Sárközy Miklós (1976) iranista,történész. Egyetemi tanársegéd aKRE BTK Ókortörténeti Tanszé-kén. Kutatási területe a késõókoriés kora középkori Irán és Közép-Ázsia.

Párthia öröksége PerzsiábanArsakida (párthus) legitimációs kihívások

a Szászánida Birodalomban

Sárközy Miklós

Az iráni történeti hagyomány sajátos fejlõdése közismert az Akhaimenida-kor-tól egészen a korai iszlám korig. Az egymást követõ három nagy, Akhaimeni-da- (óperzsa), Arsakida- (párthus) és Szászánida (középperzsa)1-dinasztia tör-

téneti hagyományai, eredetmondái minden történeti kataklizma, idegen hódítás és di-nasztikus skizmák ellenére megõrzõdtek a Szászánida-korban (Kr. u. 6–7. század) és azazt követõ premongol vagy korai iszlám periódusban született középperzsa, örmény, bi-zánci, arab és klasszikus perzsa irodalmi és történeti alkotásokban kristályosodtak ki.

A legtöbb eredetmonda leginkább az Akhaimenida- és a Szászánida-korból és kor-ról datálható. A két dél-iráni perzsa dinasztia eredetének legendáit jól ismerjük antik ésmuszlim szerzõk, valamint helyi, iráni források alapján.

Kevésbé voltak szerencsések a párthusok, akiknek történeteit jórészt kitörölte a ké-sõbbi emlékezet: a forrásokban amúgy sem dúskáló párthus kor történeti mondái csakfoltokban, meglehetõsen töredékesen maradtak ránk. Ami pedig megmaradt, az istöbbnyire a késõbbi Szászánida-kor szûrõjén keresztül ismert, mely mint a párthusokatlegyõzõ és õket felváltó dinasztia, természetszerûleg ellenségesen tárgyalja az õketmegelõzõ Arsakida periódust. Így nehéz képet alkotni arról, hogy mennyiben illesz-kedtek bele a párthusok abba az iráni történeti hagyományba, mely az Akhaimenidaperiódussal elkezdõdött és a Szászánidákkal zárult le.

Mégis van azonban néhány olyan momentum, olyan a párthusokhoz köthetõ hatásforrásainkban, melyek eddig talán nem kaptak elég hangsúlyt és ezek alapján néhányapróság mindenképpen átértékelhetõ. E dolgozat fõ célja, hogy felhívja a figyelmet apárthus örökségre az iráni hagyomány formálódásában, és konkrétan megragadja,hogy mikor, hol, milyen módon épült be ez az örökség az egységes, és az iszlám korelejére rögzülõ hagyományrétegek közé.

A Szászánidák legendái

A Szászánidák trónra kerülésérõl szóló források szinte egyöntetûen a dinasztia saját le-gitimációs nézeteit tükrözik vissza. Mind a klasszikus és kora bizánci források (DioCassius, Agathias, Theophylaktos és mások), mind az örmény források (Agathang-elos, Khorénéi Mózes vagy Moses Khorenats’i), mind pedig a pehlevi (zoroasztriánusközépperzsa) hagyomány megegyeznek abban, hogy a Szászánidákat pozitívan, azõket megelõzõ párthusokat viszont negatívan ábrázolják. E téren különösen a késõSzászánida-korban és az iszlám elsõ századaiban lejegyzésre került középperzsa szö-vegek fogalmaznak a legegyöntetûbben. Mind a három forráscsoportra jellemzõ, hogyvagy a Szászánida-korból származnak, vagy közvetlen Szászánida-kori elõzményekremennek vissza.

Mindeme források kiindulópontja egyértelmûen az Ardasír-eposz, az elsõ szászáni-da uralkodó, I. Ardasír életérõl szóló regényes életrajz, mely a késõ Szászánida perió-dusban nyerhette el végsõ formáját. A középperzsa szöveg hagyománya érezhetõenfellelhetõ egyes kései antik szerzõknél is, akik kisebb eltérésekkel, de lényegébenugyanazt a történetet fogalmazzák meg a Szászánidákról. E szerint a Szászánidák az

32

33

Párthia öröksége Perzsiában

egykori Akhaimenidák leszármazottai, akik Nagy Sándor, a Szeleukidák és a pár-thusok alatt rejtõzködve élnek, pásztorok között bujdosnak, míg végül a Kr. u. 3.század során felfedik kilétüket, és visszaveszik jogos örökségüket, az egykori Ak-haimenida Birodalmat. Ebben a párthusokról meglehetõsen kevés szó esik, szintesemmi jelentõségük sincs, csak I. Ardasír trónharcaiban tûnik fel IV. (vagy másforrások alapján V.) Ardaván (Artabanos), akinek uralmát és általában a párthuskort úgy jellemzi a középperzsa szöveg, mint a 240 kiskirály és oligarcha (kadagxwadây) periódusát. Ennek a kaotikus periódusnak (mely persze amiatt alakult ki,mert nem a legitim Akhaimenida–Szászánida örökösök kezében volt a hatalom…)a Szászánida-dinasztia vet véget.

A párthusok még egyszer tûnnek fel e történetben. I. Ardasír, az elsõ szászánidakirály, miután végez a párthus uralkodóval, feleségül veszi annak leányát. A leányazonban, engedve fivérei bujtogatásának, meg akarja mérgezni urát, akit azonbanaz isteni xwarrah (karizma) megment a haláltól. Ardasír, bár felesége már váran-dós, parancsba adja annak kivégzését. Mivel azonban a párthus hercegnõ a késõbbiszászánida trónörököst, Sápúrt hordja szíve alatt, a Gondviselés megint közbelép,és a kivégzés végrehajtásával megbízott mobad (pap) inkább elrejti a hercegnõt,aki titokban szüli meg és neveli fel fiát. Ardasír csak évekkel késõbb, egy vadászatsorán eszmél rá, hogy nincs örököse; lelkiismeret-furdalását kihasználva a mobadmegjelenik és elmondja az uralkodónak az igazságot.2

A fiatal Sápúr végül legitim örökösévé válik Ardasírnak, és így a korábbi párthusdinasztia is a Szászánidák jogelõdjévé válik, igaz, csak leányágon és kellõen negatívmellékízzel a hercegnõ mérgezési kísérlete miatt. Úgy tûnik, az Ardasír-eposzban eza történet volt hivatott ellensúlyozni a nyers valóságot, azt, hogy a Szászánidák erõ-szakkal döntötték meg a párthus Arsakidák hatalmát. A Szászánidáknál a párthus ha-gyomány megvan tehát, de torzítottan, negatív éllel jelenik meg.3

Ha más módon nem is, de leányágon az új dinasztia sikeresen magába olvasztjaaz õt megelõzõ és többnyire általa megbuktatott helyi dinasztiák hatalmát, és ígyalattvalói szemében megerõsíti saját pozícióit is.

