TartalomjegyzékBevezetés................................................................................................................................31. Célok és módszerek............................................................................................................52. Irodalmi feldolgozás...........................................................................................................62.1 Fogyatékosság meghatározása.........................................................................................62.2 Fogyatékossági csoportok................................................................................................62.3. Történeti áttekintés........................................................................................................112.4. Magyarországi helyzet..................................................................................................153. Saját vizsgálatok...............................................................................................................243.1 Központi Statisztikai Hivatal felmérései........................................................................243.2 A vizsgált intézmény bemutatása...................................................................................353.3. Az interjúk bemutatása..................................................................................................393.4. Eredmények értékelése, összehasonlítása.....................................................................424. Következtetések és javaslatok..........................................................................................45Összefoglalás........................................................................................................................47Irodalomjegyzék...................................................................................................................49Mellékletek...........................................................................................................................501. sz. melléklet GONDNOKI/HOZZÁTARTOZÓI NYILATKOZAT...............................512. sz. melléklet: Kérdőív......................................................................................................533. sz. melléklet: Konzultációkon való részvétel igazolása...................................................544. sz. melléklet: Nyilatkozat (1)...........................................................................................555. sz. melléklet: Nyilatkozat (2)...........................................................................................566. sz. melléklet: Szakdolgozat rövid bemutatása.................................................................57

Bevezetés

Szakdolgozati témám célja és egyben motivációja, hogy sajnos a családunkban is él

értelmében akadályozott ember és legfőképp az érdekelt, hogy milyen lehetőségük van

képzésekben való részvételre, illetve a nyílt munkaerőpiacra való bejutásukra.

Ezzel összefüggésben fogalmaztam meg hipotézisemet, vagyis az érdekelt, hogy mennyire

kapnak minőségi lehetőségeket ahhoz, hogy bizonyíthassák, helyt tudnak állni mind az

iskolában, mind a munkaerőpiacon.

Az én gondolkodásom szerint akár mi mindannyian más-más módon de „fogyatékosak”

vagyunk, hiszen mindenkinek vannak problémái, s nem tudjuk mindig megvalósítani

elképzeléseinket. Ezért tartom a fogyatékosságot normálisnak, mivel mindenkinek

megvannak a maga fogyatékosságai, legyen csupán szemüveges vagy balkezes máris

nehezebben boldogul az életben. Természetesen a súlyosan fogyatékos emberek sorsa

jelentősen nehezebb, hisz folyamatosan lényeges segítségre szorulnak.

Az ember mozgatója a társadalmi közösséghez tartozás, a munkahely, az iskola, ahol

tevékeny lehet, ahol megbecsülik. Tehát „őket” emberi mivoltunk egyenjogú részeiként

kell tekintenünk.

A hétköznapi életben a fogyatékosokkal és a fogyatékosságokkal szemben gyakran téves

előítéletek, emberileg helytelen elutasítások, leértékelések fogalmazódnak meg. Ezek

mögött a hibás nézetek mögött leggyakrabban téves ismeretek, társadalmi előítéletek

lappanganak, melyek megnehezítik a szituáció elszenvedőinek életét mind az iskolában,

mind a munkában.

Az alapfokú oktatásban nagyon sokat számít, hogy a fogyatékos gyermeket megfelelően

neveljék, hogy felkészítsék képességeihez mérten a későbbi feladatai elvégzésére, illetve

sokat jelent a megfelelő foglalkozás a személyiségformálásában, mely későbbiekben nagy

segítségére lehet a boldogulásához az élet legkülönfélébb területein.

Az integráció kikerülhetetlen igény mindkét érintett fél részéről, ezt tudatosítani kell.

És hogy mit is értünk velük kapcsolatban integráció kifejezés alatt? Annak elősegítését,

hogy a fogyatékos emberek kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn más emberekkel,

társadalmi, gazdasági intézményekkel.

2

A pedagógiában és a munkaerőpiacon egyaránt fontosnak látom az egészséges stratégiát,

melyet a fogyatékosok oldaláról vizsgálva is mindenképp előtérbe helyezendőnek látok.

Legyenek végre integrálva a normálisak világába!

A fogyatékosokkal szemben nem csak az lenne fontos, hogy engedjük részévé válni

világunknak, hanem az is, hogy mi is az ő világuk részesei legyünk, legalább az alapvető

megismerés szintjén.

A fogyatékosok életét lehet pozitívabbá alakítani, váljunk nyitottabbá környezetünk

számos fogyatékosságával szemben.

A fogyatékos ne csupán védendő és támogatandó tárgy legyen, hanem alany is, akinek

jogai vannak és befolyása e jogok érvényesítésére.

Társadalmi elismerést kívánnak, ami számukra az önbecsülés előfeltétele ugyanúgy, mint

nekünk.

3

1. Célok és módszerek

A fogyatékosság terület nagyon széles témakör, miután nem végezhettem volna becsülettel

egy ekkora minden tekintetben figyelmet igénylő spektrummal, ezért csak az értelmükben

akadályozottakat választottam.

Dolgozatom témájának alapfeladatául azt szántam, hogy olyan információkat találjak,

melyekre támaszkodva képet kaphatok arról, milyen jelenleg a fogyatékkal élők élete a

felnőttképzésben és a munka világában.

Választott témámban lehetőségeim a vizsgálódásra -szakirodalom hiányában -csak szűk

keresztmetszetet tettek lehetővé, ezért úgy döntöttem, hogy első kézből szerzek

információkat.

Adott volt a lehetőség, hogy lakóhelyem mellett található fogyatékkal élők napközi

ellátását biztosító Csillagok Napközi Otthonát felkeresve próbáljak meg egy kicsit

közelebbi képet kapni a fogyatékkal élők helyzetéről.

Három, a témában szorosan érintett embert kerestem fel, és beszélgetéseinkből

személyenként egy-egy portrét készítettem.

Személyes kutatásaim még a fogyatékkal élők képzésére és a munka világába történő

elhelyezkedésükre is irányultak.

Dolgozatom gyakorlati hasznosságát számomra a téma aktualitása is növeli, melyhez az

Európai Unióhoz való csatlakozás utáni intenzívebb fejlesztések is hozzájárulnak.

4

2. Irodalmi feldolgozás

Ahhoz, hogy jobban átlássuk a fogyatékosok helyzetét, egy kis irodalmi kutatást végeztem.

A fejezetben igyekeztem a fogyatékossággal kapcsolatos meghatározásokat összegyűjteni,

valamint időbeli áttekintést végeztem a múltból egészen a jelenig a fogyatékosok

helyzetéről.

2.1 Fogyatékosság meghatározása

„A "fogyatékosok" gyűjtőfogalom azonban mindenképpen jogosan vitatott, és nem

véletlen, hogy a modern nemzetközi szakirodalomban - mint láttuk - nem használják.

A fogyatékosság ui. eredetét tekintve orvosi fogalom, mint ilyen, valamilyen betegség

lezajlása után fennmaradt, orvosi eljárásokkal már nem befolyásolható kóros állapotot

jelent. A gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozás megjelölésére valóban nem

adekvát, túl tág fogalom, és egyben túl szűk is.”

(Gordosné dr.Szabó Anna: Bevezetés a Gyógypedagógiába Főiskolai jegyzet, Budapest

1995)

2.2 Fogyatékossági csoportok

Értelmi fogyatékosság

„Legalapvetőbb jellemzője az értelmi funkciók elsődleges sérülése.”

(Gordosné dr.Szabó Anna: Bevezetés a Gyógypedagógiába Főiskolai jegyzet, Budapest

1995)

Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és

környezeti hatások esetén alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség

az adott népesség átlagától - az első életévektől kezdve - számottevően elmarad, amely

során az önálló élet lehetősége jelentősen akadályozott.

Biológiai tény, hogy az idegsejtek nem képződnek újra, ezt összevetve a károsító tényezők

sokféleségével belátható, hogy az egyén élete folyamán mentálisan nagyon különböző

módon, és mértékben sérülhet. E főcsoport legalapvetőbb jellemzője az értelmi funkciók

elsődleges sérülése.

5

Az értelmességet különféle intelligenciavizsgáló tesztekkel mérjük és IQ-ban fejezzük ki.

Az intelligenciaveszteséget számszerűen kifejezhetjük, s ezáltal minősíthetjük az értelmi

fogyatékosság fokát:

25-70 IQ-ig a mentális szubnormalitás csoportba tartozó alacsony számértéktől

felfelé súlyos, középsúlyos, enyhe értelmi fogyatékosokat sorolják,

70-90 IQ-ig elért értékben az esetleges debilitás és lelassult fejlődés nyilvánul

meg,

90-110 IQ tartomány a normál övezet,

110 IQ felett a magas, illetve igen magas intelligenciával rendelkezők tartoznak.

Fő tünet az általános értelmi képesség fejlődésének széleskörű és számottevő csökkentsége,

amely kihat az egész személyiségfejlődésre, és együtt jár a társadalmi környezetben való

tájékozódás képességének csökkenésével.

Az értelmi fogyatékosságot elkülönítjük a művelődési esélyegyenlőtlenségből, környezeti

ártalomból keletkezett mentális retardációtól, valamint a gyermekkori demenciák és

pszichózisok kategóriáitól is.

Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodása

következményeként alakul ki, létrejöttében genetikai, és/vagy agyi működést károsító

hatások, illetve ma még tisztázatlan tényezők játszanak szerepet. Egyéb fejlődést gátló

tényezők (kedvezőtlen nevelési vagy hátrányos szocio-ökonómiai hatások), súlyosbíthatják

az állapotot.

Az értelmi fogyatékosság sajátosan jelenik meg az alapvető pszichoszociális funkciókban.

Az általános fejlődési dinamika lelassul, a kognitív folyamatok fejlődési mássága miatt a

tanulási képesség módosul, a szociális alkalmazkodás csökkent mértékű, illetve elégtelen.

Ezek a jegyek külön-külön vagy különböző kombinációkban is megjelenhetnek.

Érzékszervi fogyatékosság

Ide tartoznak a szem-, hallás- és testi fogyatékosok.

Látási fogyatékosság

A látási fogyatékosságnak három nagy kategóriáját különítjük el:

gyengénlátás,

aliglátás,

vakság.

6

Pedagógiai szempontból két nagy csoportra oszthatjuk őket:

látó típusúak,

tapintó típusúak csoportjára.

A látó típusú gyógyító nevelésben részesülő gyermekek a gyengénlátók általános

iskolájába kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök segítségével látásukat

igénybe véve síkírást tanulnak, látás útján olvasnak, végzik tanulmányaikat.

Tapintó típusú gyógyító nevelésben részesülnek, és a vakok általános iskolájában tanulnak

azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik igénybe: a vakok, és az

úgynevezett gyakorlatilag vakok, vagy aliglátók (a fényérzékenyek, az ujj-olvasók és a

nagytárgy-látók).

A látássérültek problémái különböznek attól függően, hogy a fogyatékosság veleszületett-e

vagy későbbi életkorban következett be, és ha igen, mikor.

A vakság leggyakoribb kórképei: az éleslátás helyének elfajulása, szemideghártya daganat,

ideghártyaleválás, szürkehályog, farkasvakság, zöldhályog.

A veleszületett látásfogyatékosság leggyakoribb okai: örökletes betegségek, méhen belüli

fertőzések, a szülés előtti károsodások, valamint legnagyobb számban a koraszülést követő

látásvesztés.

Hallási fogyatékosság

Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérüléséről

van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadályozza, vagy hátrányosan

befolyásolja. Egy-egy analizátor (pl.: fül, hallóideg) sérülése azonban nemcsak a hallási

funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét

megváltoztatja. Lecsökken a külvilágról való információ felvétel, nehezítetté válik a

szocializálódás.

A hallási fogyatékosság súlyossági foka szerint lehet:

- nagyothallás (30 és 70 dB közötti hallásveszteség)

- siketség (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség).

7

A pedagógia fejleszthetőség megítéléséhez a hallásveszteség számszerű ismerete

önmagában még nem elégséges. Figyelembe kell venni az iskoláskor előtti időszak

történéseit, a beszédállapotot, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő

személyiségjegyeket.

Beszéd fogyatékosság

A beszéd rendellenességei rendkívül sokfélék.

A leggyakoribb, legjellegzetesebb beszédfogyatékossági típusok az alábbiak:

hangképzési zavarok (pl.: selypesség, torzítás, fölcserélés),

orrhangzós beszéd (sajátos dünnyögı beszéd),

a beszédritmus zavarai,

beszed-, írás-, olvasásképtelenség.

Az artikulációs zavarokat logopédusok sikerrel korrigálni tudják, időtartama, módja

különböző.

Az orrhangzós beszédet a kemény és lágy szájpad, a garat és az orrgarat üreg rendellenes

működése okozza. Jellemző orrhangzós beszédfogyatékos a farkastorokkal és nyúlajakkal

született ember. A beszédritmus zavara a beszéd egészére kiterjed, itt a beszéd egész

folyamatának, összhangjának, szerkezetének felbomlásával állunk szemben, mely a

hadarás (változó, hullámzó ritmus) és a dadogás (görcsös megakadások).

Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség az agykéreg különböző területeinek sérülése

következtében fellepő súlyos rendellenességek. Ezek enyhébb változata a beszédet érintı

dysgraphia, az olvasásnál a dyslexia melyek nemritkán "csupán" neurotikus tünetekként

lepnek fel.

Testi/ és vagy mozgásfogyatékosság

Fő tünete a mozgásfunkció sérülése.

Két nagy, jól körülírható alcsoportja közül az egyik a testi fogyatékosok, akik nem

idegrendszeri eredetű károsodás miatt fogyatékosok (bénulás), hanem meghatározott

fejlődési rendellenesség vagy baleset miatt, a másik csoport a tulajdonképpeni

mozgássérültek.

8

Érzelmi, akarati fogyatékosok

Jellemző fő tünet az érzelmi, akarati funkciók sérülése, mely fakadhat exogén károsító

tényezőből, mint például az idegrendszert károsító különböző biológiai ártalmakból.

Különböző súlyosságú sérüléseinek jellemző klinikai kepe: a neurózis, a pszichopátia és a

pszichózis.

Ezen a területen szólni kell a megelőzésről is! Azt kell tudnunk elsősorban, hogy a

magatartási, beilleszkedési problémák lehetnek természetes fejlődés velejárói is, de

lehetnek kóros tünetek is. Bármilyen okból származik is az inadaptaltság (autizmus,

hisztériás vagy kényszeres pszichopata) a környezetnek mindig döntési szerepe van abban,

hogy az aktuálisan rendeződik-e vagy sem, kialakul-e disszociális, antiszociális magatartás

vagy sem. A kiváltó okokat fel kell mérni, következetes, érzelmileg mindig támaszt nyújtó

magatartást kell nyújtani, mely a beteget megfelelő irányba vezeti.

Halmozottan fogyatékosok

Itt több fogyatékosság együttes jelenlétéről van szó. Ilyenkor két vagy több elsődleges

főtünettel állunk szemben és nem valamely fogyatékosságra épülő másodlagos,

következményes fogyatékossággal. Lehetséges például siketség + vakság, értelmi

fogyatékosság + nagyothallás, vakság + beszédfogyatékosság.

A halmozott fogyatékosság diagnosztizálása sokszor nagyon nehéz feladat, komplex

hosszan tartó vizsgálatokon kell alapulnia, hisz gyakran másodlagosan fellepő sérülések

tűnnek szintén elsődleges fogyatékosságoknak.

Az interneten található szabad enciklopédia, a Wikipédia pedig egy nagyon fontos

megjegyzést fűz a fentiekhez:

„A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, nem betegség! Egy testi vagy érzékszervi

fogyatékos személy élhet teljes lelki és szociális jólétben, sőt a kieső képesség megfelelő

kompenzálása esetén a testi jólét állapotában is. Egy testileg ép ember ugyanakkor

szenvedhet súlyos lelki, szociális problémáktól.”

Kutatásaim során még számtalan meghatározást találtam, de lényegükben nem

különböztek egymástól.

9

2.3. Történeti áttekintés

A történelemben kell ahhoz visszanyúlnunk, hogy megértsük Magyarországon miért

akadozik a fogyatékos-ügy.

Az antikvitást követően, a nagyközépkor évszázadai során nem előzmények nélkül

Európában a zsidó-keresztény kultúra hatására az addiginál sokkal inkább a figyelem

központjába került a szegény, az elesett, a fogyatékos ember.

Azonban, amíg a róluk történő gondoskodás kiemelkedően fontos erkölcsi kötelességnek

tűnt fel, addig a fogyatékosságot továbbra is a Gondviselés valamiféle megtorlásának

vélték. A középkor embere a jót, a szépet Istentől származtatta, a nem tökéletes, a „torz”

mögött a gonosz túlvilági erőket, vagy Isteni büntetést sejtette.

Az újkor, az ipari forradalom jelentős előrelépéseket hozott e kérdéskör megítélésében.

A nők és gyermekek nagy számú alkalmazása mellett egy igen sajátos foglalkoztatási

rehabilitációs formával is találkozhatunk. J. D. Tuckett 1846-ban írt olyan

manufaktúrákról, amelyben, a mai szóhasználattal értelmi fogyatékosokat foglalkoztattak.

A foglalkoztatás célja a manufaktúra gyártási titkainak megőrzése volt.

A rokkant ember gondozása legitimmé csak az 1793-as francia alkotmánnyal vált, amikor

már törvény fogalmazta: „A közsegély szent adósság. A társadalom köteles eltartani

szerencsétlen polgárait, akár úgy, hogy munkát szerez számukra, akár azáltal, hogy

biztosítja a létfenntartáshoz szükséges eszközöket a munkaképtelenek számára.”

Ez volt a feltétele a modern rehabilitáció kialakulásának.

Cházár András nevéhez fűződik az első magyar gyógypedagógiai intézmény megnyitása

1802-ben Vácott, ez a "Siketek Nevelőháza" volt.

Szerette volna, ha mindenkire kiterjesztik az iskoláztatási jogot, és a fogyatékosok

társadalmi felkarolását kérte.

1825-ben ismét intézményavatásra került sor, ez volt a budapesti Vakok Intézete.

1875-ben a súlyosabb fokban értelmi fogyatékosok első intézete (óvoda – iskola) is

megkezdte működését Budapesten.

Frim Jakab gyógypedagógus nevéhez fűződik, aki elsőként tárta fel Magyarországon az

értelmi fogyatékosok mostoha sorsát és létesítette számukra a nevelő intézetet

Rákospalotán, mellyel megteremtette a mai egészségügyi otthonok ősét.

10

Véleménye az volt, hogy nem elég védeni ezeket az embereket, hanem amennyire lehet

gyógyítani, nevelni, képezni kell őket. 1884-ben vezette be a gyógypedagógia fogalmat a

magyar pedagógiai szakirodalomba.

1868. évi népoktatási törvény életbelépése bizonyos mértékig kedvezőbb helyzetet hoz a

fogyatékosok beiskolázása terén is.

Az a társadalmi fejlődési folyamat, amely a kötelező népoktatás bevezetését eredményezi,

lassan a fogyatékosok intézményes nevelésének a feltételeit is megteremti.

A századfordulón már több fogyatékosok számára nyílt intézmény is működik - további

kettő is létrejön.

1891-ben az első logopédiai intézet és 1900-ban a kisegítő iskola - a beiskolázott

fogyatékosok száma még mindig elenyésző, s további sorsuk szinte teljesen megoldatlan.

A területnek újabb lendületet az 1921. évi iskoláztatási törvény ígér, mely kimondja a

képezhető fogyatékosok tankötelezettségét is, de ezután is csak lassú, az igényektől messze

lemaradó fejlődésnek vagyunk tanúi, melynek társadalmi okai vannak.

Az áttörést a XX. század nagy háborúi hozták meg.

Az I. világháború után számtalan olyan katona tért haza, akik a harcokban különböző

sérüléseket szereztek. Voltak, akik a szemük világát, a hallásukat, vagy éppen valamelyik

végtagjukat vesztették el. Őket igyekezett az akkori vezetés némileg „kárpótolni”, azonban

a többségre nem ez volt jellemző. Így történhetett, hogy ezek az emberek rövidesen

„benépesítették” Budapest, és a nagyvárosok utcáit, koldusokká lettek. Mindezt csak

tetézte a 30-as évek gazdasági világválsága is.

1948-at követően, a Rákosi rendszerben kezdtek el foglalkozni az utcán élő koldusok

kérdésével.

Látszat politikát folytattak, hiszen nem kívánták úgy isten igazából megoldani a problémát,

csupán arra törekedtek, hogy ne legyenek szem előtt azok, akik földönfutóvá váltak, ezért

igyekeztek őket elrejteni, különböző bentlakásos intézetekben elhelyezni. Ezzel nem csak a

koldus kérdésnek vetettek véget, hanem egyúttal teret adtak annak a felfogásnak, hogy a

fogyatékkal élőnek intézetben a helye, külön kell választani az egészséges, ép emberektől.

Ez az elgondolás végül annyira bele ette magát az emberek tudatába, hogy évtizedeken

keresztül evidensnek számított, ha a családban sérült ember született, vagy élete folyamán

szerzett valamilyen károsodást, így rögtön intézetbe adták, speciális körülmények közt

élhetett csak. Nem csoda tehát, hogy amikor néhány újító szellemű szülő úgy döntött, hogy

családban neveli fel fogyatékos gyermekét, akkor furcsállóan néztek rájuk.

11

Később ezek a gyerekek, emberek az utcára is kimerészkedtek, hiszen olyan közegben

szocializálódtak, hogy számukra az vált természetessé, hogy iskolába járnak, dolgoznak, és

természetesen a szabadidejüket sem csak otthon, négy fal közt, könyvekkel, vagy a

televízió társaságában töltik.

Körülbelül a 90-es évek közepétől kezdett tömegesen is megmutatkozni az igény, hogy a

sérült emberek is eljussanak egy-egy kiállításra, moziba, beüljenek a barátaikkal egy pohár

italt meginni a közeli bárba.

Erre azonban a társadalom részéről még nem igen voltak felkészülve, és nem feltétlenül

önhibájukból adódóan. Sokan nem találkoztak ilyen emberrel, ezért elképzelni sem tudták,

hogy mennyiben lehet más az életük, mint az átlagé.

A magyar gyógypedagógia története sok kitűnő szakembert tart számon, mindenekelőtt

Simon Antalt, első gyógypedagógiai intézményünk igazgatóját.

A magyar gyógypedagógiai munka nemzetközileg is számon tartott 20. századi neves

képviselői:

Ranschburg Pál - a gyógypedagógiai pszichológia megteremtője,

Sarbo Artur a modern magyar logopédia megalapozója,

Bárczi Gusztáv az 1964-ben elhunyt Kossuth-díjas orvos-gyógypedagógus,

országgyűlési képviselő, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola névadó

igazgatója.

A fogyatékosokról való gondoskodás társadalmi feladattá vált.

Nevelésük, oktatásuk, rehabilitációjuk hosszan tartó, komplex folyamat, amelyben számos

szakterület, intézmény, hatóság, társadalmi szervezet vesz részt, vagy közreműködik.

Nagyon fontos, hogy a köztudatban megfelelő, korszerű szemlélet alakuljon ki róluk, és a

maga helyén mindenki vegyen részt abban a társadalmi programban, amely szükség

szerinti segítésüket, előítélet-mentes befogadásukat, emberi jogaik csorbítatlan

érvényesülését tűzi célul.

Főként a gyógypedagógus hivatása a fogyatékosok nevelése, oktatása, és szocializációjuk

folyamatában számos fontos tennivaló ellátása, de valamennyi pedagógusnak közvetlenül

és közvetve napi teendői közé tartozik a fogyatékosok ügye.

Feladatuk többek között tudni a speciális segítségnyújtási lehetőségekről, meg kell

tanítaniuk az ép gyermekeket együtt élni a fogyatékosokkal, felismerni és megbecsülni

értékes tulajdonságaikat, segíteni őket nehezített, hátrányos helyzetükben.

12

Hogyan kezelték a különböző kultúrák a fogyatékos ügyet?

A mai emberek félnek a fogyatékosoktól, és erre a történelem során is találunk példát.

Egy-két évtizede zajlanak mindössze a kultúraantropológiai kutatások ezzel kapcsolatban,

amik kimutatták, hogy a nagy humán kultúrák, mint például a régi zsidó hagyományok,

vagy az óegyiptomi kultúra, egyáltalán nem diszkriminálta ezeket az embereket, teljesen

egyenrangúként kezelte.

A történelemben két nagy csoportot különböztethetünk meg, aszerint, hogy hogyan kezelte

a társadalom a fogyatékkal élőket: vagy korlátnak tekintik őket, akik semmire sem jók,

ezért igyekeznek kiiktatni őket, vagy pedig gondozás alá veszik.

Az európai kereszténységben a sérült emberek gyámolítását, segítését egy igazán

magasztos cselekedetnek tartják, tulajdonképpen a segítségre szoruló, az csupán egy tárgy,

amin jócselekedeteket lehet végrehajtani. Ezzel azonban ellent mond az, hogy az ő

elképzelésük szerint egy ilyen ember születése, vagy akár egy ember, akit élete során olyan

baleset ér, ami fogyatékossághoz vezet, az biztos, hogy valamilyen bűnt követett el, amiért

ezt érdemli. Ennek ellenére támogatásukról biztosítják.

Ezzel szemben a 20. században olyan esetről is tudunk, amikor munkaképtelen embereket,

vagy fogyatékos gyerekeket legyilkoltak, hiszen úgy vették értéktelen az életük, az

örökletes betegségben szenvedőket pedig sterilizálták.

Később azonban eljutottunk odáig, hogy ezeknek az embereknek is lettek érdekvédő

képviseletei, ami az Egyesült Államokból indult ki, de már a 20. század elején érezhető

hatásuk volt hazánkban is.

Fogyatékosok legfőbb érdekvédelmi szervezeteinek áttekintése

Természetesen az, hogy az utcán nem volt mindennapos látvány a sérült ember, nem azt

jelentette, hogy őket nem segítette senki.

1901-ben már megalakult a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület, később a

Vakok Szövetsége. A tevékenységét az 50-es években bővítette ki a

gyengénlátókra, és 1989-től független társadalmi szervezetként működik a Vakok

és Gyengénlátók Országos Szövetsége.

