Ktesibios öröksége

8/17/2019 Ktesibios öröksége

http://slidepdf.com/reader/full/ktesibios-oeroeksege 1/39

Ktesibios öröksége



Ktesibios öröksége2

A Nagy Sándor 1 Kr. e. 323-ban Alexandriá-ban bekövetkezett halálát követően kitört diadok-husok harcának csitulásával, az utódlási kérdések eldöntésével Egyiptom-ban megszületik a

Ptolemaiosi Birodalom, ahol egy kezdeti ingatag állapotot követően II. Ptolemaios, akit Ptolemaios Philadelphos2 néven is ismerünk, elindít egy olyan folyamatot, melynek eredmé-nyeként Alexandriá-ban kulturális-tudományos központ alakul ki (a Museion). Az egyiptomi

és görög eszme és ismeretanyag valamennyi vonatkozásában ötvöződik, s ebből a kölcsön-hatásból jön létre a hellén kultúra, a hellenizmus.Lényegesek ennek az alexandriai központnak, a görög szellemi élet központjának a műsza-

ki vonatkozásai is. Spontán módon, csupán feltételezhető indíttatással elkezdődik egy terület,a hidraulika és pneumatika magasabb szinten, elsősorban gyakorlati célú művelése. Olyannevekhez f űződik ez, mint Ktesibios3 , Arkhimedes4 , a bizánci Philon5 , Heron6 és Straton7 .

1 Nagy Sándor; Alexandros (Kr. e. 356 – 323): kiváló ókori hadvezér és államférfi, Makedónia királya Kr. e.326-tól; II. Fülöp és Olympias fia. Nevelő je Aristoteles, aki felkeltette érdeklődését a tudományok iránt éskora széles látókör ű, művelt emberévé tette. Fokozottan érdekelte a hadviselés, 18 évesen már kitűnt a görögvárosállamok elleni khaironeiai csatában. Atyja halála után letörte rokonait, elfojtotta a lázongásokat. Kr. e.

334-ben kb. 35 ezer f ős seregével megkezdte ázsiai hadjáratát. Fennhatósága alá vonta a kisázsiai városálla-mokat, Szíriá-t, Palesztiná-t, Egyiptom-ot, Babilon-t. Az elfoglalt területeken kb. 70 új várost alapított (pl. Alexandriá-t). Kr. e. 330-ban megkezdte Közép-Ázsia meghódítását, majd 327-ben India ellen indult. Biro-dalma ellentmondásokkal volt terhes, nélkülözte az egységes gazdasági alapot, halála után részeire bomlottszét. Maláriában (?) halt meg.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

2 Ptolemaios Philadelphus, II.; Ptolemaeus (Kr. e. 308 – 246): egyiptomi uralkodó (Kr. e. 285 – Kr. e. 246).Meger ősítette Egyiptom politikai és gazdasági helyzetét, támogatta a tudományt, a művészetet és a vallásikultuszt. Uralkodása idejére tehető a görög-egyiptomi keverékkultúra kibontakozása.[Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.]

3 Ktesibios (Kr. e. III. sz., tevékenységi ideje Kr. e. 270 körül, feltételezéssel Kr. e. 296 – Kr. e. 228): alexandriai

görög feltaláló és fizikus. Az ókori Alexandria mérnöki iskolájának első nagy alakja. Neki tulajdonítják a le-vegő rugalmasságának felfedezését. Az első gép, amelyet elkészített, édesapja borbélyműhelyében működött

(az nem ismeretes, hogy milyen célokat szolgált). Gépeket készített Arsinoe részére ( II. Ptolemaios Philadel- phos testvérfelesége). Lehet, hogy Straton-nal dolgozott együtt, aki Kr. e. 288-ig Alexandriá-ban élt. Leghí-resebb találmánya a szívó-nyomó szivattyú, amelyet az ókorban Ketsibios-féle gépnek is neveztek. Alexandriá- ban megépítette az első, víznyomással üzemelő orgonát (hidraulos), amelyben a sípokat működ-tető levegő nyomását ólomsúlyok helyett víz biztosította. Feltalálta továbbá a tűzoltófecskendőt (a rómaitűzoltók használták) és néhány más, légnyomással működő gépezetet (pl. légnyomással működő katapult).Tökéletesítette a klepsydrát (ez az évszakonként változó órahosszúságot is mutatta), egy rekonstruált példá-nyát a müncheni Deutsches Museum őrzi. Ilyen óra volt az athéni Szelek Tornyá-ban is. Az óra 3 m magasvolt, s felső része az állatégővi jeleket tartalmazta. Tanítványa volt Heron, s alkotásai az ő leírásából, vala-mint Vitruvius munkájából ismertek. Írásaiból ( A találmányokról; A pneumatikáról ) csak töredékek maradtakfenn. Munkássága alexandriai Heron és bizánci Philon nyomán teljesedett ki.A Pallas szerint megfigyelte, hogy a sűrített levegő, ha a légkörbe szabadul ki, hangot ad. Szerkezeteibenfogaskerekeket, ill. fogaskerék-fogasléc kapcsolatokat alkalmazott. Az ő találmánya alapján készített szi-

vattyút Castrum Novum romjai között Civita Vecchia-nál találtak. Bizánci Philon szerintő találta fel a szél- puskát.

[Andai P.: A mérnöki alkotás története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 24.][Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.][Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.][A Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1893 – 1900.][Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.][http://www.swan.ac.uk/classics/staff/ter/grst/People/ktesibios.htm][http://www.uni-muenster.de/Physik/TD/Uvortec/Informatuion/Automat/Arbeitsbl/abbeospiel.htm]

4 Arkhimedes (Kr. e. 287 – Kr. e. 212): görög matematikus és fizikus. Kiemelkedő eredményeket ért el a geomet-riában. Vizsgálatai során olyan módszereket alkalmazott, amelyek a modern matematikai analízis kezdetei-nek tekinthetők. Közelítő módszereket talált a négyzetgyök kiszámítására és a harmadfokú egyenletek meg-oldására. Tőle származik a felhajtóer őre vonatkozó törvény. Több mint 40 gépet talált fel, őt tartják a csiga-sor megszerkesztő jének is.

[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.] 5 Philon (Kr. e. 250 körül): alexandriai (helyesebben bizánci) haditechnikai író, görög mechanikus (nem azonosa hasonló nevű alexandriai filozófussal!), Heron idősebb kortársa, egyes feltételezések szerint Ktesibios tanít-



Ktesibios öröksége 3

Ktesibios-ra, egy alexandriai „mérnök”-re, egy borbély fiára ritkán hivatkozunk. Ő egy-részt édesapja műhelyébe készített különböző szerkezeteket, másrészt matematikával is fog-lalkozott, de ezen kívül számos hidraulikus és pneumatikus gépet is szerkesztett. Ezek egyikea víziorgona. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő tekinthető e két terület megalapozójának,atyjának.

Ktesibios biztosan a Kr. e. III. sz.-ban élt, bizánci Philon és Arkhimedes kortársa, s valószí-nűleg mindkettőnek, ha áttételesen is, tanítványa. III. Ptolemaios Eurgetes8 egyiptomi uralko-dó idején tevékenykedett Kr. e. 246 és Kr. e. 221 között. Ő többek között egy több sípból állófúvós hangszert készített, amelyet „organon hydraulikon”-nak („vízmű eszköz”-nek) neve-zett. Ennél a táplevegő, azaz a szél nyomását víz szabályozta, ill. tartotta megközelítően azo-nos értéken. Alkotásáról szerkezeti rajz nem maradt fenn, de különböző ábrázolások igen,amelyekből elég jól lehet rekonstruálni. Egy alexandriai relief pl. Ktesibios-t kezében trombi-tával, s feleségét, Thays-t egy 15 sípból álló orgonával ábrázolja (1. ábra). Heron is ír„Pneumatika” c. munkájában a hangszer kezdeti formájáról ( Heron: Pneumatika. I. 42.), sebben alapul vette Ktesibios saját leírását. Ez utóbbinak azonban nyoma veszett.

Korabeli leírások, ha részben téves adatokkal is, áradozva szólnak alkotásáról:

„És ez az orgona úgy nézett ki, mint egy kerek oltár; és azt mondják, hogy azt Ktesibios, a borbély fia találta fel, aki ebben az id ő ben Aspendor területén élt II. Ptolemaios uralkodása idején.”

[http://www.techsoftdesign.com/kt/ger/wasbedeutet.htm]

Ktesibios tevékenységét II. Ptolemaios uralkodása idején is kezdhette. Ez nem ellentmondás a késő bbiekkel!

ványa. Fennmaradt Mechanika { Mekhanike syntaxis (=A mechanika szisztematikus ábrázolása)} c. összefog-laló munkájának IV. könyve, a hajítógépekr ől ( Belopoiika), amely témáját tekintve azonos Heron hasonló c.művével, de leírásai még kevésbé szemléletesek. Kivonatosan ugyancsak ránk maradt a VII. és a VIII. köny-ve, amely a várépítés technikáját tárgyalja. (Az Antik Lexikon szerint: a 4. rész, a 7. kivonatosan, a 8. görögül,az 5. arabul. Ez utóbbi a haditechnikával foglalkozik.) Neki tulajdonítható a műszaki szaknyelv megte-remtése. Személyéhez kötődik az az elv is, hogy egy technikai megoldásnál az esztétikumnak is szerepe van.[Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.][Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1963. 1/943 p.; p. 412.]

6 Heron (Kr. e. 120 körül): alexandriai görög matematikus és természettudós. Ktesibios tanítványa. Geometriaieredményei közül legismertebb a háromszög területének kiszámítására szolgáló ún. Heron-képlet . Munkáibanösszefoglalta kora természettudományos eredményeit, vizsgálta a testek tulajdonságait, Pneumatika c. művé- ben 78 különböző készüléket ír le, amelyet melegített levegő vagy gőz hajt. Számos hidraulikus gépet szer-kesztett, a leghíresebb a gőzturbina ősi formájának tekinthető Heron- vagy aeolus-labda. Figyelemre méltó aföldmérésr ől írt tankönyve is; ebben leírja a használatos műszereket, a mér őeszközöket, a módszereket, aszintezés végrehajtását, tárók és aknák kitűzését.[Andai P.: A mérnöki alkotás története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 23.][Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

7 Straton (Kr. e. 340/330 – Kr. e. 270/267): görög peripatetikus filozófus, Ii. Ptolemaios Philadelphos nevelő je,

Theophrastos halála után a Lykeion vezető je. – 44 műve ismert (logika, teológia, természetfilozófia, lélek-tan), ezek töredékekből és másodlagos forrásokból rekonstruálhatók. Állatrendszertana jelentős, a növénytantő alapította meg. Kiemelkedő jelentőségűek a Peri tu uranu ( Az égboltról ) , a Peri tu pneumatos ( A lélekr ő l ),a De causis plantarum (A növények okairól {a növényélettan összefoglalása}), valamint a Historia plantarum(általános növénytan) c. munkái. Újszer ű a lélekr ől vallott felfogása.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.][net]

8 Ptolemaios Eurgetes; Ptolemaios, III. (Kr. e. 284 – Kr. e. 222): makedón eredetű egyiptomi uralkodó (ur.: Kr.

e. 246 – Kr. e. 222). II. Ptolemaios és I. Arsinoe fia. Sikeres háborút viselt Szíriá-ban, újjászervezte az egyip-tomi közigazgatást, jelentős építkezéseket folytatott.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]




De megemlíti Marcus Vitruvius Pollio9 is „Decem libri de architectura” („Tíz könyv azépítészetr ő l”) c. művében. (L. 1. – 3. mellékletek.). Szól róla többek között Porphyrios,Cicero10 , Lucretius11 , Petronius és Plinius12 is.