Nézzük meg táblázatba foglalva a Szászánida legitimáció rétegeit!

legitimáció A legitimációban szereplõ korábbi dinasztiák

++ Akhaimenidák (= Szászánidák, Dârâ /I. Dareios/, Dârâ /III. Dareios /,Szászán)

– Arsakidák (V. Ardaván lánya)

++ Pâpag családja (Pâpag lánya)

– Mihrag î Anôsagzâdân (Mihrag lánya)

Szemelvények a Kârnâmagból a Szászá-nida Ardasír trónörökösének, Sápúrnakés unokájának, Hormizdnak a születé-sérõl*

A mobadân mobad tudta, hogy Ardasírnagy haragra gerjedt és utána szégyenbeesett, és azt az asszonyt (az Arsakida her-cegnõt) nem ölte meg, saját házába vitte,és ott elrejtette. Amikor eljött a szülés ide-je, az asszonynak egy igen szép fia szüle-tett. A Sápúr nevet adták neki, õ pedig ottnevelkedett, amíg a hétéves kort el nemérte.

(Kârnâmag Part. No. 15.)

Amikor a mobadân mobad látta, hogy Ar-dasír az asszony miatt szégyenbe jutott,leborult elõtte és így szólt: „Halhatatla-nok legyetek! Parancsoljátok meg, hogy abûnösök és halált érdemlõk és a királyitörvénynek nem engedelmeskedõk bünte-tését hajtsák végre rajtam.” Ardasír ígyszólt: „Mit beszélsz így? Neked mi bûnödvan?” A mobadân mobad így szólt: „Timegparancsoltátok, hogy azt az asszonytés a gyereket a hasában öljem meg. Miazonban nem öltük meg, és egy fiú szüle-tett, aki minden királyi újszülöttnél bájo-sabb és szebb.” Ardasír így szólt: „Mitbeszélsz itt?” A mobadân mobad ígyszólt: „Halhatatlanok legyetek! Úgy van,ahogy mondtam.” Ardasír megparancsol-ta, hogy a mobadân mobad száját tömjéktele rubinttal és dénárral és igaz-gyönggyel és ékkõvel. Ugyanakkor valakiodajött közölve, hogy Sápúrt odahozták.Amikor Ardasír meglátta Sápúrt, gyerme-két, arcra borult, és Ohrmazd Úrnak és azAmahraspandoknak és a Kayânidákxwarrahjának és a gyõzedelmes TüzekUrának számos dicséretet mondott.

(Kârnâmag Part. No. 16.)

I. Ardasír koronázása, Naqš-e Rostam (a szerzõ felvétele)

* Valamennyi forrásszöveg a szerzõ fordítása. A sze-melvények fordítása ugyanabból a szövegkiadásbólkészült, amely a cikkben is szerepel.

Eltérõ verziók, kihívások

Forrásaink többsége tehát egyértelmûen a párthusokat legyõzõ Szászánida-dinasz-tia legitimációs hagyományát tükrözi vissza. Ám úgy tûnik, a Szászánidáknak nemsikerült minden nyomot eltüntetniük, minden kritikus hangot elhallgattatniuk a sa-ját, nem éppen legitim származásukkal kapcsolatban. Amint említettük, a legko-rábbi idõpont a szászánida legendák leírására a késõ Szászánida-kor, tehát a 6. szá-zad volt.

Ez az a kor (I. Kawâd, de fõleg I. Xusraw Anôšagruwân ideje), amikor a dinasz-tia átmeneti belsõ zavarok után újra erõre kap és különbözõ katonai és gazdaságireformok révén megerõsödik. A reformok lényege a központi hatalom megerõsíté-sében és adóbevételeinek növelésében rejlett.

A Szászánida-dinasztia ekkor már több mint háromszáz éves múltra tekinthetettvissza. Hatalomra kerülése során és azt követõen az uralkodó dinasztiának jelentõstámasza volt a birodalmon belül az ún. hét fõnemesi család. A Sûren, Kâren, Mihân,Spahbad, Spandiyâd Warâz és Zîk családok jól ismert befolyásos arisztokrata nem-zetségek voltak, akik országrésznyi területek felett diszponáltak. Emellett jól ismert,hogy szinte mindannyian a párthus Arsakida-dinasztia korából származtak. Úgy isfogalmazhatnánk, hogy átmentették magukat és befolyásukat az újonnan hatalomrakerült Szászánida-dinasztia korába. Ez azonban együtt járt azzal, hogy egyfajta meg-állapodást kötöttek a Szászánida-dinasztiával is. Cserébe azért, hogy megtarthattákbirtokaikat, közremûködtek a Szászánidák sikerében. Így nem kételkedhetünk ab-ban, hogy a párthusok gyors bukását jelentõsen elõsegítette az addig mellettük állónagy arisztokrata családok árulása és a Szászánidákhoz pártolása. Ezt egyébkéntfõleg örmény és kora bizánci források erõsítik meg.4

Ezek a családok azután folyamatosan jelen vannak a Szászánida korban is, befo-lyásuk, hatásuk hullámzó, hol elénk lépnek, hol csak szórványos utalások történ-nek szerepükre. Különösen a korai Szászánida korból rendelkezünk bõségesen ada-tokkal róluk, de tevékenységük az egész Szászánida periódusból kimutatható, sõt,egyes családok esetében (Sûren, Kâren) a továbbélés a koraiszlám idõszakban isbizonyítható.5

Arsakida rokonok a Szászánida korban

A kihívás, a párthus reneszánsz a hét fõnemesi család köreibõl indult ki. Ami e csa-ládokat illeti, nem kételkedhetünk abban, hogy, köszönhetõen országrésznyi birto-kaiknak, igen komoly helyi kulturális hatást fejtettek ki. Emellett nem zárható ki azsem, hogy egyikük-másikuk valóban az Arsakidák egy-egy korábbi oldalágánakleszármazottja volt. Ez a tudat, hogy rokonságot ápolnak a bukott párthus dinaszti-ával, még jóval az alább bemutatott két eset elõtt kétszáz évvel korábbról adatolt.Minderre fõleg örmény történetíróknál, elsõsorban Moses Khorenats’i munkájá-ban találunk utalásokat. Az örmény hagyomány különösen fontos, mivel Örmény-országban az Arsakidák egyik oldalága a 4. század végéig hatalmon maradt. MosesKhorenats’i fõleg a Szászánidák és az örményországi Arsakidák harcainál említimeg a Sûren, Kâren és Spahbad családokat mint az Arsakidák rokonait. Nézzünkerre néhány példát:

Miután Ardasír, Szászán fia, megölte Ardavánt és megszerezte a trónt, a Pahlavcsalád két ága, a Spahpad és a Sûren Pahlav féltékenyek voltak saját rokonuk,Artašes (az örmény párthus uralkodó) hatalmára, és szívesen fogadták Arda-sír, Szászán fia uralmát. De a Kâren Pahlav család, hûséges maradva fivéré-hez és rokonához (az örmény párthus királyhoz) harcba szállt Ardasírral, Szá-szán fiával.6

De Moses Khorenats’i a 4. század végi események tárgyalásánál is citál II. Ardasír(379–383) és IV. Bahrâm (388–399) szászánida királyok korából olyan párbeszé-deket, ahol II. Ardasír és IV. Bahrâm felidézi néhány udvarában tartózkodó örményArsakida leszármazottnak a Sûren-Arsakida rokonságot.