1907-ben a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége alakult, akkor még

Cházár András Országos Siketnéma Otthon néven szerepelt. 1952-től pedig a mai

felállásban ismert Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ).

13

1981-ben hozták létre a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos

Szövetségét (MEOSZ), mely megyei szervezetek önszerveződéséből nőtte ki

magát.

A szülők kezdeményezésére szintén 1981-ben jött létre az Értelmi Fogyatékosok

és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ).

2.4. Magyarországi helyzet

Mottó

„A törvény, amely kimondja, hogy a fogyatékossággal élő embernek joga van az

akadálymentes és biztonságos környezethez, még nem jelenti az akadályok tényleges

megszűnését, az Alkotmány és a diszkrimináció tilalmát kimondó törvények pedig nem

járnak az előítéletek, a gondolatokat béklyóba verő, káros sztereotípiák felszámolásával.

Ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő ember valóban egyenlő esélyekkel élhesse az életét, a

legszélesebb értelemben vett módon, morálisan és fizikailag is akadálymentes világnak kell

őt körülvennie. Fontos, hogy a speciális igényeinek megfelelő, okos segítséget empatikus és

toleráns módon, emberi méltósága tiszteletben tartásával kapja meg a többségi társadalom

tagjaitól. Ez a szolidaritás az alapja annak, hogy minden ép ember azzal a tudással és

biztonsággal élhesse az életét, hogy ha neki lenne szüksége társadalmi segítségre, ő is

megkapná.” Kálmán Zsófia(In: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig / Kálmán Zsófia, Könczei György. Bp. : Osiris, 2002. p. 495)

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik feltétele, hogy az állampolgárok - köztük a

fogyatékossággal élő emberek - számára megteremtődjön az esélyegyenlőség a társadalmi

élet minden színterén; a fizikai és kulturális környezetben, a lakhatás és közlekedési

eszközök használata, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és

munkaalkalmak, a kulturális és társadalmi élet, valamint a sport és a szórakozás területén

is.

Kiemelt prioritásként a minőségi szolgáltatások egyenlő hozzáférésének megteremtése

fogalmazható meg.

A fogyatékossággal élő emberek számára megszervezendő hatékony ellátórendszer

kialakításához szükség van helyi, kistérségi és regionális szinten szerveződő civil

szervezetekre, amelyek a klasszikus érdekvédelmi feladatok ellátása mellett aktívan

14

szerepet vállalnak az államtól átvállalt közfeladatok megvalósításában, valamint

együttműködő partnerei kívánnak lenni a területen dolgozó valamennyi állami és nem

állami szereplőnek.

Biztosítani kell az esélyegyenlőséget az intézményes ellátások szolgáltató jellegének

erősítésével, az intézmények kiépítésével, korszerűsítésével és átalakításával, illetve a

lakókörnyezeti és az integrált formában történő ellátásszervezés erősítésével.

„Magyarországon ma 50-65 ezer súlyos és középsúlyos értelmi fogyatékos személy él (10-

13 ezer súlyos és 40-52 ezer középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő). Közülük minden

negyedik él bentlakásos intézményekben és az életkor előrehaladtával ez a szám

növekszik.”

(www.kozelkep.hu, 2011. szeptember 14.)

Jelenleg még nem létezik az értelmi fogyatékosság orvosi meghatározására, az orvosi

diagnózis megállapítására egységes protokoll. Az értelmi fogyatékosság meghatározás

bonyolult folyamat. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy sokszor más ehhez társuló

sérülések is megjelennek.

Minden esetben a gyermek és felnőtt az orvosi (oki és tüneti, egyéb megbetegedéseket

leíró) valamint funkcionális (az értelmi fogyatékosság súlyossági) diagnózisának pontosan

el kell különülnie és a társuló fogyatékosságok esetén is ugyanígy kellene eljárni.

A leggyakoribb a társuló fogyatékosságok közül a beszédzavar, ami a súlyos értelmi

fogyatékosok 91 %-nál közepes vagy súlyos formában jelentkezik. A középsúlyos értelmi

sérültek 51 %-nak nincsenek vagy csak kisebb mértékben ilyen nehézségei.

Nagyon jelentős még a mozgáskorlátozottság is.

Fenti nehézségek mellett az egészségügyi ellátás területén a családoknak még több

hátráltató tényezővel is szembe kell néznie.

A javulást illetve az állapot fenntartását segítő gyógyszeres kezelések, gyógyászati

segédeszközök, gyermek felügyelete, fejlesztő foglalkozás mind-mind olyan terület, amire

az értelmi fogyatékosoknak szükségük lenne. A támogatáson túlmenően e dolgokra a

családok nagy része nem költ.

15

Az alapok biztosak - fejlesztés, oktatás, iskolai karrier

Az értelmi fogyatékosok esetében az évek során egyre erősödött a korai fejlesztés

fontossága. Felismerték, hogy nemcsak a további fejlődés során fontos, hanem más

területeken is (szülő–gyermek kapcsolat alakulása, adaptív jártasságok alakulása) pozitív

hatás érhető el. Emiatt is egyre növekednek a különböző fejlesztő foglalkozás típusai.

A klasszikusnak mondható gyógypedagógiai fejlesztés, gyógytorna mellett, már ugyanúgy

a terápiák közé sorolható az úszás, a Dévény-féle terápia, konduktív terápia és a Katona–

féle neurohabitáció.

A részvételi arány a gyógypedagógiai fejlesztés esetén a legnagyobb, itt általában 70-80 %

körüli arányról beszélhetünk, de a létszám a kor előrehaladtával egyre kevesebb lesz.

A többi terápiánál ez az arány sokkal kevesebb.

A másik fontos terület az oktatás kérdése.

A nehézségek már az iskoláskori intézményes nevelés előtt jelentkeznek. A bölcsődék,

amelyek 6 éves korukig fogadják az értelmi fogyatékos gyerekeket, alacsony befogadó

hellyel rendelkeznek.

A 2006-os adatok alapján 543 intézmény működik az országban 24 ezer férőhellyel,

melyek bővítését a következő években még tervezik.

Az értelmi fogyatékos bölcsödébe való járatása komoly kérdéseket vettet fel, annak

jótékony hatásait illetően. Mindenki által elfogadott állítás még nincs ez ügyben, de az

tény, hogy az elmúlt években 5-6000 fogyatékos gyerek (nemcsak értelmi fogyatékos) járt

bölcsödébe.

A későbbiekben az óvodai részvétel a vizsgálat alapján 60 %-osra tehető, akik aránya a

normál illetve gyógypedagógiai intézmények között fele-fele arányban oszlik meg.

Az iskolázottság felé tekintve, láthatjuk, hogy a szakképzettség esetében, milyen komoly

problémák vannak. A középsúlyos fogyatékossággal élők 74,8 %-nak, míg a súlyosan

fogyatékos személyek közül 96,9 %-nak nincsen szakképzettsége.

Kevesen végeznek a speciális iskolákban és készségfejlesztőkben (középsúlyos

fogyatékossággal élők: 25,2 %, míg a súlyosan fogyatékos személyek közül 3 %).

(www.kozelkep.hu, 2011. szeptember 14.)

16

A hozzáállás megvan - a munka világában

Az előzőekben láthattuk, milyen hátrányba kerülnek az érintettek az oktatás során, amihez

még társulhat a kommunikációs akadályozottságuk és az önérdek érvényesítő képességük

alacsony szintje, ami szintén előre determinálja a munkaerő piacon való esélyüket. Bár

igényük munkába állásra természetesen lenne, de a lehetőség nagyon kevés.

Az adatok alapján ma aktív korú értelmi fogyatékosok foglalkoztatottsága elmarad az

uniós átlagtól, Magyarországon 9 % dolgozik. A fogyatékos munkavállalónak csak

töredéke (600-800 ember) tud elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, a többség szociális

foglalkoztatókban vagy intézeti keretek között dolgozik.

Az értelmi fogyatékos felnőttek mintegy harmada dolgozott élete során, de három

munkavállalóból két esetében ez a kísérlet kudarccal végződött.

A munkavállalás akadályai között szerepel a munkalehetőség vagy a szakképzettség

hiánya, valamint a bejárás megoldhatatlansága.

A fogyatékos személyek esetében a munka az önellátás mellett azon célt is megtestesíti,

hogy bebizonyítsák maguk és a környezetük számára, hogy érnek annyit, mint

bármelyikünk. A bérdiszkrimináció is jelzi, milyen egyenlőtlen harcot is vívnak ők igazán.

Elzárt világok - bentlakásos intézetekben élők helyzete

Lehangoló képet mutat az intézetben élő értelmi fogyatékos emberek helyzete.

Ahogy az már korábban szerepelt, minden negyedik értelmi fogyatékossággal élő személy

intézetben él, pedig ezek a létesítmények egyáltalán nem alkalmasak a feladatukra. 

Az intézeti lakók jelentős része képes bizonyos szintű önellátásra és nem szorul 24 órás

felügyeletre, ápolásra, ami jelzi, hogy bekerülésük oka nem feltétlenül állapotuk

súlyossága.

Az értelmi fogyatékos ember megfelelő felnevelése az előzőekben már taglalt okok miatt

nagyon nagy nehézséget jelent a családok számára, ezért döntenek többen úgy, hogy

gyermekük jobb ellátásban részesül, ha intézetben kezelik.

Másoktól a gyámhatóság vette el a gyereket, látva azt, hogy nem tudják biztosítani számára

a megfelelő környezetet, s arányában szintén magas azok száma, akikről szülei lemondtak

állapotuk miatt.

Akármi is vezeti az értelmi fogyatékos személyt az intézetbe, egy elzárt világba érkezik,

ahol szinte mindent csak az intézet jól körülhatárolt területein végezhet.

A családi kapcsolatai, ha meg nem is szakadnak, de szoros kötelékről már egyáltalán nem

beszélhetünk, így a továbbiakban nagyrészt a sorstársai maradnak támogatóként.

17

A fogyatékos személyek rehabilitációja

A munkaerő-piaci integráció egy komplex rehabilitációs folyamat. Sikere nagyban függ

attól, hogy az illető személy minden területen megkapta-e a szükséges támogatást, azaz

hogy eredményes rehabilitáció alanya volt e.

Fontos, hogy a rehabilitációs intézkedések tervszerűek, összehangoltak és szükséglet

orientáltak legyenek és az érintett személy egyetértésével, tevékeny közreműködésével

valósuljanak meg.

A korszerű rehabilitációban a megváltozott képességet tényként fogadják el. Mindemellett

vizsgálni kell az ok-okozati összefüggést, azaz, hogy a funkciók és képességek változása

okozza-e a munkavállalási-, megtartási- és előrehaladási esélyek csökkenését.

A rehabilitáció fajtái:

a) Orvosi rehabilitáció

Célja a funkcióképesség lehetőség szerinti helyreállítása, mely megalapozza a lehető

legjobb életminőség elérését

b) Szociális rehabilitáció

A társadalomba, közösségbe való visszatérést célozza. Eszköztára a szükséges készségek

fejlesztése, a munka világába való belépés és bennmaradás támogatása, a visszaesés

megelőzése.

c) Mentálhigiéniás rehabilitáció

A tartósan akadályozott személy és családja pszichés támogatását biztosítja az új helyzet

elfogadásában.

d) Foglalkozási rehabilitáció

A tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő

minimumfeltételek megteremtése, hogy alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű

foglalkoztatásra.

A minél eredményesebb rehabilitáció biztosításában, illetve vállalásában a társadalomnak

és az egyénnek egyaránt jelentős érdekeltsége van.

A társadalom érdekeltsége abban áll, hogy minél több értéket előállító állampolgára

legyen.

Az egyén érdeke, hogy a rehabilitáción való részvétellel megalapozza önbecsülését,

elérhetővé váljon számára a munka, mint társadalmi érték, s mint jövedelemforrás, s ezáltal

közelebb kerüljön a lehető legteljesebb emberi élet megvalósításához.

18

A fogyatékos személyek jogai

A jogszabály ismerete nélkül nem alkothatunk teljes képet a fogyatékos emberek

helyzetéről. Természetesen a fogyatékos személyek ugyanolyan tagjai a társadalomnak,

mint bárki más és ugyanazok a jogaik, mint minden állampolgárnak.

Helyzetük viszont sokkal nehezebb mikor jogaikat akarják érvényesíteni, mert különleges

segítségekre van szükségük, például süketnémának jeltolmácsra, vagy kerekes-székesnek

akadálymentesített intézményre, hogy bejuthasson. Ha ezt nem kapják meg, jogaik máris

csorbulnak, tehát hogy a fogyatékos egyén valóban érvényesíthesse, élvezhesse minden

jogát, kiegészítő szabályozásra van szükség.

Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember él,

ami a teljes népesség 5,7 %-a. Egy másik felmérés szerint az unió polgárainak 60 %-a

személyesen ismer fogyatékosokat, 61 % úgy gondolja, hogy legalább olyan hatékonyan

tudnak dolgozni, mint nem fogyatékos társaik, és 72 % támogatja az integrált oktatást.