1. ábra Ktesibios és Thais

[http://www.orgona.hu/orgonaink/tuzoltoorgona h.html]

A hagyomány szerint a víziorgona ötlete egy ellensúllyal mozgatható (és rögzíthető) tükörmegfigyelése során született, amely édesapja műhelyében volt. A rejtett ellensúly zárt henge-res cső ben mozgott le és fel. És néha az illesztés olyan szoros volt, hogy az a levegőt össze-

9 Vitruvius, Marcus Pollio Vitruvius, Marcus Pollio (Kr. e. kb. 84 – Kr. u. 10): Julius Caesar , majd Augustus

császár építésze, mérnök. Építészként valószínűleg ő építette a fannoi bazilikát; ő vezette be a vízvezetékicsöveknél használatos quinaria (4,453 cm) mértékegységet is. Fő munkája: De architectura, ebben akuszti-kai kérdéseket is tárgyal.[Andai P.: A mérnöki alkotás történet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 24.]

[Művészettörténeti ABC. Terra Kiadó, Budapest, 1961. 1/567 p.]10 Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 106 – Kr. e. 43): római szónok, író és politikus. Vagyonos családból szárma-

zott. Politikai pályája kezdetén az arisztokrácia ellen, késő bb mellette foglalt állást. Julius Caesar egyedural-ma alatt visszavonult, ekkor írta legtöbb filozófiai és szónoklatelméleti művét. A diktátor halála után ismétszerepet vállalt. Meggyilkolták. – Neve kétezer éve az ékesszólást jelképezi. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

11 Lucretius Titus Carus (Kr. e. kb. 98 — Kr. e. 53.): római költő. A természetr ő l ( De rerum natura) c. 6 könyv- ből álló filozófiai tankölteményében Epikureos ókori görög materialista filozófus tanításait rendszerezte mű-vészi formában. Az emberiség jótevő jének nevezte Epikureos-t, mivel megszabadította az embereket az iste-nek, a túlvilági élet és a büntetés rettegésétől. Mind műve tartalmával, mind hexameterei szépségével fordu-lópontot jelentett a latin irodalom fejlődésében.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

12 Plinius, Gaius Secundus (23 – 79): római tudós és író, tengernagy. A Vezúv kitörésekor halt meg. Életét uno-

kaöccse, az ifjabb Plinius írta meg. Historia naturalis c. műve kora természettudományos ismereteinekenciklopédiája, a középkori természettudomány legf ő bb forrásműve.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]




nyomta, s ez az ellensúly, mint dugattyú mellett kiáramlott és határozott magasságú hangotadott. Amikor Ktesibios ezt a jelenséget megfigyelte, felhasználta a hidraulikus orgona elké-szítéséhez. (Állítólagos Vitruvius leírás, ez azonban tévedés!)[http://www.techsoftdesign.com/kt/ger/wasbedeutet.htm]

Az ötlet valószínűleg nem tőle származik. Ugyanis Tertullianus13 „De anima” c. művének

XIV. fejezetében így ír:„ Nézzétek Arkhimedes nagyszer ű nagyságát, akarom mondani (az ő elvei sze-

rint készített) hydraulikus orgonát. Mennyi tagja, mennyi része van, mennyi utattesznek meg a hangok, mennyiféle hang, micsoda sokféle változatosság, mennyi

sípsor – és mindez egyetlen egység!”

Talán ez az idézet támasztja alá azt a szórványosan előforduló véleményt, hogy Ktesibios nem magát az orgonát találta fel, hanem egy már korábban is létező megoldást tökéletesített.Az „ősők” azonban hiányoznak: nincs leletanyag, Tertullianus-on és Heron-on kívül utalásoksincsenek egy kezdetlegesebb szerkezetre, így ezt a feltételezést ki lehet zárni. Ugyanakkorviszont az is tény, hogy Ktesibios számos, Arkhimedes nevéhez f űződő eredményt felhasznált.[pl. http://mitglied.lycos.de/CarsenLudwigsen/tasten/hydraulis.htm]

Az „organon hydraulikon”-nal párhuzamosan valószínűleg létezett az „organon pneuma-tikon” is, amely víznyomás nélkül működött. Ezeknél a szélnyomás stabilizálását a táptartály-ra helyezett súlyok biztosították.

Az organon hydraulikon latin elnevezése organum hydraulicum vagy organa hydraulica, késő bb csak egyszer űen hydraulus, az organon pneumatikon-é organum pneumaticum vagyorgana pneumatica. Az elnevezések tehát az idők során módosultak, jelentősen lerövidültek.A késő római időkben mindkét típust azonosan organum (lat.: organa) névvel illették.

Mi indokolta e hangszer megalkotását? Miért volt erre egyáltalán szükség? Milyenelőzményekre lehet hagyatkozni?

Az eredet a mitológia ködébe vész. A legrégibb ismert ős a (kínai, indiai, zsidó) pásztorsíp,

bölcső je Ázsia, s különféle változatairól számos asszír és egyiptomi síremlék, kínai és induslelet tanúskodik. A legrégebbi leletek a rénszarvascsontból készült phalangsípok (paleo-litikum vége, kb. Kr. e. 150 000), amelyek inkább jelző, mint zenei feladatot láttak el, scsupán egy hangot adtak ki (2.-3. ábra). Fiatalabb lehet az első réslyukú fuvola (4.-5. ábra),majd a Kr. e. 80. évezredből már ismert 3. ill. 5 hangképző nyílással ellátott csontfuvola is.)

2. ábraÜreges csontsíp

13 Tertullianus, Quintus Septimus Florens (kb. 155 – kb. 225): római egyházi író, eredetileg ügyvéd Rómá-ban,majd 195-től Karthágó-ban. Eredetileg az ortodox keresztény álláspontot képviselte, késő bb csatlakozott amontanizmus híveihez („vértanú kereszténység”), s írásaival döntő szerepe volt ez utóbbi jellegének kialakí-tásában. Hatása teológiai, etikai és poltikai téren is igen jelentős: a vallást az Isten és az ember közötti jogi vi-szonyként értelmezte. Írásaiból 31 maradt fenn. Fő művei: Apologeticum (Védekezés a pogányokkal szemben); Adversus Marcionem („Markion ellen”); Adversus Hermogenem („Hermogenes ellen”); De praescrip-tione haereticorum („A pogányok hivatkozási jogáról); De baptismo („A keresztségr ő l); De spectaculis („Alátványosságokról”); Adversus Praxean (a szentháromságtan megfogalmazása). – A latin nyelvű keresztény

próza megteremtő je mind terminológiai, mind dogmatikai szempontból.[Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]




3. ábraÜreges csontsíp

4. ábraÜreges csontsíp oldalnyílásokkal

5. ábra Rénszarvas ujjcsontjából készült

üreges csontsíp Zárt oldalnyílással cisz3 ,

nyitottal g 3 hangmagasságot ad[Tarnóczy T.: Akusztika. Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1963. 1/559 p.; p- 15.]

Ebből fejlődött ki a syrinx vagy pánsíp (6. ábra), majd a kínai szájorgona (7. ábra).Mindkettő a mitológia ködébe vész. A pánsíp-ot Hermes14 (vagy Pán15) találta fel, míg a száj-orgonát a régi kínai legendák szerint Niu-Kva királynő a Kr. e. III. évezredben és azt a f őnix-madár alakjára formálta [Darvas Gábor: Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. 1/333 p.; p. 46.]. Aszájorgona átcsapó fémnyelves, azaz nyelvsípos hangszer. Jóval késő bbi a japán shoe vagy so

(IX. sz.), a zsidó ugáb (a nomád korszakra jellemző nem kultikus fúvós hangszer; ajak- vagynyelvsípos is lehetett, talán az aulos – oboa – rokona, chalil és abbuba néven is ismert; feliz-gató hangú hangszer volt) és még számos más népi hangszer. (A szájorgonák mind a mai na-

pig „élő hangszerek”: 8. – 14. ábra.).

14 Hermes: Zeus és Maia nimfa fia, a ravaszság, lelemény, ékesszólás istene a görög mitológiában. Az utazók, kereskedők,tolvajok pártfogója, az istenek gyorslábú hirnöke, ő kíséri a lelkeket alvilági útjukra. Római megfelelő je: Mercurius. Zeus megbízásából ő öli meg az Iot őrző százszemű Argost.A művészetben bokáján kis szárnyakkal, kezében pálcával,útikalappal ábrázolják.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

15 Pan: a görög mitológia kecskelábú és -szarvú pásztoristene, a legelők és a nyájak védő je, a pásztorsíp (pánsíp vagy syrinx)feltalálója. Apja Hermes vagy Zeus, anyja egy nimfa, de egyes mondák szerint Hermes egy kecskével nemzette. A

hiedelem szerint hangjával egész hadseregeket volt képes rémületbe ejteni (páni félelem"; "pánik"). A keresztényhagyomány szerint a pogány természetimádó vallás szimbóluma.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]




6. ábra 7. ábra Kínai pánsíp (p’ai-siao) Kínai szájorgona (sheng)

[Michels, U.: SH atlasz. Zene. Springer-Verlag [Michels, U.: SH atlasz. Zene. Springer-Verlag

Budapest-Berlin, 1994. 1/560 p.; p.168.] Budapest-Berlin, 1994. 1/560 p.; p.168.]

8. ábraSzájorgona (Borneo)

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.;

p. 78.]

9. ábraTökbő l készített egyszer ű leveg ő kamrás

szájorgona (Borneo)[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996.

1/318 p.; p. 78.]




12. ábraSzájorgona: khen (Laosz)6, 14 vagy 16 bambuszsíp, ezek fa vagy elefántcsontból

készült kamrába csatlakoznak. Ma három nagyságban készül, a leghosszabb síp a

3,5 m-t is eléri[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla.

Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 78.]