Lássunk erre is két példát!

34

Tanulmányok

Ardasír, amikor meghallotta ezeket a sza-vakat, így szólt: „Ne jöjjön el az a nap,hogy Mihrag î Wardruwân családjábólvalaki çrânšahrban hatalomra jusson,mivel Mihrag gonoszmagvú és rosszmag-vú ellenségem volt, és összes gyermeke azén és gyermekeim ellensége.” Ardasírdühe és bosszúja miatt Mihrag területérement, és megparancsolta, hogy Mihragminden gyermekét öljék meg. Mihragegyik lánya három éves volt. Falusiak ti-tokban kihozták õt, és egy parasztemberrebízták, hogy nevelje föl és vigyázzon alányra. A paraszt így tett, és a fiatal lánytszépen fölnevelte.

(Kârnâmag Part. No. 18.)

I. Ardasír fírúzábádi palotájának bejáratiívánja (a szerzõ felvétele)

35

Párthia öröksége Perzsiában

Emlékeztem õseitek, Sûren Pahlav ága hercegeinek szolgálataira õsöm, Ardasíriránt. Õk sokkal jobban szerették õt, mint tulajdon rokonukat (ti. az iráni Arsakidá-kat), úgyhogy nem csupán harcolni merészeltek ellenük Perzsiában, hanem orszá-gotokba jöttek és megölték õsötöket, Xusrawot (ti. az örmény párthus király t –S. M.). (317)

Azután IV. Bahrâm megparancsolta az irániak ezredparancsnokának, aki egySûren Pahlav volt, hogy gyõzze meg Sahakot (az örmény Arsakidát) baráti tanáccsalannak rokonaként. Így Sûren hízelgõ hangon szólt hozzá: mivel te az én vérem és ro-konom vagy, emiatt a te érdekedben félreteszem saját megfontolásaimat. Ha te mostmegegyezel a hercegeiddel, Perzsia királya megjutalmaz téged, és unokádat, Vardantaz örmények élére állítja királyi ranggal egyenlõ méltóságban. (344)

Moses Khorenats’i emellett megemlíti, hogy a Sûrenok, a Kârenok és a Spahbadokmind a nagy Aršak leszármazottai voltak, vagyis a párthus dinasztia alapítójáé, I.Aršak (Arsakés) királyé.7

Látható tehát, hogy a párthus dinasztiával való vélt vagy akár valós rokonsággondolata elevenen élt már a korai és középsõ Szászánida korban is. Ám mindeznem vált olyan erõvé, mely megkérdõjelezte vagy elvitatta volna a Szászánidák ha-talmát. Az a fajta kölcsönös együttmûködés, egyes források szerint szerzõdés,8

melynek keretében a Szászánidák megszerezték a párthusok birodalmát, és ezértcserébe garantálták a nagy párthus családok háborítatlan továbbélését, a 6. századvégéig állt fent. Ekkor azonban két esetben is megbomlik ez a harmonikus együtté-lés, és arab, klasszikus perzsa, bizánci forrásainkban megszaporodnak az Arsakidalegitimációra hivatkozó utalások.

Bahrâm Èûbîn

Az elsõ eset Bahrâm Èûbîné, aki 590-ben fellázadt IV. Hormizd (579–590) Szá-szánida uralkodó ellen, és le is taszította a trónról. Bahrâm különbözõ katonaiposztokat töltött be I. Xusraw utolsó évei és IV. Hormizd idején. A bizánciak és atürkök felett aratott gyõzelmei miatt elõbb az észak-mezopotámiai határvidék,majd pedig Khorászán, azaz Északkelet-Irán spahbadja9 címet nyeri el. Az uralko-dó féltékenységében le akarta váltani, de a sértett Bahrâm fellázadt, és serege élénKtésiphónba vonult, ahol elkergette az idõközben meggyilkolt IV. Hormizd helyé-be lépõ szászánida II. Xusrawot. Bahrâm ezt követõen alig egy év alatt elvesztettekoronáját IV. Hormizd fiával, a bizánci segítséggel visszatérõ II. Xusrawwal szem-ben; a türkökhöz menekült, ahol tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.

Bahrâm igazán minden szempontból alkalmas volt a trónra, kivéve egyet: aszármazását. Õ ugyanis nem Szászánida származású, hanem a Mihrân család tagjavolt. A hét nagycsalád közé tartozó Mihrânok Rayt, az Elburz-hegységet és annakdéli elõterét uralták.

Bahrâm Èûbîn alakja köré késõbb legendák egész sora fonódott. Emlékét meg-õrizte az iráni epikus hagyomány is, a mára elveszett Bahrâm Èûbîn-nâmag, ez aBahrâm életérõl szóló, heroikus és egyben apokaliptikus munka.10 A BahrâmÈûbîn-nâmag, ha eredeti formájában ma már nem is ismert, más, korai klasszikusarab és perzsa szerzõknél, például Tabarînál, Balcamînál vagy Firdausînál megta-lálható. De a Bahrâmról szóló legendák részben ismertek voltak a bizánci történet-írásban is, fõleg a 7. században alkotott Theophylaktos Simokattésnél.

Forrásaink alapján úgy látszik, hogy Bahrâm széles ideológiai alapot próbáltkonstruálni a saját legitimációjához. Tevékenysége arra irányult, hogy bebizonyítsa aSzászánidák uralmának törvénytelenségét és a saját, a Szászánidáknál õsibb legiti-mációját.Theophylaktos Simokattés az alábbiakat írja Bahrâm származásáról:Hallottam egy bizonyos babilónitól, hogy Baram (Bahrâm) a Rhazakénének (Ray-nak) nevezett vidékrõl származott, és ez a perzsa zsarnok, aki Hormisdas (IV. Hor-mizd) megbuktatását kezdeményezte, Mirramés házához tartozott. A médek közöttugyanis van hét törzs, amely õsi törvény szerint a legnemesebb és a legtiszteltebbfoglalkozásokat ûzi. A babilóni az állította, hogy ezeket nem lehet megmásítani.