Ugyanakkor a magyar lakosság közel 70 %-a véli úgy: a fogyatékosoknak nem szükséges

dolgozni, 57 % pedig azt gondolja, hogy a környezetében élő, de nem az ő családjába

tartozó fogyatékosokat nem feladata támogatni. Szintén egy 2001-es reprezentatív

közvélemény-kutatás szerint tíz magyar közül hat még soha sem hallott az

esélyegyenlőségi törvényről, valamint a fogyatékos személyek jogairól, és

esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényről.

(www.nepszamlalas2001.hu)

A fogyatékosok ügye nem szűkíthető le csupán egészségügyi, szociális problémákra, mivel

emberi jogi kérdésről van szó:

Az egyenlőség és az egyenlő esélyek elvének tiszteletben tartása megkívánja, hogy

elismerjük és felismerjük: a fogyatékosoknak joguk van valamennyi nemzetközileg

garantált joghoz és szabadsághoz anélkül, hogy a fogyatékosság alapján

megkülönböztetésben részesüljenek.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi

XXVI. törvény alapelvként fogalmazza meg, hogy az államnak, a társadalom

szervezeteinek és tagjainak "olyan körülményeket kell létrehozni, amelyben a fogyatékos

emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik

csökkenthetőek.

19

Kétségtelen ugyan, hogy az általános emberi jogok a fogyatékosokra éppúgy vonatkoznak,

mint többi embertársukra, sajnos általános tapasztalat szerint a fogyatékosok komoly

akadályokba ütköznek, ha ezeket érvényesíteni kívánják.

Fogyatékosokat érintő törvények és jogszabályok általános kronológiája a ’60-as

évektől.

1961. évi III. oktatási törvény már kimondja a tanköteles korú fogyatékos gyerekek

iskoláztatási jogát az alaptörvényben.

A testileg, érzékszervileg, vagy értelmileg fogyatékos, de képezhető tanköteles gyerekek

oktatása és nevelése 13 gyógypedagógiai intézményben történik.

Visszatért a külön tantervű „kisegítő iskola”, és a „képezhető értelmi fogyatékosok” az

akkori szóhasználatban imbecillisek külön nekik tervezett iskolához jutottak, amelynek a

neve foglalkoztató iskola, illetve, foglalkoztató iskola és nevelőotthon lett.

Sajnos ez a törvény is megtartja a képezhetetlenség fogalmát. A képezhetetlen gyerekeket

az iskola látogatása alól fel kell menteni – ők kerültek egészségügyi gyermekotthonba.

1985. évi I. törvény kinyilvánítja az iskolák szakmai önállóságát, és a pedagógusok

szakmai szuverenitását. Meghatározza az oktatásban részt vevők (tanulók, pedagógusok,

szülők) jogait.

Fontos, hogy a fogyatékos gyerekek iskoláit „általános iskolákként” kell értelmezni, majd

ennek nyomán nevezni.

A törvény lehetővé tette az együttes nevelést, de az integráció elnevezést kerülte, a

feltételekről nem gondoskodott.

1993. évi III. törvény rendelkezik a szociális ellátás ujjá alakított rendszeréről.

(www.mindenkilapja.hu, 2011.szeptember 16.)

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról az 1998. évi XXVI.

törvény szól, mely kimondja, hogy "a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő

méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak

jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.

A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a

társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés összhangban az

Alkotmánnyal és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő

törvényt alkotja.

20

Fogalmak, alapelvek

A törvény alapvető rendelkezése a fogyatékos személy definíciója (4. § a) pont). E szerint

fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás- és hallásszervi, -

mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja,

illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt

jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.

Legfontosabb alapelvek:

„A normalizáció elve alapján a fogyatékos személy számára a társadalom más tagjaival

azonos életvitelt és életfeltételeket kell biztosítani. Úgy kell tehát a szolgáltatásokat

kialakítani és megvalósítani, hogy azok a társadalom megszokott feltételeinek és

életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfeleljenek.”

(Helmeczi E, Falvai R.: Szakmai Ajánlás, 2008. 4.o.)

Az államnak gondoskodnia kell a megelőzésről, tehát arról, hogy minél kevesebb

olyan helyzet, körülmény álljon elő, amelyben fogyatékossá lehet válni (itt pl. a

munkavédelemre, az oktatás egészségügyi feltételeire kell gondolni).

A fogyatékosokat minden lehetséges módon előnyben kell részesíteni.

A fogyatékosok a közösség egyenrangú szereplői, gondoskodni kell arról, hogy ne

szenvedjenek hátrányt semmilyen téren.

A fogyatékosok jogosultak a rehabilitációra (állapotjavító kezelésre, eszközökre,

stb.)

Olyan körülményeket kell létrehozni (államnak és a társadalomnak egyaránt),

amelyben a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a

fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek.

A fogyatékos személyek speciális jogai

- A fogyatékosoknak joguk van az akadálymentes, érzékelhető és biztonságos

közlekedésre és környezetre. Akadálymentes az a környezet, amelyet mindenki,

tehát a fogyatékos is önállóan, kényelmesen és biztonságosan tud használni. Külön

rendelkezés vonatkozik a tömegközlekedésre és a fogyatékosoknak elkülönített

külön parkolóhelyekre.

- A fogyatékos jogosult a közérdekű információkhoz úgy hozzáférni, hogy azt

érzékelni és értelmezni tudja (itt a Braille-írásra, a nagy kontrasztú, nagybetűs

nyomtatásra, stb. lehet gondolni.

21

- A fogyatékos személyt is megilleti a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés.

A közintézményeket 2013. december 31. napjáig kell teljes körűen

akadálymentesíteni.

- A fogyatékosügyi törvény leszögezi, hogy a fogyatékos is jogosult ugyanolyan

feltételek mellett munkát végezni: lehetőség szerint integráltan, ennek hiányában

„védetten”, azaz elkülönítve.

- Külön kiemelt elv, hogy a sport- és művelődési létesítményeket is

akadálymentesíteni kell.

- A rehabilitációhoz és a támogatáshoz való jog.

A fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 2006. december 13-án egyhangúan fogadta el a

Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó

Fakultatív Jegyzőkönyvet.

Az új nemzetközi egyezmény közel 650 millió fogyatékossággal élő embert érint a

világon, akik közül 577 ezren Magyarországon élnek.

Az Egyezmény - egyfajta kódexként - átfogó és koherens módon gyűjti egybe a fogyatékos

embereket érintő alapvető jogokat.

A Fakultatív Jegyzőkönyv lehetővé teszi minden fogyatékos ember számára, hogy

jogsérelem esetén az Egyezmény által létrehozott, független nemzetközi szakértői

testülethez: a Fogyatékos Emberek Jogainak Bizottságához forduljon.

Az Egyezmény sorsát hazánk évek óta megkülönböztetett figyelemmel kíséri.

A magyar kormány képviselője már a kezdetektől részt vett a szöveget kidolgozó ad-hoc

bizottság munkájában, itthon pedig folyamatos, az érintettek aktív közreműködésével

történő szakmai előkészítő munka zajlott, hogy a ratifikáció zökkenőmentes legyen.

Büszkén állíthatjuk: a hazai fogyatékosságügyi politika kiemelkedő sikere, hogy hazánk

volt a világon az első állam, amely mind az Egyezményt, mind pedig a Jegyzőkönyvet

ratifikálta a 2007. évi XCII. törvénnyel.

22

3. Saját vizsgálatok

Fontosnak tartottam, hogy számszaki adatokkal is bemutassam, hogy sajnos milyen sok

fogyatékkal élő ember van közöttünk.

Tekintve, hogy a 2011-es évben történt népszámlálás adatai még nem kerültek

feldolgozásra, így a 2001-es év adataival tudtam dolgozni.

3.1 Központi Statisztikai Hivatal felmérései

A Központi Statisztikai Hivatal önbevallásos módszerrel gyűjt adatokat ezzel

kapcsolatban.

Az Unióban a felmérések szerint minden tízedik ember fogyatékos.

Hazánkban a statisztikák szerint 1990-ben 368 ezer fogyatékossággal élő volt, míg 2001-re

ez a szám 577 ezerre nőtt. Ez azt jelenti, hogy a népesség 3,5%-át, valamint 5,7%-át érinti

ez a probléma.

Természetesen nem csak nagy általánosságban mérték fel a helyzetet, hanem a különböző

fajta fogyatékosságokra lebontva is, eszerint pedig a következőképpen alakult a kép 2001-

ben Magyarországon:

- mozgássérültek: 43,6%

- látássérültek 14,4%

- értelmi fogyatékosok 9,3%

- nagyothallóké 7,7%

- siketek 1,5%

- beszédhibások 1,3%

- egyéb sérült, halmozottan hátrányos helyzetű 21,6%.

(www.nepszamlalas2001.hu)

23

Az alábbi ábrákon és táblázatokban több kategória szerint is elemzik a Magyarországi

fogyatékosok helyzetét. 1.ábra

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

1. táblázat

Magyarország népessége, közülük fogyatékos és ezek részaránya (%)

Év Népesség Fogyatékosok Részaránya %

1990 10 374 820 368 270 3,55

2001 10 198 315 577 006 5,66

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

A fogyatékos népességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnépesebb csoport.

(2. táblázat). Jelentősen emelkedett az egyéb, pontosan meg nem határozott

fogyatékosságban szenvedők aránya. Valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a

személyek, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől, ezért az

egyéb fogyatékossággal bírók között többen lehetnek olyanok, akik nem

fogyatékosságban, hanem tartós betegségben szenvednek.

A fogyatékossággal élők között minden tizedik ember az értelmi fogyatékos személyek

közé tartozott.

24

A fogyatékos férfiak és nők fogyatékosságtípus szerinti megoszlása némileg különbözik

egymástól, a férfiak körében magasabb az értelmi fogyatékosok, alsó, felső végtag

hiányából adódó fogyatékosságúak és az egyéb testi fogyatékosok aránya, a

mozgássérültek, gyengénlátók hányada viszont a nők között nagyobb.

2. táblázat

A népesség fogyatékosság típusa nemek szerint 2001-ben

Fogyatékosság típusaFogyatékosok

száma% arányban Férfi Nő

Mozgáskorlátozott 251 560 43,6 121 715 129 845

Látássérült 83 040 14,4 34 947 48 093

Értelmi fogyatékos 56 963 9,9 31 408 25 555

Hallássérült, beszédhibás 60 865 10,5 31 636 29 229

Egyéb 124 578 21,6 63 162 61 416

Összesen 577 006 100 282 868 294 138

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

3. táblázat

A népesség fogyatékosság altípusai, nemek és 15-59 éves korcsoport szerint 2001-ben

Fogyatékosság

típusai%-ban

Fogyatékosok

számaFérfi Nő 15-59 évesek

Mozgássérült 43,6 251560 121 715 129 845 114 131

Látássérült 14,4 83 040 34 947 48 093 34 876

Értelmi fogyatékos 9,9 56 963 31 408 25 555 37 584

Hallássérült,

beszédhibás10,5 60 865 31 636 29 229 22 692

Egyéb 21,6 124 578 63 162 61 416 80 246

Összesen 100 577 006 282 868 294 138 289 529

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

A 3. táblázatból jól látható, hogyan változik a 15-59 éves korcsoport esetén a különféle

fogyatékossággal élők aránya.

25

Ebben a korcsoportban, amit nevezhetünk már potenciális munkavállalók körének, még

mindig a mozgásukban valamilyen szinten korlátozott emberek képviselik a legnagyobb

százalékarányt, a látássérültek aránya pedig nagyobb lett.

Összességében tekintve a potenciális munkavállalók arányát a fogyatékossággal élők

körében, elmondható, hogy 50,2 % 15-59 éves, és ez szám szerint 289 529 embert jelent.

A fogyatékos emberek iskolai végzettsége4. táblázat

A 15 éves és idősebb fogyatékos személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettsége

Fogyatékosság

típusaÖsszesen

általános

iskola

első

évfolya

mát sem

végezte

el

Általános iskola Középiskola

Egyetem

főiskola

stb.1-3. 4-7. 8.

érettségi

nélkül,

szakmai

oklevél

Érettségi

Mozgássérült 206 611 2 272 3 175 51 985 85 854 20 717 31 600 11 008

Végtaghiányos 14 784 136 247 3 376 6 489 1 656 2 100 780

Egyéb testi

fogyatékosság25 501 351 408 4 072 10 847 4 056 4 367 1 400

Gyengénlátó 52 384 458 981 13 965 19 382 4 692 9 380 3 526

Egyik szemére

nem látó18 044 161 359 4 968 6 990 1 691 2 691 1 184

Vak 9 109 321 272 3 005 3 292 452 1 264 503

Értelmi

fogyatékos46 413 16 010 2 862 9 147 15 442 1 480 1 180 292

Nagyothalló 43 117 611 1 182 14 398 16 031 3 255 5 327 2 313

Siket, néma

siketnéma8 194 827 267 1 549 3 574 1 195 587 195

Beszédhibás 6 058 287 256 1 261 2 503 740 759 252

Egyéb 117 988 1 202 1 539 16 887 50 239 18 977 22 167 6 977

Összesen 548 203 22 636 11 548 124 613 220 643 58 911 81 422 28 430

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

26

A 15 éves és idősebb fogyatékos személyek iskolai végzettségét vizsgálva, elmondható,

hogy az értelmi fogyatékosok 60 %-a alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezik.