10. ábraSzájorgona (Kína)

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerekenciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla.

Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 78.]

11. ábra Bambusznádból és fából készültSzájorgona: csingmiau (Kína)

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.

Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996.1/318 p.; p. 78.]




13. ábra Bambusznádból és fémbő l készült

szájorgona: seng (Kína)[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.


14. ábra Bambusznádból és fából készült

szájorgona: so (japán)[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.





Ide sorolható az ausztrál bennszülöttek didgeridoo nevű fúvós hangszere is, amelynekkorai változatai már a barlangfestményeken is szerepelnek (15. ábra), ma használatos primitívváltozatát a 16. ábra szemlélteti.

15. ábra A didgeridoo egy ausztrál barlangfestményen16. ábra

Didgeridoo

Megszólaltatásuk, különösen hosszabb játék esetén, eléggé megterhelő, s valószínűleg ezteremtette meg az igényt egy tökéletesebb, s kevésbé fárasztó változat megalkotásához.

A leger ősebb kényszert szinte biztosan a folyamatos levegő ellátás szükségessége jelentet-te, majd késő bb a viszonylagos nyomásállandóság megteremtése. Közrejátszhatott azonban ahangzásmód változtathatóságának igénye (ez vezetett a regiszterek megszületéséhez) és az

esetenként megkívánt nagyobb hanger ő.Először a duda született meg mechanikus fúvószerkezetként Kr. e. 1500 körül – vagy babi-loni, vagy asszír eredetű (Geyer ) – (17. – 18. ábra), majd további fejlődésként Ktesibios szer-kezete, a víziorgona, amelyet bizánci Philon „kézzel fújtatott syrinx”-nek nevezett, Heron tö-kéletesítette, aki, ha korban nem is, de Ktesibios méltó utóda és tanítványa. E tökéletesítettváltozat viszont már teljességgel ismert, mert ha romokban is, de fennmaradt egy példány,egy római tartományban, Pannonia Provincia-ban. Valószínű születési ideje Kr. e. 246 ésKr. e. 221 között, azaz ez már a Heron-féle szerkezet lehet.

17. – 18. ábra Duda




A Ktesibios-féle szerkezet nem maradt fenn, de érmék, szobrocskák és reliefek megőriztékformáját (19. – 24. ábra).

19. ábra 20. ábra Laurenti Nica (I. sz.) Traianus (I. sz.)

Cabinet des Medailles (Bruxelles) Koninklijk Penningkabinet (Leiden)[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html] [http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]

Az érmék közül a Laurenti Nica (19. ábra) különösen érdekes. Korabeli feljegyzések sze-rint Nero császár 16-t nagyon érdekelte a víziorgona szerkezete.

21. ábraValentinianus (V. sz.) – Paceas Petri

Cabinet des Medailles (Bruxelles)[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]

22. ábra National Museum Carthago

(kb. 175 – 200)

16 Nero, Claudius Caesar Germanicus (37 – 68): római császár (54 – 68). Hatalomra jutását anyja, Agrippina készítette elő,aki megmérgezte harmadik férjét, Claudius császárt és kieszközölte, hogy a császári testőrség fiát kiáltsa ki császárrá.Kormányzása első öt esztendejében visszaállította a szenátus tekintélyét, s ezzel megnyerte a maga számára annak támo-gatását. Tanácsadója ekkor Seneca. Késő bb beteges becsvágyában és féltékenységében környezete ellen fordult, megölet-te anyját, feleségét, féltestvérét és eltávolította nevelő jét. Ettől kezdve féktelen tobzódásban élt. A közvélemény neki tu-lajdonította Róma felgyújtását (64). Amikor a szenátussal is szembefordult, ellenfelei több összeesküvést szerveztekellene. Áldozata lett Seneca is. Az elégedetlenség levezetésére látványos játékokat rendezett, ezeken ő is fellépett. Ellene

66-ban Judeá- ban, 68-ban Galliá- ban és Hispániá- ban tört ki felkelés, de erélyesen fellépett ellene a szenátus és atestőrség is. Elmenekült Rómá- ból és útközben öngyilkos lett.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]




23. ábra 24. ábra National Museum Copenhagen Nennig villa. Trier. Mozaik

[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html (II. vagy III. sz.) Lelet: 1852[http://users.pandora.be/avvakum/ancient/orgeln.html]

Gallia fellázadása idején, ekkor Nápoly-ban tartózkodott, miután

„…egyik követség a másikat érte … rémülten tért vissza Rómába. … De még ez-

után sem fordult sem a senatushoz, sem a római néphez, hanem csak néhány el ő -kel ő embert hívott magához, akikkel futólag tanácskozott, majd az egész napot új

és eddig ismeretlen víziorgonák megtekintésével töltötte: maga mutogatta megmindegyiket, magyarázgatta minden csínjukat-bínjukat, …”[Suetonius, Gaius Tranquillus17: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon,Budapest, 1975. 1/397 p.; p.266/267.]

„Élete vége felé a nyilvánosság el ő tt fogadalmat tett, hogy ha uralma fennma-rad, a győ zelme tiszteletére rendezend ő ünnepi játékokon víziorgona-, fuvola- ésdudamű vész szerepében fog bemutatkozni, az utolsó napon pedig mint színész, éseltáncolja Vergilius18 Turmos-át.”[Suetonius, Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest,

1975. 1/397 p.; p.275.] Nero gyermekkorában egyéb tanulmányai között zenei nevelésben is részesült [Suetonius,

Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest, 1975. 1/397 p.; p.248.]

17 Suetonius, Caius Tranquillus (kb. 75 – kb. 150): római történetíró, Hadrianus császár levéltárosa. „Caesaro élete” c. csá-száréletrajzait (Caesar -tól Domitianus-ig) forrásmunkák felhasználásával írta meg. Jelentősek szónok- és íróéletrajzai is.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

18 Vergilius, Publius Maro (Kr. e. 70 — Kr. e. 19): az ókori Róma legnagyobb epikus költő je. Felszabadított rabszolga fia.Ügyvédnek készült, de ezen a pályán nem ért el sikereket. Írni kezdett. A korai hellénisztikus római líra hatása tükröződikelső költeményeiben ( Bucolica vagy Eclogák , pásztori dalok; Kr. e. kb. 42 — 39). Tankölteményt írt a mezőgazdaságimunkáról (Georgica), majd ezt követően az Aeneis-t. Ebben részben Homeros-t követve megírta a Trójá- ból menekülő

Aeneas itáliai honalapítását, de belefoglalta Augustus magasztalását, Róma világuralmi hivatásába vetett hitét is. A mű gazdag és csiszolt stílusa a világirodalom remekévé tette ezt a művét.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]




Heged ű s Gyula19 utal rá, hogy a szerkezetet tökéletesítette is. Ő maga ( Nero) rendszeresenhasználta, nyilvános hangversenyeket is rendezett [Geyer József 20: Az orgona. Kézirat. Budapest-Szeged, 1933.] Ezeken volt az első díj az említett aranyérem, amelynek hátoldalán saját képeszerepelt.

A 24. ábra szerinti mozaikkép azt az együttest mutatja (orgona és cornu), amely a trieri

amphiteátrum-ban a többnyire véres „játékok”-at kísérte. A 30 síp jól megkülönböztethető, dea játszóasztal és regiszterhúzók sajnos nem látszanak. [http://www.trierer-orgelpunkt.de/bonsfeld.htm]

Igen népszer ű volt az orgona, s a rómaiak rengeteget áldoztak megvételükre. A császárokéletrajzába is mindig feljegyezték, hogy kedvelték-e. Innen lehet tudni, hogy Nero-n kívülGallienus21 , Heliogabalus22 , Severus23 , Traianus24 , Caracalla25 és Valentinianus26 is rajongottérte.

Gallienus„XVII. Gyakran vonult ki fuvola hangja mellett, s orgonaszóra tért vissza, megparancsolva, hogy mindkivonulásakor, mind visszatértekor szóljon a zene.”[Trebellius Pollio: A két Gallienus. Ford.: Sípos Flórián. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptoreshistoriae Augustae). Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.; p. 409/426; p. 289.]

Heliogabalus„XXXII. …Néha olyan hangosan nevetett a színházban, hogy csak ő t lehetett hallani. Ő maga énekelt,táncolt, fuvolázott, trombitált, pandurán és orgonán is játszott.”

19 Heged ű s Gyula (1887 – 1953): újságíró. Eredetileg jogot tanult a budapesti egyetemen. 1906-tól a Budapesti Napló, 1908-tól a Pesti Napló, 1915-től a Budapesti Hírlap munkatársa, 1920-tól a Magyarság szerkesztő je. 1938 után a Magyar Nemzet , majd a Mai Nap felelős szerkesztő je, ill. kiadója. Verseket, elbeszéléseket is írt. Fő műve: Pesti mesék (1912).[Új Magyar Életrajzi Lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 – 2003.]

20 Geyer József (1887 – 1953): orgonaszakértő, orgonatervező, akusztikus, római katolikus lelkész. 1920/25-ben a Zenemű vé-

szeti F ő iskola tanára (liturgia és orgonaismerettan). Az orgonákkal kapcsolatos munkáiban a barokk orgonához valóvisszatérést szorgalmazta. Száznál több orgona építésében működött közre (pl. szegedi dóm, hűvösvölgyi Szent-lélektemplom). Művei: Egységes orgonatervezet (1917); Országos magyar orgonaépítési szabályzat (1918); Studien über zeitgemässe Fragen der Orgelbaukunst (1927); Az orgona (1931).

