évf.1974–1975. [1979] 37–43. o. [Bretter Gheorghenévváltozattal, román nyelven]

Revista de Filozofie

Rózsa Jeno. Revista de Filozofie, 18. évf. 1971. 11. sz.1488. o. [Rózsa Jeno kolozsvári filozófiaprofesszor(1906–1971) nekrológja]

Tiszatáj

Apátzai-film. Tiszatáj, 33. évf. 1979. 1. sz. 14–17. o. [1975-öskézirat, Tamás Gáspár Miklós közlésében. A szövegalapján készült filmet a Román Televízió magyar adása1975. június 2-án közvetítette.]

Újraközlések in: [Apáczai-film címváltozattal] IM.419–424. o. ; [az elso megjelenés címváltozatával] PV.417–424. o.

336


Tribuna

Ratiunea si frumosul. Tribuna, 17. évf. 1973. 24. sz. 8. o.[Recenzió: Rácz Gyozo Értelem és szépség. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1972.]

Új Írás

Temetés Zsögödön. Új Írás, 18. évf. 1978. 3. sz. 82–88. o.[1968-as kézirat ; Tordai Zádor nekrológjával, lásd ottis]Újraközlések in: IM. 88–98. o. ; PV. 403–416. o.

Utunk

Harcos vall a háborúról. Utunk, 15. évf. 1960. 13. (596.) sz.2. o.

[recenzió: Renn, Ludwig: A spanyol polgárháború.Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959.]

Francis Bacon. Utunk, 16. évf. 1961. 5. (640.) sz. 2. o.

„A túlsó partról” Utunk, 17. évf. 1962. 16. (703.) sz. 2. o.[Alekszandr Ivanovics Herzenrol]

Galilei. Utunk, 19. évf. 1964. 7. (798.) sz. 9. o.

Gherea útjai. Utunk, 19. évf. 1964. 29. (820.) sz. 6–7. o.[recenzió: Constantin Dobrogeanu-Gherea: Kritikaitanulmányok. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1963.Ford., bevez., jegyz. Csehi Gyula]

A forradalom megidézoje. Utunk, 19. évf. 1964. 32. (823.) 4. o.[recenzió: Balcescu, Nicolae: A románok Vitéz Mihályidejében. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1963;

337

Függelék

Balcescu, Nicolae: Opere. Vol. IV. Corespondenta. Editiecritica de Academiei Republicii Populare Romîne,Bucuresti, 1964.]Újraközlés in: VEI. 181–187. o.

Jean-Paul Sartre útjai. Utunk, 19. évf. 1964. 47. (838.) sz. 1,9. o.

[Sartre Nobel-díja alkalmából]Újraközlés in: VEI. 206–218. o.

Helvetius. Utunk, 20. évf. 1965. 5. (848.) sz. 10. o.

Az ember filozófiai tudománya. Utunk, 21. évf. 1966. 31. (927.)sz. 1, 4. o.


Szükségletünk, a filozófia. Utunk, 21. évf. 1966. 41. (987.) sz.1, 4. o.

Újraközlés in: VEI. 7–14. o. ; Tordai Zádor 1971-esírásának vendégszövegeként

A bölcsesség fejedelme (Erasmus). Utunk, 21. évf. 1966. 45.(941.) sz. 10. o.

Esszék és életek. Utunk, 23. évf. 1968. 13. (1013.) sz. 2. o.[recenzió: Mikó Imre: Honpolgárok és világpolgárok.Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967.]Újraközlés in: PJ 274–293. o. [A Könyv Brassairól.Korunk, 31. évf. 1972. 3. sz. 465–473. o. címu írásszövegével együtt, Esszék és életek címmel]

Lenin. Utunk, 23. évf. 1968. 17. (1017.) sz. 1, 10. o.

Milyen is az angol esszé? Utunk, 23. évf. 1968. 18. (1018.) sz.6. o.

[recenzió: Hagyomány és egyéniség. Az angol esszéklasszikusai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967.]Újraközlés in: VEI. 264–270. o. ; FL. 99–105. o.

338


A filozófus: Marx. Utunk, 23. évf. 1968. 19. (1019.) sz. 1, 8. o.Újraközlések in: VEI. 15–25. o. ; IM. 55–62. o.

A néma: Laokoón. Utunk, 24. évf. 1969. 1. (1053.) sz. 3, 4,5. o. [1968-as kézirat]

Újraközlések [Laokoón, a néma címmel] in: VEI.124–138. o. ; IM. 99–110. o. ; PV. 44–58. o. ;[Laocoon cel mut] CI. 41–57. o. ; FL. 44–56. o.

Fiatalság mítosza. In: Utunk, 24. évf. 1969. 30. (1082.) sz.4. o. [Petofirol]

Kronosz, a kegyetlen. Utunk, 24. évf. 1969. 31. (1083.) sz. 5, 6,7. o.

Újraközlések in: VEI. 139–151. o. ; IM. 111–120. o. ; PV.59–71. o. ;[Cronos cel neîndurator] CI. 58–72. o. ; FL. 57–67. o.

A tisztaság útvesztoin. Bodor Ádám novelláiról. Utunk, 24.évf. 1969. 35. (1087.) sz. 2., 3., 4. o.

[recenzió: Bodor Ádám: A tanú. Novellák. IrodalmiKönyvkiadó, Bukarest, 1969. (Forrás)]Újraközlés in: VEI. 250–263. o.

Kentaurok dilemmája. Utunk, 24. évf. 1969. 39. (1091.) sz. 4.,5., 6., 7. o.

Újraközlések in: VEI. 111–123. o. ; IM. 121–130. o. ; PV.31–43. o. ;[Dilema centaurilor] CI. 26–40. o. ; FL. 33–43. o.

Eszményeink és a világ. Utunk, 24. évf. 1969. 46. (1098.) sz.1–2. o. [1968-as kézirat]

Újraközlések in: VEI. 87–95. o. ; IM. 81–87. o.

Lenin, avagy a teljes magyarázat elve. Utunk, 25. évf. 1970. 16.(1120.) sz. 1, 2, 3. o.

339

Függelék

Újraközlések in: PJ. 49–61. o. ; IM. 162–171. o. ; PV.111–123. o. ;[Lenin, sau Principiul explicatiei complete] CI. 240–253. o.

Az örök béke. Utunk, 25. évf. 1970. 19. (1123.) sz. 4. o.Újraközlés in: KK. 150–152. o.

Apollón, nimfa szerelem. Utunk, 26 évf. 1971. 15. (1171.) sz.6, 7. o.