Sápúr elnevette magát és így szólt a lány-nak: „Honnét tudod, hogy Sápúr va-gyok?” A lány így szólt: „Sokaktól hallot-tam, hogy Erânšahrban egyetlen lovagvan ilyen, erejére, hatalmára, markossá-gára és kinézetére és okosságára, mint te,Sápúr, Ardasír fia.” Sápúr azt mondta alánynak: „Mondd meg az igazat, kinek agyermeke vagy?” A lány így szólt: „En-nek a parasztnak a lánya vagyok, aki eb-ben a faluban lakik.” Sápúr így szólt:„Nem mondasz igazat, mivel a parasztoklányaiban nincs meg ez a kiválóság és erõés kinézet és szépség, mint ami benned.Most tehát vagy igazat mondasz, vagynem leszünk egy törvényen.” A lány ígyszólt: „Adj védelmet nekem testemben éslelkemben, hogy elmondjam az igazat.”Sápúr így szólt: „Védelem! Ne félj.” Alány így szólt: „Mihrag î Anôšagzâdânlánya vagyok, és az Ardasírtól való féle-lem miatt hoztak ide. Mihrag hét gyerme-ke közül rajtam kívül senki sem maradtéletben.” A teremtés által (ahogy lennikellett) a lány ugyanazon éjjel Hormizd-dal, Sápúr fiával teherbe esett. Sápúr alányt kedvesen és szépen tartotta, és meg-született tõle Hormizd, Sápúr fia. SápúrHormizdot apja elõl titokban tartotta,amíg az el nem érte a hétéves kort.

(Kârnâmag Part. No. 19.)

A médek azt mondják, hogy az Arsakidáknak nevezett törzs viseli a királyságot, ésezek helyezik a diadémot a király fejére, egy másik törzsük a katonai erõk élén áll,egy következõ az államügyekkel foglalkozik, míg egy negyedik egymással vitázóknézeteltéréseit oldja meg, akiknek bíró kell. Az ötödik a lovasság felett parancsno-kol, az ezt követõ az adókat gyûjti be az alattvalóktól és a királyi kincstárakat fel-ügyeli, a hetedik pedig a fegyverek és a katonai viseletek felvigyázására lett kine-vezve. Dareios, Hystaspés fia írta le ezt az õsi törvényt a királyi rendeletekben.Mondják, hogy Baram, aki Mirramés házából és az Arsakidák törzsébõl eredt, a ki-rály testõrségében teljesített szolgálatot korábban. (Historiae III. 18. 6–10)11

Theophylaktos meglehetõsen pontos információkkal rendelkezik BahrâmÈûbînról. A Mirramés név egyértelmûen a Mihrân családdal azonosítható, a héttörzs vagy nép (démos) pedig a hét arisztokrata famíliára utal. Theophylaktosnálvilágos a kapcsolat a párthus Arsakida-dinasztiával is: a szöveg szerint Bahrâm aMihrân családból eredt, mely végeredményben az Arsakidáktól származik Theop-hylaktos szerint. Különös pikentériája a szövegnek, hogy az idézet végén össze-kapcsolódik benne az egyértelmûen párthus- Szászánida legitimáció Theophylak-tos klasszikus mûveltségével. Erre utal az a rész, ahol az antik történetírói hagyo-mány, elsõsorban Hérodotosnak az Akhaimenidákról szóló tudósításai csengenekvissza I. Dareios, Hystaspés fia említésével.

Hogy világosan lássuk, itt nem csupán egy a bizánci hagyományban meglevõtörténetrõl van szó, és tényleg Bahrâm Èûbîn legitimációs törekvéseit érinti a szö-veg, érdemes összehasonlítani az elõbbieket a Tabarînál vagy Firdausînál BahrâmÈûbînról olvasottakkal.

Tabarînál Bahrâm és Szászánida riválisa, II. Xusraw Parwçz (591–628) elsõösszecsapása elõtti összeszólalkozása a legérdekesebb. Miután Xusraw szelíden ésmár-már hízelegve igyekszik Bahrâmot megnyerni magának, Bahrâm Èûbîn ke-mény szavakkal illeti a Szászánida uralkodót. Itt Tabarî szerint Bahrâm az alábbitvágja a szászánida király fejéhez: Te kurafi, aki a kurdok sátraiban nevelkedtél!12

A nyilvánvaló trágárság mellett figyelmet érdemel a kurdokra tett utalás is. Ebbena korban egészen a 10. századig a kurd még nem elsõsorban etnikai jelzõ, hanem ale nem települt, nem városlakó, martalóc meglehetõsen pejoratív szinonimája. Két-szeresen érdekes ez, hiszen az Ardasír-eposz utal arra, hogy a dinasztiaalapító Ar-dasír is kurdok közé menekült, miután Ardaván párthus királytól megszökött. Más-részt, ami még izgalmasabb, Ardasír és Ardaván döntõ összecsapása elõtt Ardaván

36

Tanulmányok

Szemelvény Firdausî ŠâhnâmájábólBahrâm Èûbîn levele birodalma elõke-lõihez

„Bahrâm elõhivatta a büszke írnokot, / ésneki néhány szükséges szót szólt.

Megparancsolta, hogy hosszú levele-ket / írjon azoknak a hatalmas elõkelõk-nek,

Wistaxmnak és Windoçnak és a hõsKurdiyának, / akik az elõkelõk között hõsinevet viseltek,

Mint Sápúr és Andyân lovagoknak, /mindenkinek, aki híres hõs volt.

A levél elején a Teremtõrõl szólt / szól-ván, hogy « titokban dicsérem csak Õt,

Hogy mind felébredjetek az álomból /és ne vegyétek így balszerencsének e siet-séget,

Mivel amióta a világon a Szászánidáknemzetsége/ elõbukkant minden ország-ban,

Tõlük nem származott semmi más,csak a rossz/ a világra, a viszályszítás,

Elsõként Ardasírtól, Bâbak fiától, /amikor megújult a háborúskodás a vilá-gon,

Kardja révén a világ elsötétült, / a hõ-sök hõsei mind kétségbe estek.

Elõször Ardavánról beszélek / és azok-ról a fényes lelkû hõsökrõl,

Akiknek neveitõl a világ (mára) üressélett, / a hatalom földje fájdalommal telilett.

Nem hallottad talán, hogy Sûfarâyt/ miérte az alantas akaratú Pîrûz királytól?

Qubâd engedte ki lábbéklyójából, / ésmegadta igazságát neki a hõsök közül.

De a gonoszelméjû Qubâd erõt gyûj-tött, / a tisztességet kimosta lelkébõl, rom-lottá vált.

Megölte így a nemes szívû barátot, / ahõsök szíve megkeményedett vele szem-ben.

Az, aki nem méltó a saját barátjához / ehajlama még gyermekénél is fontosabb,

S az ilyen még az idegenekhez sem le-het méltó, / ne keressen senki elefántcson-tot az ébenfában!

Ne reménykedjetek a Szászánidákban,/ ne keressetek rubintot a vöröslõ fûzfá-ban!»”

(43. 1690–1708)

I. Sápúr rómaiak feletti gyõzelmi dombormûve, Naqš-e Rostam (a szerzõ felvétele)

37

Párthia öröksége Perzsiában

is szinte szóról-szóra ugyanezt mondja Tabarînál: Te kurd, aki akurdok sátraiban nevelkedtél!13 Így Bahrâm szájába Tabarî, ha-bár nem ír annak Arsakida származásáról, az utolsó párthus ki-rálynak a Szászánida-dinasztiát gyalázó mondatát adja, ígyutalva kötõdésére az Arsakida legitimációhoz.