[Magyar Életrajzi Lexikon 1000 – 1990][http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html…htm]

21 Gallienus, P. Licinius Egnatius (kb. 213 – 268): római császár (ur.: 253 – 268), Valerianus fia. 257-től a birodalom Ny-ifelét irányította (apja a K-i részt), 260-tól egyeduralkodó. Uralkodása alatt jelentős külső támadások érték a birodalmat(frankok, allemannok stb.). Hadi sikerei alapján ő szervezte meg a nehézlovasságot. Számos ellencsászár igyekezettmegdönteni hatalmát, s jelentős infláció is fellépett. Gyilkosság áldozata lett.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

22 Heliogabalus; Elagabalus (203 vagy 204 – 222): római császár. 218-ban a hadsereg kiáltotta ki császárrá. Kicsapongásai-ról volt hírhedt. A hadsereg lépett fel ellene és családjával együtt meggyilkolták.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

23 Alexander Severus; Severus Alexander, Marcus Aurelius (kb. 208 – 235): föníciai származású római császár (ur.: 222 –235). A Severus-dinasztia utolsó tagja, a hagyomány szerint Caracalla törvénytelen fia. Szakított elődje ( Heligabalus)valláspolitikájával, kiegyezett a senatussal is, a hadesereggel azonban nem volt jó a viszonya. Sikeres hadjáratot viselt aSassanidák ellen (232/233). Lázadó katonái ölték meg anyjával együtt. Megtisztította a hivatali szervezetet és rendbe

hozta az államháztartást. Testőrparancsnoka Ulpianus, a neves jogász volt.[Császárok története (Historia Augusta. Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

24 Traianus, Marcus Ulpius (53 – 117): római császár (98 – 117). Hispániá- ban született. A római birodalom belső rendjénekmegszilárdítására törekedett. Átszervezte a légiókat, kiterjesztette a római polgárjogot a provinciákra, rendelkezésekethozott a mezőgazdasági válság leküzdésére, támogatta az építkezéseket. A római birodalom uralkodása alatt érte el legna-gyobb kiterjedését ( Dacia, Armenia stb. meghódítása). [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

25 Caracalla; Bassianus; Marcus Aurelius Antoninus (188 – 217): római császár (ur.: 211 – 217). Uralkodására a katonaiarisztokrácia er ősödése, a nagyfokú er őszakosság, kegyetlenkedés jellemző. Kiterjesztette a római polgárjogot a provin-ciák minden lakosára az adók növelése érdekében (212). Gyilkosság áldozata lett. – Uralkodása alatt nyitották meg a rólaelnevezett római fürdőket.[Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

26 Valentinianus, III., Flavius Placidus (419 – 455): nyugatrómai császár (ur.: 425 – 455). 437-ig régens uralkodott helyette.

Uralkodása idején veszítette el a birodalom É-Afriká-t, Pannoniá-t és Britanniá-t. A hunok ellen elért eredményei csakrészben sikeresek. Gyilkosság áldozata lett – Jelentős fennmaradt hadtudományi munkája.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]




[Aelius Lampridius27: Heligabalus. Ford.: Sípos Flórián. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptoreshistoriae Augustae). Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.; p. 267/291; p. 289.](Az ókori szerző forrásként görög és latin szerzők műveire hivatkozik, akik munkáiból mindeztmerítette.)

Alexander Severus„XIV. …szüleinek bíztatására figyelmét a filozófiáról és a zenér ő l más mű vészetekre fordította…”

„XXVII. Csodálatosan festett, szépen énekelt, de sohasem engedte meg senkinek, hogy hallgassa, sajátrabszolgái kivételével. A jó császárok életrajzát versekben megírta. Lanton, fuvolán és orgonán játszott, smég a trombitán is, de ezt már mint császár, sohasem tette nyilvánosan.”[Aelius Lampridius: Heligabalus. Ford.: Soltész Márk. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptoreshistoriae Augustae. Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2003. 1/633 p.; p. 292/341; p. 301 és p.311.](A szerző forrásként Marius Maximus28 munkájára hivatkozik – id. mű p. 339.)

Az érméken, szobrocskákon, domborműveken túl az orgonák néhány szerkezeti eleme, ill.részlegesen maga a hangszer is, az idők folyamán az egykori Római Birodalom területér ől azásatások során, legtöbbször véletlenül, előkerült. Öt ilyen leletr ől kell említést tenni. Kettő

Pompeji-ben, egy-egy az ókori Dion-ban (Görögország , település az Olympos lábánál), Avenches-ből (Svájc, az egykori Aventicum) és Aquincum-ból. Ez utóbbiról részletesen is leszszó.

A két Pompeji leletnél csak néhány síp (1877: 9 db., ill. 1899: 11 db.), valamint a feltéte-lezhető szélszekrény maradt fenn [Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 228.] (25.ábra). Restaurált, de nem működőképes változatát a Nápolyi Archeológiai Múzeum-banállították ki (26. ábra). Számos jel arra mutat, hogy ez valójában nem orgona, hanem syrinx, selőször annak is tartották.

25. ábra A pompeji hydraulis részlete

[Midgley, Ruth (szerk.):Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky

Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996.1/318 p.; p. 82.]

27 Lampridius, Aelius (III. sz.): római történetíró, az ún Scriptores historiae Augustae szerzőinek egyike. Tőle származikCommodus, Diadomenus, Heliogabalus és Alexander Severus császárok nem éppen mintaszer ű életrajzai. Feltehetőleg ő írta Pretinax és Geta életrajzait is.[Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, 1904. – Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat.Budapest, 1985.]

28 Maximus, L. Marius (III. sz.): római politikus és író. 217/222-ben proconsul ( Africa), 223-ban consul. Suetonius császár-életrajzait Nervá-tól Heliogabalus-ig folytatta, s ez lett a késő bbi Scriptores historiae Augustae címen ismert gyű jtemé-nyes munka alapja (elsősorban a Hadrianus – Caracalla időszakot tekintve. Utóbbiakkal ellentétben megbízhatóbbnak

tekinthető.[Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, 1904. – Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat.Budapest, 1985.]




26. ábra A restaurált pompeji hydraulis(Nápolyi Archeológiai Múzeum)

1992-ben az ókori Dion település helyén végeztek ásatásokat. Itt talált rá a Thessaloniki Egyetem régész professzora ( Dimitris Pantermalis) a maradványokra: az orgona alsó része, bronz sípok, fémből készült alaplap különböző motívumokkal díszítve (27. ábra). Afeltételezések szerint a Kr. e. I. sz.-ban készülhetett. A rekonstrukció 1995-ben kezdődött az

European Cultural Center -ben ( ECC ), 1999-ben sikeresen be is fejeződött (28. – 29. ábra). Ahidraulikus részt és a billentyűmozgató mechanizmust Heron alapján egyértelműen tisztáznilehetett, ugyanakkor a sípoknál feltételezésekre voltak utalva. Első nyilvános bemutatása

Japán-ban volt még ugyanebben az évben. [http://www.culture.gr]

27. ábra A dioni víziorgona maradványai

(a hiányzó részek világosabb árnyalatban)[http://www.culture.gr]




28. ábra

A restaurált dioni víziorgona[http://www.culture.gr]

29. ábra A régész és a restaurált dioni víziorgona

[http://www.culture.gr]

1996-ban a svájci Avenches-ben egy palotaszer ű épület kutatása során került elő alegutóbbi példány (30. ábra). Valószínűleg a II. vagy III. sz.-ban készülhetett. Kiviteléttekintve az aquincumihoz hasonló, különbségek azonban vannak, s ez arra utal, hogy más-más műhelyben készültek. Mivel a sípmű ből és a fújtatóból semmi sem maradt fenn, ezérthangsora és a regisztertípus is ismeretlen. Kérdéses az is, hogy vajon vízi- vagy szélorgonavolt-e? A darabok anyaga magas ólomtartalmú bronz (75 % réz, 20 % ólom, 5 % ón). Azegyes elemek kivitele precíz kézműves munkára utal. [Hochuli-Gysel, Anne – Jakob, Friedrich: Dierömische Orgel aus Avenches/Aventicum. http://www.theiss.de]




30. ábra A restaurált avenchesi (aventicumi) víziorgona

[Hochuli-Gysel, Anne – Jakob, Friedrich: Die römische Orgel aus

Avenches/Aventicum. http://www.theiss.de]

Az aquincumi lelet a legteljesebb. Ahogyan előkerült és ahogyan megmaradt, összessé-gében az is egy érdekes történet.

De már ezt megelőzően, 1881 decemberében, a Filatori-gát -nál régészeti ásatásokat foly-tattak és egy, a Kr. u. IV. sz.-ból származó szarkofágot találtak. Feltehetőleg a közeli temető-

ből hozhatták át, hogy újból felhasználhassák. Eredetileg Aelia Sabina számára készült, aki aIII. sz. első felében élhetett. A lelet azért érdekes, mert a felirat szerint ebben az idő ben márhivatásos orgonistákat alkalmaztak. A felirat kedves szavakkal búcsúztatja Sabiná-t, a kedvesfeleséget:

„Clausa iacet lapidi ciniunx pia cara Sabina. Artibus edocta superabat sola maritum.Vox ei grata fuit, pulsabat pollice cordas.

Set cito rapta silet. Ter denos duxerat annos. Heu male quinque minus, set plus tres meses habebat,

Bis septemque dies vixit. H/a/ec ipsa superstes Spectata in populo hyraula grata regebat.

Six felix quicumquem leges, te numina servent, Et pia voce cane: Aelia Sabina vale.”

T. Ael(ius) Iustus hydraularius salarius leg(ionis)

Il ad (iutricis) coniugi faciendum curavit .




„ Ím ez a k ő sír zárja magába a drága Sabinát. Múzsák gyermeke volt ő , túlszárnyalta a férjét.

Éneke kellemes emlék, lantján hallgat a húr már, Mert közülünk kiragadták. Harminc éve se volt még,

Jaj, kevesebb volt öttel, bár negyed évet is ehhez, S kétszer hét napot élt rá. Akkor még, mikor itt volt,

Hydrán szépen játszva gyönyörködtette a népet. Légy boldog, ki elolvasod ezt, és óvjon az Isten! S mondd kegyelettel e szót: Aelia Sabina, vale!”

T. Aelius Iustus, a II. „Segít ő légió” fizetéses orgonistája állíttatta feleségének

[Ford.: Gergely Antal. In: Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 229.]

31. ábra Aelia Sabina szarkofágja

Budapesti Történeti Múzeum Aquincum Komjáthy Péter felvétele

[Kárpáti János (szerk.): Képes Magyar Zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2004. 1/302 p.; p. 21.]




A felirat egy korábbi fordítása:

Lezárva e k ő [koporsó]ban fekszik Sabina, a jámbor, kedves feleség. M ű vészetekben tanult lévén,ő az egyedüli, ki felülmúlva férjét,

Kedves hangja volt, s ujjaival pengette a húrokat.

De hirtelen elragadtatván már hallgat. Harminc évet élt, Jaj, sajnos öttel kevesebbet, de három hónappal és kétszer

Hét nappal többet.Ő maga örökké fennmarad a lakosság emlékében, mert

Gyakran és kedvesen orgonált el ő tte. Légy boldog, bárki Is olvasod [e sorokat], ő rizzenek az istenek, és jámbor

Hangon énekeld: Aelia Sabina, isten veled!

T. Aelius Iustus, a legi II. Adiutrix víziorgonistájaés külön zsoldosa állíttatta feleségének.

[Ford.: Nagy Lajos. In: [Kárpáti János (szerk.): Képes Magyar Zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 2004. 1/302 p.; p. 20.].]

Az illető személy Titus Aelius Iustus, a második segédezred katonája volt, s a rendesnélnagyobb zsoldot kapott, mert orgonajátékos volt. Felesége, Sabina (feltehetőleg felszabadítottrabszolgája, akit feleségül vett), ebben a korban Pannonia Provincia ismert és kíváló orgona-művésze. A városban rendszeresen tartott hangversenyeket, s ezen orgonajátékát énekkel kí-sérte. [ Heged ű s Gyula cikke a Nemzeti Újság -ban a leletr ől. 1932.]