Újraközlések in: PJ. 11–23. o. ; IM. 207–216. o. ; PV.72–84. o. ;[Apolo, nimfa, dragoste] CI. 73–86. o. ; FL. 68–78. o.

Hérakleitosz, a filozófus, Hermodorosz barátja. Utunk, 26. évf.1971. 47. (1203.) sz. 2., 3. o.

Újraközlések in: PJ. 35–46. o. ; IM. 217–225. o. ; PV.96–107. o. ;[Filosoful Heraclit, prienul lui Hermodor] CI. 99–111. o. ;FL. 88–97. o.

Szocialista humanizmus, szocialista irodalom. Utunk, 27. évf.1972. 18. (1227.) sz. 6–8. o.

[Bálint Tibor, Bretter György, Gáll Erno, LászlóffyAladár, Marosi Péter és Rácz Gyozo szerkesztoségibeszélgetése]

Hegel : Történelem és társadalom. In: Utunk, 27. évf. 1972. 38.(1247.) sz. 2. o.

[recenzió: Hegel, G. W Fr. Történelem és társadalom.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. (Téka) Vál.,bevez. Huszár Vilmos]

Valamikor Silenus orizte a forrásokat. Utunk, 27. évf. 1972. 44.(1253.) sz. 6. o.

Újraközlések in: PJ. 24–34. o. ; IM. 270–277. o. ; PV.85–95. o. ;

340


[Odinioara Silen pazea izvoarele] CI. 87–98. o. ; FL.79–87. o.

Az izzás természete. (Petofi). Utunk, 28. évf. 1973. 3. (1264.)sz. 4. o.

A, B,. . . Z. Utunk, 28. évf. 1973. 16. (1277.) sz. 2. o.[vitacikk, elozményei Ágoston Vilmos, Bálint Tibor,Kántor Lajos, Szocs István, Tamás Gáspár Miklós,ismét Kántor Lajos és Szocs István vitacikkei az Utunk1265., 1266., 1268., 1270. és 1274. számaiban]Újraközlések in: PV 172–181. o. ; [Kéziratos változatból]KK. 169–173. o. ;FL. 234–238. o.

Ki? Mi? Utunk, 28. évf. 1973. 28. (1289.) sz. 2. o.[Kafka születésének 90. évfordulójára, az Átváltozáskapcsán]Újraközlés in: IM. 308–311. o. ; FL. 122–126. o.

Csodálkoznak? Miért? Miért! Utunk, 29. évf. 1974. 17.(1330.) sz. 2., 3. o.

[recenzió: Bodor Ádám: Plusz – mínusz egy nap.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974.]Újraközlések [Csodálkoznak? Miért? Miért?címváltozattal] in: IM. 379–384. o. ;[Az eredeti címváltozattal] PV. 337–343. o.

Kant, avagy a filozófus becsülete. Utunk, 29. évf. 1974. 20.(1333.) sz. 2. o.

Újraközlések in: IM. 385–389. o. ; PV. 182–187. o.

Cselekvés és magatartás. Utunk, 30. évf. 1975. 12. (1377.) sz.2. o.

341

Függelék

[recenzió: Wesselényi Miklós: Balítéletekrol. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1974. (Téka) Vál., bevez., jegyz.Veress Dániel, 1974-es kézirat]Újraközlés [„Fesz és pöf” ellen címmel, egy lényegtelenmondat elhagyásával] in: KK. 174–177. o.

Az év könyve. Utunk, 31. évf. 1976. 9. (1426.) sz. 2–3. o.[kerekasztal-beszélgetés az úgynevezett pezsgodíjodaítélésérol Tamás Gáspár Miklós, K. Jakab Antal,Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Rácz Gyozo, BretterGyörgy és Marosi Péter részvételével ; ezen belülBretter György szövege: 3. o.]

Az év könyve. Utunk, 32. évf. 1977. 9. (1479.) sz. 4–5. o.[kerekasztal-beszélgetés az úgynevezett pezsgodíjodaítélésérol Bretter György Marosi Péter, TamásGáspár Miklós, K. Jakab Antal, Kántor Lajos, LángGusztáv és Rácz Gyozo részvételével ; ezen belülBretter György szövege: 4. o.]

Kádár T. Tibor – saját útján. Utunk, 32. évf. 1977. 31. (1501.)sz. 7. o.

[képzomuvészeti kritika, lásd még a kiállításikatalógusoknál is]

Gondolatok. Utunk, 32. évf. 1977. 47. (1517.) sz. 2. o.[Bodor Ádám Bretter Györgyrol írott nekrológjamellett, „Bretter György Vágyak, emberek, istenek ésPárbeszéd a jelennel címu könyveibol együvé másolta:Panek Zoltán” megjegyzéssel]

342


Csak kötetben megjelent tanulmányok (önállóaprónyomtatványok a kötetek között)

A gondolkodó következetessége, avagy D. D. Rosca filozófiájánakegysége. in: DDR. 225–253. o.

Újraközlések in: PJ. 197–225. o. ;[Consecventa cugetatorului, sau Unitatea filosofiei lui D.D. Rosca] CI. 333–363. o.

Az Ido A kastélyban, avagy adalék Kafkához, aki így jellemeztemagát : „Semmim se hiányzik, csak önmagam” in: VEI.188–205. o.

[1968-as kézirat a regény magyar fordításának 1968-asromániai megjelenése alkalmából, amely azonbanakkor nem jelent meg]Újraközlések in: IM. 67–80. o. ; PV 235–253. o. ; [Timpulîn Castelul, sau Addenda la Kafka, cel care s-a caracterizatastfel : „Nu-mi lipseste nimic, decît eu însumi”]CI. 170–190. o.

Humanizmus és struktúra. in: VEI. 54–62. o. [1967-es kézirat]Újraközlés in: IM. 48–54. o.

Cím nélküli vitairat a taktikus kritikus ellen. in: PJ. 297–309. o.

Elöljáróban az esszérol. in: PJ. 5–7. o.

A szövegek elott. in: SZK. 5–14. o.[az ide szánt eredeti, csak halála után megjelentszöveget lásd: Minek a nevében? in: IM. 346–349. o.]Újraközlés in: IM. 350–357. o.

Sinkó Ervin, avagy a csodálatos illúzió története. in: SE.5–38. o. [1974-es kézirat]

Újraközlések in: IM. 390–409. o. ; PV. 310–336. o. ;[Sinkó Ervin, sau Povestea mirabilei iluzii] CI. 268–299. o.