Ugyanakkor az adatok arra utalnak, hogy az értelmi fogyatékos emberek

fogyatékosságának súlyossága is különböző lehet, mivel egyharmaduk rendelkezik

befejezett általános iskolai végzettséggel és csekély hányaduk még ennél is magasabb

iskolai végzettséggel. A vak emberek helyzetét megkönnyíti, hogy körükben viszonylag

jelentős azoknak az aránya, akiknek van alapfokú vagy annál magasabb iskolai

végzettségük. Nyilván ezzel az adattal is összefügg, hogy azok a vakságban szenvedő

fogyatékos emberek, akik el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon, főleg szellemi

tevékenységet igénylő munkakörökben dolgoznak.(4. táblázat)

A fogyatékos emberek munkaerő-piaci helyzete

Egy társadalom erkölcsi-jogi és mentális állapotát jól jellemzi az, hogy miképpen tudja

segíteni különböző okokból, például egészségügyi állapot miatt hátrányos helyzetbe került

tagjainak munkavállalását, munkaerőpiacon történő elhelyezkedését. A fogyatékos

emberek társadalomba történő beilleszkedését, más emberek által történő elfogadottságát

jelentős mértékben elősegíti, ha dolgoznak, ha megélhetésüket munkából származó

jövedelemből tudják biztosítani. Természetesen a fogyatékosság jellege, súlyosságának

foka erőteljesen befolyásalja a munkavállalás lehetőségét, ennél is fontosabb azonban,

hogy egy adott országban milyen a foglalkoztatottság mértéke, a munkanélküliek aránya, a

munkaerőpiac általános helyzete.

Magyarországon az 1990-es évtizedben jelentősen visszaesett a foglalkoztatottság, és ez a

fogyatékos emberek munkaerő-piaci helyzetére is hatással volt. Szerencsére rendelkezésre

állnak az 1990. évi népszámlálás fogyatékos emberekkel kapcsolatos adatai, így választ

tudunk adni arra a kérdésre, hogy a fogyatékos személyeket miképpen érintette a

foglalkoztatottság mértékének drámai csökkenése. (5. táblázat)

27

5. táblázat

A népesség fogyatékosság és gazdasági aktivitás szerint, 1990, 2001

Gazdasági

aktivitás

1990 2001

Összesen fogyatékosnem

fogyatékosÖsszesen fogyatékos

nem

fogyatékos

Foglalkoztatott 43,6 16,6 44,6 36,2 9,0 37,8

Munkanélküli 1,1 0,7 1,1 4,1 2,0 4,2

Inaktív kereső 25,6 57,5 24,5 32,4 76,7 29,8

Eltartott 29,7 25,2 29,8 27,3 12,3 28,2

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

A gazdasági aktivitás tekintetében a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között már

1990-ben is jelentős különbséget tapasztalhattunk. Míg az előbbi csoportban a

foglalkoztatottak aránya csupán közel 17 % volt, addig az utóbbiban meghaladta a 44 %-

ot. Az 1990-es évtized alapvető munkaerő-piaci változásai a fogyatékos személyek

körében még ezt az alacsonynak mondható foglalkoztatási arányt is a 2001. évre 9 %-ra

csökkentették. (Ez 7,6 százalékpontos csökkenést jelent, a nem fogyatékosok között a

visszaesés mértéke ennél százalékponttal kevesebb volt.)

Munkanélküliek aránya azonban a fogyatékos személyek körében kevésbé nőtt, mint a nem

fogyatékos emberek Ennek talán részben az lehet a magyarázata, hogy a munkaerő-piaci

szervezetrendszer kevéssé fogadta be a fogyatékos munkát keresőket, s az aktív korú

fogyatékos emberek kevésbé tartják lehetségesnek, hogy munkát találjanak, és már az aktív

munkakeresésről is lemondanak.

A 15 éves és idősebb fogyatékkal élő személyek döntő többsége a fentiek miatt, s

egészségi állapotukra is tekintettel keres munkát, illetve nem tartozik a munkanélküliek

közé. Ennek ellenére négy százalékuk, több mint 20 ezer fő, ezen belül 12 ezer fő

munkanélküli nyilatkozott úgy, hogy munkát keres, megélhetése érdekében szívesen

dolgozna. A munkát kereső fogyatékos személyek olyan fogyatékosok közül kerülnek ki,

akiknek fogyatékossága kevésbé súlyos, és úgy gondolják, hogy még ilyen nehéz egészségi

állapot mellett is tudnának dolgozni. Leginkább a mozgássérült és a bizonytalan

kategóriájú egyéb fogyatékos személyek keresnek munkát, de a gyengénlátók és

nagyothallók közül is többen jelezték munkába állási szándékukat.

28

6. táblázat

A fogyatékos személyek gazdasági aktivitás és a fogyatékosság összevont típusa szerint

A fogyatékosság

összevont típusa

Foglalkoz-

tatott

Munkanél-

küli

Inaktív kereső

Eltartottegyütt

ebből:

saját jogú

nyugdíjas,

járadékos

rokkantsági

nyugdíjas,

baleseti

járadékos

Mozgássérült 7,0 1,5 85,7 42,0 37,1 5,8

Látássérült 13,0 2,9 72,4 44,1 18,8 11,7

Értelmi

fogyatékos7,0 1,2 47,2 8,5 33,1 44,6

Hallássérült 11,0 2,0 77,2 52,1 16,4 9,8

Egyéb fogyatékos 10,3 2,9 75,0 24,4 45,7 11,8

Összesen 9,0 2,0 76,7 35,9 34,1 12,3

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

A 2001. évi népszámlálást megelőző évtized gazdasági és társadalompolitikai

gyakorlatának másik lényeges következménye, hogy megnőtt az inaktív keresők száma.

A rendszerváltozást követő években meglehetősen széles körben biztosítottak lehetőséget

az akkori nyugdíjkorhatárt (férfiaknál 60, nőknél 55 év) megközelítő dolgozóknak a

korengedményes nyugdíj, majd az előnyugdíj igénybevételére. Emellett a piacgazdaság

térhódításából adódóan a korábbinál szűkebbé vált a valamilyen egészségkárosodásban

szenvedő munkavállalók szervezett foglalkoztatásának a lehetősége, aminek következtében

e munkavállalók közül sokan rokkantsági nyugdíjasok lettek; mások – akiket egészségügyi

problémáik a „teljes foglalkoztatottság” időszakában érdemlegesen nem gátoltak az aktív

keresőtevékenységben – a létszámleépítések hatására elvesztett munkahelyük helyett nem

az átmeneti munkanélküli segélyt vagy támogatást, hanem inkább a rokkantsági

nyugdíjazás lehetőségét választották. Végeredményben – a fiatalabb korcsoportokat is

érintően – erőteljesen bővült a rokkantsági nyugdíjban részesülők köre.

29

Ez a tendencia jól látható a fogyatékos emberek gazdasági aktivitás szerinti összetételében,

mivel körükben sokkal jobban emelkedett az inaktív keresők aránya, mint a nem

fogyatékos személyek között. (6. táblázat) Ez természetesen a korösszetétel módosulásából

is következik, tekintettel arra, hogy a fogyatékos emberek körében az időskorúak aránya a

nem fogyatékosokénál jobban emelkedett.

A rokkantsági nyugdíjasok számának növekedése is hasonló tendenciát jelez, mivel a

fogyatékos emberek között nagyobb volt e növekedés, mint amit a fogyatékosságban nem

szenvedők körében tapasztaltunk.

Más megközelítésben a rokkantsági nyugdíjasok között 1990-ben 25 % volt a magukat

fogyatékosnak tekintő emberek aránya, 2001-re ez a mulató 34 %-ra emelkedett.

Figyelemre méltó, hogy még 2001-ben is a rokkantsági nyugdíjasok közel kétharmada nem

jelezte, hogy fogyatékosságban szenved, mely részben azt jelentheti, hogy – főleg a

fiatalabb korosztályoknál – a rokkantsági nyugdíjasok egészségi állapota nem olyan

súlyos, hogy – ha lenne munka – ne tudnának elhelyezkedni.

A fogyatékos emberek gazdasági aktivitása a fogyatékosság típusától is függ, mely az

alábbi diagrammban is jól látható. Nyilvánvaló, hogy főleg azok a fogyatékos emberek

tudnak munkát vállalni, akiknek a fogyatékossága kevésbé súlyos. (Az más kérdés, hogy

jól működő szociálpolitikai rendszerben meg kellene találni annak a módját, hogy minden

fogyatékos embernek, aki képes valamilyen munkatevékenységre, legyen munkája, hiszen

a rehabilitációban nagy szerepe van a munkavégzésnek.)

Az összevont kategóriákon belül a vakok (5,8 %), a mozgássérültek (6,3 %)

foglalkoztatottsága volt a legalacsonyabb értékű, az értelmi fogyatékosok 7 %-os aránya is

az átlagnál alacsonyabb. Ugyanakkor a nagyothallók, illetve a gyengénlátók körében a

foglalkoztatottak aránya 10,7, illetve 15,7 %-ot ért el. Általánosságban is figyelemre méltó,

hogy a fogyatékos emberek döntő többsége valamilyen jövedelemmel – főleg nyugdíjból

származóval – rendelkezik, ebből a szempontból az értelmi fogyatékosok vannak nehezebb

helyzetben, mivel körükben legnagyobb az eltartottak aránya. (Ez természetesen azzal is

összefügg, hogy ebben a kategóriában a legnagyobb a gyermekkorúak aránya, amit az is

jelez, hogy az összes 0-14 éves fogyatékos gyermek közel 37 %-a értelmi fogyatékos.)

30

Gazdasági aktivitás tekintetében az ország területileg erősen megosztott, a nyugati

régiókban magasabb, a keleti régiókban alacsonyabb a foglalkoztatottság. Ez a

megállapítás a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek foglalkoztatottságára egyaránt

igaz. A fogyatékos emberek körében a legmagasabb a foglalkoztatottak aránya a közép-

magyarországi régióban (11,1 %) és a legalacsonyabb Észak-Magyarországon (6,3 %).

Településtípus szerint vizsgálva az adatokat, míg a Budapesten lakó fogyatékosok 12,5 %-

a dolgozott, addig ez a mutató a községek esetében csak 6,7 % volt. Az alapvető különbség

a város és község között van, mert a megyei jogú városokban lakó fogyatékosok 11,5 %-a,

a többi városban élők 8,9 %-a talált magának munkát.

Ugyan kis létszámú, de a munka világában elhelyezkedni tudó fogyatékos személyek

adatait elemezve megállapítható, hogy körükben is érzékelhetők azok az átalakulási

folyamatok, melyek a foglalkoztatottak egészét jellemezték. A dolgozók foglalkozási

főcsoport szerinti összetétele 1990 óta jelentős változást mutat. A foglalkoztatottak között

a vezető, értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozásúak aránya az 1990. évi 33-34 %-ról

2001-re 41 %-ra nőtt. E tendencia mögött az is meghúzódik, hogy az elmúlt évtizedben a

foglalkoztatottak számának csökkenése – elsősorban a munkanélkülivé válás

következtében – főleg a fizikai foglalkozásúakat érintette.

A fizikai foglalkozásúak számának csökkenése egyben azt is jelzi, hogy az ország

gazdasági szerkezete mindjobban a képzettek alkalmazását igénylő gazdasági ágazatok,

tevékenységek irányába mozdult el. (A nemzetgazdasági ág szerinti összetétel változása is

mutatja ezt a tendenciát azzal, hogy a szolgáltatás jellegű ágakban foglalkoztatottak aránya

az 1990-es évtizedben jelentősen megnőtt.)

A munkát találó fogyatékos emberek körében is lezajlottak ezek a folyamatok, 1990-ben

közel 27 %, 2001-ben 37 % volt a szellemi tevékenységet folytatók aránya. Ebből a

szempontból 1990-ben sokkal nagyobb volt a különbség a fogyatékos és nem fogyatékos

emberek foglalkozási összetételében, mint 2001-ben. A fogyatékos emberek iskolai

végzettségének alacsonyabb szintjével is összefügg, hogy körükben nagyobb azoknak az

aránya, akik rövidebb betanulási időt kívánó egyszerűbb, segédmunkás jellegű

munkakörökben dolgoznak.

31

7. táblázat

A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág, foglalkozási főcsoport és

fogyatékosság szerint

Megnevezés

1990 2001

Összesen fogyatékosnem

fogyatékosÖsszesen fogyatékos

nem

fogyatékos

Mezőgazdaság és

erdőgazdálkodás15,6 16,1 15,6 5,5 6,5 5,5

Ipar, építőipar 37,6 46,2 37,5 32,9 38,1 32,8

Szolgáltatási jellegű

ágazatok46,8 37,7 46,9 61,6 55,4 61,7

Összesen 100 100 100 100 100 100

Vezető, értelmiségi

foglalkozású16,4 12,4 16,4 20,5 18,3 20,5

Egyéb szellemi

foglalkozású17,1 14,5 17,2 20,3 18,7 20,4

Szolgáltatási

foglalkozású 8,6 5,6 8,7 15,8 11,3 15,8

Mezőgazdasági

foglalkozású4,1 4,4 4,0 3,1 4,3 3,1

Ipari, építőipari

foglalkozású40,1 40,3 40,1 31,5 33,3 31,4

Egyéb foglalkozású 13,7 22,8 13,6 8,8 14,1 8,8

Összesen 100 100 100 100 100 100

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

A fogyatékosság típusa is befolyásolja azt, hogy a fogyatékosok milyen jellegű munkát

végeznek. (7. táblázat) Érthető, hogy az a kis létszámú értelmi fogyatékos réteg, amely

még tud munkát vállalni, csak fizikai munkát végez.