Ami magát az aquincumi orgonát illeti.A mai Óbudá-n, a múlt század első felében, az Aquincumi Múzeum környékén a Fővárosi

Elektromos Művek új transzformátorházat épített. Alapjainak kiásásakor egy beomlott rómaikori pincét, s ennek romjai alatt egy orgona er ősen megrongálódott bronz sípjait és számosalkatrészét találták meg.

Ez az épület a Collegium Centonariorum volt, az egykori aquincumi szövő iparosok föld-szintes céhháza, amely a III. sz.-ban leégett. (Az orgona akkor zuhanhatott a pincébe, amikor250 körül egy ellenséges ostrom során maga a céhház is leégett.) Itt állt az orgona, amelyetegy bronztábla szerint Caius Iulius Viatorinus, az aquincumi városi tanács tagja, volt városirendőrf őnök, támogatásuk megszerzése érdekében a céhnek adományozott (32. ábra)

Modestus és Probus consulok idejében (228-ban).A márványtábla szövege:

G IVL VIATORINVS

DEC COL AQ AEDI

LICIVUS PRAEF COLL

CENT HYDRAM COLL

S S DESVO D MODES

TO ET PROBO COS

Kiegészítve a hiányzó részeket

„G(aius) Iul(ius) Viatorinus dec(urio) col(oniae) Aqu(uinci) aedilicus praef(ectus) coll(egii) cent(onariorum) hydram coll(egio) s(upra) s(cripto) de

suo d(onum) d(edit) Modesto et Probo co(n)s(ulibus)

azaz

„Gaius Iulius Viatorinus Aquincum colonia ordojában decurio tésztséget visel,el ő z ő leg aedilis volt. Egyben, mint a collegium centonariorum praefectusa is,collegiumának sajátjából hydrát ajándékozott Modestus és Probus konzulsága

idején.”




32. ábra

Az adományozó márványtábla33. ábra

Az orgona maradványai(Aquincum)

Eredetileg ez a céh a posztókészítőket és az ácsokat fogta össze (Collegium fabrum et cen-tonarium). 200 körül szétváltak, az ácsok a mai Óbudá-ra, a posztókészítők pedig Aquincum-

ba tették át székhelyüket. Utóbbiak itt egy székházat is építettek. (Amikor napjainkban szóesik err ől a leletr ől, mindig az aquincumi tűzoltók céhét említik. Ezt azonban annyiban kellmódosítani, hogy a kisebb városokban a kézművesek látták el ezt a feladatot, elsősorban a

posztókészítők, mert a tűzoltáshoz elsősorban vízbe áztatott nemezlapokat használtak.)A maradványokat (33. – 34. ábrák ) Nagy Lajos29 egyetemi tanár, az Aquincumi Múzeum

akkori vezető je ásta ki 1931-ben. Az adományozó márványtábla egyértelműen víziorgonára utal („hydra”).A tűzvész során a fából készült padló összeomlott, s a terem berendezése az orgonával

együtt a pincébe zuhant. A ráomló törmelékek óvták meg jelentős részét az enyészettől.Fennmaradt az orgona szélládája minden elemével (a regiszterhez kapcsolódó szélcsatornák aregiszterhúzókkal, valamennyi hanghoz a csúszkaszerkezet a rugókkal), a sípok túlnyomó

29 Nagy Lajos (1897 – 1946): régész, akadémikus. A budapesti tudományegyetemen végzett. 1922-től múzeumi munkatárs,

1941-től a F ő városi Múzeum igazgatója. Ő alapította a Szentendrei Múzeum-ot és az Ásatási Intézet -et. Jelentős ásatáso-

kat vezetett Aquincum-ban, továbbá az Ulcisia Castra (Szentendre) és Campona (Nagytétény) közötti területen. – Főkénta császárkori Róma magyarországi emlékeinek feltárásában volt kiemelkedő szerepe.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]




része (töredékesen és hiányosan), az ajándékozási tábla, különböző díszítőelemek és egyébapró darabok. Nem maradt viszont semmi sem a fújtatóból, sem a billentyűzetből.

A fújtatóval kapcsolatban két elmélet is született.1. Nagy Lajos (és mások) véleménye szerint ez teljesen elégett, mert fából és bőrből készült.2. A tűzvész során a fújtató a romok tetejére kertült, így azt, ha még használható állapotban

maradt, egyszer űen elvitték.A pincét egyébként a tűzvész után betemették.A leletben a billentyűzetnek semmi nyoma nincs, ezért ezzel kapcsolatban is csak

feltételezésekr ől lehet szó. Miután Nagy Lajos a töredékek között fadarabokat is talált, ezértúgy véli, hogy ezek a billentyűzet maradványai. Ennek alapján Pécsi Sebestyén30 úgy véli,azok fából készültek, amelyeket bronzlemezekkel vontak be [Pécsi Sebestyén: Az orgona, az orgonajáték

művészete. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965.] Szigeti Kilián31 ugyanakkor még azt is megkérdő jelezi,hogy egyáltalán voltak-e billentyűk?

„Számunkra … hihetetlennek és érthetetlennek t ű nik, hogy egy minden részletébenbronzból épült orgonának éppen a billentyű i lettek volna fából, amit bronzzal

fedtek. … Ha volt billentyű zet, akkor annak bizonyos er

ő t kellett kifejtenie, hogyaz egyes hangcsúszkákat kihúzza a sípok megszólaltatásához. Egy miniat ű r

bronzorgonának éppen ezeket az er ő t kifejt ő billentyű it fából kifaragni teljesenésszer ű tlen lett volna.”

[Szigeti Kilián: Az aquincumi orgona zenei problémái. MAGYAR ZENE (BUDAPEST). 13(1972)2. p. 175/?]

Véleménye szerint a billentyűket könnyű bronzból elkészíteni, ezért ezeknek fenn kellettvolna maradniuk. Ennek alapján feltételezi, hogy a hangcsúszkákat fogantyúk, ún. linguetták segítségével működtették (v. ö.: 42. ábra!)

30 Pécsi Sebestyén (1910 – 1911): orgonaművész. Diplomáját a Zenemű vészeti F ő iskolá-n szerezte. 1937/40-ben zeneiskolaitanár, 1940-től a Zenemű vészeti F ő iskola orgonatanára. 1937-től hangversenyezett. Orgonapedagógiai, hangszerismeretikönyveket írt. – Fontosabb művei: Orgonaiskola (1960); Organológia (1975); Magyar Orgonazene I. – II. (1966/69); Azorgona szerkezete és építése (1975).[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

31 Szigeti Kilián (1913 – 1981): bencés szerzetes, f őiskolai tanár, a gregorián ének kutatója. Közreműködött arégi orgonák felújításában. Befejezetlenül maradt sorozata a régi magyar orgonákról: K ő szeg (1974); Győ r

(1977); Pécs (1979); Eger (1980); Szeged (1982). További jelentős munkája: Jubilate! A gregorián énekkézikönyve (1943).[net]

34. ábraOrgona maradványok

(Aquincum)




A feltárást követően készítette el Kalmár János32 a leletek alapján egy feltételezhető ésmeg is szólaltatható rekonstrukció tervét. 1935-ben Geyer József, Sugár Viktor és Nagy Lajos közreműködésével és elképzeléseik alapján a pécsi Angster-cég elkészíti az első másolatot, deműködtetéséhez az eredeti megoldás helyett szelet használtak fel. Ez látható az Aquincumi

Múzeum állandó kiállításán. ( Klotz, H. szerint ez a rekonstrukció 1933-ban történt [Klotz, Hans:

Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 226.], ez azonban tévedés!) 1959-ben ennek alapján Raphael (Rafael) Viktor a múzeum restaurátora összeállította az eredeti elemekből az orgonát.Ugyanő egyébként már 1956-ban egy megszólaltatásra alkalmatlan makettet is készített aT ű zoltó Múzeum részére (35. ábra).

35. ábra Hydra makett

(Rafael Viktor)

1966-ban újabb rekonstrukcióra kerül sor. Ez Werner Walcker-Mayer ludwigsburgi orgo-naépítő (és munkatársai) nevéhez f űződik. Ő más irányban is lépett: összevetette az eredetiméreteket a római mértékrendszerrel, így a szerkezeti elemeket tekintve történt előrelépés. Asípokat az 1935-ös Angster-féle rekonstrukciónak megfelelően hangolták egy oktáv terjede-

lemben.Az eredeti megoldás rekonstrukciója Minárovics János33, a T ű zoltó Múzeum kutatójánakérdeme, aki 1987-től foglalkozott behatóbban ezzel a feladattal. Egyértelművé vált a hangszerműködési elve. Bizonyítást nyert ugyanis, hogy a lelet néhány különös alakú fémdarabja egy

32 Kalmár János (1899 – 1977): fegyvertörténész, gépészmérnök. Diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte (1923),

majd a budapesti egyetemen doktorált (1938). 1949-ig a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyű jteményének vezető je.Elsősorban a kora és késő középkori, valamint a népvándorláskori fegyvertörténettel foglalkozott. Fontosabb munkái: Amagyar kard mű vészete (1938); A Báthoriak emléktárgyai (1958); Népvándorláskori sisakok (1964); Zrínyi-fegyverek (1959); Régi magyar fegyverek (1971).[Új Magyar Életrajzi Lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 – 2003.]

33 Minárovics János (? – ): tűzoltótiszt, múzeumi kutató. 1949-ben avatták, 1954-től végzett országos anyaggyű jtést az akkoralakuló Tűzoltó Múzeum számára, 1955-től annak igazgatója. 1957-ben készült el munkája alapján az első állandó

kiállítás. Öt könyve, közel 300 publikációja a tűzoltóság múltjának kutatási eredményeir ől szól. Sokat tett az intézményhazai és külföldi megismertetéséért.[net]




légüst maradványa, s ez a kérdéses esetben egy folyadékkal töltött tartályba merített félgömbalakú edény. [Laczkó Bálint: …NÉPSZABADSÁG (BUDAPEST). 2003. 01. 02.] 1996-ra készítette el ezt az

Angster-cég utóda, a Pécsi Orgonaépít ő Manufaktúra. A rekonstrukcióban jelentős szerepevolt Budavári Attilá-nak, a Pécsi Orgonaépít ő Manufaktúra vezető jének is [net]. Ma az

Aquincumi Múzeum-ban található. [Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 225/229.] –

[http://www.orgona.hu/orgonaink/tuzolto orgona h.html] A rekonstrukciós változatokat és elképzeléseket a 36. – 37. ábrák szemléltetik.