343

Függelék

A filozófiára vonatkozó kijelentések filozófiája, avagy miértmondja éppen így? in: LA. 198–214. o. [1975-ös kézirat]

Újraközlés in: IM. 425–437. o. ; PV. 215–231. o.

Néhány észrevétel Althusser elméleti felfogásáról. in: IM.63–66. o.

[1968-as kézirat ; Louis Althusser A filozófia mint aforradalom fegyvere címu, M. A. Macchiocchinak adottinterjúját, mely elobb az Unita 1968. febr. 1. számábanjelent meg olaszul, majd a La pensée 1968. áprilisi,138. számában franciául, Bretter ez utóbbi változatbóllefordította, ezt az írást pedig a végül meg nem jelentfordítás bevezetojéül szánta]

A béke posztulátuma. in: IM. 198–202. o. [1971-es kézirat]

Nagy László : Asszonyfeju felleg. in: IM. 203–206. o. [1971-eskézirat]

[A madáchi végeredmény.] in: IM. 553–560. o. [A szatmáriMagyar Líceum irodalmi körén tartott eloadás LigetiLászló 1973-as lejegyzésében]

[Az új hullámról.] in: IM. 560–566. o.[A nagyváradi Ady Endre irodalmi körben 1977.március 4-én megtartott vitaindító eloadás TóthKároly lejegyzésében]

Ideológia és kritika. in: IM. 172–175. o. [1970-es kézirat]

Minek a nevében? in: IM. 346–349. o.[1973-as kézirat, a Szövegek és körülmények címu kötetA szövegek elott címu bevezetojének elso változata. Akéziraton Bretter utólagos kézírásos bejegyzésébolegyértelmuen kiderül, hogy cenzurális okokból kellettúj bevezetot írnia]

344


Újabb adalékok a konvenciók lélektanához. in: KK. 153–160. o.[1971-es kézirat]


Még újabb adalékok a konvenciók lélektanához. in: KK.161–168. o. [1971-es kézirat]


[Az illúzió szerkezete.] KK. 182. o.[Kötetterv 1974-bol, „200–220 flekk, leadási határido1975. 3. 30. megjegyzéssel]

Kéziratok

[Tavasz van. . . ] [cím nélküli, javított gépirat ; a jobb felsosarkában kézzel írt keltezésbol – T. V. 1971. 4. 11. –valószínusítheto, hogy a Román Televízió magyaradásában hangzott el televíziós jegyzetként]

A nyelvi illúzió logikája. 1972. [K. Jakab Antal : A névmáséjszakája. Bukarest, 1972 címu kötetének recenziója, csonkagépirat ; a recenzió megjelent változatát lásd: Túl agesztuson. Igaz Szó, 21. évf. 1973. 8. sz. 325–329. o.]

Szeminárium. [javított, keltezetlen gépirat, rajta kézzel írottbejegyzés: „Nem jelent meg. Szociológia VI. Függetlenváltozók – helyette írtam, ezt felhasználva”. A véglegesváltozatban a Független változók helyett Tömegkultúra lett acím; a kéziratos változat Hegedus András A szocialistatársadalom struktúrájáról címu könyvére reflektál, anyomtatott változat gondolatmenete ezzel párhuzamos,de ezt más muvel példázza; talán Hegedus András nevevált nemkívánatossá a szerkesztoség számára, ezért aváltoztatás]

345

Függelék

Egynemu. [keltezetlen, javított gépirat, a Szemináriumsorozathoz készült]

Fordítások

Dumitru D. RoscaA költo-filozófus Hegel. Korunk, 26. évf. 1967. 4. sz.459–465. o.

Eugen IonescuTanuljunk könnyen, gyorsan angolul. Korunk, 26. évf.1967. 5. sz. 653–659. o.

Rosca, D[umitru] D.A tragikus lét. Filozófiai szintéziskísérlet. Végleges kiadás.Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1971, 257. o.Fordította, az utószót írta Bretter György. [DDR.]

Malita, Mircea:A szürke arany. Esszék. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,1976. [a kötet három része közül a másodikat(138–252. o.) fordította]

Általa szerkesztett kötetek

Lukács GyörgyTanulmányok. 1. kötet : Filozófiai tanulmányok. 237 2. o.kötet : Irodalmi tanulmányok. 261. o. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1973. (Téka sorozat).Válogattaés a bevezetot írta Bretter György. [LGy.]

Ágoston Vilmos, Huszár Vilmos, Molnár Gusztáv, SzilágyiN. Sándor, Tamás Gáspár Miklós:Szövegek és körülmények. Tanulmányok. Kriterion

346


Könyvkiadó, Bukarest, 1974, 123. o. Összeállította ésaz eloszót írta Bretter György. [SZK.]

Sinkó ErvinDon Quijote útjai. Esszék, tanulmányok, elbeszélések.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. (Téka sorozat)272. o. Válogatta, jegyzetekkel ellátta és a bevezetotírta. [SE.]

Althusser, LouisOlvassuk Marxot. Tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1977, (Korunk Könyvek) 223. o. Válogatta ésaz utószót írta. [LA.]

A Bretter Györgyrol szóló irodalom

(szerkesztoségi cikk)Egy filozófiai körrol. A Hét, 2. évf. 1971. 21. sz. 17. o.[Keretes tudósítás a Diotima Kör megalakulásáról,benne Bretter György ott elhangzottmegnyitóbeszédérol]

Ágoston VilmosA cselekvés lírája. Korunk, 33. évf. 1974. 3. sz.483–487. o.

Az együvé tartozás korlátai. Kellék/23. (2003).103–112. o.

Angi IstvánEsszé és filozófia. Korunk, 30. évf. 1971. 2. sz. 308–313. o.[VEI.]Újraközlés in: Uo. : Zene és esztétika. Esszék,

347

Függelék

tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,174–188. o.

A mától a jelenig. Korunk, 34. évf. 1975. 1–2. sz.119–122. o.

Bretter György gyászkeretes fénye. Korunk, 36. évf. 1977.11. sz. 932. o.

Parmenidész igézetében. in: Angi István: Értéktoljelentésig. Pro Philosophia, Kolozsvár, 2004, 304–326. o.

Bretter György sírjánál. Korunk, harmadik folyam, 18.évf. 2007. 5. sz. 79. o. [Elhangzott a 2007. március 21-ikoszorúzáskor.]

Aniszi KálmánMi az a kritika? Beszélgetés Bretter Györggyel. Utunk, 31.évf. 1976. 16. (1433.) sz. 2. o.Újraközlés in: Uo. : A filozófia muhelyében. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1978, 59–66. o.