A munkát végző vakok körében viszont jelentős a szellemi tevékenységet, főleg irodai

jellegű munkát végzők aránya (80 %).

32

A foglalkoztatottak több mint kétharmada hetenként 36-40 órát teljesít, vagyis lényegében

a heti normális munkaidőben dolgozik. A foglalkoztatottak egytizede 41 órát vagy annál

többet dolgozik, további egytizede olyan tevékenységet folytat, amelynek időigénye erősen

változó; ezért a heti munkaidőt nem lehet egyértelműen megállapítani. A megkérdezett

dolgozók csupán 6 százaléka mondta, hogy munkaidejének heti átlagos hossza 36 óra alatt

marad. Ez azt bizonyítja, hogy a Nyugat-Európa számos országában elterjedt, és

Magyarországon szintén régóta szorgalmazott részidejű foglalkoztatás csak szűk körben

honosodott meg.

A fogyatékos emberek közül nagyobb az aránya azoknak, akik rövidebb, illetve kötetlen

munkaidőben dolgoznak, mint a nem fogyatékos személyek.(8. táblázat) Ezek az adatok

arra utalnak, hogy a munkáltatók valamennyire figyelembe veszik a fogyatékosságból

adódó munkavégzést befolyásoló egészségügyi tényezőket, és ily módon is segítik a

fogyatékos emberek foglalkoztatottságát.

Nyilvánvaló, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatottságának növelése oly módon is

lehetséges lenne, hogy körükben tovább növekedjen a részmunkaidőben, illetve kötetlen

munkaidőben foglalkoztatottak aránya.8. táblázat

A foglalkoztatottak szokásos heti munkaideje fogyatékosság szerint

Megnevezés1-20 21-39 40 41-X

Kötetlen Ismeretlenóra

Fogyatékos 9,4 14,1 53,6 8,3 11,8 2,9

Nem fogyatékos 2,3 4,7 69,6 10,3 10,1 3,6

Forrás: Országos Fogyatékosügyi Portál

(www.meoszinfo.hu, 2011. szeptember 27.)

33

3.2 A vizsgált intézmény bemutatása

Csillagok Napközi Otthona

A megalakulás előzményei:

Iskolai tanulmányaik befejezése után a középsúlyos és súlyos fokban sérült fiatalok

gondozását vállaló családokban, vagy feladta munkáját az egyik szülő és ápolási díj

igénybe vétele mellett otthon maradt, vagy a lakásuktól távoli szomszédos kerületi Értelmi

Fogyatékosok Napközi Otthonába (továbbiakban ÉNO rövidítve) jártak, végső esetben

bentlakások intézményben kényszerültek elhelyezni a közben nagykorúvá vált fiatalt.

Ugyancsak gondot jelentett azokban a családokban a középkorú vagy idősödő sérült

családtag, amelyekben az idős szülők meghaltak és a saját családját is fenntartó testvér

vállalta fel a további gondoskodást.

Ebben nyújtott segítséget Kispest Önkormányzata, amikor létrehozta a Segítő Kéz Kispesti

Gondozó Szolgálat keretein belül az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonát, mely ma a

Csillagok Napközi Otthona (továbbiakban CSNO rövidítve) tagintézmény nevet viseli.

Az intézményt 2000. 11. 16-án, ünnepélyes keretek között adták át.

25 fő volt az engedélyezett férőhely a Csillagok Napközi Otthonában, de 2010. 09. 08-án a

Kispesti Önkormányzat Képviselő Testülete elfogadta azt a javaslatot, hogy a jelenlegi 25

főről 30 főre bővüljön az ellátottak száma.

Az ellátás célja:

Az értelmi fogyatékos és autisztikus fiatalok, felnőttek harmonikus életformájának

kialakítása, ezáltal a családok teher-mentesítése és a társadalmi integrációjuk

megvalósításának elősegítése.

Feladatuk a nappali felügyelet biztosítása szakszerű gondozással, fejlesztő és szinten tartó

foglalkoztatási tervek megvalósítása egyéni és csoportos foglalkozások keretében.

(memória-fejlesztés, betűfelismerés, szóalkotás, szituációs játékok).

A foglalkozások ezeken kívül a kulturált önkiszolgálás és a beszéd-készség fejlesztését

valamint általános ismereteik bővítését is célozza.

Az ellátottak fogyatékosságának természete miatt fontos feladatuk az érdekvédelem.

34

Az ellátottak köre:

A XIX. Kerületi középsúlyos értelmi fogyatékos, illetve autista fiatalok és felnőttek, akik

egészségi állapotuk miatt napközben folyamatos felügyeletet igényelnek életvitelük

biztosításához.

Az intézményt a Városi Szociális Szolgálat működteti. Feladata az értelmileg akadályozott

fiatalok foglalkoztatása. Az intézetbe 16 évesnél idősebb, önellátásra kis segítséggel képes,

középsúlyos értelmi fogyatékosok kerülhetnek be.

Az intézetben gondozóház is működik, amely 10 fiatal bentlakását biztosítja, de csak hét

közbeni ellátásuk biztosított.

Az ÉNO igyekszik biztosítani, hogy gondozottjaik valamilyen munkatevékenységet

tudjanak folytatni.

Csillagok Napközi Otthonában zajló foglalkoztatások

Az alábbiakban olvasható a foglalkozások rövid bemutatása egy pár szóban.

Fejlesztő és szinten tartó foglalkozások

Az iskolában megszerzett ismeretek szinten tartása, fejlesztése. Élethez szükséges

ismeretek elsajátítása.

Kézműves foglalkozások

A kézügyesség fejlesztése, önkifejezés a kötöttségnélküli alkotás elősegítése (szövés,

fonás, üvegfestés, agyagozás stb.). Az elkészített munkákat kiállítják és értékesítik. Az

ebből befolyt pénzt az intézmény a foglalkozásokhoz szükséges felszerelésekre költi.

Szabadidős foglalkozások

Hagyományok, kultúra ápolása, természet megszerettetése (mozi, színház, kirándulás).

Sport, gyógytestnevelés

Mozgásuk, fizikai állapotuk fejlesztésére, alkalmazkodási képességük elősegítésére. Fontos

a motiválás, önkéntesség, fokozni a mozgás és a közös élmény örömét (úszás, lovaglás,

atlétika, sport nap).

Integrációs képzési program

Sérültek épekkel való együttműködése. Feladatok végzése különböző munkahelyeken.

A napköziben öt csoport működik. A csoportok létszáma 6-8 fő. Csoportonként két fő

segítő van, akik a munkatevékenységekben és az önellátásban nyújtanak segítséget.

Feladatuk még a szabadidős programok szervezése.

35

Fejlesztő, szinten tartó foglalkozás

Célja a már megszerzett ismeretek szinten tartása, fejlesztése. Foglalkozások jó

hangulatúak szívesen vesznek részt rajta a fiatalok, közvetlenül kommunikálnak. Ilyenkor

fény derülhet arra is, amiről nem beszéltek. Ez elősegíti hatékonyabb kezelésüket és

megismerésüket.

Munkafoglalkoztatás – Félig védett foglalkoztatás

Általában kábel ,,csupaszítás” a feladatuk, ami késsel történik. Ezért akinél felléphet pl.

epilepszia, az más munkafolyamatban vesz részt, amellyel nem veszélyezteti saját testi

épségét. Jól bírják a monotóniát, ezért is tudják ugyanazt a feladatot sokáig végezni.

Miközben dolgoznak, zenét hallgatnak, segítőikkel beszélgetnek, így enyhítve az

egyhangúságot.

Terápiás foglalkoztatás – Kézműves foglalkoztatás

Itt mindenki készít valamit. A kevésbé jó képességűek színeznek, rajzolnak, festenek. A

lányok egy része hímez, varr, sző, gobelint készít, gyöngyöt fűz. Fiúk papírkosarat

készítenek, maszkot festenek. Ezáltal fejlődik megfigyelőképességük, koncentráló

képességük.

Lovaglás, úszás

Segít a mozgásuk fejlődésében. Koordinációs képességük is fejlődik. Ezek a foglalkozások

jók azoknak a fiataloknak, akik nem tudnak más terápiás lehetőséget igénybe venni, de

ezek a foglalkozások kiegészítő terápiaként is működnek.

Integrált munkafoglalkoztatás

Az CSNO folyamatosan dolgozik azon, hogy az értelmileg sérült fiatalokat segítse az

integrált foglalkoztatásban. Az ehhez a tevékenységhez szükséges pénzösszeget

pályázatokból teremtik elő. E pályázat segítségével valósulhat meg a fejlesztés további

lehetősége a munkahelyek és tevékenységek bővítésében, valamint a résztvevő fogyatékos

fiatalok szakmai és munkaköri képesítést adó képzésében.

Integrált munkafoglalkoztatás céljai

- Értelmileg sérült fiatalok társadalmi elfogadásának elősegítése.

- Életminőségük fejlesztése, önrendelkezés, autonómia gyakorlása.

- Esélyegyenlőségük növelése a szakképzéshez és a foglalkoztatáshoz.

- A társadalmi életbe való bekapcsolódás elősegítése.

36

A munkahelyen történő munkavégzés során, a munkafolyamatok betanítása, betanulása

mellett, szociális készségek gyakorlása és kialakulása is fontos, elősegítve ezzel a fiatal

társadalomba való integrálódását.

Fontos megemlíteni, a munkavégzés és munkába állás azért is történik, hogy a fiatalok 22

éves korukig rendelkezzenek 2 éves munkaviszonnyal. A továbbiakban így válnak

jogosulttá a nyugellátásra. Ezzel biztosítanak számukra egy olyan pénzösszeget, amelyből

a későbbiekben biztosítani lehet ellátásukat, ha esetleg gyám nélkül maradnának.

Csillagok Napközi Otthona tevékenysége

A saját otthonukban élő, tanköteles koron túli értelmi fogyatékos, illetve autista fiatalok

életkorát és fejlettségi szintjét figyelembe véve, egyénre szabottan tervezik meg a

gyógypedagógiai foglalkozást, habilitáció és rehabilitációt a szakemberek.

Az intézmény által nyújtott szolgáltatások:

- napi kétszeri étkezés,

- szabadidős programok szervezése,

- hivatalos ügyek intézése,

- szükség szerinti egészségügyi ellátás megszervezése,

- séta, rendszeres testedzés és egyéb erősítő gyakorlatok végzés.

Nagyon fontos a lelki egyensúly megőrzése, ennek érdekében sokat beszélgetnek

ellátottaikkal, nagy fontosságot tulajdonítanak a családokkal kialakított jó kapcsolatnak,

meghallgatják őket, tanácsokkal szolgálnak problémáik megoldásához.

Az ellátottak sérültségi típusa szerint:

Jelenleg életkoruk 23 és 54 év között van.

- Down szindrómás,

- autisztikus,

- mozgásában korlátozott,

- látásában korlátozott,

- hallásában korlátozott,

- beszédében akadályozott,

- csak értelmében akadályozott.

Van, aki sérültségében több szempontból is érintett, értelmi akadályozottság mellett:

epilepsziás, látás és mozgás sérültség egyszerre, hallás és beszédében akadályozott

egyszerre.

37

3.3. Az interjúk bemutatása

A Csillagok Napközi Otthonában többször is megfordultam, így adott volt a lehetőség,

hogy az interjúkat házon belül készítsem el.

Tekintve, hogy jelen helyzetben értelmi fogyatékosokról beszélünk, így a feltehető

kérdéseim elég korlátozottak voltak, továbbá, a speciális helyzetre tekintettel, 3 fővel

készíthettem interjút.

Az interjú elkészítése már önmagában is nehéz feladat volt, hiszen sok esetben többször fel

kellett tennem egy kérdést, illetve más oldalról megközelíteni ahhoz, hogy használható

választ kapjak.

A kiválasztásnál igyekeztem olyan személyeket keresni, akik esetleg már dolgoztak is

valahol.

A kiválasztáshoz és az interjúhoz kapcsolódó jogi háttérre is oda kellett figyelnem, hiszen

csak a meglévő engedélyekkel készíthettem el az interjúkat.

Három különböző típusú fogyatékossággal rendelkező személyt választottunk ki a

vezetővel az interjúhoz a „Hozzátartozói nyilatkozat” nevezetű nyomtatvány segítségével.

(1. melléklet)

Két nő és egy férfi felelt meg a kritériumoknak. Életkoruk nagyjából megegyező volt.

Hipotézisemre kerestem a választ, hogy vajon milyen a tanulási és munkavállalási esélyük.