36. ábra Rekonstrukciós vázlat

37. ábra Rekonstrukciós vázlat




A víziorgona vázlatát Heron alapján a 38. ábra mutatja. Ez azonban Ktesibios-hoz képestegy továbbfejlesztett változat.

38. ábra A víziorgona Heron-féle

vázlata

A levegőt szolgáltató henger felső részén van a légtartályba továbbvezető cső, valamintegy kb. 3 hüvelyk átmér ő jű nyílás, mellette csuklósan rögzített bronzdelfin, szájában láncon ahenger belsejébe lógó záróelem (szelep), biztosítva ezzel a működtetés két fázisában a nyitást,ill. zárást.

A légtartály kb. 3 hüvelyk magas lábakon áll, azaz részben vízben. Levegőt juttatva ide avízoszlop a tartályból részben kiszorul, azon kívül (az ún. Hangmérsékl ő tartály-ban) pedigmegemelkedik. Túl sok levegő betáplálása esetén az a légtartály alsó nyílásain távozhat. A

táplevegő

a légtartályból a szél- vagy sípládába kerül, majd a játékos által vezérelve a 4, 6vagy 8 csatornás kanos musikos-ba, melyek mindegyike csappal nyitható, zárható. (A csator-nák a mai értelemben vett regisztereknek felelnek meg.) A csatornákban két furatos tábla van,az alsó a kanon, a felső a pinax, mindkettő rögzített, de a kettő között lapos, ugyancsak fu-ratos, de mozgatható lécek ( plinthides) vannak, amelyek a táplevegő útját nyitják vagy zárják.A felső táblához csatlakoznak a sípok (37. ábra)..

Heron-nál a táplevegőt 1, Vitruvius-nál már 2 szivattyú biztosította. Az aquincumi leletnél(32. ábra) a sípok 4 sorban helyezkednek el, soronként 13 – 13. Egy sípsor nyitott, háromfedett. Walcker és Szigeti szerint is a nyitott sípsor legmélyebb hangja c

1 a fedett sípsoroké a1,

g1 és f

1 volt, hangközeloszlásuk azonos. A sípok nyelvsípok, s ezt az egykori leírások bizo-nyítják, aulos-oknak nevezvén azokat (az ajaksípok megnevezése: fistula). A nyelv eredetileg

nádlapocska, s ezt csak késő bb helyettesítették fémlemezekkel, amelyek időtállóbbak és




stabilabbak voltak. (Egyes nézetek szerint ajaksípokat is beépítettek, közvetlenül ráhúzva aszélládára.)

Az aquincumi leletnél a sípok 4 sorban állnak, soronként 13 – 13 (tetrachordos). Vala-mennyi nyelvsíp (Geyer!), bizonyítják az egykorú leírások, aulos-oknak nevezvén azokat (azajaksípok megnevezése fistula). A nyelv eredetileg nádlapocska, s ezeket csak késő bb helyet-

tesítették fémlemezekkel, mivel azok időt állóbbak és stabilabbak (hangmagasság!). – Egyesnézetek szerint ajaksípokat is beépítettek, közvetlenül ráhúzva a szélládára.

39. ábra A víziorgona szerkezete

A szélláda a regiszterekkel és a csúszkaládával, valamint a billentyű zet mechanizmusa avisszatérít ő rugókkal, továbbá a sípokkal

Az orgona billentyűi a mainál lényegesen nagyobbak voltak. Jellemző a három hüvelykszélesség (az aquincuminál ez jóval kisebb). Két csuklós mechanizmus, lenyomva a levegőt

juttat a sípba egy csúszkán keresztül, elengedve ez utóbbit visszatolja (egy rugó segítségével)a helyére. (A csúszkaláda tehát már ekkor is létezett!)

Az ősi ( Ktesibios-féle) orgona biztosan egy nyelvjátékból állott, azaz egyetlen sípsora volt,

amelyen az egyes sípokat külön-külön vagy a játékos vezérelte módon egyszerre többet ismeg lehetett szólaltatni. A továbbfejlesztéssel (görög-római kor) a sorok száma nőtt. Ezekegymáshoz viszonyított hangolása oktáv-, quint- és kvart fekvéseknek (dia pason, dia penta,dia tessaton: azaz tükörfordítások!) felelhetett meg (ezek a hangközök Pythagoras34 óta is- 34

Pythagoras ( Kr. e. kb. 580 vagy 570 – Kr. e. kb. 500]: görög filozófus. Samos-szigetér ől származott, innen Kr. e. 532/531körül a politikai viszonyok miatt ( Polykrates tyrannos elől) D-Itáliába, Kroton- ba menekült, ahol tanítványaival egyerkölcsi-vallási, politikai és tudományos célú szektát alakított ki, de megkísérelték elüldözni. Munkásságában Anaxi-mandros és Pherekydes nyomdokain haladt. Egyes vélemények szerint Thales tanítványa volt. Valószínűleg Egyiptom- ban és Babilon- ban is járt. Életét és munkásságát számos legenda övezi, írásos művei nem maradtak fent, így a neki tu-lajdonított és késő bb leírt eredmények valószínűleg a pythagoreusok nak köszönhetők. (Kérdéses, hogy valójában élő sze-mély volt-e?)[Brockhaus Enzyklopädie. 19. Ausgabe. F. A. Brockhaus, München, 1986 – 1994.]

[Kudrjavcev, P. Sz.: A fizika története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. 1/574 p.;p.75/76.][Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 1/487 p.;p.45/46.][Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]




mertek és alkalmazottak, csupán az elnevezésük volt más!). Az is lehet, hogy a görög dór, lyd , frig és mixolyd hangsoroknak feleltek meg. Ekkor tehát már a mai regiszteres rendszer létezett( Heron), de Ktesibios-nál még nem.

Figyelemre méltó, hogy a kvart és kvint hangközök először a kínaiaknál jelennek meg, méga mitikus időkben, a legendás Huang-ti („Sárga császár”)35 idejében.

A leghosszabb síp kb. 4 láb, s a karthágói négysoros ábrázolásnál (hasonlóan az aquincumilelethez) az utolsó sor az első 2/3-a, azaz kvint hangközt alkalmaztak. A négy sípsor közülegy nyitott, három fedett volt.

Vitruvius leírása alapján volt már nyolcsoros változat is (oktochordos).Maga a víziorgona 3,3 m magas és 1,5 m széles lehetett. A sűrített levegőt szolgáltató hen-

ger átmér ő je 0,5 m, magassága – a támasztólábakkal együtt – kb. 0,65 m. A sípok szélnyo-mása a fennmaradt leletek alapján kb. 0,1 bar-nak felelhetett meg.

A hangszert nem építették zárt szekrénybe. Volt egy sokszög alapja (v. ö.: címoldali áb-ra!), ebben voltak a tartályok is, s kb. 1,3 m magas lehetett. Erre helyeztek ritkábban egy ki-sebb zsámolyt, amelyen állva játszott az orgonista.

Néhány korabeli kialakítást szemléltetnek a 38. – 40. ábrák.

38. ábra Bizánci orgona Theodosius36 obeliszkjén (IV. sz.)

Ketten játszanak az orgonán és ketten kezelik a fújtatót[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 78.]

35 Huang-ti; Huangdi; Shen Yen Huang-ti (Kr. e. kb. 2697 v. 2704 – kb. 2597): a Sárga császár -nak is nevezett mondabelikínai uralkodó (ur.: kb. Kr. e. 2697 – kb. 2597). Az ősi Kína harmadik császára. A hagyományok szerint a kínai kultúramegteremtő je, aki feltalálta a házépítést, a fonást, a hajót, a kocsit és az írást, neki tulajdonítják a kormányhivatalokfelállítását, a fémpénz bevezetését, a selyemszövést. A korai konfuciánus szent könyvekben rendszerint bölcs uralkodó-ként ábrázolt. A taoizmus egyik legnagyobb ősi tekintélye, aki a halandók közül az elsőként került az égbe.[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.][Meyers Neues Lexikon. 2. Ausgabe. VEB Bibliographisches Institut, Leipzig, 1972 – 1978.][Paturi, F. R.: A technika krónikája. Officina Nova, Budapest, 1991. 1/671 p.; p. 18.][Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 1/386 p.]

36 Theodosius, I., Flavius; Nagy Theodosius (347 – 395): római császár (ur.: 379 – 395). Apja oldalán harcolt a piktek, askótok, az alemannok és a szarmaták ellen (368 – 373). 380-ban megkeresztelkedett, melléknevét a keresztény egyháziránti elkötelezettségéért kapta. 381-ben ő hívta össze a 2. Ökumenikus zsinat -ot ( Konstantinápoly), letelepítette a vizigó-tokat Thrákiá-ban, kíméletlen küzdelmet folytatott az eretnekek ellen, zsidóellenes törvényeket hozott, betiltotta az

összes pogánykultuszt és templomaikat leromboltatta. Kivégeztette az ellencsászárokat. Egyeduralmának halálossebesülése vetett véget.[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]




39. ábraVíziorgona rajza az utrechti zsoltároskönyvbő l (VI. sz.)

A leveg ő t négy ember pumpálta a víznyomás alatt álló tartályokba

40. ábra Linguettás orgona




Az orgona továbbfejlődése

A kezdetet jelentő víziorgona az idők során állandóan fejlődött és a XII. sz.-ig vetélkedetta szélorgonával. A XV. sz. végén még használatban volt (Geyer). A szélorgonák azonban aIV. sz.-tól kezdve egyre jobban elterjednek, s erre utal Julianus császár 37 egyik epigrammája

is:„És egy hozzáért ő játékos,

Állva szekrény el ő tt, Fürge ujjakkal szelet adva a sípoknak,Változatos dallamokat szólaltat meg.”

Kétirányú fejlődés figyelhető meg. Egyrészt kialakul az osztott és a közös szélládás típus.Az elő bbinél minden egyes sípsor önálló szélládával rendelkezik (ilyen pl. az aquincumiorgona is), ez f őként Kelet -en fejlődik tovább ( Bizánc), utóbbinál valamennyi sípsor közösszélládán van (a Nyugat fejlődési útja). Másrészt az alkalmazási terület különbözősége isvisszatükröződik a módosulásban. Ez a képrombolás és az egyházszakadás következménye.

A kezdeti időszakban (a kereszténység első évszázadaiban) az orgona (értve ezen azelőzőekben tárgyaltakat) Nyugaton (a Római Birodalom-ban) az uralkodók és a gazdagokszórakoztató hangszere volt (lakomák, gladiátori viadalok stb.), viszont Keleten (alapvetően

Bizánc-ban) bejutott a templomokba, s ott is maradt a képrombolásokig, az egyházszakadásig(a kereszténység kettészakadása és az orthodox egyház létrejötte kulturális, dogmatikus, li-turgikus és egyházszervezeti okokból bekövetkezett kettéválása 1054-ben). Keleten az egyháza templomokból minden hangszeres zenét száműzött, s ez többnyire még ma is fennáll.