Balázs SándorSpekuláció vagy alkotó gondolkodás? Korunk, 27. évf.1968. 8. sz. 1217–1219. o.[vitacikk: Bretter György – Rácz Gyozo : Termékenyspekuláció. Korunk, 27. évf. 1968. 3. sz. 387–393. o.]

Antitézisek az irodalomról, bölcseletrol és ideológiáról.Korunk, 29. évf. 1970. 11. sz. 1741–1742. o.[vitacikk az úgynevezettirodalomközpontúság-vitában: Bretter György:Tézisek irodalomról, bölcseletrol és ideológiáról. Korunk,29. évf. 1970. 3. sz. 428–429.]

[cím nélkül] Korunk, 30. évf. 1971. 5. sz. 785–786. o.[vitacikk az úgynevezett

348


irodalomközpontúság-vitában: Bretter Vita a tézisrol ésaz antitézisrol. Korunk, 30. évf. 1971. 5. sz. 783–787. o.]

Emlékeim Gyuriról. Helikon, 18. évf. 2007. 5. (475.) sz.17–18.

Bernád ÁgostonVilág, jövo, ember. A Hét, 7. évf. 45. sz. 4. o. [recenzió:Malita, Mircea: A szürke arany. Esszék. DaciaKönyvkiadó, Kolozsvár, 1976. Ford. Bretter György ésmások]

Bodor ÁdámBretter György (1932–1977) Utunk, 32. évf. 1977. 47.(1517.) sz. 2. o.[Nekrológ, mellette Bretter-idézetek gyujteményePanek Zoltán összeállításában]

Bodor PálEgy barátom halálára. Bretter György emlékének. Utunk,33. évf. 1978. 15. (1537.) sz. 3. o.[vers]

Bosnyák IstvánSinkó Ervin jobbik szabadsága. Jegyzetek egy esszémargójára. (Bretter Györgynek, a „fenomenológus-Sinkó”elso magyar nyelvu posztumusz-kötete kiadójának). ÚjSymposion [Újvidék], 12. évf. 140. sz. (1976.december) 442–444. o.

Crisan, MihaiUn dialectician. Luceafarul, 23. évf. 1980. 6. sz. 2. o. [CI.]

Cublesan, ConstantinActualitatea valorilor clasice. Scînteia, 50. évf. 11826. sz.1980. aug. 29. 4. o. [CI.]

349

Függelék

Bretter György románul. Utunk, 35. évf. 1980. 23. (1649.)sz. 1, 3. o. [CI.]

Dési ÁbelSzebben élni. 7 Nap [Újvidék-Szabadka], 2. folyam, 22.évf. 1974. aug. 2. 17. o. [PJ.]

Döbrentei KornélTestünkké a földet. Bretter György emlékének. Kortárs, 24.évf. 1980. 9. sz. 1392. o. [vers]

Egyed PéterBretter György öröksége. Echinox, Kolozsvár, 9. évf.1977. 11–12. sz. 30. o. [rövid megemlékezés]

A demokratikus mondat szerelmese. in: IM. 5–38. o.

A tanított gondolat. Utunk, 40. évf. 1985. 2. sz. 1., 2. o.[KK.]

Bretter György nyelvkritikája. in: G. Havas Katalin,Kardos Lea (szerk.) : Magyar filozófusok I.világtalálkozója // 1st World Meeting of HungarianPhilosophers. Budapest, 1992. augusztus 16–18. AbstractsA konferencia szervezobizottságának kiadása,Budapest, 1992, 31–32. o.

Az eretnekség fölöttébb szükséges voltáról. Korunk, 3.folyam, 4. évf. 1993. 2. sz. 51–56. o.

Bretter György öröksége. Studia UniversitatisBabes-Bolyai. Philosophia, 37. évf. 1992. 2. sz. 13–25. o.[nem azonos az Echinoxban megjelent, azonos címuírással !]

Bretter Gyögy. in: Veres Ildikó, Mezei Balázs (szerk.) :Gondolatok gondolatokról. A magyarországi filozófiatörténetébol címu konferencia eloadásai.Felsomagyarország Kiadó, Miskolc, 1994. 305–318. o.

350


Itt és mást. Korunk, 3. folyam 10. évf. 1999. 10. sz.8–13. o.

A tiszta kijelentés filozófusa. Kortárs, 44. évf. 2000., 3.110–115. o. [FL.]

Bevezeto (mely szükségszeruen korfestményi elemeket istartalmaz) Kellék/23. (2003). 7–11. o.

Bretter György nyelvfilozófiája. Kellék/23. (2003).73–91. o.

Bretter György. in: Uo. : Erdélyi Panteon, Mentor Kiadó,Marosvásárhely, 2001, 256–265.

Bretter György és a nyelv-kérdés. in: Gál László (szerk.) :Arról, ami állítható. . . Editura Presa UniversitaraClujeana, Kolozsvár, 2004, 115–141. o.

A levegoben B. Gy. angyalával. Bevezeto és I. rész:Néhány nemzedéki fenntartás és eloítélet. Helikon, 15. évf.2004. 18. (414.) sz. 10–11. o. ; II. rész: Bretter és amonolitikus tömb – a diszjunkció mint megváltás és azalternatívák logikája. 19. (415.) sz. 12–13. o. ; III. rész: Ittnincs tovább – a józan élet szempontja és a bretterinövekmény. 20. (416.) sz. 25. o. 10–11.[Rigán Lóránd interjú-triptichonja Egyed PéterrelBretter Györgyrol, Bretter-sáv felirattal]

Utóirat Helikon, 16. évf. 2005. 6. (428.) sz. 2–3. o.[Szabó Gyula Egy régi haver címu, Bretterre emlékezoírásához]

A sötétség kritikája. Korunk, 3. folyam, 18. évf. 2007. 2.sz. 70–76. o.[A jelen kötet elozeteseként]

„Apák bune” Helikon, 18. évf. 2007. 5. (475.) sz.17–18. o.

351

Függelék

Fabinyi TiborA vágyak esszéi. Új Írás, 20. évf. 1980. 7. sz. 115–117. o.[PV.]

Gáll ErnoAz „itt és mást” ethosza. A Hét, 11. évf. 1980. 17. sz. 8. o.Újraközlés in: Uo. : Az erkölcs dilemmái. Esszék,tanulmányok, 263. o. Dacia, Kolozsvár–Napoca, 1981,204–218. o.

Görömbei AndrásHárom tanulmánykötet. Alföld, 22. évf. 1971. 5. sz.77–79. o. [Benne VEI. 78–79. o.]