Az interjú fő iránya alapvetően iskolázottságukra, illetve a munkahelyre és az őket ért

negatív hatásokra irányult.

Az interjúkat csak anonim módon készíthettem el, így A,B és C-nek neveztem el őket.

Egy nyugodt, csendes szobát választottunk, hogy lehetőleg semmi ne vonja el a

figyelmüket a beszélgetésről.

Bemutatkozáskor láttam rajtuk, hogy kíváncsiak, de egyben tartózkodóak is voltak.

Körbeültünk egy asztalt és próbáltam oldott hangulatot teremteni a beszélgetésez.

Meséltem magamról egy pár dolgot, és megbeszéltük, hogy miért látogattam az Otthonba,

illetve, hogy miért ők lettek kiválasztva erre a beszélgetésre.

38

A. 31 éves férfi

Vidám, közvetlen személyiség, talán ő nyílt meg felém a leghamarabb.

Kérdezés nélkül mesél az otthonban zajló eseményekről, programokról, illetve magáról.

Beszélgetésünkből hamar kirajzolódik, hogy az Otthonban központi szerepet tölt be, mint

társasági ember.

Az általános iskolát végezte el, továbbtanulni nem ment.

Szüleivel él, illetve van egy bátyja, aki már nem velük lakik, de nagyon ragaszkodik hozzá.

Jó testvérek, sokat látogatja a bátyja. Szeret vele közös programokra eljárni.

A szülei döntésére - jó pár évvel ezelőtt - került az otthonba, hogy a szükséges

fejlesztésekkel javuljon az állapota.

Munkavégzése egy cégnél dobozolási munka volt. Sajnos a munkahely megszűnt, így már

nem dolgozik, bár nagyon szeretne.

Munkája során érték negatív hatások. Sokat csúfolták a lába miatt, hiszen gyakran csak

mankóval tud járni. A bántások rosszul estek neki és nem értette, hiszen ő mindenki felé

nyitott volt.

Jelenleg nincs semmilyen bevételi forrása.

Rehabilitációra rendszeresen eljár. Heti két alkalommal gyógytornáztatják a lábát.

A foglalkozásokon sokat számol. Nagyon jó számoló.

Másik kedvenc időtöltése a szövés.

Templomba is jár. Nem hagyna ki egy alkalmat sem, mert nagyon szeret járni.

Ragaszkodik a templomhoz és az ott dolgozó emberekhez.

Amikor rákérdezek, hogy vannak e barátai, csak az Otthonban lakókat említi meg, és

büszkén meséli, hogy barátnője is van, aki szintén az Otthonba járó egyik hölgy.

B. 36 éves nő

Kicsit tartózkodóan viselkedett, nehezen oldódott. A beszélgetés során azonban kiderült,

hogy bár annyira nem nyitott természetű, de annál karakánabb jellem.

Hasonlóan A-hoz, általános iskolát végzett és nem tanult tovább.

Szüleivel él, akik elmondása szerint gyakran veszekszenek. Az Otthonba jobban érzi

magát, mint a szüleivel. Testvére nincs.

Munkahelye ugyan az volt, mint A-nak. Szintén dobozolási munkát végzett.

39

Amikor erről beszélgetünk, A-val egymás szavába vágva mesélik a régi munkahelyi

történeteket, illetve szóba kerülnek a kollégák is, hogy ki kit szeretett, kivel volt jóban.

B-nek csak pozitív élményei voltak a munkahelyen. Itt megemlíti, hogy szinte mindig

szerelmes volt, sok barátja volt az alatt az idő alatt, amíg dolgozott.

Nem tettek rá sértő megjegyzéseket, bár elmondása szerint ő nem is hagyná, bármikor kiáll

magáért

Igaz, hogy a munkahelyen nem bántották, de azon kívül sokszor őt is csúfolták a

beszédhibája miatt.

Szintén nincs semmilyen bevételi forrása, és mint A, szívesen dolgozna ismét.

Rehabilitációra nem jár. Orvoshoz csak betegség esetén megy.

Hobbija a varrás. Mutatott is pár darabot, amit ő készített.

Szintén az Otthonból van barátja, akit volt is alkalmam megismerni személyesen.

C. 38 éves nő

A beszélgetés alatt végig elég csendes maradt, de amikor kérdeztem, elég nyíltan beszélt

mindenről.

Az általános iskola elvégzése után kertészeti iskolába tanult tovább. Az iskolát szerette

nagyon, de nem igazán voltak barátai. Kirekesztett volt a többiek között.

Szüleivel és nővérével lakik, bár elmondása szerint nincs szoros kapcsolata a testvérével.

Testvére szégyelli őt és nem is igazán vannak közös programjaik.

Évekig otthon volt, majd szülei döntésére – látva, hogy nem lehet egyedül hagyni egy

percre sem az epilepsziás rohamai miatt- került napi pár órára az Otthonba, ahol felügyelet

alatt van, illetve fejlesztő foglalkozásokra tud járni.

A kertészeti iskola elvégzése után csomagolási munkát végzett jó pár éven keresztül, de

szintén megszűnt a munkahelye.

Jelenleg nem dolgozik, de minden vágya kertészetben dolgozni. Nagyon szereti a virágokat

és jó kézügyessége is van.

A betegsége miatt mindig is érték negatív hatások.

Rehabilitációra járnia kell a betegségéből kifolyólag. Rendszeres ellenőrzés alatt áll, hiszen

gyógyszert is kell szednie.

Hobbija szintén a szövés.

Barátjával (aki szintén fogyatékos) több éve együtt vannak, az eljegyzésükre készülnek.

40

3.4. Eredmények értékelése, összehasonlítása

Az interjúk elkészítéséhez meg kellett fogalmaznom azon kérdéseket, melyeket szeretnék

feltenni, illetve amiről feltétlenül beszélgetnék a fogyatékos személyekkel. (2. melléklet)

A kérdéseket előzetesen a vezetővel egyeztettem, és a jóváhagyásával kerülhetett sor a

beszélgetésekre.

Az interjún elhangzott kérdésekre kapott válaszokat, illetve a vizsgálódásaim eredményeit

az alábbiakban hasonlítom össze és értékelem.

Az iskolai végzettség a hipotézisem miatt fontos kérdésnek számított.

A három személy közül csak az egyiküknek sikerült továbbtanulni az általános iskola

befejezése után, ami talán annak is betudható, hogy a fogyatékossága nem olyan mértékű,

mint a többieknek.

Ha megfigyeljük a felmérések szerinti iskolai végzettség mutatókat, akkor láthatjuk, hogy

a több mint 577.000 fogyatékos ember közül mindössze 28.000 végzett főiskolát és

nagyjából 23.000 fő még általános iskolába sem járt.

Az intézménybe kerülés módja mind a hármuknál szülői döntés volt, tekintve, hogy vagy a

felügyeletük nem volt megoldható, vagy csak az Otthonban kaphatnak kellő szakmai

gondoskodást, illetve fejlesztést.

A Napközi Otthon még mindig egy járhatóbb út a bentlakásos intézményekkel szemben. Itt

rugalmasan megoldható a pár órától egész napig tartó felügyelet és foglalkoztatás.

A fogyatékos személy nem kerül ki a családi kötelékből, tartalmas programokra viszik, és

nem utolsó sorban az állapotához szükséges fejlesztéseket is megkapja.

Az elbeszélgetések alapján világossá vált, hogy az intézményben eltöltött évek is csak azt

igazolják számomra, hogy sajnos nincs sok választásuk sem nekik, sem a családnak. Nagy

szükségük van a mindennapi fejlesztésre, amit sokszor a család már nem tud kézben tartani

sem anyagilag, sem fizikailag.

41

A munkahelyre irányuló kérdésem szintén a hipotézisemhez kapcsolódik. Tisztában

vagyunk vele, hogy sajnos a mai világban értelmi fogyatékosokat nem szívesen

foglalkoztatnak, még akkor sem, ha az állam támogatja.

A beszélgetésekből is kiderült, hogy igény lenne rá, de a lehetőség kevés.

Szomorú tény, hogy a fogyatékosok foglalkoztatottsága elmarad az uniós átlagtól.

Munkaadói reakcióról nem igazán tudtak mesélni semmit.

Személyes kutatásaim során egyértelműen kiderült, hogy munkaadói oldalról hárítanak, ha

kiderül, hogy a kompetenciák alapján megfelelő személy tulajdonképpen fogyatékkal élő.

A pozitív és negatív hatások a munkahelyen szintén egy fő szempont volt az interjúban,

mert arra szerettem volna választ kapni, hogy ép emberekkel dolgoztak-e együtt, vagy

esetleg csak fogyatékosokkal.

Az, hogy most esetleg dolgozik e valahol, mind a hármunknál nemleges válasz volt.

Megszűnt a munkahely, ahol dolgoztak, nem igazán fogadják el őket munkavállalóként,

ezáltal nincs is már kedvük munkahelyet keresni, és talán a család sem erőlteti.

Vállalna-e esetleg munkát?

Mind a hárman megegyeztek ebben, hogy nagyon szívesen dolgoznának, de nincs módjuk

és lehetőségük sem, hogy elhelyezkedjenek.

A diszkriminációra vonatkozó kérdésemet bárhogy is próbáltam feltenni, nem igazán

értették meg, úgyhogy erre sajnos nem kaptam egyértelmű választ. Mind a hárman csak

arról számoltak be, hogy csúfolják és kirekesztik őket.

A rehabilitációt ők úgy értelmezték, hogy járnak-e orvoshoz. Ketten a betegségük miatt

rendszeresen járnak, a harmadik személy csak akkor megy orvoshoz, ha beteg lesz.

Saját vizsgálataim is megerősítettek abban, hogy sajnos a fogyatékkal élők az oktatás és a

munkaerőpiac területén még igen hátrányos helyzetben vannak.

Az iskolázottság tekintetében a szakképzettség esetében komoly problémák vannak.

42

Kevesen végeznek speciális iskolákban és ez nem sok lehetőséget ad a munkaerőpiacon

történő elhelyezkedéshez.

Az oktatás során keletkező hátrányukhoz még társul a kommunikációs akadályozottságuk

is, amely szintén determinálja a munkaerő piacon való esélyüket.

A fogyatékkal élők foglalkoztatottsága elmarad az uniós átlagtól.

Magyarországon negyvenezer fogyatékkal élő embernek van munkája, vagyis csupán tíz

százalékuk dolgozik.

Meglepődve szembesültem például azzal a ténnyel, hogy kiválóak monoton munka

végzésére. Laikusként az ember azt gondolná, hogy nem tudnak hosszú távon végezni

ilyen feladatot, pedig nekik éppen az a jó, hogy csak egy dologra kell koncentrálniuk.

Érdekes, hogy az emberek nem szeretik a monotonitást, nekik mégis az a jó, de a

munkavállalóknak eszükbe sem jut, hogy fogyatékkal élőt foglalkoztassanak az

állapotukhoz mérten ilyen munkakörbe.

A munkavállalás akadályai között szerepel még a szakképzettség hiánya, illetve a munkába

járás megoldhatatlansága.

43

4. Következtetések és javaslatok

A hipotézisemet összevetettem az irodalmi tényekkel, illetve az interjúkkal.

Megállapítottam, hogy nem jártam messze az igazságtól azon a téren, hogy sajnos igenis a

fogyatékkal élőket még mindig nem tudja a társadalom elfogadni, és tartózkodóak vagyunk

velük szemben.

A szakirodalomból is jól látható, hogy ezen a téren nagyon sok hiányosság van még.

Gondolok itt akár a képzésükre, a munka világába való elhelyezkedésükre, jogaikra és nem

utolsó sorban az emberi hozzáállásra.

Legnagyobb vágyuk, hogy ők is dolgozhassanak, mint bárki más.

A fogyatékos személyek esetében a munkavállalás bizonyíték maguk és környezetük

számára, hogy érnek annyit, mint bármelyikünk.

Vágyuk, hogy elfogadják őket, és ugyanúgy élhessenek, mint egészségesen fejlett

embertársaik.

Az ember – ha nagyon akarja - meglátja bennük az értéket és azt, hogy ők is szerethetők,

csak meg kell találni a kulcsot az ő világukhoz.

Életük minőségi fenntarthatóságát segítenünk kell, és nem csak papíron, hanem gyakorlati

törekvésekkel.

Jelenlegi, marginális munkaerő-piaci jelenlétük szomorú tény.

1989. előtt az állam védte munkahelyeiket, de ma már nem. Ez a rendszer összeomlott, így

külső támogatásra van szükség.

Örvendetes kezdeményezés, hogy 2004-ben kialakították az Országos Esélyegyenlőségi

Hálózatot, s mára már az ország valamennyi megyéjében és külön a fővárosban is

működnek az Esélyek Házai. Célkitűzésük az, hogy az esélyegyenlőség ne csupán a

törvény lapjain létezzen, hanem a gyakorlatban, mindennapi életünk során is kifejezésre

jusson. A Hálózat jelentős szemléletváltásra irányítja a figyelmet. Ezek a házak

munkájukkal a célcsoportok, a civil szervezetek és az önkormányzatok közötti

együttműködést is segítik.

Szakmai tevékenységük általában információszolgáltatás, partnerség építés,

hálózatfejlesztés, képzések szervezése, a nyilvánosság megszólítása, pályázatfigyelés.