Emellett Tabarînál Bahrâm önmagát nem csupán a párthu-sokhoz, hanem Arašhoz, a legendás íjászhoz is köti, akit az epi-kus hagyomány ahhoz az észak-iráni területhez kapcsol, aholBahrâm is élt. Igaz, itt Shahbazi szerint valójában Bahrâmegyik híres harci tette, egy türk kagán lenyilazása mosódikössze âraš híres, Mâzandarânból a dihistâni pusztákig érõ nyíl-lövésével.14

Az Arsakida legitimáció szempontjából a legvilágosabbanFirdausî Šâhnâmája fogalmaz. A szituáció ugyanaz: BahrâmÈûbîn és Xusraw Parwçz csatájuk elõtt kihívó szópárbajt vívnakegymással. Bahrâm érvelése a következõképpen történik:

Így szólt hozzá Bahrâm: „Ó, vitéz férfiú / az lesz méltó a hata-lomra, aki tõled a királyságot elragadta.

Mivel Ardasír Bâbak lányától született, / nem az Aškânidáké(Arsakidáké) volt akkor a harci dicsõség.

Nem, mivel Ardasír megölte Ardavánt, / erõszakkal tette eztés trónját is megszerezte.

Most, hogy azóta ötszáz év eltelt, / a Szászánidák vezetése éskoronája kihûlt.

Most a trón és a diadém miatt a mi napunk jött el, / a hataloma gyõzedelmes szerencsével a miénk,

Ahogy szemlélem származásodat és szerencsédet, / serege-det, díszsüvegedet és trónodat.

Nyújtsuk ki karunkat a Szászánidák e hatalmáért / úgy, mi-ként egy szelíd oroszlán, mely megvadul.

Hadd töröljem ki az összes nevüket a könyvekbõl / hadd ta-possam el Sâsân koronájának csúcsát.

A hatalom az Aškânidákhoz (Arsakidákhoz) méltó, / ha meg-hallgatod a bölcs, igaz férfiút!” (Firdausî, Šâhnâma 43. 335–343)

Firdausî egyértelmûen a Bahrâm Èûbîn-nâmagot dolgozta beleebbe részletbe. Bahrâmot mint az Arsakidák törvényes utódjátmutatja be, aki megszünteti a Szászánidák fél évezredes tör-vénytelen hatalmát és helyreállítja a párthus dinasztia törvé-nyes uralmát. A párthus örökség vallási színezetet kap, hiszenugyanitt Firdausî arról ír, hogy Zoroaszter ötszáz évvel a Szá-szánidák elõtt élt, és ezer évvel utána jön el a zoroasztriánus te-ológiából jól ismert elsõ messiás, aki megszabadítja világot agonosztól. Az ezredforduló bizánci, heftalita, türk invázióimind ennek az apokaliptikus várakozásnak és a várható univer-zális összecsapásnak az elõfutárai voltak.15 Bahrâm és az Arsa-kida legitimáció itt szinte kozmikus szerepet kap, Bahrâm mintaz elsõ zoroasztriánus messiás lép elénk, aki megszabadítja avilágot a gonosztól. A földi Bahrâm égi Kay Bahrâm Warjâ-

wanddá magasztosul át.16

De Firdausî más sorai is figyelmet érdemelnek az Arsakidaörökség és Bahrâm szempontjából.

A hatalmat Pârsból Rayba hozom/ Nem maradok ott, a Kayâni-dák hírneve jön el ezután

Felragyogtatom a világon a Törvényt/ megújítom Mîlâd szo-kásjogát. (Firdausî, Šâhnâma 43. 376–377)

Bahrâm itt arról beszél, hogy a Szászánidák hatalmi központjá-nak számító Pârs (Persis) tartományból áthelyezi hatalmát sajátészak-iráni családi fészkébe. Az elsõ sor második felében aKayânidákhoz, a Šâhnâmában szereplõ, a Pîšdâdok utáni má-sodikként következõ híres királyi dinasztiához kapcsolja ma-gát, ezzel is újabb elemmel gazdagítva amúgy sem szerény legi-timációs kelléktárát.17

A második sorban a törvényes hatalom helyreállítását ígéri aSzászánidák trónbitorlásával szemben. De vajon ki lehet az aMîlâd? Nos, Minorsky és Marquart is utalt arra, hogy a Mîlâdnévalak valójában a Mithridatés (Mihrdâd) név vélhetõ szászá-nida-koraiszlámkori kiejtése volt.18 Az Arsakida-dinasztián be-lül több híres Mithridatés nevû királyt ismerünk, I. Mithridatést(Kr. e. 171–139), a birodalom igazi megalapítóját és II. Mithri-datést (Kr. e. kb. 120–89), a párthus uralom újjászervezõjét aszaka invázió után. Talán valamelyikük emlékezete maradtfenn a Šâhnâmá-ban Bahrâm Èûbîn õseként. Ezzel pedig ismétaz Arsakida legitimáció erõsödik meg Bahrâm érvelésében,mint amely hatalmának alapját képezi.

Összefoglalva mindezt, a fenti, bizánci, arab és perzsa forrá-sokból jól látszik, milyen fontos szerepet játszott a párthus Ar-sakida örökség Bahrâm Èûbîn érvelésében. De nem õ az egyet-len, aki ezt a legitimációt alkalmazta. Foglaljuk össze BahrâmÈûbîn legitimációs csoportjait!

legitimáció A legitimációban szereplõ korábbi dinasztiák

++ Akhaimenidák (Dârâ)

++ Arsakidák (Mîlâd/Mithridatés, Ardaván)

++ Araš

++ Kayânidák (Kay Qubâd)

Wistaxm és Windoç

A párthus legitimáció szempontjából kevéssé ismert a közvet-lenül Bahrâm Èûbîn leverése után kirobbant újabb konfliktus,Wistaxm és Windoç testvérpárjának esete.

Wistaxm és Windoç szintén a hét fõnemesi család egyiké-nek, a Spahbad családnak a leszármazottai voltak. Szerepükkülönösen érdekesen alakult Xusraw Parwçz és Bahrâm Èûbînösszecsapása során. Mint IV. Hormizd sógorai és XusrawParwçz anyai nagybátyjai igen befolyásos figurák voltak a kté-siphóni udvarban. A gyanakvó természetû Hormizd kivégeztet-te apjukat, és õk maguk is börtönbe kerültek közvetlenül Bah-râm lázadása elõtt. Amikor azonban Bahrâm támadása miattpánik tört ki az udvarban, kiszabadultak és kezükbe vették azirányítást.