Grezsa FerencErkölcsi beszédre való tanítás. Forrás, 12. évf. 1980. 7. sz.90–91. o. [PV.]

Hajós JózsefSzéljegyzetek az ITT ÉS MÁST-hoz. Ifjúmunkás, 4.sorozat, 24. évf. 1980. 14. sz. 6. p; 15. sz. 6. o.

További széljegyzetek. Utunk, 35. évf. 1980. 32. (1658.) sz.1, 6. o.[Az elozo írás folytatása, az elozmény és azösszefüggés jelzése nélkül, de a bekezdésekfolytatólagos számozásával]

Az esszéíró születésnapjára. Korunk, 37. évf. 1978. 3. sz.234. o.[megemlékezés születésnapján a halála utáni évben,párhuzam Spinozával a közös születési dátumapropóján]

Hanák TiborMagyar filozófiai élet Romániában. In: Hanák Tibor: Anélkülözhetetlen bírálat. Kerék Könyvek, München,

352


1983. 148–163. o.[1980-as kézirat ; Bretterrol és a Szövegek és körülményekszerzoirol : 156–163. o.]

Hermann IstvánBretter György: Párbeszéd a vágyakkal. Kritika, 18. évf.1980. 3. sz. 33. o.

Horgas BélaIdopontjáték. Bretter György emlékére. Magyar Nemzet,34. évf. 101. sz. 1978. április 30. 12. o. [vers]

A belülálló kívülálló. Kritika, 25. évf. 1987. 11. sz. 2. o.[Halálának tizedik évfordulójára]

Huszár SándorGyászbeszéd. A Hét, 8. évf. 1977. 47. sz. 7. o.

Kántor LajosUn cautator frenetic. Tribuna, 18. évf. 1974. 45. sz. 5. o.[abból az alkalomból, hogy a PJ megkapta akolozsvári írók 1973-as díját]

Kántor LajosJegyzokönyvek hiányában. Tiszatáj, 60. évf. 2006. 7. sz.63–67. o.

Kardos AndrásAz esszé tragikus forma. Híd, 43. évf. 1979. 3. sz.343–352. o.

„Van valami, más mint ez a törvény.” Adat Bretter Györgynyelvfilozófiájához. Híd, 43. évf. 1979. 5. sz. 619–625. o.[Az elozo tanulmány folytatása]Újraközlés in: Kardos András: A véletlen tekintet.Esszék, kritikák. Gond-Cura Alapítvány,Debrecen-Budapest, 2004, 40–57. o.

353

Függelék

[a két elozo tanulmány egybeszerkesztett szövege amásodik címe alatt, folyamatossá tettfejezetszámozással]

Az ur fenomenológiája. in: Kardos András: A véletlentekintet. Esszék, kritikák. Gond-Cura Alapítvány,Debrecen-Budapest, 2004, 58–66. o. [1980-as kézirat]

Kloss AndorÖsszegzés, múltidézés és jelenlét. Napjaink [Miskolc], 13.évf. 1974. 6. sz. 9. o.[Több kritika, közte VEI.]

Levendel Júlia„Mi legyen azzal, aki többet tud, mint amit tehet?”Tiszatáj, 34. évf. 1980. 11. sz. 90–92. o. [IM., PV.]

Losoncz AlpárA szubjektivitás lehetosége. Új Symposion [Újvidék], 16.évf. 185. sz. (1980. szeptember) 303–304. o.

Máthé DénesNyelvfilozófiai problémák Bretter György írásaiban. Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények [Kolozsvár], 33.évf. 1989. 1. sz. 13–21. o. [Különlenyomatként is]

Mester BélaBretter György parabolái. in: Kiss Lajos András (szerk.) ;Karádi Zsolt közremuködésével : Metszéspontok.Filozófiai tanulmányok. Nyíregyháza, 1993. (ASzabolcs-szatmár-beregi Szemle Füzetei, 2. szám)53–60. o.Újraközlés in: Veres Ildiló, Mezei Balázs (szerk.) :Gondolatok gondolatokról. A magyarországi filozófiatörténetébol címu konferencia eloadásai.Felsomagyarország Kiadó, Miskolc, 1994, 319–325. o.

354


Bretter György esszéi a nyelvrol. In: Jakab András,Mester Béla (szerk.) ; közremuködött Kiss LajosAndrás: Jelen-Lét. Filozófiai tanulmányok 1. StúdiumKiadó, Nyíregyháza, 1992, 87–99. o.

A kultúra önreflexiója. Filozófia és irodalomkritika ahetvenes évekbeli Erdélyben. In: Loboczky János ésKoncsos Ferenc (szerk.) : Jelen-Lét. Filozófiaitanulmányok-2. Eszterházy Károly TanárképzoFoiskola Filozófia Tanszék, Eger, 1993, 85–89. o.

Végzet és ido Erdélyben. Idoszemlélet és emberiegzisztencia Bretter György paraboláiban és Szilágyi Istvánregényeiben. Acta Academiae PaedagogicaeNyíregyháziensis, Tomus 13/E // A BessenyeiGyörgy Tanárképzo Foiskola TudományosKözleményei 13/E, Nyíregyháza, 1992. 317–324. o.[Különlenyomatként is]

Menekülés a mondatból. Egy Bretter-töredékrol. ActaAcademiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, Tomus13/F // A Bessenyei György Tanárképzo FoiskolaTudományos Közleményei 13/F Nyíregyháza, 1992.277–282. o.[Különlenyomatként is, ennek címlapján 1996, acímlap verzóján 1994-es évszámmal]

Bretter-olvasatok Magyarországon? Korunk, 3. folyam 5.évf. 1994. 5. sz. 98–100. o.Újraközlés javított, frissített szöveggel, Olvasatok.Bretter György Magyarországon címmel. Kellék/23.(2003). 13–17. o.

Bretter György filozófiája. Egyetemi doktori értekezés.Kézirat, ELTE-BTK, 1996.

355

Függelék

Menekülés az ideologikus mondat labirintusából. in: FL.5–17. o.

Bretter György kora és parabolái. Kellék/23. (2003).91–102. o.[a Bretter György parabolái címu 1993-as írás javítottváltozata]

Az üldöztetés és a szerkesztés muvészete. A Hét, újfolyam, 1. évf. 2003. 1. sz. 6. o.[Bretter György és Gáll Erno viszonyáról az elobbinaplójának megjelenése kapcsán A Hét kérdése : GállErno és kora címu összeállítás részeként]

Mészáros AndrásEmber és ideje. [Vasárnapi] Új Szó [Pozsony], 13. évf.25. sz. (1980. június 22.) 11. o. [PV.]