44

A Csillagok Napközi Otthonában tett látogatásaim alkalmával történt beszélgetések és

személyes tapasztalataim, illetve vizsgálataim során az alábbi javaslatok fogalmazódtak

meg bennem:

- Akadály-mentesítés, hogy bejuthassanak bárhova, mint mindenki más.

- Tanműhelyek létrehozása, ahol életszerű feltételek mellett készülhetnének fel a

különféle foglalkoztatási formákra,

- A jogszabályok betartását szigorúan számon kellene kérni, gazdaságilag,

pénzügyileg biztosítani a törvényben előírtakat.

- A rehabilitációs tevékenységnek nem csupán az érintett személyre, hanem az egész

családjára ki kellene terjednie.

- Széleskörűen kellene megvalósítani az egész életen át tartó fejlesztést, hiszen

tudjuk mindannyian, hogy szinten tartás nélkül nagyon gyorsan csökken a sérült

ember megszerzett tudása is.

- Az utógondozás finanszírozási és személyi feltételeinek megteremtése.

- Felnőttképzésben való részvétel biztosításával megnövekedett munkavállalási

esélyek, magasabb életszínvonal elérése.

45

Összefoglalás

A fogyatékossági terület nagyon széles témakör, ezért miután nem végezhettem volna

becsülettel egy ekkora minden tekintetben figyelmet igénylő spektrummal, ezért csak az

értelmükben akadályozottakat választottam.

Elsőként kutatómunkát végeztem és meglepődve tapasztaltam, hogy a vizsgált témakörben

milyen sokrétű ismeret-anyag áll rendelkezésre.

Igyekeztem kiragadni azokat a fontosabb anyagrészeket, melyeket úgy tartottam, hogy

mások számára is érthetővé és egyértelművé teszi a fogyatékos emberek világát.

A saját vizsgálatokhoz több irodalmat és statisztikai adatot is felhasználtam a szakdolgozat

készítése során. Fontosnak tartottam, hogy számokkal is kifejezzem azokat a megdöbbentő

adatokat, melyekkel a szakdolgozatom készítése során foglalkoztam.

A vizsgálat másik részeként adott volt a lakóhelyem mellett működő Csillagok Napközi

Otthona. Az otthon vezetője szívesen vállalta, hogy betekintést enged az otthon

mindennapjaiba, továbbá, hogy lehetőségem legyen beszélgetni egy-két személlyel.

Látva mindennapi életüket az otthonban, elmondhatom, hogy teljes értékű életet élnek a

maguk módján, annak ellenére, hogy sorsuk igen nehéz.

Kirándulnak, színházba járnak, táncolnak.

Szomorú, hogy a társadalom egy része ezt nem így látja.

A bántások, megaláztatások, csúfolások elhomályosítják a lényeglátást, pedig az „Ő”

világuk az „Ő” szemükkel ugyanolyan normális, mint szellemileg és fizikailag ép társaik

világa.

Életük minőségi fenntarthatóságát segítenünk kell gyakorlati törekvésekkel.

Ezt mutatják a vizsgálódásaim során kapott eredmények is.

Beszélgetéseink alatt kiderült, hogy továbbtanulni kevés az esélyük az általános iskola

után. Ezt részben a fogyatékkal élők szakképzési lehetőségeinek hiánya is okozza.

A munkaerőpiacon is tartózkodóan fogadják álláskeresési szándékukat.

A munkaadók félnek az ismeretlentől, a nehézségektől és az esetleges tárgyi feltételek

kialakításától.

Ahhoz, hogy a fogyatékkal élők is teljes jogú tagjai legyenek a társadalomnak, 2004-ben

megalapították az Esélyek Házait. Célkitűzésük, hogy az esélyegyenlőség a mindennapi

életünk része legyen.

Nagyon fontos az esélyegyenlőség, erről nem szabad megfeledkeznünk.

46

Esélyegyenlőség, de hogyan?

- a törvények betartásával,

- rehabilitációval,

- akadály-mentesítéssel,

- és nem utolsó sorban felnőttképzéssel a munkavállalási esély növelése érdekében.

Ne hagyjuk, hogy a fogyatékosok deprivált életet éljenek.

Ők itt élnek közöttünk, ugyanúgy jogosultak az életüket megfelelő körülmények között

élni minden területen.

Ha mi elvárjuk, hogy velünk diszkrimináció-mentesen foglalkozzanak, akkor nekünk is

érzékenynek és odafigyelőnek kell lennünk másokkal.

„Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat.

Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.”

(Teréz anya)

47

Irodalomjegyzék

Gordosné Dr. Szabó Anna: Gyógypedagógia Budapest 1981

Gordosné Dr Szabó Anna: Bevezetés a Gyógypedagógiába Főiskolai jegyzet, Budapest

1995

Gordosné Dr. Szabó Anna: Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek, Budapest

2004

Dr. Hatos Gyula-Kisgyörgyné Cziráki Andrea-Dr. Stollár János: Fogyatékosok

szociális ellátása, rehabilitációja Budapest, 2003

Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest, Osiris

Könyvkiadó, 2002.

Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Alapítvány: Foglalkoztatási Rehabilitáció

Jegyzet, Budapest 2007

Internetes portálok

Országos Fogyatékosügyi Portál

www.hhrf.org

www.fszk.hu

www.szmm.gov.hu

www.kozelkep.hu

www.mindenkilapja.hu

www.meoszinfo.hu

www.nepszamlalas2001.hu

www.konyvtar.ksh.hu

http://5letelek.multiply.com/journal/item/4

http://www.eselyekhaza.hu/

48

Mellékletek

1. melléklet: Gondnoki/Hozzátartozói nyilatkozat

2. melléklet: Interjúhoz kapcsolódó vázlat-kérdések

3. melléklet: Konzultációkon való részvétel igazolása

4. melléklet: Nyilatkozat (1)

5. melléklet: Nyilatkozat (2)

6. melléklet: Szakdolgozat rövid bemutatása

49

Budapest Főváros XIX. ker. ÖnkormányzatSegítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat

Csillagok Napközi Otthona

1. sz. melléklet GONDNOKI/HOZZÁTARTOZÓI NYILATKOZATEllátott adatai:

Név:……………………… ………........................... Megszólítás: ....................................

Anyja neve:…………………………..................

Születési hely:……………………….............................. év, hó, nap: ..............................

Törvényes képviselő/hozzátartozó adatai:

Név:……………………… ……….....................Leánykori:……………............................

Anyja neve:………………………….........................

Születési hely:………………………............................... év, hó, nap………………………

Lakcím:.............................................................................................................................

Tel:……………………………………………………………………………………….………...

Gondnokság alatt álló ellátott esetében:

Határozat száma:..............................................................................................................

Szakigazgatási szerv megnevezése és címe:......................................................................

……………………………………………………………………………………………………..

Egyéb információk:...........................................................................................................

Önállóan haza mehet: Igen Nem

Ha igen, hány órakor hagyhatja el a napközi otthont ……………

Sportrendezvényeken kísérővel részt vehet: Igen Nem

Uszodába, strandra, piacra kísérővel mehet: Igen Nem

Hazai kirándulásokon, üdülésen kísérővel részt vehet: Igen Nem

Írott és elektronikus sajtóban megjelenhet: Igen Nem

50

Fényképen, videofelvételen szerepelhet: Igen Nem

Az ellátott által készített alkotások kiállításához névvel, hozzájárul: Igen Nem

Templomba kísérővel mehet: Igen Nem

A gondnok/hozzátartozó esetleges és/vagy tervezett távollétében az ellátottat hazaviheti:

1. Név:……………………… ……….....................Leánykori:……………..........................

Anyja neve:………………………….........................

Születési hely:………………………..................Születési év, hó, nap……………….....……

Lakcím:.............................................................................................................................

Tel:…………………………………………………………………………………………….......

2. Név:……………………… ……….....................Leánykori:……………..........................

Anyja neve:………………………….........................

Születési hely:………………………..................Születési év, hó, nap………………………

Lakcím:............................................................................................................................

Tel:………………………………………………………………………………………………...

A Gondnok/Hozzátartozói nyilatkozat visszavonásig érvényes.

Dátum:…………………………………………

……………………………………

Gondnok/hozzátartozó

Visszavonva:

Dátum:…………………Indok:…………………………………………………………

…………………………………………………………………………………………….

Aláírás:……………………………………

1193 Budapest, Táncsics Mihály u. 7. Tel/Fax: 282-9501

e-mail: segitokez@kispest.hu

51

2. sz. melléklet: Vázlat kérdésekJelen kérdőív kitöltése teljesen anonim módon készült. Felhasználását kizárólag szakdolgozatom elkészítéséhez vettem igénybe.

Nem:

Kor:

Fogyatékosság jellege (veleszületett vagy szerzett):

Iskolai végzettség:

Intézménybe kerülés módja:

Mióta jár az intézménybe:

Dolgozott e esetleg valahol:

Munkaadók reakciói álláskeresése során:

Ha dolgozott, milyen pozitív, negatív hatások érték:

Jelenleg dolgozik e, illetve van e valamilyen tevékenység, amiből bevétele van:

Vállalna-e esetleg munkát:

Érte-e diszkrimináció fogyatékossága miatt:

Tudja-e mi a foglalkoztatási rehabilitáció:

52

3. sz. melléklet: Konzultációkon való részvétel igazolása

A hallgató neve: Németh Noémi

A belső konzulens neve és beosztása:

Dús Miklós tanársegéd

A témát kiadó önálló oktatási szervezeti egység neve:

Pályatervezési és Tanárképző Intézet

Nevezett hallgató a 2011./2012. tanévben a szakdolgozat készítésével kapcsolatos konzultációkon rendszeresen részt vett. Az elkészített dolgozatot

Fogyatékkal élők képzése, továbbképzése és elhelyezkedése a munka világában

címmel bemutatta. A dolgozatnak a Záróvizsgához kapcsolódó bírálati eljárásra való beadásával egyetértek.

Budapest, 2012. március 14.

.......................................konzulens aláírása

53

4. sz. melléklet: Nyilatkozat (1)

Alulírott Németh Noémi a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

emberi erőforrás szak levelező tagozat végzős hallgatója nyilatkozom, hogy a

Fogyatékkal élők képzése, továbbképzése és elhelyezkedése a munka világában

címmel védésre benyújtott szakdolgozat saját munkám eredménye, amelynek elkészítése

során a felhasznált irodalmat a szerzői jogi szabályoknak megfelelően kezeltem.

Budapest, 2012. március 14.

(a hallgató aláírása)

54

5. sz. melléklet: Nyilatkozat (2)

A szakdolgozat készítőjének neve: Németh Noémi

A szakdolgozat címe: Fogyatékkal élők képzése, továbbképzése és elhelyezkedése

a munka világában

A kutatási munka helyszíne: Segítő Kéz Kispesti Gondozó Szolgálat

Csillagok Napközi Otthona

A kontaktszemély

Neve: Kovátsné Gáll Irén

Beosztása: CSNO vezető

Telefonszám: 061/280-4797

Email: eno@segitokez.kispest.hu

Igazolom, hogy nevezett hallgató a 2011./2012. tanévben a fent megnevezett szakdolgozathoz kapcsolódó kutatási feladatot a megnevezett helyszínen végezte. A felhasznált céges információkhoz, adatokhoz való hozzáférését biztosítottuk, azok felhasználásához hozzájárulunk.

A hallgató az elkészített dolgozatot bemutatta. A dolgozatnak a Záróvizsgához kapcsolódó bírálati eljárásra való beadásával egyetértek.

Budapest, 2012. március 13.

...............................................................

kontakt személy(cégszerű) aláírása

55

6. sz. melléklet: Szakdolgozat rövid bemutatása

A szakdolgozat készítőjének neve: Németh Noémi

A szakdolgozat készítőjének szakja, tagozata:

Emberi erőforrás szak, levelező tagozat

A szakdolgozat címe:

Fogyatékkal élők képzése, továbbképzése és elhelyezkedése a munka világában

A témát kiadó önálló szervezeti egység neve:

Pedagógiai és Tanárképző Intézet

A belső konzulens neve és beosztása: Dús Miklós tanársegéd

A külső konzulens neve: Kovátsné Gáll Irén

Kulcskifejezések:Fogyatékosság meghatározása, fogyatékossági csoportok, történeti áttekintés, magyarországi helyzet, KSH felmérések

A dolgozat rövid leírása:Szakdolgozatomban a fogyatékkal élők képzésének és a munka világában történő elhelyezkedésének lehetőségeit vizsgáltam.

A szakdolgozathoz kapcsolódó szakirodalomban a fogyatékossági meghatározásokat próbáltam összefoglalni, illetve egy kis történeti áttekintést, valamint a magyarországi helyzetet próbáltam felvázolni.Interjúkészítéssel és személyes vizsgálatokkal próbáltam a lehetőségeket felmérni, majd ezt követően a felmérés eredményeit jogszabályi háttérrel, valamint statisztikai adatokkal hasonlítottam össze.A vizsgálat során kapott információk segítségével következtetéseket vontam le és javaslatokat tettem arra vonatkozóan, hogy a fogyatékkal élők helyzetén milyen formában lehetne javítani, hogy teljes életet élhessenek.

56