A keresztényüldözések megszűntével az orgona lassan bekerül a templomokba ( Damasus pápa38 a IV. sz.-ban már engedélyezi, Vitalianus pápa39 661-ben már általánosan megengedi),s a VIII. sz.-tól gyors elterjedésével lehet számolni (Geyer).

Feltehető azonban a kérdés: miért csak ekkor, s miért nem korábban? A valószínűsíthető

ok a keresztényóüldözésekhez kapcsolódó cirkuszi játékok, ahol a véres eseményeket a kellő hanger őt már biztosító orgonák hangja kísérte más hangszerek mellett. S ez a nyomasztó em-lék hosszú évtizedeken át fennmaradhatott.

A Római Birodalom bukása után az első középkori orgona 690 körül épül Angliá-ban( Malmesbury-kolostor ), majd ezt követi Augsburg (kb. 800), Reichenau (824), Münster (830),s a X. sz.-ban sorra Köln, Canterbury, Róma, Winchester . Jelentkezik a monumentalitásravaló törekvés, s ez már csak a szélorgonákkal vált lehetségessé. Jellemző példa, hogy a 951-

ben Winchester -ben épült orgonának 400 sípja, 26 fújtatója és 40 billentyű je volt, s működte-téséhez a két orgonista mellett 70 emberre volt szükség.

Napjaink legnagyobb orgonája 7 manuállal és 950 regiszterrel rendelkezik!

37 Iulianus Apostata; Flavius Claudius Iulianus (331 – 363): római császár (ur.: 361 – 363), író. A perzsák ellenviselt hadjárata során szerzett sebesülésébe halt bele. – Keresztényellenes intézkedései miatt kapta mellékne-vét („Hitehagyott”). A pogány irodalom és bölcselet híve volt, kora egyik legműveltebb írójaként tartják szá-mon. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

38 Damasus; Damasius, I. vagy Szent (304/305 – 384): pápa (ur.: 366 – 384). Az er ősödő eretnekmozgalmakkalszemben zsinatot hívott össze, hagyatékában 24 kiátkozás található különféle eretnekségek ellen. Nem ismer-te el Konstantinápoly felső bbségét és uralma alatt jelentették be a római szentszék primátusát. Pápasága alattlett a latin a mise hivatalos nyelve. Titkárát (Szt. Jeromos) megbízta a Biblia latin fordításának revíziójával.Ösztönözte a templomok építését és restaurálását, ő maga két bazilikát építtetett. Egyházpolitikájában alapve-tően békülékeny magatartást tanúsított.[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.][Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]

39 Vitalianus, Szent (? – 672): pápa (úr.: 657 – 672). Törekedett az egyház egységének megtartására, s éppenezért megértést tanúsított a monoteistákkal szemben.[Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.]




Az orgona fejlődése a középkorban a renaissanceig

Erre az időszakra a „nagyorgona” kialakulása mellett lényegében három típus alakul ki,amelyek méreteikben, kezelhetőségükben és a hanger ő vonatkozásában különböznek.

A portatív (lat.: portare = hordozni, vinni) egy kisméretű, hordozható orgona, amelyet

körmeneteken, felvonulásokon használtak a XII. sz.-tól (41.-42. ábra). A fújtatót a bal, a bil-lentyűket a jobb kézzel működtették. Alapvetően világi hangszer, templomokban csak ritkáb- ban használták. Többnyire a vándorzenészek kedvelték, nyakban szíjon lógott. Néha ketten iskezelték. Virágzásának ideje a XV. sz., majd fokozatosan háttérbe szorult a XVII. sz.közepére, s előtérbe kerül a pozitív. Csak ajaksípokat tartalmazott, ezek száma 6 és 28 közöttváltozott. Azonos átmér ő jű sípokból állt, felfelé a hangok ezért egyre lágyabbak – fuvolahangzás. (Az ajaksíp a nyelvsípnál kisebb helyet igényel!)

41. ábra Portatív (XIV. sz.-i kódex illusztrációja

(Csak ajaksípok!)[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.

Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 83.]

Más hangszerekkel együtt szólaltattákmeg, általában tánc kísér ő jeként.

42. ábra Portatív

(Itália, 1608)Conservatoire, Brüsszel

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest,

1996. 1/318 p.; p. 83.]




43. ábra Portatív

Hans Memling (1432 – 1494)[http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation/geschichte.html]

44. ábra Portatív

Stefan Lochner: Orgonán játszó angyal Köln, Wallraf-Richartz-Museum[http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation/

/geschichte.html]

45. ábra Portatív

Hölgy orgonával[http://www.orgellexikon.gally.ch/navigation

/geschichte.html]




A pozitív (lat.: ponere = helyezni, rakni) egymanuálos, többnyire pedál nélküli kisebbméretű orgona kevés síppal (46. – 47. ábra). Nem hordozható ajaksípos hangszer. Főként 8’és 4’–as ajaksípokkal készült. Nemesi palotákban és gazdag kereskedők házában igen gyorsanelterjedt és a renaissance-ban a gazdag polgárság hangszerévé vált. Csak a XVIII. sz.-ban szo-rította ki a cembalo, majd késő bb a zongora.

A világi életben önállóan vagy más hangszerekkel együtt szólalt meg; a templomokban akórus közelében állították fel annak alátámasztására. Megszólaltatása két személyt kívánt: – az orgonistát, aki mindkét kezével játszott, – egy kisegítő személyt, aki a fújtatót működtette.

A barokk korban a generálbasszus szerepét töltötte be.A késő bbiekben a zenei életből szinte teljesen eltűnt, de ma egyre inkább visszatér a régi

zene korhű interpretálásához. Két különböző formában élte túl a változásokat. Egyrészt a XV.sz. óta a nagyorgona második manuáljának párjaként jelenik meg (hátpozitív) vagy egy szek-rénybe beépítve, másrészt – kabinet- vagy kamaraorgonának is nevezik – a világi életben.(Világi változatából alakult ki a XVIII. sz.-ban a kamaraorgona.)

A XX. sz.-ban újra megjelent a kisebb templomokban.

A pozitív egy kései formáját mutatja a 48. ábra, egy szobaorgonát a XVIII. sz.-ból CastelloSforzesco, Milano) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó,Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 84.]

46. ábra Pozitív a XV. sz.-ból

Israel van Meckenem metszete(British Library, London)

[net]




47. ábra Pozitív a XV. sz.-ból

[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: ReviczkyBéla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 84.]

48. ábra A pozitív egy kései formája

(szobaorgona)XVIII. sz. (Castello Sforzesco, Milano)[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája.





A regál (királyi) különleges formájú orgona: lapos, hordozható, kisméretű 8’, 4’ és 16’–as

nyelvsípokkal (49. ábra). Éles hangjával a középkor végén a királyi ünnepek szólt és gazda-gította zengésével az udvari kápolna zenekarát. Éles és nazális tónusa miatt a XVIII. sz.-banfeledésbe merült.

A kisregál könyv formájú, használat után össze lehetett hajtani. Bibelregal -nak is nevezték.

49. ábra Kisregál (XVIII. sz.)

Conservatoire, Brüsszel[Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, 1996. 1/318 p.; p. 83.]

A sípanyagok köre is bővült, alakjuk is egyre változatosabb, alapvetően a hangzás érdeké- ben. Kezdetben kizárólag rézből, késő bb ón- és ólombronzból, a XV. sz.-tól már fából, majd papírból és vászonból is készítenek sípokat. (Olasz kifejezéssel a fémsípos orgona orgona di

stagno, a fasípos organo di legno, a papírsípos organo di carta, a vászonsípos organo di fela.)Különösen a vászonsípos orgona hangját tartották kkkellemesnek. Der kísérleteztek arannyal,ezüsttel, üveggel, elefántcsonttal, porcelánnal, alabástrommal stb. is. Az alakot tekintve elő-ször hengeresek, késő bb tölcséralakúak (szűkülő és bővülő), a fasípoknál szögletesek.

Az orgona egészét tekintve a XVII. sz.-ra születik meg az ún. „nagyorgona”, s kialakul afrancia, a német, a spanyol és az olasz iskola mind hangzását, mind kialakítását tekintve.

Néhány jellegzetes példát az 50 – 54. ábrák.




50. ábra A Szent István bazilika orgonája

51. ábra A kalocsai orgona




52. ábra A Zeneakadémia nagytermének orgonája

53. ábra Az egri székesegyház orgonája




54. ábra A freibergi dóm orgonája (Silbermann)




1. melléklet A Vitruvius leírás

(eredeti szöveg)

de Architectura, Liber X

Caput 8

1. De hydraulis autem quas habeant ratiocinationes quam brevissime proximeque attingere potero et scripturaconsequi, non praetermittam. de materia compacta basi, arca in ea ex aere fabricata conlocatur. supra basimeriguntur regulae dextra ac sinistra scalari forma compactae, quibus includuntur aerei modioli, fundisambulatilibus ex torno subtiliter subactis habentibus fixos in medio ferreos ancones et verticulis cum vectibusconiunctos, pellibusque lanatis involutis. item in summa planitia foramina circiter digitorum ternum. quibusforaminibus proxime in verticulis conlocati aerei delphini pendentia habent catenis cymbala ex ore infraforamina modiolorum calata.

2. intra arcam, quo loci aqua sustinetur, inest pnigeus uti infundibulum inversum, quem subter taxilli alti circiter

digitorum ternum suppositi, librant spatium ima inter labra pnigeos et arcae fundum. supra autem cerviculameius coagmentata arcula sustinet caput machinae, qui graece kanon musikosappellatur. in cuius longitudinecanales, si tetrachordos est, fiunt quattuor, si hexachordos, sex, si octachordos, octo.

3. singulis autem canalibus singula epitonia sunt inclusa, manubriis ferreis conlocatis. quae manubria cumtorquentur, ex arca patefaciunt nares in canales. ex canalibus autem canon habet ordinata in transverso foraminarespondentia naribus quae sunt in tabula summa, quae tabula graece pinac dicitur. inter tabulam et canonaregulae sunt intudinpositae ad eundem modum foratae et oleo subactae ut faciliter inpellantur et rursus introrsusreducantur, quae obturant ea foramina plintidesque appellantur. quarum itus et reditus alias obturat alias aperitterebrationes.

4. haec regulae habent ferrea choragia fixa et iuncta cum pinnis, quarum pinnarum tactus motiones efficitregularum continenter. supra tabulae foramina, qua ex canalibus habent egressum spiritus, sunt anuli adglutinati,quibus lingulae omne includuntur organorum. e modiolis autem fistulae sunt continentes coniunctae pnigeoscervicibus pertinentesque ad nares quae sunt in arcula. in quibus asses sunt ex torno subacti et ibi conlocati, quicum recepit arcula animam, spiritum non patientur obturantes foramina rursus redire.