Molnár GusztávLevél Bretter Györgyhöz. Korunk, 33. évf. 1974. 5. sz.666–672. o.Újraközlés in: Uo. : Az elmélet küszöbén. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1976. (Forrás sorozat) 79–96. o.

Szabadságra született. A Hét, 8. évf. 1977. 47. sz. 7. o.

Bretter György öröksége. A Hét, 13. évf. 1982. 14. sz. 5,11. o.[Nincs összefüggésben Egyed Péter hasonló címu kétírásával]Újraközlés in: KK 184–202. o.

Bretter és a tanítványok. Kellék/23. (2003). 19–40. o.[Beszélgetés Törzsök Erikával, az e bibliográfiában azo neve alatt jelzett beszélgetés egy részénekújraközlése]

356


Németi RudolfBretter György: Párbeszéd a jelennel. Muvelodés, 19. évf.1974. 6. sz. 41. o.

Panek Zoltán (lásd még: Bretter György: Gondolatok.Utunk, 32. évf. 1977. 47. (1517.) sz. 2. o., amelyidézetgyujtemény Panek Zoltán összeállításában)Bretter György halálára – életére. Igaz Szó, 25. évf. 1977.11. sz. 553–554. o.

Páskándi GézaA lojalitás esélyei. Bretter Györgyrol. Kortárs, 24. évf.1980. 9. sz. 1478–1482. o.

Poór JánosBretter György: Párbeszéd a vágyakkal. IrodalomtörténetiKözlemények, 85. évf. 1981. 2. sz. 243–244. o.

Pomogáts BélaA filozófus becsülete. Irodalmi Szemle [Pozsony], 23.évf. 1980. 8. sz. 758–759. o. [PV.]

Muhely Kolozsváron. Valóság, 23. évf. 1980. 12. sz.98–102. o.[Ezen belül Bretterrol lásd: 100. o.]

Könyvek a romániai magyar irodalomról.Irodalomtörténeti Közlemények, 85. évf. 1981. 5–6. sz.684–692. o.[Ezen belül IM-ról lásd: 690–691. o.]

Rácz GyozoMítosz és valóság. Korunk, 26. évf. 1967. 7. sz.978–979. o. [Az Ikarosz legendájáról]

Erkölcs és történelem. Utunk, 26. évf. 1971. 11. (1167.) sz.1., 2. o. [VEI.]

357

Függelék

Újraközlés [Osi mítoszok – mai problémák címmel] in:Uo. : Értelem és szépség. Esszék, tanulmányok, kritikák.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972, 301–309. o.

Mítoszok valóságától a valóság demitizálásáig. Utunk, 29.évf. 1974. 5. (1318.) sz. 5., 6., 7. o. [PJ.]Újraközlés in: Uo. : A lírától a metafizikáig. Esszék,tanulmányok, kritikák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1976, 140–151. o.

Párbeszéd a végtelennel. Korunk, 36. évf. 1977. 11. sz.933. o.

A mítoszok halnak, de az ember – él. Utunk, 41. évf. 1986.32. (1971.) sz. 2. o.

Radnóti SándorBretter György halálára. Magyar Filozófiai Szemle, 22.évf. 1978. 1. sz. 169. o.

Rezek RománTudta, hogy nem véletlen a magánya. Tusrajz BretterGyörgyrol. Ef-Lapok, 2. évf. 1986. 11–12. sz. 26. o.

Rigán Lóránd→ Egyed Péter

Robotos ImreA szövegértelmezés önparódiájáról. Igaz Szó, 18. évf.1970. 2. sz. 266–269. o.[Vita Bretterrel Balázs Sándor Humor és filozófia címumunkájáról, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.Bretter cikke, amellyel Robotos vitatkozik: Levél aszerkesztoséghez. Igaz Szó, 17. évf. 1969. 11. sz.864–867. o.]

358


Szabó GyulaEgy régi haver. Helikon, 16. évf. 2005. 6. (428.) sz. 2. o.[Az írás után Egyed Péter Utóirata, lásd 2–3. o.]

Száraz GyörgyBretter György halálára. Kortárs, 22. évf. 1978. 4. sz.664. o.

Szász JánosÖsszefüggések. in: Uo. : A fennmaradás esélyei. Esszék.Budapest, 1986, 239–241. o.

Széll ZsuzsaBretter György: Párbeszéd a vágyakkal. Magyar Nemzet,36. évf. 193. sz. 1980. augusztus 17. 13. o.

Szilágyi JúliaKönyv és közeg. A Hét, 5. évf. 1974. 18. sz. 13. o. [PJ.]

Szocs GézaBretter, deszkák. (Elhangzott a kolozsvári Gaál Gáborirodalmi kör Bretter-emlékülésén, 1978 márciusában) in:Uo. : A szélnek eresztett bábu. Budapest, 1986,178–179. o. [vers]

Szocs IstvánPárbeszéd a jelennel. Elore, 28. évf. 8165. sz. 1974.február 9, 2. o. [recenzió, PJ.]

Sztranyiczki GáborKései nekrológ helyett. Korunk, 37. évf. 1978. 4. sz.322–323. o.

Tamás Gáspár MiklósA mi bölcselkedo esszénk. Utunk, 25. évf. 1970. 34. (1138.)sz. 2, 4. o. [VEI.]

359

Függelék

Bretter György. Valóság, 17. évf. 1974. 3. sz. 107–109. o.[PJ.]

Bretter György két könyve. in: Uo. : A teória esélyei.Esszék, bírálatok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,(Forrás sorozat) 138–148. o.[Az elozo két írás szövege új, egységes cím alatt]

Bretter Györgyrol : halotti beszéd. Tiszatáj, 32. évf. 1978.2. sz. 31–32. o.[Elhangzott Kolozsvárott, Bretter György temetésén]Újraközlés in: RL 1–5. o.

Bretter, Kolozsvár, hetvenes évek. Kellék/23. (2003).41–43. o.

Tánczos GáborEsszéíró Ikarosz. Élet és Irodalom, 21. évf. 1977. 48. sz.10. o. [nekrológ]

Bretter György emlékezete. Magyar Nemzet, 33. évf. 287.sz. 1977. december 7. 8. o.[Eredetileg „– a – n” szignóval, melyet Törzsök Erikabibliográfiája old föl ; ezt lásd az o neve alatt]

Tertulian, N[icolae]Prefata. in: CI. 5–9. o.