A testvérpár bebörtönözte, megvakította, majd meg is öletteIV. Hormizdot, és megszerezte a hatalmat az udvarban. Bahrâmelõl azonban menekülniük kellett, és emiatt is inkább a Szászá-nida trónörökös, Xusraw mellé álltak. Windoç sikeresen Bi-záncba menekítette a herceget, miközben õ maga Bahrâm fog-ságába esett, Wistaxm pedig Azerbajdzsánban toborozta aBahrâm Èûbîn-ellenes erõket. Késõbb mindketten részt vettekBahrâm leverésében és Xusraw uralmának helyreállításában.Xusraw kezdetben hatalma visszaszerzése után elhalmoztanagybátyjait kegyeivel, ám csakhamar féltékeny lett hatalmuk-

ra, így megpróbálta kivégeztetni õket. Vádként apja, IV. Hor-mizd megölését hozta fel jótevõi ellen. A fivérek közül az ud-varban tartózkodó Windoçt elfogatta és kegyetlen kínok közöttvégeztette ki. Wistaxmot azonban, aki Észak-Irán területét,nagyjából Bahrâm Èûbîn birtokait kapta meg jutalmul koráb-ban, képtelen volt elfogni. Wistaxm fivére kivégzésének hírérefellázadt áruló unokaöccse, Xusraw ellen, és 591 és 597 közöttfüggetlen királyságot hozott létre Ray központtal. Xusrawnakcsak 597-ben sikerült legyõznie és megölnie nagybátyját.19

A Spahbad családból eredõ fivérekrõl szóló források eseté-ben is ugyanazt az érvelést látjuk, mint korábban: az Arsakidaeredet hangsúlyozását, kiegészítve más elemekkel. Theophy-laktos és Dînâwarî, ez a nagyon fontos korai arab szerzõ, írnakarról, hogy a két fivér az Arsakidáktól eredeztette magát, deemellett vagy ezelõtt Dârân és Isfandiâron keresztül a Kayâni-dák és Akhaimenidák is fontos szerepet játszottak családi ha-gyományaikban, és magukat a Szászánidákkal egyenrangúak-nak tekintették. A Spahbadok és az Arsakidák kapcsolatára márkorábban idéztük Moses Khorenats’it, aki ezt a Szászánidákhatalomátvételekor említi. Itt, Dînâwarînál azonban Dârâ és Is-fandiâr is feltûnik. Alakjuk talán az Akhaimenidákra, a velükvaló kapcsolatra utal, egyúttal bizonyos zoroasztriánus legen-dák befolyására enged következetni.20

A második fontos adat Windoç meggyilkolásáról maradtfenn Dînâwarînál: eszerint a kínpadra vont elõkelõ haldoklása-kor megátkozta a Szászánidákat azok hitetlenségéért és trónravaló alkalmatlanságáért.

De az Arsakida legitimáció legvilágosabban Wistaxm tevé-kenységében látszik, aki egyértelmûen saját párthus származá-sát használta fel hatalma igazolására. Erre nézve Dînâwarî és azörmény Pseudo-Sebeos a legfontosabb forrásaink. Dînâwarîkülönösen érdekes és a korábbiakhoz hasonló, Bahrâm Èûbîntmegidézõ legitimációt tulajdonít Wistaxmnak:

Te nem vagy méltóbb az uralkodásra nálam, Valóban, én job-ban megérdemlem azt, mivel Dârâtól származom, aki NagySándorral harcolt. Ti, Szászánidák áruló módon szereztétekmeg a fõséget felettünk (ti. az Arsakidák felett), elbitoroltátok ami jogunkat, és igaztalanul bántatok velünk. A te õsöd, Szászánnem volt több egy pásztornál… (108.)21

Az idézetben az Akhaimenida és az Arsakida hagyományadja meg Wistaxm hivatkozási alapját. III. Dareios, az utolsóAkhaimenida is felbukkan a legitimációs sorban, mint aki egy-ként õse Wistaxmnak és a késõbbi Arsakidáknak. Így az Akha-imenidák, az Arsakidák és a Spahbadok dinasztikus kontinui-tást képeznek, a „felkapaszkodott” Szászánidák pedig illegitimtrónbitorlókként lépnek elénk, akik a Nagy Sándorral harcolóigazi iráni dinasztiát, dinasztiákat megfosztották hatalmától.

Dînâwarî máshol még világosabban ír Wistaxm eredetérõl,amikor az Észak-Iránba menekül Xusraw elõl. Wistaxmot se-regének vezérei trónra emelésekor a következõ beszéddelünneplik:

Hogy lehetne Xusraw méltóbb a trónra nálad, Sápúr fiánál ésKhurbundâd unokájánál, amikor te Spandiâd fiának, Bahman-nak igaz nemzetségébõl eredsz, és ti a Szászánidák fivérei éshatalmatokban egyenrangúak vagytok? Így tehát fölesküszünkrád és hozzád adjuk Bahrâm (Èûbîn) lányát, Kurdîyát felesé-gül. Van egy arany trónus nálunk, melyet még Bahrâm hozottmagával Madâ’inból, foglald el azt és nyilvánítsd ki királysá-godat. A Dârâ, Bahman fiának nemzetségébõl származó csalá-dod mind köréd gyûlik majd… (103)

A mitikus és elmosódott Akhaimenida örökség megint felbuk-kan mint a Spahbad család igazi legitimációja, hiszen a Span-diâd (egyenlõ a késõbbi Isfandiâr névalakkal) név egyben a di-nasztia õsét, az Akhaimenidák homályos emlékezetét õriztemeg, amennyiben Dârât III. Dareiosszal, Bahmant (vagy Bah-man Ardasírt) pedig egyes pehlevi szövegek alapján talán vala-melyik Artaxšaça (Artaxerxés) nevû óperzsa uralkodóval lehetazonosítani.22

De emellett Bahrâm Èûbîn legitimációja is Wistaxmra száll,hiszen Wistaxm Bahrâm Èûbîn lányát veszi feleségül, ésBahrâm Èûbîn fivére és vezérei is csatlakoznak hozzá. Ezzelteljessé válik a legitimációs kísérlet. Wistaxm egyként az Ak-haimenidák, a Szászánidák által trónfosztott Arsakidák ésBahrâm Èûbîn méltó és jogos örököse. Foglaljuk össze tehátWistaxm legitimációjának „rétegeit”!

legitimáció A legitimációban szereplõ korábbi dinasztiák

+ Akhaimenidák (Dârâ /I. Dareios/, Isfandiâr, Bahman/I. Artaxerxés (?)/, Dârâ /III. Dareios/)

+ Arsakidák (Spahbad család)

+ Bahrâm Èûbîn (Mihrânok/Arsakidák)

Az Arsakida legitimációmegerõsödésének okai a kései Szászánida

államban (összefoglalás)

A két példa elemzésén túl választ keresünk arra is, vajon miértéppen a késõ Szászánida korban bukkan fel e két hagyomány,több mint 350 évvel a párthus dinasztia bukását követõen.Honnan ez a látványos nosztalgia az Arsakidák iránt arab,perzsa, bizánci és örmény forrásokban? Erre négy okot istalálhatunk.