5. ita cum vectes extolluntur, ancones deducunt fundos modiolorum ad immum delphinique qui sunt in verticulisinclusi, calantes in eos cymbala, aere implent spatia modiolorum, atque ancones extollentes fundos intramodiolos vehementi pulsus crebritate et obturantes foramina cymbalis superiora, aera qui est ibi inclusus pressionibus coactum in fistulas cogunt, per quas in pnigea concurrit et per eius cervices in arculam. motionevero vectium vehementiore spiritus frequens compressus epitoniorum aperturis influit et replet anima canales.

6. itaque cum pinnae manibus tactae propellunt et reducunt continenter regulas alternis obturando foraminaalternis aperiundo, e musicis artibus multiplicibus modulorum varietatibus sonantes excitant voces. Quantum potui niti ut obscura res per scripturam dilucide pronuntiaretur contendi, sed haec non est facilis ratio nequeomnibus expedita ad intellegendum praeter eos qui in his generibus habent exercitationem. quodsi qui parumintellexerit ex scriptis, cum ipsam rem cognoscet profecto inveniet curiose et subtiliter omnia ordinata.




2. melléklet

A Vitruvius leírásFuchs Béla fordítása, p. 187/189.

Tizedik könyv

XIII. fejezet

Nem mulaszthatom el, hogy a víziorgonákról és összetételük módozatairól rövidesen ne szóljak ésez iratban rólok felvilágosítást ne adjak. Fából összeállított szilárd alépítményre helyezzünk egybroncból készült ládát. Ennek jobb- és baloldalán állítsunk fel az alapra mer ő leges állványokat, amelyek lépcső k formájára keresztlécekkel vannak összekötve s ezek közé állítjuk a broncszivattyúkat, amelyeknek mozgatható, az esztergán gondosan megcsiszolt dugattyúik vannak. Közepökbe vasrudakater ő sítenek, a melyeknek karjain csuklók vannak; azonkívül a dugattyút megnyírt bő rrel vonják be. A

szivattyúnek felső síkfödelén körülbelül 3” átmér ő jű lyukakat kell alkalmazni, a melyeknek közelébenbronc-delfinek vannak csuklósan meger ő sítve, a melyek láncon lecsüng ő és a szivattyú lyukai alá ér ő

föd ő ket hordanak szájukban. Belül van a medence, a hol egy megfordított tölcsérhez hasonlóan látjuka hangmérsékl ő t, a mely a vizet tartja magában. Alája tuskókat helyezünk, a melyek körülbelül 3”

magasak s ezek egyenletes tért hagynak nyitva a hangmérsékl ő nek függ ő leges széle és a láda fenekeközött. Felső végére van a sípláda er ő sítve, a mely a görögöknél kanon musikos-nak nevezett

gépf ő részt hordja s a mely, ha az orgona 4 regiszter ű , hosszirányában 4 csatornára van osztva, ha 6regiszter ű , akkor hat és ha 8 regiszter ű , akkor nyolc csatornája van. Minden egyes csatornában pedigegy kakas van meger ő sítve, a melyet vaskulccsal lehet kezelni s a melyeknek körülcsavarása által a

sípládának a csatornába nyíló torkolatait ki lehet nyitni. A csatornák hosszában a hanglemezen ferdeirányban lyukak vannak, a melyek egy, a görögöknél pinax-nak nevezett felső deszkába fúrt nyílásokraillenek. E tábla és az alsó hangdeszka közé lapos pálcák vannak behelyezve, a melyek megfelel ő távolságokban szintén lyukakkal vannak ellátva és olajjal bekenve, hogy könnyen lehessen ő ket ki- ésbetologatni; ezek zárják azokat a nyílásokat és plinthiseknek neveztetnek. Ezeknek be- és kitolásával

zárhatjuk és nyithatjuk a nyílásokat. E pálcákra vasrugók vannak er ő sítve, a melyek billentyű kkelvannak összeköttetésben, úgyhogy a rájuk ható nyomás a pálcák elmozdulását vonja maga után. A

táblák fölött torkolnak ki a nyílások, a melyeken át a csatornákból kiszorított leveg ő utat találmagának; ezek elé pedig gyű r ű k vannak enyvezve, a melyekbe a sípok alsó nyílásai beleérnek.

A szivattyúból összeköt ő csövek érnek ki, a melyek a fanyakakkal folyton érintkeznek, de ezek a sípláda nyílásáig érnek, s az esztergapadon el ő állított szellentyű k vannak reájok er ő sítve, a melyek aleveg ő t, a melyet a sípláda már befogadott, visszatérni nem engedik, minthogy a lyukakat elzárják.

Ha most a karokat fölemeljük, a tagozott rudak a szivattyú dugattyúját lehúzzák s a delfinek, amelyek csuklókra vannak er ő sítve, miközben záró fedeleiket a szivattyúba eresztik, ezt leveg ő vel töltikmeg s ha a rudak az egymást rohamosan követ ő lökések folytán a dugattyút fölfelé emelik és a felső nyílásokat a fed ő kkel elzárják, az oda bezárt leveg ő t a nyomás következtében az összeköt ő csövekbetolják, a melyeken át az a nyakba tódul s ennek felső részén át a sípládába jut. A karnak ismételtmozgásával a szaporított és sű rített leveg ő a kakasok nyílásain át kitódul és megtölti a csatornákat.

Ha tehát a billentyű

k a kézzel való nyomó érintkezés folytán a pálcákat szakadatlanul el ő

re és hátratologatják, zeneileg mű ért ő módon kezelve, a lyukakat majd zárva, majd kinyitva, hangokat csalnak kibel ő lök, a melyek sokféleképpen változnak.

A mennyire tehettem igyekeztem e nehezen érthet ő készüléket megfoghatóan bemutatni, de elméletenem könnyű s nem is érti meg mindenki jól, csupán azok, a kik az ilyen dolgokban jártasok. De havalaki e leírásból nem fogta is fel teljesen, ha e dolgot gyakorlatilag megismeri, okvetetlenül arra azítéletre jut, hogy az egész gép nagy meggondoltsággal és igen szellemes módon van összetéve.




3. melléklet

A Vitruvius leírásGulyás Dénes fordítása; p. 253/255.

Tizedik könyv

Nyolcadik fejezet

1. A víziorgonákról pedig nem mulasztom el megírni, mi mű ködésük elve, amilyen röviden és pon-tosan csak képes vagyok tárgyalni. Fából csapolt alépítményre bronzból készült ládát helyezünk.

Az alapzaton jobbra és balra létra formájára összecsapolt léceket állítunk fel, s ezekbe bronzhengereket illesztünk. Bennük esztergán finoman megmunkált, mozgatható dugattyúk vannak, aközepe vas könyökhöz rögzítve, az emel ő rudak csuklókkal vannak összekötve és gyapjas bő rrelbevonva. A felső lapon pedig kb. három hüvelyk átmér ő jű nyílások vannak. Ezeknek a nyílásoknaka közelében csuklókkal bronzdelfineket er ő sítünk fel, amelyeknek szájából láncon függ ő kis rézda-rabok érnek a hengerek nyílásai alá.

2. A ládán belül, a víztartónál, van egy szélüst, ami olyan, mint egy fordított tölcsér. Ez alatt elhe-lyezett, kb. három hüvelyk magas kockák tartják vízszintesen az alsó teret a szélüst széle és a láda

feneke között. Ennek a nyaka felett egy csapolt láda tartalmazza a gépezet legfontosabb részét,amit a görögök kanon muszikosz nak neveznek. Ennek hosszában, ha tetrakhordosz , úgy négy csa-torna készül, ha hexakhordosz , hat, ha oktokhordosz , nyolc.

3. Minden egyes csatornát egy csap zár le, vasfogantyúkkal ellátva. Ha ezeket a fogantyúkat elfor-dítjuk kinyitják a láda fel ő l a csatornákba vezet ő nyílásokat. A csatornák fel ő l pedig a kanonnakkeresztben elhelyezett nyílásai vannak, s ezek megfelelnek a felső táblán lévő nyílásoknak. Ezt atáblát görögül pinax nak nevezik. A tábla és a kanon közé lécek vannak elhelyezve, amelyeketugyanilyen módon átlyukasztottak és olajjal itattak át, hogy könnyen lehessen betolni és újra ki-húzni ő ket. Ezek zárják el azokat a lyukakat, és plinthidesz nek nevezik ő ket. Ezeknek ki- és betolá-

sa egyik lyukat elzárja, a másikat kinyitja. 4. E lécekre vasrugók vannak er ő sítve, s a billentyű kkel összekötve. A billentyű k érintése folyamato-

san mozgásba hozza a léceket. A tábla fölötti nyílásokhoz, amelyeken a csatornákból a leveg ő kilép, gyű r ű k vannak enyvezve, s ezekbe szorítják valamennyi orgonasíp nyúlványát. A hengerek-bő l pedig összeköt ő csövek vezetnek a szélüsthöz, annak nyakai pedig a ládán lévő nyílásokigvezetnek. Ezeken esztergályozott és odaer ő sített szelepek vannak, s ezek, mikor a láda leveg ő t kap,a nyílásokat eltömve, nem engedik a szelet visszamenni.

5. Így, amikor a karokat felemelik, a rudak lehúzzák a hengerek dugattyúját, és a csuklóra er ő sítettdelfinek beléjük bocsátva dobjaikat, leveg ő vel töltik meg a hengerek terét. Ha pedig a rudak hevesés sű r ű lüktetéssel felemelik a dugattyúkat a szivattyúkban és a dobokkal elzárják a felső nyíláso-kat, az oda bezárt leveg ő t er ő s nyomással a csövekbe kényszerítik, amelyeken át az a szélüstbeáramlik, és annak nyakán át a ládába. A rudak er ő sebb mozgatásával pedig a sű r ű re összenyo-mott leveg ő betódul a csapok nyílásain át, és széllel tölti meg a csatornákat.

6. Így, ha a billentyű ket kézzel érintjük, azok a léceket állandóan el ő renyomják és visszahúzzák, vál-

takozva elzárva és kinyitva a nyílásokat, és a zene mű

vészetének megfelel ő

en, változatos mértékek sokaságával zeng ő hangokat keltenek. Amennyire igyekezhettem, ezt a homályos témát írásbanminél világosabban adtam el ő , de ez nem könnyű tárgy, és nem is mindenkinek könnyen érthet ő ,csak azoknak, akiknek van gyakorlatuk az effélékben. Mégis, aki alig érti meg az írásból, amikormegismerkedik magával a tárggyal, úgy találja majd, hogy mindez mégis gondosan és elmésenvan elrendezve.

Documents

Ktesibios öröksége