Tordai ZádorA megtalált filozófiai esszé. Kortárs, 15. évf. 1971. 2. sz.290–293. o.[A recenzió vendégszövegként tartalmazza aSzükségletünk, a filozófia címu Bretter-írást is, lásd:Utunk, 21. évf. 1966. 41. (987.) sz. 1., 4. o.]

Bretter György könyvérol – a címlap ürügyén. Tiszatáj, 25.évf. 1971. 10. sz. 968–970. o. [VEI.]

360


A megtalált filozófiai esszé (avagy Bretter Györgykönyvérol – a címlap ürügyén). in: Uo. : Közönséges emberidolgok. Esszék, tanulmányok (1970–1972). Budapest,1974, 55–62. o. [Az elozo két írás együttes szövegeBretter írása nélkül.]

Itt és mást. Tiszatáj, 28. évf. 1974. 3. sz. 84–87. o. [PJ.]

Bretter György 1932. március 21 – 1977. november 17. ÚjÍrás, 18. évf. 1978. 3. sz. 88. o. [Bretter György: TemetésZsögödön címu írását kíséro szöveg]

Bretter György mint képzeletbeli alany. PV. 9–16. o.

Tóth LászlóUtószó. in: FL. 289–295. o.

Törzsök ErikaBretter György 1932–1977. [beszélgetés Bretter Györgyemlékezetérol bevezetovel, szerkesztve,bibliográfiával ; Tamás Gáspár Miklós, ÁgostonVilmos, Molnár Gusztáv, Szocs Géza, KeszthelyiAndrás és Bíró Gáspár részvételével] Janus, 1987. osz.IV. 2-es füzet, 1–19. o.[Részleges újraközlését lásd Bretter és a tanítványokcímmel Molnár Gusztáv nevén]

Vaida, MirceaBretter György. Tribuna, 21. évf. 1977. 48. sz. 10. o.

Vajda MihályBretterrol, Kolozsvárról. Válasz Egyed Péter kérdéseire.Korunk, 3. folyam, 18. évf. 2007. 2. sz. 77–78. o. [Ajelen kötet elozeteseként]

361

Függelék

Végel LászlóHagyományainkról – tanulságokkal. Új Symposion, 12.évf. 140. sz. (1976. december) 476–478. o. [SE.]

Vekerdi LászlóFilozófia a Házsongárd alól. 50 éve született BretterGyörgy. Tiszatáj, 36. évf. 1982. 3. sz. 61–68. o.

Vetró AndrásIn memoriam Bretter György. Kellék/23. (2003). 112. o.

362

NÉVMUTATÓ

A

Adorno, Theodor W. 141Ágoston Vilmos 49, 69, 146,

282, 286, 341, 346, 347,361

Althusser, Louis 35, 59, 76,130, 162, 273, 284, 303,344, 347

Angi István 100, 146, 228,246, 298, 334, 347, 348

Angyalosi Gergely 119Antal Péter 236, 238Apáczai Csere János 48Aradi József 144, 273Aranka György 48Arisztotelész 87, 91, 141

B

Bacon, Francis 31, 309, 323Bajor Andor 279, 323Balázs Sándor 225, 244,

298, 322, 348, 358Balla Zsófia 46Balogh Edgár 243, 246, 288Banner Zoltán 240, 257Baróti György (lásd még

Bretter György) 323–326Baróti Pál 228, 237, 242

Bazileiosz, Nagy 81Bernstein, Basil 89Berzsenyi Dániel 26, 28, 30,

58, 75, 305, 321Bobbio, Norberto 92Bodor Ádám 67, 302, 339,

341, 342, 349Borges, Jorge Luis 50Bourdieu, Pierre 21, 62Brentano, Franz Clemens

23, 101Bretter-iskola 45Bretter György 12, 13,

15–17, 19, 22, 24–30, 32,34, 36–38, 40–42, 44–55,57–61, 63–68, 70–74,76–78, 80, 82–88, 93–96,100, 104, 106, 108, 109,111–123, 126, 127, 130,132–134, 136, 142, 144,146, 147, 161–163,166–168, 173, 175–177,184, 186, 194, 196, 198,200, 201, 205, 207, 209,211, 212, 215, 219, 221,225–229, 231–246, 248,250–253, 255, 257–260,263, 265, 266, 270, 273,

363

Függelék

275–282, 284–289, 291,297–301, 310, 312, 320,321, 323, 326–329, 331,332, 335, 336, 340, 342,344, 346–351, 353–362

Bretter György Kör 73Bretter Pál 242Bretter Zoltán 94Bura László 235, 298

C

Carnap, Rudolf 23, 101Cassirer, Ernst 84Ceausescu, Nicolae 73, 141

D

Deleuze, Gilles 91, 99Demeter M. Attila 69Descartes, René 48, 55Devlin, Patrick 93Dilthey, Wilhelm 26, 27, 32,

84Drondoe, Grigore 163

E

Eco, Umberto 109Egyed Ákos 77Egyed Péter 20, 32, 77, 124,

140, 161, 264, 265, 269,271–275, 278, 280, 281,284, 286–290, 299, 328,350, 356, 358, 359, 361

Endreffy Zoltán 165, 176,184

Engels, Friedrich 141, 161,165, 179, 324

Erdélyi János 48, 68

F

Fehér Ferenc 17, 53, 71, 142,333

Feinberg, Joel 93Feuerbach, Ludwig 161,

278Fichte, Johann Gottlieb 14,

30, 47, 161, 163–177,179–182, 184–190,193–197, 199–201,203–208, 211–213, 215,216, 220, 273, 305, 306,308, 336

Figus Imre 235Fodor, Jerry A. 65Fodor Kálmán 236–238Fodor Katalin 65Fodor Zoltán 275Földes László 231, 249, 322Freud, Sigmund 99

G

Gaál Gábor 73, 140, 359Gáll Erno 16, 45, 51, 79,

123, 126, 127, 130,132–134, 136–138, 143,

364

Névmutató

144, 147–151, 153–158,244, 246, 281, 282, 328,333, 340, 352, 356

Garaudy, Roger 35, 59, 76,161, 165, 273, 284, 290

Geftyer, M. J. 60Gramsci, Antonio 329Grünberg, Francisc 307Guattari, Félix 91Guevara, Che 230

H

Hajós József 48, 334, 352Hart, Herbert Lionel

Adolphus 93Hegel, Georg Wilhelm

Friedrich 31–33, 86, 95,111, 141, 162, 164, 165,167, 174, 178, 179,196–208, 211, 220, 273,311, 330, 331, 340