38

Tanulmányok

II. Sápúr harci dombormûve, Naqš-e Rostam (a szerzõ felvétele)

39

Párthia öröksége Perzsiában

1. A kései felbukkanás magyarázatát egyrészt forrásaink hi-ányosságában sejthetjük, hiszen nem kételkedhetünk abban,hogy ezek a hagyományok nem a 6. század végén születtekmeg. Meglehettek már jóval korábban is, szinte az Arsakidákbukásától kezdve a hét fõnemesi család körében.

2. I. Kawâd és I. Xusraw igyekezett elejét venni újabbmegmozdulásoknak és radikálisan átalakította a központihatalmi gépezetet. Ennek során a Szászánidák nem csupán amazdakiták, ez az 5. század végén kibontakozó kommunisz-tikus és a szászánida államban komoly társadalmi káosztokozó mozgalom, hanem a nagybirtokos arisztokrata famíli-ák hatalmát is igyekeztek megnyirbálni. Egyrészt központikézbe vették az adószedést, amivel súlyos veszteségeketokozhattak e családoknak, másrészt létrehoztak egy kisbir-tokos, csak az uralkodóhoz lojális vidéki réteget, az ún. di-hqânok csoportját, mellyel újfent a vidéki nagycsaládokat le-hetett sakkban tartani.

Emellett I. Xusraw Anôšagruwân katonai reformkísérleteis jelentõsen hozzájárulhatott a Szászánidák tekintélyénekmegrendüléséhez az ún. spahbad-rendszer, egy új, négyoszta-tú katonai közigazgatás fölállításával. Ez, céljával tökéletesenellentétesen, nagymértékben függetlenítette az egyes ország-részeket egymástól, erõsítve ezzel a helyi hagyományokat ésegyben a nagymértékû szeparatizmus veszélyét is egy-egygyenge kezû uralkodó, például IV. Hormizd idején.

3. A helyi arisztokraták rivális hagyományainak 6. századivégi felerõsödéséhez közvetlenül a gyengekezû IV. Hormizd ésa kiszámíthatatlan természetû II. Xusraw Parwçz vérfürdõi ishozzájárultak.

4. Végül, ami a talán legnyomósabb okot illeti: a kétségtele-nül párthus eredetû Mihrân és Spahbad családok birtokai, Bah-râm Èûbîn és Wistaxm lázadásának területe egyaránt Khorá-

szán, illetve Észak-Irán volt, nem messze az egykori párthusmagterületektõl. Forrásaink közül több mû szerzõje, Tabarî ésFirdausî is innen származott. Firdausî Šâhnâmája e térségbenszületett meg mintegy négyszáz évvel késõbb, jócskán merítvea dihqânok, a helyi hagyományokat õrzõ nemesek történetei-bõl. Így a Bahrâm Èûbîn-nâmag népszerûsége, az Arsakida-le-gitimációt hangsúlyozó Spahbadok és Mihrânok történetei, va-lamint a földrajzilag közel esõ párthus Arsakida-dinasztia böl-csõjének hatása erõsebbek voltak a helybeli észak-iráni epikushagyományban más iráni régiókéhoz képest.

A földrajzi közelség sokban magyarázhatja a párthus nosz-talgia továbbélését a helyi legendákban és forrásokban.

Jegyzetek

1 A dolgozatban a középiráni (párthus és középperzsa) nevek átírásá-nál az eredeti középiráni alakokat, és nem azok klasszikus és bizánciauctoroknál fellelhetõ változatait részesítem elõnyben. A klasszikusarab és perzsa neveket a klasszikus arab és perzsa átírási normákszerint adom közre. Néhány helyen azonban közismertsége miatt amagyarban meghonosodott alakot használtam a könnyebb érthetõ-ség kedvéért (pl. Ardasír, Sápúr, Khorászán, Elburz). – A szövegbenszereplõ forráshelyeket a saját fordításaimban közlöm.

2 Kârnâmag î Ardaxšîr î Pâpagân, Thesaurus Indogermanischer Text-und Sprachmaterialen (TITUS). Data entry by D. N. MacKenzie,Göttingen 1993., TITUS version by Jost Gippert, Frankfurt am Main28.2.1998/ 22.6.1998/26.9.1999. http://titus.uni-frankfurt.de/texte/etcs/iran/miran/mpers/mpcorp/mpers/kap/kap.htm, Part. No. 16

3 Igaz, ennek a történetnek sok köze nincsen a valósághoz, hiszen jólismert, hogy Sápur már érett férfiként harcolta végig apja, I. Ardasíroldalán a párthusok elleni felkelést, amit több firuzâbâdi és naqš-erajabi dombormû is alátámaszt.

4 Például Agathangelos, aki a Kâren és a Zîk családot említi a Szászá-nidák támogatói között. Lásd Dodgeon, M. H. – Lieu, S. N. C., TheRoman Eastern Frontier and the Persian Wars. A Documentary His-tory, A. D. 226-363, London – New York, 1991, 12.

5 Lásd Harmatta J., „Irán és Kína kapcsolatainak történetéhez”: AntikTanulmányok 17 (1970) 252.

6 A szöveg kiadása: Moses Khorenats’i, History of the Armenians,trans. R. W. Thomson, London, 1978.

7 Moses Khorenats’i, History of the Armenians, 215.8 Lásd Agathangelos in Dodgeon, M. H. – Lieu, S. N. C., The RomanEastern Frontier and the Persian Wars, 12.

9 Bahrâm türkellenes háborúihoz lásd Marquart, J., „HistorischeGlossen zu den alttürkischen Inschriften”: WZKM 12 (1898)189–190.

10 Lásd Czeglédy K., „Bahrâm Èôbîn and the Persian Apocalyptic Li-terature”: Acta Orientalia 8 (1958) 21.; Bahrâm türkellenes háború-ihoz lásd Marquart, J. „Historische Glossen…”, 189–190. Lásd mégChristensen, A., Romanen om Bahram Tschobin, et Rekonstruktion-forsøg, Copenhagen, 1907.

11 Szövegkiadás: Theophylacti Simocattae Historiae, ed. C. de Boor,Stuttgart, 1972.

12 Tabarî, Annales quos scripsit Abu Djafar Mohammed Ibn Djarirat-Tabarî, ed. M. J. de Goeje, Leiden, 1881–1882, 997.; Tabarî, Ges-chichte der Perser und Araber zur Zeit der Sasaniden, aus der ara-bischen Chronik des Tabari, übersetzt und mit ausführlichen Erläu-terungen und Ergänzungen versehn von Th. Nöldeke, Leyden, 1973,279.