Heidegger, Martin 97, 106,121

Heller Ágnes 17, 53, 71, 73,142, 333

Hérakleitosz 39, 46, 302,304, 306, 309, 340

Hésziodosz 264Heury, Michel 74Hintikka, J. 40Honneth, Axel 91Horgas Béla 353Hugo, Victor 236

Hume, David 91Husserl, Edmund 23, 101,

212Huszár Vilmos 49, 340, 346Hymes, Dell 89

I

Iggers, Georg G. 27Ingarden, Roman 101Ionesco, Eugen 244

J

Jakab Antal 236, 237Jakab Antal, K. 249, 323,

342, 345Jakobovics Miklós 335Janitsek Jeno 251Jaspers, Karl 102

K

Kádár János 145Kallós Miklós 129, 233Kant, Immanuel 13, 65, 85,

91, 132, 162, 164, 165,167, 177, 181, 182, 185,189, 190, 196, 198, 199,207, 209, 211–213, 305,306, 341

Kántor Lajos 45, 242, 246,249, 298, 311, 320, 335,341, 342, 353

Kardos András 73,112–121, 350, 353, 354

365

Függelék

Karnoouh, Claude 74Katz, Jerrold J. 275Kazal László 229Kazinczy Ferenc 48, 68Kegan, Paul 188, 190Kelemen János 24Kendzuro, Janagida 245Kerényi Károly 59Keresztes Szent János 81Kierkegaard, Søren 12, 32Kis János 165, 176, 184Kiss Mihály 48Koestler, Arthur 90Kolozsvári Grandiperre

Emil 228Kónya Sándor 45Koós Ferenc 237Kopasz Gyula 14Koselleck, Reinhart 103Kovács András 225Kovács János 248Krokovay Zsolt 94

L

Lacan, Jaques 91, 99Lakó Elemér 228Lakoff, George 111Láng Gusztáv 58, 65, 136,

242, 245, 248, 249, 269,342

László Ferenc 251, 259, 298,327

Lászlóffy Aladár 250, 340

Lawton, Dennis 89Lenin, Vlagyimir Iljics

Uljanov 73, 76, 141,142, 148–150, 152, 225,231, 302, 304, 306, 308,325, 339, 340

Lenkey Erno 235Lessing, Gotthold Ephraim

221Lévi-Strauss, Claude 162,

166Lichtenberg, Georg

Christoph 181Ligeti László 246, 344Lothár, I. 45Lukács-iskola 72, 142Lukács György 11, 17, 26,

53, 71, 77, 84, 114, 118,142, 282, 288, 289, 302,304, 308, 320, 322, 346

Ly

Lyotard, Jean-François 141

M

Madách Imre 41, 246–248,305, 333, 344

Makkai Erno 68Mannheim Károly 133Marcuse, Herbert 50Marosi Péter 249, 340, 342Marx 11, 16, 32, 37–39, 42,

58, 59, 70, 73, 75, 76, 86,

366

Névmutató

90, 92, 111, 129, 130,138, 141, 144, 148, 150,155, 161, 163–165, 167,173, 177, 178, 197, 211,239, 271, 273–276, 278,284, 301, 303, 313, 315,329

McIntyre, Alasdair 91Mester Béla 66, 76, 80, 122,

126, 299, 320, 321, 335,354, 355

Mill, John Stuart 19, 275Mócsy László 228Molnár Gusztáv 42, 49, 69,

74, 76, 123, 126, 131,146, 273, 282, 334, 335,346, 356, 361

Myrdal, Gunnar 150, 151,162, 165

N

Nagy György 48Nagy László 304, 344Nietzsche, Friedrich 86, 99

P

Paine,Tom [Thomas] 275Panek Zoltán 65, 132, 333,

342, 349, 357Pannonius, Janus 57Papp Tibor 73Pareto, Vilfredo 109

Parmenidész 39, 108, 147Páskándi Géza 65, 321, 357Pilinszky János 41Platón 85, 297Plótinosz 274Pluhár István 254Polányi Imre 238Pollock, Jackson 81Ponner János 235Poór János 357

R

Rácz Gyozo 77, 131, 138,232, 233, 243, 246, 250,320, 330–332, 337, 340,342, 348, 357

Rawls, John 92Reid, Thomas 9Ribakov, Anatolij 90Rigán Lóránd 269, 351, 358Rónafalvi Ödön 87Rorty, Richard 91Rosca, D. D. 165, 167, 303,

308, 330, 331, 343, 346Rossi-Landi, Ferruccio 109Rózsa Ágnes 17, 53, 71, 73,

142, 163, 333Rózsa Jeno 163, 336

S

Schelling 81Schwetzer Rudolf 258

367

Függelék

Searle, John 95Sesztov, Lev 13, 55Sinkó Ervin 114, 115, 305,

307, 308, 343, 347, 349Sipos Pál 48, 68Stevenson, Charles 22Strawson, Peter F. 275Sükösd Mihály 45Süto Adrás 28, 29, 132, 334

SzSzabó Gyula 245, 260, 298,

351, 359Szabó Sándor 243Száraz György 359Szego János 118Székely János 58Szent Ágoston 49, 69, 73,

146, 282, 286, 303, 304,320, 341, 346, 347, 349,361

Szilágyi István 22, 63, 250,305, 307, 334, 355

Szilágyi Júlia 137, 359Szocs István 249, 341, 359Szókratész 11, 44, 50, 115,

285Sztálin, Joszif

Visszarionovics 60Szteklács László 240

TTamás Gáspár Miklós 49,

69, 73, 74, 123, 135, 143,

145, 146, 282, 335, 336,341, 342, 346, 359, 361

Tánczos Vilmos 69Tokés Gyöngyvér 69Tompa Gábor 245Tonk Márton 69, 289Tordai Zádor 112, 337, 338,

360Törzsök Erika 126, 360, 361Tóth József 326Tóth László 67, 72, 126, 361Tóth Sándor 97, 233Trockij, Lev Davidovics 142

V

Vágvölgyi B. András 118Vajda Mihály 71, 73, 112,

119, 121, 122, 142, 212,266, 298, 361

Vekerdi László 136, 362Venczel József 132Veress Károly 69Voltaire 56Vörösmarty Mihály 288,

301, 304, 331

W

Whewel, William 55Wittgenstein 22, 23, 63, 101

Zs

Zsilka János 104

368

Documents

BRETTER GYÖRGY FILOZÓFIÁJA - ProPhilosophiaBRETTER GYÖRGY FILOZÓFIÁJA Értelmezések, dokumentumok, visszaemlékezések A kötetet szerkesztette Egyed Péter. A monograﬁkus