13 Tabarî, Annales, 818.; Tabarî, Geschichte der Perser und Araber…,12. Megjegyzendõ, hogy Bahrâm Firdausinál is rûspîzâdának,vagyis kurafinak nevezi Xusraw Parwçzt, mely az egész Šâh-nâmában (Sáhnáme) hapax legomenon. A szöveget lásd: Firdausî,Šâhnâma, ed. J. Mohl, Teherán 1374/1995, 43., 157. Az újperzsa ne-vek esetében a klasszikus perzsa átírást alkalmazzuk. A Šâhnâma-

Qal'e-e dokhtar, I. Ardasír rablóvára Firúzábád mellett(a szerzõ felvétele)

részleteket a Wolff-féle glosszárium alapján jelölöm (Wolff, F.,Glossar zu Firdosis Schahname, Tihrân, 1377/1998.)

14 Shahbazi, A., „Sh. Bahrâm VI. Èûbîn”: Yarshater, E. (szerk.), En-cyclopaedia Iranica, vol. III. f. 5., London – New York, 1988, 520.

15 Ugyanakkor a legitim Szászánida uralkodó, Xusraw is maga javáraakarta fordítani a jóslatot, és Bahrâmmal szemben egy másik verziótterjesztett, melyben az elsõ zoroasztriánus Messiás eljövetele elõttegy Khorászán felõl jövõ trónbitorló (vagyis Bahrâm Èûbîn) idõleg-esen megragadja a hatalmat, akinek hatalmát aztán egy gyõzedel-mes király (parwîz xwadây) veri le. Xusraw persze önmagára értettea történetet, és ezt követõen vette fel a Parwçz (Gyõzedelmes) nevet.Vö. Shahbazi, A., „Sh. Bahrâm VI. Èûbîn”, 522.

16 Lásd Czeglédy K., „Bahrâm Èôbîn and the Persian Apocalyptic Li-terature”, 36–39. Bahrâm Èûbîn messiási percepcióját tükrözi egytöredékesen fennmaradt pehlevi szöveg, az Abar âmadan î BahrâmŠâ (Bahrâm Šâ eljövetelérõl), mely az arab hódítás korai idejébõlszármazik és élesen arabellenes kitételei mellett egy Indiábólvisszatérõ Bahrâm királyról szól, aki mögött valószínûleg a krizma-tikus Bahrâm Èûbîn állhat.

17 Az elsõ két mitikus dinasztia közül a Kayânidáknál szerepelnek azAkhaimenidák ismert nevei, mivel azonban az Akhaimenidákhozfûzõdõ történetek olyannyira ahistorikusak, így könnyelmûség len-ne minden téren az iráni helyi hagyomány Kayânidáit az Akhaime-nidákkal azonosítani.

18 Shahbazi, A., „Sh. Bahrâm VI. Èûbîn…”, 520.19 Shahbazi, A., „Sh. Bestâm o Bendôy”: Yarshater, E. (szerk.), Encyc-

lopaedia Iranica, vol. IV. f. 3., London – New York, 1989, 180–182.20 Közismert a Zarathuštra (Zoroaszter) életérõl szóló pehlevi hagyo-

mányban, hogy a próféta számkivetettségének Kavi Vištâspa (pehle-vi Guštâsp) vetett véget, amikor udvarába fogadta õt, és Zarathuštracsodás tettei hatására õ és családja áttért az új hitre. Ettõl kezdve Za-rathuštra maga mögött tudhatta Kavi Vištâspa támogatását. KaviVištâspa fia, Spentadâta (pehlevi Spandiyâd, Isfandiâr) pedig buzgóharcosként terjesztette tûzzel-vassal az új hitet. Az Isfandiâr alakegy korai arab vagy újperzsa helyesírási hiba nyomán terjedt el. Is-fandiârt a Šâhnâma szerint Rustam öli meg. Mivel Isfandiâr fia,Bahman Ardasír, a középperzsa és újperzsa hagyomány szerint

Dârâ (III. Dareios) õse volt, így Guštasp és Isfandiâr egyben az Ak-haimenidák õsei is voltak-lehettek a késõszászánida-koraiszlámkoriperzsa tradícióban.

21 Dînâwarî, Al-akhbâr al-Tiwâl, ed. cA. cAmir, Kairó, 1960, 102.22 Bahman (vö. avesztai Vohumanah-) vagy Bahman Ardasír és a tör-

téneti Akhaimenidák egyik uralkodójának halovány kapcsolatárautalhat a muszlim hagyományban megõrzött történet, mely BahmanArdasírt a darâzdast, vagyis „hosszúkezû” jelzõvel ruházza fel (vö.Mirkhwând, Muhammad b. Khâwndšâh b. Mahmûd, Rauzatal-Safâ, fî sîrat al-anbiâ’ wa’l-mulûk wa’l-khulafâ [ A világosságkertje a próféták, a királyok és a kalifák életében], Tihrân 1380/2001, 730.) Ami Bahman Ardasír „hosszúkezû” jelzõjét illeti, érde-kesség, hogy a görög és latin auctorok I. Artaxerxést (Kr. e.465–424) illették ugyanezzel a jelzõvel, ám a preiszlám iráni legen-dák, az antik történetírói hagyomány és a klasszikus arab-perzsa tör-ténetírás kapcsolata e téren véleményünk szerint kérdéses, ugyanis aközépkori muszlim történetírásban aligha rendelkeztek több isme-rettel az Akhaimenida-dinasztiáról, mint amennyi a klasszikus per-zsa irodalmi hagyományban szerepelt. Bahman Ardasír a Nagy Sán-dorral szemben alulmaradó utolsó Akhaimenida király, Dârâ (III.Dareios) õse is a pehlevi és a klasszikus muszlim hagyományban.Vö. Justi, F., Iranisches Namenbuch, Hildesheim, 1963, 374.

A késõbbi muszlim hagyományban az Akhaimenidák emlékeze-tére utaló legértékesebb forrásunk az al-Bîrûnî Athâr al-bâqîa c.mûvében található lista, mely tudatosan igyekszik megfeleltetni akayânida uralkodókat az Akhaimenida királyok listájával. Emellettmás muszlim (arab és perzsa) szerzõknél is vannak nyomai az Akha-imenida dinasztia emlékezetének (Hamza Isfahânî, Mascûdî, Ibnal-Balkhî és az elõbb említett Mirkhwând). Kérdéses azonban, mi-lyen forrásból merítették e szerzõk ismereteiket, mivel úgy tûnik,hogy az Akhaimenidákról szóló muszlim hagyomány nem vált ural-kodóvá a késõbbi idõszakban. Valószínûnek tûnik, bár ezt bizonyítaninemigen lehet, hogy itt esetleg zsidó, keresztény vagy antik forrásokhatásáról lehet szó a koraiszlám periódusban, melyek jól ismerhettékaz Akhaimenida periódust. Vö. Daryaee, T., „Târîkh-i millî yâ tâ-

rîkh-i kiânî?”: Târîkh wa farhang-i Sâsânî, Tihrân 1384/2005,66–67.

40

Tanulmányok